nyóc óra szórakozás

két hete pénteken (hazaindulás előtt) a primertervezéshez kértem Peter segítségét, aki gyorsan befogott plazmidot hasítani, hogy lássuk, melyik két enzim lesz jó majd a klónozáshoz, úgyhogy most pénteken már a második kísérletet csináltam Antoniával. igaziból ezt ő készítette elő (háromnapos halak kellettek hozzá, ergo hétfőn összerakta őket, kedden összeszedte az ikrákat, naponta kipucolta őket, hogy aztán pénteken jöjjön a hadd-el-hadd), az ő oldatait használtuk, ő mutatta, hogy hogy szokta csinálni, én csak ott álltam, és néztem, mint egy jó kisdiák - nem azért, hogy a kezeimet mossam, hanem mert én fizikailag képtelen lettem volna előkészülni rá.
rézszulfát oldattal kezeltük a halakat, és azt vártuk, hogy majd az oldalvonalszerv sérül, és a gfp-s makrofágok jól odamennek, és megjavítják (illetve szertoid-kezelés mellet nem), de ehelyett a szikgolyó sérült meg valahogy, kifolyt sokból a szik, és az embriók jól meggörbültek. de csak a rezesek. a kontrollok nem.
majd szerdán jól megnézzük, hogy expresszálnak-e vagy még azt sem.
na mindegy, szóval ez nem igazán jött össze, de emiatt az egész nap rohanós volt, szóval lehet, hogy Antónia ezért nem volt annyira feldobva egész délután, mikor is a lab-outing volt. Peter meghívta a labortagokat család-látogatásra meg utána egy vacsira A'damba. a nagyobbik gyereke háromésfél, a két kicsi meg négyhónapos. istenem, annyira durván csúnyák voltak az ikrek, én ilyen rusnya gyerkőcöket nem sokat láttam. najó, a kislány nem is annyira, ő sem egy cikuibaba, de az az irtó nagy kerek fejű, a hörgő-nyálzó kisfiú annyira gáz, nem is tudom, fura érzés volt. pláne, hogy a kezembe is adta őt az anyja...
a kétórás vizit alatt Frank, a nagyobbik fiú irtóra bezsongott, imádta, hogy szerepel, egyre csak hozta ki a játékait, berregtette az autós cuccait, és amúgy is voltunk vagy tízen, elég nagy volt a zajszint.
amikor hatkor leléptünk, Marcellel leszavaztuk a többieket, hogy először igyunk valamit, és aztán keressünk kajáldát - hát istenem, a kisgyerekes szülőknek itt órára jár a gyomruk, ha nincs input fél tizenkettőkor és hatkor, fellázad a rendszer.
szóval beültünk egy kis helyes kocsmába enni, ahol meglepően jó volt a kaja, bár a sramlizene olyan hangos volt, hogy csak ordibálva lehetett dumálni. a holland srácok (PhD-sek és MSc-sek) hollandul rötyögtek Peterrel és Marcellel, mi külföldiek meg az ő másik oldalukon meg angolul alig dumáltunk. Marcel meg Peter néha átfigyeltek erre is, sőt azért sokat dumáltunk, de a sokadik sörük után már inkább a röhögés ment.
érdekes egy társaság egyébként, de azért nekem az már egy csöppet sok volt, hogy kilenckor még beültek egy másik kocsmába inni, úgyhogy én dobbantottam haza.

fingers crossed

Nick is elküldte a levelet, úgyhogy hipp-hopp felpakoltam a hiányzó fájlokat, és megnyomtam a submit gombot. persze elsőre azt írta ki, hogy rendszerhiba, de csak újra be kellett lépnem, és újranyomni azt az egy gombot, meg beírni egy pin-kódot, és aztán gratulált a rendszer, hogy beadtam a pályázatot.
sőt, még vissza is igazoltak, hogy:

Your grant application has successfully been submitted to NWO.
Application number: 63586

szóval akkor most lehet szorítani, drukkolni meg minden, hogy a hatvanháromezer jelentkező közül kiválasszanak.
és akkor ezután jöhet a klónozás, meg a transzgén halacskagyártás, meg majd február 15-ös határidővel az embo pályázat.

szivatás

ez mekkora geciség már! egy hónapja kértem Feritől meg Nicktől egy ajánlólevelet. most már sajnálom, hogy megmondtam a konkrét beadási határidőt (najó, rajta van a kitöltendő doksin is, kikerülni nem lehetett), és nem azt mondtam, hogy egy hét múlva kell, mert konkrétan múlt hét óta már szinte könyörögve kérem őket, hogy küldjék el azt a szart. hétvégére ígérték, de ma sincs semmi hír felőlük. már idegesit, kurvára. Uwe levele megvan, de az nem teljes, és két ajánlás kell, tehát egynek mindenképpen be kell futnia holnapig.
nem szeretnék az ajánlólevelek miatt lemaradni erről a pályázatról. szerda a határidő, holnap fel kell nyomi mindent a szerverre, de holnap tutira le lesz terhelve, és én idegbetegen fogok ordítozni, és a két pasas egész családja csuklani fog, az garantált.
najó, leírom, de ez tényleg gáz. Feri szerdán elküldte a doc fájlt, én azt hittem csak átnézésre, és hogy majd az aláírt beszkenneltet majd hétvégén küldi. most nagy idegeskedve ránéztem, ott az alján a digitális aláírása. szóval ő nem hunyó, sőt, csak én vagyok tisztára bridzsitdzsónsz.
de Nick még mindig nem küldte a sajátját, Uwe meg sajna elég gáz semmitmondó levelet írt. na mindegy, annyira nagy gáz nincs, ma elkezdtem minden szükséges dpf-et feltölteni az iriszre, és ha minden oké, nyomok rá egy szabmit gombot. legfeljebb az egyik levél nem lesz annyira pöpec. holnap estig még várok azért.

sass-kabaré

hipp hipp hurrá, a magyar politika elérte azt a szintet, hogy külön rovatot szenteljek neki.
köszöntsük sok szeretettel a magyar börleszket!
éppen olyan az egész, mint a mikroszkóp színpad, kabaré, de legszívesebben sírnál rajta, annyira gáz az egész.
az alkotmányos magzat után pedig következzen a második izgalmas esemény, amiről el ne feledkezzünk megemlékezni: a magánnyugdíjpénztárak tündöklése és bukása.
"Akinek kétségei maradtak volna, hogy a kormány teljesen letért a civilizált, demokratikus jogállam útjáról, annak a mai kormányülés a végső bizonyítékot jelentette. A 14 havi nyugdíjeinstand, majd a magánkasszákból 540 milliárd forint eltapsolása után most itt a „szabad államosítás” terve: aki nem lép át az állami rendszerbe, az elveszíti a 24 százalékos munkáltatói járulék után fizetendő állami nyugdíjjogosultságát."
beszarás, hogy ilyet meg lehet tenni ma Magyarországon büntetlenül.

"...ezen nem gondolkodtunk..."

Tarnai azt mondja, ezzel ők csupán a Ptk.-t szeretnék magasabb szintre helyezni. Kérdésünkre, miszerint ez mennyiben választható le az abortuszkérdésről, Tarnai azt mondta: a KDNP-s frakció ezen nem gondolkodott, ők világnézeti alapon képeznek egységet. "Mi azt szeretnénk, ha bekerülne az alkotmányos alapértékek közé a magzat is. Ha nem járunk sikerrel, tudomásul vesszük" - mondja.
persze ez az a tipikus helyzet, amikor a "na ugye, én megmondtam" tökre nem esik jól.

és akkor most jöhet az uncsi beszámoló

kedves naplopóm,
már a harmadik napom volt a munkahelyemen, és ezzel az egyhetes munkakezdésemet is megünnepelhetem is egyben egy kocka borossékhozták csokival (szombaton voltak itt ebédelni meg Hannát szórakoztatni). hogy a logikai bukfencet kitekerjem: heti két nap bölcsi mellé pontosan heti két nap munka dukál. végiggondolva a dolgot elég sok logisztika lesz majd ebben, hogy valami értelmeset is tudjak majd csinálni a bölcsi-visszatérítésért (merthogy fizut azt nem kapok, de a szerződésemre tekintettel vissza tudjuk kérni a bölcsi háromnegyedét, ami igazán baráti dolog) és ne kelljen túl sok mindenre megkérni a többieket, hogy készítsék elő vagy fejezzék be. merthogy heti két, nem egymás utáni nap, valljuk be, majdnem szart sem ér, ha kézzel fogható kísérletekről van szó. mindegy, nem én találtam ki, sőt, a problémát én már vázoltam Marcel előtt, és ő mosolyogva azt mondta, semmi gond, megoldjuk.
a vak is megmondta, majd meglátjuk.
na, de még egyelőre a piszkos papírmunkánál tartunk, jövő szerdán van a rubikon leadási határideje. az intézeti fogadólevél már megvan, már csak be kell még szkennelnem. ma sikerült végigvenni Marcel módosításait és ötleteit, és végül úgy döntöttünk, hogy inkább nem lövünk idejekorán öngólt egy nem jól megválasztott ábrával, inkább csak a szöveg beszéljen magáért. a szöveget addig addig pofoztam, míg szerintem pofás nem lett, átküldtem Marcelnek, pénteken átrágjuk. addigra talán megjön a két ajánlólevél is, de mivel Uwe titkárnője is jelentkezett, lehet, hogy összejön három is. ennél nagyobb baj sose legyen :)
pénteken délután egyébként "lab outing" lesz, Peter meghívta a labortagokat családlátogatóba (ikreket nézni) meg vacsorára a'damba, úgyhogy Andiékat átpakoltam szombat estére.

a robothalas sztori és ami mögötte van

ez a hír akadt a szemembe ma, amikor is a hivatalos impaktfaktorlistát kerestem az egyetemi könyvtáros online segítségével a web of science-en, ami egyébként a reuters egyik oldala. (nem volt annyira egy pofonegyszerű sztori rátalálni erre a listára egyébként még úgy sem, hogy a könyvtárosnő sokat segített, de végre megvan, és a hivatalos top5 újsággal upgradeltem a pályázati űrlapomat, de ez egy másik, sokkal uncsibb sztori)



naszóval van ez a hal, ami robot, és azért csinálták, hogy sok kis pajtásával egyetemben kiküldjék őket a való világba úszkálni meg információt gyűjteni, meg hogy halpajtásaikon segítsenek (lásd itt).
kúl. sőt, szuperkúl.
DE
ezek robotok. fém és műanyag huzat alatti csipek meg drótok, amiket jövőre "szabadon engednek" a spanyol partoknál, aztán szevasztok, csináljatok amit akartok. mi majd összegyűjtjük az adatokat, és ha jól programoztunk be titeket, akkor minden szuper lesz. de ha nem gondoltunk ám mindenre - és hát egy halandó matematikus és programozó sem istencsászár, egy csoportnyi sem, hiába súgnak nekik tengerbiológusok, ők sem tudnak ám mindent - szóval ha nem minden oké, akkor mi lesz ebből?
most minden grínpíszes lilaköd, futurista pánik és sci-fi vízió nélkül gondoljuk ezt végig. rászabadítunk az amúgy is szarrá szennyezett, nejlonzacskókkal teli óceánokba egy rakás ember alkotta konstrukciót, amik valamilyen előre beállított program szerint megállás nélkül mennek előre, ki tudja hova, és az előzetes megfigyelések alapján behülyítik a hús-vér halakat, amik meg akarják ezeket dugni, követik őket, és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik meg is akarják meg őket enni.
ha vicces kedvemben lennék, akkor ez olyan, mintha adnánk a halaknak egy pléjsztésönt.
de félek, hogy ez valami kurvanagy gáz kezdete.

Első munkanap

Kedd este megérkeztünk, Hanni maradt volna anyáméknál, úgyhogy nem csoda, hogy a másnapi bölcsiért nem igazán rajongott. Én még reggel berakok egy mosást, kipakolom a bőröndöt, így 3/4 10, mire beérek. Marcel, a főnököm sehol, de sikeresen találnak a laborban egy lányt, akit megbízott a "fogadásommal". Kapok asztalt a szakdolgozók üvegkalitkájában, sehol egy polc vagy egy szekrény, ráadásul Antonia szertint lopnak, mint állat, rendel is nekem egy laptopzárat az ájtístól, aki beállítja a netet a gépen. Antonia Elmondja, miket csinált eddig, ebédelünk, aztán megy sejtezni, de vagy ötször elmondja, hogy velkám meg hogy tök jó, hogy itt vagyok.
Marcel fél kettőkor befut, van öt perce, ami alatt elmondja, hogy a projectet hogyan írjam át, hogy reálisabb legyen, majd rászabadít a macsó posztdokra, Peterre. Őt faggatom, hogy mi hány hónap, meg pontosan mit hogyan is kell csinálni, ő a profi szaki a csapatban. Leülök írni, amikor is a lengyel szakdolgozó lány berakja az olasz fiúnak a gumimacis mese lengyel főcímzenéjét, röhögnek, mint a fakutyák. Már ökölben a kezem, mikor bejön két nő megbeszélni vmit az egyik gépnél, végre csend van, lehet dolgozni. Fél ötig semmi más nincs, ekkor korgó gyomorral távozom.
Holnap vinni kell bögrét, teát, laptopzárat, fülhallgatót meg túlélőkaját.

Este nyolckor, egy extra hisztis nap után ugrál az ágyban.
-Nem akarok aludni!
-Ha nem alszol, fáradt meg hisztis leszel.
-Hisztis akarok lenni!

-Milyen szépen tudsz te beszélni, Hannikám!
-Tudok én mást is beszélni.
(mint pl máskor: anya, nem mondom azt, hogy kurvaélet.)

Sokminden

Na, itt vagyunk és ragyogunk, gyerek nem beteg, eszik, alszik és be nem áll a szája. Hannából kedd délután előtört, hogy retteg a leszállástól, úgyhogy a két órás repülőutat az ölemben ülte végig, hiába volt saját ülése, sőt, mind a három ülés a mienk volt, és ebből a kettőből másfelet a jobb karomra dőlve aludt, szóval én jobb kézzel szenvedtem és ballal meg olvastam. Aztán 11-kor feléledt, megfürdött a nagykádban és éjfélkor még a nagyanyjával vihorászott meselvasás közben.
Tegnap aztán pihinapot tartottunk, csak délelőtt mentünk el ügyintézni - hja, kérem, múltkor az útlevél-hosszabbításkor derült ki, hogy a gyermek nincs Mo-n nyilvántartva, és egy röpke fél év alatt sikerült mindent összeszedni ehhez. Szerencsére jött velünk Hanni is, mert igy nem kekeckedtek velünk, csak nézett párszor csúnyán az ügyintéző, míg Hanni elmesélte a bárányos könyvét a másiknak. Na, szóval most már van lakcímkártyája, jöhet a tb-ügyintézés. Aztán délután sürgősen be kellett hajtania a nagyi által beigért cumis babát a Corvin sétány vadiúj plázájában, aminek annyira örült, hogy a ruhaboltban, ahova anyám unszolására mentünk be, leszólított egy helybéli kopasz kigyúrt csávót, és irtó édesen eldumáltak arról, hogy hogy is kell a babát cumiztatni.
Ma megjártuk az Orczy kertet, mert anyám szerint a kalandpark szuper jó móka egy alig háromévesnek, de persze egy 100 centi alatti gyerek nem mehet fel a pályákra, úgyhogy egy nagy séta és egy ordenáré hisztijelenet után hazajöttünk.
Délután jön Vivi meg Bea madártejezni, este Jórival dumálunk, holnap délelőtt nagyanyámékhoz megyünk, délután Veráékhoz. Szombat de állatkert, este színház Bébével, majd diszkófiver a szecska tetején. Vasárnap babakoncert Felleginél Ildiékkel, ebéd anyóséknál, vacsi Verával. Hétfőn jó lenne becsempészni valahová a grilluszdorkás filmet, aztán kedden vége is az ámokfutásnak.
és nem is meséltem, hogy mennyire jól jött ez a lakcímkártya, amikor jöttünk visszafele. a becsekkolásnál a nő kérte hanna születési anyakönyvi kivonatát, hogy igazoljam, hogy az anyja vagyok. merthogy nem ugyanaz a nevünk. nagy megrökönyödésemre nem is kapcsoltam, aztán apám szólt, hogy azon rajta van mindkettőnk neve.

tipikus

ahogy a nagykönyvben meg van írva, a gyerek akkor lesz irtó beteg, ha nagy családi ünnep közeledik, a várva várt operagála-elviszkoncert-mozi estéje jön, anyjának konferenciára kell mennie vagy utazás közeleg.
hát már mi nálunk babám most ez utóbbi történik. ma este fél kilenckor indul a gépünk Pestre, Hanna meg lázas. tegnap délután hajlandó volt velem együtt aludni két órát, ami azért meglepő volt, de nem annyira, ha megnézi a gyerek szeme alatti karikákat - az utóbbi pár napban nem aludt hű de sokat, és persze mi sem, tegnap reggel, mikor hétkor arra keltem, hogy Hanna hív a szobájából, majd mikor odamegyek, arra kér, hogy, rakjam fel az egyik fényképet a falra, na akkor konkrétan leordítottam a fejét (amit azért egy jóideje nem csináltam), hogy legyen szíves ilyenekért ne keltsen fel hajnalok hajnalán.
na szóval ebéd után aludt a drága, meg én is, és ez jó volt. az már nem, hogy 38,1 volt a láza, mikor felkelt. paracetamolt négybe törve bevette, vissza takaró alá, míg a láz el nem múlik. biztos izgul szegény az utazás miatt, túl régóta spannolja magát már, hogy megyünk a nagyiékhoz.
este sütnék neki palacsintát, mikor mondja megint, hogy láza van, menne az ágyba. nyolc öt. egy palit azért még belediktálok, nehogy csak az a négy mandarinra menjen a lázcsillapító. apját megfűzi, hogy a nagyágyban aludjon, olvasnak mesét, hétkor már alszik is.
fél egykor felriad, hogy pisilnie kell. ha már fenn van, megmérem a lázát, nyolc nyolc. paracetamol, víz be, pár perc múlva paraceltamol, víz, mandarin ki a lepedőre (a palacsinta mintha szelektíven felszívódott volna). ágyhúzás, pizsamacsere, kúp fenékbe, kenyér és tej a szétmart, de farkaséhes gyomorba, majd vissza aludni. a saját ágyában akar aludni. fél hatig ott is alszik, akkor újra láza van, újabb kúp, át hozzánk.
délelőtt énekelget, jókedvű, lelkes, hogy meggyógyult, de fél tizenkettőkor panaszkodik, hogy ő nagyon fáradt, belediktálok egy kis kenyeret meg egy tablettát, mert persze megint nyolc hét a láza, és most éppen alszik és izzad.
szóval fel van adva a lecke, hogy most mi legyen, bár én erősen hajlok arra, hogy ebben nagyon benne van a "nagyiéknál akarok már lenni" is, szóval ha nem kiütéses vagy fosik és sugárban hány, "csak" lázas, akkor megyünk.

Pusszanós cupi

Pisiperverz

Émi apja, az állás nélküli külföldi festékmérnök az. Amikor Londonban volt szerencsét próbálni a használtautó-bizniszben, akkor csönd volt és nyugalom. Legalább is wc-fronton, a földszinti kispöcs akkor is csapkodja a kaput és óbégatott a lépcsőházban, de az egy másik történet. Szóval Émi apukája, Kabir (Sosó esküdni merne rá, hogy Kamil, de tutira nem) pisiperverz. Mi másért csorgatna mindig a wc kellős közepébe minden este, hogy az egész ház zeng belé.

Egészségedre

Tegnap jó kis nap volt, két fogamat is kifúrta és betömte a fogorvosnő, aki csak úgy fért oda a számhoz, ha a fejemhez nyomta a gyerkőcöt rejtő pocakját, így aztán nemcsak tisztán hallottam minden egyes falat reggeli sorsát, de a nyakam is beállt. Aztán Hannáék jól megáztak délután a bölcsi udvarán, de persze nem biztos, hogy ettől tüsszög és folyik az orra, de eléggé esélyes. Szóval a mai úszás ugrott, de remélem azért jövő keddig kijön a takonyból.

önfényezés

elküldtem marcelnek a már kész és a még nem kész részét is a pályázatnak, most várom, hogy mit gondol róla, hogyan haladjak tovább. közben ő már pénteken elkezdett intézkedni a rubikon pályázattal kapcsolatban - ez egy holland grent, amit hollandiában posztdokoskodni akaró külföldiek is megpályázhatnak, és amit a mariecurie idén jól megtámogatott, szóval jó sok zsét ad az embohoz képest, és megegyeztünk, hogy belevágunk. szóval ennek dec elseje a határideje, így hát az intézeti hivatalos levél intézésére felkértem őt, és még aznap délután el is küldte a kitöltött űrlapot, benne ez a kis helyes leírás:

Dr. x’s background and expertise fit perfectly well within my research focus. Finally, we have met several times and I have got to know Dr. x as a a highly motivated, intelligent and sociable person, who will undoubtedly make valuable contributions to the work in my research group. 

khm, köszönöm.persze, tudom, hogy ez nem nekem szól, hanem a pályázatot elbírálóknak, mert hát hogy nézne ki, ha a leendő munkáltató azt írná a pályázóról, hogy kedves kis butuska kislány, de remélem valahogy csak elboldogul a halacskákkal, de akkor is jól esik az embernek, na. nem dicsérnek szembe olyan gyakran, hogy ne essen jól.

és akkor most jön az én részem, ugye befejezni a pályázatot, ami már nem akkora nagy falat, egy hónap alatt simán odáig pofozzuk, hogy tökéletes legyen, meg szerezni két ajánlólevelet, ha lehet, professzoroktól. na kérem szépen, itt van a kutya elásva. merthogy az embóhoz ferit meg a márszeji patrikot kértem fel, ők lelkesen igent is mondtak, de egyikük sem professzor. szóval újra kell ezt is játszani, még mielőtt késő lenne. írtam is uwének meg nicknek a régi intézetből, és nick öt perccel a küldés gomb megnyomása után este kilenckor küldte a virtuális bólintást:

Hi Eva,

Thanks for the email. Sure I remember you! Its great that you will work in a really good lab on a fascinating project.I have heard recently about this work since I collaborate often with the leiden groups including Hermann and Marcel. Great lab choice!

Of course I will help you - put my name down and let me know what I have to do next!

Cheers

Nick

hogy uwétól mikor kapok választ, sejtelmem sincs. mondjuk uwe neve nagyon nagy húzóerő lenne, de ha két héten belül nem ír vissza, marad andycato, aki ugyan nem volt főnököm, de hasonló témán dolgozik az intézetben és egy hihetetlen kedves dzsentlemen, tutira nem hagy szarban.