A péntek délelőtti exoszkeleton interjú miatt sajna lekéstem a rotterdami Discovery Festival délutáni minikonferenciájának első előadását, ami a Food Designról szólt, és Martin Hablesreiter, a fenti Honey & Bunny duó férfitagja, egy food designra specializálódott extravagáns művészattitűdös bécsi építész tartott. A többi három előadás érdekes volt, de inkább földhözragadt, táplálkozástudomány volt a téma.
Az előadások után körbevezettek minket a Biodesign és a Future of Food kiállításokon, ami igazán izgis volt. Valami fura módon azt hiszik az emberek, hogy a jövőben mindenki 3d printerrel fog főzni, az egyik csaj például hernyólárvákból készített lisztet, és azt nyomta a printerbe, persze mindenféle fűszerrel, és abból nyomtatott sütiket. A Biodesign kiállításon meg William Myers, maga a BioDesign című könyv írója, a kiállítás fő kitalálója vezetett minket körbe, az is hihetetlen jó volt.
Utána Joreennal befizettünk a Future Food House-ban szervezett vacsorára, amit úgy hirdettek meg, hogy vigyázzunk, mert ahol tudnak, átvernek.
Hát, azt kell mondanom, hogy megadurva élmény volt, és nagyon nagy kár lett volna kihagyni. Először is egy park közepén levő üvegház volt a Future Food House, amiben szintén volt kiállítás is, például Fake Meat, meg Meat ice, furábbnál furább dolgok. Aztán meg mellém ült le Martin, Honey vagy Bunny személyesen. Irtó vicces egy figura, és mivel bécsi, egy rakás magyar élménye volt, szóval a sok hollanddal körbevéve néha összekacsintva röhögtünk össze, miközben azt ecseteltük a helyieknek, hogy mennyire jó dolog a csirkenyak, a zúza vagy akár a kakashere. A kaja meg fantasztikusan érdekes volt, sokat kellett kóstolgatni és találgatni, hogy mi micsoda valójában. A céklakrémmel rétegzett sárgarépa például paszternákkrémes paszternák volt, csak trükkösen beszínezve. A leves karalábéból és krumpliból volt, pedig én karfiolra esküdtem, de ott azzal trükköztek, hogy műanyag Pasteur-pipettában hoztak ötféle aromát, amit a levesbe kellett csepegtetni, és megmondani, hogy mik azok. Volt kávé, levendula, narancs, kakukkfű, és egy, amit elfelejtettem. Aztán volt sült disznó, hozzá krumplipüré, meg karfiolmousse, de hogy mégse legyen annyira egyszerű a dolog, zöldségzselé kockákat kaptunk hozzá, amit találgatni lehetett, hogy miből van, meg gombalevesből készült habot. A desszert előtt kaptunk egy kistányérban barna port meg egy pici szívószálat, na ez aztán felemás érzés volt, másnap egész nap kakaós taknyot fújtam. A desszert pedig nagyon mókás volt ám, az asztaltársaink nagy része sikoltozott a meglepetéstől, és nem hitte el hogy ilyen létezik - robbanós cukrot szórtak a jégkrémre. Csudajó vízitúrás élmény volt :)
Mindezeken felül megismerkedtem egy elvakult ketogénes jézusfejű csávóval, aki azt mesélte, hogy zsírt eszik hússal, szénhidrátot egy falatot sem, már két éve, miközben nyomta be arcba a krumplipürét.
Aztán egy jó órás késéssel megérkeztünk a Discovery Festivalra, ami egy csöppet nem volt annyira nagy szám, mint akármelyik az előtte levő programok közül, és mivel bevállaltuk, hogy kérdőívezünk, nem is élveztük a nem annyira nagy szám programokat sem. De az a vacsi, az csodajó volt!
