a norvég krimi

revideálom apámat. nem ő a hibás, hanem én.
vagyis a könyv, amit vettem neki.
Sosó is elkezdte olvasni, és ugyanazt a tünetegyüttest mutatta, mint apám: nem bírta letenni, alig lehetett hozzá szólni, míg ki nem olvasta.
én nem merek belekezdeni.
szóval ha valaki izgalmas krimit keres, vegyen jo nesbo-t. a hóember tutira leköti.

doktor ház

függő lettem, egyre nagyobb adagok kellenek belőle, de sajna nagy koppanással vettem tudomásul, hogy a második évadot is kivégeztem. titkon reménykedem benne, hogy Sosó hozza a harmadik évadot, de közben rettegek is, mert ez már súlyos. kéne hollandoznom, meg elkezdhetném újra a kötést-varrást, meg van még egy csomó könyvem is, amikbe bele sem néztem, mert napközben, ha van egy kis szabadidőm vagy mancsot olvasok, vagy a telefonomat bizgerálom, este meg, ha elaludtak az ebadta kölykök, berakom a house-t. és ez nem jó.

köröm update

asszem mégsem fog a közeljövőben leesni, viszont amikor víz éri (ami elég gyakori, lásd kézmosás, mosogatás, gyerekfürdetés, fürdés), akkor felázik, és a véraláfutás kezd kioldódni vagy kimosódni alóla. szóval múlik a feketeség, ami eléggé pozitív.

két részletben

Idén úgy döntöttünk, hogy leutánozzuk Borossékat: két részletben töltjük a karácsonyt. Sosó és Hanni 25-én Pestre repültek, mi ketten Lizával meg itt maradtunk.
Hogy miért nem mentünk? Egyrészt mert Liza útlevele idén nem készült el, csak az anyakönyvi kivonata van Hágában, másrészt nem akartam a taknyos időszak kellős közepén utaztatni az egyik legforgalmasabb reptérről. Hogy miért mentek mégis Sosóék? Mert Krisztiék most költöztek vissza Kanadából.
24-én halat sütöttem, ebéd után ajándékoztunk a már egy hete feldíszített harminc centis cserepes fa mellett (alatt fizikailag képtelenség lett volna :), aztán 25-én kivittem őket a reptérre. Szegény Hanninak az indulás előtt esett csak le ténylegesen, hogy mi tényleg maradunk, és elsírta magát, hogy mindketten hogy fogunk neki hiányozni, és egész úton szipogott. Persze azóta alig jön a szkájphoz, mert elvan, mint a befőtt. Luca szobájában alszik az emelt ágy alatt egy matracon, távol az apjától, igazi nagylány.

Itt meg Liza most borította fel a bejáratott szokásait. Tegnap napközben négy és fél órát aludt egyhuzamban, ami miatt ma hajnalban ötkor már nem akart visszaaludni, csak egy órán át enni, aztán meg csak nyünnyögött nekem. Felkapcsoltam neki a lámpát, és kivonultam a nappaliba a kanapéra aludni, de a nyünnyögéstől ott sem tudtam. Persze idegbetegen óbégattam vele, aztán ha már mindketten ébren voltunk, levágtam a körmeit, mert megint véresre karmolta magát. Na ettől ordítani kezdett, konkrétan úgy, hogy rá kellett fújnom, hogy kizökkentsem, és vegyen levegőt. Amikor sikerült végre levágni a körmeit és átölelve megnyugtatni (ez már kábé hétkor volt), el is aludt, és fél tízkor szólt legközelebb, hogy enne. Ma aztán ebédre mentünk Anikóékhoz (tök rendes tőle, hogy egy csomószor találkozunk, hogy ne legyek mégse egyedül), odafele el is aludt a kiscsaj, de amikor megérkeztünk, felébredt, pedig ilyenkor szokott hatalmasokat aludni. Ott egy fél órácskát aludt rajtam a kenguruban, majd pelenkacsere után nagyokat tornázott a lábaival, oldalra fordult, meg sikítozva kiabált. Hazafele megint bealudt, de újra felébredt, mikor kiszedtem a kocsiból, és aztán hiába vittem babakocsiban sétálni, ott is csak nagyokat nyünnyögött, meg mérgesen bőgött, a végén azért egy picit elszenderült. Otthon persze ismét felébredt, aztán nagyokat tornázott meg édesen sikongatva dumált, de fél hatkor már annyira álmos és fáradt volt, hogy rossz volt ránézni. Megvacsiztam és megfürdettem, de egy jó másfél órán át kellett altatni, annyira felületesen aludt, fel-felriadt.
Holnap reggel oltás :(, aztán délelőtt átjön Anikó a két gyerekkel.

hogy megy az idő...

Már csak napok kérdése, és leesik a mutatóujjamról hüvelykujjamról a köröm, amire októberben rávágtam a kocsiajtót. Azóta a hupikék befeketedett, kész dark gotikos dizájn lett, kivéve, hogy egy egy részen nem nőtt köröm. Ott az alvadt vér szép lassan feltöredezett és kipotyogott, és a köröm alsó része elkezdett berepedezni. Már kb 2 mm-nyi részen nő alul az új köröm, és ma reggel óta olyan furán libikókázik a fekete régi köröm. Még egy kis rész tartja oldalt, úgyhogy esélyes, hogy pont karácsonykor potyog majd bele a sült dorádába.

naptár

a fotóalbumon felbuzdulva csináltam Vivinek is egy meglepetés határidőnaplót a képeivel - a róla, a kutyáiról, meg a barátnőkkel készült képekkel. de persze a holland verzióban hollandul van minden határidőnaplós szöveg, ami szívás, úgyhogy letöltöttem az angol verzióját is a programnak. ez persze azzal jár, hogy ezt viszont Angliában gyártották le, és onnan 4-5 nap, mire ideér. sebaj, 25-ig az is megérkezik remélhetőleg. szerintem az is szuper lett, remélem örül majd neki.

2011 fotói

após fotóalbumot kért karácsonyra, úgyhogy csináltam neki egy fotókönyvet az albellivel. nekik van egy holland verziójuk is, szóval nem kell az angol postára várni, hanem itt csinálják a könyvet Hollandiában. most kaptam meg az értesítést, hogy feladták postán, és hogy fel lehet rakni a netre, meg megosztani, baromi profi.

iskolai ünnepély

szombaton volt a hágai magyar ovi karácsonyi bulija a magyar nagykövetség dísztermében.
hát, izé, khm. hol is kezdjem?
a fehérnép nagy része népviseletben, vagy legalábbis fehér blúzban és fekete rakott szoknyában díszelgett, a pasik nagy többsége pedig hihetetlen lepukkantan nézett ki. aki kilógott a sorból, nem sokáig bírta. mi sem.
először is volt egy bő 45 perces komolyzenei blokk (ismétlem, ez gyerekeknek készült), amibe néha szerencsétlen fejjel karácsonyi verseket szavaló "önkéntes" gyerekek produkcióját illesztették be. dögunalom, áprilisnégy vagy novemberhét ünnepély-fíling, brr.
utána szünet, mindenki a büfét rohamozza, én keresztbe tett karral próbálok valami innivalót szerezni Hanninak a tolongásban, mivel a már két hónapja nem folyó melleim átáztatták a narancssárga blúzomat. biztos ekkora extázis ért a műsör hallgatásakor :) pulóvert persze nem vittem, kabátban még büdös is lennék. vérciki.
szünet után bábelőadás, Márta, a profi bábművész Jézus születését adja elő. én az öltözőnek kinevezett irodából hallgatom a viccesre átköltött sztorit, merthogy Liza megérezte rajtam a tejszagot, és beindult rá. pár perc múlva bevonaglik hozzám Hanni, hogy ő kész van, menni akar. pedig még hátravan Mariann része, a tipikus magyarovis mozgós pörgős versikézős program, ami miatt jöttünk. a bábozás után két versikében ki is merül a dolog, mire Hanniék visszamennek, vége is. kezdődik a néptánc-bemutató.
Liza jóllakik, peluscsere, és mi is lelépünk Anikóék után, megyünk hozzájuk ebédre, és Hanni Levivel ott tölti a délutánt. nélkülünk.
hihetetlen. és persze jól érezte magát. pedig reggel még azt mondta, hogy ő nem marad ott nélkülünk, de ott aztán meggondolta magát. annyira otthon érezte magát, hogy beszólt Robnak is, amikor nem hallotta miatta a tévét, hogy "Rob, een beetje zachtjes." nem bírtuk ki Sosóval röhögés nélkül.

mézes

én: - Elő kell keresnem a mézeskalács receptjét.
Hanni: - Én tudom fejből! Kell hozzá méz meg egy kis kalács.

több, mint a fele tészta megmaradt tegnapról, és a tegnap kisütött adagból már alig van. az első eresztés vékony és túl kemény lett, így az ment a szerda este megvett 25 centis kis cserepes ezüstfenyőre. a második adagot már vastagabbra nyújtottam, és nem hagytam barnára sülni, így az isteni lett, és Hanni nem bírja abbahagyni a mézekalács-zabálást. ma délután - este folyt köv. merthogy holnap este megyünk Anikóékhoz vacsizni, és nekik is akarunk belőle adni.

fogak

két hete kezdett el aktívan nyálzani Lizababa, mellesleg az öklét is néha hangosan rágja illetve cuppog rajta. aztán egyik éjszaka óránként-kétóránként felsírt, és feltűnően megduzzadt a fogínye, a szemfogai durván kidudorodnak oldalt. szóval elkezdett fogzani. azóta néha szünetet tart, aztán újra nem alszik, meg sír és az ínye duzzadt meg piros.

ma a patikában jártunk (ami igazából csak drogéria, de Hannival mi már csak lepatikázzuk), merthogy Liza nemcsak fogzik, de rendszeresen átáztatja a ruháját, hol a pisi folyik ki éjszaka, hol meg a két réteg ruhán át egyre csak terjeszkedő barna folt jelzi azt, hogy a trottyantás rakétakakában manifesztálódott, szóval hiába csak 5 kiló körüli a lelkem, a hét kilósoknak való pelust kénytelen voltam beszerezni (úgy tűnik, hogy a nagy hasa miatt ez pont jó rá), elég macerás kétnaponta mosni-vasalni a komplett ruhatárát. szóval ha már a patikában jártunk pelenkát meg Hanninak sznupjét venni, eszembe jutott, hogy kérjek valamit a fogzásra, és az öregebb eladó ránktukmálta ezt a csodaszert, ami szerinte kifejezetten az áttörő fogak okozta fájdalmat csökkenti a hialuronsav-tartalma miatt - a homeopatikus viburcol kúpot is adta volna, hogy az mennyire szuper fájdalomcsökkentő, de azt köszönöm nem kértem.
na, hát ez a gél ez nem homeopatikus, de hogy nem pont a fogzási fájdalomra van, az is hótziher. mindegy, ha már megvan, használjuk. mindenesetre ma este, amikor már harmadszor mentünk be az altatás után fel-felsíró babához, bekentem ezzel az ínyét, és azóta alszik, mint a bunda.

öreg

a héten Sosó megint Marseille-ben volt egy egyhetes továbbképzésen, és kihoztuk apámat, hogy ne kelljen öt napig egyedül szórakoznom a két gyerekkel.
amikor gyerekek voltunk, ő volt kvázi a pótanyám, ő mesélt nekem esti mesét az ágyamba felve, sokszor ő főzött, anyu sok mindenért őt ugráltatta, és ő meg ugrott, és csinálta. ő ment le reggel kifliért a reggelihez, aztán évekkel később este anyámnak sörért. Juli sok mindent átvett vagy örökölt anyutól, apu ugráltatása még máig is jó szokása, ő megy ki hozzá Soroksárra, ha Juli nem emlékszik arra, hogy kikapcsolta-e a kávéfőzőt, vagy hogy befizesse Vivi ebédpénzét.
szóval ő mindig is körülöttünk lebzselt, velünk volt, ellátott minket, és nekem gyerekkoromban kellett egy kis idő, mire leesett, hogy magam is meg tudok dolgokat csinálni, nem kell őt mindenre megkérni.
hihetetlen, hogy mennyire megöregedett.
jó, hatvanhárom éves, az nem kevés, de valahogy sokkolt, hogy mennyire a saját gondolatvilágában él (meg persze az is, hogy mennyi mindent tud fejből, a közelmúlt történelmét a kisujjából rázta ki, de ez most másik sztori).
pl. szerda este ő ment Hanniért a bölcsibe. vitte a kisbicajt magával, amit húzni lehet egy madzagon, és elmondása alapján az többször beakadt a bokrokba, úgyhogy ő lehajolt felvenni azt. ő, aki mindig büszke volt a mérnöki agyára, hogy mindenhol kiigazodik, elkavarta az utat, de persze aztán feltalálta magát, de  így is tett egy-két kerülőt. mindez azért érdekes, mert elhagyta a lakáskulcsot, és azt a bölcsiben meg a házban sem találtuk, így együtt jártuk végig az általa bejárt útvonalat, hátha megtaláljuk az utcán.
aztán ledöbbentett, hogy szinte egész nap csak ült és olvasott. rendeltem a buklájnon könyveket, és vettem neki egy norvég krimit, amit kihozott magával, és nem bírta letenni, szinte alig csinált bármi mást. aztán levett a polcról egy másikat, amikor azt befejezte, és azt olvasta tovább. mondjuk lehet, hogy ezer éve nem vettek könyvet (nem telik rá), és ő azért mindig is imádott olvasni. meg lehet, hogy élvezte, hogy végre senki nem egzecíroztatja, de néha egészen pipa lettem rá, mert jó lett volna, ha segít is valamit, pl megfürdetni Hannit.
na a fürdetés, az megint egy külön sztori. péntek este fél órát hagyta Hannit a babakádban ülni, amíg én Lizát szoptattam - altattam. egy negyed óra alatt totál kihűl az a kis vízmennyiség, ami abba belefér, de ő nem szedte ki a gyereket, mert nem akart kijönni. szombatra totál náthás lett a gyerek - micsoda meglepetés.

amúgy jó volt, hogy itt volt, mert sokat meg érdekeseket beszélgettünk, meg azért segített is, meg jött velem házakat nézni (szeptemberben el akarja adni a főbérlő a lakást), meg pénteken ráhagytam Lizát egy órácskára, amíg elmentem Sinterklaas-ajándékokat venni. csak megérintett valami fura érzés. hogy az apám  hogy más lett, mint volt. kiégett. kifáradt. megöregedett.

altató

most néztem vissza, miket írtam eddig Liza alvásáról.
hehehe, ez jó, azt, hogy 5 hetesen már alszik a kiságyában.
már nem emlékszem konkrétan az esetre, mert azóta ott biztos hogy nem alszik. 
volt idő, mikor este hét-nyolc körül megszoptattam, leraktam, és aludt három-négy órát. aztán egyszer csak úgy döntött, hogy ő tízig- fél tizenegyig nem is akar elaludni, és persze ismételten csak szoptatás közben aludt csak el, vagy az ujjunkat szopva, amivel engem konkrétan az őrületbe kergetett. aztán beletörődtem, hogy akkor ez most úgy működik, hogy este a mi ágyunkban alszik el egy fél-egyórás szoptatás közben. amúgy most is átlagban kétszer ébred enni, fekve megszoptatom, és mindketten beleaszunk, valahogy valamikor betakaródzom, és reggel hétig-nyolcig húzzuk a lóbőrt.
napközben már egészen más a helyzet. ha fáradt és álmos, akkor sem tud egyedül elaludni, ha berakom az ágyába, teli torokból ordít, és ha szoptatás közben bealszik, akkor is hamar felébred. hihetetlenül éberen alszik napközben, fél-egy óránként felriad, és ha általában nem alszik vissza. kivéve, ha kendőben rajtam lóg vagy a babakocsival zötyögünk.
a nyolchetes oltáskor a védőnő azt tanácsolta, hogy bugyoláljam be, mert biztos a keze kapálódzásától ébred fel, és hogy tanítsam meg egyedül elaludni a kiságyában. adott szakirodalmat meg bugyoláló kendőt egy hétre kölcsönbe, hogy próbáljam ki, aztán ha működik, vegyek magunknak.
hát a könyvecske a "rakd be az ágyba és hagyd üvölteni akár egy fél órán át" módszert kombinálja a "kösd le a kezét, hogy ne kapálóddzon" módszerrel. a bebugyolálást bevállaltam, mert tényleg sokszor azért ébredt üvöltve, mert megkarmolta az arcát, de a kiságyban üvöltetést nem nekem találták ki. kipróbáltam a berakom a kiságyba, és odaadom a kisujjam (a cumitól még mindig öklendezik) verziót, amitől ha el is aludt, öt perc múlva megint csak felébredt. két nap után feladtam, mert akkora önuralom kellett ahhoz, hogy ne ordítsak rá, hogy aludj bazmeg, hogy az már sok volt.
persze közben elolvastam, hogy Hanni ekkor már bőven a kiságyában aludt el este, és persze nem ébredt fel ennyiszer, meg a babamasszázsos nő is arról győzködött, hogy a gyereknek kell a rendszer, ami az alvás-evés-játék-egyedül elalvás szigorú sorrendje, a szoptatásban elalvás nem kóser, meg hogy a kiságyban ne játsszon, rakjam a járókába a zenélő forgót (de a járóka konkrétan nem fér el a lakásban, az már senkit sem érdekel), úgyhogy már sík ideg voltam, hogy akkor most mit is csináljak.
ünnepélyesen jelentem, hogy eljutottam abba az állapotba, amit már Sosó Liza születése óta mond, konkrétan leszarom, ki mit mond, ha egyszer a mi ágyunkban alszik, akkor ott alszik, ha napközben rajtam lógva, akkor ott, és így én is sokkal nyugodtabb vagyok, és őt se szekálom olyan dolgokkal, amiktől üvöltőrohamot kap. próbálgatom lerakni, ha a kezemben elaludt, egyre inkább le lehet, már nem öt perc múlva pattan ki a szeme, hanem egy fél órát lehúz egyben, szóval látszik a fejlődés. Hannit is altattuk sokáig, mégis egyedül alszik el egy jóideje, azt a kis időt meg féllábon is kihúzzuk.

masszázs

két hete hétfőn rátaláltam egy szerdán induló babamasszázs-tanfolyamra, amire gyorsan jelentkeztem is, és másnap kaptam a levelet, hogy hol, mikor, mennyi.
egész jófej nőci tartja a bábacentrumban, ahova a terhesgondozásra jártam, Hanni bölcsije mellet. vagyunk hatan kisgyerekesek, nem mondom, hogy mindent értek, amikor a csajok beszélgetnek a gyereknevelésről, altatásról stb.
Liza élvezi a masszázst rendesen, bár először a kezét nem hagyta nagyon macerálni, de a második alkalommal már az is ment. mondjuk a végére befáradt meg megéhezett, úgyhogy az ülőkádazást kihagytuk. talán holnapután. még van 2 alkalom.

Ismét nem nyert

Thank you for your response on our advertisement for the position of (Senior) Scientist Vaccine Research & Development. We studied your letter and resume, but unfortunately we have to tell you that we do not continue the procedure with you. Reason for this is that other candidates do fit better. Because your resume is interesting, we looked for other opportunities but there is also not a fit right now. Therefore we would like to keep your data in our file and contact you when we found something that suits you.