bélpokol

fel nem foghatom, hogy képes egy alacsony, cingárlábú, -kezű, kicsit ugyan pocakos hatvanéves férfi minden étkezésre annyit enni, mint mi négyen együttvéve.
apósomra főzni kész őrület, feneketlen bendője van. most, hogy cukros, reggelire csak három-négy sajtos kenyeret eszik meg. minden reggel sajtos kenyeret. én már attól hetven kiló lennék, ha minden reggel kenyeret ennék, a sajttól meg nyolcvan. nem csoda, hogy anyós akkora, amekkora, és nem tud lefogyni.
nála az ebéd vagy a vacsi az leves, főétel, és az se baj, ha van utána (diabetikus) süti. mi a levessel jóllakunk, vagy az ő főétel-adagjának a felével, amit meg ő nem ért meg, mindenkit noszogat, hogy egyél még.
csöppet úgy éreztem magam az utóbbi egy hétben, mint egy háztartási alkalmazott vagy egy szakácsnő, sosem tudtam igazán két napi adagot főzni.
két hét szünet után újra jön egy hétre, addig remélem túlteszem magam a sokkon :)

Aszinkron reggel

Ha mindkét gyereknek szabadnapja van, és semmi sietős program nincs, Hanni általában megpróbál kilencig aludni. Vagy legalábbis az ágyban lustul. Liza valamikor hajnalban átkerül hozzánk (meséltem már, hogy egy szobában alszanak?), és f7-f8 között tutira felébred, sikongat, kurjong, kúszik, játszik és persze megéhezik. Ilyenkor nem bírjuk kivárni Hannit a reggelivel. Lizának keverek tejet, kenek kenyeret, én is eszek valamit. Aztán felkel Hanni, ő is eszik, én leülök hozzá kávézni, és mire Hanni megreggelizik, Liza kifárad eléggé, hogy 10-f11-kor menjen aludni. Aztán Hanninak öltözés-fogmosás, persze csendben meg óvatosan, nehogy felkeltsük a tesót. Mire Lizike felébred, jöhet újra kaja, és végre vmi program, Hanni eddig igényli a lustareggelt, utána mehetnékje támad.
Amúgy most kezd bedurvulni a kettejük viszonya, Liza menne Hanni után a wc-re is, meg persze az a játék kell, amivel Hanni játszik, meg vica versa, sőt Hanni mindent kivesz a kistesó kezéből és folyton neveli. Rivális lett Lizi, mióta közlekedik meg felfedez mindent, amit elér, úgyhogy a szinte sosem látott féltékenység sajnos most megjelent a színen...

Ella

Nem vagyok babonás, de azért pár percig hezitáltam, hogy a kollekció melyik darabját vegyem meg, nehogy aztán megkapjuk, ha megvettük. Aztán elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat és csak a kinézet alapján válogattam.
A plüss emberi sejttípusok flancolósak, a plüss patogének az eredeti vicces cuccok. Azok közül is nagy kerek sejtes bacik meg pufi vírusok olyan egyszerűek, mint egy plüss paradicsom. Az ebola tetszett, az olyan karakán, ahogy tekeredik, aztán végül megláttam a fehér szalmonellát piros ostorokkal, és nem volt mese, ő kellett.
Liza persze lenyúlta, és az ostorait cibálva játszik vele.

A pesti nyaralás hozadéka

Hanni néha énekelget magában. Ma a komplett "Mi mozog a zöldleveles csipkebokorban?"-t fújta, a bokorból előbújó komámasszonnyal meg az úrral.
Apámon kívül nem jut eszembe más, aki ezt megtaníthatta volna neki...

Macska-fogó

Móriczék feltankolva jöttek ki. Két kiló zsír áll a hűtőben. A sufninkban meg lóg tíz pár kóbász. És mivel kánikula van, nekiálltak olvadni, csöpögni. Alájuk raktak pár zsírpapírt, de már a kertben, sőt a biciklis sikátorban is messziről köszön a füstölt szag.
Mikorra fog ez a kiszellőzni?!?

Nyaralni tudni kell

A pesti nyaralás tömören fogalmazva szívás volt, kezdve azzal, hogy Hannát lázasan utaztattuk, és amikor a reptéren beült após mercijébe, és az újabb paracetamolt egy kis almalével gurította le, a tabletta azzal a svunggal jött is vissza, magával hozva a fristit meg a többieket. Na akkor már nem morogtam, hogy após miért hozott ki két nagy gyereknek való ülést, az összehányt ment hátra a bőröndökhöz, míg a tisztában utazott szegény kiscsaj. Ez volt ugye pénteken, hétfőn azért már leugrottunk a gyerekdokihoz, hogy azért a 39,7 talán nem annyia okés. Az antibiotikumtól szerencsére keddre láztalan lett Hanni - így 5 nap után ez már magában nagy szám volt, bár a délutáni párórás alvás(!) meg az alig evés eltartott még pár napig. Pontosan addig, amíg a jóidő. Amint Hanni jobban lett, beborult az ég, ahogy lementünk Veresre, esni kezdett és vagy tizenöt fokkal lett hűvösebb.
Sebaj, legalább hőgutát nem kapott egyikünk sem.
És persze lábgombát sem a strandon, mert hát húsz fokban kinek van kedve hullámfürdőzni...
Na de így legalább volt időnk átnézni a pincében tárolt cuccokat. Kiszelektáltam az egyetemi jegyzeteket, a könyveket kettéosztottam eladandó ill megtartandó csoportba, majd a többnapi pakolás és a Baliékkal való egyeztetés után sikerült hihetetlenül összevesznünk azon, hogy minek is kell ezeket a cuccokat kicipeltetnünk. Ezután újabb szeletálás és pakolás jött, persze ekkor már nem volt senki sem beteg, viszont Baliékhoz már vészes időn belül jött a költöztető.
Nem ragozom tovább, mindenesetre egy ideig a pincébe biztosan be nem teszem a lábam.

Na de azért voltak jó pillanatok, pl Veres egész pihentető volt, és még a kismackókat is láttuk. Eljutottunk egyik este Juditékhoz, egy másikon leugrottunk kettesben halat enni a rómaira, egyszer meg Veráékkal beültünk a szimplakertbe és utána a mellette levő indiai gyorsbüfébe. Közben volt Laci szülinapja, és húst sütöttünk a teraszon nagycsaládilag.
Voltunk Bali meg Ancsi búcsubuluján, Veráék is átjöttek gyerekestül egyszer, meg aztán indulás előtt még egyedül elmentem a gyerekes biorobot mítingre.
Nem is volt annyira rossz, na.

Kezdődik

Átutalták, átvettük, megvettük, aláírtuk. Beázik ugyan, ez biztos a negyven napos esőnek köszönhető, de bádogost sürgősen keresnünk kell.
Vasárnap jön após, meg a kőműves a két szakival. A kőműves amúgy após szerint Zsigmond dédunokája, Hanni csak annyit mondott, mikor róla beszéltünk, hogy "I like to Móricz, Móricz" (ezek szerint a Madagaszkárt is megnézték valahol).

Sosó idegbeteg, mert még az I idomot áruló vaskereskedő is nyaralni megy jövő héten egy hónapra, nemhogy a csempés, a konyhabútoros vagy a parkettás. Július-augusztus "dead season" a holland építőiparban.
Na mindegy, majd lesz fagerenda (ahogy az építész is kigondolta).

A konyhabútort ma rendeltük meg, szeptember utolsó hetében hozzák. Szeptember végén akarunk költözni, úgyhogy ez szuper időzîtés.
A fürdőszobacsempét is megrendeltük ma a konyhabútor után, hardcore-ban nyomjuk két gyerekkel a nyakunkon, de muszáj, hogy a szünet után rögtön tudjanak szállítani.
A konyhacsempe még ráér, amúgy lehet, hogy Mosa lesz, mert nekik van normális kisméretű csempéjük mindenféle színben, és az nem is olyan drága. Ma megálmodtam egy szivárványszerű csempesort, aztán egy szolíd mozaikot, amibe néha bekeveredik egy bordós árnyalat. Ha már a bútor egyszínű, valamivel fel kell dobni a konyhát...
Az óraállásokat bejelentettem, van vizünk, gázunk, áramunk. Majd szeptemberben ráérünk tv-t meg internetet beszerezni.
A parkettarendelést elbaltáztuk, már csak szeptemberben szállítanak, így majd velük kell lerakatni, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Most már csak egy hűtőt meg egy rezsót kell keríteni Móriczéknak, akik a házban fognak lakni a felújítás alatt (és biztosan ők is vödörbe fognak szarni, mint Veráék szakijai).

Meleg váltás

Csütörtök hajnalban, úgy fél egy fele Liza lázasan bőgve ébred, vígasztalhatatlanul, mint az előtte levő két éjszaka, bőg fekve, bőg, ha felveszem, bőg ha etetni-itatni akarom ebben a kánikulában, és bőg, mikor nekiállok ordítozni, hogy hagyja már abba. Erre felébred már Sosó is, együtt beadjuk a paracetamolt. Ettől lemegy Lizi láza és felélénkül, úgyhogy már nem bőg, de huncut módon karattyol, forgolódik, játszik. Végül ezután a röpke két órás intermezzo után csak elalszik.
Egy óra múlva hüppögve áll Hanni a háló ajtaja előtt - sokszor nem mer bejönni - , hogy "Elkaptam a lábát".
- Rosszat álmodtál? Kinek a lábát kaptad el? - kérdezem.
- Nem! Elkaptam Lizike lázát. Fáj a fejem is - mondja sírva.
Paracetamol be, Hanni vissza ágyába, majd egy óra múlva Liza kel szopni.
Reggel Hanni nyamvadt, de a csempét muszáj megrendelnünk Pestre utazás előtt, mert bezár július végén minden csempés, és aztán ott fog állni a banda munka nélkül, szóval Hannit beadjuk a suliba. Lizán nyoma sincs a betegségnek, mintha ez a három napos alig alvás-láz-bőgés csak egy rémálom lett volna.
Csempe kiválasztva, leendő szomszédoknak beköszönök, szólok, mikor kezdődik a felújítás, majd irány Hanniért a BSO.
27 fok van, holland kánikula, ömlik mindenkiről a víz, Hanni fázik és nyögve sír, hogy a feje fáj.
Éjjel, annak dacára, hogy Lizinek már kutya baja, folytatódik a bőgve ébredés (szerencsére láz nélkül) és 2 óra pörgés, majd egy órával azután, hogy végre mindenki alszik, Hanni ébred nyögve, lázasan. Reggel az apjához bújik izzadtan.
Péntek van, pakolni kéne, aztán este repülünk Pestre. A 38 fokba.
- Szenvedni fogtok- mondja apám.
Nyaralunk, vagy mi...

Megáll az ész

Boszi néni, a szörnyellára hajazó tupírnéni a random módon nyitvatartó cobetstraati kisközértből a troeftmakrtos bunkópasasnál vásárol.

Waterpokken

A bölcsiben már hetek óta kinn van a másik csoport ajtaján a bárányhimlős gyerek volt a csoportban papír, de múlt héten Liziék ajtajára vándorolt. Tegnap délután hívtak, hogy Lizi lázas, menjek érte. Tegnap délután 5-től aludt fél kilencig, majd annak örömére, hogy lement a láza, 11-ig dorbézolt. Hajnalban kétszer kelt, azóta alig eszik, még tápszert se kér, viszont a mellemen lógna egész nap, és sokszor keservesen elbőgi magát, ergó valszeg fáj a torka vagy a hasa, vagy mindkettő. Az arcán már van pár piros pötty, de persze ez még lehet simán más is, valami hüje vírus, meg melegkiütés. Holnapra kiderül, hogy sikítófrászt kapok-e, mert ha tényleg bárányhimlős, nem igazán illik repülni.
Update: nem bárány.

konyha reloaded

Lesz itt még egy-két kör konyha-ügyben.
Egyrészt a dán konyhastúdió ikea-dobozokat ad el fenszi ajtóval és munkalappal, úgyhogy ők nagy ívben ejtve vannak, ahhoz túl drágák, hogy ikeás cuccot vegyen az ember, amit itt amúgy irtózatosan lenéznek.
Másrészt tegnap este az eredeti terveket böngészve Sosó rájött, hogy a mérnök srác a konyhánál kivételesen nem a belső falak közti távot adta meg a tervrajzokon, hanem a kintieket, így a konyhánk egy harminc centivel vékonyabb, mint eddig hittük. Szóval át kell egy csöppet rajzolni a terveket, meg Sosó mégiscsak ragaszkodik a fényes ajtókhoz, úgyhogy most a magnólia színű fogantyús verziót fényesben kell kérni, és a whirpool cuccokat fel akarjuk tuningolni, a siemenses verzió csak 300-zal kerül többe, ami nonszensz, hüjének is megéri.
Szóval szerdán megyünk új ajánlatot kérni.
Közben eszünkbe jutott, hogy villanyra-gázra-vízre kell nekünk előfizetés, mikor itt lesznek a mesterek, nekik kell már minden a felújításhoz, úgyhogy ma annak jártam utána.
Szombaton Sosó elautózott 200 km-t egy parketta-nagykerbe, hogy megnézze, milyen cuccot adnak annyira hihetetlenül olcsón, és egy kétméteres mintával jött haza.
Holnap megyek a csempe nagykerbe.
A fürdőszoba tervei pedig még mindig "under preparation".

Évzáró

Hihetetlen, hogy mennyire jó hangulata volt Hanni évzárójának (még a héten tart a suli, de pénteken a piciknek már nincs tanítás, csak a nagyoknak, így sokan lelépnek, ezért tartották múlt pénteken).
Az egy dolog, hogy nem volt ünnepély, meg semmi hivatalos, kötelező jelleg, semmi felsorakozás meg unalmas szövegelés, se bizonyítványosztás, de hogy az iskolazenekar mai slágereket játszott egy teherautó platóján, aztán meg ment lemezről a zene, hogy felállítottak a nagyoknak meg a piciknek egy-egy ugrálóvárat csúszdával, meg iskola-zsetonért lehetett venni fagyit, palacsintát, isteni hamburgert, szörpöt meg sört és bort, az beszarás volt.

Volt egy kis placc, ahol a gyerekek zsibvásárt tarthattak, ott rendes pénzért cserélt gazdát a megunt játék- és dvd-sereg.
Hihetetlen tömeg volt, alig lehetett átlátni, hogy melyik gyerek hol van, de aztán mikor leült a nagy őrjöngés, az árnyékban összejött az osztálytársak szüleiből egy kis traccsparti, amíg Hanni milliomodszor is a várban ugrált, mi is jól elvoltunk.
Ettünk két hambit, meg benyomtunk egy-egy palit a gyerekekbe, szóval így aztán a vacsit is letudtuk itt. Fél nyolckor úgy kellett elvonszolni Hannit, annyira pörgött.

Pizza

Sütöttem pizzát is a minap. Az első próbálkozás nem volt túlzottan sikeres: a teljes kiőrlésű liszttől fura ízű lett a tésztája, a gombát meg megpároltam és fűszereztem és úgy raktam a bazsalikomos paradicsomszószra és a sonkára, és ettől egy fura ízkavalkád lett az egész.

De most szombaton egy kevés fokhagymát meg bazsalikomot kapott a paradicsomszósz, a laskát vagy a sonkát (külön-külön) csak apróra vágva rászórtam, és mozzarellát raktam a tetejére reszelt sajt helyett, és így sokkal de sokkal finomabb lett. Lizi is ette rendesen :)

Pizzatészta: (2 nagy gáztepsire elegendő) forrás: Zsuzsi főz

50 dkg liszt
két csapott teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
egy zacskó szárazélesztő (7grammos)
2,8-3 dl langyos víz

A tésztát összegyúrom, duplájára kelesztem, kettévágom, majd kinyújtva tepsire rakom, megkenem paradicsomszósszal és rárakom a feltéteket. 250 fokon  10-12 perc alatt megsül.

endívia

Hollandul andijvie.

"Tápértéke és íze a fejes salátáétól kevéssel tér el, valamivel alacsonyabb kalóriaértéke és magasabb ásványianyag-tartalma van: foszforból, mészből és vasból tartalmaz jelentősebb mennyiséget. Kissé kesernyés ízét a szeszkviterpén-laktonok közé tartozó intibin okozza. Inulint is tartalmaz."

Hát nem tudom, ki írta be ezt a műremeket a wikire, de az tutira nem kóstolt még endíviát. Merthogy annak nem kissé kesernyés íze van, hanem piszkosul keserű.
Zöld, salátaszerű cucc ez is, csak salátának ehetetlen, főleg ekkora mennyiségben, mint amennyit két hete hozzánk dobtak belőle, úgyhogy megcsináltam a csomaghoz adott brie-s receptet. Irtó finom lett, és hihetetlenül laktató. És persze annyira intenzív, hogy egy jó időre elég is belőle :)

Endívia brie-vel
1 fej endívia
egy kevés vaj
250g brie
zsemlemorzsa
egy marék dió apróra vágva
só

A megmosott és csíkokra vágott endíviát vajon egy kis sóval megpároljuk. Rárakjuk a felkockázott brie-t és lefedve megolvasztjuk rajta a sajtot. Közben megpirítjuk a diót és a zsemlemorzsát. Amint megolvadt a brie, rászórjuk a diós morzsát. Melegen tálaljuk.

snijbiet vs mángold

Na, hát én már totál nem tudom, hogy melyik zöldség micsoda. A múltkor mangold nevű cuccot adtak a zöldségcsomagban, most meg már másodszor snijbietet, amit szintén mángoldnak ferdít a neten talált összes forrás, pedig az első mangold nevű mángoldnak vastag fehér vastag torzsája volt, míg a snijbietnek hosszú keskeny és zöld szárú levelei vannak, és nem is egy nagy fej, hanem külön levelek. Mondjuk a latin neve alapján (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. vulgaris vagy Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla) ugyanaz a kettő. Na nem baj, legyen ugyanaz.
Mindegy is, amit írni akartam az az, hogy isteni zöldséges-sajtos táskákat lehet belőlük csinálni.

Zöldséges táskák 2 főre:

Hozzávalók:
Tészta
150g liszt
70g  vaj
csipet só

Töltelék
1 csokor mángold
1 hagyma
50g sajt (Gruyer, Feta, etc)
2ek zsemlemorzsa
3 ek tejföl

Elkészítés:
A vajat elmorzsájuk a liszttel és hozzáadjuk a sót, és egy kis vízzel tésztává gyúrjuk, majd fél órán át a hűtőben pihentetjük.
Az apróra vágott hagymát olajben megpároljuk, hozzáadjuk a felcsíkozott zöldséget, majd megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a sajtot, tejfölt és a zsemlemorzsát, majd mikor a sajt elolvadt, levesszük a gázról.
A tésztát elnegyedelem, a negyedeket kinyújtom, közepükre rakom a töltelék negyedét, majd feltekerem-felhajtom a széleket. Felvert tojással megkenem, majd előmelegített 200 fokos sütőben megsütöm 15-20 perc alatt.