utálom azt, amikor a beírt belinkelt satöbbi szöveg szőrénszálán eltűnik. pedig vicceseket írtam, tessék elhinni. tényleg.
az új helyekről amiket a hétvégén fra-ban felfedeztünk:
a café kantéról, a háború előtti vegyesbolt hangulatú emberi kávézóról, amit megvett egy taxisofőr meg a két haverja, megmentve ezzel a bankká alakítástól.
a majmos tésztázóról, ahol olasz és thai nudlit főznek, meg olyan kókusztejes csirkelevest, amit annakidején ses is az egyik vasárnapi főzésre, és egy hatalmas elmosódott szumós fotó van a falon, és nagyon jó lounge hangulatú.
az amerikai kajáldáról, ahol bekajáltunk ugyan, de nem esett jól, még másnap sem.
a berger stasszéról, ami nem is annyira klassz, mint mondják, meg a karacsonyi vásárról, ami hideg és persze a lényeg a bratvurszt meg a glüvájn.
meg persze a botanikus kertről, ahova sosó ajánlotta fel, hogy nézzünk be, amit az első növények előtt eltöltött perc után visszaszívott volna, de a lepkéket azért ő is élvezte. vagy csak a hatvanfokos szobákat, ahol voltak? ki tudja :)...

nem kéne mindig meglepődnöm, hiszen minden évben ugyanaz megy: hónapokig nem veszek magamnak semmit, mert vagy pénzem nincs, vagy időm, vagy egyik sem, de aztán amikor beszabadulok ajándékokat nézni akárhova, degeszre vásárolom magam a saját magamnak szánt ajándékokkal.
juli pulcsit kért. a legrosszabb választás ruhaboltban ajándékot nézni. perszehogy vettem magamnak két hosszúujjú polót meg egy barna tunikát szilveszterre a nyújorkertben, de szerencsére sikerült találnom julinak egy kötött kapucnis cippzáras jópofa pulcsit, ami világos, de van benne barna meg drapp, meg ezüstszál is, fincsi puha, meleg. kicsit irigykedek is. nem gollam, ne kísérts. úgysem veszek neki olyan pulcsit, ami nekem nem tetszik, és akkor folytathatnánk az önzősdit akár a világ végéig. kivéve, ha két ugyanolyant nem veszek... hmm, megfontolandó...
múltkor megkaptam sosótól, hogy néha előjön belőlem az önző. és mennyire igaza van. nem vagyok irigy, vagyis de, néhány dologra azért igen, meg néha önző is vagyok a fene nagy nagylelkűségemben, és persze sokat akarok, amikor sokat adok. nemeccerű ez.
és akkor most a táskáról és a könyvekről nem akarok beszélni.

balivudu

azért vicces volt az az indiai buli. mondjuk sok volt egy csöppet a füstgép, fuldokoltunk a száraz füsttől, amikor eszükbe jutott a masina, és csutkára tolták. meg egy idő után egysikú volt a nyávogós vokalistával kisért drámendbéz, de viccesek voltak az emberek, és láttuk élőben mykelangelt, a vakítófogú filmhőst, aki vagy tíz percig kevert, aztán megint csak lenn kokettált az emberekkel...

kávéfőző

a német keménységi fok, ugye még emlékszünk?
hát igen, van oka annak, hogy ezt a skálát vette át mindenki...
már pénteken sem jött ki túl sok minden a kávéfőzőből, ma reggel pedig akcióba lépett az egész labor. először andreas kezdte el a citromsavas kezelést, aminek enyhén szólva semmilyen hatása nem lett. eztán jött johan egy kis ecetsavval. ekkor feri kiküldte az egész bagázst kávéfőzőstül az előtérből. jobb is, mert yavor a sósavra esküdött, azzal aztán egyes péhát sikerült létrehozni a műanyag tartályban. mivel még mindig nem volt látható eredménye a kezelésnek, yavor fogta magát, és kizuttyintotta a levet belőle. ekkor már csak andreas és ő kezelte a dolgokat. csináltak új ph egyes sósavoldatot (merthogy eddig ugye a savak egymásra jöttek), szűrőt pucoltak, de hiába. a masina prüszkölt kettőt, aztán mint akinek megcsomózták a kifolyóját, víz bennakad, szó fennakad...
a hivatalos ravatalozásra szerintem holnap azért már sor kerül...

soul seduction

dear Eva,
You got snow? We got snow! Winter has well and truly arrived here in Vienna and with my current hairstyle that?s means ?nuff? woolly hats will be coming out of the closet. The thing I like most about snowy winters in Vienna though is not the woolly hats, but glühwein. Talk about getting tipsy in a hurry! If you come by Vienna or Austria in the Christmas period make sure you load up on glühwein and experience the following day headache of a lifetime, I promise you.
Okay, enough of my alcoholism and weather and on with the music. This week?s goodies arrive via Pulver (vinyl of Erik Sumo), the gorgeous Eva Be (Sonar Kollektiv), Diesler (Tru Thoughts). Big news from Coldcut (Ninja Tune), Roots Manuva (Big Dada), cool CD?s from Compost, Defected and Finger Lickin? just to name a few.

apicsaba

Helló Éva!
Itt megint kitört a világvége:
Zoli meggondolta magát, egy héttel a kiutazásom el?tt: mégsem velem akar élni.
Éz tegnap esti hír, tegnapel?tt este még mindent megtett volna értem.
Nem értek semmit, a szívem megállt.
Szerdán lesz a házivédésem, mert csütörtökön repültem volna.
Az a baj, hogy ott egy csomóan várnak már munkamegbeszélésre, csak azt nem tudom, mit csinálnék ott három hétig. És utána két évig? Vagy háromig? Ugyan abban a városban.
Jó lenne, ha találkoznánk, rám férne egy kis vidámság!
Ha mégis kimegyek, akkor csak karácsonyra jövök vissza, ha nem, akkor egész december a rendelkezésünkre áll. Most még nem tudom, semmit sem tudok.
Majd még levelezek, szia, csak most elrángatnak,
Üdv a mókusoknak és másoknak, Péternek és minden.
E

vita

az úgy kezdődik, hogy andreas kérdez valamit. mondjuk kábé úgy, hogy: éva, te tudod, mi az, hogy...? vagy csak egyszerűen rákéredez valamire, hogy az meg mi.
az ember ilyenkor levegőt vesz, és elkezd válaszolni, ám andreas ilyenkor újra megszólal, és elkezd hangosan gondolkozni, általában egy: de lehet, hogy-gyal kezdve, és előad valamit, amit hirtelen magyarázatként kiagyal. az ember ilyenkor vagy végighallgatja, vagy közbevág, ha elég erélyesen teszi az utóbbit, legfeljebb azt éri el, hogy andreas meghallgatja, és csak utána kezdi el, a delehet,hogy-at. és persze másnak nem hisz, csak a saját szemének.
yavor tipikus nagyokos. neki mindíg igaza van. mindíg. ha valaki nem ért vele egyet, akkor bedurvul, egyre hangosabban és egyre agresszívabban védi a véleményét. a legviccesebb vitánk arról szólt, hogy neki nem tetszik a régi merci. mondtam, hogy nekem meg tetszik. erre csak annyi jött válaszul, hogy nem.
a legviccesebb, amikor ők ketten vitáznak. egyikük sem adja fel, egyre hangosabban vágnak egymás szavába, aztán valaki mindíg közbelép, és eldönti a vitát azzal, hogy keressük ki a neten.
ekkor nagy nevetgélés van, hogy ki mekkorát tévedett, ki nagyobbat, persze, azt fontos tudni, és aztán megy tovább a munka.
aztán egyszercsak andreas kérdez megint valamit...

ezer

vagy csak kilencszaznyolcvan, mindegy
ennyi momentan a hivatalos nemetnyelvtudasom, szavakban merve, a nemhivatalos az nem a konyvbol jott, es persze nem tartozik hozza se nevelo, se tobbesszam, ragozas meg plane.
nnaszoval en fogtam magam, begepeltem egy excel-tablaba mindet, merthat mostmar tenyleg meg kene ezeket rendesen tanulni, nem csak ugy, ja tenyleg, most mar emlekszemkent. kinyomtattam, kilenc oldal ket oszlopsorba szedve.
jovo keddig be kell nyakalni oket, epp most jott ra a tanarnocink, hogy senki nem tudja mar a mult lecke szavait sem, ugyhogy bedurvitott, szodoga az eddigi hat lecke szavaibol. azaz ezer szobol. meg jo, hogy megereztem, es mar multheten elkezdem nyammogni veluk...

gabó

nagygabó volt az istencsászár a vomák között a gólyatáborban. kisfiúsan szép, a széltől kipiruló arccal, a túrázástól mammutnyi combokkal, nevetéskor csillogó szemekkel, hú, de nagyon szerelmes voltam én belé, tejóég. ó, el ne felejtsem, hogy napersze hogy ő volt az egyik gitáros a társaságban, aki úgy tudott játszani meg énekelni, hogy minden kiscsaj nyála kicsordult...
aztán szép lassan teltek az évek, és odacsapódtam a gólyatáboros csapathoz, jártunk kirándulni, csináltunk vicces programokat, bevettek a golyatábor szervezésébe, aztán judittal mi lettünk a diákpolgármesterek, benne éltünk a sűrűjében, de jó is volt, istenem. és ami a legeslegjobb, barátok lettünk azokkal az emberekkel, akiket pár évvel ezelőtt csak csodálva lestem, hogy milyen jófejek, együtt nevettük a nagybörzsönyi butellában a hüje vicceimen, a szobi vonaton kisgabó fekete nadrágján, ami bordó lett, pedig csak egy kicsi vöröset kevert a festékbe, kiértiezt, a vérremenő szóbridzsek, amőbapartik... nem tudom leírni, tódulnak a fejembe a jobbnál jobb emlékek, a jobbnál jobb emberek.
szóval a minap a wiwen bejelölt gabó, aztán meg goldi is.
gabó vissza is írt a levelemre:
Haho!
A zebrahalakert irigyellek, jo kis tarsasag lehetnek Bar en csak a bohochalig jutottam ....
Koszi, jol vagyok, vagyunk. Zsofival es ket fiunkkal (Gergo 2 1/2 ev ; Bence 8 honap) Szentendren lakunk. Zsofi me'g otthon, en meg bejarok dolgozni a nagyvarosba, ahol strategiai jatekokat fejlesztunk PC-re.
Ha egyszer erre jarsz, majd kiabalj es akkor osszehozunk valami nagy nepi talalkozot ...
G
tejóég, de öreg vagyok, de rég volt mindez
tejóég, hova tűntek ezek az emberek az életemből, és miért?

farhancsevej

francba, nem látszanak az arab betűk, pedig ez úgy volt vicces
[11/20/2005 7:42:55 PM] ????? ???? ?????... says: hallo
[11/20/2005 7:44:32 PM] ????? ???? ?????... says: azt szeretnem tudni, hogy on a szolnoki **** Eva vagy nem ha igen
[11/20/2005 7:45:07 PM] ????? ???? ?????... says: akkor valaszoljal, mert mi jo baratok vagyunk
[8:36:07 PM] Eva **** says: sajnalom, en budapesti **** Eva vagyok
[8:40:24 PM] ????? ???? ????? ?? ?????? says: mindegy

karc

kicsit kisebb ívben vettem be a kanyart, mint kellett volna. kongott a két fém, mint ahogy két konzerv kong, ha egymáshoz koccan a szatyorban. én leblokkoltam, kiszálltam, beszálltam, próbáltam gondolkodni, de nem ment. a parkoló majdnem üres volt, két lány közelített. szükséged van segítségre? kérdezték.
na itt kezdett nevetségessé válni a dolog. 5 km/h-s sebességgel nekigurultam az üres hely melletti egyik autónak, orral, mondom, kisív. hogy kell-e segítség? adjatok egy fekete filcet, hogy besatírozzam a fekete autón azt a kétcentis szürke nyomot. Rendőrség, mondják, meg hogy segítsenek-e telefonálni.
elkezd kattogni az agyam, végre, nagy nehezen.
megoldom egyedül, mondom, aztán arrébb állok, felhívom sosót, aztán végülis beülök és megnézem a herripottert.
az a szerencsétlen nagy fekete autós meg le van kakálva, így járt, kapott két centit a festékemből, míg a színházban ült, megszívta.
írhattam volna egy cetlit a szélvédőre, hogy sajnálom.
gyááva
beszari
felelőtlen
ez van
ez vagyok
és most megyek aludni

hatalmas munkában vagyunk most, kéremszépen

hogy néven nevezhessem a tevékenységet, pár percig csak álltam, és megfigyeltem. igen, nem kétséges, bojtnélküli kertiállatunk szisztematikusan tördel elszáradt, tűlevél nélküli faágakat a fa egyik oldaláról, átcipeli a másikra, és beépíti egy egyre nagyobb szövedékbe. FÉSZEK ÉPÜL, kéremszépen. Jön a hideg, és úgy tűnik, az odu kicsinek bizonyult...
egyébként visszanéztem a mókusos fotókat, és már azok is vegyesen bojtosak illetve bojtnélküliek, szóval már egy ideje kettőt etetek, jóhogy észreveszem...

kegyetlen tréfa

az élettől metálos kollégákkal körbevenni az embert, nagyon kegyetlen.
szimonától félnek, meg a világostól, asszem, mert csak sötétedés után, amikor ő már hazament, akkor kapcsolják be a neten a hörgőcsatornákat. johan egyik kedvence az a szám (már vagy hússzor hallottam, pedig ha választhatnék, nem tenném), amiben azt énekli egy faszi, hogy evribodisdoingtoapartiandhevagudtajm, es aztán azt ordítja, hogy salalala, mintha valami kis tinglitangli dalocska lenne, de ez hörgős salalala, és aztán rázendít a villanyfúró meg az elektromos reszelő.
egyszer lehalkítattam velük, a sikítás szélén voltam éppen.
asszem eljött az empéháromlejáccó ideje.

kéne egyet sörözni valamelyik este

hétvége nem jó, mert akkor frankfurtban leszünk, és ott nincs net, de valamikor a héten, leülni egy sörrel a gép elé, és konferenciabeszélgetést csapni. de vicces lenne...

hát ez valami szuperszar

ez az indiai film, a kaal, ami most megy az rtl2őn.
az egy dolog, hogy szarnak kiírni a süketeknek és németül alig tudóknak való szöveget, de ráadáaul még a film is ocsmány szar. egyáltalán nem vicces, tisztára halivudi szörnyetegfilm, idióta ütnivalóan buta szereplőkkel és persze vérszomjas emberevő tigrisekkel, akik zölden látják a világot, persze, mert zöld a szemük, vagy mi, meg akikhez csakazértis másnap is vissza kell menni a nemzeti parkba, mert különben nem lenne másfél órás a film, még a tízperces videoklippbetétekkel sem.
beszarás ekkorát csalódni
megyek is aludni, basszus

mit találtam!!!

lepedőőőőő

nem is tudom, hogy kerültek szóba az indiai filmek, de vicces egy helyzet volt, mikor simonaval megegyeztünk abban, hogy minketten odaáig vagyunk értük, és hát némelyiknek a zenéje, na az valami hihetetlen jóság.
megígérte, hogy elhozza az egyik kedvenc soundtrack cd-jét.
ja, és szombatonként az rtl2-n indiai filmet adnak :)

hát ez igazán vicces.
irtóra imádom ezeket az interaktív cuccokat, és most, hogy a teáscsészét bambultam, ami éppen a kinyitásra váró németkönyv hátán csücsül, észrevettem ezt a címet, gondoltam egyet, nocsak, mi lehet itt, és meglepetés, vicces feladatok a könyvre épülve, de kicsit máshogy. élvezem :) persze, mert még csak az első lecke feladatainál vagyok :)

szellemírók

éjjelente, fürdés után, elalvás helyett nyitom ki, és lépkedek tovább a történetekben. najó, hétvégén csaltam, napközben is beleolvastam, sőt.
egyre durvább. a kezdet, a felütés nagyon jó volt, durva, megdöbbentő, aztán szépen áthömpölyögtünk japánból hongkongba, hongkongból kínába, de aztán tegnap este azt hittem, eldobom az agyam, az ágyam, annyira bedurvult. nem bírtam letenni a kínai teásbódés nő történetét. hátborzongatóan igazi az egész, nem hiszem el, hogy ezt egy angolszász pasi írja. nem, nekem ezt ne mondja senki, ez nem lehet, ez olyan, mintha éppen belelátnék valakinek az élete utolsó pillanatába, amikor lepereg az élete a szeme előtt.
rám könyv régen nem volt ilyen hatással... :)

egy éve

basszus, néha eszembe jut, sztoriszinten, de amúgy totál el van ásva valahol mélyen az emlékek között, a tudatom átpakolta valahova, ahol nehezen hozzáférhető a kínai út minden emléke.
pedig mennyire jó volt!
könnybe lábadt a szemem, mikor újranéztem a nagyfalas képeket. asszem nem volt ehhez fogható élményem soha, kivéve talán egyiptomban...



annyira vicces volt, múltkor valamelyik német adó leadott egy totál ismeretlen kungfus filmet, ami két szerzetes srácról szólt, akiket kiraktak a szerzetesrendből, de baromira jól tudtak harcolni, aztán felmentek a városba, és mindenféle kalamajkába keveredtek. ami vicces volt benne, hogy a templomok, a szent helyek (na jó, ha egyet láttál, láttad mindet) totál eredeti helyszínek voltak, szobrostul, mindenestül...

...
Végtelen sokféle személyes tér van. Belőlük épül fel a láthatatlan Tokió, mely pusztán nekünk, városlakóknak a fejében él. Internet, manga, Hollywood, világvége-szekták, ezek mind olyan terek, melyekbe belépve egyénszámba veszik az embert.
Akiknek nincs terük, azok végzik a síneken.
Én a dzsesszel építem a teremet. A dzsessz jó helyet kínál. A színek és az érzések nem a szemeden, hanem a füleden át érkeznek el hozzás. Mintha vak volnál, és mégis többet látnál.
...
Egy Charlie Parker antológiát tettem be, és annyira feltekertem a hengerőt, hogy elnyomja a fémes kattogást. Charlie Parker olvadozik és tekereg, a kegyetlenség sem ismeretlen tőle.
...
David Mitchell: Szellemírók

harmónia

müzli, mosogatás, fogmosás, hajmosás után nekiláttam összerakni a tegnap zsákmányolt íróasztalt. már persze rég megvolt, hogy hova kerül, a tévé és a hifi közé félúton, hogy ideálisan középen legyen a zsinórok miatt.
a legegyszerűbb (leggagyibb és legolcsóbb) egyfiókos, egypolcos kivitel, világos fényőszínben, nem a legstabilabb darab, de szerelésügyileg kezdőknek ideális. kékpályás :)
viszont a hangfalak valami miatt itt, az új íróasztalnál ülve hangzanak a legszuperebbül.

segítség!!!

szia Évi :-)
Te alapvetően jó fej vagy. nem is tudom... Jó a humorod pl. :-).
p

ez most micsoda akart lenni?
nem tudom hova rakni ezt a levelet, nézek nagyokat, agyalok, de nem megy. sosem értettem, hogy hogyan gondolkodik, sosem láttam át, mitől agyal annyit, mi lát meg másokban, mit látott bennem. mindig is kapcsolatok hálózatában élt, amit még tovább is bonyolított... és hiába voltam nyílt és őszinte, bármikor, azt mondta, fogalma sincs mit gondolok a szavaim mögött.
és most azon agyalok, miért küldhette el ezt. de nem, nem megy. nem látok bele a fejébe.

papucs orrán pamutbojt....

sokszor csak a stólaként hátára penderített borzas farkinca, vagy a két izgőmozgó fülpamacs jelzi, hogy megérkezett a mogyorószomorító dióhuszár, aki percekig tanyázik a párkányon, míg elrágcsálja a reggelijét. nem csoda, ha már betéve ismerem azt a farkincát, azokat a füleket, meg azokat a bojtokat. és persze nem csoda, ha egyből feltűnik, ha csak fül van, bojt meg nincs.
nem, nem borotválta le senki kismókusunk fülét, még a láncinget és láncbugyit gyártó, éjszaka basszusgitározó (ő mesélte, én nem hallom), vasárnap délelőtt mókuslesifotós, kertbőlbeszélgetős szomszédsrác sem, aki egyébként még nem tudja, hogy dokumentumfilm lesz-e, amit forgat, vagy természetfilm, de a stáblistában benneleszünk, mint dióadományozók, hanem valaki meghozta a másik kismókus bátorságát, hogy megdézsmálja a mókusreggelit...

Szia Evike!
Mar regen nem leveleztunk. Az utobbi idoben eleg sok munkam jott ossze, de most van nehany percem.
Sok ujdonsag nincs nalunk. Hapsit az ejszakara kitiltottunk a szobabol, most az eloszobaban alszik egyegul. Olga egyik macskaja (voros, a legkedvesebb) beteg, nem eszik, elsovanyodott. Szegeny Olga gyerekkel egyutt estenkent cipeli a cicat az orvoshoz.
Vivi abbahagyta a tancot és most nagyon ugyesen foglalkozik gyongyfuzessel. A Kiraly utcaban, a Csengeri utca sarkan, van nagyon jo gyongybolt, ahol mindent lehet kapni, raadasul valamivel olcsobb, mint a Hobby boltban. Te is kapsz majd karacsonyra egy szep gyonylancot ajandekba.
Vasarnap apu viszi Veraekat Devecserbe, majd Kalmar Peter kerte, hogy vigyunk oket az etterembe, vagyis nekik lesz hazassagevfordulojuk. Persze, hogy akkor Peteriek elutaznak valahova. Szombaton megyunk Veresre, apu megbeszelt a kömuvessel, hogy elfogathato arakkal viszonylag szep kovekkel, vagy mukovekkel rakjanak körbe az alapzatot. Veresen reszeges Jozsi kivagta csomo fat (harom megyfat és egy kortefat), sot el is takaritotta az agakat. Sokkal levegosebb lett a kert. Vettem es beultettem sok tulipanhagymat (fekete tulipant is ultettem). Szortam a fumagokat, eleg sok helyen ki is kelt. Ha tavasszal kikelnek a hagymak, akkor szep lesz. Valami kis bokrokat is ultettem, de ezek meg nagyon kicsik, ido kell ahhoz, hogy szepek legyenek. A gyar kozeleben a reten rengetek facan van, Csoki nagy elvezettel felkergeti oket.
A tejes Zsuzsa neninel negy epitkezes van, az EU eloiras szerint a teheneket az istaloban nem szabad fejni, ehhez kell egy kulon epulet.
Nem regen ismet voltunk az Oazisban, vettunk csomo kulonbozo szinu és magassagu kisnovenyt, ezeket szep cserepekbe osszeultettem. Majdnem tejesen kikopaszitettem a fikusz benjaminust, remelem tuleli a drasztukis beavatkozast es tavaszra dusabb lesz.
Hogy vannak a mokusok?
Ird.
Csok. Anyu

megy a belaradio, eppen azt enekli egy bendzsos banda, hogy maj gorlz puszi, perverz allatok ezek, de teccik, nagyon, telleg ritmusdarido.
nyau

lassan megint tizenharom

hetfon mint egy huje ertem haza, nem is csoda 13 ora melo utan.
kedden mar hatkor leleptem, mert jott soso, tegnap nyolcig csinaltam a mai progress riportomat, ma meg majdnem hanytam mar, annyit mikroszkopoztam. most eppen szkennelem be az expresszios terkepeket, mind a huszat, amit ma gyartottam, en mazohista igergeto allat...
mindezt miert:

realitás

-évi, anyósom eltörte a csontját, azt ami ott van a comb felett, azt a másikat, sípcsont vagy mi.
-combnyaktörés?! szegénykém.
-az, vagy nem tudom, valami. mindegy, a lényeg, hogy helyettünk el tudnátok menni ti amerikába?
asszem ideje beletörődni abba, hogy sosóéknál öröklött betegség a problémamegoldás helyetti további problémagenerálás, hihetetlenül eszement ötletbörze, légbőlkapott fejetlenség, persze színtiszta jóindulattal kikövezve...
(az úgy volt, hogy sosó szülei meglátogatják krisziéket amerikában, már intéztek vízumot, repcsijegyet, mindent, amiből természetesen semmi nem átruházható. egy héttel az út előtt editnagyi elpottyant este, másnap reggel bevitték a mentők, megműtötték csípőtöréssel. most megy a dilemma, hogy akkor most mi legyen, ki maradjon editnagyival, akit jövő szerdán lehet átvinni a másik kórházba - akkor már elvileg szölők amerikában... persze sosó most hétvégén melózik pesten, és ha már egyszer ott van, maradhatna is, ha a főnöke elengedné, de ahhoz ugye ezt meg kéne kérdezni, de ahhoz meg kéne tudni, hogy akkor a szölők menne, vagy maradnak...)

szomszédok közt folyt

julcsi levelet kapott.
fene sem érti ezt, a levelek valahogy dömpingszerűen jönnek mindig, vagy semmi, vagy egy tucat. biztos a postás szépen begyűjti őket, és ha n nagyobbegyenlő, mint öt, bedobja a ládába.
megjött a telefonszámla, megjött julcsi új bankkártyája, amit még nem is reklamált, mert a másik még év végéig jó, de máris itt van. aztán jött még egy levél a banktól, hogy felvehet akár 10,000 ajró hitelt is mostmár, jó ügyfél, hiába harcoltak és makacskodtak az elején azzal a fránya kártyával...
na és még ott volt egy levél, igazán izgalmas, valamitől dudorodott, es nem neki címezték, csak úgy minden nőnek.
egy cukorka volt benne, meg egy szórólap. a lédifitnessz szórólapja. hogy most egy hónapot kipróbálhat bárki, kötetlenül, csak egy huszasért (tizennyolc). merthogy itt úgy működnek a dolgok, hogy az ember jóesetben féléves szerződést köt a tornateremmel, vagy éveset, klubbtól függően, kiszállni nem lehet. szóval ez fellelkesítette julcsit, el is határozta, megnézi magának ezt a helyet.
meg is nézte.
az amerikai negyedben van, abban az utcában, ahol most építk ki az új eszbánt, és az út háromnegyede le van zárva.
az edzőterem szép tágas, tiszta, sehol egy csinibaba, normális átlagos nők lófrálnak (persze pasimentes övezet, ahogy a plakát is hirdeti, akkor meg mit keresnének itt cicababák). növényinorbert áll a pultnál (kinézetre és iqra is totál nn), elmagyarázz julcsinak a rendszert, az árlapot, időpontot egyeztetnek, nn kitölti a lapot, és ezennel julcsi egy hónapos taggá vált. holnap kap személyre szabott edzéstervet.
haj rá jul csi

...
sötét hálószoba, fáradtan fekszenek az ágyban. a nő durcásan suttogja:
-nem is kérted meg a kezem ma a cúgspiccen.
-mert nem is voltunk a cúgspiccen.
-igen, de akkor is, reggel azt mondtad... aztán meg együtt megbeszéltük, hogy inkább a szakadékvölgybe megyünk.
-de te nem erősködtél, hogy menjünk a cúgspiccre.
-na jó, de akkor is...
továbbra is sötét, lassul a lélegzetvételük, a néző azt hiszi, elaludtak, mikor a férfi megszólal továbbra is durcásan
-gyere a feleségem!
....

vacsi

a vega nevű egyáltalán nem is vega kajáldában kötöttünk ki tegnap este flórával és csabával. flóra és csaba már két éve fra-ban élnek, és feci terelgetésével sikeresen megismerkedtünk. aranyosak, tök jópofa vacsi volt, sőt még a pincérlányról is kiderült, hogy magyar...

hétvégére május lett, vagy inkább április, langymeleg, szikrázó napsütés, mi mázlisták meg az alpokban jártunk, meg a bódenzénél. hegyek között, völgyek között autókáztunk három napig, néztünk várat, másztunk szakadékot aztán meg hegyet, hallgattunk zubogást, szagoltunk bocikat, libegtünk lefele, meg ilyenek....