csütörtök, május 29, 2003

Utálom azt, amikor egy csomó idő van az elhatározás és a megvalósítás között. Már semmi kedvem nincs lemenni Balatonra Zsófiékkal. Utálom ezt a nihilsta állatot, aki itt szunnyad bennem, és néha előjön, és ilyenkor mindig akkorát csap a szarba, hogy mindenkire fröccsen. (Mi nem mindegy? Szarba csapni vagy csapba szarni. - Ősrégi, de nagy kedvenc) Utána nem győzök napokig rendet rakni magam körül. De annyira sok a de, ami ellene szól.
de1. elfogyott a pénzem, és jövő hétene be kéne fizetnem 40ezret a görögtanfolyamra, meg szerdán, ha minden igaz apámék lelépnek Szentpétervárra, és akkor jól éhen fogok veszni ha nincs lóvém, meg még Nusinak sem adtam meg a részemet az ajándékból...utálok elúszni, de ha tudom, hogy ez az utolsó péncsekém, úgy szórom, hogycsak na, legalább ezt még élvezzem, utána lesz, ami lesz. ez nagyon szar taktika, de hát ez vagyok én.
de2. szombaton kezdik a konyha szétverést, és kéne segíteni elpakolni a dolgokat. Kedvem nem mintha lenne, de hallgatni sem akarom évekig, hogy bezzeg....
de3. most már nemcsak a pénteki ingyen mokkacukka vonz, hanem a rajczy-féle szombati margitszigetes pörgés is. rég nem láttam se Verát, se Juditot, Rajczyékat meg főleg. meg különbenis Verának most van a szülinapja. (ja, és ajándékra sincs pénzem, basszameg)
de4. nem vagyok benne biztos, hogy jól fogom magam érzeni velük. és ez nyomaszt leginkább. ha a biorobotokkal mennénk, nem lenne ez, meg akkor leszarnám a lóvét is, tőlük simán lehet kölcsönkérni, de Zsófiékkal még nem voltam így hétvégézni soha. igazából Gábortól tartok, de nem tudom miért.
Asszem meggyőztem magam, nem megyek.
Tegnap a G-fehérjés gyakorlat után, kaja előtt eszembe jutott otthon nihizáló apámra rácsörögni. 1 óra volt, és még mindig nem evett. Cukros létére ez öreg hiba. Kérdeztem, hozzak-e valamit, mire nagy nehezen rábeszléltem egy főzelékre. Vittem tökfőzeléket, petrezselymes krumplit, rántott tököt meg rántott karfiolt, de mindegyikre csak húzta a száját. Bezzeg a túrós és meggyes pite felvillanyozta. Vén kujon:) Mondjuk biztos én is arra startoltam volna rá, ha évek óta nem ettem volna rendes cukrászsütit. Még szerencse, hogy valami a Dobutca felé húzott, és észrevettem a nemrég nyílt diabetikus cukrászdát...
Kettőkör aztán rájöttem, hogy még mindig kiba. fáradt vagyok, és különben sem lesz benn senki négy után, akkor meg minek bumlizzak ki kőbányára, így hát fogtuk magunkat és elkezdtük visszapakolni a könyveket a kisszobába. Találtunk 87-es PopPeriszkópot, benne C.C.Catch és Alphavill poszterrel, meg 74-es Magyar Ifjúságot, amiben van egy kép apámról meg nővéremről, ahogy esznek, profi propagandakép. Meg van még benne sok minden jó, majd ha lesz időm begépelem. Aztán jött az eső. Nem is emlékszem mikor aludtam ennyit délután. Hétközben meg pláne.
Szürkemaci meglepő felfedezéseket tett tegnap.
1. Az álomkór alvással (sok alvással) orvosolható. Legalábbis tüneti kezelésnek ragyogó.
2. A wella természetes göndör hajra való extra erős fixáló hab extragöndör hajat varázsol a fejemre, de abszolút semmit sem fixál. Megint olyan a fejem, mint egy kelet-európai boniem-imitátornak.

szerda, május 28, 2003

időt és rendet felrúgva, sms-takarítás előtti kétségbeesett megörökítás-vágy lenyomatok:
függő picsának írt lógó fasz :)
figyi, kutyorogj erre please úgy n9 fele aztán startoljunk. útközben veszünk zsemlét meg májkrémet, okés?
Tegnap Béci lőtt egy kocát, tőle 5 méterre malacok (nem az övéi) visítva szaladtak szét... Egész éjjel bőgtem.
álmomban londonban egy telefonfülkéből 197 fontot szedtem ki, papírpénz és fém 5 fontos is volt benne. aztán ebből a pénzből megebédeltünk (eszpee is ott volt) és félretettem lemezjátszóra. félálomban tudtam, hogy ezt csak álmodtam, de olyan szép volt, hogy inkább visszaaludtam...
Zűrtech - special edition of the famous anti-allergic drug, with some additional neural side-effects.

Hagyj most, agyat mosok. Vagy éppen szárítok?
És tegezz nyugodtan.
Hiába mondom frímélnek, hogy azokat ott mentsd el, ezeket meg itt töröld ki, makacskodik, dacol az akaratommal. Még öt percig szarakodhatok vele, hogy legalább egy-két fontos levél beleférjen a ládámba (ha már egyszer rávettem magam, hogy írjak olyan embereknek is, akiknek csak úgy nemírnék, és fontos lenne, hogy válaszolnak-e).... ámítógép-antitalentum akcióban.
Mostanában nagyon vicces ingekben jársz. És nézd meg a dzsonnidarkót, bár az lányoknak nem szokott annyira bejönni.

kedd, május 27, 2003

A tegnap este durva volt, totálisan. Nusival megvettük Virágéknak nászajándékba a poharakat meg a tálakat a Kátayban, azok még tűrhetően néztek ki valahogy. Igazából legszívesebben az epres gyümölcstálat vettük volna meg, amihez olyan kanál jár, aminek a végén eper van. De azt nem írták fel a listára. Aztán kapucsinót ittunk, kemény száz forintért a körúton egy casino teraszán, aztán heinekent, egy pohárral, közben zengett az ég, esett az eső, a víz az ernyőről pedig éppen az én pohár sörömbe csorgott bele. Aztán ismételten kemény összegért (na jó, ez most 500 Ft volt) megnéztük az újudvarban a mártix2-t. A legdurvábban a bulijelenet jött be. És genya dolog volt csak úgy abbahagyni. Nem volt ez így fer.
Terhes vagyok. Remeg kezem-lábam, úgy félek. Mit kell ilyenkor csinálni? Hogy fog onnan kijönni? Nem cserélhetem be kutyára inkább?

hétfő, május 26, 2003

Kapafogú őselefánt van Krétán. :)
El ne felejtsem, hogy holnapután 10,30 géfehérjés gyakszi!
Mókás.
Expasi megjelent a péhádészobában, szájában pirszing, jobb gyűrüsujján a karmos egészujjas metálgyűrű (brrr ismételten), és visszaadta egyik nagyon becses, relkiviaértékű (ezekből nagyon kevés van!!!) kazimat: Sz. O. T. Üdülő Hangulat - Minden, ami téged meghatároz 1996.
Azok a régi szép idők, amikor még a Borossék a Kispálék előtt zenéltek az e-klubban, és Judit még Pepével volt, Erbé pedig Noémival, mi meg egyemisták voltunk, hajaj, azok voltak a régi szép idők...
Miért van az, hogy a jó dolgok csőstül akarnak jönni, és te nem mondhatod azt, hogy igen, kéremszépen, akkor kérném ezt is, azt is, meg egy kicsit abból a fincsi kis valamiből? Miért kell valami nagyon jóról lemondani egy másik nagyon jó miatt? És miért parázom mindig attól, hogy a lehető legszarabbul döntök? Mert általában szarul döntök....

Szerencsére a mostani legnagyobb paráim a nyaralás körül forognak, mint pl. pénteken menjek-e le Zsófiékkal Zánkára, és szombat hajnalban hálózsákból nézzük-e meg a részleges napfogyatkozást, vagy elmenjek-e a péntek esti mokkacukkás bulira, ami szintén jónak igérkezik és ingyen is van. Nagy dilemmák. Asszem ha ma kéne dönteni, Zánka, hálózsák, napfogyi, Balaton, lángos, májashurka, Borsodi, frizbi, bicaj rulez.
utálom ha hosszu ü-t és ö-t használsz
Próbálom nem úgy érteni.
Próbálom nem magamra venni.
Mert akkor kiakadnék.
Pedig tutira rólam mesélt ma nekem ebéd közben.
Ezt a zavart mosolyt, a sokat sejtetően az asztalt nézem, majd utána bizonyos mondatoknál meg egyenesen a másik szemébe, ezt annyira ismerem, ez annyira egyértelmű, annyira durva.
Aszongya hogy 'from the first day', meg hogy 'we are too shy to do it'...
hohohóóóó
Szép kilátások. A legközelebbi ebédre igérem nem megyek el, mert még megkéri a kezemet, és azzal a hévvel cibálna is haza Indiába.
Utálok pontokat gyűjteni. Pedig Bálint és Ákos után most Sredi van soron. Pontos labdákat dobok vissza szép sorban. (Peti nem pontos labda volt. Nem, ő nem.)
Pontos labda visszadobása egyenlő társadalmilag elfogadott módon, kultúráltan közölni az illetővel, hogy nem, és utána megpróbálni úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, és a következő találkozáskor mosolyogva megkérdezni, hogy telt a hétvégéje....
Csúsznak szét a napjaim. Egyik ma megy a másik holnap után, céltalan, tervtelen.
Írnám, mi volt, hogy egyszer majd meglegyen, ha elfeledném, de ahhoz sincs kedvem.
(rivjúírás, hajó, misziszipi, bárzongorista, rozé a napozóágyon, utazás nagyanyámékkal hajdúszoboszlóra, hajó, veres, tó, napsütés, eső, villám, égzengés, harcsahalászlé és túróscsusza - Poroszló, Kormorán - nyárfíling, utazás, nap, tisza, gólyák, luiamsztrong, minek és a kékfényes valóvilág be-és kiszavazósó)
Alapvetően dolgozni nincs kedvem. Bonyolultnak tűnik eltervezni a holnapokat, hogy hova is menjek, mivel is kezdjek, mit is csináljak.
- Hallott már kegyed a felnőtt nőkről? - kérdezte múltkor Somogyi prof. Ja, asszem. És igen, asszem én nem is akarok felnőtt nő lenni. Akkor meg mi van? Ugye, alapproblémába ütköztünk ismételten. Felelősség. Túl sok mindenkiért vállaltam már hasztalan felelősséget, magamért már nincs kedvem...
Utálom, ha nyűgös és unott és fáradt meg lusta vagyok, és nincs kedvem a trehányságom miatt magyarázkodni. Elúszom ebben a nagy szabadságban, az ittvagyok-ottvagyok-ittsem-ottsem-seholsem létemben.
Nyarat akarok, vízpartot, madarat, békát, halat, rétet, erdőt, gombát, naaaagy alvást, aztán meg kirándulást meg biciklizést meg úszást, meg ovódás dolgokat, mint ringlispir és pingpong, meg lángost, meg a boross hülyeségein nagyokat rötyögni, igen, csak nevetni bele a langyos, olcsó, szúnyogszagú nyárestébe. Hmmmmmmmmmmm

csütörtök, május 22, 2003

Jaj, elmesélem, mikre költöttem el tegnap olyan nagyonsokat. Jaj, csak gyorsan, mert aztán mennem kell Spityuhoz.
Szóval vettem egy csomó könyvet, köztük egy angolnyelvű, francia nőci által írt, fényképes gombahatározót (destroying angel lesz ezek után a becenevem), egy görög kézikönyvet és szótárt spéci kajamelléklettel, meg egy kvantumelméleti vitát Penrose és Hawkins között, amit sajna nem teljesen értek, hogy miért is vettem meg,de sebaj. Aztán meg vettem a hétvégére (péntek-szombat) jegyet a hajóra a mélyben, ahol Bali aszonta Negro elmenekült előlünk. Szerintem nem tud minket hova tenni. Kicsi a raktár biztosan.
Olyan homályos ez a billentyűzet baszki. beájulok.....
TamásPéter.
Ma neki volt egy másfél órás védése, ami után a laborban volt egy kis állófogadás. Perzsegő, szendvics, sztrapacska, szlovák és cseh sörök ÉÉÉÉÉS: TANGÓHARMONIKA.
A villámlátogatás után a labormegbeszélésen Ákost ünnepeljük pezsegővel, Sredi pedig epret hozott: imádnivaló együttes. A maradék perzsőt Sredivel ketten most pusziljuk éppen be, ő a Graphics gépnél, én pedig az Lcd-nél....
mileszSpityunál, aztamindenit
(Ha nem lennének korrektek a mondataim, az azért van, mert a labormegbeszélés után írom ezt is. Lásd fönn.)
Utálok házi feladatot csinálni. Amit ugye muszájból feladnak, amit ugye meg kell csinálni, mert baj van abból, ha nem csinálod meg. És én általában elhatározom, hogy jólvnanna, megcsinálom, nekem ez bakfitty, aztán inkább elmegyek hétfő este Zsófiékkel meg Balival a westbalkánba, kedden Zsófiékkal moziba (albérlőt keresünk), meg minden egyébre, csak nehogy azzal kelljen foglalkoznom, amivel kéne.... a háespékilencven expressziós rivjúval.....
Baszki, utálom. Alig van hozzá irodalom, alig van hozzá kedvem, és főleg az gáz, hogy rákos témakörbe kéne behelyezni, de akkor meg mi a faszt írjak az arabidopsziszról?!?! Jaj. Nincs kedvem megírni, nagyon nincs. Mondjuk a mai délelőttöm erre ment rá, már másfeles sorközzel (nekik az kell) már van három oldal. Rivjúnak az bolhafing, de sebaj....

kedd, május 20, 2003

Én lettem a ma reggel sztárja, a fekete özvegy. A hangom is jónő. Hmmmm. Elégedettség.
Rájöttem, miért nem vagyok jónő.
Minden nőben van egy jónő. (Kicsit ellentmondok magamnak, de igen, bennem is. Tegnap egy pár perces bámulás után leszólított egy srác a közértben.)
Minden nőben van egy szőkenő. (Hívhatjuk BridzsitDzsónsznak is akár)
Minden nőben van egy hisztis picsa. (hohohohó, de még mennyire)
Minden nőben van egy angyal. (Tündér, ugye)
Minden nőben van egy ribanc. (Csúnya, rossz Essneki!)
Minden nőben van egy kislány. (A trafikmániás ovis talált egy új körúti trafikot!!!)
Csak az arányaik mások mindenkiben.
Azt nem tudom, hogy minden nőben van-e, de bennem biztosan van egy állati véglény. Nemtörődöm véglény lényem vulgáris, de nem perverz. Csak konstatálja a természetesen végbemenő, errőlnemillikbeszélni dolgokat,és naivan mosolyogva kimondja, leírja. És uralja az összes többi nőcit bennem. Amikor jónő van elől, szoknyában meg szűk ingben, akkor is kontrollálja az egész lényemet, olyanokat súgdos a fülembe, hogy puki, meg kaki.
És mivel Zsotti óta tudjuk, hogy egy jónő nem szarik, ergo megvan, hogy miért vagyok nemjónő.
Bizonyítás levezetve, elvi hiba, kettes.

hétfő, május 19, 2003

Paramanó nődokihoz megy ma délután. Merthát azt mégsem hagyjuk, ami tavaly is volt, és akkor felírt rá a doki bogyót, és amitől (szerintem tutira attól) bekattantam és irtó depis lettem, és kipróbáltam, abba is maradt ahogy leálltam vele, de most megint minden kezdődik előről. Kéthetente akkor sem normális dolog menstruálni. Na.
Mi a jó abban, ha az ember tagja egy on-line antikvárium vevői körének, és küldenek neki ajánlót, ha kéri?
Hát pl az, hogy ilyeneket ajánlanak neki....
Pénteken délután: teaparti Eszterrel és Sredivel Alexnál, majd közös turkálás Sredivel a retrockban. Isteni a függönyingem, annyira isteni!!!! Teljesen olyan, mint a gyerekkori tornazsákom.

Trendi dolog, ha valakinek díjé a haverja, tudja, hogy szombat este vidéken játszik, - mondja Suze nevetve.
Igen, péntek este Balival keményen spannoltunk. Nehéz meló az. Mármint, hogy izlésesen, visszafogottan és természetesen műveld, és közben ne röhögd szénné az arcodat.
Nagyanyám 77. születésnapja alkalmából elkövetett családi förmedvény után Balival kicangáztunk a WB-ba. Like a zöldpardon. MatekMárk. Sör. A péhádéssrác az élettanról. Mindegy, beszélgetni jó ez. Aztán A38, ahol SuhaidÉsNegro lettek társaink a mókás zene élvezetében. Londonfíling (DJ Yoda rulez!!!), igen, az idei nyár nagyon, de nagyon jó lesz, érzem. Tényleg nagyon mókás este volt, szinte rég volt ennyire. ONE-TWO PAAA PARARA PAMPARARAMPA TARA WHY DID YOU DO THAT? WHY DID YOU DO THAT THING TO ME?

A NYARAT EZENNEL MEGNYITOTTNAK NYILVÁNÍTOM! - az egymondatod :)

Szombaton aztán a több, mint kétórás bevásárlás után rájövünk, hogy az alapötlet nem igazán jó, nem, most nem szabad sárgarépával, retro képeslapokkal, és a klauzáltéren turkált használt kislemezekkel bemennünk a mély-be. Nem, az már sok lenne.
Este piknik a szigeten. Májkrém, paprika, zsömle. Nyáridéző hangulat. Indiai bolt izű cukorka, gumidinók, gyümölcskonzerv. Miki örül ugyan a JLo fan club ajándékának, bár nem tudja igazán hova rakni... Már megint amorfak ezek az ördögök. Suze mogorca szépen lassan rámtelepszik, bús-melankólikus bágyadtságba burkolódzom, amíg a fiúk gregori jánost játszanak.
Most kezdődika, most kezdődika tánc... csak hazafele el ne feledjük levenni a napszemüveget!

Ég és nő között. Nusival. Elbasszák az egyik jelenetet, viccesen reagálja le Enci az egészet. Mókás nagyon, szinte azt hihetné az ember, hogy direkt csinálták ilyenre. Dzséró. Régen voltam már nagyon. A tojásos lecsójuk egyszerűen isteni.

péntek, május 16, 2003

Paramanó aggódik.
Két és fél nap degeszre zabálás után is ugyanannyi vagyok, mint előtte.
baszki, hova fogyok?

csütörtök, május 15, 2003

Nem tudom leírni azt a sok jót, ami lenn volt Tihanyban...
Majd. Szép lassan.
Nem megy. Inkább berakom ezt a levelet. Ebben kiirtam magamból az egészet.

Most jovok a Club Tihanybol, ahol vegulis nem bolingoztunk, de
Eszterrel ezen kivul minden tolunk telhetot megtettunk, hogy botrany
legyen. megint ovodas voltam, kar hogy nem voltatok ott.

Eloszor is masfel nappal a kezdes utan ertunk le, volt ra ugyan indok:
az izotopos vizsga - hu de errol kulon kene egy orat meselni. a lenyeg:
sikeresen negy orat aludtam elotte (persze, mert tanulas helyett
nusival voltam moziban, meg sorozni, egy kiba durva undorito
kiakaszto filmet neztunk meg, a cime kinzo mindennapok, bali te
nehogy megnezd, osszetornel). szoval minimal szemekkel reggel
nyolctol ott ultunk a vizsga elotti negyoras konzultacion a kettes belen,
az eloadoteremben, ahol van egy fresko a falon. mit fresko, egy orvosi
oltar, harmas tagolassal, kozepen egy meztelen no barack-keblekkel.
sikerult megfejtenunk nagyival es bartacsabaval, hogy a szentkep mit
abrazol, birizgaltuk az elottunk ulo zsofi hajat, meg minden volt, ami
egy visegrad-fele idetlenkedessel megfeleltetheto. vagyis mi voltunk
az ovi szekcio - orvosi vegytani intezet.
aztan elkezdodott a vizsga, aminek a szabalyait az atomcsaszar maga
ismertette. szegeny nem tudott beszelni, ami valami durva dolog miatt
volt, de egyszeruen nem lehett kibirni rohoges nelkul, amint
osszefuggestelen szavakat pakol egymas utan egy maffiozofeju alak.
sajnos bugyogva rohogtunk, mar-mar sikitozva tomtuk az oklunket a
szankba, bujtunk az asztal ala, amikor az ANTSZ foasszonya lebaszott
minket,hogy nem jartunk rendesen az orara, sokkal tobben vagyunk a
vizsgan, mint az oran voltunk.....

tihanyba eszterrel kb. 5re ertunk le. nyolcvan fok, clubtihany,
madarcsicserges, viragzo fak, alomszep part. igen, bementunk uszni.
igen, eloadas helyett. persze hogy ekkor jelent meg CsP, amikor is
eszterrel rohogve egymasra neztun: bukjunk le? nem volt nehez. senki
mas nem furdott, csak mi.

nem ragozom tovabb, mert irto hosszu mar igy is, csak kulcsszavak:

graf voros fejjel egyszerre ket not szorongatva probal a makarenara
tancolni, es egy otezrest lobogtat a zenekarnak, hogy jatszanak meg,

egyutt borozunk a medveekkel, amikor tarsul hozzank a hegyi meg a
nyitrai, mullerferi hatodszor meseli el a kigyos sztorijat, a nyitrai
rakontrazik, egyetemista elmenyeit meseli, amikor ket es fel oran at
probaltak menekulni a bogo szarvasbikak elol (apropo nyitrai: most
jelenik v jelent meg egy NATURE cikke!!!!!)

szemtanui vagyunk annak, hogy fonokunk flortol egy fiuval

eppen azt meselem hogy egy vegyesz fiu par eve fejre ejtett, mert
reszegen rokiztunk, mikor a srac megjelenik reszegen, es nekiporget
rokizas kozben egy not a hangfalnak.....

es meg hasonlok.....
szoval durva napok voltak ezek, es kar hogy nem veletek voltam ott

pa
Irtózatosan kiakasztóan megadurva volt a film. Kínzó mindennapok.
De ami tökre vicces volt benne, értékeltük nagyon Nusival, hogy mutattak labort, ahol a feszültséget a mágneses keverő, meg a félrerakott keverőbaba adta. Állat.
Ja, az is vicces volt, hogy a tökre üres teremben pont Dia és Ákos mellé szólt a jegyünk.... :)

hétfő, május 12, 2003

Döntöttem.
Bárhogyis lesz, bármit is mond szeptemberben János, Nusival albérletbe költözöm. Szeptembertől. Úgyis annak drukkolok, hogy a januári indulás jöjjön össze. De ha csak két hónap lesz az albiból, az sem érdekel. Kiba nagy változások kellenek, hogy kikaparjam magam ebből a híg kakából, amiben kalimpálok már egy jóideje. És Kréta még messze van. És ahogy ismerem magam, minél közelebb lesz az indulás, annál kevesebb lesz a türelmem. Ez majd jól lefoglal.
A feje tetejére állt a lakás. Felújítjuk a kisszobát, kifestetjük az ablakokat meg a konyhát. Ma reggel kezdték, de már méteres a por mindenhol. Persze pont akkor kell apámnak segíteni villanyt vezetni, amikor semmi hangulatom tanulni a holnapi vizsgára, meg megírni azt a g-fehérjés tesztet. Mindegy, a 25-ből már csak 7 kérdés van hátra, egész jól haladok vele, ugyan az izotópba még bele sem néztem, és most indulok Nusival moziba. Mindegy, lesz ami lesz. Holnap úgy is a szánkba rágják a válaszokat a konzultáción, meg legfeljebb nem alszom ma éjszaka. Úgy is meleg van.
Ami viszont para, hogy elfelejtettem, hogy ma munkamegbeszélés lett volna. De mondjuk Eszter se jött be. Így azért már nem annyira gáz. Mégiscsak holnap van a vizsga, nem? Meg lehet ezt érteni, kéremszépen. Csak jószándék kéne hozzá...
Kaptam egy tollat Sreditől, amiért kimentem vele vasárnap reggel a pecsába. Nem találtunk ugyan pamut zoknit, de sebaj, vettünk helyette marcipánt, meg fagyit.
Picsába a péntek estével.
Engem ne akarjanak összeboronálni senkivel ilyen nyilvánvalóan. Ezt nem bírom. Kiakadok, és kikészítem az illetőt. Szegény Peti. Bocs. De akkor is. Utálom az ilyen hülye helyzeteket, és nem vagyok hajlandó normálisan viselkedni. Titeket kellett volna jól a Dunába dobni, hülye köcsögök.
Úgy érzem, irtózatosan pofára ejtettek. Utálom ezt az egész hülye világot.
Nekem miért nem jön össze semmi?!?!?!

péntek, május 09, 2003

Most már van egy viszonyítási pont, amihez mérhetem magam. Ami már megvan, a mikor az még kérdéses ugyan, de a feladat megoldva. Kicsit hiányzik az a fránya szikla, ami kedd délben legurult a vállamról, megszoktam már azt a fájó sóhajt, amit a jelenen és a jövőn való mélázás szakított ki belőlem napi rendszerességgel. Az életemnek szakmai része elboronálva. Vagyis hát egyelőre úgy néz ki, mintha.
BASZKI!!! :DDDD
Ez zsenialis!! Eva! Zsenialis!
1 oran belul indulok Fro-ba, hetvegen irok majd. KURVARA ORULOK, foleg azert , mert TE KURVARA ORULSZ! :)))
most akkor ereszdelahajam? ;)
azert majd bovebben is beszamolhatsz, rendicsek?
ppee

Ja. Szerettem volna egyereszdelahajam partit, vagy valamit, de senki sem hívott. Csak Zerge emelte a kóláspoharát az utazásra....
Variációk a reakciókra (érkezési sorrendben):
MIKOR MÉSZ KRÉTÁRA? JANUÁRBAN?????
na szep ugy... gratulalok.
*en meg meg mindig a rosszkedvu ficko imidzst eroltetem, de mar nem
sokaig.
r.

Evi cica,
ezer gratula :-). Majd megyunk megnezni ;-)).
Mate cica

Gratula! Nagyon irigykedünk! A magam részéről ezerszer inkább én is oda mentem volna, mint ebbe a putri országba.
És mit kellett villantanod?
Jula

biztos vagy benne?
n (:))

gratula!
remélem a pasi is zsír, és nem hiába szoptam / : ) /!

ne baszki, má, Nyanya, ez kurva jó!
gratulalok! nagyon allat!
fasza vagy!
hivlak.
Hullámzok, mint egy felturbózott hullámvasút.

Irtó jó lett a fejem. Nekem legalábbis qrvára tetszik a frizu, amit Ferike csinált, és momentán csak ez számít. Végülis ezért mentem el hozzá, mert az eddigi már nem jött be. Egy csomót gondolkozott, mielőtt nekivágott volna, próbálgatta a különböző hosszakat, egyszóval nagyon szimpatikusan csinálta a dolgát: a kuncsaftnak való frizura kiválasztása pedig igenis időbe tellik. Még trükköket is mutatott, hogy hogyan lehet variálni. Irtó viccesek, tutira megcsinálom majd azokat is, a bepödrőset pölö Virág esküvőjére.

Csak aztán az a családi dumaparti nagyon nem kellett volna. Tisztára kopasz énekesnő. Egy az egyben. Mikor a kényszer-míting véget ért, betértem a könyvtárba egy jó pofa srekre. Köszi fiúk, lányok, jólesett. Irtó édes, jópofa, imádom.

csütörtök, május 08, 2003

A Bag1-es előadás jól sikerült. A zizivel is nagy sikert arattam. A sajtos tallér már nem volt akkora nagy sztár. De a sarki fűszeres olaja jobb, mint a ....
Most pedig megyek a fodrászhoz, aztán haza a nagyanyámékkal elterécselni.
Izgulok, nagyon, hogy mi lesz a fejemmel. Csak el ne baszd, jóképűsrác, mert megharagszom!
Ma reggel, tessék elképzelni elmentem, mit elmentem, elbicikliztem a margitszigetre, és úsztam. Ja, majdnem el is ütöttek. Naggyon szarul teljesítettem a Hogyan oldjunk meg nem olyan vészes közlekedési helyzeteket versenyben. Azóta ismételgetem magamban: koncentrál, koncentrál, és hétfőn megjavítattja a féket, megjavítattja a féket.
Szerda:
- Érdekes, magát mindig meg tudom lepni valamivel! - mondja a királyutcai tarfikos néni, mikor széles vigyor kerül arcomra a rózsaszín, citromsárga és tavaszi frisszöld kínai pinyonglabdák láttán.
Igen, pinyoglabda, mert elhatároztam, hogy péntek délután óvodás akarok lenni. Ha nem pinyogozok, akkor legalább ringlispireznem kell az orczykertben. Valami ereszdelahajam kell!! Majd megoldjuk, mondja nevetve Robi, bár mindkettőre egy nagyot legyint.
GYÁR van gyár, röpke lepke....
Ebéd Nórival.
Délután röpke beszámoló Zsófinak és Zsófitól.
Este bealvás, fáradtvagyok.
Kedd este: Zerge. A már régóta beígért, múltkor is elhalasztott beszélgetés, összekötve a MayerAndrás vitorlázós diavetítésével.
(Aki nem látná át a helyzetet, Zerge is meg MayerAndrás is Madáchos volt, azaz VoMa)

Barátaim és Barátaim Barátai a Wiwben!
ÉS A HAJÓ MEGY ...
avagy: A távolban 18 fehér vitorla...
avagy: Tradícionális nagyvitorlással az Atlanti Óceánon
avagy: "... és tényleg vannak még ilyen hajók?"
avagy: Hány delfin nem látszik a képen?
avagy: Két hónap alatt Londontól Budapestig. Átszállás a Kanári Szigeteken.
Diavetítés és útibeszámoló 1 (egy) részben.
(már megint)
kedden (holnap)
2003. május 6-án 21°° órakor
a KUPOLA ZENEHÁZBAN
1084 Budapest, Orczy út 1.
az Orczy út - Üllői út sarkán
(Metróval a Nagyvárad térig, az Orczy Kert bejárata mellett)
Kép és szöveg: Mayer András (még mindig)
www.mayermayer.hu (itt lehet még
néhányat megnézni a képekből)
20-3473332
andras@mayermayer.hu
belépő: most van, mert nem én szervezem. "jelképes" 300Ft
MayerFotoAndris

kedd, május 06, 2003

KRÉTA!!!!
Összenevetős délután, összenevetős este.
Az almásitéren hómleszbácsi tejfölt iszik. Tejföl danonból van, nem akaródzik folyni. Tudod, az az ömlengős típus, ami egyszer csak elindul, hömpölyög, de folyni az istennek sem folyik soha. Egymásra nézünk, és nagyot nevetünk szegény hómleszbácsival, akinek háromcentis nagymagyar bajuszát jól telehömpölyögte a danontejföl.
Loreál. Új. Kicsi, de barátságos. És ami a legnagyobb pozitívum, a vörömartiuccában van. Helyes, félhosszú, göndörhajú srác sertepeltéli a kuncsaft válláról a szőröket. Kérek is egy időpontot csütörtök estére. Mert megérdemlem.
A villamoson két MIIB figurával szemben utazom. Egyikük a nagyszájú kutya,aki szolídan visszafogja magát, és csöndben csücsül a szétvert boxolónak álcázott kétméteres benga ufó térdén. Mikor a blahán leszállok, benga boxman csendesen rámköszön: Kezitcsókolom.
Meghat. Meghét. Megnyolc. Belváros. Az én világom. Imádom.

Este fél nyolckor Nusi hív.- Rá érsz ma este? - Mintha magamat hallanám. Totálisan kibukott a BurgerKinges fickóra, aki - ki tudja, talán tréfából, vagy szemétkedésből - műanyag muffint adott neki. Nusi csak rágta, rágta a lakkozott műanyagot, érezte, hogy ez nem fog menni, majd vinnyogva nevetve visszavitte. Nevető szemekkel meséli még a napját: megadurva. Adrienkó terhességi tesztje, lenyelt papírok, a verést is vállaló arisztokrata szerep...
Sör, cigi, kávé: Nusimenü. A Platánosban és a Kultiban.
Mission complete. Még este befejeztem az uccsó Bag1-es cikket is, már csak annyi van hátra, hogy valami szép egészet fabrikáljak össze az öt cikkből.

hétfő, május 05, 2003

A tegnap esti azt álmodtam, hogy felébredtem beszélgetés után azt álmodtam, hogy felébredtem. Mert csöngött a telefonom. Mindig ott van mellettem az ágyamon, így hát odanyúltam, hogy megnézzem ki keres ilyen későn. Nem láttam semmit sem. Akkor lámpát kapcsolunk - gondoltam, de a lámpa fényét sem láttam. Érzetem ugyan, hogy valami kicsi kontrasztváltozás van a ki és a bekapcs állapot között, de látni még mindig nem láttam semmit. A telefoncsörgést sem hallottam már, csak a zizegését érzetem a kezemben. Akkor halkítsuk le a hifit - jött a következő ötletem, de hiába tekergettem a hangerő gombot a lehető legminimumabbra, semmi nem változott. Egyre inkább elhatalmasodott rajtam a páni félelem, hogy megvakultam, meg még más dolgok sem stimmelnek, mikor bekattant a helyzet kulcsa. Oda kell mennem az íróasztalhoz, ott tutira jó a lámpa, ott minden kiderül. Arra ébredtem, hogy ekkor fordultam át a bal oldalamra. Pont ekkor kapcsolt ki az időzített hifi. Odamentem az íróasztalhoz, megnéztem a töltődő telefont, persze sehol semmi hívás. De legalább álmomban is paráztam egy jó nagyot.
Attól, hogy valami nem stimmel velem.
Akárcsak napközben.
Utállak Titeket.
Utállak,
mert elmentél leidenbe, és nem tudom a számodat, pedig tudom, hogy szombat este ha találkozunk és dumálunk, nem akadok ki vasárnap, de hát leiden az leiden,
mert a mecsekben iszonyat messze vagy, és különbensem tudnám neked elmondani, mi a bajom,
mert megígérted, hogy a négy nap alatt valamikor feljössz, merthogy dolgoznod kell, és úgyis pesten kell maradnod, és persze még annyi fáradtságot sem vettél, hogy lemondjad, mert valszeg már csak kötelességből, vagy megszokásból vagyok a barátnőd,
mert rá kell hogy jöjjek, barátnak sem vagy barát, azon felül, hogy másnak se voltál más, mit is vártam tőled, önző dög vagy,
mert hiába jöttél haza egy hétre, hiába hívtalak már szombaton, nem érsz rá találkozni,
mert téged meg nem ismerlek felhívni, nem merem magam rádtukmálni, mert attól is parázom, hogy neked is túl sok vagyok, túl mohó,

mert ti mindannyian elhiszitek, hogy tényleg jól vagyok, és nem halljátok meg (egyébként maximálisan kontrollált) hangomból, hogy SEGÍTSÉG, MENTSETEK MEG!, hogy kivagyok, hogy rámtört a para, és kiakadtam magamtól, meg kiakadtam tőletek, hogy nem halljátok, és nemet mondtok, és mással mentek és fáradtak vagytok és nemértekrám, és ettől még jobban kiakadok, és aztán magamtól akadok ki még inkább, hogy hogy lehet ilyeneken kiakadni, és ekkor van az, hogy az utolsó esélyt neked adom, már csak sms-ben, és napszemüvegben cigarettázva bőgök a körúton.

Köszi Bébé az összekaparást, köszi Robi a lenyugtatást. Mert sikerült. Annak ellenére, hogy olyan nyomott voltál, mint egy csikk :)
Bag1. Egész nap. És még csak a negyedik cikk.
(A kedvenc mondatom: Bag1M/RAP46/Hap46 competes with Hip and Hop for the binding to Hsp70/Hsc70.)
És még a Hsp90 expressziós review-t is meg kéne írni mielőbb, mert már megvan a helye.
És jövő kedden izotópos vizsga.
És jövő hétfőtől csütörtökig Keszthely, konferencia, magyarbiokémiaitársaság.
És jövő csütörtökig kell leadni a G-fehérjés dolgozatot.
Hol állsz, fejem?
Hol vagy, munkakedv, lelkesedés?
Kelletek most nagyon.
Szombaton összehaveroztam két verébbel.
Ültem a Károlyi kertben egy padon, virgácsaimat melengetve a napon, a szél elől elbújva, amikor előjött az egyikük. Alig pár centivel ugrotta át a lábamat, és jobbról is, balról is szemügyre vett. Adtam neki a kakaóscsigából, hátha bejön nála is a cucc. Bejött. A másodikat már egy nagyobbacska morzsával én csalogattam a padhoz. A finom falattal csőrében felugrott mellém a padra, csak mosolyogtunk egymásra, aztán megjelent rondanőci idiótagyerekkel, és a pillanat varázsa szertefoszlott.
Álomba illő töltött paprika.
Tiszacipő=Budapest retro.
Meseszép.
Sajna otthonhagytam a kigyűjtött finomságokat. Sebaj, majd holnap visszatérünk rá.
Kedves Barátunk!
Meggondolatlanul megadtad az e-mail címed, most elvesszük a pénzed, jól!
És még örülni is fogsz neki. Mert május 6-án, kedden a budapesti Károly körút 1.
szám alatt megnyitjuk az árufridzsidert, ahol az old school cool lengi körül
a Tisza lábbeliket, Tisza felsőruházatot és egyéb tiszaságokat.
Hétfőtől péntekig reggel tíztől este hétig, szombaton tíztől délután négyig
mérheted össze magadat a többi, melegítőkért, kulcstartókért, fejpántokért,
cipőkért, táskákért és pólókért utcai harcot folytató, válogatott Tisza-fanatikussal.
A lustábbak e-mailben ( tisza@tiszacipo.hu ) vagy telefonon ( 06-1-266-30-55 )
is biztosíthatják a Tiszáhozjutást
( cipők 36-46-os méretig és, hogy ne áruljunk zsákbamacskát, 18 000 Ft-tól ).
Nem.
Nem hiszem el, hogy nem ma van az a nap.
Nem, nem miattam.
A fránya nátha az oka, az terítette le őt.
Majd holnap. Ha jobban lesz.
ELEGEM VAN A MAJDOKBÓL!!!!!!
Nem.
Nem írom le mind a négy napot. A hullámot a Celebrategoodtimescomeon-tól a teljes, totális hisztérikus kiakadásig. Nem írom le, mert már egyre kevésbé vagyok biztos bármiben is.
Amit biztosan tudok, az dobott fel és az akasztott is ki.
Tranqilliser.
Adj nyugalmat és türelmet.
Adj erőt, mosolyt az arcomra, 1997-es pedagógiai kikicsodát Boksay Zoltánnal.
Szeretnék mindig olyan felszabadult és őrült lenni, mint amilyen csütörtökön voltam a virágzó gesztenyefasoron a találkozásunk után. Szeretném, ha naphosszat elhallgathatnám fáradt, őszinte hangját, elnézhetném kócos fejét, amint végigfekszik az ágyán, és barna szemeit időnként rámveti. Csak úgy vele lenni, csikket dobálni az Erkel színház tetejére, elnézegetni a sárga autót, a ki tudja merre tartó hajókat (nem, nem daruk azok!) a kiözönlő hangyákat, és lenni.
Szeretném, ha mindez lenne még, és szeretném, ha elég lenne.
Falánk vagyok, mohó, nagyokat akarok harapni abba, ami még nincs is kész.
Pedig tudom, Ádámnak igaza van: Még öt perc és szeretni fogjátok!
Csak azt az öt kell percet kivárni.