Van-e
édesebb egy két-hároméves kisgyereknél, aki vicces szövegeket mond, még
hozzádbújik, még nem vagy ciki neki, viccesen eljátszik egyedül vagy a
pajtásaival? Bármi, mert ez az édespofa egy pillanat alatt egy pms-es
hisztérikává változhat, és változik is, olyan jeleneteket levágva, hogy
az adrenalinszintem az egekben, és iszonyat önkontrolt kell gyakorolnom,
hogy ne képeljem fel. Hiába estünk túl már egyszer ezen, ezt nem lehet
megszokni, és mivel mindegyik gyerek más, nem jönnek be a nagynál
bevállt módszerek, újra meg kell szenvednünk azzal, hogy kitaláljuk,
mivel lehet a kitörni kezdődő rohamot eltériteni. Mert elkerülni azt nem
lehet, akkor sem, ha mindent ráhagysz a gyerekre.
Ilyenkor a mi gyerekünk látványosan skizofrén, amit az egyik pillanatban akar, és megkap, mert nincs vele gond, azon a következő pillanatban őrjöng, mert meggondolta magát, és mégsem jó, hogy te adtad rá a cipőt (hiába ő kért meg rá, sőt együtt is működött), letépi a lábáról, üvöltve eldobja a picsába, mert most eszébe jutott, hogy ő mégiscsak egyedül veszi fel. A sztori a bölcsiben esett meg két napja, éppen örömében sikitott, hogy érte mentem, de amikor a cipőfelvételre került sor, bekattant a hisztigenerátor, és nagyon durván úgy is maradt. Nem tudni mi váltotta ki, de ahelyett, hogy felvette volna a cipőt, nekiállt mérgesen a gyerekek közé dobálni. Aztán mikor már harmadszor dobta el, rászóltam, hogy még eltalál vele valakit, meg amúgy is, mennénk már haza. Valahogy sikerült az ölembe venni, és kiderült, hogy vizes a zoknija. Levettem, valahogy felkerült a száraz cserezokni, és kérte, hogy adjam rá a cipőt. Ezután örjöngve levette, és a gyerekek közé dobta. Ekkor jött a bölcsisnéni, és a gyereket lefogva ráadta a cipőt, azzal a megjegyzéssel, hogy mi vagyunk a felnőttek, ne ő diktáljon.
Na ekkor durvult be a dolog. Őrjöngve tépte le magáról, és dobta el a lábbelit. Ekkor már a gyerekek a fülüket befogva álltak körülöttünk. Kimentem az előtérbe a cuccáért, ekkor még egy fokozattal feljebb kapcsolt. Kérdeztem, felveszi-e a cipőjét, mondta nem, igy a cipőt elraktam a táskámba, felemeltem a gyereket, s levittem a meredek tyúklépcsőn a visitó, rugkapálódzó tündibündit. Beraktam a bicikliülésbe, mégegyszer megkérdeztem, felveszi-e a cipőt, visitva nemet mondott, igy elindultunk haza. A nagy tekert elől a saját bringáján, én meg az üvöltve a cipőjét követelő picivel mögötte. A hisztéria csúcspontja egyértelműen az volt, amikor menet közben az édes kislányom megpróbált kibújni a gyerekülés bekötő pánjta alól, jobbra balra kilengett a feje, miközben biciklisek siklottak el mellettünk, és mellesleg közben a vesémet rúgdogsta teljes erőből. Ekkor szállt el az agyam, és orditottam csak le a fejét, és ezek után toltuk hazáig a biciklit, miközben a pici egyre rekedtebb hangon orditott, hogy fel akarja venni a cipőt. Egy idő után átváltott a Vissza a bölcsibe kántálásába. Otthon egy fél óra alatt nyugodott csak le, és csak én érhettem hozzá, amúgy megint rákezdett.
"Two-year-olds are beginning to understand more and more of the words they hear, yet their ability to articulate their feelings and needs is limited," says Claire B. Kopp, professor of applied developmental psychology at California’s Claremont Graduate University. As a result, frustration builds when your child can’t express how she feels. Other experts say shifting chemicals in your toddler’s brain may cause tantrums. Whatever the reason, temper tantrums are normal at this age, and your child will probably grow out of them sometime around the age of 3. As embarrassing as these tantrums might be, try to keep in mind that all parents have to deal with them.
Én elhiszem, hogy az agyában munkál ilyenkor valami, és irtóra sajnálom őt, tényleg, de ugyanakkor magamat is, mert tényleg nem tudni, mi váltja ki az egész processzt, és amikor látom, hogy kezdődik, pörög az agyam, hogy ilyenkor most mit is lehet tenni, de eddig csak icipicit tudtam tompitani, vagy elhúzni a dolgot, elkerülni nem. De persze nyugi, majd kinővi. Köszi, a nagy kétévesen kezdte, majd négyéves koráig eltartott. Imádnivaló egy időszak volt.
Don’t lose your cool. A tantrum isn’t a pretty sight. In addition to kicking, screaming, or pounding the floor, your child may throw things, hit, and even hold his breath until he turns blue. Stomping out of the room – tempting as that may be – can make your child feel abandoned. The storm of emotion he’s feeling can be frightening to him, and he needs to know you’re nearby. Rather than leave him thrashing on the floor, go to him. If he’s not flailing too much, pick him up and hold him. Chances are he’ll find your embrace comforting and will calm down more quickly.
Ezt az ölelgesd meg ötletet különösem szeretem, annál jobb nincs is, amikor a dacos gyerekedet megpróbalod megnyugtatni egy kis ölelgetéssel, és ő ellök, megrugdos, üvölt, hogy hagyjad békén. Csak ez hiányzik ahhoz, hogy megtartsd magadban a jint meg a jangot. Amikor lement a jelenet, és vége a show-nak, akkor persze jön ölelésért, de az ölelgeteés a hiszti elején csak olaj nálunk a tűzre.
Remember that you’re the adult. No matter how long the tantrum goes on, don’t give in to unreasonable demands or negotiate with your screaming child. It’s especially tempting in public to cave in as a way of ending the episode.
Én alapból következetes vagyok, és tegnap sem vettem meg a rózsaszin szőlőzsirt a drogériában a picinek, akkor meg pláne nem, amikor rákezdett a nagy jelenetre. Iszonyat érzés amúgy, hogy tehetetlen vagy, hogy nem válik be semmi régi trükk: pl ezt szeretnéd? Rendben. felirom a listára, hogy el ne felejtsem. Ez pl a nagynál remekül működött, hogy meghallgattam, hogy neki mi tetszik, ő mit szeretne, sosem hisztizett boltban. Nagy boltban amúgy a picinél az bejön, hogy előre megbeszéljük, hogy egy dolgot ő választhat, mindegy, hogy üditő, fánk vagy szőlő, egy dolgot ő választ, igy nincs jelenet.
Try not to worry about what others think — anyone who’s a parent has been there before. Conceding only teaches your child that pitching a fit is the way to get what she wants and sets the stage for future behavior problems. What’s more, a tantrum is frightening enough for your child without her feeling that you’re not in control, either.
Ez amúgy nagyon épitő jellegű tanács, ezt nem szabadna elfelejteni. Bár nálunk épp három hete jelentette ki a sógornőm, hogy náluk egyik gyereknek sem volt dackorszaka, és nem értette, miért hisztizik a miénk. Mondjuk tiz év sok idő, az ember a rossz emlékeket nagy szeretettel törli, úgyhogy ne halgassunk olyanokra, akiknek nagy már a gyerekük!!!
If your 2-year-old’s outburst escalates to the point where she’s hitting people or pets, throwing things, or screaming nonstop, pick her up and carry her to a safe place, such as her bedroom, where she can’t harm herself. Tell her why she’s there (“because you hit your sister”), and let her know that you’ll stay with her until she calms down. If you’re in a public place – a common breeding ground for tantrums – be prepared to leave with your child until she gets a grip.
Ez általában beválik, kivonni a szituból, bevinni egy másik szobába, mig le nem nyugszik. Persze vannak olyan hisztik, amik csak egy adott személynek szólnak, átalában nekem, mily meglepő, és akkor a másik szoba sem számit, marad a hiszti, hiszen a közönség marad, csak közben még jól meg is rugdosott.
Talk it over afterward. When the storm subsides, hold your child close and talk about what happened. Using simple language, acknowledge his frustration, and help him put his feelings into words, saying something like, “You were very angry because your food wasn’t the way you wanted it,” Kopp suggests. Let him see that once he expresses himself in words, he’ll get better results. Say with a smile, “I’m sorry I didn’t understand you. Now that you’re not screaming, I can find out what you want.” Then give him a hug.
Ez tök oké, a hiszti után megbeszélni, hogy mérges volt, mást akart, megnyugtatni, hogy ettől még szeretjük, átölelni.
Try to head off tantrum-triggering situations. Pay attention to what pushes your child’s buttons and plan accordingly. If she falls apart when she’s hungry, carry snacks with you. If she has trouble making a transition from one activity to the next, give her a gentle heads-up before a change. Alerting her to the fact that you’re about to leave the playground or sit down to dinner (“We’re going to eat when you and Daddy are done with your story”) gives her a chance to adjust instead of react. Your child is grappling with independence, so offer her choices when you can. No one likes being told what to do all the time. Saying, “Would you like corn or carrots?” rather than “Eat your corn!” gives her a sense of control. Monitor how often you say no, too. If you find you’re rattling it off routinely, you could be putting unnecessary stress on both of you. Ease up and choose your battles – after all, would it really wreck your schedule to spend an extra five minutes at the playground?
Huhh, bárcsak lenne már a kezemben valamilyen megoldókulcs erre a problémára. Fáradtság, oké, az egy adu-ász, este hat után már nem nevelünk, ezt most újra megtanultuk. De hogy mi más váltja ki a hisztit? Kérek egy gondolatolvasót, de most rögtön!!!
Ilyenkor a mi gyerekünk látványosan skizofrén, amit az egyik pillanatban akar, és megkap, mert nincs vele gond, azon a következő pillanatban őrjöng, mert meggondolta magát, és mégsem jó, hogy te adtad rá a cipőt (hiába ő kért meg rá, sőt együtt is működött), letépi a lábáról, üvöltve eldobja a picsába, mert most eszébe jutott, hogy ő mégiscsak egyedül veszi fel. A sztori a bölcsiben esett meg két napja, éppen örömében sikitott, hogy érte mentem, de amikor a cipőfelvételre került sor, bekattant a hisztigenerátor, és nagyon durván úgy is maradt. Nem tudni mi váltotta ki, de ahelyett, hogy felvette volna a cipőt, nekiállt mérgesen a gyerekek közé dobálni. Aztán mikor már harmadszor dobta el, rászóltam, hogy még eltalál vele valakit, meg amúgy is, mennénk már haza. Valahogy sikerült az ölembe venni, és kiderült, hogy vizes a zoknija. Levettem, valahogy felkerült a száraz cserezokni, és kérte, hogy adjam rá a cipőt. Ezután örjöngve levette, és a gyerekek közé dobta. Ekkor jött a bölcsisnéni, és a gyereket lefogva ráadta a cipőt, azzal a megjegyzéssel, hogy mi vagyunk a felnőttek, ne ő diktáljon.
Na ekkor durvult be a dolog. Őrjöngve tépte le magáról, és dobta el a lábbelit. Ekkor már a gyerekek a fülüket befogva álltak körülöttünk. Kimentem az előtérbe a cuccáért, ekkor még egy fokozattal feljebb kapcsolt. Kérdeztem, felveszi-e a cipőjét, mondta nem, igy a cipőt elraktam a táskámba, felemeltem a gyereket, s levittem a meredek tyúklépcsőn a visitó, rugkapálódzó tündibündit. Beraktam a bicikliülésbe, mégegyszer megkérdeztem, felveszi-e a cipőt, visitva nemet mondott, igy elindultunk haza. A nagy tekert elől a saját bringáján, én meg az üvöltve a cipőjét követelő picivel mögötte. A hisztéria csúcspontja egyértelműen az volt, amikor menet közben az édes kislányom megpróbált kibújni a gyerekülés bekötő pánjta alól, jobbra balra kilengett a feje, miközben biciklisek siklottak el mellettünk, és mellesleg közben a vesémet rúgdogsta teljes erőből. Ekkor szállt el az agyam, és orditottam csak le a fejét, és ezek után toltuk hazáig a biciklit, miközben a pici egyre rekedtebb hangon orditott, hogy fel akarja venni a cipőt. Egy idő után átváltott a Vissza a bölcsibe kántálásába. Otthon egy fél óra alatt nyugodott csak le, és csak én érhettem hozzá, amúgy megint rákezdett.
"Two-year-olds are beginning to understand more and more of the words they hear, yet their ability to articulate their feelings and needs is limited," says Claire B. Kopp, professor of applied developmental psychology at California’s Claremont Graduate University. As a result, frustration builds when your child can’t express how she feels. Other experts say shifting chemicals in your toddler’s brain may cause tantrums. Whatever the reason, temper tantrums are normal at this age, and your child will probably grow out of them sometime around the age of 3. As embarrassing as these tantrums might be, try to keep in mind that all parents have to deal with them.
Én elhiszem, hogy az agyában munkál ilyenkor valami, és irtóra sajnálom őt, tényleg, de ugyanakkor magamat is, mert tényleg nem tudni, mi váltja ki az egész processzt, és amikor látom, hogy kezdődik, pörög az agyam, hogy ilyenkor most mit is lehet tenni, de eddig csak icipicit tudtam tompitani, vagy elhúzni a dolgot, elkerülni nem. De persze nyugi, majd kinővi. Köszi, a nagy kétévesen kezdte, majd négyéves koráig eltartott. Imádnivaló egy időszak volt.
Don’t lose your cool. A tantrum isn’t a pretty sight. In addition to kicking, screaming, or pounding the floor, your child may throw things, hit, and even hold his breath until he turns blue. Stomping out of the room – tempting as that may be – can make your child feel abandoned. The storm of emotion he’s feeling can be frightening to him, and he needs to know you’re nearby. Rather than leave him thrashing on the floor, go to him. If he’s not flailing too much, pick him up and hold him. Chances are he’ll find your embrace comforting and will calm down more quickly.
Ezt az ölelgesd meg ötletet különösem szeretem, annál jobb nincs is, amikor a dacos gyerekedet megpróbalod megnyugtatni egy kis ölelgetéssel, és ő ellök, megrugdos, üvölt, hogy hagyjad békén. Csak ez hiányzik ahhoz, hogy megtartsd magadban a jint meg a jangot. Amikor lement a jelenet, és vége a show-nak, akkor persze jön ölelésért, de az ölelgeteés a hiszti elején csak olaj nálunk a tűzre.
Remember that you’re the adult. No matter how long the tantrum goes on, don’t give in to unreasonable demands or negotiate with your screaming child. It’s especially tempting in public to cave in as a way of ending the episode.
Én alapból következetes vagyok, és tegnap sem vettem meg a rózsaszin szőlőzsirt a drogériában a picinek, akkor meg pláne nem, amikor rákezdett a nagy jelenetre. Iszonyat érzés amúgy, hogy tehetetlen vagy, hogy nem válik be semmi régi trükk: pl ezt szeretnéd? Rendben. felirom a listára, hogy el ne felejtsem. Ez pl a nagynál remekül működött, hogy meghallgattam, hogy neki mi tetszik, ő mit szeretne, sosem hisztizett boltban. Nagy boltban amúgy a picinél az bejön, hogy előre megbeszéljük, hogy egy dolgot ő választhat, mindegy, hogy üditő, fánk vagy szőlő, egy dolgot ő választ, igy nincs jelenet.
Try not to worry about what others think — anyone who’s a parent has been there before. Conceding only teaches your child that pitching a fit is the way to get what she wants and sets the stage for future behavior problems. What’s more, a tantrum is frightening enough for your child without her feeling that you’re not in control, either.
Ez amúgy nagyon épitő jellegű tanács, ezt nem szabadna elfelejteni. Bár nálunk épp három hete jelentette ki a sógornőm, hogy náluk egyik gyereknek sem volt dackorszaka, és nem értette, miért hisztizik a miénk. Mondjuk tiz év sok idő, az ember a rossz emlékeket nagy szeretettel törli, úgyhogy ne halgassunk olyanokra, akiknek nagy már a gyerekük!!!
If your 2-year-old’s outburst escalates to the point where she’s hitting people or pets, throwing things, or screaming nonstop, pick her up and carry her to a safe place, such as her bedroom, where she can’t harm herself. Tell her why she’s there (“because you hit your sister”), and let her know that you’ll stay with her until she calms down. If you’re in a public place – a common breeding ground for tantrums – be prepared to leave with your child until she gets a grip.
Ez általában beválik, kivonni a szituból, bevinni egy másik szobába, mig le nem nyugszik. Persze vannak olyan hisztik, amik csak egy adott személynek szólnak, átalában nekem, mily meglepő, és akkor a másik szoba sem számit, marad a hiszti, hiszen a közönség marad, csak közben még jól meg is rugdosott.
Talk it over afterward. When the storm subsides, hold your child close and talk about what happened. Using simple language, acknowledge his frustration, and help him put his feelings into words, saying something like, “You were very angry because your food wasn’t the way you wanted it,” Kopp suggests. Let him see that once he expresses himself in words, he’ll get better results. Say with a smile, “I’m sorry I didn’t understand you. Now that you’re not screaming, I can find out what you want.” Then give him a hug.
Ez tök oké, a hiszti után megbeszélni, hogy mérges volt, mást akart, megnyugtatni, hogy ettől még szeretjük, átölelni.
Try to head off tantrum-triggering situations. Pay attention to what pushes your child’s buttons and plan accordingly. If she falls apart when she’s hungry, carry snacks with you. If she has trouble making a transition from one activity to the next, give her a gentle heads-up before a change. Alerting her to the fact that you’re about to leave the playground or sit down to dinner (“We’re going to eat when you and Daddy are done with your story”) gives her a chance to adjust instead of react. Your child is grappling with independence, so offer her choices when you can. No one likes being told what to do all the time. Saying, “Would you like corn or carrots?” rather than “Eat your corn!” gives her a sense of control. Monitor how often you say no, too. If you find you’re rattling it off routinely, you could be putting unnecessary stress on both of you. Ease up and choose your battles – after all, would it really wreck your schedule to spend an extra five minutes at the playground?
Huhh, bárcsak lenne már a kezemben valamilyen megoldókulcs erre a problémára. Fáradtság, oké, az egy adu-ász, este hat után már nem nevelünk, ezt most újra megtanultuk. De hogy mi más váltja ki a hisztit? Kérek egy gondolatolvasót, de most rögtön!!!
