A héten szimplán fájt meg ment a hasam, ezt szerencsére Hanni is elkapta, úgyhogy ma marad itthon. Ami amúgy sétagalopp lesz így, hogy én már hányok, és Sosó csak este 10 körül ér haza az európai turnéjáról.

Elszállt a tegnapi hosszú posztom, utálom a frissített mobilos blogger appletet.

DrBach

Bevettem dupla adag resque remedy cseppet, remélve hogy abbahagyom a bőgést és le tudom vezényelni emberi módon az estét a két lánnyal hármasban.

tovább, tanulok

Máté ajánlotta a Critical Biomass-on a Courserát, ami egy olyan honlap, ahol világszínvonalú egyetemek oktatói által tartott ingyenes kurzusokra lehet feliratkozni, a középkori irodalomtól a Drugs and the brain témakörig bármire. Tegnap éppen ez utóbbi előadásait hallgattam, de ma belekezdek az Experimental Genome Science-be is. Igaz, hogy ez már októberben elkezdődött, és már vagy öt beadandó feladatról és egy tesztről lekéstem, de ha nem kapok róla papírt, akkor is megéri végigcsinálni. Merthogy ha az ember teljesíti a követelményeket (tesztek és esszé beadás), kap oklevelet is a kurzus elvégzéséről.
Sajna a scientific writing kurzus már lefutott, és nem tudni, mikor lesz a következő, de arra nagyon fáj a fogam, úgyhogy résen kell lenni, és lecsapni rá, ha lesz.

csak a tesztemen keresztül

na, kész vagyok az ún. "írásbeli teszttel", agyam leszívva, szerintem tök jót alkottam, bár ezt persze majd ők döntik el. készültem ám mindenféle hülyeségre, rettegtem, hogy angol cikkeket kell majd editálnom, meg helyesírást és szöveghelyességet ellenőrizni, és így kiderül, hogy mennyire nem vagyok menő angolból, de szerencsére a legjobb esetet kaptam, egy 250 szavas absztraktot kellett írnom egy kamu klinikai tesztről szóló cikkhez. kamu volt, mert a gyógyszereknek még a típusa is kamu név volt, ilyenek a valóságban nincsenek, rá is kerestem gyorsan, és persze nem csoda, hogy nem voltak ismerősek.
naszóval Sosó elhúzott a gyerekekkel (éppen esik és hideg van, úgyhogy mentek az ugrálóba), én meg nekiültem a linknek, amit küldtek. le kellett töltenem egy kéziratot, és a letöltéstől számítva volt rá másodpercre pontosan két órám, hogy megírjam és a html oldalon lévő szerkesztőbe bemásoljam az absztraktot. aminek gondolom ütősnek kell lennie, mint egy jó absztraktnak, és persze nem szabad csak úgy a szövegből átmásolni mondatfoszlányokat, hanem velősre és frappánsra átfogalmazni a mondanivalót 250 szóban, bevezetés-módszer-eredmények-diszkusszió felosztásban.
remélem ők is jónak találják az írásomat, ez a medicalwriter típusú meló bejönne nekem nagyon.

Hohoho!

Dear Eva,

Thank you for your application for the position of Scientific Communications Manager.
As a first step of our interview round we would like you to do a writing test.

The test can be downloaded using this link and should be completed within 2 hours of downloading.
You can do the test at a time that suits you and you’re trusted not to receive help from anyone.

Please complete the test by Sunday, December 2. If this is a problem, please let me know.

After completing the test we will discuss the results and get back to you as soon as possible.

Kind regards,
Linda

alagút

Na úgy néz ki mégsem volt hülyeség dokihoz menni ezzel a kisujj- gyűrűsujj-zsibbadással meg vállfájással. Tegnap a házidoki, miután leégette a nyakamon a kinövéseket, elküldött fizióra, ott ma délben meg megállapították, hogy alagút szindrómám van, a vállamban be van állva egy izom, és az nyomja a két ujjamat beidegző ideget meg az ereket. A pasi kiropogtatta a hátam közepét, a csaj próbálta nyújtani a vállamat, és láss csodát, a kézkicsavarás, ami irtóra fájt az elején, már nem volt annyira vacak a végén. Szóval már látni a fényt az alagút végén :)

SINTér

Nagy Sinterklaas-őrület van, már egy hete megy a tízperces Sinterklaas-journal, alias Mikulás-híradó a tévében, amit néznek a kölkök a BSO-ban, aztán meg másnap a suliban. Felnőttként vicces, ám Hanni kétségbeesetten mesélte a minap, hogy a Sinterklaas hajója szétesett, és a nagy ajándékokkal együtt elsűllyedt. Aztán most éppen a Zwarte Pietek, vagyis Fekete Péterek a pepernoot-os (kis kemény fahéjas kekszecske) helyett rossz zsákból kezdtek el osztogatni szombaton, mikor megérkeztek Roermondba, így a Sint-nek most már pénze sincs, csak sütikéje.
Na de az iskola már jó előre értesült a tévés hülyítésről, és előre bekértek mindenkitől 4 ötcentest (én hülye meg négy 50 centest adtam, mert figyelmetlen vagyok, na mindegy), amire a tegnap esti iskola- és osztálydíszítéskor a tegnap esti Miki-hírekben mutatott matricákat kellett felragasztani az önkéntes, pepecselést szerető szülőknek. Vagyis helyzet megoldva, a Sintnek lesz pénze ajándékot venni. Huhh, homloktörlés.
Amúgy a tegnap esti díszítős eszemká-gyűlés vicces volt nagyon, Antonia és Milou anyukájával betapétáztuk az osztálybeli babaházat, és most Piet-ház lett belőle. A dobozból eszkábált kéményre pedig nagyon büszke vagyok.

te laat

Na basszus, pont ez hiányzott, hogy a 2, azaz kettő fokban, ködben biciklivel iskolába elszállított két gyerekemmel (akikre az új házban valahova elpakolt dolgok közül kellett kesztyűt, sapkát, anorákot keresni, hogy ne fagyjanak szanaszéjjel menet közben) két, azaz kettő perccel háromnegyed kilenc után a bejárathoz loholva egy pimasz kamaszfejű tanár tenyérbemászóan elkezdjen érdeklődni, hogy miért is késtünk, meg hogy tudjuk-e, hogy késés elleni kampány van a suliban.
Bakker, majdnem beszóltam ennek a csávónak, hogy egyrészt szedjél össze te két gyereket - felkeléssel, reggelivel, ebédpakolással, fogmosással és öltözéssel, öltöztetéssel úgy, hogy lehetőleg maximáld a nagyobbik alvásidejét, mert nem bír reggelente felkelni.
Egyébként meg csesszék meg a rendszerüket, hogy van kerek 15 perce annak az ezer gyereknek meg a szüleiknek, hogy beengedtessenek az oskola kapuin. Merthogy ha fél kilenc előtt érkezel, akkor a hidegben kinn dekkolhattok (hülye leszek kinn ácsorogni), de háromnegyedig mindenképpen tessék odaérni, mert ha nem, egy faszfej még ki is faggat, hogy miért késtek. Persze parkolóhely nincs, az autósok idegesen várják, hogy a tömött sorokban bicajozók előrébb haladjanak, és csak úgy a hangulat kedvéért éppen szedik fel a macskakövet azon az úton, ahol menni szoktunk, úgyhogy vagy kerül az ember, vagy ellavírozgat a gyalogosok között.
Amúgy éppen büszke voltam már mostanában magamra, hogy ha netalántán késve indulunk, nem ordítom szét az agyamat, hogy siessmááár,elfogunkkéééésni, hanem beletörödve mosolyogva csináltam, amit kell, ami azért tőlem, az örökös későtől, aki ettől persze idegbeteg, igazán szép teljesítmény.
Erre jön egy ilyen kis f@szfej, és nekiáll velem (nem a hat velem egyszerre érkező anyukával, nem, pont velem) szívózni.
Egyébként már lenyugodtam, semmi gond.

Kétszer? Ne röhögtess!

Na a thai kajáldában tett tegnapi flegma vállrándítás után mégiscsak megadatott nekem a tapasztalás öröme, ez a kókuszleves-bambuszos csirke basszus tényleg kétszer csíp.
Ilyen még sosem volt, pedig Sredi is tudott csilit pakolni a kajába.
Mondjuk régen könnyeztem meg ennyire kaját, mint amikor este egy zöld paprikára ráharapram, szó szerint tüzet tudtam volna okádni. Mi lett volna, ha két paprikás kaját választok?
Harakiri a pálcikákkal?

papírfiú

 Antóniával összefutottam, mikor a össze-vissza jártam a várost egy a bringámra szerelhető kétlábas letámasztóért, és megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyünk mozizni. A Paperboyt nézte ki, én elolvastam a kétsoros holland ajánlót, oké, jó lesz, és aztán vasárnap el is mentünk rá.
Macy Gray-jel kezdünk, aztán szép lassan beúsznak holmi Nicole Kidman-ek meg John Cusack-ok meg ügyeletes bociszemű szépfiuk, aztán a sztori vált, a floridai mocsárban vagyunk, szöszi városi csaj a mocsárban, aligátorozó pasija viszi magával - vicces ez így, bár a film maga egyáltalán nem az. De nem rossz. Lassú, húzódik, várod hogy történjen már valami, és történik is. És nem olyasmi, amire számítasz. Bár nem egy nyakatekert serlokholmsz-sztori, se nem izgalmas triller, azt írja igaz a történet, és asszem hihető, hogy tényleg megtörtént, ez így tényleg életszagú.
Végeredményben tetszett.

anyósék nálunk pecóztak

Az úgy volt, hogy apósék hirtelen felindulásból eladták a menzát - na jó, nem volt olyan hirtelen, csak nekünk nem meséltek semmit, csak hogy otthon ülnek már egy hete, és unatkoznak, és szívesen kijönnének segíteni. Apósom még erősködik is, hogy hagyjam meg neki a sövényt, majd jön és levágja. Miután ezt jól megbeszéltük szkájpon, felhívom Sosót az irodában, erre ő visszahívja őket, hogy szuper, jöjjenek, neki úgy is elfogyott a lelkesedése, nincs már kedve fúrni-faragni, felrakni a wc-papír-tartót vagy a lámpaburákat. Oké, akkor jönnek. Felhív engem, hogy akkor veszi nekik a jegyeket, felőlem oké, jöjjenek. Felhívja őket, ekkor már apósom hárít, hogy de hát neki ez meg az van, ő nem tud jönni, ne vegye a jegyeket. Viszont anyósom jönne.
Jó, akkor jöjjön csak ő. Két hét? Két hét. Első héten Hanninak még szünete van, másodikon meg Sosó Nizzában van fejtágításon és kötélhúzásos csapatépítésen, nekem meg szerdán interjú, meg egyébként is, filmhét, jó, legyen.
Vasárnap jövünk vissza Belgiumból, hétfőn vesz Sosó egy gagyi kinyitható kanapét - a kényelmetlenség csimborasszója, de hát Katinak valahol kell aludnia. Ez a valahol a nappali, merthogy a tetőtérben még dobozkiállítás van kuplerájjal vegyesen, padló nincs, és egyébként is, Kati hadilábon áll a lépcsővel, négykézláb közlekedne rajta legszívesebben
A héten Sosóval lerakjuk a laminált padlót a tetőtérben, végre megkapom az írásos megerősítést, hogy visszakapjuk a pénzünket a mosógépért-szárítóért, megrendelem őket máshol, másnap szállítják, felhozzák, bekötik. Hurrá, vége a biciklivel-babkocsival mosodába járásnak!
Csütörtökön Tamás Krisztivel üzeni, hogy  mégsincs programja, és a kedves neje nélkül unatkozik, ő is kijönne. Mondjuk másnap. Sosó vegyen jegyet. És lőn. Na nem másnap, hanem szombaton jön, Eindhovenbe, éljen az autókázás.
Sosó hétfőn el, előtte apjával megbeszélik, hogy miket kéne a héten megcsinálni. Én az interjúra készülnék, többé-kevésbé megy is, közben lámpák meg rolók kerülnek fel a helyükre, néha elugrunk a gammába vásárolni. A sövény nagy része a kertkövön landol, bele se fér a zöldséges kukába. Anyós köhög, taknyos, mintha láza is lenne. Csütörtökön jön a lépcsőt kárpitozó muksó, péntekre még a lépcső és a fal közötti takaróléc is elkészül - bár egy csöppet hideg van úgy aludni, hogy kint 2 kemény fok van éjjel, és a festékszag miatt szellőztetek. Ekkor már após is inkább koraeste lefekszik aludni, mert érzi, hogy kitör rajta a nátha. Péntek este Hannival elhozzuk Sosót a reptérről, szétnéz, ferdén van a lámpa felrakva, tollhúzás van a függönyön, inkább ne is raktad volna fel, ezt a léc meg mit keres itt, iszonyat randa, és mondd, a falat direkt kented össze az olajfestékkel... Persze másnap már nem minden rossz, sőt, még a biztosítékot is megszerelik, én meg végre eljutok a filmhétre, sőt az anyagpiacra is.

készülök az interjúra

most, hogy beleragom magam a temaba (moly, ragas, erted), jovok csak ra, hogy ebben tok sok love van. 

love meg lo've'.

love: mert sex-feromonokkal foglalkoznak, penz meg mert ez a dog a dohany legnagyobb ellensege!

irto nagy biznisz!

gazdag leszek, ha rajovok, hogy a nostenyek es a himek feromon-iranyitott talalkozasat hogy lehet kiiktatni.

persze en leszek Klari es Rebeka nagy nagy biotech ellensege, es bizonyosan megbolygatom a bioszfera egyensulyat azzal, hogy egy kartevo (egy allami adobevetelt termelo addiktiv es karos noveny kartevoje) esetleg kihal, uristen.

kave-overload, kave-overload!

ezer eve nem csinaltam ppt-t, ezer eve nem gondolkodtam projekten, uristen,

es ami a leggazabb, talaltam egy csomo logikai bukfencet a projektben.

Frederic

Nem is tudom, hogy volt, de irtóra örülök, hogy rátaláltam Frederic villájára. Már ezer évvel a költözés előtt elhatároztam, hogy akár dobozokból élünk, akár csak két használható ruhánk van, Hanni őszi szünetekor elmegyünk erdőzni. És most kivételesen nem Eifelbe, hanem Belgiumba. Az Ardennek adták magukat, ott van hegy, erdő, cseppkőbarlang, vadaspark, minden, ami a gyerekekkel fogyasztható, sőt, minden, ami miatt Hanni akár sétálni is hajlandó :).
Szóval Belgium déli része szép, oké, rákerestem a cseppkőbarlangokra, mert egyszer Andi mesélt egyről. Rátaláltam Han-sur-Lessére, ahol egy szuperjó cseppkőbarlang van, és nem messze tőle ott van Rochefort, aminek a szélén egy kis dombon a semmi közepén van Frederic villája, és német panziókat megszégyenítő árakon adja a szobákat.

Hihetetlen élmény volt az egész. A pasi nem ebben a világban él, ami persze nem baj. Medvének hívja magát, mert nem szeret bejárni a faluba, pláne nem a városba, de ha már muszáj, akkor felpattan a motorjára igazi profi motorosszerkóban. Saját maga főzi az isteni csipkebogyó-, madárberkenye-, ringló-, barack-, bodza- és fahéjas almalekvárját, amit reggelire ad a vendégeknek a nappalijából nyíló étkezőben. Egy óriási asztalhoz ül le mindenki, a lekváros forgótányér körbejár. A nappaliban az íróasztalán hegyekben áll az olvasatlan levél, intéznivaló, imádnivaló játék-káosz hevert a földön - betoppant váratlanul az unokám, mondta az ötven körüli ősz úr, aki amúgy kedvtelésből kiköltözött a villabeli hálószobájából a komfort nélküli domboldali kis faházikóba. A felesége két éve elhagyta - el akarta adni a villát, de Frederic ragaszkodott hozzá, ez az ő élete.

Amúgy a cseppkőbarlang is szuper élmény volt, Hanni nagyon odavolt érte, Liza meg a nagy termekben sikongatott örömében, hogy ilyen jó az akusztika. A vadaspark egy nagy szívás volt, egyrészt csak busszal lehetett körbemenni, nem lehetett sétálni, másrészt a busz félig nyitott volt, és kifogtunk egy orkánerejű szelecskét, ami jó kis hideg esőt hozott, szóval szarrá áztunk és fáztunk, mire vége lett a mókának.
De aztán másnap irtó jót kirándultunk, szuper jó kis hétvégénk volt.

molyolás

A költözés előtti héten voltam egyet interjúzni - hétfőn elküldtem az anyagom, kedden behívtak szerda reggelre - egy leideni cégnél, ami három emberből áll, és kerestek egy esszéfejlesztő negyediket. De nem engem.
Szerdán megyek a'damba egy posztdok állás interjújára. Egy molyos labor keres molekuláris biológust. Izgis, mert egyrészt lárvákért Mexióba kell néha menni, vagy Észak-Amerikába, másrészt mert egy női prof keres embert, aki Jénában vendégprofesszor. Egyébként most ppt-s interjúm lesz, készülni kell ábrákkal, nagyon komoly a dolog, aszongya hogy:

"For this interview we would like to ask you to prepare a presentation of no longer than 10 minutes. This presentation should comprise:

1. Three-four slides on your major, exciting findings of your previous research

2. A slide of how your previous research connects to this research project

3. One or two slides on your research interests and how this is connected to this research project

4. About 3 slides on your plan of work to tackle the problem that should be solved in this research project." 

Most éppen készülök az interjúra, közben apósom elkezdte felszerelni a rolót a nappali egyik kis ablakára (a háromból kettőt már Sosóval megcsináltuk), ami azzal jár, hogy szét kell szerelni a szerkezetet, a vas-alkatrészeket le kell méretre fűrészelni, ahol a méret változó, ha x az ablak, akkor az egyes vasat x-8mm-re, a kettes vasat x-24mm-re, a hármas vasat x-26, a négyeset meg x-28mm-re. A függöny-anyagot kitekerve  x-28mm-re levágni, de úgy, hogy a szélei egyenesen szálirányosak legyenek, mert különben eltekeredik a mintázat (ez dupla roló, ami csíkos, és ha a sűrűbb csíkok vannak egymás felett, akkor a vékony csíkoknál belátni, de ha a vékony és a vastag csíkok takarják egymást, akkor a nappali le van függönyözve).

Mondtam neki, hogy az anyagot majd vágom én, az macerás, csak mérje ki, hol vágjam. Erre kék tollal berajzolta mind a 160 centin, hogy hol kell vágni, de sajna elmérte egy centivel. Most aztán van egy szép kék csík a függönyön végig :) Sebaj, ezt valószínűleg a pálma miatt senki nem fogja látni, de azért a délelőttünk jól elment.

Na, megyek, molyolok egy adagot.

Beszoptam

egy netes átbaszócéget, annyira dühít, hogy szétrobbanok. Hülye vagyok, hogy csak most találtam rá a negatív kritikákra.

Utolsó este

Holnap költözünk. A ház tetőterén kívül minden csili-vili (azt majd tavasszal hozzuk rendbe), használható, csudajó.

A vadiúj kanapét november végén hozzák, addig a kerti fotelekből vagy egy kinyitható ikeás cuccból nézünk majd tévét. Pár bútort majd a költözés után veszünk, merthogy az új házban már összeillő és nem a legolcsóbb ikeás bútorokat akartunk, de bútorboltba már nem jutottunk el. Majd szép lassan. Most már nem kell rohanni.
Utolsó este.
Már mindenki alszik, anyu is otthon, itt volt tíz napot, pedig tavaly megfogadtuk, hogy soha többé, aztán mégis itt volt. Mégiscsak ő a legmobilisabb családtag.
Pár dolgot kell már csak reggel összerakni: a kávéfőzőt, a reggeli meg a vacsora eszközeit, lábosait, az ágyneműket, jaj, és a ruhákat a szárítóból! Na megyek is, kirakom azokat a kanapéra, hogy ott ne maradjanak.
És aztán alszom még egy utolsót a Scholtenstraat-on.

Agylob

Hogy a francban bír valaki higgadt meg nyugodt maradni, ha a gyerekének tizenkétszer kell elmondani, hogy ne csukja rá az ajtót, majd mikor a hisztérikus rohamot elkerülendő, azt mondja, hogy cipő fel, megyünk a játszóra, akkor a gyerek visítva üvölti, hogy nemakarok?!?!
Nekem ez nem megy, főleg ha a másik egy félóra alvással próbálja kibekkelni a napot.
Rekedt vagyok az üvöltéstől, és utálom magam emiatt.

festenek

Most már a szervasi srácok festik a házat, egy hete, hogy itt vannak. Szuperül haladnak, már minden falat lefestettek egyszer, vasárnap javítgatták a hibákat a második réteg előtt, meg elkezdték az ablak- és ajtókeretek festését. Ma jött a helyi asztalos, hogy felrakja az ajtókra a takaróléceket, mert azt a srácok nem vállalták be. Így az asztalos legyártatta a léceket, péntek este bedobta a házba, a srácok lekenték azokat egyszer, ma felrakja az asztalos, aztán majd még egyszer lekenik, ha mindegyik a helyén lesz.
Majdnem az egész ház fehér lesz, a hálószobák lesznek csak krémszínűek, és a lányoknál az egyik fal narancssárga, a mi hálónkban meg az ágy mögötti fal barnás árnyalatú.
Már most szuperül néznek ki a falak, ha a második réteg is felkerül, csodaszép lesz.
Ma jön vissza amúgy Imre, hogy visszarakja a radiátorokat meg hogy felrakja a fürdőszobában a wc-t meg a fürdőszobabútort-mosdót. Még a lépcsőkkel kell valamit kezdeni, azoknak a festését nem vállalták be a srácok. A parkettát ma megrendelte Sosó, azt három nap múlva hozzák - ha minden igaz, ő akarja azt lerakni. Hát, őszintén, ebből nem tudom mi lesz. A villanyszerelés is elég nagy meló volt, stresszelték őt (őket, mikor após is itt volt) Feriék elég rendesen, hogy siessen, miatta nem haladnak. Mondjuk a parkettával nem fogja őt senki sem stresszelni, azzal nem kell sietni, csak nem ártana, ha jól nézne ki, nem úgy mint ez itt a mostani lakásban. Ez középen okés, de a széleit nem dolgozták el, trehány az egész.
Na mindegy, valahogy csak lesz, ha máshogy nem, valakit kihívunk, hogy fejezze be :)
Amúgy még kilincseket kell nézni, pénteken meg jön az ablakos, aki kicseréli az üvegeket dupla üvegre.
Közben itt meg festik az erkélyeket, úgyhogy le kellett pakolni mindent, így végre egy háromnegyed éves késéssel kidobtam az elszáradt tavaly nyári virágokat a ládából. A félig elszáradt karácsonyfánkat még nem ítéltem konténer általi halálra, adok magamnak egy esélyt, hogy helyrehozzam idén karácsonyig. Szegénykém.
Most választottam mosógépet meg szárítót, ha Sosó rábólint, meg is rendelem.
Elkezdtem aztán már a dobozolást, merthogy az antik Siemes rádióból ki kellett pakolni a lemezeket meg az egyéb vackokat, úgyhogy annak a helyén már gyűlnek a dobozok a sarokban. Alig négy hetünk van hátra. Ó, és költöztetőt is kéne keresni! Megyek is, bújom tovább a netet.

Az ókori egyiptom napi öt debenből

Még ezer éve volt az az egyiptomos előadás a leideni történelmi múzeumban (két éve, úristen), amikor ezt a könyvet vettem. Azóta nem tudtam elolvasni, pedig szuper jó, csak valamiért nem tudtam haladni vele (persze közben a Katedrálist meg a folytatását is kiolvastam, de erről még írnom kell).
Na de most nekikezdtem újra, és tetszik. A könyv a II. Ramszesz uralkodása alatti Egyiptomi Birodalmat mutatja be, és (mint a sorozatbeli társainak is) az a koncepciója, hogy egy időutazónak úgy mutassa be az adott eltűnt kultúrát az adott időben, mint egy Lonely planet: mikor érdemes utazni, hogyan lehet oda eljutni, mit érdemes megnézni, milyen az egészségügyi ellátás, hol érdemes egy jót enni, stb. Irtó vicces és érdekes egyben, piszok nagy kihívás lehetett ezt így megírni.

Amúgy ahogy olvasom, egyre jönnek elő az egyiptomi utazás élményei. Meg amik ahhoz kapcsolódnak.
Hm, nagy levegő, na jó, akkor most elmesélem, ami előjött. Vigyázat, comingout, az összes érdektelenségével. Én szóltam.
Szóval érettségi után nem vettek fel biológusnak, mert akkor Szegedet írtam be, és abban az évben ott volt magasabb a ponthatár, de biosz-kémia tanárnak igen, az ELTE tanárképzőre. Na de oda én mégsem akartam menni, így aztán anyámék szemfüles észrevételének köszönhetően átjelentkeztem vegyésznek az ELTE TTK-ra. Merthogy abban az évben sokkal kevesebben jelentkeztek, így a hivatalos felvételik után rendeztek egy "pótjelentkezést", ami azt jelentette, hogy aki kémiából felvételizett valahova, és 72 pontnál többet ért el összesítve (a 120-ból!), azt átvették vegyésznek. Kvázi felduzzasztották selejttel az első évfolyamot, hogy megkapják a fejkvótát. Kemény volt az az év, nagyon sokan voltunk ott olyanok, akik biológusok akartunk lenni, de egy évig nem akartunk csak úgy lébecolni, na meg azt az egy év vegyészetet be akartuk számíttatni a következő felvételin, hogy csak bioszt kelljen már tanulni (mint pl Ádám és Bea a későbbi biológusok közül). Durván megszívattak minket az oktatók, sokan lemorzsolódtak az első félév után. Én az első év végéig bírtam, minden vizsgám sikerült végül, a szervetlen kémia szigorlatot kivéve. Amiből nem mentem el aztán uv-ra, mert ad1 már megkaptam a felmentést a kémia felvételi alól, ad2 az utóvizsga az egyiptomi utazás napjára esett.
Merthogy nemcsak a kémia-felvételi elfogadása miatt érte meg ez az egy év, megnyertem az ELTE HÖK egyiptomos pályázatát. Egy dolgozatot kellett beadni magyarul és angolul az ókori Egyiptomról, és csak egy oda-vissza repülőjegyért cserébe egy kéthetes fullextrás programot adtak. Annyira kevesen jelentkeztünk egyébként, hogy a csoportot HÖKösökkel duzzasztották fel fullra.
Nem is emlékszem, hány egyiptológus szakos volt velünk, de annál durvább élményben talán sosem volt részem, mint amikor Botond a karnaki templom falán lévő hieroglifákat olvasta fel nekünk, vagy amikor a még eredeti színű festett oszlopokat néztük az egyik fedett oszlopcsarnokban.
Asszem a részletes emléközöntől mindenkit megkímélnék, egyrészt mert iszonyatos hosszúra nyúlna ez a poszt, másrészt meg kit érdekel, hogy a pécsi jogász hökös fiúk miatt kaptak a lányok vadiúj légkondis szállást, vagy hogy Líviával azért vodkáztunk be az ötödik napon, mert körülöttünk ugyan mindenki fosott, de mi az érkezés óta nem kakáltunk.
Bejártuk a must-see helyeket, voltunk a piramisoknál, Karnak, Luxor, Asszuán, elvittek minket a Sínai-félszigetre valami katonai emlékhelyre, voltunk Alexandriában az egyetemi luxushajón, ahol hastáncos adott műsort a fiúk nagy lelkesedésére. Persze volt protokoll-műsor is, voltunk a kairói egyetemen, ahol beszédet tartott nekünk a rektor, de abszolút a tűréshatáron belül volt.
Fura, mert annyira élénken él bennem, hogy mennyire naiv voltam még akkor, hogy a társaság nagy része (vagyis inkább az értelmesebb és szimpatikusabb része) százszor jobb volt angolból, a beszélgetések egy részébe nem tudtam belefolyni, hogy kihagytak a teraszos drugs and booze estékből, mert én nem vagyok olyan. Igazából sokszor eszembe jutott, hogy kár, hogy nem pár évvel érettebben mentem el arra az útra, valahogy sokkal több volt abban a társaságban, mint amennyit én akkor befogadni voltam képes. És a legfurább az, hogy ez az érzés jön elő, ha ezt a könyvet olvasom.

szkájp

hát megvagyok köszi, most a keverékkutya VB-t nézzük neten keresztül :D

készülődés

Körbenéztem itt fenn meg a pincében, hogy mi az, amire már igazán nincs szükségünk, és felraktam még egy rakás hirdetést a marktplaatsra. A múltkori adagból csak a Feritől kapott jogger babakocsi kelt el, remélem ez a kör szerencsésebb lesz. A babybjörn hintaszéket áron alul vitte el valaki, nem voltam figyelmes, rábólintottam, hogy vigye, a Karlsruhében guberált régi bútoros Siemens rádiót meg ma vitték el, na azt ingyen adtuk, csak valakik fogják meg és vigyék. Mondjuk nem igazán működött a lemezjátszó része, a rádión meg már semmi sem jött be, csak recsegett, de talán egy ráérő szaki meg tudja bütykölni.
A gyümölcscentrifuga, a fürdőszobai hősugárzó és a babafüggőágy nem igazán kelendő, sem pedig a nagy kombi babakocsi. Sebaj, egy hét múlva leszedem, majd újra felrakom őket fix árral, hátha úgy jobban elmennek, mint licitálással.

pszeudokrupp

Vasárnap reggel Hanni úgy ébredt, hogy zihál és hörögve veszi a levegőt. Nem akart elmúlni egy óra alatt, úgyhogy felhívtam az ügyeletet, és kilenckor már a kórházban is voltunk a háziorvosi ügyeleten. Asztma, mondta a pasas, valszeg allergia miatt. Ha belázasodik, akkor nem az, úgyhogy akkor telefonáljunk. Kaptunk egy hörgőtágító sprét babáknak meg gyerekeknek való inhalálóval, ami egy félméteres műanyagpipa, eléggé impresszív, hogy bármely gyerek beszarjon tőle, pláne, hogy abba kell belelélegezni, hát nem csodálom, hogy hiszti volt abból, mikor eljött a napi négy "lélegzés" ideje.
De segített. A vigantol megtette, amit kell, tágította a hörgőket, a gyerek kevesebbet zihált tőle. Aztán belázasodott, de csak 38-ig ment fel a láza, úgyhogy telefonáltam újra. Az ügyeletes doki szerint 39 felett kezdődnek a gondok, lélegezzünk csak napi négyet tovább.
Hétfőn maradtunk itthon, bár Hanni már egész jól volt, délután egy picit még a játszóra is kinéztünk, pont suli után, és összefutott pár barátnőjével, akiket már nagyon hiányolt. Kedden már ment is suliba a reggeli "lélegzés" után, és ugyan jól bírta, de azért BSO-t aznap kihagytuk. Tegnap amúgy is rövid napja volt, de most már úgy tűnik, vége az egésznek, már nem is kell inhalálnia. Már csak köhög. Na de az egy átlag holland gyerek köszönése, nemdebár.

majmok bolygója

Babyboom van az Apenheul-ben, mindenhol kismajmok csimpaszkodnak az anyjuk hátára vagy hasára. Őrület jó ez a park, teli van jobbnál jobb majmokkal, és tényleg mókásak a picik, főleg az orangután meg a gorilla bébi isteni, nagyon vicces produkciókat nyomtak le.

Aztán hihetetlen egy élmény, hogy vannak olyan részek, ahol a majmik szabadon vannak (ezek a részek vízzel vannak körülvéve - valszeg ezek a félmajmok nem tudnak úszni, és a látogatók vadátjárón mennek tovább, ahol ők nem tudnak továbbjutni, szóval kerítés nélkül vannak egy adott részre "bezárva"). Főleg, hogy ezek a majmok irtózatosan pofátlanok, mondják is, hogy ne legyen elérhető helyen ennivaló, mert ezek kiszedik és megeszik. Csak zippzárral záródó táskában lehet kaját bevinni, vagy adnak majombiztos táskát, amibe berakod a sajátodat. Sokan voltunk, nagyon sokan, de így is messziről kiszúrtak minket ezek a kis pofátlanok. Először csak egy-egy kismajmi ráugrált a babakocsi tetejére. Jó, semmi gond, odaraktam a kezem, majmi rámászott, átraktam a kezem a korláthoz, majmi lemászott. Na de mikor arrébb mentem, hogy lefotózzam Lizit szemből, ezek a kis dögök csapatosan letámadták a babakocsit, majdnem a farkuknál fogva kellett őket kihúzni a babakocsira aggatható, zárnélküli zacsijából, amiben - aztán kiszórtam belőle mindent - csak három szem morzsa volt.

bealvás

Múltkor szóltam a bölcsiseknek, hogy csak naponta egyszer altassák Lizit, mert ha délután ötkor ébred, este tízig-tizenegyig csak vigyorog ránk, de alvás az nincs. Szóval mostanában már csak napi egy alvás van, és azt idáig egész jól abszolválta a kis prücsök, míg valamelyik nap délelőtt fél tízkor a körülöttem sündörgés közben egyszer csak elnyomta az álom a konyhakövön, és még arra sem ébredt fel, hogy átraktam az ágyába :)

ül, áll

Lizi csodaszépen ücsörög már egy jó ideje. Két hete voltam vele a fizioterapeutánál kontrollon, aki azt mondta, minden oké, szépen mozog, mindkét oldalát használja, változatosan és szívesen mozog, érdeklődik, szóval többet nem is kell mennünk. Mondjuk a consultatiebureau-s nő (két nappal később kapott szurit, meg nézték a fejlődését) visszarendelt minket hat hét múlva, csak hogy lássák, stabilan tud-e ülni addigra. Merthogy akkor még csak valahova félig felmászás után csüccsentette le magát, de most már bármikor bárhonnan felnyomja magát ülésbe, és szépen megtartja a hátát, miközben két kézzel machinál. Kirámolja a dobozait, sőt a minap felmászott az egyik dobozra, csak hogy elérjen egy másikat.
A kiságyát lejjebb eresztettük, mert már kapaszkodik a rácsba, és nyújtja a lábát, meg nagyokat vigyorogva rugózik, ha  rajtam áll fel. Tegnap meg nyitva marad a szekrényajtó, és a téli pamutharisnyáimat pakolta ki éppen, meg tekerte azokat sálként a nyaka köré, aztán a szekrénypolcba kapaszkodva felállt, hogy jobban belásson a polc mélyére a kis szaros.
Szóval szerencsére felesleges a consultatiebureau-s aggodalom, de inkább ez a "felállás" :) legyen, mint hogy nem figyelnek rá oda.

Vilmos Sándor hercerg-strand

A bicajos strandos kirándulás után vasárnap sikerült rávenni Sosót meg Tamást, hogy egy fél nap szabit legalább kivegyenek, és elkocsikáztunk Rajnahidegtemplomba (Koudekerk aan de Rijn), ahol pár hónapja kinéztünk egy klasszikus nyitottmedencés-csúszdás-füves strandot, a Prins Willem Alexander badot. Isteni tömeg volt, bár az autóval nem kellett küzdeni a parkolóért, mint mondjuk a tengerparton kellett volna, és a fagyiért is csak öt-tíz percig álltunk sorba. A víz  szuperjó volt, Hanni iszonyatosan élvezte, a nagycsúszdára ugyan még nem mehett fel, de kiscsusziról is elég nagyot huppant a vízbe, szóval az is élmény volt. Lizivel a babamedencét próbáltuk ki, de ő nem lelkesedett a hideg vízért, úgyhogy inkább a kicsit árnyékos füves parton nézelődtünk, ahol aztán a babakocsiban aludt is egy nagyot, míg Hanni békásat játszott meg lubickolt a vízben.
A tömegre (nagy büszkén jelentették be a hangosbemondón, hogy elértük a hétvégi 1800. belépő eladását) és a kánikulára való tekintettel egy órával meghosszabbították a nyitva tartást, ami azért nagy szó, mert ezt a helyet is, mint a játszóterek többségét, önkéntesek működtetik.

Utánfutó

Elegem lett abból, hogy egy szimpla "elmegyek a gyerekekért a bölcsibe/BSO-ba" vagy az "elhozom Lizivel a zöldségcsomagért" egy egyórás program, és végül hiába mondta Sosó, hogy nekünk ez totál felesleges cucc, a neten megrendeltem egy középkategóriás bicajos utánfutót babaüléssel. Pénteken végre meg is jött, apóssal összeraktuk, beleapplikáltuk a babaülést (na ez macerásabb volt, mint magát a cuccot összerakni), és a lányokkal felavattam egy kis körrel.
Szombaton aztán a kánikulára való tekintettel elbicajoztam velük a Vlietlandig (ez egy szuper kis tó Voorschoten határán), ami kábé 13 km oda-vissza - Sosóék ismét villanyszereléssel töltötték a hétvégét, és náluk volt az autó. Hát, nem mondom, hogy egy sétagalopp volt, nyomtam rendesen a pedált, de asszem a hőség jobban zavart, mint az a hatalmas rakodósúly a bicajra aggatva.
Az utánfutó amúgy Hanninak egy csöppet kicsi, nem tudja kinyújtani benne a lábát, ennek ellenére imádja. Lizinek csak a napsütéssel és a meleggel volt problémája, az út végén még el is aludt a rózsaszín csodában. Így, hogy Lizi aludt, a babakocsi verziót is kipróbáltuk, hogy az árnyékba rakjuk szegény alvó gyereket.
Babakocsiként nagyon könnyű, könnyen irányítható, könnyű fel- meg leapplikálni a kis kereket. Utánfutóként szinte észre sem lehet venni, fordulásnál meg az út szélén nem kell rá odafigyelni, csak egy csöppet nehezebb tekerni a bicajt.
Hihetetlen sok cucc elfér a hátuljában, irtó kényelmes bele pakolni.
Szóval most az elkövetkező pár alkalom kvázi kardio- meg combizom edzés lesz nekem, mire formába jövök, de asszem nagy kedvenc lesz ez a rózsaszín Croozer.

egy nap Leidenben :)

Bali felutazott a két gyerekkel Leidenbe, hogy Peti és Hanni együtt tudjon játszani. Tök szupi egy nap volt, a nagyjátszón piknikeztünk, a nagyok jól eljátszottak együtt. Aztán megijedtünk az esőfelhőktől, és haza akartunk menni, de Sosó elfeledkezett arról, hogy GijsdeKok meg a főbérlő aznap ment volna lefotózni a lakást. Késett vagy egy órát, nem rakott rendet, így a főbérlő meg az ingatlanos pakolászta a száradó ruhákat meg a gyerekjátékokat, az olvasásra váró újságokat, hogy publikálható képeket tudjanak csinálni.
Naszóval még nem tudtunk hazamenni, mert éppen fotóztak, így a kisjátszót vettük célba, de Hanni besértődött, valami levendulás szappant akart volna gyártani a levendulamagjaiból, és leállt az utca közepén. Felküldtem az apjához, mi meg mentünk a kisjátszóra. Na ekkor Sosó ahelyett, hogy utánunk hozta volna őt, elvitte az új házba, ahol is kiderült, hogy valami gebasz van a csatornával, így órákig ott voltak. Aztán bementünk a városba, megvacsiztunk, és Baliék mentek vissza Maastrichtba. Sajnáltam azt a pár óra Hannira-várást, bár azért tényleg jó kis nap volt ez.

Nina

Megszületett Nina, Bépé meg Eszti kislánya, és már voltunk is látogatóban náluk a lányokkal. Sosó persze mostanában a hétvégéit is az új házban tölti, de ez a poszt most nem erről szól.
Szóval Nina nagyon kis helyes baba, eszik, alszik, bőg, ahogy kell. Esztiék jól néznek ki, bár Bépé eléggé ramaty fizikai állapotban volt, a Hannival folytatott fogócska egy öt perc után zihálásba fulladt a részéről, így maradt a bújócska, meg a padlástérben való elbújás.
Ott volt éppen náluk Eszti anyukája, aki nagyon szimpi volt, összehaverkodott Hannival, és mindkét gyerekemet féltette, nehogy megfázzanak mezítláb.

Szemfényvesztés

Szerencsére csak majdnem, de azért egy fél napot a szemklinikán töltöttünk.
Az úgy volt, hogy Imre, a víz- és gázszerelő elkezdte vésni a téglát a radiátor-felrakáshoz, és ebben a házban minden iszonyat kemény, a habarcsot, amit általában olyan óvatosan kell leütögetni a tégláról, hogy nehogy eltörjön a tégla, itt aztán ütheti, nem jön le. A tégla meg nemhogy nem törik, a véső is majdnem kifogott rajta. Aztán lepattant róla egy darab, és egyenesen belerepült Imre szemébe. Másnap szólt csak, hogy be van dagadva a szeme, fáj meg könnyezik, kéne valamit csinálni. Sosó elvitte a háziorvoshoz, ahol le kellett perkálni 26 eurót, hogy aztán elküldje őket a szemklinikára. Merthogy egy darabka tégla még mindig ott volt a szemében, pont a pupilla közepén. Szerencsére csak a szaruhártya felülete sérült, de azt a téglát csak ki kellett szedni, szóval betelefonált a szemklinikára, délre kapott is időpontot. Sosónak halaszthatatlan confcall-ja volt, így bevállalta Lizit egy babakocsis sétára meg hogy leadja Hannit Juliehez, én meg mentem Imrével a szemklinikára. Ott gond nélkül elfogadták az eu-s biztosítási kártyáját, viszont úgy, mint Hannit két éve, őt is orvostanhallgatók vizsgálgatták. Mondjuk alaposak voltak és sokáig nézegették, meg minden, de akkor is elkezdett felmenni bennem a pumpa, mikor a fiatal srác egy jó félóra nézegetés után azt mondta, hogy szól a supervisorának, hogy ő is nézze meg. A supervisor-nak látszó rangidős csajt éppen láttam elmenni ebédelni, míg kinn vártunk, úgyhogy helyette jött a másik orvostanhallgató, egy lány, aki ugyanazt a félórás vizsgálatot eljátszotta, csak most Imre mindkét szemén, és még pupillát is tágított neki. Mindegy, a lényeg, hogy akkor már nem volt semmi cucc a szemében, a háziorvos és a klinika között kimosta a könny a féltéglát, és a sérülés nem súlyos, gyorsan fog gyógyulni. Kapott egy adag antibiotikumos kenőcsöt a szemébe, leragasztották egy fél napra, aztán még pár napig nyomni kellett bele a kencét. Kifele menet odaadtam neki a napszemüvegemet, hogy a pupillatágítás után ne égjen ki a szeme, míg a szerb lány diákszállására nem ér. Így másfél napja kiesett, de legalább a szeme nem.
Utána már hordta a védőszemüveget.

Annyira régen írtam

és a felére nem emlékszem annak, ami azóta történt. De azért megpróbálom lenaplózni. Kicsit összevissza lesz.

fotók

Kati, anyósom múltkor megkért, hogy ne rakjak fel pesti képeket az indára, merthogy Marikanéni rendszeresen nézegeti őket, és hát Sosó megint nem hívta fel a nagyapját, akinek a felesége a Marikanéni, és így Kati nem merte elmondani nekik, hogy mi Pesten voltunk, mert akkor illett volna meglátogatni vagy legalább felhívni őket, és ha meglátja a képeken, hogy voltunk Pesten, de mégsem hívtuk őket fel, nagy lesz a sértődés.
Már egy ideje érlelődik bennem az érzés, hogy az egészre ráküldjek egy dilitet, de az, hogy a Marikanéni meg a veresi Szomszédjuli is nézegeti a mindennapjainkat, az kezd zavarni. Azon kívül nehogy már anyósom beleszóljon abba, hogy a netes fényképalbumomba mit pakolok, de ne is sértődjön meg azon a mostohadédanyósom vagy kim. Asszem első körben átpakolom máshova, aztán csinálok belőle kézzel fogható albumokat, végül felszórom sóval az ípécímét.

bélpokol

fel nem foghatom, hogy képes egy alacsony, cingárlábú, -kezű, kicsit ugyan pocakos hatvanéves férfi minden étkezésre annyit enni, mint mi négyen együttvéve.
apósomra főzni kész őrület, feneketlen bendője van. most, hogy cukros, reggelire csak három-négy sajtos kenyeret eszik meg. minden reggel sajtos kenyeret. én már attól hetven kiló lennék, ha minden reggel kenyeret ennék, a sajttól meg nyolcvan. nem csoda, hogy anyós akkora, amekkora, és nem tud lefogyni.
nála az ebéd vagy a vacsi az leves, főétel, és az se baj, ha van utána (diabetikus) süti. mi a levessel jóllakunk, vagy az ő főétel-adagjának a felével, amit meg ő nem ért meg, mindenkit noszogat, hogy egyél még.
csöppet úgy éreztem magam az utóbbi egy hétben, mint egy háztartási alkalmazott vagy egy szakácsnő, sosem tudtam igazán két napi adagot főzni.
két hét szünet után újra jön egy hétre, addig remélem túlteszem magam a sokkon :)

Aszinkron reggel

Ha mindkét gyereknek szabadnapja van, és semmi sietős program nincs, Hanni általában megpróbál kilencig aludni. Vagy legalábbis az ágyban lustul. Liza valamikor hajnalban átkerül hozzánk (meséltem már, hogy egy szobában alszanak?), és f7-f8 között tutira felébred, sikongat, kurjong, kúszik, játszik és persze megéhezik. Ilyenkor nem bírjuk kivárni Hannit a reggelivel. Lizának keverek tejet, kenek kenyeret, én is eszek valamit. Aztán felkel Hanni, ő is eszik, én leülök hozzá kávézni, és mire Hanni megreggelizik, Liza kifárad eléggé, hogy 10-f11-kor menjen aludni. Aztán Hanninak öltözés-fogmosás, persze csendben meg óvatosan, nehogy felkeltsük a tesót. Mire Lizike felébred, jöhet újra kaja, és végre vmi program, Hanni eddig igényli a lustareggelt, utána mehetnékje támad.
Amúgy most kezd bedurvulni a kettejük viszonya, Liza menne Hanni után a wc-re is, meg persze az a játék kell, amivel Hanni játszik, meg vica versa, sőt Hanni mindent kivesz a kistesó kezéből és folyton neveli. Rivális lett Lizi, mióta közlekedik meg felfedez mindent, amit elér, úgyhogy a szinte sosem látott féltékenység sajnos most megjelent a színen...

Ella

Nem vagyok babonás, de azért pár percig hezitáltam, hogy a kollekció melyik darabját vegyem meg, nehogy aztán megkapjuk, ha megvettük. Aztán elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat és csak a kinézet alapján válogattam.
A plüss emberi sejttípusok flancolósak, a plüss patogének az eredeti vicces cuccok. Azok közül is nagy kerek sejtes bacik meg pufi vírusok olyan egyszerűek, mint egy plüss paradicsom. Az ebola tetszett, az olyan karakán, ahogy tekeredik, aztán végül megláttam a fehér szalmonellát piros ostorokkal, és nem volt mese, ő kellett.
Liza persze lenyúlta, és az ostorait cibálva játszik vele.

A pesti nyaralás hozadéka

Hanni néha énekelget magában. Ma a komplett "Mi mozog a zöldleveles csipkebokorban?"-t fújta, a bokorból előbújó komámasszonnyal meg az úrral.
Apámon kívül nem jut eszembe más, aki ezt megtaníthatta volna neki...

Macska-fogó

Móriczék feltankolva jöttek ki. Két kiló zsír áll a hűtőben. A sufninkban meg lóg tíz pár kóbász. És mivel kánikula van, nekiálltak olvadni, csöpögni. Alájuk raktak pár zsírpapírt, de már a kertben, sőt a biciklis sikátorban is messziről köszön a füstölt szag.
Mikorra fog ez a kiszellőzni?!?

Nyaralni tudni kell

A pesti nyaralás tömören fogalmazva szívás volt, kezdve azzal, hogy Hannát lázasan utaztattuk, és amikor a reptéren beült após mercijébe, és az újabb paracetamolt egy kis almalével gurította le, a tabletta azzal a svunggal jött is vissza, magával hozva a fristit meg a többieket. Na akkor már nem morogtam, hogy após miért hozott ki két nagy gyereknek való ülést, az összehányt ment hátra a bőröndökhöz, míg a tisztában utazott szegény kiscsaj. Ez volt ugye pénteken, hétfőn azért már leugrottunk a gyerekdokihoz, hogy azért a 39,7 talán nem annyia okés. Az antibiotikumtól szerencsére keddre láztalan lett Hanni - így 5 nap után ez már magában nagy szám volt, bár a délutáni párórás alvás(!) meg az alig evés eltartott még pár napig. Pontosan addig, amíg a jóidő. Amint Hanni jobban lett, beborult az ég, ahogy lementünk Veresre, esni kezdett és vagy tizenöt fokkal lett hűvösebb.
Sebaj, legalább hőgutát nem kapott egyikünk sem.
És persze lábgombát sem a strandon, mert hát húsz fokban kinek van kedve hullámfürdőzni...
Na de így legalább volt időnk átnézni a pincében tárolt cuccokat. Kiszelektáltam az egyetemi jegyzeteket, a könyveket kettéosztottam eladandó ill megtartandó csoportba, majd a többnapi pakolás és a Baliékkal való egyeztetés után sikerült hihetetlenül összevesznünk azon, hogy minek is kell ezeket a cuccokat kicipeltetnünk. Ezután újabb szeletálás és pakolás jött, persze ekkor már nem volt senki sem beteg, viszont Baliékhoz már vészes időn belül jött a költöztető.
Nem ragozom tovább, mindenesetre egy ideig a pincébe biztosan be nem teszem a lábam.

Na de azért voltak jó pillanatok, pl Veres egész pihentető volt, és még a kismackókat is láttuk. Eljutottunk egyik este Juditékhoz, egy másikon leugrottunk kettesben halat enni a rómaira, egyszer meg Veráékkal beültünk a szimplakertbe és utána a mellette levő indiai gyorsbüfébe. Közben volt Laci szülinapja, és húst sütöttünk a teraszon nagycsaládilag.
Voltunk Bali meg Ancsi búcsubuluján, Veráék is átjöttek gyerekestül egyszer, meg aztán indulás előtt még egyedül elmentem a gyerekes biorobot mítingre.
Nem is volt annyira rossz, na.

Kezdődik

Átutalták, átvettük, megvettük, aláírtuk. Beázik ugyan, ez biztos a negyven napos esőnek köszönhető, de bádogost sürgősen keresnünk kell.
Vasárnap jön após, meg a kőműves a két szakival. A kőműves amúgy após szerint Zsigmond dédunokája, Hanni csak annyit mondott, mikor róla beszéltünk, hogy "I like to Móricz, Móricz" (ezek szerint a Madagaszkárt is megnézték valahol).

Sosó idegbeteg, mert még az I idomot áruló vaskereskedő is nyaralni megy jövő héten egy hónapra, nemhogy a csempés, a konyhabútoros vagy a parkettás. Július-augusztus "dead season" a holland építőiparban.
Na mindegy, majd lesz fagerenda (ahogy az építész is kigondolta).

A konyhabútort ma rendeltük meg, szeptember utolsó hetében hozzák. Szeptember végén akarunk költözni, úgyhogy ez szuper időzîtés.
A fürdőszobacsempét is megrendeltük ma a konyhabútor után, hardcore-ban nyomjuk két gyerekkel a nyakunkon, de muszáj, hogy a szünet után rögtön tudjanak szállítani.
A konyhacsempe még ráér, amúgy lehet, hogy Mosa lesz, mert nekik van normális kisméretű csempéjük mindenféle színben, és az nem is olyan drága. Ma megálmodtam egy szivárványszerű csempesort, aztán egy szolíd mozaikot, amibe néha bekeveredik egy bordós árnyalat. Ha már a bútor egyszínű, valamivel fel kell dobni a konyhát...
Az óraállásokat bejelentettem, van vizünk, gázunk, áramunk. Majd szeptemberben ráérünk tv-t meg internetet beszerezni.
A parkettarendelést elbaltáztuk, már csak szeptemberben szállítanak, így majd velük kell lerakatni, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Most már csak egy hűtőt meg egy rezsót kell keríteni Móriczéknak, akik a házban fognak lakni a felújítás alatt (és biztosan ők is vödörbe fognak szarni, mint Veráék szakijai).

Meleg váltás

Csütörtök hajnalban, úgy fél egy fele Liza lázasan bőgve ébred, vígasztalhatatlanul, mint az előtte levő két éjszaka, bőg fekve, bőg, ha felveszem, bőg ha etetni-itatni akarom ebben a kánikulában, és bőg, mikor nekiállok ordítozni, hogy hagyja már abba. Erre felébred már Sosó is, együtt beadjuk a paracetamolt. Ettől lemegy Lizi láza és felélénkül, úgyhogy már nem bőg, de huncut módon karattyol, forgolódik, játszik. Végül ezután a röpke két órás intermezzo után csak elalszik.
Egy óra múlva hüppögve áll Hanni a háló ajtaja előtt - sokszor nem mer bejönni - , hogy "Elkaptam a lábát".
- Rosszat álmodtál? Kinek a lábát kaptad el? - kérdezem.
- Nem! Elkaptam Lizike lázát. Fáj a fejem is - mondja sírva.
Paracetamol be, Hanni vissza ágyába, majd egy óra múlva Liza kel szopni.
Reggel Hanni nyamvadt, de a csempét muszáj megrendelnünk Pestre utazás előtt, mert bezár július végén minden csempés, és aztán ott fog állni a banda munka nélkül, szóval Hannit beadjuk a suliba. Lizán nyoma sincs a betegségnek, mintha ez a három napos alig alvás-láz-bőgés csak egy rémálom lett volna.
Csempe kiválasztva, leendő szomszédoknak beköszönök, szólok, mikor kezdődik a felújítás, majd irány Hanniért a BSO.
27 fok van, holland kánikula, ömlik mindenkiről a víz, Hanni fázik és nyögve sír, hogy a feje fáj.
Éjjel, annak dacára, hogy Lizinek már kutya baja, folytatódik a bőgve ébredés (szerencsére láz nélkül) és 2 óra pörgés, majd egy órával azután, hogy végre mindenki alszik, Hanni ébred nyögve, lázasan. Reggel az apjához bújik izzadtan.
Péntek van, pakolni kéne, aztán este repülünk Pestre. A 38 fokba.
- Szenvedni fogtok- mondja apám.
Nyaralunk, vagy mi...

Megáll az ész

Boszi néni, a szörnyellára hajazó tupírnéni a random módon nyitvatartó cobetstraati kisközértből a troeftmakrtos bunkópasasnál vásárol.

Waterpokken

A bölcsiben már hetek óta kinn van a másik csoport ajtaján a bárányhimlős gyerek volt a csoportban papír, de múlt héten Liziék ajtajára vándorolt. Tegnap délután hívtak, hogy Lizi lázas, menjek érte. Tegnap délután 5-től aludt fél kilencig, majd annak örömére, hogy lement a láza, 11-ig dorbézolt. Hajnalban kétszer kelt, azóta alig eszik, még tápszert se kér, viszont a mellemen lógna egész nap, és sokszor keservesen elbőgi magát, ergó valszeg fáj a torka vagy a hasa, vagy mindkettő. Az arcán már van pár piros pötty, de persze ez még lehet simán más is, valami hüje vírus, meg melegkiütés. Holnapra kiderül, hogy sikítófrászt kapok-e, mert ha tényleg bárányhimlős, nem igazán illik repülni.
Update: nem bárány.

konyha reloaded

Lesz itt még egy-két kör konyha-ügyben.
Egyrészt a dán konyhastúdió ikea-dobozokat ad el fenszi ajtóval és munkalappal, úgyhogy ők nagy ívben ejtve vannak, ahhoz túl drágák, hogy ikeás cuccot vegyen az ember, amit itt amúgy irtózatosan lenéznek.
Másrészt tegnap este az eredeti terveket böngészve Sosó rájött, hogy a mérnök srác a konyhánál kivételesen nem a belső falak közti távot adta meg a tervrajzokon, hanem a kintieket, így a konyhánk egy harminc centivel vékonyabb, mint eddig hittük. Szóval át kell egy csöppet rajzolni a terveket, meg Sosó mégiscsak ragaszkodik a fényes ajtókhoz, úgyhogy most a magnólia színű fogantyús verziót fényesben kell kérni, és a whirpool cuccokat fel akarjuk tuningolni, a siemenses verzió csak 300-zal kerül többe, ami nonszensz, hüjének is megéri.
Szóval szerdán megyünk új ajánlatot kérni.
Közben eszünkbe jutott, hogy villanyra-gázra-vízre kell nekünk előfizetés, mikor itt lesznek a mesterek, nekik kell már minden a felújításhoz, úgyhogy ma annak jártam utána.
Szombaton Sosó elautózott 200 km-t egy parketta-nagykerbe, hogy megnézze, milyen cuccot adnak annyira hihetetlenül olcsón, és egy kétméteres mintával jött haza.
Holnap megyek a csempe nagykerbe.
A fürdőszoba tervei pedig még mindig "under preparation".

Évzáró

Hihetetlen, hogy mennyire jó hangulata volt Hanni évzárójának (még a héten tart a suli, de pénteken a piciknek már nincs tanítás, csak a nagyoknak, így sokan lelépnek, ezért tartották múlt pénteken).
Az egy dolog, hogy nem volt ünnepély, meg semmi hivatalos, kötelező jelleg, semmi felsorakozás meg unalmas szövegelés, se bizonyítványosztás, de hogy az iskolazenekar mai slágereket játszott egy teherautó platóján, aztán meg ment lemezről a zene, hogy felállítottak a nagyoknak meg a piciknek egy-egy ugrálóvárat csúszdával, meg iskola-zsetonért lehetett venni fagyit, palacsintát, isteni hamburgert, szörpöt meg sört és bort, az beszarás volt.

Volt egy kis placc, ahol a gyerekek zsibvásárt tarthattak, ott rendes pénzért cserélt gazdát a megunt játék- és dvd-sereg.
Hihetetlen tömeg volt, alig lehetett átlátni, hogy melyik gyerek hol van, de aztán mikor leült a nagy őrjöngés, az árnyékban összejött az osztálytársak szüleiből egy kis traccsparti, amíg Hanni milliomodszor is a várban ugrált, mi is jól elvoltunk.
Ettünk két hambit, meg benyomtunk egy-egy palit a gyerekekbe, szóval így aztán a vacsit is letudtuk itt. Fél nyolckor úgy kellett elvonszolni Hannit, annyira pörgött.

Pizza

Sütöttem pizzát is a minap. Az első próbálkozás nem volt túlzottan sikeres: a teljes kiőrlésű liszttől fura ízű lett a tésztája, a gombát meg megpároltam és fűszereztem és úgy raktam a bazsalikomos paradicsomszószra és a sonkára, és ettől egy fura ízkavalkád lett az egész.

De most szombaton egy kevés fokhagymát meg bazsalikomot kapott a paradicsomszósz, a laskát vagy a sonkát (külön-külön) csak apróra vágva rászórtam, és mozzarellát raktam a tetejére reszelt sajt helyett, és így sokkal de sokkal finomabb lett. Lizi is ette rendesen :)

Pizzatészta: (2 nagy gáztepsire elegendő) forrás: Zsuzsi főz

50 dkg liszt
két csapott teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
egy zacskó szárazélesztő (7grammos)
2,8-3 dl langyos víz

A tésztát összegyúrom, duplájára kelesztem, kettévágom, majd kinyújtva tepsire rakom, megkenem paradicsomszósszal és rárakom a feltéteket. 250 fokon  10-12 perc alatt megsül.

endívia

Hollandul andijvie.

"Tápértéke és íze a fejes salátáétól kevéssel tér el, valamivel alacsonyabb kalóriaértéke és magasabb ásványianyag-tartalma van: foszforból, mészből és vasból tartalmaz jelentősebb mennyiséget. Kissé kesernyés ízét a szeszkviterpén-laktonok közé tartozó intibin okozza. Inulint is tartalmaz."

Hát nem tudom, ki írta be ezt a műremeket a wikire, de az tutira nem kóstolt még endíviát. Merthogy annak nem kissé kesernyés íze van, hanem piszkosul keserű.
Zöld, salátaszerű cucc ez is, csak salátának ehetetlen, főleg ekkora mennyiségben, mint amennyit két hete hozzánk dobtak belőle, úgyhogy megcsináltam a csomaghoz adott brie-s receptet. Irtó finom lett, és hihetetlenül laktató. És persze annyira intenzív, hogy egy jó időre elég is belőle :)

Endívia brie-vel
1 fej endívia
egy kevés vaj
250g brie
zsemlemorzsa
egy marék dió apróra vágva
só

A megmosott és csíkokra vágott endíviát vajon egy kis sóval megpároljuk. Rárakjuk a felkockázott brie-t és lefedve megolvasztjuk rajta a sajtot. Közben megpirítjuk a diót és a zsemlemorzsát. Amint megolvadt a brie, rászórjuk a diós morzsát. Melegen tálaljuk.

snijbiet vs mángold

Na, hát én már totál nem tudom, hogy melyik zöldség micsoda. A múltkor mangold nevű cuccot adtak a zöldségcsomagban, most meg már másodszor snijbietet, amit szintén mángoldnak ferdít a neten talált összes forrás, pedig az első mangold nevű mángoldnak vastag fehér vastag torzsája volt, míg a snijbietnek hosszú keskeny és zöld szárú levelei vannak, és nem is egy nagy fej, hanem külön levelek. Mondjuk a latin neve alapján (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. vulgaris vagy Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla) ugyanaz a kettő. Na nem baj, legyen ugyanaz.
Mindegy is, amit írni akartam az az, hogy isteni zöldséges-sajtos táskákat lehet belőlük csinálni.

Zöldséges táskák 2 főre:

Hozzávalók:
Tészta
150g liszt
70g  vaj
csipet só

Töltelék
1 csokor mángold
1 hagyma
50g sajt (Gruyer, Feta, etc)
2ek zsemlemorzsa
3 ek tejföl

Elkészítés:
A vajat elmorzsájuk a liszttel és hozzáadjuk a sót, és egy kis vízzel tésztává gyúrjuk, majd fél órán át a hűtőben pihentetjük.
Az apróra vágott hagymát olajben megpároljuk, hozzáadjuk a felcsíkozott zöldséget, majd megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a sajtot, tejfölt és a zsemlemorzsát, majd mikor a sajt elolvadt, levesszük a gázról.
A tésztát elnegyedelem, a negyedeket kinyújtom, közepükre rakom a töltelék negyedét, majd feltekerem-felhajtom a széleket. Felvert tojással megkenem, majd előmelegített 200 fokos sütőben megsütöm 15-20 perc alatt.

Piactér

Felavattam a pár éves, de mindeddig használatlan marktplaatsos accountomat, és két hete vettem egy sötétbarna használt stokkét Lizinek. Hanninak a királynőnapi bolhán vettünk egyet tavaly egy huszasért. A második szék, amire licitáltam, az enyém lett 55 euróért -135 újonnan. Anikótól megkaptuk hozzá a kisbaba-háttámlát meg a lábfogót, és így szuperül elüldögél benne a kiscsaj. Kellett vmi, mert Hanni régi etetőszékében vigyorogva lecsúszik, eldobja magát, próbál hintázni, röviden kész katasztrófa, ahogy abban ül. Pláne ahogy eszik.
Aztán ha már ilyen jól ment a licit meg minden, úgy döntöttünk, hogy a pincében porosodó, a jövőben is valszeg felesleges, Borosséknak sem kellő cuccainktól megszabadulunk.
Na szóval felraktam három hirdetést: a Feritől kapott ősrégi jogger babakocsit meg a baba-függőágyat 30-ról induló licitre, a 3in1 abc design babakocsit meg fixen 250-re. Ez utóbbit drágán kínáljuk, de ha vki kifizet érte ennyit, akkor vigye, ha nem, lassan leviszem az árat. Valaki amúgy már így is beajánlott érte egy százast, de még várok.
A függőágy érdekel vkit, de postán kéri, el kéne mennem megkérdezni, mennyi a postaköltsége egy ekkora csomagnak.
A joggert pedig ma vitték el negyvenért.
Szóval kezd beindulni a biznisz. Még meg kell győznöm Sosót, hogy a hasizompad is tök felesleges - 7 év alatt kétszer ha használta, és akkor azt is felrakom. Bár az már inkább őskövületnek számít, és lehet, hogy csak a hulladéktelepet érdekli...
Na, majd még körbe kell nézni jól a pinyóban.