vízió

tegnap este hétre kaptunk időpontot Oestgeestbe (ami egy Leidennel összenőtt falu) a babyvision nevű "nem diagnosztikai célú" ultrahangos céghez. nagy nehezen megtaláltuk a házat, bár semmi felirat nem segített, és persze éppen akkor kezdett rá az azóta is tartó orkán erejű széllel megtoldott eső. szóval megtaláltuk a házat, aztán a mellette levő fémlépcsőt, amire rá volt applikálva a babyvision felirat, de a lépcső ajtaja bezárva, csengő sehol, eső esik, orkán tombol.
hm. megcsörgetem őket, egy pasas veszi fel a telefont, aki aztán átadja egy nőnek, aki azt kéri, mondjam már meg hol vagyok. egy perc alatt tisztázzuk a helyzetet, de mivel a nő az ultrahangos, és éppen "ügyfél" van nála, várjunk, mindjárt kitalál valamit.
egy perc múlva jön a nő, kinyitja a kaput, felmegyünk a lépcsőn, és egy irtó lepukkant tetőn sétálunk egy felújítás alatt levő szobához. a nő próbálja kinyitni az ajtót, de nem megy, próbálja a kulcsokat, egy sem nyitja. ekkor kap észbe, és arrébb megy a következő ajtóhoz, az nyitva van. azt mondja, itt a váróban várjunk, majd eltűnik. maga a hely nem annyira lepukkant, mint ahogy a tetőn keresztüli megközelítés sejteti, de eléggé bizarr az egész.
pár perc múlva kiderül, hogy az éppen szkennelt kismama egyik rokona volt a nő, aki beengedett minket, azért nem ismerte a járást.
mi következünk.
a vizsgáló szupermodern. nem kérünk dvd-t, köszönjük, elég lesz pár fotó, nem, háromdét sem, csak a szimpla kétdé miatt jöttünk (az is "csak" 55 euró), hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány.
kölök fejjel lefele van (úgy látszik tényleg imád forgolódni, kíváncsi vagyok ma délben a bába mit mond, hogy fekszik), egy picit mocorog a lábával, nem látszik a lényeg. sebaj, pár perc múlva visszanézünk, addig nézzünk körbe, minden más okés-e. a váróban több példányban kiraktak egy papírt, hogy ők nem adnak diagnosztikai vizsgálatot, csak az esztétika meg a szülők öröme satöbbi. ennek ellenére a nő biztat, hogyha van orvosi kérdésünk, csak szóljunk, neki van tapasztalata. nincs kérdésünk, csak hogy fiú-e vagy lány.
nézegeti a fejét, mellkast, minden rendben, megméri a megmérhetőt, a méretek alapján szeptember 24. helyett 17-re rakja a szülés várható időpontját. ám legyen.
kiskölök közben elalszik odabenn, már nem mocorog, és végre kiderül, hogy még egy kislányunk lesz. ugye megmondtam?
ráadásképpen, mivel kiscsaj éppen alszik, szuperul lehetne háromdére szkennelni, nem akarunk-e ingyen egy arcképet. felőlünk jöhet. eltart egy kemény percig, míg rájövök, hogy hogyis mitis mutat a kép, ott egy kis helyes pofika, édes alvó kisbabaarc egy belifegő köldökzsinór-darabbal, nade várjunk csak, mi az a luk a feje tetején?!
ezt nem tudták?, kérdez vissza a nő, bennünk meg megfagy a vér, de aztán kiderül, hogy ez csak a kutacs, semmi baja a kölöknek. na tessék, ezért nem akartunk mi háromdét, nézünk egymásra Sosóval megkönnyebbülve, ennyi elég is ebből, köszönjük.
a nő felvágja a kis helyes képecskéket, berakja egy borítékba, majd kijelenti, hogy csak kápét tud elfogadni, nincs masinája. nincs gond, van nálunk 55. 60, mondja, az esti felárral, majd hiába várunk valami bizonylatot vagy számlát.
majd ha legközelebb jövünk, biztosan jobb állapotban lesz a tetőn átvezető bejárat, mondja búcsúzóul a nő.
persze, mondjuk, de közben tudjuk, hogy nem lesz legközelebb.

sztárfotó és bevásárlás

hétfő délután rámcsörgött Stephanie, az Eppstein-Barr fertőzött bölcsisnéni (aki szegény egy jó félévet lehúzott otthon lázasan és gyengén, de most már fokozatosan jön vissza dolgozni), hogy kész vannak Hanni fotói.
merthogy az a szokás, hogy a bölcsiben csinálnak egyéni meg csoportképet, és aztán ha kér az ember, egy tízesért nagyítanak egy 9x13-as csoportképet, egy ugyanekkora egyéni képet, meg egy 9x13-as felezős képet, aminek a felén van az egyéni kép, aztán a felének a felén, és aztán a maradékon meg négy miniatűr képecske.
amióta Marianne, a Dikkie Dik csoport egyik bölcsisnénije a fotós, szuper képek születnek, bár eddig azt hiszem egy csoportkép sem született Hanniról, amin ne fintorogna/pislogna/rémült fejet vágna. most éppen pislog és a polóját gyömöszköli a szájába. de az egyéni kép isteni helyes, nagyon vagány nagylányos. imádom.
szóval tegnap reggel felkerekedtem, és Hanni nélkül bementem a bölcsibe, ami eléggé fura volt. aztán benyomultam a városba holland-angol meg angol-holland szótárt venni, mert a szeptemberi vizsgán elektrongyos kütyüt nem lehet használni, csak nyomtatott szótárt. meg vettem egy nyelvtani gyakorlatos könyvet is (Klare taal), amiből egy csomó fénymásolatot kaptunk anno az első két tanfolyamon, úgyhogy nem lehet ez annyira rossz.
a könyvesboltban, ahogy nézegettem a holland nyelvkönyv-kínálatot, szép csendesen elszédültem, alig kaptam levegőt, úgyhogy minden maradék méltóságomat összeszedve találomra levettem a polcról egy könyvet, és szép lassan, csillagokat látva becéloztam a nyitott ablak melletti széket. pár perc olvasgatás után fizettem, és a biciklit tolva beszédültem valahova egy életmentő kávéra, amikoris apám megcsörgetett a szkájpon. egy háromnegyed óra lábadozás és beszélgetés után már semmi bajom nem volt, úgyhogy nekilódultam, hogy elköltsem az ezeréves húszeurós utalványunkat a hasamat eltakaró méretű polókra, aminek a vége persze az lett, hogy annyi szatyrom lett, hogy a közértbe már nem volt értelme bemenni.
az majd a mai program lesz.

szabadságon a szülők

a keddi vizsga után megjött Sosó is Pestről, belevetettük magunkat a nagy gyerekmentes szabadságba. persze nem felhőtlen az egész ekkora hassal meg egy rendszeresen csukló illetve rugdalódzó kölyökkel, de ő még egyelőre odabenn van.
pénteken, miután Sosó letette az evezésvizsgáját, este elmentünk megünnepelni az ötéves házassági évfordulónkat a porto pinóba. ez egy olasz kajálda, amit Sosónak ajánlott az egyik evezőstársa, és ahol csak egyféle menüt főznek, de azt két és fél órán át eszed. tisztára mint Szardínián a casa ruralban.
hát, őszintén, Szardínián finomabbat ettünk, de attól még jó kis esténk volt. legalább hatféle előételt hoztak ki, persze ezek közül a nyershúsos carpacció meg a friss osztriga ment rögtön Sosó elé, de azért már az előételekkel én is jóllaktam. ekkor jött a sült bárányborda, ami hihetetlenül sós és hihetetlenül picurka volt, meg a spéci egybesült fasírt sült zöldség-körettel. aztán meg a "hal": főtt kagyló meg homár. és az est kulináris fénypontja ez volt, hogy megkóstoltam végre a homárt. finom volt. ezek után kihoztak egy gombával töltött, szarvasgombával meghintett canellonit, ami fura volt, hogy így a hús meg miegymás után jött, de legalább ez isteni volt, míg a többi olyan ehető kategória (szerintünk az Olive-es olasz pasas főzte ezt a tésztát, az ő ízvilága volt egy az egyben).
degeszre zabálva megállapítottuk, hogy az ilyen vacsorák csak évente egyszer kellenek, nem is hiányoznak, tisztára kikészítik az embert ezek a nagy zabálások.
aztán szombaton jött a north sea jazz.
fura volt, mert volt vagy tíz színpad, ebből kettő kinti, egy sátras, kettő kistermes, a többi benti. kicsit sziget-fílingünk volt, ahogy próbáltuk megtalálni a színpadokat. ami viszont nagyon zavaró volt, az az, hogy a benti koncertek hangosítása pocsék volt, a fájdalomküszöböt jócskán meghaladta a hangerő, élvezhetetlen volt, de most komolyan. és persze a nagyok mind ezekben léptek fel. Sergio Mendez meg Amadou és Mariam még élvezhető volt, habár egy csöppet hangos, a Ben L'Oncle Soul is, de Chaka Chan hangja konkrétan fájdalomként érkezett be agyunkba. ha kimentünk a bádogbunkerből a mellette levő udvarra, akkor meg összevissza keveredtek a hangok, szóval végülis tizenegykor csalódottan leléptünk, még mielőtt mindhárman tartós halláskárosodást szenvedtünk volna.
most már értjük, miért visz magával Martijn minden koncertre füldugót.
tegnap levezetésképpen elmentünk sétálni meg csónakázni a kecskefarmhoz.

szabadságon a gyerek

már jó egy hete van Hanni a nagyszüleinél Pesten meg Veresen, és irtóra élvezi. próbálunk naponta szkájpolni velük, sokszor bejön a dolog, és Hanni édesen köszön, kérdezi, hogy hogy vagyunk, meg pár dolgot mesél, de tegnap nagyon vicces beszélgetésünk volt. keddig Sosó szüleinél volt Hanni Sosóval, aztán szerda reggel anyuval meg anyósommal lementek Veresre. Kati aztán péntek este hazament apóshoz, úgyhogy a hétvége csak anyáméké volt. egész hétvégén hőségriadó volt, ordenáré meleg, eleinte csak a kertben pancsikolt a kölök a medencében, de tegnap végre lementek a veresi strandra. ez annyira bejött neki, hogy még nekünk is hajlandó volt elmesélni, hogy tengerparton volt :) aztán délután kinn voltak Erzsiéknél Miciék, akik Vivinél pár évvel fiatalabbak, de ez HAnnit, úgy tűnik, egy csöppet sem zavarta. amikor este rájukcsörögtünk, úgy rángatta be apu a szkájphoz Hannit. nem sok kedve volt dumálni, ment volna vissza a csajokhoz, de azért örülök, hogy láttuk így, mert nagyon viccesen nézett ki.
"tisztára, mint egy vadember" - mondta Sosó a kiscsaj lesült arcára, strand utáni fürtös hajára, meg ahogy jött is, hogy lásson minket, de inkább ment volna vissza haverkodni.
jó látni, hogy így élvezi az életet a nagyszülőkkel, Vivi is odáig van érte, mert Hanni naponta elmondja neki, hogy szereti. ez most egyébként egy új szokása, imád hízelegni, mint egy kismacska, mindenkit levesz ezzel a lábáról.
kíváncsi vagyok, mi lesz, ha vasárnap érte megyünk.

vérengzés

júniusban jól megvolt a véleményem azokról, akik elvágják holmi ártalmatlanan sarokpengével a lábukat, erre tessék, a tegnap már nagyon esedékes szépészeti ápolóest végén (persze az utolsó húzásnál) jól belekaptam a lábujjamon lévő bőrkeményedésbe a lábhámozóval. annyira, hogy patak vér folyt, szó szerint, amit szegény hullafáradt pasim takarított fel. szerencsére a ragtapasz alá rakott géz éjjel már nem ázott át, de mikor reggel lecseréltem a kötést, persze a varr a gézben maradt, úgyhogy újrakezdte a lábujjam az egész vérzős mókát. na jó, nem elölről, az öt percig patakbanfolyást nem tudom már reprodukálni(nem is akarom), de örültem volna, ha ma már géz nélkül megúszom.
kész őrület, hogy milyen hülyeségekből tudok szokást teremteni: tavaly a pesti nyaralás előtt a hüvelykujjamat hasítottam keresztbe, most meg a nagylábujjam van bepólyálva...

elektrosokk és agyhugykő

28. hét, éppen aktuális látogatás a bábánál. minden oké, a múltkori vércukor-teszt eredménye szuper, az alsó határértéken volt. a méhem négy-öt ujjnyira van a köldököm felett, hosszában 26 centi. a baba visszafordult, most megint fenn van a feje - érzem is, hogy megint a méhszájamon táncol -, a szívverése normál, az én vérnyomásom még mindig a béka segge alatt. szuper. mivel rh negatív vagyok, még mindig, vesznek vért, hogy megnézzék, a baba milyen. ha pozitív, jövő héten kapok anti-D szurit.
a terhesborítékon ott van a postit-os lista a kérdéseimmel, végigmegyünk rajtuk. repüléshez igazolás: oké, az asszisztens megírja jövő csütörtökre. megkaptam a kramzorgpakkettet a biztosítótól (egy óriási csomag - még szerencse, hogy otthon voltam, és a postás felhozta - teli matracvédővel, szülés utánra való betéttel, meg hálós eldobható bugyival, van benne köldökcsonkápoláshoz alkohol meg vatta, meg ilyen apróságok), de nincs benne ágyemelő. mindenki azt mondta, hogy ágyemelő az kell, akkor is, ha kórházban szül az ember. hol lehet azt beszerezni. elmondja, oké, mehetünk a harmadik pontra: GeboorteTENS-bérlés. hogyan, honnan? hívjam fel a biztosítót, hogy van-e valami spéci megállapodásuk. oké.
hívom a biztosítót. egy öt perces beszélgetés után megtudom, hogy a biztosításom nem fedezi ennek a bérlését. mondom neki, hogy de. megint mondja a nő, hogy nem, ott áll feketén-fehéren a rendszerben, hogy nem.
megnézem újra a papírjaimat, ott áll benne, hogy fizetik. felhívom őket újra. újabb nő, újra azt mondja, hogy nem fizetik.
most már nézem a neten is, a biztosító honlapján, ott is az áll, hogy az én biztosításommal azt fizetniük kell. már qrva idegesen hívom őket, hogy milyen már az, hogy megváltoztatják a szerződést egyoldalúan, és nem is küldenek értesítést?! a harmadik nő segítőkész, megnézi ő is azt a pdf-et, amit a neten találtam, azt mondja nekem van igazam, fizetik, valszeg valaki elírta ezt az ő rendszerükben. szuper. persze azt nem tudtam meg, ami miatt már egy fél órája beszélek velük, mármint hogy hogyan meg kitől kell azt a vackot bérelni, de legalább hihetetlenül ideges vagyok.
rákeresek a masina honlapjára, ott lehet rendelni, és ott kiderül, hogy a bábával ki kell töltetnem egy papírt ahhoz, hogy a biztosító ténylegesen fizessen. szuper.
a lényeg, hogy mindenki képben van :)

egyébként ez egy olyan elektromos kütyü, amit hátfájásra fejlesztettek ki, de a vajúdás alatt is szuperül szuperál, és csökkenti a fájásokat, és nem kell hozzá kórház meg injekció, hanem mi magunk is tudjuk kezelni. fel kell ragasztani a négy tappancsot az ember hátára, és ha jön a fájás, felnyomni a elektrosokkoló potmétert, és akkor remélhetőleg ordítozás nélkül kibírom otthon addig, míg a bába azt nem mondja, hogy mehetünk a kórházba.

ünneplés

felbuzdulva azon, hogy enyém lett a legjobb eredmény a tegnapi vizsgán, bementünk Sosóval ebédelni a városba. persze egész délelőtt hétágra sütött a nap, csak amikor biciklire pattantunk, akkor borult be, és jött a szél, ami meghozta a zivatart. ritkán esik itt nagyon, de most olyan dézsából öntik típusú esőt fogtunk ki. szerencsére már benn ültünk a dentében, amikor rákezdett, de olyan sokáig esett, hogy kénytelenek voltunk még desszertet is kérni. szörnyű volt :)
most megint süt a nap.

Gefeliciteerd!

Beste Eva ,
Het doet me genoegen je te kunnen meedelen dat je geslaagd bent voor het examen Nederlands Niveau 3 van dinsdag 5 juli 2011. 
Van harte gefeliciteerd!!  (Je was de beste !)
Jouw resultaat: 74 punten
Het maximaal haalbare aantal punten: 81
Het door de deelnemers gemiddeld behaalde aantal punten: 56
Minimaal aantal te behalen punten om te slagen: 57
Ik zal ervoor zorgen dat het secretariaat zo spoedig mogelijk het certificaat produceert en naar je opstuurt.
 Met vriendelijke groet en hopelijk tot ziens,
Hans

Beste Hans,
Dank je wel voor je email. Goed nieuws! Je was heel snel met de correcties.
Bedankt en hopelijk tot ziens!
Eva

Je hebt het echt uitstekend gedaan, Eva !
En de aanwezigheid van jou en van Laia heeft me in deze sympathieke maar wel bijzondere groep vaak veel troost gegeven …
Dank daarvoor!
Voor de schrijfopdracht had je de maximale 16 punten ! :) en bij het lezen had je maar 1 fout (bij de tekst over kleine klassen)Je had drie foutjes in A (geen fouten in B). Voor C (zinnen afmaken) had je 10 van de 12 te behalen punten : kleine foutjes (de ziekenhuis, onse directeur) maar de woordvolgorde was meestal goed!
Met vr groet en nogmaals bravo!
Ongeveer de helft van de groep is geslaagd, trouwens, maar enkelen naar nét …
HANS

Ariel imár egy fél éve megmondta

Már a negyedik cikk jelent meg a narancsban a kormány agrárpolitikája kapcsán - Rebi írt egy választ a fikázó első cikkre, arra jött az első cikk szerzőjétől egy válasz, és most meg a magyar greenpeacesektől egy meglepően korrekt és meggyőző cikk, ami Rebi véleményét erősíti a Világbank és az ENSZ által, mellesleg 110 kormány közreműködésével végzett IAASTD-jelentés alapján.
Sajna a teljes cikk nincs fenn, csak az első bekezdés egy része, de a lényege az, hogy a nagyüzemi gazdálkodás hanyatlóban van, nem képes fedezni az élelmiszerigényt, az olajra alapul, és ezért a közeljövőben irtó drága lesz, kihasználja a környezetet és aztán otthagyja, ha már nem gazdaságos, ami helyi viszonylatban nem túl nyerő. Szóval ez a jelentés is a helyi kis gazdaságok és a bio-termelés mellett voksol.
Aztán az előtte levő mancsban meg van egy jó kis összefoglaló az olajhelyzetről, és ez is sajna elég kiábrándító helyzetképet fest.
És akkor erre Sosó nevetve annyit mondott, hogy ezek szerint ne lakást nézzünk Pesten, hanem földet kéne vennünk, és akkor beugrott Ariel, aki irtóra maga alatt volt az utószilveszteri bulin, és már akkor azt mondta, hogy ha valakinek van egy kis pénze, azt földbe kell fektetnie Magyarországon, mert lassan csak azt eszi mindenki, amit maga megtermel.

dugig

most épp úgy érzem magam, mint Mona néhai macskája, aki csak feküdt a padlón lihegve, miután elpusztított két emberes túrós táskát.
hihetetlen, hogy visszajönnek a régi bejáratott szokások több, mint három év távlatából. ha az ember egyedül van, nem áll neki főzni, max egy sajtos tésztát (tegnap esti vacsi) vagy berak egy pizzát a sütőbe (ma esti). egy ilyen pizzát egyébként egy hete még hármasban ettünk meg - innen a macskás hasonlat.
kéne hollandot tanulnom a holnapi vizsgára, valamennyit sikerült is, de persze inkább a gépet püfölöm, meg ma délután sikeresen napoztam is - ez annyit jelentett, hogy kinyitottam a hálóban az ablakot, ráfeküdtem az ágyra, és napoztattam a lábamat, meg nagy nehezen a hátamat, és persze ennek az lett a vége, hogy bealudtam.
na, érzem, hogy lassan megint elővesz a lelkiismeret, úgyhogy megyek, és átnézem a rendhagyó múltidejű igéket meg a vonzatos igéket. nyami.

nagy csalódás

na ez is egy olyan dal, amitől az ember szíve összeszorul, ami jólesően fáj, régi kedvenc. persze lehet, hogy csak annyira hozzánőtt már a leon a profi hangulata is hozzá, pont a film végén szól, ott van a katarzis nagyon.
múltkor a velvetben beszerezetem egy bestof sting cédét, mert csak egy ronygosra hallgatott kazim volt még tinikoromból, nade azon sem volt ez rajta, de most akkor hallgatom meg ezt, amikor csak úgy kell nekem.
ezen felbuzdulva rákerestem a szövegére, mert sosem igazán értettem és basszus, nagyon nem ütős a szövege. nem tudom, mit vártam, de ez a kártyás sztori, hát, abszolút nem illik ehhez a szomorkás keserédes zenéhez.

Annika

ma délelőtt megtartottuk az első "bölcsis barátnő átjön játszani" programot, és tökre jól ment minden. pedig szegény Annika épp ma reggel taknyolt egy akkorát, hogy feldagadt az alsó ajka, és még akkor is vérzett, amikor megérkeztek hozzánk, de egy húsz perc anyuka ölében csücsülés után feloldódott, és nagyot játszottak Hannival. remélem neki is tetszett, meg Henrike is jól érezte magát nálunk, mert tök jó lenne velük még egy pár ilyet összehozni.
persze a tegnap este hullafáradtan sütött  és a "nem életem remekműve" jeligéjű almáspitéből nem ettek, max Annika egy falatot, és Sosó hiába rohant le a közértbe felvágottért, nem itt ebédeltek. sebaj, ráérünk még a közös kajáláskora, nem eszik olyan melegen azt a kását :)

üres a lakás

már csütörtök este (az ugráló és a Marcelék-féle barbekjú után) elbőgtem magam, hogy Hanni nélkülem lesz két hétig. annyira fura elképzelni egy ilyen kettesben eltöltött hét után, hogy nem leszek vele, hogy attól bőgni kell. ma kivittem Sosót meg Hannit a reptérre, és amikor láttam a biztonsági ellenőrzéshez menet az arcán a döbbenetet, hogy anya tényleg nem jön, na akkor ismételten elbőgtem magam (meg most is, ahogy ezt írom), muszáj volt lemennem és a reptéri burgerkingben ennem egy csirkés hambit, hogy a kisírt szemeim egy csöppet lenyugodjanak, és hogy haza tudjak vezetni.
jaj, ez a hormongőzös anyatigris állapot nem igazán jó ahhoz, hogy a keddi hollandvizsgára tudjak tanulni...
na mindegy, holnapra összeszedem magam és tanulok, aztán meg bevonszolom magam a városba, és átveszem a megrendelt cédémet a velvetben.