nem vigasztal

hogy mások is ezen vesztek össze szülőkkel,
engem igenis kiakaszt, hogy olyanokkal töltsem el ezt az estét, akiket max egyszer láttam (miazhogy nem vadidegenek, azok, akárcsak az unokatesóim, őket épp ezért nem hívtam meg), tegnap tetőzött a kiakadás, meg is írtam sosónak, aki persze elmondta az anyjának, hogy ki vagyok rá borulva, a harmincnégy emberes listájára, amit ellentmondás nem tűrve adtak ide, és ami persze tegnapra még nem volt teljes, hiába kellett volna azt leadnunk. amin persze egy csomó ember rajta sincs, mert nem jönnek.
hétvégén nagybátyám kezdett el keresztbeszervezkedni, de valahogy rendeződtek a dolgok, csak éppen a rossz szájíz meg a kellemetlen érzés maradt itt, amit csak tetőzött az a harmicnégy fős lista.
hisztizni akarok, kibukni, elegemnek lenni.
beszélgettünk apuval. mondtam neki, hogy rá gondoltam, arra, amit régen mesélt a barátságairól, az emberekben elvesztett hitéről, az ürességről meg a magáramaradásról, kiábrándultságról.
szar ügy, hogy nem elég, ha az ember nem játszmázik meg nem szarik a másik képébe. az meg megint szar ügy, ha az ember sokszor inkább hallgat, minthogy a másikat megbántsa, és csak nyel. és aztán mindenki meglepődik, ha a sok lenyelt szar egyszercsak előtör. szargejzír.
nincsjókedvem

ááááááááá

na és akkor most fogom magam, és kimegyek csokiért. már fél tizenegykor éhenhaltam, és valamiért idegbeteg is lettem, és most, hogy megettem azt a fránya sajtostésztát, csöppet lenyugodtam ugyan, de még mindig éhes vagyok, úgyhogy szép lassan kiballagok a többiek után, hátha addigra végeznek a kajával, és akkor csatlakozom a sütikavé szekcióhoz.
a kijárós kajálásban ez a legjobb, ez a fűre kiülés, kávézás, napozgatás, semmittevés. na ezt pótolom be most. meg a sütit.

eppelsee

tegnap meg itt jártunk, háromnegyed órás bicikliútra itthonról. tisztára egy omszkitó, nem túl szimpi, még mindig van olyan rész, ahol bányásznak, a bokros részen meg pucér srácok gyülekeznek.
persze ilyen vicces oldalakat csak utólag talál az ember....

ma újabb strandon voltunk

ez a rüppurri sem volt ugyan rossz, bár a rajnaiparti viszi eddig a pálmát. a csúszdája mondjuk jó, a kiscsúszdák pedig irtó gyorsak, nagyon jók. ja és a városban van jó közel...

barikkó - sziti

Gouldnak volt egy régi rágógumija a zsebe aljához ragadva, a kabátjában. Ment, hogy kivegye, letépte a szövetről, majd a szájába rakta. Hideg volt és kemény, mint egy évek óta nem látott általános iskolás osztálytárs, akivel az utcán találkozik össze az ember.

kicsit szar

azt érezni, hogy olyan emberek, akiket te fontosnak tartasz, szarnak a képedbe, képesek nem válaszolni, sőtmitöbb, nem megírni, hogy hiába volt úgy idáig, hogy jönnek, mégsem, és mindez persze csak akkor derül ki, amikor direkt nekik írsz, hogy héló, akkor hozol valakit vagy egyedül jössz...
az más, hogy valakik előre szóltak, hogy ez nem fog összejönni, és csakazértsem lesz az jó, pedig csak egy hétvége, pedig nincs más programjuk, csak éppen nem jönnek, az másképp szar, azon meg amúgyis régóta rágódunk.
ja és persze vannak akik mondták, hogy jönnek, de aztán megírták, hogy bocs mégse.
és az még szarabb, hogy így persze tetőződik a szar, merthát akkor se mátéék, se borossék, se edéék, se koncosék nem jönnek. (feci sem, de az nem nekem szar annyira, én csak sajnálom, de nem fáj)
legszívesebben megsértődnék, ennyire vagyok tőle...

estevan

káró

macikávézom, tejeskávé műkávéból
takarítani meg mosni kéne, de alig élek a lábamon.
tegnap hihetetlen para volt, hogy esni fog délután, de aztán nem esett, csak 80%-os páratartalom lett, meg qrvameleg.
hogy basznámegmagát ez a kurzor, halálra idegesít
kicsit kapkodós lett a délutánom, mert végülis még grillezőt is vettem, meg akkor tűzdeltem fel a kínai pácban ázott csirkéket meg a cukkinit sasliknak, dobtam össze a zöldséges batyukat, meg pakoltam össze mindent műanyag dobozba, aztán mindent be a kocsiba, figyelve, hogy a prérire megyünk, tehát ha valami hiányzik, megaszívás van (gyufa, sör-bornyitó, kés, papírtányér, műanyagpohár stb).
azért még én értem oda elsőnek a kis tisztásra, de fél percre rá jöttek markóék, így nem egyedül szerencsétlenkedtem a grill összeszerelésével. aztán szép lassan jöttek a többiek is, sikeresen beizzították a tüzet, aztán elkezdődött a nagy zabálás.
jópofa egy este volt, főként markóék illetve mariamék gyerkőkecivel, igazából ők sokat dobtak a hangulaton...

marhák pácban

végülis szerda délután lesz a poltenabendem és a cikk ünneplése egyben, grillezünk egyet a sok örömre.
már meg is vettem a husikat, a marhák már a páclében csücsülnek, feldarabolva - bár lehet kapni daraboltat és bepácoltat, de azokban az istennek sem bízom, pedig lehet, hogy fonomak -, a holnapi kaja éppen hül (frankfurti leves :), a padlizsánkrém meg szépen csendesen várja a szerda délutáni mókakezdést. a pogit már nincs erőm megsütni, beraktam a hűtőbe, remélem kibírja holnap estig, a pulykát meg nem kell annyira leápolni, elég, ha holnap beáztatom fokhagymás tejcibe, meg valami kínai csípős cuccba. aztán már csak a saslikot akarom megcsinálni valamikor, meg a zöldséges alufóliabatyukat.
ja, és remélem kölcsönadja az intézet a grillszerkót...
fárasztó ez a sütés-főzés-bevásárlás így meló után, főleg nagyiparban...

képzeld, ma éjjel álmomban te voltál benne. pirosan izzó nyusziszemmel
néztél felém, és mondtad, hogy igen, te is vámpír lettél, de nem kell
félnem, mert nem fogsz rámtámadni, csak a sosó meggyőzött, hogy
vámpirnak
lenni jó, csak tartsam titokban, és ha lehet, ne áruljam el a rebinek
vámpirok titkát. aztán már egy nagy asztalnál ültetek, (mint az arácsi
diófánk alatti nagy asztal volt) te, sosó, ede meg a bodor csabi, és
vörösbort ittatok és pirosan izzott a szemetek.
most azonban megyünk, metrózunk és szülünk egyet,
kb 10-kor inditják. totálisan oda a romantika,
olyan mintha műtétre mennénk. egyikőnk sem ezt várta.

ez igy volt jo

bementunk, nem kioltozve, jo, zsofin szoknya volt, soson es aradipetin rovidujju ing, rajtam egy drapp nyari ruha, megneztuk, hogy jok-e az adatok, aztan bevonultunk, alairtunk, peti folyamatosan fotozott, intrukciokkal - eloszor belenez a kameraba, aztan ir - aztan elmentunk a florianhoz a piacra, kaptam viragot, koccintottunk a pleh kocsmaban egy-egy kisfroccsel. nagyon vicces volt. igen, ennek ilyennek kellett lennie.
a hivatalos eskuvonknek.
fele seg...

német-argentin

mézédes

mondtam már, hogy imádom a dinnyét?
a héten vettem egy sárgát meg egy görögöt, pont befértek a retromintás flitteres strandszatyorba a gyékénytalpú vászoncipő (ez mennyire áltisis fíling, beszarok) mellé. a sárgát gyorsan aznap el is pusztiztam, de a görögöt hagytam hűlni, úgy az igazi, ha jeges, akkor jön ki a mézédes íz, amitől nem tudod abbahagyni.
megyek a harmadik szeletért. biztos, ami biztos egy felet visszarakok a hűtőbe, maradjon sosónak is.
jókis ebéd, nyári menü: jegeskávé és görögdinnye

Kedves Soso, Evi!
Most ebben a pillanatban egy cinkepar ugy nez ki, felfedezte maganak a faodut, es lehet, hogy bekoltoznek. Nagyon nezegetik, es rettenetesen tetszik nekik.
Most visszajottek, es pakolgatnak fuszalakat.
Amig ezt a levelet irom :-)))
Nagyon mokasak, hat, ezt az oromot!!! Koszonjuk!!! :-)))

elmúlt

elég volt kimenni a kertbe kiteregetni az ágyterítőket, dumálni a szomszéd sráccal, és máris jobb lett.
aztán a csiniruci - igen jövő szombatra, hiába nem az az igazi nagy nap, dehát mégsem megy az ember anyakönyvvezetőhöz lepuki ruciban nagykönyvet aláírni - meg a pólók na meg a jegeskávé - kis adagot kértem, tejóég, mekkora lehet a nagy, és a szomszéd fagyikelyhei, megadurva méretek, itt nemcsak a törökkaja háromszor akkora, mint otthon, de a fagyiskanalat sem húzza le hatszor a pultos, sőt...
aztán amikor már helyrejöttem, eszembe jutott vera 30. szülinapja, úgyhogy aztán miatta kóvályogtam még egy adagot, de csak piciket vettem, kéne valami frappáns nagyobb aji is... gondol gondol

bili

szarul esik, de piszkosul, most így elmúlt három nap, sok volt ez így, kiborított
hogy eszébe nem jut híni, vagy írni csak úgy
hogy csak akkor hív, ha valami sürgős vagy döntési helyzet van
hogy nem válaszol a jóreggeltsmsekre, a levelekre, ha meg hívom, mindig zavarom
hogy lebasz, ha nem vagyok éppen elérhető, pedig direkt írok előtte egy sms-t, hogy elmegyek kajálni
hogy nincs egy kedves szava sem három napja
hogy azóta azt érezteti, zavarom meg nyűg vagyok
hogy nem számít, amit már ezerszer megbeszéltünk, hanem a bugyi nélkül járó titkárnőjük véleményére hallgat
picsába ezzel az egésszel kedvem van
ha ilyen, nem is akarom ma látni kedvem van
és ezekután vásárolni sincs kedvem, merthát ha eszembejut, hogy ruhát akartam, amiben majd jövő szombaton, megint elönt a rosszkedv, pedig már éppen sikerült összeszednem magam