téli hegy

holnap reggel irány winterberg és a síszezon, péntekig mi leszünk a kékpályák ördögei :)

badje 1!

Hanni szerdán, a harmadik vízhez-szoktató óráján átkerült a következő szintre, az egyes medencébe, ahol konkrétan már láb- meg kar-tempózni tanulnak. Ötig számolva kellett a vízen mozdulatlanul feküdnie hason illetve háton, úgy hogy a feje a vízben van, a kezei meg kétoldalt, úgy, hogy nincs rajta se karúszó, se polifoam biszbasz, majd le kellett merülnie a medence mélyére egy karikáért, és felhozni azt.
Irtó büszke volt magára, meg persze mi is, főleg, hogy a csoportjában van olyan gyerek, aki már november óta szokja a vizet, és várhatóan áprilisig nem kapja meg a badje 1 kék szalagját.
Ja, és ezek után lehet menni hetente kétszer edzeni, úgyhogy sikerült szerda késő délutánra meg pénteken közvetlenül suli utánra is kapni egy-egy időpontot neki. Már úgy várja, hogy csak na.

katedrális

Apu mesélte nagy lelkesen vagy másfél éve, hogy kiolvasta A katedrális folytatását, Az idő végezetéig-et, mire mondtam, hogy igazán örvendek, de egyiket sem ismerem. Erre valahogy eljuttatta mindkettőt hozzám, és Liza születésekor kezdtem el olvasni A katedrálist. Szoptatáskor nem a legelőnyösebb olvasmány, ugyanis a kisbetűvel szedett könyv is vagy nyolcszáz oldal, szóval nehezen kezelhető egy kézzel, de annyira brutálisan jól megírt történelmi krimi és szappanopera egyben, jó sok sexszel és vérrel meg ármánykodással, hogy az ember nem szívesen teszi le a kezéből. Így aztán nem volt annyira fájdalmas, hogy Liza az elején pocsékul aludt, kivéve ha a kezemben vagy mellettem volt, mert legalább haladhattam a sztorival, húszasával faltam az oldalakat. Mostani magamhoz képest rekordidő alatt olvastam ki, és aztán a folytatást is, bár valószínűleg túl hamar jött a második rész az első után, mert az semmi nyomott nem hagyott bennem, míg A katedrális minden egyes mozzanatára emlékszem. Na jó, talán a sztori most így nagyjából nagy nehezen feldereng, de az elsőhöz nem fogható az élmény, amit adott. Az izgalmas és falnivaló egy ponyva, jó kis történelmi háttérrel, meg kell hagyni.

Karácsonyra apunak megvettük a könyvből készült mini-sorozatot DVD-n, aminek nem igazán örült, mert hogy azt már látta a tévében, és egyébként is túl sok benne a vér meg a szex, úgyhogy a dvdket elhoztuk magunkkal, és kapott apu helyette egy könyvet. (Amúgy Krisztiéknek sem jött be a Narnia-dvd sorozat, úgyhogy azt is elhoztuk, bár ők aztán nem kaptak kárpótlást. Hát valahogy így alakult, hogy most nem csak magunknak vettünk filmeket, mégis most sok a néznivalónk.)
Tegnap este Sosó úgy megnézett volna valami jó kis filmet, a három Narniából meg már kettőt megnéztünk, és abból most egy időre elég, úgyhogy apu minden kritikai előzetese ellenére belekezdtünk az első részbe. Mivel a sztori nekem adott, így egy csomó mindenre tudok közben figyelni, és azt kell hogy mondjam, teljesen korrekt a film. A sztori felesleges sallangjait lenyírták, a történelmi kontextus érthető, teljesen korrekt a vér-szex-egyéb történet arány (jobb, mint a könyvben), bár egy anya-fia-szex vonulatot pluszban beraktak, a színészek qrvajók, szóval jó nézni, na. Ja, és persze hihetetlen gyorsan lehet vele így haladni :) A film végén a stáblistán viszont megakadt a szemünk, a film készítőinek a kilencven százaléka magyar. Ma rákerestem, és nem hiába gyanakodtunk, Ócsán és Fóton forgatták a legtöbb jelenetet.
folyt köv

Apacuka

Hanna évekig apacukának hívta Sosót, valahogy összevonta az apát meg a kiszámolós versikét. Most bezzeg, hogy kiszámolna dolgokat, pl ki mesél neki, már csak a holland mondókát használja, mint az osztálytársai.
Azért az eléggé meglepett, hogy a Rozália pincéjéből Maastrichton át elhozott "Az én játékoskönyvem" című, velünk majdnem egyidős Csukás István könyvben benne van az antanténusz szórakatémusz, az apacuka fundaluka vagy az effer geffer Juli nèni. Na jó, ez utóbbi másképp van benne, mi iszli pókkal fejeztük be, nem büdi banyával ;)

ha most

"Ha most lennénk egyetemisták, sztem már rég ismernénk őt. A gonnok boltja mellett."

Ha most lennénk egyetemisták...

Olvasva azt, hogy focidrukkerek buzizzák le a HaHásokat, elgondolkodtam azon, mi lenne, ha...

Egy biztos, iszonyat dühös és frusztrált lennék attól, amit most művelnek. 

A tehetetlenségtől.

Lívia meg bépé unszolására lettem még elsőévesen én is Hökös, meg mert amúgy is már a gimiben is diáktanács-képviselő, aztán meg Judittal diákpolgármester voltam, szóval valahol mindig is bennem volt ez a "ha nem áll fel senki képviselni az érdekeinket, akkor majd felállok én" típusú kivagyiság. Még beszédet is mondtam pár iskolai ünnepélyen, igen, én. Van róla kép is, nem tudom, ki csinálta, de benne van az albumomban. Zöld farmerben és a nőverem által kötött barna pulcsiban állok Leibinger és a polgármester előtt az udvaron, és persze a Martens félcipőben, mert akkoriban fogalmam sem volt arról, hogy az micsoda. Anyámnak sem, a cipőboltos a körúti Salamanderben meg meggyőzött minket, hogy ez egy strapabíró cipő, és még a talpa is saválló - egy kémiafaktosnak ez igazán nem hátrány. A fémbetétről, becsszó, nem tudtam. 

Na a lényeg, hogy tutira Hökös vagy Hahás lennék, vagy valami ilyesmi, és akár ugyanazt a külügyi biztos szerepkört vállalnám be, mint annó tettem, decemberben tuti aktivizáltam volna magam. 

Mindenesetre kíváncsi lennék, hogy a focirajongók mit szólnának a Martens félcipőmhöz.

angol

most éppen azt találtam ki, hogy hogy a delfti egyetem scientific communication master's-ére jelentkezem, ami két év, van benne szakmai gyakorlat, úgyhogy nemcsak papírt ad egy olyan szakmáról, amit szeretnék csinálni, de be is visz a szakmai berkekbe. ehhez be kell mutatni egy két évnél nem régebbi angol nyelvvizsgát, cambridgeit, ielts-et vagy toefl-t, az utóbbira nincs időpont a jelentkezési határidőig, úgyhogy az ielts-et választottam.
befizettem a vizsgára meg a netes előkészítő feladatokra, amiket nagy lelkesen csinálok, bár már néha a fülemből is az folyik.
most szombaton lesz a vizsga, négy részből áll, reggel kilenctől délután ötig leszek ott. nyami.

síelés

ma délelőtt mi is kipróbáltuk a hágai fedett, műhavas sípályát (ahol Hanni tanul síelni), hogy jövő héten ne az első napon kelljen a több éve nem használt sítudásunkat illetve síelni nem tudásunkat feleleveníteni.
Hanni amúgy vasárnap már a nagyobb lejtőn síelt, ahova a sílifttel mentek fel, és irtóra kifeküdt a végén. nem is csoda, én is kikészültem másfél óra után.
na de ma sikeresen legyőztem a rettegést, amit az iciripiciri lejtő tetején éreztem, és sikerült valamelyik lebenyemből előhozni a szlalom- és hóeke-ismereteimet (remélhetőleg lassan beépülnek a mozdulatok az extrapiramidális pályákba), és jóleső térdfájással faltam be a hétköznap délelőtti akciós síjegyhez járó almás sütit meg a kávét a műtűz mellett.

kékpályák, szevasztok! jövünk!

Dennis és Valerio vajúdik

a kísérleti nyulak kíváncsiak voltak, milyenek a szülési fájdalmak. megkapták.
(angol felirattal)

Fordított kölcsönösségi viszony

"...rendszerint nem tanácsos az asszonynép után érdeklődni ott, ahol az emberek böfögnek étkezés után; olyan helyeken viszont, ahol lehet az asszonynép után érdeklődni, ott nem tanácsos étkezéskor böfögni."
Eric Berne: Emberi játszmák

Szülinap

Idén pont szombatra esett Hanni szülinapja, és az osztálytársak bulijai is az előtte való két hétre voltak betervezve, úgyhogy az a poénos helyzet állt elő, hogy tényleg a szülinapján volt a nagy szülinapi zsúr.

Végül csak kilencen voltak a kölkök Hannival meg Lizivel együtt, és tök szuper programot hoztunk (hoztam) össze. Állatos volt a kerettörténet, arra épültek a játékok. Volt lufipukkasztás, a lufikban levő lábnyomok alapján kaptak eská állatos maszkot a gyerekek, majd a maszkok alapján  mentek színezni/matricázni/állatokat készíteni vagy a golyókapkodós békákkal játszani. Volt lufihajtogatás -Sosó kiképezte magát aznap délelőtt, kutyát eddig is tudott hajtogatni, de most már megy a papagáj és a virág is profin -minden lány kért egy virágot, Levi meg egy kardot. Persze volt tortaevés meg uzsonna is, meg ajándék-eldugás és -keresés, majd a hozott ajándékkal játszás - ez annyira vicces volt, 2-3 gyerek már nagyon várta, hogy Hanni kibontsa az általuk hozott ajit, és aztán ők játszanak vele ;)
Liza istenien érezte magát, nagyon pörgött, és volt pár lány, aki időnként leült hozzá és játszott vele, vagy csak babusgatta.
Jó volt nagyon, Hanni mondta is, hogy minden nap elviselne egy ilyet ;)

Síelés

Két hete Sosó kitalálta, hogy Hanna szülinapja után húzzunk el síelni Németországba egy hosszú hétvégére. Mint az őrült kerestem szállást, minden panzió foglalt volt, végül sikerült egy helyet találni a bookingspontkomon keresztül, egy szobájuk volt még, és én nem szarakodtam telefonnal meg emaillel, hanem azon a szaron keresztül le is foglaltam a családi szobát. Lemondani csak 14 nappal az indulás előtt lehet díjmentesen, de sebaj, van szállás. Aztán jött a nagy olvadás, a mínusz 13 fokból plusz 10 lett, Winterbergre meg esőt és olvadást jósoltak, úgyhogy úgy döntöttünk, átrakatjuk a foglalást. Sikerült elintézni, felár nélkül, de sajna már csak a februári tavaszi szünetnek csúfolt síszünet alatt volt hely. Sebaj, átraktuk oda, hét közben még jobb, talán a helyiek nem lesznek olyan sokan, csak holland gyerekesek.
Aztán időközben kiderült, hogy Hanni osztálytársa, Aletta jár síelni tanulni Zoetemeerbe, merthogy ők is a szünetben mennek síelni (na, azóta kiderült, hogy ugyanakkor és ugyanoda, kicsi a világ), és hogy addigra szokja a gyerek a havat, vasárnaponként eljár órára. Sosó ráizzított a témára, én meg napokat eltöltöttem azzal, hogy találjak a környéken olyan műhavas benti sípályát, ahol van még Hanninak szabad hely. Ma kora reggel lett volna az első órája Hágában, de mint kiderült, a 9.15-ös csoport már haladó, a 11 órás viszont teli volt, de végül Sosó bekönyörögte Hannit oda, úgyhogy most éppen sokadszorra szeli a lejtőt, és már nem is esik el, hanem szépen lecsusszan a lécen. Miután meglökik őket. Remélhetőleg a következő két órán tanítanak is valamit nekik, mint pl a hóekét vagy legalább az elindulást ;) Ja, és síliftjük is van, az is jó lenne, ha azt kipróbálnák velük.

Na mindegy, még van két óra a síutunkig, de akárhogy is lesz, Hanni lesz a legképzettebb síelő közülünk. Én amúgy a sífutásra fenem a fogam, annyira nem vagyok oda a normál lesiklásért, főleg hogy parázom a lejtőkön - mert tudom, hogy nem tudok jól síelni, meg mert meredek, szánkóval is félek, amúgy a rollercostereket is utálom, szóval jobb nekem az erdei kitaposott két csíkban trappolni, azt még a Schwarzwaldban megszerettem.