Amikor a szervezet szólít meg bennünket.

Ilyeneket mond: Hányj! baszki nem bírom abbahagyni a röhögést Szarj be! Ájulj el! Remegj! Hogyan érthetünk szót vele, miképp nyerhetünk feloldozást a szigorú parancsok alól? Mint minden normális kapcsolatnál, ez esetben sem szabad hosszú pórázra engednünk partnerünket. HA MA ELHÁNYJUK MAGUNKAT, HOLNAP BESZARUNK. basszus, ezt vagy négyszer megismételtük bébé előtt, ízesen szótagolva, mire szólt, hogy hanyagoljuk ezt a témát, majd nagyokat hörögve megszemlélte a mosogató lefolyóját. többször is. aztán a sárga vödröt lóbálva vihogott, hogy ez mennyire vicces helyzet... Nem táncolhatunk úgy, ahogy a szervezetünk fütyül ránk. Álljunk a sarkunkra, és éreztessük vele, hogy nem ő a világ. Titkoljuk el ezidőre, hogy igenis ő az. Hitessük el vele, hogy ezzel az egész porhüvellyel nekünk csak alkalmi a kapcsolatunk, így aztán ha el is ájulunk, csak vele basznánk ki. Minél jobban sikerül ezt magunkkal elhitetni, annál jobban beveszi.
Persze zsarolni fog. Ha nem szarsz be, kiszakad a vastagbeled, és meghalsz autointoxikációban. Ha nem ájulsz el most, elpattan egy ér az agyadban, és süketnéma leszel halálodig. Hogy még jobban nyomatékosítsa követeléseit, izzadni kezd. Tudnod kell, hogy ilyenkor valóban próbára tesz, istenigazából ő sem szeretné, hogy lehányd. Ki szeretné provokálni, hogy imponálhass neki, és ez az egyetlen dolog, amiben engedned kell. Gyűrd le a tarajos rosszulléthullámokat, szorítsd össze a gyűrűizmaidat, csípj magadba és lazíts: ez a hosszú távú kapcsolat titka!

from Varga János: EGÉSZSÉGTAN

bazmeg, hülye himsovén faszfej.
bazmeg, én tehetek róla, hogy vagy az eszter vagy ez az idióta tnt-s elkavarta a levelét?
engem úgy ráncigált le eszter a typhoon scannertől az emeletről, hogy már itt a tnt-s és nálam van a pénz. mire leértünk, az asztala fel volt túrva, és a fickó már rakta bele a levelet a csomagba, én fizettem, aztán csókolom.
tudom én, hogy melyik kiba csomagot kell feladni? érdekel engem? baszki, egyikünk sem titkárnő, vegyen fel egyet, vagy egy titkárt, nemérdekel, intézze más a hivatalos dolgait, ne rohangáltasson itt kísérlet közben, mert akkor tutira mindkettőt elbaszom.
és ezek után persze jó, hogy nem hülyepicsáz le, csak idegesen hümmögi, hogy lányok, lányok...
hjaj, de felbaszta az agyamat.
és amikor megkérdeztem, hogy felhívjam-e őket (én hülye, idióta, pancser állat), aszonta jó, és elhúzott a fenébe. most várhatom a tnt-s nőci telefonját, aszonta visszahív, de nem emlékszem, hogy jó számot mondtam-e. mindegy, tíz percet mondott, tizenötöt kap, aztán megint hívom.
alig öt perc elteltével hívott a nő, hogy igen, kettő levél van egy helyett, és hogy holnap reggel hozza vissza a csákó.
ffffffffff
nagylevegő, elintéztem, megvan.

Kedves Eva,
Meg mindig varom a hireket a grant-tel kapcsolatban. Ugy nez ki hogy Aprilis vegen- Majus elejen lesz vegleges lista. Ha sikerul akkor meg eltelik par honap a contract negotiation-nal, ugyhogy a szeptember-oktober lehet egy realis kezdesi idopont.
Amint van valami ujsag szolok.
Szia,
Janos

Fuentes kellemes, jól olvasható, érdekes, ír Riveraról meg Frida Kahloról, ami már önmagában vicces,és mindezt könnyedén, ráérősen meséli el. szóval nemrossz az öreg, csak egyenlőre nincs semmi olyen meglepő, olyan szokatlan, mint Cortázarnál, de hát mitisakarok, még csak a tizenhetedik oldalon tartok... :)

Tegnap este megszállt a rosszkedv. Megcsináltam sesék EQ-tesztjét, és kidobta, hogy 45%-os az érzelmi szintem, nem tudok kommunikálni az érzelmeimet... Biztosan igaza van, csak hát, ugye, ki miben nőtt fel... nálunk nem szokás megbeszélni azt, ha valami gáz van. legfeljebb apám panaszkodja ki magát nekem, az én bajaimra általában senki nem kíváncsi.
tejóég, hányszor volt olyan helyzet, hogy a padlóba döngöltek azzal, hogy csak a saját bajaikat mesélték el mások, amikor én kezdtem volna rá, oda se figyeltek. így hogy legyen az ember extrovertált? sőt messzebb megyek, így hogy legyen az embernek barátja?
így maradok kedves mosolygós, érzelmeit ki nem mutató magányos farkas.
kell ez az egész a francnak.
szar ez a légüres tér, ez a gomolygó semmi, ami mindenkit senkivé degradál.

Tegnap este moziban voltam.

ENGLISH TITLE Okay DANISH TITLE Okay CATEGORY Bitter-sweet comedy TECHNICAL DATA 35 mm (1.85:1) Dolby Digital RUNNING TIME 93 min; 2544 m; 6 reels DIRECTOR Jesper W. Nielsen SCREENPLAY Kim Fupz Aakeson DIRECTOR OF PHOTOGRAPHY Erik Zappon PRODUCTION DESIGNER Peter de Neergaard EDITOR Morten Giese SOUND ENGINEER Kim Dalum MUSIC Halfdan E., Nikolaj Steen, Jesper Winge Leisner APPEARANCES Nete/Paprika Steen; Kristian/Troels Lyby; Father/Ole Ernst; Martin/Nicolaj Kopernikus; Kathrine/Molly Blixt Egelind; Tanja/Laura Drasbćk; Janni/Lotte Andersen; Trisse/Trine Dyrholm; Lćge/Jesper Christensen

Most eppen Fuentest olvasok.
A neves mexikói író, Carlos Fuentes - kinek muvei hazájában és sok latin-amerikai országban kötelezo olvasmányok - két új könyvet dob piacra a napokban. Az egyikben van egy furcsa, kicsiny szereplo, akit Bushnak hívnak: a bizarr lény valójában egy vámpír.

isten bele, drága barátom

vasárnap legurultunk bébével a lupa-szigetre, uzsiztunk, tutajt építettünk, én a vizet fotóztam, élveztük a felhők mögé elbúvó napot, meg a langymeleget, meg a vasárnapi semmittevést, meg a szembeszelet, aztán visszamentünk a rómaira lángosozni (fokhagymás-sajtos-tejfölös) meg palacsintázni (NUTELLÁS!!! a mennyei csoda maga), és aztán már jöttünk is haza.
szépen elment a nap, tizenegykor indultam el itthonról, és kábé hét volt mikor hazaértem.
de mennyi minden hülyeséget találtunk ki már megint ...
beszélgettünk a tér-idő szalagszerű milétéről, amikor beugrott egy kép, hogy igazáből ez a tér-idő cucc, ez végülis olyan, mintha egy csőbe betuszkolt szalag lenne. vagyis mintha isten belei lennének ezek a tér-idő kontinuumok. vagyis a létezésünk, az amit megélünk, itt és most, az az emésztési folyamat egyik állomásának észlelése. vagyis az univerzum egésze az isteni emésztés. keletkezése egyenlő az emésztés kezdetével, a nagy bumm valószínűleg a rágás volt maga, és a vége pedig szar lesz. az emberi élet pedig azért mulandó, mert addig élünk, amig fel nem szívódunk istenbe. vagyis eggyé válunk vele.
úristen, ez így visszagondolva is gyönyörű.
filozófusnak kellett volna mennem.
ami ebből következik, hogy az emésztés maga egy gyönyörű dolog, ha mi például a bolygónk és azon belül a saját magunk emésztését így éljük meg (lásd a csobogó duna partján üldögélve élvezzük a kacsák hápogását, az árnyékok táncát a vizen stb). ne nézzük tehát le az emésztést, sem pedig annak végtermékét. merthát mi van akkor, ha a mi belünkben is egy univerzum létezik, mi van akkor, ha ez az egész egy kibaszott nagy fraktál, és a mindennapi kakinkban egy új világ maradványait húzzuk le a csatornába?
ami még ebből következik, az az, hogy mennyi mindent képes érzékelni egy lebontási folyamatban résztvevő dolog, mint például az ember. képes tudományosan bebizonyítani, hogy a világa szalagszerű (azt még nem tudja, hogy ez egy bél), de ezt a tudást isten vajon érzékeli-e.
az is szép még, hogy isten azért teremtette a világegyetemet, hogy megegye.
és persze az is, hogy lehet, hogy ő is egy emésztési folyamat részese....
no de ne lovalld bele magad loretta...
ha tehat a letezes nem mas, mint emesztes, es isten azert teremtette a vilagot es benne az embert, mert kedves neki, es az emesztes is kedves neki, akkor isten egy gourman, egy fo-szakacs, jezuskrisztus pedig az O kuktaja. marmint a kereszteny konyha kuktaja, mert az arab konyha kuktaja mohamed, a zsido konyha kuktaja mozes, es a keleti izek szakertoje pedig buddha.
azt hiszem, gyonyoru, onnon laban megallo vilagkepet sikerult alkotnotok a szigeten, mig mi a madonnas hajgumis emberrel beszelgettunk kispesten, es a mikivel hacseksajo vicceket gyartottunk.
bali megjegyzese

a péntek olyan nagyon jóra sikeredett, hogy végülis nem akartam elrontani azzal, hogy bejövök dolgozni.
kezdődött azzal, hogy elmentem úszni. vettem bérletet, úsztam, aztán szaunáztam, és jókislányként megint úsztam. aztán vettem finomságot, és kiültem a dunapartra enni meg nézelődni. aztán olyan nagyon melegen sütött a nap, hogy rájöttem, most a platánosban lenne a helyem egy sör mögött. megírtam balinak, aki visszaírta, hogy a rákócziúti cédéárusnál leragadt, mert olyan jó a zene, én meg jól visszaírtam, hogy várjon már meg, mindjárt ott vagyok. találkoztunk, kiültünk a mikszáthra sörözni meg kávézni, aztán elsétáltunk a kálvinra balinak kontaklencsét venni, aztán meg bicajt nézni. utána bementünk a vásárcsarnokba pisilni meg ebédelni (kolbász és májashurka mustárral, kenyérrel, uborkával és szódával, igen), meg neki szójaszósz venni. közben megnéztük a nyúzott nyulakat meg az összepasszírozott élőhalott ponytokat. ezután kivettem pénztet, és megvettem scottot, az olcsóbbikat, amelyiknek jobbak a felnijei, és hazahoztam, büszkén suhanva a dobuccán.
este meg amorfkoncert volt a süsiben, ami viccesen sült el, és sikeresen berúgtam, de nagyon, sőt irtózatosan, mondjuk mindig tudtam magamról, csak szédültem nagyon, meg csillapíthatatlan táncolhatnékom és beszélgethetnékem támadt időről időre. sikeresen túléltem az estét, hajnalt, aztán meg a másnapot, de azért ilyet nem akarok még sokáig...

Na, most akkor tisztázzunk néhány dolgot. Arról ne is álmodjak, hogy én írom meg a cikket. Merthogy a legtöbb eredmény az övé, amikről egy kukk háttérinfót sem tudok, és ő meg valszeg nem adja a kezembe, hogy nesze, tessék, ezt így csináltam, ezt meg úgy. Mert hogy fizikai kémiai dolgok ezek, amikről én biztos keveset tudok (na ez télleg így is van). Úgyhogy majd áprilisban nekiállunk valahogy ketten, hogy hogy, azt még tisztázzuk, de addig is van még mit csinálni.
Aztán. Nehogymá asziggyem, hogy azzal a levéllel leráztam a majmos fickót. Nem bizony. Múlt héten hívott, hogy akkor áprilisban mennénk ki belgiumba. Mondtam neki, hogy, bocsika, de én nem megyek, mire rákérdezett, hogy na miért is, és hát erre bármit is mondtam, próbálta lepergetni magáról. Asztán a végén bevetettem a családi probléma-aduászt, ami előtt fejet hajtott, majdnem, de asztán rájött, hogy őt nem olyan fából faragták, hogy beadja a derekát, és még kijelentette, hogy ő így nagy slamasztikába fog kerülni, úgyhogy vagy gondoljam meg magam, vagy szerezzek valaki mást.
Ma reggel meg újra telefonált, beolvasta a belga csákó levelét, amiben név szerint meg vagyok említve, mondtam neki, hogy sajnálom, de én még továbbra is nemet mondok, erre megint jött azzal a szöveggel, hogy akkor ő mekkora nagy slamasztikába...., és hogy fel fogja hívni a főnökömet. Kérdeztem, hogy miért is, erre aszonta, hogy ajánljon neki valakit, aki helyettem kimegy. Mondtam, hogy felőlem hívja. Komolyan, már lassan ki sem akaszt ez a faszi, csak egyszerűen lefáraszt az erőszakosságával, aminek már nagyon szépen ellen tudok állni (ami persze egy hatalams előrelépés, éljek, éljek). Merthát mi lesz, ha kiderül, hogy nemet mondtam egy pályázatra? semmi.

GIGAGOMBÓC

a mai labormegbeszélés úgy végződött, hogy akkor ennyi elég is, most már jöhet a cikkecske, amit én fogok meg0rni. hűűűha.

MEGAGOMBÓC

meg még asszem meséltem, hogy április végén intézeti munkabeszámolót kell majd tartanom.
eszternek ma lesz, pedig vagy másfél hónapja lett volna, csak mindig volt valami, ami közbejött, vagy megváltozott. drukkolunk, ezerrel.
aztán meg április végén meg nekem kell majd drukkolni...

Még nem meséltem el azt a szombat esti bulit, amire pepe üzente, hogy meg vagyok hívva, ami a szilvuplében volt, és oltárian sok ismerős volt, amerre léptem, mindenhol voma vagy annak ismerőse. ja, és ott volt oTTo is, aki a haverjaival bemondott egy hasraütök nevet, hogy kinek a bulijára jöttek, és beengedték őket, pedig csak a hely miatt jöttek le, nemis a pepe, buvi, taki vagy a negyedik emberke miatt. ott volt judit, meg detti is, meg bébé is, velük a jaffában melegítettünk be, ahova nusi is befutott, csak aztán hazament a nagyihoz, mert megígérte neki, hogy siet, és éjfél előtt hazaér. az est fénypontja a dettitől kapott camdeni angolzászlós tanga volt, ami annyira bejött bébének, hogy még a szilvuplében is elkérte, és az asztal alatt nézegette. .. nemsemmi állapotban voltunk, annyit elmondhatok...

A CSOKOLÁDÉ ZÖLDSÉG

A csokoládét a kakaócserje babjából nyerik.
A bab zöldség.
A cukrot cukorrépából nyerik.
A répa és a bab is zöldség.
Tehát a csokoládé zöldség.
Hogy egy lépéssel továbbmenjünk - a csokoládéban tej is van, tehát a csokoládé egészséges.
A mazsola, meggy, barack és eper, amivel meg van töltve a csokoládé, a gyümölcsök közé tartoznak, úgyhogy egyél csak amennyi jólesik.
A csokoládé jó a stressz ellen. Nézd meg: a STRESSZED visszafelé olvasva DESSZERT(S).
Küldd el ezt a levelet 4 nőnek, és fogysz 2 kilót.
Küldd el ezt a levelet minden ismerősödnek, akiről tudod (vagy sejted), hogy szereti a csokoládét, és fogysz 5 kilót.
Ha kitörlöd ezt a levelet, azonnal hízol 10 kilót!
"Ezért továbbküldöm ezt a levelet. Ekkora kockázatot nem merek vállalni."
from eszter

Aszongya, hogy scifiparti volt a vasárnap esti móka, amire dettivel benéztünk. irtózatosan vicces volt, hogy egy csomó ideig special vip parti volt kettőnknek, ugyanis senki de senki nem volt rajtunk kívül néző státuszban a teremben. aztán persze jöttek még max tizen, pedig szenzációs volt mindkét film, amit végignéztünk, és persze mindegyik dj. maximálisan nagyon jó volt, tényleg, megközelítette az ufós-diavetítős színdarabot...
az első filmben például szenzációs volt, ahogy megérezték előre a derék katonák, hogy a geci ufók rossz szándékkal közelednek, és ezért jól le is lőtték az elsőt, aki a masinájuk alatt húzódó rezgőlevegőjű védőpajzson kívülre merészkedett az ólomszkafanderében. persze rögtön meghalt, és ebből kanyarodott egy jó kis intergalaktikus konfliktus. sajnos nem volt hangja a filmnek, úgyhogy csak találgattunk, hogy vajon azzal az űrhajóbeli origami rózsával virágnyelven beszélgetnek-e az emberek, de azt jól kitaláltuk, hogy agymosás lesz ebből. szerencsére a derék teniszpólós-vászongatyás gyönyörűtestű zseni jenki félisten, aki a gyönyörű háromnegyedesszoknyás nőjével együtt épp ésszel megmenekült, feltalált egy szuperfegyvert, amivel először elfehéredik a bevilágított tárgy/élőlény, aztán elkezd vibrálni, majd nyom nélkül megsemmisül. valószínűleg ezt az ufók kisujjából rázta ki, merthogy a lények keze úgy nézett ki, mint egy demszkioszlop, és ugyanolyan szupefegyver volt benne, vagyis ők is megsemmisítettek a kezükből kilövet mindent, amit csak akartak. persze először kifehérítve, majd vibráltatva, végül eltűntetve azt.
a másik egy kicsit eseménytelenebbül zajlott, lassan haladt előre a történet az izmos görög halászokkal, akik csak úgy besétáltak egy us army feliratú, épp a tengerbe zuhanó, süllyedés állapotában leleldző űrhajóba, ahonnan két jenki hőst szedtek ki, akiket a gyönyörű ápolónő, filmünk állatorvos hősnője is egyben, aki előző filmünk hősnője is volt, ruhástul, cipőstül takaróval gyógyította meg a szerencsétleneket. a kezelést csak az egyikük élte túl. halála előtt a másik erősen inzultálta, tippünk szerint a nevét akarta megtudni, mielőtt még az meghal. aztán szép lassan kiderült az a kis turpisság, amit a hülye amcsik elkövettek. egy halászkölyök jól ellopta a partra kisodródott us army feliratú dobzit, amiben egy kiba nagy lárva lakozott. na ezt a lárvát a kis hülye elvitte az állatorvos bácsihoz, akinek a lánya volt a hősnő. estére kikelt egy pankrátor-bajszú kétlábonjáró mérges és gonosz gyíkocska a lárvából, lehetett vagy húsz centis. jaj, nagy az ijedtség. gyorsan rakjuk be az állatketrecbe. másnapra úgy megnőtt az állat, hogy csak na. másik másnapra meg mégnagyobbra. aztán már be sem fért a ketrecbe, és menet közben kiszabadult. de ekkor már az egész us army azt kereste. a kiszabadult szörnyeteget mesteri módon elfogták, és egy rejtett állatkerti kivizsgálóba rakták, ahol valamit nagyon elszartak, mert felébredt, és persze megint jól kiszabadult. na ekkor volt a kedvenc jelenetem: a pankráció az elefánttal az állatkerttől majdnem a kolosszeumig (mert ez már róma, igen). a szörny átharapta végülis az elefi torkát, az meg pihegve elvérzett. ekkor szörnyünk felment a kolosszeumra, és ott kergették egymást a hősies katonákkal, akikre jól rázúdította a köveket.
a filmek végét direkt nem árultam el, hátha valakit az is érdekel, és akkor ne lőjjem le előre a poént. a címeket viszont nem tudom.
megtudtam. ezek szerint volt még egy, miután elmentünk
. szia
. ezek voltak (nem biztos, hogy mind pontos)
. U"rszörny
. A földönkívüliek támadása
. 20.000 mérföldre a Földto"l
. nem tudom, hogy ez segített -e ;)
. mindenjókat
. vince

húha
annyit, de annyit ettünk szombaton, hogy az már sok.
előszöris sesnél. jaj, micsoda társaság: annamari, spityu, natali, eszpé, ses, aravin, ali (jemenből), és az az újgúr lány, akinek elfelejtettem a nevét.
aztán annánal. zozó mennyeit alkotott, az a mogyorós csirke, hmm, mennyei volt, tényleg.
hú, és még mennyit nevettünk ott, előszöris a megasztáron, a betépett tillán, meg a leszbiző csajokon, aztán bébé irtózatosan hülye sztorijain, amik annyira szarok vagy hihetetlenek voltak, hogy folyt a könnyünk a nevetéstől...
jó kis nap volt a pirogsütéstől a hajnali faágfotózásig.

- Itt a tavasz!
- Kislány, mondok én magának valamit. Magának bűn gatyában járnia.
- Jé, nőnek öltözött...
és még hasonlókat kaptam ma arcba a lila-fekete-szürke-kék kockás szoknyám miatt. Hát igen, ilyenek ezek a pasik. Amikor télen volt rajtam ez a szoknya, semmi, bezzeg ha ezerrel süt odakinn a nap, és már a hó sem esik, bekattannak. Kivéve az öreg profot. Ő csak mosolyog, de legbelül a régi:
- Pá, aranyom. Legyen jó kislány.

Voltunk még két hete vasárnap színházban, megnéztük az átkozott teheneket, amire már tök sok helyen árulnak jegyeket, de mi a bemutató utáni harmadik napon láttuk, azám. Utána meg beültünk a már hagyományossá vált dámapartira a toldiba. Fincsi volt, bizony. Értékeltük a háttérképeket sugárzó írásvetítőt, a színészeket, a szövegeket, na meg persze a zenéket (pláne a falkó-féle nékidet). Jó volt, sokan kiakadtak rajta, de mi rajtuk is csak nevettünk...
Komolyan, Bébével kezdünk nagyon kultúrdzsankik lenni. Merthogy két hét múlva lesz a támadás a krumpliföldön, aztán meg a mulatság a szülinapomon, majd április végén meg az iljapróféta, amiben lesz valami meglepetés a végén, de a jegyárusnéni nagyon rendes volt, és nem lőtte le a poént.

baszki, hova tunt a blogom?????
jolvan, semmi baj, csak ropke fel orara beszart a rendszer, es azt mutatta, hogy nincs itt semmi.
halistennek csak postot tuntetett el, tobbet nem...

Tegnap volt Vivike budapesti rajzversenye, mármint a másodikosoké, és valahogy megint cicát kellett rajzolniuk. Ez már tényleg boszorkányos dolog, ez a macskás-sztori. Mert véletlen az nem lehet...
Eredményhirdetés kedden. Izgi.
Egyébként megint délutános volt Juli, úgyhogy Vivi nálunk volt egész héten.
Most lehet, hogy elfogult vagyok (egyébként meg nem, elég csak megnézni az én rajzaimat), de úgy rajzol ez a kölyök, hogy az ember nem jut szóhoz sem, komolyan. És mindezek mellett még aranyos is, mindig hoz nekem egy plüsscicát az ágyamra, mert hogy a kiccica nála alszik, és akkor én ne aludjak egyedül, főleg ne cica nélkül. A legjópofább ilyen plüsscica az ágyamon háton fekszik, és két mancsával igazgatja a párnáját a feje alá, és az egyik lábát keresztbe rakja a másik felett. És persze vigyorog...
Kiccica a múltkor, amikor Vivi megint igy nálunk volt egész héten, beleesett Vivi mellé a kádba, és ha már csuromvizes lett, jól meg is fürdettünk macskasamponnal. Szegény, megadóan, beletörődve tűrte a samponozás, fejét a karomra hajtva várta a poklok kínját. Szegényke.

Rejtély

- Még mindig nem jött csomagom?
- Nem, nekem viszont jött.
- Az nem utalvány volt?
- Volt az is, de aztán jött egy csomag. Képzeld, valaki küldött nekem egy cédét Argentínából.
- Most hülyéskedsz, ugye?
- Nem, tényleg, tangók vannak rajta, és valami híres faszi írta a dalokat, de nem értem, mert spanyolul van, nem fordítottak le.
- Apám, te hol voltál, amikor elkértem a kártyádat, hogy rendeljek a neten? Nem tűnt fel, hogy két hete várok egy cédét, és kétnaponta kérdezem, hogy nem jött csomagom?!
- Háát, elfelejtettem. Na, legalább megoldódott a rejtély.
Úgy tűnik, hogy már mindenki valami rejtélyes hódolón, dél-amerikából származó ismerősök rokonain, valamilyen ismeretlen, meglepetéseket küldő cégen filozofált a glédában, mikor lelepleztem a csupasz igazságot.
Hogy megérkezett a megrendelt Cortázaros cédém.

Hmm. megazaba lesz szombaton, az már biztos...
Tudom kicsit későn írok, de remélem még olvassátok. A lényeg szombaton, azaz holnap nálunk szokásos főzés + szétesés. A menü eddig:
Thai csirkemell mogyoró szósszal by Zozo
Meglepetés édesség by Éva
Még gondolkodom valamilyen előételen, de nem igérek semmit. A menü változtatás jogát fenntartjuk, de vmi kaja biztosan lesz.
Gyertek, nekem már létszükséglet a lazítás.
Ü. A.
szombaton főzés, jössz?
bocs a hirtelen szólásért, csak most alakult ki, imádnám, ha jönnél és valami orosz cuccal elkápráztatnál bennünket.
időpont a szokásos: szombat du. 1.
nu, gyévuska?

nincsidőm írni, úgyhogy majd az lesz, hogy otthon irkálok, aztán majd jól idepésztelem mindet.
hát, ez nemjöttössze

Pénteken aztán végülis apámmal mentünk el a pécsi filharmónikusok olasz-koncertjére, ami nem volt rossz, de elég jó sem. tipikus komolyzene: unalmas és semmi különös. kár.

Volt bizony csütörtökön előitalozás, aztán meg fenntartó is...
Végigjártam a belvárost: ludovika, láundzs, jaffa - ez utóbbiban olyan ügyesen jöttünk-mentünk-ültünk, hogy sikerült nem konfrontálódni genyával...