jucus

tanakodtam, hogy meghívjam, vagy sem, aztán vera meggyőzött, így írtam neki. napokig nem válaszolt, egyre parásabb lettem, írtam egy ideges pársorosat, mire válaszolt, hogy idáig szervezkedett, hogy el tudnak-e jönni, és úgy tűnik, el tudnak jönni.
aztán válaszoltam, ő meg írt egy olyan hosszú és részletes levelet, mint még soha, kábé egy félórás telefonbeszélgetésnyit. amiben írt magáról, magukról, és kérdezett. válaszoltam.
végre valami.

hullámpala

aszta, micsoda hullámok voltak vasárnap a standon! tisztára, mint a palán, de az is lehet, hogy a csepeli strandon is volt hullámfürdő, nemtom, de ez a rheinstranbadi strand baromi állat hullámmedencét csinált. az oldalfalai rozsdamentes acélból vannak, és nem ám kicsi egy medence, nemám, és vagy félóránként van egy tizenöt-húszperces hullám-szessön, ami meeegaaaduurvaa. a medence legbelső részén, ahol a hullámokat gerjesztik, vagy kétméteresek a hullámok, a víz meg kétésfél méter mély, tehát dobál, mint állat, gondolom ezért áll tíz béjvacsos csávesz a medence mellett keresztbetett kézzel... baromi vicces, a helyi lakosság török képsvielői overreprezentáltak a medencében, általában ők azok, akik be is merészkednek a nagyon hullámos részbe. meg mi, persze :)
vicces még a minigolf pálya, meg az eltökélt kislányok, akik csakazértis beerőszakolják a labdát a lukba azzal a bazi ütővel.
van fagyi, trafik, virslisütő, meg hupikékital-árus, minden, ami egy igazi strandfílinghez kell. még hűtőtáskában kihozott uzsonna és keresztrejtvény meg nőimagazin is. csak a rajnában tilos fürdeni, ami kár, mert bazi szép az a partrész, amit ötven éve kiépítettek fürdőzésre...
miközben ezt írom, a kurzor táncol, mint egy betépett egér, rohangászik ide-
oda, aztán elbújik az egyik sarokban. beszarás.

zsákmány

na végre, szombaton beszabadultam végre az ezer éve kiszemelt cédéboltba a mooddal szemben, és vettem három cédét is,
egy régi mészigréjt (on how life is) - nem csalódtunk,


egy szinematik orkesztrát (man with moviecamera) - ez is tuti, főzni rá isteni,


és egy boltos ajánlotta cédét, a borító és a tok közé egy cetli volt passzítva: sehr chillig, aztán kiderült, hogy thomas kessler ego c. lemeze - először nem tetszett, de aztán a második szám meggyőzött, hogy jóisez.

baszki

az egy dolog, hogy a hb őrült pénzeket akar bezsebelni azért, hogy másfél órán át használjuk a medencéjüket, de hogy még baszik is írni egy korrekt írásbeli ajánlatot már egy hete, sőt, sunyít, mint állat, az már eléggé gázos. vagy beszólt nekik pénzhajhász ilonka, hogy ejtettük őt, és ezért szarjanak a képünkbe, vagy magunktól döntöttek úgy, nem kell nekik a pénzünk, nemtom. ő bajuk. keresünk másik helyet. az most éppen a mi bajunk. sosó szerdán hazamegy nézelődni meg egyezkedni. szívás egy helyzet, de hát így jár, aki uccsó pillanatban intézkedik. meg aki egy vasat tart a tűzben.

az még inkább szívás, hogy mona visszamondta az egészet. és nem tudni miért.
Vica, nagyon meg fogsz utálni, de inkább lemondom a tanuságot, mert nem tudom garantálni, hogy fel tudok utazni Hozzátok. Mindenképp azon vagyok, hogy ott legyek de így felelőtlenségnek tartom elvállalni, hogy tanud legyek. Ne haragudj, én se így terveztem, de nálunk most elég nagy gondok vannak és nem sikerül megoldanom őket és eléggé nehéz helyzetben vagyok emiatt.
Később elmesélem bővebben is, de most még nem szívesen beszélek róla.Ne haragudj rám!
Puszi

strand 2

és akkor most vessük az előzőt össze ezzel, ami tíz percnyire van autóval a másiktól, belépő ugyanúgy 3 ajró, csak a környéke egy csöppet vidámabb, nem éppen orwelli...
éppenséggel ez a környék legnagyobb szabadtéri strandja, szotüdülős balcsifíling, bejáratnál szocifülke és keringős kalitka a kijáratnál. mesés. mindez a rajnaparton, büfével, kajáldával, ötpercnyire a kenukölcsönzőktől, tíz percnyire a természetvédelmi területtől és bemutató tanösvényektől.
csak indulnánk már, keljen már fel sosó a délutáni szunyából...

strandok 1

azt gondolnád, jajdejó, ez itt van egy köpésnyire, és az árai is jópofák, meg hát nyitott medence meg minden, de az egy dolog, hogy nem létezik az a lehajtó út, amin el lehetne oda jutni, de az milyen már, hogy a szemétégető és az ipari kikötő között van...
csöppet kiábrándító

megvan!

hátpersze, hogy attól a kurva metáltól vagyok ki, csak estére elfelejtem, hogy egész nap azon harcolok, hogy lehalkítsam, meg túlordítassam valami lágy empéhárommal a fülemen, estére csak a frusztráltság marad, amit ezek az idegbeteg reszelősök hagynak maguk után. hogyafaszba lehet hörgésre dolgozni, és miért csak engem idegesít?

vébé

tegnap nagy előkészületek folytak, mégpedig azért, hogy lehessen munkaidőben élőben, nagyképenyőn nézni a német-ekvadort. tanyja hozott tévékártyás laptopot, andreas lefoglalta a projektort, már reggel próbálták belőni a rendszert, ám háromkor lenyúlták a projektort előlünk az előre szervezett, bár ki nem hírdetett vetítésre az alagsori könyvtárba. a régebben aszalt péksüteményekkel kufárkodó szadomazoszerkós titkárcsajszi most jégbehűtött sörök mellett üldögélt, nehogy valaki fizetés nélkül vegyen belőle, pedig nekünk beígértek ingyensöröket az elorozott projektorért cserébe...
mindegy, sört amúgy se ittam volna, mert mentünk be a városba gyűrűt nézni sosóval, aki idegbeteg lett az első félidő végére, hogy miért nem veszem fel azt
a kurvatelefont.

hajnalban arra keltem, hogy sosó a sötétben mászkál meg motoszkál, aztán meghallottam a pittyegést, ami meg őt keltette fel, a lemerülés szélén álló zsinórnélküli telefon félpercenkénti dupla pittyegését. próbáltunk visszaaludni, de így is sikerült morcosan kelni fél kilenkor, beszólni egymásnak, hogy miért van az összes nadrágja a nappaliban a koszos inggel együtt, persze ekkor már előjöttek az én szanaszét hagyott papírjaim is...
hát valami ilyesmi lehet az, amikor a hétköznapok szétcseszik a normális embereket. engem a kialvatlanság meg az unalom cseszeget éppen.
unom magam, benn a laborban főleg, nincs mit csinálni, merthogy éppen most medizon után feri változtatni akar, de még nem beszéltük meg pontosan, hogy mit és hogyan, addig meg csak irodalmazok, de azt unom, meg már segítenék repjegyet venni a csajoknak, de mindig csak halogatjuk (igen, jönnek mind a négyen, vicces lesz nagyon. szilvia még nálam is lelkesebb :). ma már szállásokat néztem nekik, asszem kolesz lesz belőle, kettőt is találtam a közelben, elég jól néznek ki képen, remélem nem nagyon lepukkantak...
itthon nem annyira uncsi, elnetezem magam, meg főzőcskézek, elmegy az este hamar, de azért még olvasni is marad idő az ágyban. bár mindig van mit halogatni. a szőrtelenítéstől kezdve az ágyneműmosásig, a biciklizéstől az úszásig (bár ma végre elmentem úszni, vettem is egy tizes bérletet ösztönzőnek, holnap meg ha reggel nem esik, cangával megyek. hogy mikor lesz időm reggel jógázni megint, az más kérdés. maximalista, tudom....)

fáradt vagymi

kicsit úgy nemfontosnak tűnik minden, pedig egész négy nap alatt intézkedtünk, piszok mázlistán piszok sokat, marha jó meghívót kreáltunk össze, kaptunk mázlista időpontot, csináltunk konkrét terveket, amire majd holnap jön a konkrét ajánlat. meglátogattunk mindenki meglátogatnivalót, vagy majdnem. voltunk bulizni is, mondjuk háton ugyan nem pörögtünk, de taliztuk régen nem látotattak is. sőt, még majdnem moziban is voltunk, de aztán mégsem. ettünk kéééthaaalat a parton, lóbáltuk a lábunkat a stégen a játszmákról trécselve, sörözgettünk miközben néztük az asztalosokat munka közben. szék és fiók. megnéztük a nagybeszédes ilonkát, a dédiszittert, aki fánkot sütött, szalagosat, nézegettünk harapós nagymamánál régi pocakos fotókat, ettünk cseresznyét veresen, sőt topiék is elhallgattak arra, hogy szájkosár. megtaláltuk az sms-re nem felelő, de aznap rámérő fodrászsrácot, felvarrattuk a rucit, varratunk inget, néztünk cukit, továbbisvanmondjammég...

gondolatban veszekedések pörögnek a fejemben, miközben csicseriborsót főzök. le nem játszott játszmák, jövőbeni meg nem történő viták. értelmük nincs, maximum levezetek velük valamit talán azokkal kapcsolatban, akik frusztrálnak.
szól az új kvantik, léptetem a repperes részt.
apám megcsörget a szkájpon. ha nem lennék ennyire fáradt, el sem hinném.

lista

négy nap pesten
ebbe bele kell hogy férjen:
- anyakönyvvezetővel találkozni, papírokat leadni, dátumot és összeget egyezteteni
- kajáldával pontosítani és véglegesíteni mindent
- varrónőt találni, ruhámat felvarratni
- sosónak inget varratni (méret leadása, anyag kiválasztása)
- lampionokat beszerezni
- tortát elintézni
- szülőkkel találkozni
- barátokkal találkozni, sörözni, dumálni
- levegőt venni
a fogorvos már nem fog beleférni...

itt jártunk tegnap

elindultunk arra, amerre sífutni szoktunk, aztán elkanyarodtunk egy hirtelen ötlettől felbuzdulva, és eljutottunk a felduzzasztott schwarzenbachig, és elindultunk a herrenweiser see-hez. tó mellett, patak mellett, vízesések mellett, erdőben, fenyvesben, áfonyás, mohás fenyvesben, úristen, milyen dőzsölést lehet itt rendezni, ha érik az áfonya meg a szamóca, patakon át, minivízesésben hajat nedvesítve (harminc fok is megvolt szerintem, árnyék sehol) végülis eljutottunk a láppal kerített jégkorszaki hagyatéktóig.
hihetetlen jó volt.
még az sem zavart, hogy leégtünk, mint a malacok.

nice work, enjoy
mondta endikétó az előadás után.
jól sikerült asszem, bár a kérdésekre adott válaszokba bele-beleszólt Feri, de az nem baj. fő, hogy túlvagyunk rajta, meg hogy nem volt nagy égés :)
ma irány a cipővásár, meg ing sosónak, aztán meg sörözés és meccsnézés andreasnál. meg persze a gyors-sörivás verseny andreas és yavor között. fél liter 10 másodperc alatt. nem normálisak...

> Your revised manuscript ?Shuffling of cis-regulatory elements is a
> pervasive feature of the vertebrate lineage' has been seen again by
> both Referees who reviewed the original version. Referee 1?s comments
> are pasted below for your information. Referee 2 is satisfied with the
> revisions and has no further comments. In the light of the referees?
> advice, we will be delighted to publish your manuscript in/ Genome
> Biology/.

floor-length girdle sticks removeable straps tulle underskirts with perl embroidery

na ez lesz a ruhám
szombaton félrerakattuk, ma délig rakták el, tizenegykor rájuktelefonáltam, hogy ha lehet, kettőig még tartsák, úgyhogy az előadás főpróbája meg kaja után elrohantam, még egyszer felpróbáltam őt, meg egy a másik félrerakottat, és aztán stólástul jól megvettem.
és leszarom, hogy ötödannyi, mint az esküvői szalonbeli nehéz és habos rokonai, meg hogy nem vakítófehér, meg hogy hivatalosan ő estélyi, nem is esküvői, akinek nem tetszik, az úgy járt, én nem fogok húszkilós ruha alatt pácolódni nyár kellős közepén. ebben jól fogom magam érezni, az szent :)
megvettem életem legszebb ruciját, úgy áll rajtam, mint az álom, amikor próbáltam, a vásárlók meg a boltosok is mosolyogva mondták hogy csodaszép, sosónak is tetszik (na ezt is jól leszarom, milyen már, hogy a vőlegény nélkül vásároljuk rucit...)
sajnos a képen a flitterek és gyöngyök nem látszódnak, de nem is baj, maradjon egy kis meglepetés is aznapra... :)

mezei pityer

stressz-rilétid vagy mi? kérdezte ede, mikor írtam, hogy múlt héten a dohányzásmentes világnapon visszaszoktam napi legalább egy cigire.
ja, valószínűleg kicsit stresszelek mostanában, megfelelésvágy, szervezkedés, közben még meg is van, meg ilyenek.
valószínűleg ezért pityeredek el totál irreleváns helyzetekben. pl séta közben strassburgban. merhát miafenének bőgnék azért, mert végülis mégsem voltak nyitva az üzletek, nem tudtunk mindenféle vicces dolgot venni az esküvőre, ruhát nézni, meg ilyenek, meg hogy sosó munkatársnőjével mégsem jött össze a közös kajálás, meg mert végülis eleredt az eső is?
vagy pölö ma, az előadás főpróbája után (ami nem sikerült extra jóra, de rosszra sem, gyakorolni kell, de hát még péntekig van idő), amikor nem vártak meg a többiek a kajálással (aztán persze kiderült, hogy mégiscsak vártak, csak a másik bejáratnál)...
flúgos pityergős vagyok, nem értem magam...

június elseje van

ma délben kilenc fok volt, amikor kimentünk ebédelni.
hosszúujjúban, kardigánban és polárban kellett ma napközben kinn mászkálni. őrület.

brokis film

ez mekkora cím már, hihetetlen, direktbe nem lehet ilyet kitalálni, ez valszeg egy akkora beletrafa, hogy az már szép.



múlt héten, mikor a savingmum-ot néztük meg, viven megkérdezte, hogy mi megy ezen a héten.
valami buzi kavbojos, mondom én.
buzi kavbojos?, és aztén megnézték a címét, és örömükben elkezdtek sikongatni.
hogy ezt meg kell nézni, meg hogy ez mekkora film meg minden.
az túlzás, hogy mekkora, mondjuk lehet, hogy az élvezeti értékén sokat rontott, hogy alig értettem pár szót, a szőke srácnak valami protézist raktak a szájába, hogy úgy beszéljen, mint a saját nagyapja, a többiek meg betanulták a prosztó nyammogó amcsi kiejtést, de lehet hogy otthonról hozták, és csak vissza kellett vedleniük.
mindegy, a birkák édesek voltak, a táj szép, akárcsak az édes kis elcseszett életecskék...
azt azért értékeljük, hogy egy ilyet megcsináltak, eljátszottak (na azért az első aktus megrázó volt), azt meg pláne, hogy OV lejátszották nekünk...