bujjék

ebédre megettük sosó nagyijának sóletjét (eddig a fagyasztóban senyvedett szegény), ittunk hozzá cidre-t, istenit, egyenesen a strassburgi corából, és közben hol a bahama mama, hol az i cant stand the rain ment. szuper eddig a szilveszterünk, este kibontunk még egy cidert, de szerintem most délután ledőlünk egy csöppet, hátha akkor nem nyomja a kis gazember annyira a gyomromat (vagy a rekeszizmomat, nem tudom mi fáj, csak azt hogy nagyon).
ma délelőtt elmentem még lencséért a familába, ennyire durván sokan régen nem voltak ott, az üzlet feléig állt a pénztárakhoz a sor, de én a szokásos pesti pofátlansággal előrementem (elvégre terhesen mégsem állhatok én ennyit), így csak a polcok előtti verekedés miatt tartott sokáig a vásárlás...
mindenesetre este nem megyünk be a városba, annyi tűzijátékot vettek az emberek, hogy jobb nem az utcán lenni...

oóó

a frissen sütött isteni almáspite sem enyhiti azt a feszkót, amit a bárányos játék váltott ki most sosóból. most látom csak, mennyire gáz tud lenni az, amikor kiakadok egy játékon, persze, csak amikor vesztek, vagy vesztésre állok, és azt érzem, a másik miatt.
csak most éppen ő produkálja ezt.
nem is játszottuk végig a meccset, pedig szerintem isteni a játék maga, csöppet bonyolult, de marha izgi, és nem is álltam annyira durván nyerésre.
most elment zuhanyozni.
remélem lenyugszik...

zsákmány

a tegnapi vacsorán (sarah rendezett egy vacsit a ka-ban rekedteknek, hatan voltunk, és tök jópofa volt, örülök, hogy elmentünk) sikeresen zsákányoltunk két kávésbögrét meg egy zacskó grillázzsal bevont mogyorót, meg egy olyan golyós játékot, ahol a golyókat egy egy lukba kell beügyeskedni. a szemgolyós marsmellónk sajnos nem aratott akkora sikert, mint a fingólufi vagy az egérfogós rágó, de ezért a kettőért mindenki nagyon odavolt...

nagy buli

megy idebenn a pocakomban, kiskölök egy ideje olyan figurákat produkál, hogy kilóg keze-lába a hasamból, rendszeresen csuklik, legalább tíz-tizenöt percig, és néha, ha olyan kedve van, jól megrugdossa az apját is :)
az utóbbi pár nap elég nyugis volt, nem rohangáltunk túl sokat, erre persze ő mindig rákezd a nagy bulira...
sebaj, az a dolga, hogy mozogjon :)
ja, és most már csak három név maradt a listánkon: Anna, Dóra, Sára, ezek versengenek már csak.

anyámék karácsonya

vivi írta szkájpon:
nagymama meg a nagypapa összeveszett, és nagypapa kivitte a Csokit sétálni fél 2-kor. És mikor hazaért, nagymama kizárta, úgyhogy nem tudtak bemenni. És utána meg a Csoki elrohant (furcsállom, hogy pip nem kereste meg) és kiment Veresre. Nagymam persze nem tudta ezt, és felhívott minket fél 5-kor, hogy nagypap nincs meg... És attól féltünk, hogy rosszul lett... ezért kimentünk a Népligetbe megnézni, hogy ott van-e. nem volt. Már nagyon meg voltunk ijedve (persze, otthon hagyta mindkét mobilját nagypap) aztán otthon anyu rájött, hogy pipnek van egy 3. mobilja is de annak a száma csak nekem volt meg. na azon felhívtuk, és felvette. Aztán mondta, hogy azért ment ki, mert nagymam kizárta, és mondta, hogy menjen a francba, nagypap el is ment "a francba"... és anyu meg elment a 9-ik kerület-be megkeresni a Csokit. Megkérdezett egy kutyást, hogy nem látott-e egy németvizslát, mondta, hogy egy tanárnő bevitte abba a házba, ahol nagymamáék laknak. De a Csoki meg hirtelen odaszaladt anyuhoz :P úgyhogy Csoki szerencsére meglett :)
nagymamának bevitte... és ő meg balhét csapott, hogy nagypap akkor maradjon is kint Veresen. De nagypapa hazament, de nagymam nem akarta beengedni, de végül mégiscsak beengedte... úgyhogy volt egy kis izgalom :S
persze amikor az előbb felhívtam őket, szóba sem került a tegnap délután, és amikor elmeséltem, hogy vivike elpletykálta, hogy apu tegnap veresen járt, témát váltottak... csak a szokásos...

lányból fiú

jaj, ez egy izgi topik, múltkor zsomboréknak nem hittünk, amikor ezt a sztorit elmesélték, mert persze nem volt teljesen tiszta, mitől is van ez, de aztán olvastam a gyermek pszichológiai fejlődése könyvben is róla, de ott sem írják le, mitől is van ez az átalakulás, és aztán tegnap a vacsi alatt is előkerült, de senki nem tudott róla, én meg nem emlékeztem rá annyira részletesen...
szóval akkor a sztori az az, hogy van egy törzs a Dominikai Köztársaságban, akiknél a lányok egy része átalakul fiúvá a pubertás alatt.
az ok pedig:
Az 5-ARD-vel (5-Alpha-Reductase Deficiency) született gyermekek genetikailag férfiak egy XY kromoszóma-kombinációval. Ám heréik nem szálltak le és külső nemi szerveik bizonytalanok vagy kifejezetten nőiesek. A péniszük kicsi lehet (először gyakran összetévesztik egy nagy csiklóval), van hüvelyük és hüvelybejáratuk, de nincs petefészkük és petevezetékük. A látszólag női nemi szervekkel rendelkező gyermekeket rendszerint lányként nevelik, ám a serdülőkorban a herék gyakran leszállnak és férfias másodlagos nemi jegyek alakulnak ki. Ők ilyenkor elhagyják a női szerepet és férfinek tartják magukat.
A biológiai vagy orvosi részletkérdések mellőzésével az alábbiakat mondhatjuk ezen állapot okairól. Hiányzik az 5-alfa reduktáznak nevezett, fontos enzim, s így a fiú-magzat normális fejlődése gátolt. A prosztata még a felnőtt férfinél is kicsiny marad,s elég valószínű a terméketlenség. Szakáll is alig nő (másrészt nincs férfiakra jellemző kopaszság sem). Az állapot öröklött, de igen ritka. Néhány csoportja csak a dominikai köztársaságban található és néhány más országban, ahol viszonylag elszigetelt közösségek vannak, sokan rokonai egymásnak...

khm

na, kéremszépen, ez lett a fenyő.



annnnnyira, de annyira büszke vagyok magamra!
már csak fel kell díszíteni, de azt majd 24-én...

mint a karicsapás

ahhoz képest, hogy éjjel aszittem, megszülök, egészen normálisan alakult a mai program - pedig csak egy kálciumszandozt nyomtam be hajnalban. aztán reggel kiderült, hogy csak hidegfront volt az éjjel, minden csupa zúzmara a környéken, marha szép így fehéren a város. de persze a nyolcas felkelés ettől elég nehézkes lett... azért nem sokat késtem a dokitól, mondjuk öt percet, ahol egy fél óra alatt lezavartak mindent, nem is kellett semmire sem várnom, rögtön kivizsgált a doki, aztán mentem a laborba, a ctg-t meg ma kihagytuk, bár azt nem igazán bánom. de talán ezért, mert nem volt előtte ctg, ma a gyerkőc nagyon kis nyugis volt, igy aztán most már 100%-osan tuti, hogy kiscsaj. a méhszájam fokozatosan lazul vagy puhul, de még nincs nyitva, és a dokinő szerint ez így teljesen normális. már kevesebb, mint hat hetünk van hátra...
aztán elmentem a médiamarktba, hogy megvegyem sosónak az általa kiválasztott lemezjátszót - hogy tudjunk szilveszterkor nagyot bulizni itthon - , aztán meg bementem a kertboltba, hátha van nekik szobanövényállványuk, de sajna nekik sincs, elküldtek bútorboltba, pedig eddig egy bútorboltban sem láttunk olyat. na mindegy, vettem egy csokor fenyőágat, meg egy küblit, amibe majd összerakom őket, két kemény habszivacsot, amibe bele lehet tűzdelni az ágakat, egy csomag narancssárga fűcsomót, meg egy csomag barna bongyori botot. és akkor ma ez lesz a koradélutáni program, hogy ezekből összekreativkodjak valami karácsonyfapótlékot, ami ráadásul valahogy ki is néz.
biztos, ami tutti, tegnap vettem azért egy fából faragott fenyőfát a papírboltban (amihez - mint a kasszánál kiderült - járt két fából faragott rénszarvas is), szóval ha nagyon gáz lesz a kreálmányom, akkor marad a fa-karácsonyfa :)
ja, és amúgy mínusz négy fok van odakinn délben, és szemerkél a hó.

kari

idén csak képeslap ment a családnak (hú, azért ez sem volt annyira egyszerű, a címekkel nagyon hadilábon álltam)- ez volt a tegnapi program, elsétálni a postára, borítékot és bélyeget venni, megcímezni a borítékokat, és feladni a leveleket -, de sosóval azért ajándékozunk. csakhogy mit.
ő is azt mondta, hogy eddig mindig sokkal korábban megvolt már az aji, nemhogy az ötlet, most meg ötlete sincs. hát nekem sem volt, de mondjuk ez mindig úgy van nálam, hogy neki kell indulni a városnak, és akkor jönnek az ötletek.
az egyik ajit tegnap este találtam ki, ma reggel álltam neki, de még be kellett mennem a városba beszerezni hozzávalókat. már majdnem kész van, és annyira viccesre sikeredett, hogy még nem is merem elmondani, mi az, nehogy véletlenül lelőjem a poént. majd ha megkapta, elmesélem. a másikat meg vettem a játékboltban. bárányos társas, plüss báránybábukkal. remélem jópofa :)
egyébként most fenn volt sylwia, felugrott lovaglás után egy teára, úgyhogy egy másfél órás szünet után megpróbálom befejezni az ajit, hogy holnapra már ne maradjon nyoma sem - fél tízre megyek dokihoz, aztán meg be kéne ugrani a hüjeazértnemvagyokba a lemezjátszóért, mielőtt még az uccsópillanatos tömeg ellepné, szóval holnap fárasztó nap lesz.
akárcsak a mai - a vásárolgatás után még el kellett hozni a kocsit a szervizből. bár ebből a vásárolgatás volt inkább fárasztó, ahogy elindulok ebben a hidegben sétálni, rögtön elkezdődnek az összehúzódások, amitől csak csigatempóban tudok csak menni, néha sziszegve egyet. és ha jól beöltözöm, akkor az extranagy kabát is feszül rajtam :)

varáék

szóval csütörtök este jöttek Veráék, vonattal frankfurtból, kimentünk értük az állomásra a karácsonyi bulink után (amin csak a vacsoráig maradtam, ami már a sütik miatt alig ment le - szóval a nagy zabálás már nélkülük elkezdődött). aztán pénteken elmentünk strassburgba a karácsonyi vásárba, meg hajókáztunk egyet, meg próbáltunk ebédelni, de a pincérek annyira szartak a pofánkba, hogy megterítettek maguknak, és megcsinálták a maguk kajáját, és mikor már egy fél órája vártuk csak a levest, de az egész személyzet már éppen evett, nekiálltunk volna kérdezősködni, hogy akkor mi most mikor is kapnánk kaját, de a pincércsaj csaknem jött oda hozzánk, hiába integettünk, hiába mentünk mi hozzá, csak kihozta azok kajáját, akik utánunk kb 20 perccel jöttek, naekkor aztán fogtuk magunkat, ledobtunk pár eurót az asztalra a vízért, és kimentünk.
rohant utánunk a csaj, hogy nem lesz elég a zsé a vízre, hiányzik hatvan cent.
nem mentünk vissza, és nem is fizettük azt ki, négy euróból biztos kijött neki az a víz...
szóval kénytelenek voltunk bepalacsintázni, aztán elmentünk a corába bevásárolni.
másnap a városban császkáltunk, boltoztunk meg karácsonyi vásároztunk, aztán vacsira csináltam borscsot meg juhtúróval és spenóttal töltött levelestésztát, utána meg lenyomtunk egy nagy játékt a balatoni nyomozóssal, amit tőlük kaptunk.
vasárnap aztán elmentünk vonatozni, vagyis inkább hévezni a feketeerdőbe, alagutakon és völgyeken át, sétálni is akartunk, de minusz négy fok volt, és persze rossz úton indultunk neki, úgyhogy egy fél óra után feladtuk, és héveztünk vissza.
tegnap aztán elment a napunk azzal, hogy le kellett adnunk sosó skodáját szervizbe, de előtte kitakarította, meg minden, szóval veráék elmentek durlachba sétálni, mi meg addig vacakoltunk a kocsival, aztán néztünk lemezjátszót, és aztán elment a nap, mehettünk az állomásra felrakni veráékat a vonatra, aztán hétkor meg kiraktam sosót a badeni buszra, mert ő meg londonba ment négy napra...
szóval most hirtelen nagy csönd meg nyugalom lett...

miazhogy

nehéz a finish, úgy néz ki, megint nagy gubanc volt pénteken...
nem mentem be pénteken, a csütörtöki injektálás után, csak ma papírokat intézni, és persze szegény jochen marhára ideg volt, mint kiderült, megint szívások voltak, egyrészt fél plétek lettek nagyrészt az injektálásból, de ami még nagyobb baj, hogy szombatra a robot beszart, és úgy tűnik elég nagy a baj, mert a tegnap éjjel felrakott tesztplétek egyike valahogy beszorult a masinába valami eléggé észveszejtő módon - urban meg sehol. szóval a projekt befejezése várat magára januárig...

finish

mindig a legvége a legnehezebb, ez nem újdonság, és asszem nemcsak egy dologra igaz...
tegnapi - úgy hittük - lesz az utolsó injektálási nap, húsz oldatot sikerült már megszúrnunk egy nap alatt, gondoltuk, simán lezavarjuk a kontrollokat.
de persze a halak sem adtak olyan jól, és mitteszisten, megint markó segített az ikragyűjtésben, és megint a fele ikra szar volt. amikor mi gyűjtöttük, semmi bajuk nem volt. megkértem markót, hogy gyűjtse őket úgy, hogy előbb átrakja a halakat rácsostul egy új, vízzel teli kádba, vár egy percet, és csak aztán szedi őket össze, mert szerintünk ezek nem betegek, csak nem szívtak még fel elég vizet, és ezért összeesnek, és megdöglenek. jó, mondta, aztán persze semmi nem lett belőle. megkértem jochent, most szóljon ő, erre markó úgy besértődött, ilyennek még sosem láttam, egész ebédig anniyra durcás volt, mint egy gyerek, akinek elvették a kedvenc cumiját. de az ikraminőség azért sokat javult.
de mire idáig eljutottunk, egy csomót elvesztettünk, bár mint utóbb kiderült, nem is lett volna baj, mert reggel, amikor összeraktuk az injektálóoldatokat, három piroslötyis cső volt az asztalon, amik közül egy csak fenolvörös volt, a másik kettőben volt viz is meg cfp rns is, és persze nekünk a keverék kellett volna, én meg a sima fenolvöröset használtam, ergo az oldatok fele használhatatlan. de persze erre csak az injektálás után jöttünk rá, pedig én az elején rákérdeztem, hogy ez a cucc miért ilyen sötétpiros... na mindegy.
nem volt egy könnyű nap, de remélem azért valami csak kijön belőle.
amúgy markó ebéd után elmesélte, hogy napok óta max négyórákat alszanak, most már mindkét gyerek beteg. így könnyű kiakadni, azt elhiszem...
folyt köv holnap.
ha nem végzünk holnap, akkor jochen egyedül viszi tovább...

doki

ma voltunk megint nődokinőnél, aki szerint ha napi tíznél kevesebbszer érzem azt, amit érzek (ezt a méhszáj körüli összehúzódásos dolgot), akkor minden oké, szerinte ezek csak a jósló fájások vagy mik, amikre szükség van.
szóval minden oké, gyerkőc már két hónapja fejjel lefele csücsül odabenn, a méhnyak egy csöppet megint vékonyodott, de szerinte ez igy teljesen rendben van. megnéztük egy röpke ultrahanggal hogy még mindig lány-e (most éppen egy kis méhlepénydarabka miatt nem biztos, hogy az :), megint csináltunk ctg-t - ez úgy tűnik most már minden alkalommal lesz. a mai vérből csinálnak még egy hepatitis b ellenanyag tesztet (ez is kötelező, mint a terhesség elején a szifilisz- és az aids-teszt), aztán valószínűleg ennyi a tesztekből, ezután már csak rutin-kontrollra megyek, következőleg jövő pénteken, aztán karácsonyi szünet meg újév után január hetedikén, és aztán már közeledünk a finishez...
a biztosítónak meg a cégnek kell majd még valami igazolást kérnem, ami szigorúan nem később, mint maximum hét héttel a kiirt időpont előtt kelteződött, szóval valamikor a héten vagy a jövő hét elején kell kérnem megint egy öteurós cetlit, és küldözgetni mindenfelé. jó móka, a mutterschutz alatt rohangászni és intézkedni, okos dolog, mondhatom. (ja, ez az utolsó hetem, mondtam már, jövő héttől nem dolgozom!!!!)
kifaggattam a gátmasszázsról is, szerinte ártani nem használ, úgyhogy nyugodtan csináljam, ha van hozzá kedvem...

új mániánk van

mostanában, sosó felfedezte, hogy az emtévegynek van egy interneten teljesen simán hozzáférhető médiatára, ahol vicces filmeket lehet nézegetni.
valahogy beletrafált elsőre egy sorozatba, címe egy óra múlva itt vagyok amit a hetvenes években forgattak, és a negyvenes években üldözött kommunistákról szól (többek között). ami a legjobb, hogy olyan a színészgárdája, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaljuk minden rész után (14 részes, eddig a hatodikig jutottunk el, de egyre izgalmasabb. tegnap pl kettőt is lenyomtunk belőle), és pl lehet látni benne a magyar népmesék hangját is egész alakos formában (ahogy éppen megásatja harsányi gáborral a saját sírját), és gobbihildát még viszonylag nem olyan öregen. ja, és a tanu kállaija egy kvázi ávéhás főrendőrt alakít, ami egy csöppet kellemesen összezavarja az embert :)
csak egy baj van, hogy sosó most elutazott vilniuszba, és megkért, hogy nélküle ne nézzek meg egy részt se, úgyhogy szerda estig kényszerszünet... maximum az éntáncolnékveledet nézegethetem, de abból csak a slowfox van fenn :(
huh, mit találtam, h.g. honlapja. nemsemmi :)

régi darab

asszem nem irtam még butti 49 habit-jéről, pedig meglepően iszonyat jó, hihetetlenül észrevétlenül megy át bulizenéből kedves, ülős ringatós zenébe...
még amszertdamból hoztam idén nyáron, de asszem csak nemrég szoktam rá teljesen, nyáron alig raktam be. pedig isteni. a loving you egyenesen érdemtelenül nem lett világsláger, komolyan...
A norvég Butti 49, Snorre Seim és Oyvind Jackson duója, néhány igen sikeres maxi után, melyek olyan kiadóknál jelentek meg, mint a Guidance, vagy a Nuphonic, végre elkészült az elsõ albumával. A korong a Flying címû számmal indul, amiben a broken beat ütemek Emo vokáljával kiegészülve válnak tökéletes párossá, és hívják táncra azokat, akik a zongora pezsdítõ hangjától sem riadnak vissza. A Kongo Mongo-val Buttiék a feszes tempót nem törik meg, csak instrumentálisba mennek át. A soron következõ Lucurable címû számot az egyre felkapottabb angol énekesnõvel, Mayia James-szel karöltve alkották, errõl készült a lemezhez tartozó elsõ maxi is. A legszembeszökõbb különbség az eddigiekhez képest, hogy az ütemek négynegyedre cserélõdtek a változatosság kedvéért. Az Action-ben újabb Butti & Emo koprodukció fültanúi lehetünk, ami legalább annyira jól sikerült, mint elõbbi testvére. Lucy May varázslatos hangjával párosul a Loving You, ami szintén egy emlékezetes, befordultabb kis dal. Az Alan Accelentes címû hatodik nóta, hangszerelésével, húzós és nyers ütemeivel, melodiáival rögtön kedvencem lett. Az album címadó dala két részre lett osztva, egy lassabb és egy gyorsabb változatot és így talán dupla annyi élvezetet kapunk. Egyébként egy régi harcostárs, a Fenomenon énekese Kay hallható a mikrofonnál. A Boogaloo mutatja meg legjobban a Butti 49 csodás virtuozitását, felejthetetlen! A záró darab, a Sun vs Moon, egy a ’30-as éveket idézõ finom filmzenés hangulatú szwing Azhar gyönyörû hangjával. Kiváló album, igazi profi zenészek közremûködésével, megérte kivárni ezt a bemutatkozást!
innen

zsufi

hat egy csöppet zsúfolt lett a mai nap, reggel tízre mentünk szüléselőkészitőre, ahonnan kettőkor szabadultunk (de legalább megvan a párnám, most mar csak huzatot kell mosni, és mar alhatok is az oldalamon), összeütöttünk egy másodikat a tegnapi palócleveshez, megkajoltunk, aztán nekiálltunk flódnit sütni. aztán bejöttem embriókat orientálni meg berakni őket a mikroszkópba, a második plate éppen most fenyképeződik, úgyhogy rohanok is, mert ma este sylwianal élőkarácsonyi zabaparti van, elvileg fél héttől. szóval rohanás haza, összeszedni sosót és aztán rohanás kajálni...
remélem a flódni jól sikerült...

aszta

de felhúztam magam ma, amikor ebéd után bejöttem (ma reggel kimostam a babaágyneműt, a törölközőket meg a pelusokat, közben írtam egy oldalt a bevezetőbe, aztán elmentünk kajálni az egyetemi menzára).
először is andreas az asztalomra pakolta a laptopját, és kihúzta a töltőmet, bekapcsolva a sajátját (ez asztal alá mászást jelent, ami nem megy annyira könnyen már), az egeremet meg markó elcsaklizta.
mindez hagyján, de amikor lementem ellenőrizni, hogy a halacskák fluoreszkálnak-e, kiderült, hogy valaki kicseréltette a yfp filtert cfp-re, így nem tudjuk megnézni az expressziót. persze mariamot, az egyetlen embert, aki cserélhet filtert a mikroszkópokban, nem lehetett elérni, de az azért kiderült, hogy markó kérte őt meg, hogy cseréljen filtert.
mindegy, átmegyek a halházba, mondtam én, de ahhoz persze kellene hungarocell doboz, amit drágalátos főnököm mind elvitt, mehettem le a garázsba, hogy ma megint szerezzünk egyet. át a halházba, ahol a három kibaszott fluoreszcens mikroszkóp egyikén sincsen yfp filter, valaki azokat is mind cfp-re cseréltette, ergo szintén nem látni semmit.
el sem tudom mondani mennyire pipa lettem, ez így egy fél óra alatt kicsit sok volt, majdnem elbőgtem magam, mikor jochen rákérdezett, mi a helyzet...
rég nem tudtak a srácok ennyire felbosszantani...

legújabb hasfájásom

eléggé ijesztő, mert múlt kedden a doki azt mondta, hogy elkezdett vékonyodni a méhnyak, ez ugyan normális, és minden oké, de azóta naponta párszor érzem azt, hogy összehúzódik a méhszáj környéke - vagy valami akörül. és az nem egy vicces érzés, kábé akkor jelentkezik, amikor megyek, és akkor éppen csak úgy tudok menni, mint aki beszart.
szombaton, amikor a szüléselőkészitőn voltunk, elisabeth körbekérdezett mindenkit, hogy ki érzi a méhösszehúzódásait. én mondtam, hogy nem érzem, hogy mikor keményedne meg a hasam, vagy hogy összehúzódna-e, csak ezt, ott alul, mire azt mondta, hogy van olyan nő, aki nem érzi, de amúgy meg próbáljak meg ne nagyon rohangászni, és többet pihenni, vagyis nem hangzott nagyon megnyugtatóan.
aztán ma végiggondoltam a dolgot, és ezek a furcsa fájások azóta vannak, (azon kivül, hogy a doki megvizsgált) mióta elfogyott a magnéziumom, amit szeptember óta folyamatosan szedek. szóval öngyógyító kúrába kezdtem (szerencsére recept nélkül lehet kapni ezt a lóadagot is), és reméljük, hogy csak ez a fájó izék oka.
de azért egész hétvégén pihiztem, még ma is otthon maradtam írogatni. (vicces egy dolog egyébként, hogy mindketten itthon vagyunk, és dolgozunk, csak ebédidőben kimegyek a konyhába, elkergetem az asztaltól sosót, megterítek, és együtt kajálunk. de jobb lesz beleszoknom, mert két hét múlva már nem járok be dolgozni, és egész januárban egymás nyakán leszünk naphosszat. azért már várom.)
holnap azért bemegyek, elvégre itt van feri, és holnap 11-kor előadást tart a témámról :)

komódosan...

kellett egy kis idő, mire eljutottunk oda, hogy végre elszánjuk magunkat a döntésre.
és akkor, amikor ez a kis idő letelt - lassan most már nekiállnék kismosni a babarucikat, de ahhoz nem ártana valami, amibe majd a tisztákat be tudnám rakni - nekiálltunk nézelődni az interneten meg persze a környező boltokban. végülis - hála az ikeának, hogy nincs nekik már sem komódjuk, sem szekrényük, amit mi jó szívvel megvennénk, meg a bababoltnak, hogy saját szemünkkel láttuk, milyenek a neten képen látott dolgok valójában, emellett a pelenkázónál és kispolcnál maradtunk:

sosónak ugyan volt még egy másik választottja, ami igazából a szíve csücske lett, de annyira drága és annyira január közepére ígérték csak, hogy inkább lebeszéltem arról, és választottam ezt a szép kis sárgásat.
szerdán megyünk, és elhozzuk a komódot, és megrendeljük a falipolcot meg a polcos szekrénykét.
babakocsitéma egyelőre hanyagolva, most éppen két babakocsi áll lenn a pincében, mindkettő nagyobb gyereknek, de van hordozóerszényem, az csak elég addig, amíg dönteni nem tudunk, hogy akkor mitishogyis...

kissé megkésve...

asszem egy jó féléves szívás után nyugodtan mondhatom, hogy a dolog, amiről a levél szól, nálunk nem működött, akkor és azután sem, hogy három hetet elvacakoltam Marseilleben, de ezzel a vektorral nem volt szerencsénk, semmi nem ment bele, és miután számtalanszor felvetettem, hogy esetleg-e nem lehet-e valami hiba a vektorban, íme a kissé elkésett tájékoztató körlevél....
csak azt nem tudom, hogy erre most mit is reagáljak...

Dear Gateway Users,
Did you try to use the pDONR-P4R-P5 from the release, involved in the BP reaction to get an entry clone pENTRY-R4-basal promoter-L5 ?
If yes, did you get troubles??? :'(
It could be that this clone carries the wrong sequence. So if you use it or plan to use it, please send me a message I will send you DNA.
Sincerly
Agnes

tél

ma reggel, amikor tízkor végre bejöttem, fél fok volt és zúzmara, de a nap már akkor is sütött. szépnek szép, csak marha hideg.
nincs kedvem sok mindenhez, dolgozni pláne nincs, nagy átlagban az utóbbi egy hétben még éhes sem vagyok, csak felkelés után reggelizek, ebédidőben ebédelek, este meg ha hazamegyek, eszek egy kis pirítóst vagy mostanában sütit, mert annyi van, mint a nyű. de éhes, az pl kivételesen napok óta most először vagyok. persze, mert ma megint süti-kakaó vagy zsömle helyett müzliztem, attól mindig hamar megéhezem.
a derekam estére nagy átlagban kikészül, már nem jó sehogysem ülni, úgyhogy vagy a kanapén szenvedek, vagy lefürdök és megyek be az ágyba olvasni. tegnap átválogattam a nővéremtől kapott könyveket, van köztük marha jó is, pl a bóbitás meg egy rakás régi könyv jó kis versikékkel, fel is olvastam néhányat a kölyöknek, annyira tetszettek. szóval most már ezek is ott vannak az ágy mellett, ha felolvasni lenne kedvem...
ja, meg hirtelen felindulásból kiolvastam a kitolást, amit most hozott sosó, és akkorákat röhögtem egy egy beszívós jeleneten, vagy akár a szobafestős sztorin, mint régen egy zseralddarellen. az feldobott egy időre, bizony...

kupler állj

vasárnap este sosó meghozta a hadizsákmányt, amivel egészen konkrétan teli volt a kocsi:
- babaerszény, amit végülis pénteken kihoztak anyuékhoz, másfél héttel a megrendelés után (ezt egy magyar család rendeli londonból a cégtől, és ők maguk kiviszik házhoz, ha párszor rájuk telefonál az ember. ezt még annó anna ajánlotta, hogy szerinte jobb, mint a kendő, bár most már azt is kaptunk markóéktől)
- babaruhák sosó nővérétől, babaruhák az én nővéremtől (ezt azért ne hagyjuk ki- Vivi most tizenegy éves, a kis bodyjain fodros csipke van a seggrészen, beszarás), összesen egy rekesz meg négy zsák, jó, köztük van akár egyévesnek való ruci is, meg jócskán olyan, amit asszem sosem adok rá a kölökre,
- mese- és gyerekkönyvek meg gyerekpszihológia könyvek a nővéremtől, két nagy zacskó, meg egy rekesznyi hogyan neveljük jól a gyereket könyv innen-onnan (a bobésbobeket már elkezdtem olvasni, naggyonjó)
- 6 doboz vaníliás karika, és két doboz anyósféle házisüti, valamint télapóra négy tábla csoki és két télapó, valamint 15 túrórudi és négy doboz túró, és hat darab tvpaprika
- egy zacskó teli azokkal a könyvekkel, amiket legutóbb vettünk Pesten, hogy legyen olvasnivalónk,
- egy indulabakterház és egy montekrisztó dvd (nyami)
na most akkor képzeljük ezek a dolgokat el, megvan, az is, hogy mennyiségre ez kábé mekkora, aha, na hát ennyivel van most több cuccunk, de pakolófelületünk nem lett több, sőt, a gyerekcuccok eddigis zacskóban álltak a kupiszobában. szóval tegnap felkerekedtünk az innen 40 km-re levő ikeába, hogy akkor most veszünk a gyerekruciknak egy aneboda polcos szekrényt meg egy kiskomódot, merthogy olyenuk már éppen van, és amúgyis piszokolcsó, de mitteszisten, csak valami iszonyatfehér rendelőintézetes verziójuk van már csak belőle, a barna kiment. ezt a szivást, de legalább vettünk egy iróasztallámpát, meg egy kacsát, ami zenél, ha kihúzod a nyakát. mindezért utaztunk 40 km-t. és a kupi ugyanakkora...

lista

sosót csütörtökön kivittem a vasútállomásra, elvonatozott stuttgartba, onnan meg repült pestre, és holnap jön csak vissza, hozza a levizsgázott opelt.
én meg, hogy teljenek az esték, nekiálltam a babás bevásárlásnak. a ma esti egyenleg: már csak babakocsit, pelenkázóasztalt, és a pelenkázó fölé való hősugárzót kell vennünk, minden más asszem kipipálva, az újszülöttpelenkától és babaolajtól a fürdőkádállványon, kiságymatracon és babarucikon át a babafüggőágyig. ez utóbbi eddig a nagy kedvencem, ez egy fakeretre akasztható hintaágy vagy függőágy, irtó szupinak tűnik, ahogy ott áll a hálóban, legszívesebben kipróbálnám, milyen, de asszem engem nem bírna el. ja és még fel kell hozni a pincéből meg össze kell szerelni a babaágyat.
rucik terén asszem ma estem csak túlzásba, de azok a gyapjúcuccok irtó jó melegek lehetnek (azon kívül nem kell őket mosni, csak szellőztetni, ez sem utolsó), és a januári kölyökre igenis ráfér majd egy kis meleg, úgysem tudjuk sosem 21 fok felé fűteni ezt a fránya lakást, ha kint hideg van. ezért vettem birkaszőrt meg gyapjútakarót meg mackóba bújtatható meleg vizes palackot is, ezeket majd lehet a függőágyba meg a babakocsiba is rakni, mindegy, inkább legyen sok a meleg cucca...
egyébként úgy tűnik marha nagy már a hasam télikabát ide vagy oda, mert akárhova mentem, mindenhol kérdezgették, hogy mikor jön a baba, sőt, ahol vettem a fürdőkádállványt meg a hintaágyat, ott az eladócsaj segített lehordani a cuccokat a kocsihoz (a teásboltban viszont a thai eladó ajándékba egy ajurvédikus vágyfokozó teát adott :)
ez egy november eleji fotó...

tanfolyam

azt persze már lehetett sejteni, hogy a hebamme megpróbál mindenkit rábeszélni arra, hogy textilpeust használjon, és végülis mutatott egy csomó alternatívát (gumibugyi helyett gyapjúgatya kerülhet a pelusra, ami beszívja a kifolyó pisit, de nem fülled be a gyerek segge, meg van egy olyan kombi, hogy popolino, ami szintén eléggé felhasználóbarátnak tűnik, és a nőci szerint kibír egy egész éjszakát pisikieresztés nélkül), kaptunk is egy igazi textilpelust ajándékba, hogy otthon gyakoroljunk rajta. meg persze pólya, meg kising, minden biopamutból meg gyapjúból legyen, kisingnek darabja akciósan 5 tajró...
viszont rendeltem nála szoptatóspárnát, ami egy hosszú kifli alakú babzsák, amire rá lehet pakolni a gyereket szoptatás közben, és nem kell nagyon előrehajolni, meg amin remélem oldalt is tudok majd aludni - mostanában mindig háton alszom, mert a gyerek visszarugdos, ha oldalra fekszem...
de pénteken inkább elméleti óra volt, arról mesélt, hogy mit érez már a babóca a pocakban, izgalmas kísérleteket mesélt, mint pl felolvastattak a kismamákkal egy mesét mondjuk egy héten minden nap, és a gyerkőc születés után ráismert - valószínűleg a dallamát meg a ritmusát jegyezte meg. meg arról is mesélt, hogy az utóbbi húsz évben hirtelen megnőtt a logopédushoz járó gyerekek száma, amit arra vezetnek vissza, hogy a kismama nem beszélt eleget a gyerekhez, vagy egyáltalán még pocaklakó korában.

3 oldal

tegnap elkezdtem írni, és a termés egyelőre három oldal a bevezetőből. az anyag és módszert már réges régen elkezdtem írogatni, az eredményeket kábé egy hónapja, de hát az igazából sehogy sem áll, de a bevezetőnek a vázlatát irtó jól megírtam, és most csak az (újra)olvasott cikkeket kell a vázlatpontok szerint kiírogatni. Na tegnap így írtam három oldalt, meg csináltam egy táblázatot is, persze a referenciákat közben endnotozva, nehogy azt a végén kelljen bogarászni...
ja, egyébként amikor tegnap közöltem a srácokkal, hogy levonulok a könyvtárba, markó, aki elfoglalta yavor után (ő most bergenben van) feri irodáját, kiszólt, hogy osszam meg vele az irodát, ne menjek már olyan messzire le. szóval lementünk a pincébe asztalt szerezni, áthoztam a laborból az internetkábelt, szóval most végülis nincs olyan hideg sem, a fény ugyan nem ideális, de majd veszek asztali lámpát, és legalább nem maradok le az ebédről amiatt, hogy máshol ülök :)
aztán persze ha megjönnek a primerek, kezdődik a klónozás, de december elején abbahagyjuk a manuális munkát.
én legalábbis biztosan...

vasgyúró

ja, és tegnap azzal ébresztett a nődoki asszisztense, hogy kevés a vas a véremben, úgyhogy menjek be hozzájuk a vastabletta receptért.
és persze az köztudott, hogy a vas felszívódását a tea, kávé, satöbbi eléggé lerontja, tartózkodnom kell minden feketeteától, ami eléggé fejbebasz, és már délben úgy ásítozom, mint egy lajhár. (jaj, tegnap egy nagyon vicces állatos vetélkedő ment a tévében, amihez állatkertből hoztak be a stúdióba bemutató állatkákat, gondozóval együtt. köztük egy lajhárt.)
amúgy kábe nulla fok van kinn, itt a laborban meg a négy fűtőtest közül egy működik, a felettem levő neon kiégett, a saját behozott íróasztali lámpám meg érintkezéshibás lett, és ráadásul fáj a derekam ezeken a szar székeken.
elegem van, ebéd után megyek haza a jó kis ugribugri-labdámra, aztán este meg holnap reggel babaseggtörlő-tanfolyam.

törülköző

na asszem most mondom be az unalmast, ezennel ünnepélyesen elegem van, nem vagyok hajlandó többet dolgozni ezen a témán.
feri ugye augusztus közepén kiment börmingembe, azóta színét sem láttuk (najó, a srácok látták márszejben, de én nem voltam ott, kivettem az idei első szabimat), pedig azt ígérte havonta egy hetet itt tölt. most van valami halas baszás börmingenben, ahova a srácok markó kivételével kimentek, és ennek kapcsán johen elvitte neki az adatokat, merthogy az itteni szerverre feri nem tud rácsatlakozni, a kinti szerverre pakolt adatokba meg eddig szart belenézni, csak a cikkben publikálandó ábrákat tervezgette, így klaszteranalízis, úgy projekciók, meg hőtérkép, meg miafaszom.
na, johen megírta, hogy mik a további javaslatai, miket kell még megklónozni és persze beinjektálni. mindezt úgy, hogy én már novemberben nem akartam dolgozni, csak írni, december közepétől meg akkor sem teszem be a lábam ide, ha fegyvert fognak rám...
asszem most kéne azt mondani, hogy nem, feri, ez ezt nem lehet megcsinálni már, nekem nem, én nem fogom, majd esetleg tavasszal, ha megvédtem a doktorimat, és ad nekem valaki itt szerződést, akkor esetleg félállásban, de még az is lehet, hogy akkor sem...
ez a projekt elcsúszott, de a gyerek attól még jön januárban, és erről ennyit.

klara

vasárnap délután Marcoékhoz voltunk hivatalosak, babaruci-válogatásra, merthogy náluk már a legkisebb baba (Maria) is már kilenc hónapos, szóval szelektálnak rucikat, és ha nekünk nem kell, elviszik őket a bolhára.
kaptunk kuglófot meg teát, meg egy rakás babarucit, meg aztán a végefelé megkaptuk Ingától Klarat, a kedvenc babát, hogy vigyük csak magunkkal haza őt is. Persze a szülők könyörögve néztek ránk, hogy még csak viccből se jusson eszünkbe, annyi lenne a nyugodt elalvásoknak, úgyhogy Klara maradt Ingaval, de másnap jött az üzenet az apján keresztül, hogy nehogy aztán túl sokára menjünk legközelebb...

iksziksz

már másodjára volt ez a válasz, hogy: I do not see any testicles, but it's not 100% sure, that it's a girl.
szóval még lehet, hogy fiú, de nagyon szégyellős, vagy csak mi vagyunk nagyon vaksik, de egyelőre úgy tűnik, kislány ez a kickbox-bajnok idebenn :)
Ma voltunk ctg-n is, ami itt ugye rutin még a terhesség alatt is, na hát azt elég nehezen bírtuk. először is az asszisztens azzal kezdte, hogy hoztunk-e törülközőt. nem, mondtam, senki nem szólt, hogy hozzunk.
na, akkor legközelebb hozzunk. azzal rakott egyet a hátam mögé. mondanom sem kell, hogy nem is igazán hiányzott.
aztán felcsatolta az övet, alatta a magzathang-detektorral és a méhösszehúzódás-figyelővel, majd azt mondta, húsz perc, és otthagyott minket.
nade ugyebár kisbéka még ctg nélkül is hiperaktív, hát még ha ultrahanggal baszogatják, akkor miket mozog, és most akkor képzeljük el azt a szitut, hogy az egyetlen öv alá helyezett két detektor közül az egyiket nem szabad mozgatni, a másikkal viszont kergetni kell a gyerkőcöt. húsz percen keresztül.
vicces egy mutatvány, szerintem kandikameráztak minket közben...
aztán lemérték mind a tíz kiló súlytöbbletemet, meg a vérnyomásomat, kaptam egy antiD szurit a seggembe, mert Rh negatív vagyok, és itt már a terhesség alatt is adnak, aztán jött a dokinő, és jól megvizslatta a gyerkőcöt. megnéztük a száját, mindkét ajka nagyon szép, megnéztük a pociját meg a teli húgyhólyagját, dolgozott a rekeszizma is, szóval már gyakorolja a légzőmozgásokat meg a nyelést. megmértük a megmérendőket, és ezek alapján teljesen átlagos kölyök lesz belőle, ha így folytatjuk, nem egy extra óriás, de nem is picike. átlagos. na és ekkor kezdtük volna el nézegetni a fenéktájékot, de ezt már nem vette jó néven őkelme, eddig bírta nyugton, szóval elég nagy eséllyel lány, de nem biztos.
tisztára, mintha ajgnerszilárd jósolna időjárást :)

kicsikocsi

végül is pénteken levizsgázott, de a papírjait nem adták ki, mert ad1, nem a tulaj vitte el vizsgáztatni, és persze előtte lehetett volna meghatalmazást írni, ha tudjuk, hogy kell, ad2 betelt a forgalmi, és újat kellett igényelni az okmányirodában, hogy belepecsételjenek, és hát ezt is ugye lehetett volna előtte is intézni, ha nem péntek délután szóltak volna.
sosó jól bepipult, hogy akkor most hogy menjen haza, és hogy hozza vissza a kocsit, mert kedd reggel uh, azon itt akar lenni, de ha hétfőn szivatóznak az önkormányzatnál, utána 10 órát vezetni nem lesz könnyű...
na mindegy, az időjárásjelentés amúgy is havat jósolt hétvégére (ausztriában eddig ez bejött, hólánc nélkül nem lehet felmenni az autópályára, ami nekünk ugye miért is lenne), szóval elhalasztotta a hazautat, kicsikocsi pihen még egy kicsit a garázsban...
amúgy kiderült, hogy autópiacon van forgalmival kapcsolatos ügyintézés szombaton is, és sosó apja sikeresen elintézett minden papírt...

hétvégi műszak...

Sent: 2007. november 11. 11:39
Subject: robot

Hi Eva
Last night the robot dropped one plate and the robot got stucked at the position where the plates are oriented, so the last 2 plates were not screened so I screened them again. The embryos did not look too old.
I also started the screen of the 02`s. I will leave around 1 pm, that means I cannot watch the entire screen today. Maybe 2-3 plates will remain. Have a look if everything is fine.
Just in case:
If the robot stucks, switch everything off and push it back in the initial position.
If the screen does not start (Error: Stage not reached within time limit...) try to reboot everything. I had to reboot it twice until it started, I could not even move the stage using the joystick...bloody machine :)
Cheers
Jochen
PS: I did not transfer any data to the server

kórházlesen új kabátban

tegnap jött el az idő, mármint tegnap lett hirtelen annyira vacak idő, hogy fél négykor, mikor elfogyott a munka, annyira álmos voltam, hogy cikket olvasni lehetetlen erőfeszítésnek tűnt, szóval felkerekedtem, és elmentem az écsendembe, mert ott van extranagyméret, és vettem magamnak télikabátot, amit remélhetőleg még január végén is be tudok majd gombolni.
azért ott, mert a kismamaboltban aszonta az eladó, hogy náluk nincs kabát, mert idén a lezser a kabátdivat, menjek be bármelyik boltba, és vegyek ott, nade kérem ennyire egyik sem lezser.
szóval most van egy kizárólag terhesség és iszonyatos meghízás esetére való télikabátom, 36-os helyett 44-es.
és akkor már perszehogy vettem az écsendemben hosszúujjú pólókat, amik leérnek a derekamig, meg egy féliggyapjú garbós pulcsit, ami vajszínű - a rámjövő pulcsik vagy feketék vagy sötétbarnák, már nagyon uncsik -, aztán a pimkiben a kabáthoz egy vagány csíkos sálat, meg két irtó vicces felsőt, naszóval jól bevásároltam, mongyukki.
ja és a két pizsamát még ki is hagytam a sorból...
és aztán este felavattam a kabátot, benne mentem el a kórházi nyílt estére, amikor is egy félórás diavetítéssel bemutatták a szülészeti osztályt, az ott dolgozókat, és válaszoltak a felmerült kérdésekre (egy főorvos nőci meg egy bába), majd megmutattak két vajúdószobát a négyből, meg egy kórházi szobát, ahol a három-öt napot tölti majd az ember.

nem egy luxusszálloda, érződik rajta a kórház-fíling, de nagyon modern (négy éve adták át az épületet), a szülőszoba barátságos, emberi, sőt..., a kórházi szoba meg, istenem kétágyas, de ez legyen a legnagyobb hibája ennek a kórháznak, amiben csak egy percnyire van a műtő a szülőszobától, és a gyerek intenzív osztály a műtőtől...
szóval asszem maradunk az eredeti elképzelésnél, hogy a gyalog nyolcpercnyire levő kórházba megyünk szülni...
egyébként jogos a kérdés, hogy mi van, ha mind a négy szülőszoba foglalt, de a statisztikájuk szerint évente 1700 szülésük van, az napi 4,6, szóval esélyes, hogy az a napi öt szülő nő közül egy gyorsan végez, vagy császárral szül...

gotan

asszem ez egy nagy kedvenc lesz, a buddha bar 3-ról ma már másodszor szól a gotan tripticoja, és már megint nagy tánci van rá. mindjárt be is rakom kisbékának az egész gotan cd-t. van izlése, én mondom :)
az egész cd bejött neki, majdnem védigugrálta az egészet. aki azt mondja, hogy a babazene jön be a legjobban a gyerekeknek, kamuzik. a klasszikrádión sosem pörög ennyire...
jaj, és az is vicces volt, hogy ma mondtam neki, hogy megyünk tornázni, és ő is végigmozogta velem a terhestornát. imádnivaló egy kölyök már most...

natessék

úgy tűnik elhamarkodottan dicsértem én itt a családom, anyám most kezdi a sértődősdit játszani a szkájpon keresztül...

otthon, édes...

szóval túl vagyunk a négy napon, elmebaj, rohanás, zabálás ismételten, sikeresen lemaradtunk az egyetlen szórakoztató programról, a moziról is, de sebaj, látogatási terv beterjesztve, elfogadva, letudva, most már irány a kettesben levés egészen januárig...
volt egyszer egy családi ebéd sosóéknál, az apai nagymama szülinapja alkalmából, aztán másnap nálunk, aztán megint sosóéknál, mert kati kivételesen iszonyat erőszakosan meghívta az apját is ebédre, aki imádja sosót, szerinte, aztán másnap is náluk ebédeltünk, most ismét a nagymamával, aki persze hisztérikus sértődéseket adott elő, hogy a nagypapás ebédre túl későn hívták meg. Kriszta összeveszett a férjével, és sikeresen kétszer is otthagyta őket a hétvége alatt, először még gyöngyösre menet borult ki, így kocsival őt visszahozták, aztán a szülők rábeszélték, hogy menjen le, de másnap reggel már buszozott is vissza. de persze nem mintha ebből vette volna bárki is a tanulságot, hogy ennyit ér belebeszélni más életébe. na mindegy, jó a családi kör, imádom. komolyan, most az én családom teljesen normális volt, semmi erőszak, semmi hisztéria, semmi kötelező erőltetett protokoll-találka, semmi sértődés, hogy most akkor miért nem megyünk haza karácsonyra, sőt még a nővérem is normális volt...
na mindegy, azért belefért egy-két baráti találka, meg egy fotózás - aradipeti bevállalt minket páros fotózásra cserébe sosó honlap-szerkesztgetéseiért.
ezen most akár át is suhanhatnánk, de végülis érdekes egy dolog volt ez, én, aki ki nem állhatom, ha fotóznak, egy fehér vásznon pózolva, váltott ruhákban, sosóval és nélküle is, végülis hajlandó voltam feketeneműs képekhez is modellt ülni a pocak kedvéért - nem, képeket nem rakok ide fel, csakazértsem... :)

fotó

hát azért azt nem hittem volna, hogy ennyien bambulják meg a fotókat a wiwen. felraktam egy pocakos szardínai képet, de csak úgy, nem főképnek, és az egy dolog, hogy mona jelentkezett, sőt, úgy tűnik, megyünk csütörtökön vagy pénteken vörösoroszlánozni, mint a régiszépidőkben, mikor mindkettőnknek udvarolt a pincérsrác, de még egy ilyen levelet is kaptam a múltkori levelei miatt még az ismerőseim közül is kitörölt expasitól:
Gratulálok a kis dinnyemaghoz!
Üdvözöl titeket: Barátságos Norbi

fény

már tisztul a kép, már látjuk a végét, és ez nagyon jó. még öt vagy hat injektálási és ugyanennyi szkrínelős nap, és befejezzük a projektet. vagyis jó esetben jövő héttől kezdve még két hét, és aztán letesszük a pipettát meg az injektort, leáll a robot, sőt, a villamos is aluszik...
persze, ha addig minden jól megy.
azt utóbbi egy hét elég jól ment, kivéve, hogy a végefele rossz ikrákat kezdtek adni a halak.
asszem most már csak babonából is megvárom az egész végét, hogy összeírjam a mi romlott el eddig listát... hátha nem kerül már hozzá új elem...

huszonhét

most már nem is tudom fejben tartani, hogy hanyadik hétben vagyunk, mindig elfelejtem, mondjuk mást is, tisztára szenilis kezdek lenni, nade szóval most már elő kell venni a naptárt, amibe minden héten oda van írva szépen, hogy hanyadik héten is vagyunk, mert már fejben nem megy...
holnap lépünk be a huszonhetedikbe, még egy hétig nem kell orvosi papír arról, hogy repcsin utazhassak, úgyhogy holnap papír nélkül megyek frankfurtba, aztán onnan pestre. sosó szerint úgysem fognak rákérdezni a malévosok, de ha igen, az orruk alá dörgölöm a mutterpasst, és okoskodják ki ők is, hogy most akkor hanyadik hét :)
amúgy kezdek fáradni, estére kifárad a derekam meg a hátam, nemjó sehogysem ülni, csak kipárnázva. gyerkőc meg irtó aktív, ha éppen nem érzem, hogy rugdos (amit egyébként már a pocakomat ruhában nézve is látni, másfél-két centiket mozdul meg a hasam, ha rugdos), akkor csak a kezemet a hasamra téve veszem észre, hogy mocorog, helyzetet vált- vagyis annyira erősen rugizik, hogy a sima mocorgás már fel sem tűnik. most éppen a múltheti találmányát gyakorolja - feltúrja magát a gyomromhoz, amivel úgy nyom, hogy alig kapok levegőt...
egyébként jól megvagyunk, amikor beszélek hozzá, általában megélénkül, válaszol a lábacskáival, sőt múltkor sikeresen az apját is megpofozta - általában abbahagyja a tombolást, ha sosó rárakja a kezét a hasamra, de múltkor az arcát rakta oda, és majdnem odalett a fogsora :)
kinéztem egy csomó pszihológiakönyvet, köztük gyerekpszihológia is van, amiket a libriből akarok majd beszerezni, irtó izgisek, csak azt tudnám, hogy hova raktam a listát...

kommunikáció

na azért az egy csöppet ledöbbentett, hogy drágalátos főnököm egyetlen egy szóval sem említette egyszer sem, csak a srácoknak mesélte, hogy kedvese is gyermeket vár, februárra...
ahhoz képest, hogy hetente beszélünk skypon, meghogy az erdei háromkerekű babakocsit nekünk adta...
nem mintha eddig bőbeszédűbb lett volna magánügyekben, vagy akár egyszer is meghívott volna magukhoz, amikor még itt laktak.
nemnagyügy, csak egy csöppet vesz semmibe...

hétvége

szuper volt, kezdve a péntek estével, amikor is elmentünk a café blueba, az első hely ka-ban, ahol még annak idején kajáltam (olcsó és irtó barátságos diáksöröző, ha a menühöz italt is veszel, a menü csak 2.90), aztán meg szemben vele a bábszinház felnőtt előadására (Ballermann – der ultimative B–Western), ami egy egyszemélyes sztendap-bábsó volt, nem mindent értettünk belőle, mármint a németjéből, de igazából marha jó volt az árnyjáték része, meg a pasas maga is...
aztán szombaton nem dolgoztam, úgyhogy végülis rucikat vettünk nekem, amik jók a nagy hasamra, és elfedik a derekamat is, és mégsem (annyira) debilek, meg átrendeztük a lakást, vagyis csak egy részét. áttoltuk a ruhásszekrényemet a kupiszobába, ami átalakult így egy kvázi ruhatárrá, a nagyszobát már két hete megvariáltuk: az átjáróba sosó vágatott egy könyvespolcot, hozzátoltuk az íróasztalt, áttoltuk a könyvespolcot, arrébb húztuk a kanapét, a fotel most átkerült a hálóba, a helyére került az ősrégi rádiós komód a kupiból. a hálóval még várunk egy picit, mert még az ikeából meg kell szerezni egy ágy-háttámlát ahhoz, hogy áttoljuk a másik falhoz, mert anélkül nem lenne hova pakolni könyvet vizet szemüveget, meg még amúgy is ráérünk pelenkázót meg kiságyat szerelni (pelenkázónk még nincs is).
aztán vasárnap autókáztunk a franciáknál, de náluk is minden zárva volt, aztán meg ettünk sütit a zkm-ben, ami a 10. szülinapját ünnepelte.
szóval jó kis mozgalmas hétvége volt, el is felejtettem a melót, meg vele együtt minden parát...

hagyjuk inkább

ez az utóbbi két hét, ez megaszívás volt, a mai 50 minipreppel bezárólag, amiknek még hazamenetel előtt gondoltam jókislánymódra megmérem a koncentrációját, és kérem, az átlag 10 nanogram per mikrolitert ha elérik, akkor szépazélet, de ez nemjó, valami más szívás van a kittel, nem az erenáz bomlott le a p1-ben, mert azt kicseréltem, hanem valami átlag-szívás van, és akkor még az injektálásokról nem is meséltem, hogy az előző miniprepekben valószínűleg valami fehérjemaradék is lehetett, mert a cfp rns úgy lebomlott, mint a sicc. és akkor az új fakírpadok meg mint a linzertészta, úgy omlanak szét, pedig műanyagból vannak, és persze a robot, ami rakosgatja a lemezeket a mikroszkópba, mindig valami új hibát tud produkálni, és így persze nem szkenneli le a mikroszkóp a maradék lemezeket...
najó, megyek haza, holnap pihinap, ma nem injektáltunk, szóval most hétvégén intenzíven próbálom elfelejteni a munkát, mert van egy pasim, aki csöppet kivan, hogy csak este nyolc körül megyek mindig haza, meg egy gyerkőc a hasamban, aki már ezer éve nem hallgatott zenét...
de legalább nincs terhességi cukorbetegségem, és ez is valami.

vacsi

és akkor tegnap elmentünk dőzsölni, a pasim elvitt egy igazi francia étterembe (nem elzászi zauerkrautos, hanem foágrás, na jó van elzászi kajájuk is, sőt tartflambéjük vagy flammkuhenük is, de a lényeg, hogy nem csak az), légvonalban öt tíz kilométer, de a rajna és a határ miatt huszonöt az út oda (húsz perc kocsival, és tényleg francia), és hűdejót ettünk...
mondjuk kisember nem nagyon hagyott engem sokat enni, mert annyira ugrabugrált idebenn, hogy nem bírtam csak egyenes háttal ülni, úgy meg nem igazán kényelmes enni :)
sebaj, valaki legalább vigyáz a vonalaimra (ez jó, pont ő...)

intéz

kezdek egyenesbe jönni:
- járok terhestornára, meg jelentkeztem szüléselőkészitő- és baba-ápolás tanfolyamra is, szóval lesz védőnőm a szülés utánra (ja és azt mondta, hogy több oka lehet annak, hogy nagyobb a méhem, mint az átlag, az egyik az, hogy jóval a kiirt idő előtt fogok szülni, vagy a gyerkőc túl sokat mozog, és kitágitja - ami eléggé esélyes, vagy mindkettő :)
- beszéltem herrbantléval a kulcs meg a fűtéses telefonhívás miatt
- múlt héten időben alá is írtam, sőt vissza is vittem a szerződésemet, nyilatkoztam arról, hogy felmentést kérek a máignemértempontosanmilyen, de választható nyugdíjpénztár alól, merthogy az új szerződéssel megváltozik a státuszom, és mostantól majd lehet választanom, de effektive a muttersucc alatt (ami majd december közepétől március végéig tart) úgysem lenne befizetés, a maradék időt meg hanyagoljuk...
- és ráadásul még a hivatalos igazolást is elintéztem arról, hogy terhes vagyok
ja, mindezek mellett dolgozom a megatémán, ami sosem akar befejeződni, de szerencsére mindig találkozunk valami helyes kis gikszerrel, a legviccesebbeket persze a mikroszkóp robotkarja meg a mikroszkóp plét-tartója tudja művelni, azokat szeretjük a legjobban :)

biorobot...

ezt még múlt héten találta jochen, az XL típust pont zebrahalra dolgozták ki, persze sehol még csak utalásszerű megjegyzés sincs az árra, és persze egy ilyen beszerzése nem egy nap, pedig mennyi munkát megspórol(t vol)na nekünk ebben a szkrinben...
2. GENERAL PERFORMANCE SPECIFICATIONS
The objects referred to in the specifications below are specifically for zebrafish embryos, with broad application for other objects of similar size and shape. A selected region refers to operator specified ranges in EXT, TOF and FLU.
Analysis and Counting Rate:
Maximum 15 objects per second, based on maximum sample concentration and nominal sample flow rates.
Automated Dispensing Fill Time for 96 Well Microtiter Plates:
3 – 5 minutes per plate with 1 object per well selected, coincidence check software operating, nominal sample concentrations, and an acquisition rate of 1-5 objects per second in a selected region.
Automated Dispensing Accuracy:
Greater than 95% of wells filled have one or more objects. Of the filled wells, less than 5% may have 2 or more objects.
Sample Viability after Sorting and Dispensing:
There is no decrease in the viability of a live organism after having passed through our machine.

a sors fintora :)

hát....vannak hírek :).
a gyermekünk nem várta meg a lombikot :)
úgy tűnik terhes vagyok
tegnap voltunk orvosnál, még persze pici, hathetes, de él, jó helyen van meg minden:)
hát ezek vannak...
októberben kezdték volna a gyógyszeres kezelést a lombikhoz....
annyira örülök nekik, hogy el sem tudom mondani...

koncert

és akkor vannak azok a rugdosások, amikről egy ideig fogalmad sincs, mit jelentenek, de mivel kellemes a zene, félhomály van, nem is nagyon érdekel, jó, mocorog a gyerek, nade amikor már hatodszor ugyanoda rúg, kezd gyanús lenni a dolog, és akkor az ember kicsit letolja a pocakján a terhes szoknya gumis csíkját, elvégre a nézőtéren sötét van, és a harisnyát is lejjebb tuszkolja, úgy, hogy az ne pocak magasságban vágjon, és láss csodát, a rúgások abbamaradnak, és csak egy kis mocorgás marad, majd teljes nyugi, annyira, hogy az ember maga is majdnem bealszik. de egy klasszikus zenei koncerten ezt lehet zene élvezésnek is hívni.
amúgy marha vicces egy dolog, hogy elektromos zajokat és prüntyögést kevernek a zongora szóló alá, nekem nagyon bejött ez a ambient-classic, meg amúgy az olasz öregúr, aki egyébként maga zongorázott, sima klasszikus zenéje irtó kellemes volt...

hulla

ez a hét megint klónozás volt, esténként átlag kilenc tájban estem haza, nem volt éppen vicces, szóval mára már abszolút hulla vagyok, de jön a hétvége, és a pasimat is kifárasztották márszejben, szóval holnap pihi, este meg koncert, aztán vasárnap találka rékáékkal, és délután meg lelép a pasim párizsba (az új vonyíttal, igen, három óra alatt ott van)
aztán jövő héten folytatjuk az injektálást...
csak lenne már ennek vége...

gétvéj

és igen, múlt péntek óta ha rámkeres valaki a pabmeden, akkor egy újabb már három cikket köp ki a kereső, merthogy a marseille-i gétvéjes cikk megjelent a plos one-ban (asszem kemény 1-es faktora lehet, de sebaj, publikációóó)

huhh

már éppen kezdtem aggódni, hogy ez ügyben is nekem kell a dolgok után járni, de szerencsére nem, elég volt egy űrlapot kitölteni még másfél hónapja, meg válaszolni a titkárnő levelére kábé egy hónapja, és mostmár kezemben a szerződéshosszabbítás, december 02-tól április 30-ig félállású kutató leszek ugyanannyiért, mint most doktoris, de akkor már hivatalosan csak napi négy órát kell benn lennem. mondjuk december közepéig, merthogy akkor kiveszem a szülés előtt hat héttel kivehető szülési szabit, aztán meg szülés után nem is tudom, asszem két vagy három hónap szabi jár, utána meg elterngeldre megyek. szóval igazából már nem nagyon kell bejárnom decemberben, dehát az elterngeldhez jól jön egy munkaszerződés - a szülés előtti egy év fizujának az átlagát veszik alapul, és annak a 70%-át adják.
de azt viszont meg kell kérdezősködnöm, hogy ez a szerződés akkor is lejár-e, ha közben elmegyek szülni, merthát közben elmegyek szülni, meg egyáltalán, még miket kell intézni az egészhez...

ásítottál, drágaságom, vagy jól megmondtad a magadét?

tátogott ma délelőtt kisbéka nagyokat a kukucsnál, és persze most is nagyokat izgett-mozgott, nem is tudtunk fotót készíteni apukának, mert mindig elkalimpálta magát arrébb. azért volt megint méricske, és hát pocakosabb őkelme, mint a korosztálya (apjára üt ez a gyerek :), egyébként meg jól fejlődik, minden okés, sőt, három nappal korábbra jósolta a masina most a szülést a baba méretei alapján, és hát a méhem is legalább akkora, mint egy hónap múlva kéne lennie. de a dokinő szerint semmi gáz.
egy hónap múlva cukorteszt, aztán a 27. héten meg antiD-szuri.

na basszus

ezt meg hogy a francba csinálta ez a pasas - ámuldoztunk a macska hátán sétáló egereken. sem a macska, sem az egerek nem akartak elmenni a pulpitusról.
a pasas időnként egy ronggyal kenegette meg a macska szőrét - szerintem az egerek ki voltak éheztetve, szomjaztatva, és a macska szőréről nyalták le a betevő falatokat, kortyokat, a macska meg valószínűleg be volt drogozva és tele volt kajával.
csöppet sem volt vicces vagy aranyos, csak ijesztő, hogy miafrancot művelt ez az ember szerencsétlenekkel.

szar? dinia

szardínián az ember menjen cagliariba, vagy tűnjön el a hegyek között, túrázzon lakókocsival vagy agriturismozzon, de egyéb városba be ne tegye a lábát, főleg ne kajálni, vagy hajókázni, mert vagy főszezon van, és akkor minden siófok, vagy mert főszezon után két héttel minden kihalt.
beszarás, hogy mennyire lenyúzzák az embert a legprosztóbb kifőzdében, miközben cagliariban egy közepes étterem feleáron adja az isteni kajáját. ja, mellesleg az ember könyökén jön ki az a húszféle kaja, amiből mindenhol választhat (a kacifántos halas vagy nyerssonkás előételektől a kagylós spagettiig - semmi gusztusom nem volt a tengeri herkentyűkhöz, úgyhogy nekem maradt vagy háromféle kajalehetőségem).
(csakúgy mellesleg a klasszikon most a maskenáda valami nagyon kis fincsi klasszikus feldolgozása megy, isteni, jé, és meg is lehet rendelni itt a klassziktól, hát ez kurvajó üzleti fogás, onlájn aktuál pléjliszt linkkel a megrendeléshez, baszki, megadurva, meg is rendeltem a nagy meghökkenéstől, hú ez gyorsanment)
naszóval vissza a topikhoz, kajaügyben nem voltunk nagyon hepik, az édes reggeliktől a kiadós (négy fogást esznek, aszongyák) de szar vacsikig. végülis rájártunk a közértekre, ahol szendvicset csináltattunk magunknak, és vettünk hozzá parit meg gyümölcsöt.
szóval szardiniára kirandulni érdemes menni, nem pedig siófokozni, merthát azért ott siófok, jó, mondjuk ha tengert akar az ember, akkor se jó a balcsi, ha beleáztatja a sóskukoricát...
de kirándulni azt lehet, marhaszép tájak meg hegyek vannak ám ott, csak persze kell gps, meg német túrakönyv (a németek imádnak túrázni, és nekik írnak részletes túrautakat ismertető könyvecskéket), mert a rohadt helyi túraszervező gennyládák offszezonban nem indítanak már vezetett utakat, de a leszedett irányjelző táblákat azért vissza nem rakják.
így aztán hiába másztunk kétésfél órát felfelé, a hegy tetején hiába voltunk százméternyire a hegy belsejében levő, kétszáz körül épített kővárostól, az istennek sem találtuk a bejáratát, így aztán éhesen szomjasan visszakutyagoltunk, anélkül, hogy tiscalit láttuk volna, bár a hegy, amit megmásztunk, gyönyörű volt.
habár, lehet, hogy a másik oldalról lett volna érdemes megpróbálni, mert amikor egy szoroshoz igyekeztünk, találtunk egy tiscali táblát a másik irányba, nade akkor már feladtuk a kővárost. a szoros is szép volt, erdőn mentünk át odafele (ez igazán ritka), és másztunk is rendesen, és láttunk folyót, amiben nemcsak kő volt, hanem víz is (ez is irtó ritka jelenség volt sajnos).
meg voltunk két cseppkőbarlangban is, amik a tengerről nyíltak, az egyiket fókák használták régen, de hála a sok turinyónak, mind el lett zavarva, a másik csak szimplán gyönyörű volt, de a tenger annyira hullámzott, hogy visszafele már lépcsőn mentünk fel a part mentén, mert a hajó irtózatosan sokat dülöngélt, nem volt kedvünk abba beszállni.
persze mi is voltunk strandolni is, elhajóztunk cala lunába is, ami egy álomszép öböl, a homokpart másik (szárazföldi) oldalán pedig egy folyótorkolat van, és a homok alatt bukik le az édesvíz valahogyan, és mivel ebben is volt víz, igazi kis oázis volt ez. kár, hogy zuhogott az eső, és a büfében kellett párszáz emberrel kucorognunk, míg a visszafele hajó értünk nem jött (persze szieszta alatt nem jár a hajó, ahh, szieszta, ne is beszéljünk róla, déltől ötig semmit nem lehet csinálni, csak enni, de azt is mondjuk csak háromig, aztán meghal minden település, őrület).
aztán utolsó előtti napon cagilariba visszafele menet láttunk vadon tartott feketemalacot is (mit láttunk, úgy kellett ledudálni őket az útról), és perszehogy akkor láttuk a legszebb helyeket, úgyhogy ha egyszer nagysoká véletlenül mégis szardíniára enne minket a fene, már tudjuk hova kell menni.
de kisgyerekkel semmiképpen sem. a sok marha próbálta feltuszkolni a kishajókra a méterszéles babakocsit, és az alig párhónapos gyerekeket a tűző napon tartották délben, brrr. nem, jövőre max sorponba megyünk.

szánkó

csúszásban vagyok, kábé mindig mindenhol, egy csomó minden tennivaló van, és aztán meg olyan lassan megy, meg kedvem sincs. pl telefonálni védőnőknek vagy bábáknak, mongyukki hebammeneknek, egyrészt mert úgyseveszikfel, de végülis a dolgok néha helyrerázódnak maguktól, csak hallgatni kell a megérzésekre (akkoris, ha az az ember férjének a megérzése), és kimenni a slosszparkba, ahol éppen családi nap van, persze mi nem tudtunk róla, és ahol aztán két szimpi hebammen is hirdette magát az egyik sátorban, úgyhogy ma este megyek jógára, és megnézem magamnak, hogy tetszik-e az egyik.
de ettől még persze fel kéne hívni a herrbantlét, hogy egy hónapja zárat cseréltünk, és hogy oda kéne adni neki az új kulcsot, meg most már tényleg kéne valami hivatalos igazolás arról, hogy terhes vagyok, mert le kell adni a személyzeti osztályon (már mióta kérik), meg jó lenne rákérdezni arra is, hogy akkor most mi is a helyzet a szerződés-hosszabbításommal.
és akkor most ne is beszéljünk arról, hogy mikor lesz vége ennek a melónak (reméljük november végén), meg mikor állok neki igazán írni...
és még a szardíniai képek is még csak a fényképezőgépen vannak meg, meg egy csomó mindenről akartam írni...
najó, nem nyávogok tovább, megyek, kiolvasztom magam a kompetenssejt-gyártás után - a négyfokos szoba pár perc után kifejezetten olyan, mint egy kágébés vallatási eszköz. hmm, ennél már csak a mínusz húszas szoba fincsibb, ott két másodpercig bírsz csak meglenni. a legjobb az, hogy oda vannak bedobálva a cuccaink, mert két hete leégett az egyik mínusz húszas hűtőnk.

hájlakk

nem is meséltem, mert rohanás az élet, hogy megnéztük travoltát duginőciként, ahogy bájologva táncikál, meg fejfert, hogyan lehet ő gonosz rasszista karrierista exszépségkirálynő, meg walkent bugyuta, de mérhetetlenül szeretetreméltó apukaként.
gudmorningbaltimóóór

hintaszék

őrült nagy fickándozás megy kéremszépen idebenn, az utóbbi pár napban igencsak nagy lett a mozgolódás és a paskolás. a legdurvább az, amikor a méhszájamat ütögeti kisbéka őkelme, az nagyon fura érzékeny, akkor azért már rászólok, hogy menjen inkább aludni :)
de csak ha nyugiban ücsörgök, akkor aktív őkelme. ha megy a ringatás (autó, busz, hajó vagy séta), akkor nyugi van. valószínűleg hintaszékben kell majd a doktorit írnom...

őszből nyárba

megjöttem skóciából, egyben vagyunk még, pedig azért megszenvedtem a buszt meg a felfázást, sőt egynapos késéssel megérkezett a bőröndöm is, már minden kimosva, megszárogatva, sőt már be is pakoltunk, és lassan megyünk nyaralni tovább, ez most sosóval, és szardínia, meg meleg, meg nap meg tenger.
nyami.

hangulat

nincs már nagyon kedvem dolgozni, inkább már mehetnékem van szabira, legyen az akár az anyámmal töltendő egyhetes skóciai út :)
biztos jó lesz egyébként az út, anyám már nagyon készül rá, ezer éve nem volt sehol, és ez régi nagy álma, meg ezer éve nem lakunk már együtt, esélyes, hogy nem megyünk egymás agyára. azért viszek mp3lejátszót, ha hamar elaludna (a horkolását azért még nem felejtettem el :) meg könyvet, hogy legyen hova menekülni :)

megjöttek

a jegyek, végre, aszittem már, hogy valami gáz van az átutalással, merthogy azt írták kinyomtatható jegy lesz, és azt meg hiába kerestem a honlapon, és erre tessék kiküldték postán...

felszerelés

jaj, hát nem is meséltem még a szombati beszerzőakcióimról...
elmentem a városba bábás terhestea-keveréket venni (azt csak a hof-patikákban kevernek), és akkor már bementem a tőle két saroknyira levő kimamaruciboltba, és jól bevásároltam: egy isteni farmer, egy még szuperebb barna kordfarmer (az ember csaknem változik a korral, ezvan), egy fekete rövid kordszoknya és egy farmerruha büszke tulajdonosa lettem. ezután perszehogy be kellett még menni a nyújorkerbe, ahol idén a écsendemhez hasonlóan a kismamafelső a divat, szóval ott meg polókat vettem vagy négyet, meg egy kardigánt. de legalább lesz mit felvennem a skóciai úton (ott köztudottan nincs nagy hőség), meg majd a szeptembervégi klasszikuszenei koncertre.

has és láb

ma csak ennyit néztünk meg őkelméből az ultrahanggal, mert a dokinő a méhszájra volt kíváncsi a múltkori hasfájásaim miatt. de az szerencsére rendben van, mármint a méhszáj, és a méhem is már köldök fölöttig ér, vagyis egy csöppet nagyobb, mint az átlag, szóval érthető, hogy miért is húzódtak azok a szalagok annyira. naszóval kaptam magnéziumot, jó erőset (forte), és egy hónap múlva majd nézelődünk meg méricskélünk.
a triplatesztet meg meg kell ismételni, mert túl korai volt a múltkori vérleadás, úgyhogy ma dupla csapolás volt, remélem nem lesz megint rémálom-kinézetű a könyökhajlatom (ez a nővérke általában olyan ügyes, mint egy mészáros, csupa véraláfutás lesz a tű helyén)...

nyálkő

asszem ilyenről sem hallottam még sosem, de sebaj, legalább tuti, hogy nem vagyok hipohonder...
tegnap reggel óta szúrt a torkom, de olyan furán, hogy igazából nem tudtam, hogy akkor most tényleg a torkom fáj-e, vagy valami más, mert néha nyeléskor volt csak rossz. aztán este, mikor megnéztem a számat a tükörben, akkor a szájpadlásomon a bal oldali valamilyen nyálmirigy-kivezetőcső vörösen duzzadt, gyulladt volt. a zuhany alatt azon filóztam, hogy akkor most ezzel hova is kéne menni, szájsebészet hol a fenében lehet, meg mi afenét lehet ezzel egyáltalán csinálni, mikor eszembe jutott, hogy a zuhanyrózsát bedugjam a számba, a szájpadlásomra irányítva, jó melegre állítva a vizet. fájt is iszonyatosan aztán az első nyelés, aztán a következő is, de utána mintha kész, elvágták volna. utána csináltam egy nagy bögre kamillateát, amit forrón el is szürcsöltem az ágyban, és láss csodát, az öngyógyítás sikeres volt, ma reggelre semmi nyoma a gyulladásnak...

A megrágott táplálékot a szájüregbe nyíló nyálmirigyek váladéka nedvesíti. Így kezdődik az emésztés. Mindkét oldalon a fül alatt, az állkapocsszöglet mögött helyezkedik el a legnagyobb nyálmirigypár – a fültőmirigy. Szimmetrikusan helyezkednek el az állkapocs alatti és a nyelv alatti nyálmirigyek is. A nyálat a nyálmirigyek folyamatosan termelik, de csak szakaszosan ürítik a szájüregbe vezetékeiken keresztül.
A betegségek közül megemlítjük a nyálköveket, amelyek hosszú ideig tünetmentesen helyezkednek el a nyálmirigyekben. Ha a nyálban levő szervetlen kalcium-foszfát kicsapódik, s a belőle képződő nyálkő elzárja a nyálmirigy kivezetőcsövét, az evéskor fokozott mennyiségben elválasztódó nyál feszítő hatása miatt dudor és fájdalom támad a szájban. A nyálpangás gyulladást idéz elő a nyálmirigyben.
Szerencsés esetben a nyálkő savanyú, például citromos szájöblítéssel spontán távozik a nyálmirigy kivezető csatornájából. Ellenkező esetben sebészeti beavatkozásra is sor kerülhet.

háló, háló, figyelem

na, hát, ennél természetesebb szúnyoghálót az ember el sem tud képzelni az ablaka elé, maximum az lehet vele a probléma, hogy nem fedi el az egész nappali ablakot, dehát ide sem megrendelésre jött a pók, hanem csakúgy spontán magától szőtte a dolgát az utcafrontra, és mondjuk fél ablaknyira csinálta éppen...
egyébként a hálóban már ketten vannak (mindketten kaszásgyanúsan hatalmaslábúak, bár a második telepes kisebb, mint az őslakó), bár nem tudom, miből élnek, mostanában alig jön be valaki a szobába a mindig bukóra nyitott hálószobaablakon. vagy csak nagyon effektívek, minden bejövőt megvámolnak :)
a konyhába is bevándorolt már egy pici széles típus, egyik este mutattam is sosónak, hogy nézd, valami fekete petecsomó van az egyik sarokban megint, holnap le kéne porszívózni, de másnapra átmászott a másik falra. mondjuk amióta itt lakik, molyt nemigen láttam.
remélem azért sokkal többen nem lesznek...

a verseny legújabb állása

szerint a hasam van most nyerő pozícióban, a múlt heti munkamentes időszak meghozta az eredményét, és pocak lekörözte a cicik csapatát. hajrá, cicik, ne adjátok fel a küzdelmet, előre!
eddig három kilónál tartunk, és kilencvenegy centis derékhőségnél. nemiscsoda, hiszen elvileg már tizennyolc centis őkelme. tegnap lemértem, és az nagyon nagy!!!! a manuartos kismamanaci egyébként szuperül szuperál, de még azért van vagy három gatya, ami feljön rám - ebből egy egy vitorláson van, de sebaj, maradt kettő, meg a szoknyák, bő rucik, elvagyunk. mondjuk azért holnap elnézek az itteni kismamadivatboltba...
jövö héten újra doki - 18. heti kontroll

nyuggerek

vagyunk mi itt, az már biztos, koravén pihentek, távol afrikától, sőt, otthontól is.
perszehogy így megatömény egyveleget kap az ember, ha hazamegy egy hétre, de sajnos minden egyes alkalommal egyre inkább olyan a látogatás kicsengése, hogy akkor végülis nem is biztos, hogy mi olyan nagyon a közeljövőben haza. szeretnénk. menni. szeretnénk, de valahogy annyira idegbeteg az otthonlét, hogy az mégsem kívánkozik sehogy.
najó, lehet, hogy ha majd otthon leszünk gyerekestül, és nagyon unjuk már egymást, akkor majd visszasírjuk a nagyikat, a néha idegesítően önző, feleslegesen önfeláldozó, tutyimutyi, mitugrász, sértődős, éppen ránkszálló vagy közönyös családot, a betont, a meleget, az egymást tipró közhangulatot, de egyelőre asszem örülök, hogy mi itt, ők meg ott.

ugribugri

az azért nagyon fura egy érzés, hogy a hasadban valaki külön életet él. mármint a beleken kívül (azok is tudnak furákat művelni, de az most más sztori).
valamelyik éjjel becsapódott egy ajtó, és sosó mellettem hirtelen felriadt, a pocakomban meg őkelme átugrott az egyik oldalról a másikra.
kisbéka, mióta mondom...

gyertyák meg ilyesmik

tegnap lett a kedves harmincegy
kapott egy vicces képregény-púzzlét, egy betehető rohadófogsort meg egy csöppet sületlen túrótortát ráolvadt gyertyákkal.
-de azt ugye nem írod meg, hogy...
-nem, azt nem.

ragya

az az alapvető probléma, hogy annyira megszoktam már a fogalmazásgátlók áldásos mellékhatását, hogy normális bőrt varázsoltak rám, hogy tisztára sokkoló élmény újra tinédzserbőrűnek lenni: az alapból száraz bőröm elkezd faggyút termelni, mint állat, de eltömődnek a pórusok, és az eredmény: csupa ragya a hátam, karom, mellem, arcom, és én meg persze pattimániás állat, rögtön gyilkolom is le őket.
sosó néha leszid, hogy hogy nézek ki, de nem tudok mit csinálni, ez kábé olyan, mint az ő lábvakarása volt (ami szerencsére az itteni doki által felírt kencétől elmúlt, a sokéves hiábavaló ilyenolyan kenőcsözés után)...
najó, már vettem másfajta testápolót, és próbálom magam bekenni vele rendszeresen, hátha segít. reméljük a legjobbakat...

plét a tét

most éppen aktuálisan szívásnapokat tartunk, mert miértisne.
tegnap este a robot bemondta az unalmast, egyrészt mert persze egy cég kétfajta 96lukú plétje nem ugyanakkora ( az eddig használtból kifogytunk hálistennek), és ez mondjuk tíz egymásra rakott plétnél már centis eltérés, azon perszehogy kiakadt a robot, másrészt meg most próbáltuk ki a leragacsolást, merthogy a fedő nélküli plétek egymás aljára kondenzálták a párát, és mivel alul van a kamera, az nem az embrióra fókuszál, hanem a vízcseppre, ezek a plétek ív, újrainjektál.
aztán meg tegnap este sikeresen rájöttem (tisztára detekívmunka volt), hogy nem az agar kezd el befertőződni, és ezért olyan mocskosak a plétek, hanem mert az altatónak használt mesab kicsapódik, és valami trutyis felhős csapadék keletkezik, ami egyre nagyobb aggregátumokat képez, és persze nagy fekete göbök lesznek, amik szintén jó kis fókusz-célpontok, meg egyébkéntis belepik az embriókat is.
na ezt ma kiszűrtük bacifilterrel (0.2 mikronos sterilszűrővel), de a többi gond nem lett kisebb: most éppen kilenc óra, és a régi féle plétekbe (találtam a folyosón egy kallodó dobozt, és lecsaptam rá) gyártok most agaros lukakat (egy darab minimum 20 perc, és kell belőle holnapra tizenhat), mert az újabb plét nemcsak vastagabb, de még hat másik tulajdonságában annyira szar, hogy nem tudjuk bennük lefotózni az embriókat.
szóval most le vannak szegénykéim lassítva tizennyolc fokon, és majd holnap, amikor kész lesz a tizenhat plét, mehetnek szkrínre.
ja, és akkor nem meséltem még a ma reggeli hisztit: tízkor hívott feri, hogy mi a francot keresnek a tegnapi embriók még a halházban, pucolatlan, hidegebb inkubátorban, lelassulva - végülis tegnap mindenki elfeledkezett róluk. erre bementem helyzetet felmérni (túldramatizált volt éppen a helyzet, feri olyanokat mondott, hogy mindet ki kell dobni, szimóne meg meglátott, és bőgve elvonult a halszobába, úgy kellett megvigasztalni, gondolom feri enyhén lecseszte), de persze korántsem volt olyan súlyos a dolog, mint amekkora hiszti lett belőle, de legalább egyre kezdenek felszínre törni az indulatok.
még jó hogy jövő héten szünetet tartunk, remélem mielőtt bárki ebbe belekattanna.
hogy szeptemberig ezzel nem végzünk az tuti, de hát ez van...

esik

most éppen esik.
két napig megint nyár volt, két óra alatt megszáradt a mosott ruci a kertben, de ma reggel megint esik.
a hétvége végülis tök szupi volt, krisztiék annyira jófejek voltak, komolyan nem ismertem rájuk, jó mondjuk én csak esténként voltam velük, meg szombaton, főleg sosó volt velük.
csütörtök reggel elmentek speyerbe a techikamúzeumba tengeralattjárót, repcsiket meg autókat nézni, délután meg sosóval kastélykerteztek: kisvonat, játszótér, aztán török kajálda (aznap sikerült 9-re hazaérnem, úgyhogy én a török maradékait vacsiztam).
pénteken reggel elmentek a fun forestbe fára mászni, és vagy háromig ott voltak, aztán kaja otthon, délután meg elmentek rucit vásárolni, miközben sosó vigyázott a botira (az átokrossz ötéves kölökre) (én nyolcra már haza is értem aznap, bár már pénteken csak fél tizenegyre mentem be, mert most ez az új felállás, feri rámszólt, hogy csak ebéd előtt menjek be, hamár esti műszakaim vannak)
aztán szombaton elmentünk a bühlerthali vízeséshez, ami úgy néz ki, hogy hatalmas sziklák között ide-oda esik a patak két kilométer hosszan, aztán amikor majdnem a végén vagyunk, a hegy tetjéhez közel, jön a ráadás nagy vízesés, ami mellett létrán lehet felslattyogni. hú, ezt nagyon élvezték (boti is, aki általában félméterenként felveteti magát az apjával, mert nem bír menni, végig elől ment és tobozokat botokat gyűjtött, imádta), meghüttézve jöttünk vissza, én persze bealudtam, addig a többiek elcangáztak játszóterezni, majd este elmentünk kaját venni.

most meg itt csücsülök a banános szójatejes müzlimmel -hú, amíg itt voltak, megint kenyeret reggeliztünk, ki is készült a pocakom, najó, lehet, hogy az apfelstrudelhez kapott vaníliaszósz meg fagyi is segített felfújni, de egész hétvégén szenvedtem, aztán tegnap végre négyszer mentem slozira. fájt is a hasam rendesen, tegnap már annyira, hogy ma már el akartam menni vele dokihoz, annyira szúrt a bal oldalon a hasam, hogy már utánajártam, mik a vakbélgyulladás tünetei, de szerencsére minden ilyen cucc (vakbél, epe, stb) a jobb oldalon fáj, úgyhogy este sikeresen lenyugtattam magam, hogy valószínűleg csak a méhszalagok nyúlnak, meg nyomja azokat pluszban a feszült belem. ma már jól vagyok, csak talán mintha a jobb oldalamon elkezdett volna húzódni valami :)

na megiszom a teámat, és keresek egy bábát, aztán felhívom. enyém az egész reggel. uppsz, már nincs is teám :)

tiszta gyagya :)

kriszta sosó nővére, sosót csak pertának hívja, hogy bosszantsa, kábé mindig egymás haját tépték gyerekkorukban, és kábé három napnál tovább ki nem állhat senkit, és már előre félek a lebiggyesztett ajkú mégkádotoksincs típusú megjegyzéseitől...
merthogy
holnap reggel elindulnak a két gyerekkel dániába családot látogatni (a család maradék részével - laci családjáról van szó - dániában futnak össze), és közben megállnak nálunk pár napra.
történetesen holnap este érkeznek (ezt sikerült végül is ezen a héten eldönteniük), és vasárnap mennek tovább. az majdem négy nap.
kemény lesz.
és még azok az átokrossz kölykök is...
ja, és persze hogy holnap este lesz a havi egyszer esedékes kórházi terheseknek való körbevezetés, a következő éppen akkor, amikor anyámmal skóciában leszünk...
na jó, ne legyek már annyira negatív, hoznak nekünk kiságyat...

nagyív

ív - ezt szokta feri mondani, ha valamire már nincs szükség
hát tegnap nagyívben ment a fagyasztós halálkonténerbe öt akváriumnyi nőstény, valahogy nem bírták az éjszakát a közepes mouseboxban összerakva, és kinyúvadtak, marha horror egy érzés volt, megadurva.
aztán este akartunk főzni tájjellegű kaját: puykamellragu zöldségekkel kókusztejes szószban, nahát amikor elkezdtem felvágni a pulykát, hát megcsapott a szaga, ami botrányosan borzalmatos volt, úgyhogy végül is se a gyömbér, se a kurkuma, fokhagyma, hagyma és még sorolhatnám se vette el az ízét, úgyhogy ív, mondtunk neki, és elkezdtük sosóval a fenti étek vega változatát - kivételesen finom lett így is.
bár a dinnye, amit tegnap vettem, tökre illet volna utána desszertnek, de hát annyira kásás volt, hogy a kilenctizedét ehetetlennek nyilvánítottuk, így hát ív.
akárcsak a régen lejárt moccarella, ami már kipúposította a fóliáját. mondanom sem kell, hogy sosó valamiért azt gondolta, hogy jó poén azt késsel felvágni, perszehogy jó poén volt utána sikálni a szétspriccelt lábszagú moccarella-levet a csempéről meg az útközben levő összes eszközről...

ráning süstem

na, hát ezt is megéltük, hogy a klónozott enhanszereim nagy része működik, deméghogy, és hogy az automata mikroszkópos fotózás a fakírdivájsszal előállított középen lukas agaros 96lukú plétekbe rakott elaltatott (hogy ne mozogjon) embriókról is már olyan minőségű, hogy nem kételkedem benne, hogy ennél jobbat manuálisan sem tudnánk csinálni. ennél már csak az lenne tökéletesebb, ha a holnapi robotkar-tesztelés sikerülne, mert akkor nem kéne este sokáig egyedül adagolnom a pléteket a mikroszkópba, csak letekerném a légkondit 18 fokra, és éjszaka eldolgozgatna a masina magába...
jó, persze a képek feldolgozására való szofter-csomag még fejlesztés alatt, de ha már megvannak a képek, valószínűleg meglesz az is, és akkor már csak számokat kell generálni, a számokat meg ide-oda csoportosítgatni, és máris meglesz a szupercikk (sőt, ebből kettő is lesz feri szerint, egy metodológiai - merthogy ilyet rajtunk kívül tényleg senki nem csinál, pedig lenne rá igény - , és egy meg az eredményekből, egyik sem kevésbé nagy durranás, mint a másik, ha minden úgy megy, ahogy eddig láttuk), nameg persze az én kis szuperdoktorim (mit szólsz, kisbéka, hogy ilyen korán leszel másodszerző egy cikkben :)

bőgés lett a vége

végül is a tegnapi napnak, de csak azért, mert annyira álmos voltam este, hogy rossz helyen támaszkodtam meg az egyik kezemmel a fürdőben, mikor ablakot csuktam, és sikeresen becsíptem a kisujjam körmét sűrű bazmegelések közepette, és mikor elkezdett lilulni és lüktetni a körömágyam, elbőgtem magam, hogy akkor erről ennyit, ez másnapra leesik, de ma már csak egy picit érzékeny, de egyébként teljesen normális.

adua, adia

hát, elkezdtem nőni, mostmár azért látszik a pocim, ahogy zsófi mondta, reggelre se megy le az ember hasa, kábé olyan, mint este, ha telizabálta magát, és ki kell gombolni a gatyát. szép kerek, de azért fura egy érzés, hogy egyre csak nőni fog (jó, tudom, hogy terhesen az ember pocakot növeszt, nade átélni, azért mégiscsak szokatlan érzés). még egyelőre a cicim vezet, az már a legelejétől nő, végülis ahogy zozó mondta, addig csinos egy nő, amíg a melle nagyobb, mint a hasa :)

tizenhárom

csütörtökön voltunk dokinéninél, most végre sosó is eljött, hogy élőben megnézze a porontyot, mert múltkor mondtam neki, hogy a kép az smafu ahhoz képest az izgés-mozgáshoz, ami a képernyőn látszik.
szóval a dokinő elrendezte sosót a fejem mellé (ez a nőgyógyász-etika, mondta - még a szülőszobán is -, hogy a pasi se lássa azt, amit a nő nem láthat: konkrétan a két lába közét), és egy méhszájvizsgálat és pH-mérés után jött a sóműsor: izgés-mozgás, pörgés-forgás, orrfogás, hihetetlen mozgolódás. persze néha egy-egy pillanatra megállt csibészke, és akkor sikerült a kimerevített képen lemérni a fejét, a mellkasát meg a fejtől popóig hosszát, amik alapján pont akkora, mint amekkorának egy tizenhárom hetes-és-egynapos babának lennie kell :)
és közben azért leltároztunk is: mindkét kezén megvan minden ujjacska, a nyaka kicsi vékony, nincs duzzanat (dánkór kizárva), a kicsi kis dobogó szívén is látszanak a kamrák meg a pitvarok is, sőt, mintha azt is látta volta sosó meg a dokinő, hogy fiatalúr nődögél odabenn :)
ja meg egyébként úgy tűnik, most kezdett el csontosodni-porcosodni, mert olyan volt az ultrahang-kép, minta egy röntgenképet néznénk, a csontocskái áttűntek a vékony bőrén...
nagyon izgis dolog ez, annyira feldobó látni, ahogy odanyúl az orrához vagy hogy mocorog :)
képet most nem kaptunk, későn szóltunk, hogy nyomtasson nekünk is :(

help

namostakkor nagylevegő, nemsikít, nemordít, nemküldielsenkitapicsába
merthogy a végiggürcölt tegnapi elektroporálás (durván 100) több, mint fele sikertelen, és amelyik plate-en kinőtt is bacitelep, azok száma átlag 2, vagyis szar a kompetens sejt, amit szimone csinált nekem tegnapelőtt.
sosem kértem meg őt segíteni, csak kicsi dolgokban, de mondjuk egy ilyen kaliberű cuccot, mint kompetens sejt, nem bíztam még rá, persze ő az asszisztensünk, jól dolgozik meg minden, de most baszhatok legalább hatvan konstrukciót, amit úgy terveztem, hétfőre meglesz, dehát akkor most újra össze kell rakni a rekombinációs reakciót, merthogy a maradékot azt most trafóztam bele ezekbe a szaros sejtekbe, az még ugye egy nap, mire elkészül, és lehet trafózni (arról ne is beszéljünk, hogy a rekombináz 40 mikroliterje 400 ajró), de még akkor lehet új bacikat is gyártani, ami még egy egynapos meló, és akkor még tarfó egy nap, másnap kinő, akkor lehet kolóniapcr-rel ellenőrizni, és ha kinő a kultúra másnap, miniprep, szóval hétfő esélytelen, de legalább a hétvégén így tutira nem dolgozom, nincs értelme.
ultraszívás, és persze egész héten robotoltam, mint állat, tehát csak annyira vagyok fáradt, hogy mindjárt spontán elbőgöm magam, és akkor még hol van a jövő hétfőn kezdődő öthetes maratoni injektálás-sorozat, aminek csak és kizárólag a detektálás-részével vannak apróbb zűrök, tehát pont a lényeg szaros, egyszóval kösz jólvagyok, most megyek, megeszem a tízóraimat és próbálok lenyugodni, hogy a labormegbeszélésen (amit én tartok, ugye) ne üvöltözve mondjam le az egész projektet...

zajlik

pénteken pótoltuk be Sylwiával a szülinapi felköszöntést, mert éppen amsterdamban voltam, amikor volt a bulija, beültünk a törökhöz, ettem egy gözlemét (basszus náluk minden hatszor akkora, mint máshol, egy szimpla juhsajtos gözlemét alig bírtam benyomni) meg dumáltunk, aztán tegnap este átugrottunk a hagymaadagunkért Rékáékhoz :) (Zsombor MINDEN kajába legalább hat nyers hagymát rak) meg egy carcassone-meccsre, jól megvertük őket, egy pont különbséggel sosó nyert előttem, nade az az egy pont már nem fájt annyira, hogy nem én voltam az utolsó :)
ma meg nekiálltam a tegnap a piacon szerzett uborkáknak, és készül az újabb adag koviubi (végre kisütött a nap, több hét eső után - najó volt három nap múlt hétvégén, amikor 37 fok lett a tizennyolcból, de aztán újra egy hétig esett)
holnap meg a nagyüzemi injektálás főpróbája lesz, úgyhogy ma este be kell menni halakat összerakni, meg oldatokat összemérni - hú basszus pénteken nem vártam meg simonét, úgyhogy nem tudom, hol van az rns. na mindegy, majd reggel...

tegnapi teszt

bejelöltem a triple-test-et, hogy csinálják meg, de annyira kora reggel (8.00) volt még, amikor levették a vért, hogy először 84 kilót mondtam németül, aztán angolra váltottunk, és most már nem emlékszem, hogy 48-at vagy 58-at mondtam, és még a magasságomat is elcsesztem. sebaj, most olvasom, hogy ez alapján, meg a kort figyelembe véve kalkulálnak (amit elszámoltak a terheskönyven, 26-nak írtak 30 helyett), de majd jövő héten korrigálunk...
The most common abnormality the test can detect is fetal trisomy 21 (Down syndrome).
In addition to Down syndrome, the triple and quadruple tests preferentially identify fetal trisomy 18, Turner syndrome, triploidy, trisomy 16 mosaicism, fetal death, Smith-Lemli-Opitz syndrome, and steroid sulfatase deficiency.
The triple test measures the following three levels in the maternal serum:
* alpha-fetoprotein (AFP)
* human chorionic gonadotropin (hCG)
* unconjugated estriol (UE3)
Low values for AFP and UE3 and high values for hCG and nuchal thickness suggest an increased risk of developing Down's Syndrome. High levels for AFP indicate possible neural tube defects like spina bifida. An estimated risk is calculated and adjusted for the expectant mother's age, weight and ethnicity; if she's diabetic; if she's having twins or other multiples and the gestational age of the fetus. Many of these factors affect the levels of the substances being measured and the interpretation of the results.

e levele :)

ja, most itt a leghidegebb tel van, 16-18 fok es mindenki vacog mi meg poloban bohockodunk
meg a kakaduk, vombatok, ezer allat es noveny, csodas

e.

ps: kepzelj el engem szorfdeszkan
.
.
.
.
.
.
na rohogest abbahagyni, tenyleg
.
.
.
.
.
na jo, szerintem is vicces, de akkor is
.
.
.
.
.
.
szoval fogok szorfolni, mert muszaj, tengerparton peco negyed annyi mint barmi londonban :))

fejfájás, ououo, fejfájás

már a patyikába is kimentem, mert ez a tegnap este óta tartó fejfájás kezd nem annyira vicces lenni, hogy adjanak valami direkt terheseknek való fejfájáscsillapítót, mire patyikusnéni aszonta, hogy nagyon nehéz dolog az, amit kérek, igazából nincs is mit adnia, maximum a magnéziumszandozt, de azt akár napi háromszor.
eddig egyet ittam meg, de az a kávéval és a csokis-zselés-keksszel kombinálva igencsak jótékony hatású volt, bár ilyen hatóanyag-keverékeknél sosem lehet tudni, ki a felelős a javulásért :)

interjú folyt

a pénteki számban lejött a cikk, egy kábé 15x15 centis arcképpel, a ka-i helyi lapban ( kábé 200ezer példányban). eddig ketten mondták, hogy olvasták aznap, egyvalaki meg szépen kirakta a cikket a folyosói hirdetőre, bekarikázva egy mondatomat (eltart egy ideig, amíg az ember megtanulja az íratlan szabályokat)...

amsterdam

a konferencia részéről asszem jobb, ha nem is beszélek, merthogy tematikájában annyira szétszórt, specifikus és egyben általános volt, hogy asszem, ezt nyugodtan kihagyhattuk volna, a poszterek körül meg azok, amik izgisek lettek volna, vagy elkamuzták a dolgot, és csak mellékeredményt raktak fel rá (lásd elgar), vagy nem volt soha senki a poszternél, akivel lehetett volna róla dumálni (lásd elgar), najó, a becker-féle poszter jó volt, már amelyiket pavla vitt, és ő egy csomó mindent el is mesélt, csak persze neki nem mesélhettem az eredményeimről, úgyhogy csöppet kémkedés-szagú volt a dolog.
a szervezés részéről inkább még kevesebbet mesélnék, mert ezt a fukar bandát rögtön elküldeném a ményköves bűbánatba, jóhogy 800-an voltunk, nade azt, hogy kávészünetben csak kávé vagy tea van, se víz, se narancslé, se süti, se szendvics, csöppet kiakasztó. az, hogy a kihirdetett fogadásokon meg csak pia van, meg hozzá max két félbevágott bébirépa, egyenesen megdöbbentő és felháborító.
első nap pl semmi kaját nem kaptunk, másnap meg azután csak ebédet (na és az mi volt? szendvics, ja és valami minimál melegkaja).
úgyhogy a világ 10 legdrágább városának egyikében kaja nélkül szervezni egy konferenciát, ráadásul a város szélén, távol mindentől, egyszerűen sóher kibaszás.
de
egyik nap elkóvályogtam a villamos vonalán látott lemezboltba, ami hat az egyben klasszikustól a hiphopig, és jól bevásároltam cédéket, aztán meg vasárnap vettem egy meglepit a pasimnak (kólás pléhdoboz átfestve vangogh napraforgóival, benne napraforgómag, le kell szedni a tetejét, meglocsolni, és íme a virág :), ja meg sajtot is, magamnak egy amarillist meg jónéhány polót a háundemben, na és egy miniatűr piros (az azért szerintem egészen uniszex) amsterdamos polót kisbékának :)
ésmég
péntek este sikeresen összehoztunk egy vacsit az utrechtből hétvégére amsterdamba átruccanó rebivel meg kolleganőjével (nabasszus, kiderült, hogy rebi már két napja azon rágódott, hogy hogy megyünk mi akkor kafisopba, ha én terhes vagyok - ne kérdezd honnan vette ezt, azt mondta, csak úgy eszébe jutott), aztán meg szombaton megjött máté, akinek a kollegáival mentünk el aznap az egyórás vangoghmúzeumos kibaszottszargagyi fogadás után vacsizni, és aztán ott aludt szegénykém az ágy mellett a hálózsákban. párnát azért adtam neki :)

interjú

tökre el is felejtettem a nagy abstract-keresési izgalomban (basszus ferinek igaza volt, elgar is meg a becker is a témánkon nyomul - szííívááás), hogy ma tízre volt megbeszélve az interjú.
mármint hogy egy európáról szóló cikksorozathoz kerestek az összes tagországból embert, gondolom az 50. miatt, és magyart csak ferit találták, aki már nyilatkozott tavaly, úgyhogy átpasszolta a dolgot nekem.
a legrosszabb az egészben az volt, hogy fotóztak is, jött egy csávó, aki beállítgatott ide-oda, mosolyogjak, de nem annyit, de ennél jobban, és vállakat balra, és akkor menjünk fel a laborba, ott is, a köpenyt gomboljam ki, stb. a riporter csajszi jó fej volt, a végén már sajnált, lerítt rólam, hogy nem igazán a kedvencem a pózolás.
aztán elengedtük a fotóst, és beültünk a könyvtárba a riportra.
benne leszek az újságban!
nade hogy melyikben, azt ne kérdezd, fogalmam sincs...

régi feketeerdős képek, csak sosincs idő feltölteni...

egy kicsi én...

Halló, valószínűleg itthon vagyok, csak valakivel nem akarok beszélni.
Amennyiben hagysz üzenetet és én nem hívlak vissza, akkor ez te vagy.

agymosás modern ázsiai módra

vasárnap délelőtti esőprogramként mentünk el, merthogy azt hittem, ez olyan jó kis tavasznyárősztél-hangulatú kiállítás lesz (a plakátja alapján), de aztán végül is piszkosul nem az, és annyira sok, hogy totál kiszívta az agyunkat (az már másik tészta, hogy iszonyatosan meg is éheztünk). a végére már nagy ívben kerültük a videó-installációkat, annyi volt belőlük, mint a szemét, de a kiállított anyagok közül azért a pár nagyon sokkoló között volt pár vicces és érdekes. Az interaktív árnyjáték pedig kifejezetten nagyon jópofa (amikor az árnyékodra potyognak a házikók, és neked el kell előlük ugrani, tisztára élő tetrisz, vagy attól függően, hogy mekkorát lépsz, egyre nagyobb vagy kisebb hullámokat generálsz).

mint a régi szép időkben...

The 5th European Zebrafish Genetics and Development Meeting
will take place from 12-15 July 2007 in Amsterdam, the Netherlands

Szia Eva cica,
mivel lassan ugy tunik, hogy arra az utolso estere megis el tudok
ugrani a konferenciara (remlehetoleg senki nem betegszik le addig a
csaladban), most elkezdtem valami szallast keresni. Nincs valami
tipped, pl. kollega egyedul twin-bed szobaban, vagy ilyesmi? ;-)))
(Tudom, hogy biztos elfoglalt vagy a poszterrel meg ilyesmi, szoval,
ha nincs idod, ne erre pazarold, ugy is megoldom valahogy. :-))
Udv,
--
Máté

Haho,
hu, ez eleg meresz!
Megkerdeztem Yavort, aki meg jon a laborbol rajtam kivul, de o is egyagyas szobat foglalt, mint en. Szoval igazabol csak akkor derul ki, hogy van-e meg egy agy - kanape stb, ha megkapjuk a szobat.
De ha semmi mas nem jon ossze, max hozz egy halozsakot, es elalszol a szobamban - gondolom most mar eleg horribilis arakat kernek egy-egy szobaert...
Egyebkent hetvegen Rebi is Amsterdamban lesz, o egy masik konferenciarol ugrik majd at, ugyhogy biztos lesz kinel aludni:)
Amugy hogy birjatok az elso heteket? Alvashiany stb? Es milyen a leanyzo?
e'

A leanyzo altalaban remek, bar vannak nyügis periodusok. De szepen
eszik, alszik es jo sokat kakil ;-). A Juli meg picit faradt, mert
nehez raallni a gyerek bioritmusara, de azert fokozatosan
alkalmazkodunk mi is.
A hotelszobak olyan 70 font korul kezdodonek, amit persze ha muszaj ki
tudok kohogni, de azert ez mar olyan ar, ahol normal hawaiozo
tursitakent sem szallnek meg. Szoval a biztonsagert ma megprobalok
halozsakot beszerezni (bar Edenek van egy jo kicsi, de a mocsok epp
most megy Ausztraliaba valami konferenciara es oda viszi magaval)
;-)).
Koszi,

lesz ez még rosszabb is

mondja markó
az úgy kezdődött, hogy megkérdeztem, mi a helyzet az ebéd-projekttel. azt mondták, hogy andreaasznak kell még tíz perc, mire én elkezdtem, hogy aztán még kezet mos, az megint tíz...
erre markó visszakérdezett: mi van, te is agresszív vagy ma?
mire végiggondolva a hetet, rábólintottam, hogy igen, egész héten ilyen voltam, bár fogalmam sincs mitől.
ő tudja mitől, és lesz ez még rosszabb is...
:(
nemakarok hárpia lenni...

kígyó

voltunk koncerten tegnap, kimozdultunk, vagymi, mert a zeltival jó dolog, és elhoz egy csomó mindenkit ka-ba, mint pl angyalkígyó és macsóparker, hogy csak a kiválasztottakat írjam.
vicces egy koncert volt, a nő hangja ugyan nem angyali, de piszkosul reszelős és egyben kristálytiszta nugi dívahang, amilyennek lennie kell, és olyan erős, hogy az ember hasraesik benne vagy akár dob egy hátast. amikor felhívta a gyerekeket a színpadra énekelni meg mittoménmicsinálni (ezek a német olyan marha magasak, hogy szinte semmit nem láttunk), leléptünk, mert sosó unalmasnak találta a koncertet.
de közben azért kiderült, hogy ő minden élőzenei koncertet unalmasnak talál, úgyhogy egyben meg is nyugodtam, hogy akkor ezek után már felesleges is erőlködnöm, hogy jó zenére menjünk el, mert olyat sosem találok neki, kivéve, ha le lehet ülni egy asztalhoz, le lehet rakni a sört, kabátot, és lehet mellette barátokkal beszélgetni.
szóval végül is jó hogy kibújt a szög a zsákból, mert akkor macsóparkerre bepalizok valakit, aki tudja a zenét értékelni, és nem sajnálja holmi unalmas időtöltésre a pénzt.
mellesleg akkor is unatkozott, sőt be is aludt, ha le lehetett egy koncerten ülni, és le lehetett rakni a sört, sőt ott be is aludt. menthetetlen, mondom.