szerda, január 31, 2007
fél tizenegykor már itthon is vagyok, már vacsizok is, kell ennél több?
apró kis örömök: sikerült beállítanom a bloggert, hogy ne kérjen többé kódot, sikerült beszélnem ma kétszeris a pasimmal, (ez három napja nem jött össze, már igazán elhanyagoltnak éreztem magam, persze ezt vele is tudattam), mi az ezek mellett, hogy az eddig szivatós promoter itt sem akar bemenni, sőt négy enhancerből kettő sem, pedig kettő meg bement, ugyanolyan paraméterekkel? mindig is mondtam, hogy csodákra vagyok képes. hihetetlen, megmagyarázhatatlan negatív eredményekre, amelyek mellett ott van kettő pozitív, ami kizár egy rakás hibalehetőséget...
sebaj, megjöttek az új primerek, nekiálltam ma velük foglalkozni, hátha a hozott cuccok voltak bibisek.
előre a holnapért...
apró kis örömök: sikerült beállítanom a bloggert, hogy ne kérjen többé kódot, sikerült beszélnem ma kétszeris a pasimmal, (ez három napja nem jött össze, már igazán elhanyagoltnak éreztem magam, persze ezt vele is tudattam), mi az ezek mellett, hogy az eddig szivatós promoter itt sem akar bemenni, sőt négy enhancerből kettő sem, pedig kettő meg bement, ugyanolyan paraméterekkel? mindig is mondtam, hogy csodákra vagyok képes. hihetetlen, megmagyarázhatatlan negatív eredményekre, amelyek mellett ott van kettő pozitív, ami kizár egy rakás hibalehetőséget...
sebaj, megjöttek az új primerek, nekiálltam ma velük foglalkozni, hátha a hozott cuccok voltak bibisek.
előre a holnapért...
the real story
na hella!
the real story is:
a fekvőgipsz (annyira be volt gyulladva a lábam, - olyan volt, mint egy barnába hajló sötétkék lufi - hogy az egész ambulancia összeszaladt csodájára, méd egy gyors konzíliumot is tartottak felette, 3 komoly doki + egy rezidens állták körül áhítattal) több, mint egy hétig volt, kétnaponta levették, megturkálták a sebeket (ami kibaszottul fájt) mindenféle fertőtlenítővel, aztán vissza a fekvőbe. ráadásul prevencióként minden nap kellet magamat szúrnom (hasba) véralvadásgátlóval. aztán gipsz le, utána továbbra is két-három naponta kellett kötözésre járnom. az elején nem volt para, mert volt dokim, de aztán elment, így árva gyerek lettem. folyton arra kellet várnom, hogy valamelyik doki két betege között engem is megcsináljon. ez volt úgy, hogy 4 óra várakozást jelentett (átlagban 2-2,5 óra várakozás). ez nem volt fasza. a kezem kurvára nem gyógyult, erre valamelyik doki végre kitalálta, hogy napközben legyen szabadon, hogy száradjon, de estére valami kulimásszal kenjem be. persze a seb reggelre mindig fölázott, úgyhogy megelégeltem és nem kentem onnantól tovább. érdekes módon ezerrel elkezdett gyógyulni a kezem. bemegyek kontrollra, erre valamelyik fasz ránéz és egyből bekenette valamivel. Balika haza, kötés, kenőcs le. most a kezem ott tart, hogy azt várom melyik percben esik le a varr. a lábam sebei is begyógyultak, bár még vannak időnként komoly panaszaim. végre meg is röntgenezték, de semmi gáz a csont körül, csak valószínüleg olyan intenzív volt a gyulladás, hogy keményen adott a szöveteknek. a kapilláris keringés kicsit csé. reggel, ha felkelek a két lábam egyforma színű, de amint kilépek az ágy mellé a bal lábfejem elvörösödik és egész nap olyan is marad. lehet, hogy ez maradandó változás lesz. ennyi belefér. jövő héten tervezem már a normális kerékvágásba való visszalépést.
én azt gondoltam volna, hogy marseille-ben melegebb van mint itt. átlaghő min. 10 fok napközben. bár pár napja esett a hó. másnap elolvadt...
Anna mindjárt szül. next week. láttam a babakelengyéiket, babakocsit, picsipacsit. nagyon cuki. veled mizu e téren? (féltitok: Nusi terhes)
nem titok: nálam semmi e téren :o)
röviden...
milla jót
b
kedd, január 30, 2007
fokozatok
tegnap még elfilóztam a turbópizzán a busztól befele jövet, ám elhessegettem a gondolatot, egyrészt gagyin is néz ki tubópizza, másrészt várt a gomba meg a csirkecomb a hűtőben. itt aztán megpucoltam a gombát, kidobtam a már büdös múltheti csirkecombot, beleraktam a gombás szószba a múltheti pulykamellsonkát meg főztem tésztát hozzá, csuda isteni kis olaszt varázsoltam magamnak.
de ma hazafelejövet konkrétan be kellett mennem a pékségbe valami utánpótlásért, és mivel három csokistáskát adtak két euróért, hát három csokistáskát nyomtam be, hogy ne legyek rosszul az utcán. és utána még fér belém a gombás tészta is. van ilyen.
vagyis volt már ilyen, már régóta nem jelentkezett: rosszkedvból átcsapó hirtelen fáradtság, majd ájulásközeli észheztérés: enni kell, de azonnal, különben baj lesz. nem egy vidám dolog, mitnemondjak.
pedig ebédeltem...
de ma hazafelejövet konkrétan be kellett mennem a pékségbe valami utánpótlásért, és mivel három csokistáskát adtak két euróért, hát három csokistáskát nyomtam be, hogy ne legyek rosszul az utcán. és utána még fér belém a gombás tészta is. van ilyen.
vagyis volt már ilyen, már régóta nem jelentkezett: rosszkedvból átcsapó hirtelen fáradtság, majd ájulásközeli észheztérés: enni kell, de azonnal, különben baj lesz. nem egy vidám dolog, mitnemondjak.
pedig ebédeltem...
hétfő, január 29, 2007
a buszon
úgy megy ez, hogy az ember vesz előre mondjuk egy tízes gyűjtőjegyet, ami egy papír mágneskártya, amit felszálláskor érvényesíteni kell, bedugni a masinába, az zizget vagy öt másodpercet, kiírja, mennyi zsé van még a kártyán, és kiköpi. aszittem ennyi az annyi, akinek nincs ilyenje, azt a buszvezető nem is engedi tovább. merthogy felszállás csak az első ajtón, leszállás csak a másodikon.
de nem, ma elémtárult a valóság újabb szelete három kaller képében. egyikük, mint bucószettitacsiból KO, egyszerű de agresszív, fülében három karika, mellényzsebéből hat különböző színű toll kandikál ki lilán, rózsaszínűn, narancssárgán, kéken, zölden. a nagymenő kinézetű ellenőrzi a másik kettőt, majd vókitokin trécsel valakivel, hogy ki melyik buszt vállalja még be, és hogy hol váltanak.
meseszép
lenyugodtam. nem írtam vissza. megyek fürdeni és olvasom tovább a csikágót a masszívra. karmakóma
bingo
nem válaszolok, nem és nem és nem
és kibírom, hogy nem írok vissza, mert felbasztam az agyamat, egész álló nap basztat a miértekkel és hogyokkal, és a faszomkivan ezzel a kényszeredett projekttel, amit megörököltem pétertől, és amit most márszej miatt átadtam szimonénak. egy szaros tesztelésről van csak szó éppenséggel ma, hogy a ligálás jól ment-e, és basszus szaros félig hasított miniprepeken vitázunk, okoskodik agyba főbe, de bezzeg amikor itt volt a srác, le se szarta az egészet, mert persze mindig csak utána okos, okoskodó, és persze igaza is van, mert ha kutyafuttában áll neki az ember dolgozni egy projecten, amit nem ő talált ki, (és főleg ha az az ember én vagyok), akkor lesznek benne hibák, elemi hibák, mert nem az a fontos, az csak másod-harmadrendű project, mert szivatás van az elsőrendűvel is....ahhhhh
nemválaszolok, mert vagy annyit írnék kibaszottul cinikusan, hogy bingó, vagy leírnám, hogy ez a kibaszott összevisszaság pontosan ide vezet, ez lesz abból, ha erőlteti sietteti a dolgokat, nem marad idő átgondolni. és lehet, hogy most úgy gondolom, ezt valakinek végre a fejéhez kellene vágnia, de az is lehet, hogy az egy pohár bor mondatja ezt velem (amit az a fasz hoszteltulaj, zsan itatott meg velem, miután két sarokkal arrébb levő kukához küldött ki a szeméttel) , és jövő pénteken nem tudnék a szemébe sem nézni.
és most akkor valami zúzós zenét ide, busvakát, azt.
perszehogy nincs itt, marad a proteksün a masszívtól...
és kibírom, hogy nem írok vissza, mert felbasztam az agyamat, egész álló nap basztat a miértekkel és hogyokkal, és a faszomkivan ezzel a kényszeredett projekttel, amit megörököltem pétertől, és amit most márszej miatt átadtam szimonénak. egy szaros tesztelésről van csak szó éppenséggel ma, hogy a ligálás jól ment-e, és basszus szaros félig hasított miniprepeken vitázunk, okoskodik agyba főbe, de bezzeg amikor itt volt a srác, le se szarta az egészet, mert persze mindig csak utána okos, okoskodó, és persze igaza is van, mert ha kutyafuttában áll neki az ember dolgozni egy projecten, amit nem ő talált ki, (és főleg ha az az ember én vagyok), akkor lesznek benne hibák, elemi hibák, mert nem az a fontos, az csak másod-harmadrendű project, mert szivatás van az elsőrendűvel is....ahhhhh
nemválaszolok, mert vagy annyit írnék kibaszottul cinikusan, hogy bingó, vagy leírnám, hogy ez a kibaszott összevisszaság pontosan ide vezet, ez lesz abból, ha erőlteti sietteti a dolgokat, nem marad idő átgondolni. és lehet, hogy most úgy gondolom, ezt valakinek végre a fejéhez kellene vágnia, de az is lehet, hogy az egy pohár bor mondatja ezt velem (amit az a fasz hoszteltulaj, zsan itatott meg velem, miután két sarokkal arrébb levő kukához küldött ki a szeméttel) , és jövő pénteken nem tudnék a szemébe sem nézni.
és most akkor valami zúzós zenét ide, busvakát, azt.
perszehogy nincs itt, marad a proteksün a masszívtól...
szombat, január 27, 2007
várostnéztem
ma egész nap, kifáradtam, mint a kutya a hidegtől-széltől-naptól.
megnéztem azt a hostelt, ami ugyanennyiért ad stúdiót benn a városban, de kiábrándító környéken van és legalább egy órányira a labortól, szóval maradok a seggemen a szar matraccal...
izgalmas egy randa nagyváros ez, hogy mitnemondjak, de azért most kezdtem el csak értékelni, hogy itt a külvárosban szereztek nekem szállást, azért ez a sokadalom sokkoló egy csöppet, iszonyat sok a lepukkant ember, homlessz és szétszívott-szétivott pasas, este nem lehet ám vidám a belváros.
durva egy történelmű egy város, annyi minden történt itt, hogy csak a legutóbbi szörnyűségként hitlert említsem, aki kábe 200 házat robbantatott fel 43-ban, hogy megszűntesse a bűnözést (ha nincs már meg az a negyed, ahol bűnözők laknak, akkor bűnözés sincs elvre alapozva).
a napkirály is odavolt ezért a városért, lajos építette fel a kikötő öble két oldalán álló erőd közé azt az összekötő hidat, ami végülis adolf robbantgatásai miatt dőlt össze...
nem sokfelé jártam végülis, csak az öreg kikötőnél meg az akörüli negyedekben kószáltam, aztán végül egy csirkés melegszendviccsel majd egy fondantsokolával a hasamban, és egy pimkis retrorucival meg egy fekete kardigánnal a táskámban hazapattyogtam...
holnap kirándulás a fehér sziklákon át az egyik öbölbe, ahol piknikezünk majd klémannal és szebasztyiannal. izgi lesz nagyon! még filózok, hogy elvigyem-e a második üveg cidre-ét...
megnéztem azt a hostelt, ami ugyanennyiért ad stúdiót benn a városban, de kiábrándító környéken van és legalább egy órányira a labortól, szóval maradok a seggemen a szar matraccal...
izgalmas egy randa nagyváros ez, hogy mitnemondjak, de azért most kezdtem el csak értékelni, hogy itt a külvárosban szereztek nekem szállást, azért ez a sokadalom sokkoló egy csöppet, iszonyat sok a lepukkant ember, homlessz és szétszívott-szétivott pasas, este nem lehet ám vidám a belváros.
durva egy történelmű egy város, annyi minden történt itt, hogy csak a legutóbbi szörnyűségként hitlert említsem, aki kábe 200 házat robbantatott fel 43-ban, hogy megszűntesse a bűnözést (ha nincs már meg az a negyed, ahol bűnözők laknak, akkor bűnözés sincs elvre alapozva).
a napkirály is odavolt ezért a városért, lajos építette fel a kikötő öble két oldalán álló erőd közé azt az összekötő hidat, ami végülis adolf robbantgatásai miatt dőlt össze...
nem sokfelé jártam végülis, csak az öreg kikötőnél meg az akörüli negyedekben kószáltam, aztán végül egy csirkés melegszendviccsel majd egy fondantsokolával a hasamban, és egy pimkis retrorucival meg egy fekete kardigánnal a táskámban hazapattyogtam...
holnap kirándulás a fehér sziklákon át az egyik öbölbe, ahol piknikezünk majd klémannal és szebasztyiannal. izgi lesz nagyon! még filózok, hogy elvigyem-e a második üveg cidre-ét...
csütörtök, január 25, 2007
lakáskultóra kritika
sötét van a tücsök és hangyában
piszkosul zavar, hogy az összes lámpa fényét a plafonra irányítják. elsőre hangulatos, de hogy a picsába főzzön az ember, ha a kaját meg a lábost nem látja, csak a plafon egy pici részletét? amúgy sehol egy fűszer (nehogymá mindenki vesz egy kiló sót, ha idejön pár napra), sehol egy deszka, a serpenyőn két nagy luk tátong a teflonrétegben, a sütő meg valami iciripiciri kis melegszendvicsmelegítő, már egy órája küzd egy szelet spár-sütőtökkel, még szerencse, hogy a virslihez és a párolt zöldborsóhoz nem kellett sem fűszer sem pedig semmi kunszt sem idő. kicsit macerás dolog minden nap kajáldába járni, főként hogy a kajáldáknak általában három alkalommal meg lehet unni a kínálatát, meg persze ki bírja pénztárcával a legalább tízeurós fogásokat. (najó, ha kérek számlát, elszámolhatom, ez nem annyira szar)
na de vissza a tücsökéshangyára.
ez elvileg egy olyan begpekkersz szálló lenne, ahol a nappaliban összegyűl a jónép, főleg, akinek csak hálószobája van, és nem stúdiója, mint nekem, és nagy közös örömködés van. most éppen valaki gitárt hangol, és egy pasas a lépcsőn telefonál baromi hangosan. de ez eddig a maximális szocializálódás, amióta itt vagyok. a főnökúr egy jópofa figura, de kedden én voltam az egyetlen vendég, akkor marha kellemetlen volt lenn ülni vele meg a japi csajszival, aki a laptopját bámulta egész nap. inkább feljöttem a szobámba, amit azóta is mesterien űzök.
én itt élek, a kis szaros sötét szobában, ami a képen nagyon helyes, de az a kis helyes szekrény ott fenn sámliról érhető csak el, mellesleg szék nincs is, csak két sámli, asztalnak egy léces kerti asztal (bal csücsök), az ágy meg az a kanapé lenne, csak kihúzva, matrac a földön, marha kényelmetlen, az egyetlen haszálható lámpa (jobb csücsök) pedig nem világít le a matracra, ha kinyitom, és meg elalvás előtt olvasnék egyet, így átkerült a kanapé szélére.
ígérem abbahagyom a panaszkodást, de ez kikívánkozott...
piszkosul zavar, hogy az összes lámpa fényét a plafonra irányítják. elsőre hangulatos, de hogy a picsába főzzön az ember, ha a kaját meg a lábost nem látja, csak a plafon egy pici részletét? amúgy sehol egy fűszer (nehogymá mindenki vesz egy kiló sót, ha idejön pár napra), sehol egy deszka, a serpenyőn két nagy luk tátong a teflonrétegben, a sütő meg valami iciripiciri kis melegszendvicsmelegítő, már egy órája küzd egy szelet spár-sütőtökkel, még szerencse, hogy a virslihez és a párolt zöldborsóhoz nem kellett sem fűszer sem pedig semmi kunszt sem idő. kicsit macerás dolog minden nap kajáldába járni, főként hogy a kajáldáknak általában három alkalommal meg lehet unni a kínálatát, meg persze ki bírja pénztárcával a legalább tízeurós fogásokat. (najó, ha kérek számlát, elszámolhatom, ez nem annyira szar)
na de vissza a tücsökéshangyára.
ez elvileg egy olyan begpekkersz szálló lenne, ahol a nappaliban összegyűl a jónép, főleg, akinek csak hálószobája van, és nem stúdiója, mint nekem, és nagy közös örömködés van. most éppen valaki gitárt hangol, és egy pasas a lépcsőn telefonál baromi hangosan. de ez eddig a maximális szocializálódás, amióta itt vagyok. a főnökúr egy jópofa figura, de kedden én voltam az egyetlen vendég, akkor marha kellemetlen volt lenn ülni vele meg a japi csajszival, aki a laptopját bámulta egész nap. inkább feljöttem a szobámba, amit azóta is mesterien űzök.
én itt élek, a kis szaros sötét szobában, ami a képen nagyon helyes, de az a kis helyes szekrény ott fenn sámliról érhető csak el, mellesleg szék nincs is, csak két sámli, asztalnak egy léces kerti asztal (bal csücsök), az ágy meg az a kanapé lenne, csak kihúzva, matrac a földön, marha kényelmetlen, az egyetlen haszálható lámpa (jobb csücsök) pedig nem világít le a matracra, ha kinyitom, és meg elalvás előtt olvasnék egyet, így átkerült a kanapé szélére.
ígérem abbahagyom a panaszkodást, de ez kikívánkozott...
szerda, január 24, 2007
megfájdul az ember feje
ahogy lefújja az ember fejét a szélvihar...
ma este tízre elhívtak srácok (egy srác és egy Delphine nevű lány) mozizni, remélem nem alszom be. jaj, a tea, amit főzni akartam...
na meg is van...
szóval mozi. franciául. majd kiderül mennyit értek belőle.
nemrég jöttem csak vissza a szobámba, a jó kis becsapósan helyes, de valójában iszonyatosan kényelmetlen és unpraktikus szobácskámba, a szar kihúzhatós kanapé ágyamhoz, aminek a matraca egy kalap kaka. egy szerencsém van, hogy két takaró volt a szekrényben, és nem fagytam meg éjjel. Szóval csak most jöttem vissza, mert beültem kajálni.
Egy környékbeli kisvendéglőben vacsiztam, egyedül, totál, én voltam az egyetlen vendég a nyolcasztalos kisteremben, a pincérnő és a konyhából az étterembe nyíló kukucskáló és kiadóablakon keresztül a séf is egy nőcivel dumált majdnem egész végig, marha vicces volt belátni a konyhába, hogy hogy csinálja a szaki a salátát meg a paradicsomos gnoccsit. Amikor a csajszi, akivel dumáltak, elment, a pincérlány meg elment szalvétáért, ki is könyökölt megkérdezni, hogy hogy izlik. vicces kisváros-hangulatú kerület ez, sok kisbolttal, zöldségessel, pékséggel. tetszik, na.
na lassan megyek, jön értem a srác - ciki, hogy pont az ő nevére nem emlékszem - kocsival elvisz a moziba. két nap alatt ez lesz a negyedik fuvarom, nem rossz. tegnap délután egy nőci, akinek csak az egyik keze mozgott, akitől megkérdeztem, merre van a huszonegyes busz, azt mondta elvisz az obeliszkhez, és el is vitt, tök jófej volt, dumcsiztunk, aztán ma reggel két fuvarral mentem be dolgozni: a hosteltulaj elvitt az obeliszkig, ott meg agnes-szel volt randim, ő onnan vitt be luminybe. és most ez a srác visz el, akinek elfelejtettem egy perc alatt a nevét, mert már szívás lenne bejutnom a huszonegyessel...
update: a film szar, a világért se fizess érte, ha nem muszáj. egyébként öten voltunk, és utána felmentünk az olasz srác (Andrea) és az azóta memorizált nevű Clément lakásába inni (kötelező jelleggel - ezután a film után inni kell), azután Clémemt és Delphin hazafuvaroztak, egy csöpp városnézős kerülővel.
ma este tízre elhívtak srácok (egy srác és egy Delphine nevű lány) mozizni, remélem nem alszom be. jaj, a tea, amit főzni akartam...
na meg is van...
szóval mozi. franciául. majd kiderül mennyit értek belőle.
nemrég jöttem csak vissza a szobámba, a jó kis becsapósan helyes, de valójában iszonyatosan kényelmetlen és unpraktikus szobácskámba, a szar kihúzhatós kanapé ágyamhoz, aminek a matraca egy kalap kaka. egy szerencsém van, hogy két takaró volt a szekrényben, és nem fagytam meg éjjel. Szóval csak most jöttem vissza, mert beültem kajálni.
Egy környékbeli kisvendéglőben vacsiztam, egyedül, totál, én voltam az egyetlen vendég a nyolcasztalos kisteremben, a pincérnő és a konyhából az étterembe nyíló kukucskáló és kiadóablakon keresztül a séf is egy nőcivel dumált majdnem egész végig, marha vicces volt belátni a konyhába, hogy hogy csinálja a szaki a salátát meg a paradicsomos gnoccsit. Amikor a csajszi, akivel dumáltak, elment, a pincérlány meg elment szalvétáért, ki is könyökölt megkérdezni, hogy hogy izlik. vicces kisváros-hangulatú kerület ez, sok kisbolttal, zöldségessel, pékséggel. tetszik, na.
na lassan megyek, jön értem a srác - ciki, hogy pont az ő nevére nem emlékszem - kocsival elvisz a moziba. két nap alatt ez lesz a negyedik fuvarom, nem rossz. tegnap délután egy nőci, akinek csak az egyik keze mozgott, akitől megkérdeztem, merre van a huszonegyes busz, azt mondta elvisz az obeliszkhez, és el is vitt, tök jófej volt, dumcsiztunk, aztán ma reggel két fuvarral mentem be dolgozni: a hosteltulaj elvitt az obeliszkig, ott meg agnes-szel volt randim, ő onnan vitt be luminybe. és most ez a srác visz el, akinek elfelejtettem egy perc alatt a nevét, mert már szívás lenne bejutnom a huszonegyessel...
update: a film szar, a világért se fizess érte, ha nem muszáj. egyébként öten voltunk, és utána felmentünk az olasz srác (Andrea) és az azóta memorizált nevű Clément lakásába inni (kötelező jelleggel - ezután a film után inni kell), azután Clémemt és Delphin hazafuvaroztak, egy csöpp városnézős kerülővel.
kedd, január 23, 2007
Az író új kötete a budapesti Csikágóban, a Keleti pályaudvar környékén játszódik. Ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, körfolyosóinak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, gengsztereinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. Szerelmek, sötét tragédiák, történelmi korfordulók és ironikus történetek dús szövevénye ez a hihetetlenül sokszínû, fordulatos és szórakoztató kötet. A szereplõk a hetedik kerület jellegzetes figurái, olyanok, akikre ismerõsként tekint az olvasó. Ám mindegyikük története egy-egy kalandregény, akár bejárta a fél világot, és három földrészen át menekült sorsa elõl, akár soha el sem mozdult a kopott utcasarokról, ahol megszületett. A gangregény komor és mulatságos figurái a Milleneumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben mely a könyv helyszíne és fõszereplõje. A kötet lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly
"Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és a kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát. A teremtés lázában épült az új negyed, olyan sebesen nőtt ki a földből, hogy messzi kerületekből is csodájára jártak. Amint a kívülállók számára is derengeni kezdett az egymást derékszögben metsző utcák könnyedén átlátható világa, az észszerűség és a korszerűség tiszta képlete, a negyed megkapta egyesek szerint gúny- mások szerint becenevét. Csikágó. Mert a képeslapok Chicagót, a tengerentúli préri-metropoliszt hirdették a modern városiasság netovábbjának. Csikágó, mert egyedül Chicagóban harapódzik ilyen sebességgel a ráció rácsszerkezete, és zabálja fel a környező üres síkságot. A keresztelő idején a bűnről még szó sem esett. Az új pesti negyed mintha versenyt futott volna az ismeretlen amerikai nagybácsival; két év alatt lett a semmiből."
Ma sikeresen elolvastam az első részt, az amerikai nagybácsit. marhajó. piszokjó. imádom. főleg, hogy még hátra van belőle vagy háromszáz oldal...
"Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és a kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát. A teremtés lázában épült az új negyed, olyan sebesen nőtt ki a földből, hogy messzi kerületekből is csodájára jártak. Amint a kívülállók számára is derengeni kezdett az egymást derékszögben metsző utcák könnyedén átlátható világa, az észszerűség és a korszerűség tiszta képlete, a negyed megkapta egyesek szerint gúny- mások szerint becenevét. Csikágó. Mert a képeslapok Chicagót, a tengerentúli préri-metropoliszt hirdették a modern városiasság netovábbjának. Csikágó, mert egyedül Chicagóban harapódzik ilyen sebességgel a ráció rácsszerkezete, és zabálja fel a környező üres síkságot. A keresztelő idején a bűnről még szó sem esett. Az új pesti negyed mintha versenyt futott volna az ismeretlen amerikai nagybácsival; két év alatt lett a semmiből."
Ma sikeresen elolvastam az első részt, az amerikai nagybácsit. marhajó. piszokjó. imádom. főleg, hogy még hátra van belőle vagy háromszáz oldal...
globalizé
igazából csak pár dolog az, ami emlékeztet arra, hogy nem otthon vagyok. pl hogy nincs itt a sárga polártakaróm, amivel a nagyszobában be szoktam magam bugyolálni, ha ilyen hideg van, mint most, vagy hogy nincs itt papucsom, pedig ugyanolyan hideg a padló, és persze nincs itt sosó sem, de ő amúgy is most londonban van, de mindegy.
jó, a környék azért nagyban nem ugyanolyan, ezek a fehér sziklák meg a tenger egy csöppet tutibb, mint az fzk körüli erdő, de a bagett, a burzin, a sonka, a kecskesajt, a pinklady alma, a narancslé és a tea mind mind detto ugyanaz a spárban itt is ott is. csak itt szpárnak mondják. (tepszi, mi?)
na jó, jegeseső nem volt karlsruhében. bár a wetterpontdée szerint már havazik. az meg hasonló...
amúgy a rájener 20 perccel az igért idő előtt érkezett meg, gondolom ez a húsz perc a félóra ráadásból maradt, de azért ez így is szuper. a ka-badenairpark busz sem késett, minden klappolt, a marseille kp-ba bemenő busz is, csak a pályaudvarról a szálláshoz cipelő taxis nem adott számlát, merthogy kifogyott. mindegy, ez van, ugrott egy huszas, lefogadom, hogy holnap csak ezért nem ugrik ide. amúgy amiről nincs számla, vissza kell adni az ezresből. annyit kaptam erre az útra az utaztatós nénitől...
jó, a környék azért nagyban nem ugyanolyan, ezek a fehér sziklák meg a tenger egy csöppet tutibb, mint az fzk körüli erdő, de a bagett, a burzin, a sonka, a kecskesajt, a pinklady alma, a narancslé és a tea mind mind detto ugyanaz a spárban itt is ott is. csak itt szpárnak mondják. (tepszi, mi?)
na jó, jegeseső nem volt karlsruhében. bár a wetterpontdée szerint már havazik. az meg hasonló...
amúgy a rájener 20 perccel az igért idő előtt érkezett meg, gondolom ez a húsz perc a félóra ráadásból maradt, de azért ez így is szuper. a ka-badenairpark busz sem késett, minden klappolt, a marseille kp-ba bemenő busz is, csak a pályaudvarról a szálláshoz cipelő taxis nem adott számlát, merthogy kifogyott. mindegy, ez van, ugrott egy huszas, lefogadom, hogy holnap csak ezért nem ugrik ide. amúgy amiről nincs számla, vissza kell adni az ezresből. annyit kaptam erre az útra az utaztatós nénitől...
péntek, január 19, 2007
:)
cunningham konyvet olvasom, es a masodik novella hosnoje, Cat, a 38 eves afroamerikai nyomozono tobbszor, amikor a pasijahoz fordul, mantrazza magaban, hogy "kiralnyoi tartas, tanitonenis hang" es errol mindig eszembe jutsz.
amire esténként bealszom olvasás közben
az a német csilles palotai a klasszikrádión.
"DJ Jondal owes his name to one of the most "chilly" beaches of Europe's no. 1 party island IBIZA - the Cala Jondal. His name is program.
DJ Jondal is Martin A. Unger from Munich and can be defined as one of the leading DJs of the electronic chill music in Germany. His career as A&R for a variety of labels (incl EMI, Mute, etc) and his enormous music background (DJ since 1976 and record-collector since his childhood) build the fundament on which Jondal is moving around as an anchorman in the local chillout scene. For the past 13 years, Jondal worked as publishing A&R for Warner/Chappell and together with Alex Azary (Elektrolux), he has put together the very successful selection of the night-loops "Space Night" for a public television station. Therefore, over the past years fans have been won for a sound, which has outgrown the term "underground". As DJ, Jondal is a regular at relevant clubs and lounges, also part of major parties in Ibiza. Besides all these activities, he is working on his own global chill-out-music-network. Distinctive labels, such as Stereo DeLuxe, Ministry of Sound, Wagram, United, Energy and many others, new media companies and illustrious projects like De-Phazz, value Jondal's consulting with 24 years of professional management experience in the music-business. As from 1st October 2004 DJ Jondal started his own company under the name: jondaljazz
Jondal is continuously active - but his music chills like Buddha!"
"DJ Jondal owes his name to one of the most "chilly" beaches of Europe's no. 1 party island IBIZA - the Cala Jondal. His name is program.
DJ Jondal is Martin A. Unger from Munich and can be defined as one of the leading DJs of the electronic chill music in Germany. His career as A&R for a variety of labels (incl EMI, Mute, etc) and his enormous music background (DJ since 1976 and record-collector since his childhood) build the fundament on which Jondal is moving around as an anchorman in the local chillout scene. For the past 13 years, Jondal worked as publishing A&R for Warner/Chappell and together with Alex Azary (Elektrolux), he has put together the very successful selection of the night-loops "Space Night" for a public television station. Therefore, over the past years fans have been won for a sound, which has outgrown the term "underground". As DJ, Jondal is a regular at relevant clubs and lounges, also part of major parties in Ibiza. Besides all these activities, he is working on his own global chill-out-music-network. Distinctive labels, such as Stereo DeLuxe, Ministry of Sound, Wagram, United, Energy and many others, new media companies and illustrious projects like De-Phazz, value Jondal's consulting with 24 years of professional management experience in the music-business. As from 1st October 2004 DJ Jondal started his own company under the name: jondaljazz
Jondal is continuously active - but his music chills like Buddha!"
szerda, január 17, 2007
Edelfrauengrab & Karlsruher Grat
na ez egy olyan hely, amit nem fogunk elfelejteni, az tutter, egyrészt, mert viccesen totál véletlenül kerültünk arra az útra (tankolni kellett, tíz kilométernyi benzin maradt csak, és aztán ott a benyakútnál megláttuk a svarcvaldhohhstrassze táblát, ezt követtük), és totál véletlenül fordultunk vissza a kereszteződéshez, amit az utolsó pillanatban vettem észre, kerültünk a beton- és kavicsgyárhoz (tisztára kopaszigát-fíling, a lepuki gyár után maga a csoda :), és aztán a vízeséshez, ami több kilométeren át esik egy picit. aztán sziklásra vált a terep, és mászni kell felfele, és aztán benn az erdőben, és jó magasra fel, egészen a tehenekig meg a hüttéig.végre egy olyan túrahely, ahol igazi picike kis ösvényen visz az út, nem pedig erdészeti betonúton, ahol az áfonyabokrok egy karnyújtásra vannak. ősszel itt a helyünk :)
fitkom, fitkom, vagyon-e...
vagyonbizony, egy kisebb vagyon volt a két éves bérlet
de már régóta tervezzük, hogy kéne valamit csinálni a has-és segg-méretek graduális növekedésének tendenciájának megállítása és visszafordítása érdekében, és a fittkom van kában és frában is, és lehet variálni, hogy ki hol jár el izzadni.
azért előtte megnéztem az itteni konkurrenciát, de az emberszag és a lekoszlottság menten elriasztott. úgyhogy maradt a fittkom, merthogy ez ugye európa-szerte van mindenfele (máshol pl londonban fittfirst), és az előre kifizetett egyéves bérlet marha olcsóra jön ki. viszonylag.
ezen felbuzdulva vettem két kártyát, és szombaton el is mentünk dinamikus pilátesre, ami vicces volt, merthogy sosót tornázni még nem láttam, úgy kellett visszafognom magam, hogy csak vigyorogjak, ne röhögjek. de aztán annyira nehéz feladatokat adott a csajszi, hogy már kedvem sem maradt nevetni... tegnap meg lüszienn, az amerikai tréner mutatta körbe a gépeket, és dolgoztatott meg rajtuk (odáig volt a hasizmomért, komolyan :)
van szaunájuk minden helyen, ami nem lenne rossz, csakugye németországban vagyunk, és itt egészségtelen a fürdőruha, de hálistennek van külön dámenszauna, hogy ne kelljen fütykösökkel szemköpszt ücsörögni, ha valakinek az nem esik jól.
csak persze márszejben nincs semmi ilyenjük, bár belegondoltam, franciául még kevesebb torna-kifejezést tudok, németül már nagyjából értem a lapockazár, emeldfeljebb satöbbiket. namindegy, majd négy hét múlva folyt köv.
márszejez
na az van, hogy megy az évi márszejbe, legalább három hétre, többre nem megy, merthogy február második hete már foglalt, megy nyaralni, és az egésznek február utolsó hetéig kell megtörténnie, szóval jövő kedden kibumlizik a karlsruhe-baden airparkba, ami éppenséggel rheinmünsterben van, és felszáll a tízajrós jegyével (amit feltornáztak hatvanra, na ez aztán a geci üzlet, ha feladsz csomagot, fizess még tizet, de akkor nem lehet ekszpresszcsekinn, és még fizess biztosítást is, nade mindegy is, elvileg kifizetik ezt is, remélem tényleg, még a trieszti pénzt sem láttam viszont, pedig annak már jópár hónapja...), és majd csak február nyolcadikán jön vissza, hogy aztán tizedikéig még kimossa és összepakolja a dolgait...
visz magával néhány prájmert (ha addig megrendeli, és addig ki is szállítják), német nyelvtan könyvet, meg lapitopit, hátha olyan szállást találnak (remélem keresnek!!), ahol van net, meg developmental biology könyvet jegyzetfüzettel, legalább két-három izgis könyvet, meg ha addig talál, egy jókis utikönyvet, felkészülve az itt átlagos vendégleszarós fogadtatásra, meg arra, ha sosó tényleg összehozza az egyik hétvégére a látogatást, és akkor elmennek nimes-be, vagy valahova a környékre...
izgi, kalandra fel.
előre, az új kapuút vektorért!
ja, amúgy sikerült beraknom a promótert meg a vénuszgéefpét, és működik, a lakzéfestés holnapra reméljük megmutatja, hogy bibis, vagy sem, tehát cikk is lesz, mármint mi is benne leszünk. de ahhoz, hogy a doktori témámhoz effektíve hozzákezdjek, kellene egy új entrivektort csinálnom. ezt próbáljuk majd meg anyezzel.
visz magával néhány prájmert (ha addig megrendeli, és addig ki is szállítják), német nyelvtan könyvet, meg lapitopit, hátha olyan szállást találnak (remélem keresnek!!), ahol van net, meg developmental biology könyvet jegyzetfüzettel, legalább két-három izgis könyvet, meg ha addig talál, egy jókis utikönyvet, felkészülve az itt átlagos vendégleszarós fogadtatásra, meg arra, ha sosó tényleg összehozza az egyik hétvégére a látogatást, és akkor elmennek nimes-be, vagy valahova a környékre...
izgi, kalandra fel.
előre, az új kapuút vektorért!
ja, amúgy sikerült beraknom a promótert meg a vénuszgéefpét, és működik, a lakzéfestés holnapra reméljük megmutatja, hogy bibis, vagy sem, tehát cikk is lesz, mármint mi is benne leszünk. de ahhoz, hogy a doktori témámhoz effektíve hozzákezdjek, kellene egy új entrivektort csinálnom. ezt próbáljuk majd meg anyezzel.
kedd, január 09, 2007
na mégegyszer
mondja az üzemorvosi asszisztens, merthogy az átlaggörbe alatt volt a légzésteszt görbéje. nyugodtan lélegezni, aztán nagylevegő - ilyenkor előre is hajol, hogy mutassa, mennyire mélyen kell belélegezni - aztán gyorsan ki - mondom, mutatja előre, csinálja, persze ő nem a gépbe, neki nem kell ráharapni a wcpapírgurigára, orrán egy csipesszel. mindegy, harmadszorra akár normálisnak is mondható eredmény jön ki, mehetek az 59 kilómmal és 167 centimmel a vér-és pisivétel után a színtesztre. (ez a színteszt meg ugye inkább azon múlik, hogy csináltad-e valaha, és tudod vagy sem, hogy direkt becsapósak, úgyhogy ha hármast látsz, még nézed egy pillanatot a bal oldali színeket, hogy lehet-e nyolcas, ha egyest, hogy lehet-e négyes, mert sosincs egyes és sosincs hármas)
aztán jön a doki: vérnyomás 112 per 75, pulzus 61, máj nincs megnagyobbodva, reflex karon lábon megvan (a múltkori nőcske összevissza verte a bal lábamat, mert nem találta a megfelelő pontot, aztán feladta), tüdőtérfogat 3,8 liter, szem, fül tiszta.
kérem a következőt!
aztán jön a doki: vérnyomás 112 per 75, pulzus 61, máj nincs megnagyobbodva, reflex karon lábon megvan (a múltkori nőcske összevissza verte a bal lábamat, mert nem találta a megfelelő pontot, aztán feladta), tüdőtérfogat 3,8 liter, szem, fül tiszta.
kérem a következőt!
hétfő, január 08, 2007
írtam egy nagyon komoly dolgozatot, nemsokára megjelenik az elixírben
a torzult tér meg a legsokváltozósabb függvény, a lepedő pedig segíti az ATP felszabadulást.
hova jutott a tudomány a vesszőlötyögtetéstől, bezzeg a bácsik, akik szültek, de ma már a tudomány bevonult az orvostudományba is, ráadásul az in vitro képalkotás sőt a memóriatudomány, és a földsugárzás, na meg az elektroszmog!!!!
segítség! túlsavasodom!
hova jutott a tudomány a vesszőlötyögtetéstől, bezzeg a bácsik, akik szültek, de ma már a tudomány bevonult az orvostudományba is, ráadásul az in vitro képalkotás sőt a memóriatudomány, és a földsugárzás, na meg az elektroszmog!!!!
segítség! túlsavasodom!
szombat, január 06, 2007
gyerekgyár
nem feltétlenül kell látnod magad előtt az arcát, akinek a könyvét olvasod, bár ha éppen önmagáról ír, akkor mint főhős, elképzelődik. mondjuk ha a könyv fele éppen hiperscifi, perverz módon hihetetlen, keveredve az elképzelt jövővel és az elmesélt múlttal, és megtörtént vagy sem álommal vagy álomból történő felébredéssel, már nem igazán kell az arc hozzá, hiszen a történet többi szereplője sokkal hűebben elevenedik meg. namindegy szóval igazából idézni akartam volna a könyvből jócskán, de rövideket nem lehet, hosszat meg nem érdemes, de muszáj leírnom mennyire jó. régen olvastam ennyire élvezetes valóság-álom-fantáziavilág regényt.
valahonnan ismerős a pasi neve, de egy biztos, innen nem:
Tavaly tavasszal Kepes András egy műsort indított az RTL Klubon, húsz fiatal írót mutatott be, a műsorból pedig egy antológiát készített(ek). Az a megtiszteltetés ért, hogy én is bekerültem, tényleg jól esett. Elküldtem az egyik tárcanovellámat, aminek az volt a címe, hogy Kolbásznak születni kell. A Nagy Trancsírozásról szólt, amikor önként lehetett jelentkezni kolbásznak, virslinek, szalonnának stb.
Oszt akkor (csak ilyen bunkón tudom kezdeni ezt a mondatot), oszt akkor jött a telefon, hogy nem jöhet le az írás. Valóban durva írás, emberek várnak a ledarálásra, hogy Dáridó-kolbász legyen belőlük. Napokig mászkáltam, hogy tudjak Dáridó-kolbászt szerezni, sikerült. Akkor az a baj, hogy levágom benne Lagzi Lajcsi fülét, ha középen vágom fel a fóliát, akkor a malac fejét vágtam volna ketté, az első megoldás stilisztikailag is jobb, meg humánusabb, mondtam. Nem az volt a baj, hanem, hogy Lajcsi a TV 2 sztárja, nem jöhet le az RTL-en.
ja és egyébként ez volt az egyik poéngyilkolás: pár hónapja olvastam róla kritikát, és szóltam sosónak, hogy ez a könyv tökre érdekelne. mikor 22-én könyvesboltban nézelődtünk, megláttam, és persze jól meg is vettem. aztán 27-én vittük vissza, mint második darabot. fene sem hitte volna, hogy a feledékeny pasim emlékezett egy elejtett megjegyzésemre, és szólt a szüleinek, hogy vegyék meg nekem. ezentúl figyelnem kell, miket mondok :)
péntek, január 05, 2007
csütörtök, január 04, 2007
jól megkaptam
az úgy kezdődött, hogy zozóék voltak a kanári szigeteken, és dicsérték, mint a fene, a kis szigetek qrvajók, olcsók, lehet túrázni, mászni és nincs turista. aztán - sosó szerint - szép lassan elkezdtem megvenni magamnak azokat a dolgokat, amiket kinézett nekem karácsonyra, úgyhogy végülis kaptam tőle egy lonelyt canary islands címmel, benne egy naptár la gomeranál, zölddel kiszínezve rajta februárban kilenc nap...
álmodom???
na basszus, ha ez az év így kezdődik, rossz nem lehet...
kábé három éve végzett kísérletekről van szó...
Szia Éva,
Végre megtaláltam a cimedet:)
Együtt dolgoztunk egy bizonyos ERD10 és ERD14 fehérjéken. A téma beérett a publikálásra, amiben te is társ szerző vagy.
Küldhetem a cikket?
Köszi
Dénes
kábé három éve végzett kísérletekről van szó...
Szia Éva,
Végre megtaláltam a cimedet:)
Együtt dolgoztunk egy bizonyos ERD10 és ERD14 fehérjéken. A téma beérett a publikálásra, amiben te is társ szerző vagy.
Küldhetem a cikket?
Köszi
Dénes
szerda, január 03, 2007
akku feltöltve
na, majd ha lesz időm, mesélek, de addig is bujjék.
sikerült idegeskedés és kiakadás nélkül átvészelni ezt az otthonlétet, pedig volt pár hiszti és sértődés mindkét családban, de valahogy az a tény, hogy munka kikapcs, otthon, meg ilyenek, teljesen kitöltötte a világomat, és minden pozitív volt. magam is csodálkozom, de csöppet sem sajnálom...
ujjé, fogadalmak pedig nincsenek, maximum zabaszünet (asszem a posztújévilencseikus robbanásközeli élményt soha nem szeretném viszontlátni, rosszabb még a tejcukornál is), idén doktori, és talán márciustól pirulaszünet, nehogymá minket kihagyjanak a klubból... erről még egyelőre csönd.
sikerült idegeskedés és kiakadás nélkül átvészelni ezt az otthonlétet, pedig volt pár hiszti és sértődés mindkét családban, de valahogy az a tény, hogy munka kikapcs, otthon, meg ilyenek, teljesen kitöltötte a világomat, és minden pozitív volt. magam is csodálkozom, de csöppet sem sajnálom...
ujjé, fogadalmak pedig nincsenek, maximum zabaszünet (asszem a posztújévilencseikus robbanásközeli élményt soha nem szeretném viszontlátni, rosszabb még a tejcukornál is), idén doktori, és talán márciustól pirulaszünet, nehogymá minket kihagyjanak a klubból... erről még egyelőre csönd.