a meleg ruhák és a sznupjetúra

bedobtak a postaládába egy zsákot, hogy ha teletömjük ruhákkal, kedd reggel kilenckor jönnek, és elviszik, és odaadják azoknak, akiknek nincs elég.
mivel úgy tűnik, hogy idén az esős évszak a kelleténél korábban megérkezett, szombat délelőtt nekiálltam szekrényt pakolni - végre levittem a terhesruhákat a pincébe, a nyári ruhák mehettek fel az elérhetetlen felső polcokra, az őszi-téliek meg jöttek le. az ezer éve nem hordott cuccok közül lett egy kis zacskó Vivinek-Julinak (a "kinőtt" kedvencek, amiket inkább ők dobjanak ki, nekem nem ment), illetve a "már tényleg sosem veszem fel, és ciki lenne, ha a nővérem vagy unokahúgom hordaná" ruhákkal az ominózus zsák is megtelt. elraktam a nyári szandálokat, és elővettem a fűzős bakancs-csizmát (amit Hanni elirigyelt tőlem, és cipővásárláskor kiszemelt magának egy kis csizmát, amit a próba után nem volt hajlandó levenni a lábáról, még szerencse, hogy itthon nem hordja).
ezen felbuzdulva Sosó is átnézte a szekrényét, és talált vagy hat olyan nadrágot, amit az elmúlt két évben vett, de konkrétan egyszer nem hordott. divatbemutatót tartott, felpróbálta mindet, és most akkor reménykedjünk, hogy párat majd fel is vesz az idén.
Hanninak előkaptam a polárkabit, amit tavaly vettem akciósan az egyik szupermarketben, de más méret volt a zacskón, mint a ruhán, és csak most lett rá jó, és az is annyira megtetszett neki, hogy itthon a vasárnap délelőtti röpke próba után le sem akarta venni, így aztán mindenkinek megvolt a meleg szerkója, mehettünk a tíz fokban kirándulni. (meg persze azért, mert elviselhetetlen hisztérika volt a lányom reggel óta, és 11-kor már nem bírtunk vele egy légtérben együtt lenni. valahogy szóba került Belgium, ahol egy hónapja jártunk, és ahol a szállóban kapott gumimacit, és azóta neki Belgium a mennyország, ahol sznupjét osztogatnak, szóval egész reggel visított, hogy "menjünk inkább Belgiumba!", mi meg beígértünk neki egy édes palacsintát meg egy sznupjét a dűnéknél)
persze marha nagy mázlistaként ragyogó idő lett délután (napsütés és kemény 13 fok!), meg belefutottunk a dűnéknél valami jópofa természetbarát egyesület - vízügy rendezvénybe, ahol Hannát elkapta egy mikrofonnal sétáló XIV. Lajos korabeli udvaroncnak öltözött ürge, kifaggatta, hogy hogy hívják, és hogy ugye tavaly is itt volt, majd miután shalommal köszönt nekünk, leültetett minket az erdei csokrot fűző néni asztalához, ahonnan aztán átpártoltunk az arcfestő nénikhez, akik meg pillangót festettek Hannira.
a palacsinta és a kabátzsebből elővarázsolt szőlőcukorka után sétáltunk vissza a kocsi fele (kábé fél óra az út felnőtttempóban), és újra végigcsodáltuk az odafele talált gombákat, amik a ragyogó napfényben még szebbek voltak, és asszem sikerült legyőzni Hanna gomba-averzióját, ami úgy testesült meg eddig, hogy nem mert a gombák közelébe sem menni, mert akkor gombás lesz a lába. most végre tisztáztuk, hogy a kettő nem függ össze, és a nagy őzlábtól már úgy búcsúzott el, hogy megsimogatta a kalapját, és a lelkére kötötte, hogy legyen jó gomba.
(és mivel sokan kutyákkal járnak oda kirándulni, az is nyilvánvaló volt, hogy Hanni kaka-undora csöppet sem csökkent, valami páni félelem tör ki rajta, ha kutyaszart pillant meg, nem tudja kikerülni, csak áll lebénulva, és lebiggyedő szájjal nyújtja a kezét, hogy mentsük meg. bár a dolog volt ennél százszor durvább - nem mert földre meg sárba lépni, mert arra is azt hitte, hogy szar, és tenerifén a fekete vulkáni homok miatt még a tengerbe sem volt hajlandó bemenni -, azért van még mit ledolgozni a gumicsizmás sarazós-pocsolyázós túrákkal.)

addikt

tomanek felrakott egy lemonjelly klippet a fészbukra, megnéztem, aztán továbbmentem a kacsásra, és persze Hanna is nézni akarta, mi megy a telefonomon, és azon, hogy az "úszós bácsi" meg az állatok táncolnak, vinnyogva nevettünk mindketten. azóta még ötször megnéztük a mai nap folyamán, nem mondom, hogy zavar, de ha már hatodszor is tátott szájjal nézte, hogy a pasas végigrepül a tájon, egy csöppet elkezdtem aggódni, és azóta próbálom neki magyarázni a szitut, hogy a bácsi csak álmodik...

Megosztott első

Ha már idegeskedés, szombat éjjel eszembe jutott, hogy mekkora nagy égés lenne, ha az embo kiröhögne a naturemethodsos megosztott elsőszerzősségemen, mert hát mégsem én vagyok formálisan a névsor legelején, úgyhogy sebtiben írtam nekik egy szép korrekt levelet, amire azóta sem jött válasz. Átnyálaztam a netet, de semmi bíztatót nem találtam, így aztan halál idegesen felhívtam őket, mire a pasas nevetve mondta, hogy persze hogy első szerzős cikknek számít az is.
Huhh, így most már tényleg csak neki kell kezdenem masszívan irodalmazni a jövő szerdai megbeszéléshez, aztán meg megírni a cuccot. Jaj, és még Ferit is be kéne izzítani, neki kell az egyik ajánlást írnia.
Persze ma 25% kedvezménnyel lehetett őszi-téli anyagokat venni a leidschendami textilboltban, meg Sosóval be kellett menni fagyizni a városba, hamár egyszer vénasszonyok nyara lett így hirtelen, szóval nem voltam ma túl aktív szakmailag, de ma este belekezdek. Komolyan.

Az ügy lezárva

Múlt szerdán volt az idegeskedés napja. Herr Aye utódja, Herr Speck egy kaptális fasz, beszólt, hogy ilyen nincs, biztos benne, hogy csalók vagyunk, és nem volt hajlandó segíteni. Még annyit sem, hogy németül megkérdezze, milyen adatokat kell a hivatalnak megadnunk. Írtunk Herr Ayéhez, aki válaszolt, hogy másnap indul nyaralni, de előtte még tudunk beszélni, csak a telefonszámát elfelejtette megadni, az emailre meg nem válaszolt. Így aztán írtunk egy ex hasikus levelet a hivatalnak. Aztán este végülis sikerült őt elérni, és elmesélte, hogy ne izguljunk, jó hogy írtunk még egy levelet, és bármi legyen is az ítélet, szóljunk neki, segít fellebezni. Mesélte, hogy volt már egy ilyen ügye egy kínai pasassal, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik elfelejtettek még egy helyre levelet írni. Ezek után másnap megjött az email, és tegnap meg a hivatalos levél is, hogy herr Berblinger a familienkassétől lezárta az adócsalásos ügyünket.
Nagylevegő, túl vagyunk rajta, büntetés és pereskedés nélkül. Megérdemeltük azt az üveg normandiai cidre-t.

Miez?

Tegnap délután feljöttünk a gumicsizmás pocsolyatúráról meg játszóterezésről, ahol is segítettünk a büfés néninek kiszivattyúzni a térdig érő vizet a homokozóból, bár a beigért ajándék kávét nem hajtottam be rajta, mert úgy tűnt, megint elönt minket a zuhé, szóval feljöttünk Hannival, és azóta szarul vagyok. Az egy dolog, hogy most jött meg megint, pedig vagy tíz terhességi tünetet produkálok már két hete - tudom, ráizgultam a témára, és a magyar doki által javasolt hőmérőzés is csak arra volt jó, hogy minden napom erről szóljon, valszeg ezért sem jön össze, úgyhogy most ünnepélyesen egygyerekes családdá avanzsálunk elő, gyerekprozsé szünetel. Na de mindezeken felül be is lázasodtam, amit sikerül algopirinnel levinni, de aztán újra felmegy, meg gyenge vagyok. Persze eszembe jutott grész, aki simán bepánikolt régen egy ilyentől, mint a ma reggeli megbeszélés - gyerekkoromban minden karácsony lázasan telt, úgy izgultam, mit kapok, az idióta autósiskolás pasastól, aki lelki terrorban tartott, meg simán fostam.
Reggelre jól leizzadva, pár óra alvás és pár óra reszketve vacogás után Sosó elvitt az egyetemre, és egész fitten lenyomtam a megbeszélést. A pasas odáig van értem szakmailag, segít pályázni, témát találni, szóval nagy pozitív volt az egész. De ezek után sem lettem sokkal jobban, a láz visszajött, a délutánt meg végigaludtam. Úgy tűnik nem grész bújt elő, inkább Anikó hozhatta el a kedves férjétől a kórságot - kedden, mikor Levivel kettesben átjöttek, Rob éppen 3 napja feküdt ágyban.

hoppá

boross rábeszélt ugye az embora, én meg felbuzdultam, és írtam annak a leideni srácnak, aki zebrahalban kimutatta a glükokortikoid receptor béta izoformáját, és ha jól emlékszem még dumáltam is vele annó az amszterdami zebrahalas konferencián a poszterszekcióban. megírtam neki, hogy a témája mennyire viccesen egybevág azzal, amit eddig valaha is csináltam, meg hogy szívesen írnék egy pályázatot, és hogy örülnék, ha megmutatná a labort.
azok után, hogy már a második állásajánlatra (amit az adott csókák hírdettek meg) sem kaptam semmi visszajelzést, nem sok reményt fűztem a válaszhoz, hisz most én kéretlenül tukmálom magam, ehhez képest péntek reggel tízkor jelenésem van nála egy kis csevejre, ha már ennyire közös az érdeklődési körünk, meg hogy megbeszéljük milyen opcióink vannak.
persze hogy a kommunikációs könyvön kívül minden más megjött, amit rendeltem...

Hanna első ütős szóvicce

Kárinnál már háromszor járt Hannicsek - vicces egyébként, hogy a gyerekhajvágás ára milyen meredeken halad felfelé, másodszor, amikor tizenkettő ötvenet kért el, meg mertem volna esküdni, hogy előtte hét ötvenet fizettem, de amikor harmadszor tizenötöt kért el ugyanazért az öt percnyi nyisszantgatásért, kitisztult a kép, hogy nem az én memóriámmal van probléma.
ezzel a tendenciával lassan elérnénk az én hajfestős-hajvágós másfél órás tarifámat, ami egy vagyon, és ilyenkor sajnálja az ember, hogy úgy nő a haja, mintha locsolnák, és kéthavonta kénytelen kiadni hatvanvalamennyit, csakhogy ne legyen grízes a hajtöve. hehe, Hannának mutattam a múltkor, hogy miért is megyek festetni, és azon kívül, hogy ő is szeretne hajat festetni (na még mit nem), néha eszébe jut, hogy lenyomja a hajamat a fejemhez, és nézegeti, hogy fehérek-e a hajtövek. ma viccesen csak annyit mondott, hogy nem fehérek, sárgák.
naszóval mióta Hanna volt Kárinnál, azóta fodrász szeretne lenni nagykorában, és lelkesen simogatja az apja haját, ha ő a nyakába veszi, és mondja hozzá, hogy most éppen samponozza, aztán leöblíti, és akkor most jön a balzsam, és simizi, masszírozza a fejét. ezzel mindaddig semmi gond nem volt, amíg egyszer csak szemtanuja nem lettem annak, ahogy Hanna a saját nyálával krémezte be az apja haját, csak csorgatta rá, csorgatta, aztán belemasszirozta akkurátusan, és persze mindebből az apja semmit nem vett észre. én vihogógörccsel voltam képes lereagálni a történteket, Sosó már éppen azon aggódott, hogy menten bepisilek.
na, mindezek után eléggé respektáltam lányom humorérzéket, amikor tegnap a kocsiban kijelentette, hogy ő Kárin, és aztán rögtön kijavította magát, hogy inkább Nyálin.

meló megint

boross közölte, hogy peters, akihez legutóbb beadtam a jelentkezésemet a'damba, a mikroszkópos csóka a mostani főnöknőjének az exfőnöke, és egy kapitális fasz, és hogy miért nem írok egy embo ösztöndíjat, és megyek el egy általam választott laborba az általam szabott feltételekkel.
ja, miért is nem? megnéztem, tökre passzolnak a követelmények, emberi az egész, csak meg kell írni és meg kell nyerni. hehe.
na, szerdán összeszedem magam, és bejelentkezem speinkhoz, a leideni zebrahalas ürgéhez, hogy ha hozok zsét, befogad-e a laborba (kell a fogadó labortól egy nyilatkozat a pályázathoz), aztán ha igent mond, irány a témaválasztás és a pályázatírás.
hajrá.
na, mondom, hajrá.

tiszta szoba

hanni már egy fél éve szól, ha kakálnia kell, és az csak a bilibe vagy a wc-re jöhet. a pesti nyaralás óta a pisiléssel is elég jól eljut a biliig vagy a wc-ig, sőt, irtó sokszor reggel is csontszáraz a biztonsági okból azért még ráadott pelenka. egyre többször vállalja be önként a sétákat is bugyiban, sőt, ha autókázás miatt mégiscsak pelenka van rajta, akkor is szól, hogy pisilni kell, és - büszkén jelentem - a bokorban és fa tövében csurgatás is profin megy. sőt, mindezek felett ma még a bölcsit is végignyomta bugyiban.
mondjuk a két hasmenős hét elég rázós volt, mert egy ideig csak a bilire volt hajlandó ráülni a lelkem, és azt naponta hatszor kiönteni meg aztán kihipózni elég kemény volt, de aztán egy jól bevált trükkel sikerült a wc-re terelni a figyelmét (éppen lépcsőépítős korszaka volt, és hát a sámlikból szuper wc-lépcsőt lehet kreálni).
szóval ráérzett a dologra a kismacska, vettem is neki egy csomó helyes pöttyös meg masnis kisbugyit meg trikót, és így olyan nagylányos ez a kis lüke két és féléves.

kukockij durvul

eljutottam a második részhez, és itt valami eszement durva lett a könyv, teljesen nem ulickajás, inkább olyan, mint murakami, szinte letehetetlen, nem is lehet elalvás előtti pár perces fárasztónak használni, mert órákig ébren tart.

ó, ió, ció, áció, káció, kommunikáció

rendeltem szakirodalmat, hogy fejlesszem  a kommuná kommunikációs képességeimet, mert irtóra frusztrálna, ha véletlenül egyszer mégiscsak behívnának interjúra, és a kéztördelésem, a fejvakarásom vagy valami elbagatelizált kijelentésem miatt nem vennének fel.

amúgy a múltkori pasas válaszra sem méltat, de azóta találtam a'damban egy szuper posztdok állást, makromolekuláris komplexek vizsgálata vadiúj 3D mikroszkópos eljárással. ma megírtam a coverlettert (upgradeltem magam cover letter írásból, ez most tényleg halál profi lett), csatoltam az önéletrajzomat, fingers crossed, hogy ez most már összejöjjön.

azért ez irtó vicces,  kezelési útmutató kutatókhoz, mintha egy külön állatfajta lennénk.

akvárium reloaded

a pesti utunk után sosó kipucolta az akváriumot, ami konkrétan azt jelenti, hogy mindent, ami neki nem volt benne szimpatikus illetve ami nem létfontosságú, azt kihajintotta. így maradtak a halak, a csigaházak meg a szűrő és a melegítő. a sóder, a csigák és a növények: ív. helyettük berakott valami kisallangozott zöld műanyagot növényutánzatként. mivel aztán nem volt növény meg csiga, amik feldolgozzák a sok felesleges trutyit, hamar tiszta dzsuva lett megint a víz, és algás az akvárium.
na, ma aztán végre fogtam magam, és berendeztem újra az egészet, vettem sódert, háromféle növényt meg két tapadóharcsát takarítóbrigádnak. este vacsora után össze is eresztettem az újoncokat az öregekkel, aki kárpótlásul a bolygatásért kaptak egy nagy adag élő artémiát.
egyelőre mindenki jól elvan. csak az artémia fogy vészesen.

macsós szöveg

Átkarolja a fejem vagy a nyakam, húz magához teljes erőből, és azt mondja:
- Helló, bébi.

kondi

itt az ősz, és nekikezdtünk a sportos életmódnak.
szerdán és pénteken reggel 10-től pilates. tegnap kezdtem, eléggé érzem a hátam meg a hasam meg a combom, de rámfért már, irtóra vacakolt már a hátam meg a vállam. mondjuk mostantól nem a szadista srác van, hanem egy új csaj, irene, aki aranyos, de mindent turbó fokozatban csinál.
csütörtökönként meg hannával háromnegyed tizenegytől uszoda kifulladásig.
ez a program nekem combizom-erősítés - a három kilométeres bringaút oda meg vissza egész jó meló a nagy út alatti alagúttal meg a nagyívű híddal a tizenvalahány kilós gyerekkel meg a teli hátizsákkal, amit ugyan szuperül az ülése hátára tudok pakolni, csak így sajnos extrém farnehéz a bicaj.
a combon kívül még karizom erősítés is, merthogy a tizenvalahány kilós gyereket emelgetni meg húzni kell a puppy-úszás alatt - ma mondjuk csak húzás volt, de körjátékban, úgyhogy egyik kézben saját gyerek egyik keze, másikban másé gyerek egyik keze, és így előre húz - hátrahúz, nemrossz, nemrossz.
mondjuk mivel ez a puppy-úszás már a "nagyoknak" van (két és fél évestől négyéves korig), ezt már a hideg vizes tanmedencében nyomjuk, ezért aztán hanna húsz perc után úgy vacog, hogy óra után rohanunk a dzsakuzziba, ami a szerdai pilates után kifejezetten élvezhető kényszer.
aztán utána jön jó párszor a nagyon sokat csavarodó vizes csúszda, amihez sokat kell lépcsőzni, aztán zuhany, és jöhet hanninak a kismedence, ahol locsol, kacsát itat, vagy éppen hajókat kerget, amíg én kinn pihegek egy műanyag széken (hihetetlen, hogy minden szülő, nagyszülő lábat áztat, beleül vagy belefekszik abba a húszcentis vízbe, egy dolog, hogy higiénia, de úgy kell őket kerülgetniük a gyerekeknek).
aztán ilyenkor már általában mindketten halál éhesek vagyunk, így jön hanna-zuhany és öltözés után az ebéd a büfében - egy tosti meg egy sültkrumplesz hanninak (na jó, ez utóbbi közös) és hozzá valami műanyag hús nekem. hát igen, itt dől a sportiness, itt a kalóriabevitel eléggé befigyel, meg dzsánkfúd ezerrel, de hát hetente egyszer ki nem szarja le.

alakul az ügy...

ügyintéző pasas még hétig szabadságon van - és más sajnos nem tud nekünk segíteni - mikor három hét múlva lejár a fellebbezési lehetőség (írásban), pedig jó lett volna igazából megtudni, pontosan mi is a helyzet, ha megadjuk a kért adatokat, ejtve az ügy, vagy hogy egyáltalán miért kellett ebből ekkora faxnit csapni.
sosó irt neki levelet, emailt meg rendeset, hogy mindenképp reagáljon valamit, ha visszajön a szabiról.