nagyon szép a mosolyod, szerintem a bortól van...

igen, ma is sikeresen bebasztam, két pohár vöröbort ittam csak, de hogy azok milyen jók voltak, asztamindenit...
andráskát ünnepeltük, meg a munkabeszámolóját, azt, hogy túlélte, azt, hogy elmondta, meg azt is, hogy a pingvinek nevét is odabiggyesztette a köszönetnyílvánítás jobb alsó sarkába, pedig aszittük, nemmmeri, és persze miki pont kiszúrta, és rákérdezett...
szóval bebasztunk, az inkubálás alatt, amíg kisült a sreen, amíg inkubálódott a tlc lemez a screenen, amíg beszkennelte a screent a typoon (és igen, működik, jessz, időkinetika, enzimaktivitás, asztakurvamindenit, sikerül a féléve nem működő kisérlet), és amíg újra nem kezdtem a másodikkal. pedig nem akaródzott annak a fránya dugóhúzónak sehogysem a dolog, beletört a parafába a kölcsöndugóhúzó, aztán sehol nem találtunk másikat, de mi jól benyomtuk az üvegbe, prosztó módra, ahogy kell, és aztán a második üveget is, jutott mindenkinek egy-egy pohár mindegyikből, (csak úgy egy egydecis, de az is elég volt a bebaszáshoz), jaj.

a pornóbiznisz amatőrjei

édes egy film, tényleg, nem egy durva hardpornó, szoftos szaftos jelenetek vannak csak benne, de emberi, vicces, és tényleg nagyon retrohangulatú.
a német derékpornó-producer is nagyokat kacagott rajta, és az álomszuszék pasim se aludt be.

az ő embere, igen, de mi kerülgetjük naphosszat

kavarodik a szar, kavarodik, szépen lassan, de alaposan.
maria, az új lány, aki doktori nélküli posztdok, bejelentés nélküli egyévigittleszalaborban, a nemköszönök csakakkorszólokhakellvalami szende amcsi leányzó, aki elvileg azért van itt egy évig, hogy péter könyvét angolosítsa, vagyis hogy a stílusát meg a nyelvtanát rendberakja, merthogy matematikát meg biológiát tanult, és ugye amcsi, ja és közben csabával kísérletezik, na hát ez a maria ma odafenn a phdszobában próbált anyukával suttogva kiabálni a mobilján. oroszul.

subject: Rebeka, mint gomba-dealer

Szia,
akkor, ha neked is megfelel, csütörtökön találkozhatnánk a gomba-átadás ügyében. Majd addig még írok, vagy beszéljünk, nálam sose lehet tudni...
Remélem, nem bánod, de leírok neked egy idézetet (Kundera), én talaltám valamelyik könyvében, és szerintem tetszeni fog :-)
" Csak a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismélődik, az néma. (...) Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak Assisi Szent Ferenc vállainál. "
És most emelkedett hangulatban indulok végre haza...
Udv,
R
előzmény:
Szia Éva,
csak kérdezem, hogy kitartasz-e amellett, hogy szeretnél a csodálatos tibeti kefirgombámbol... Csak mert a heten nagyon szeretnék lepasszolni egy adagot, kezdik kinőni a befőttesüvegemet. Esetleg be tudnám neked vinni az Astoriához szerda délelőtt, vagy találkozhatunk pénteken valamikor. Még nem látom pontosan, hogy alakul a hetem, ezert is kérdezem, hogy neked mikor lenne jó.
Üdv,
Rebeka

Végre híresek lettünk!

Sziasztok,
Végre híresek lettünk.
Botrány a Madách miatt!!
Botrány a Madách miatt!!
Botrány a Madách miatt!!
Csalás, Lopás!!
Csalás, Lopás!!

Fővárosi Fidesz-MKDSZ: törvénysértés a Madách Imre Gimnázium felújításánál
Budapest, 2004. szeptember 27., hétfő (MTI) - Az erzsébetvárosi Madách Imre Gimnázium épületének felújításánál konkrét törvénysértés van - mondta Tirts Tamás, a Fidesz országgyűlési és fővárosi képviselője hétfőn budapesti sajtótájékoztatóján.
"Egy konkrét törvénysértés van a VII. kerületben a Madách gimnázium felújítása, illetve túlköltekezése kapcsán" - jelentette ki Tirts Tamás. Mint mondta, a középiskola épületének a felújítása eddig több mint másfélmilliárd forintot emésztett fel. A felújításhoz szükséges összeget az önkormányzat csak hitelfelvételből tudja biztosítani - jegyezte meg. Kecskés Gusztáv, a Fidesz VII. kerületi frakcióvezető-helyettese elmondta: a nyár végén az általuk delegált bizottsági elnökkel visszamenőlegesen akartak aláíratni többmilliós számlákat. A számlák kifizetéséhez három bizottsági elnök döntése szükséges - tette hozzá. Elmondta: érthetetlen, hogy lehetett ezeket az összegeket kifizetni úgy, hogy testületi döntés szerint "a projektet végig három bizottsági elnök ellenjegyzésével lehet finanszírozni". A politikus amellett, hogy vitatta a kifizetések módját, sokallta a felújításra szánt összegeket is. A bizottsági elnök egy ad hoc bizottság felállítását kezdeményezte, amelynek a feladata az lenne, hogy kivizsgálja miért emelkedik egy milliárd forint fölé az épület felújítása - közölte Kecskés Gusztáv. Megjegyezte: a közbeszerzési pályázatoknál is rendre ugyanazok nyertesek. "A VII. kerületi polgármesterre is vonatkozik az önkormányzati törvény, (...) a testületi döntéseket be kell tartani" - hangsúlyozta Tirts Tamás.

artúr

fú, ennek a képnek nagyon örülök, mármint, hogy találtam egy ilyet, ez a pacák ebben a filmben volt nagyon ütős, ebben láttam először, de irtó jó karaktere van, télleg.
maga a film (gosford park) is állat, annak ellenére, hogy ezt balival láttuk moziban, és félpercenként felszűkölt, hogy ez iszonyú, nem, nagggyon jó ez a film, igazi altman, elveszve a részletekben, talán a watelnél is jobb, pedig az is klasszis ebben a kategóriában.
de sajnos szegény srác artúriusként nem tudott nagyot alakítani, eccerűen mert a film irtózatosan gyenge. szegénykémnek adtak egy szomorú, de igazságos hős arcot, azt hordta egész végig, szerelmes is szomorúan volt, na, szóval a mimikája elégé eccerűre sikeredett. akárcsak a film története.
na jó, nem rossz, mondjuk poénnak, hogy artúr király félig római, félig britt volt, de könyörgöm, ilyen bakikat nem kéne elkövetni egy történelmieskedő filmben, hogy a rómaiak kivonulását a britt szigetvilából átrakták 407-ről 445-re, vagy hogy a leszarmatázták az ott élő szkótuszokat. ezek nagy bakik, hatalmasak, akárcsak pápáról beszélni konstantin idején. mindegy, a gagyi sztorinak úgysem néz utána senki más, csak én, a csatajelenetek a fontosak, meg a gonosz mocskos és alpári szászok, akik végülis (a film erről sem beszél) végülis a mai angolok ősei, nem pedig a kékfejű piktek...
ja, az meg tényleg csak mellékszál, hogy zsönövjev nem lehetett merlin lánya, merlin lánya fata morgana volt, a hírhedt boszorkány...
ahh, mindegy, ne kötöszködjünk, ez csak egy gagyi amcsi akciófilm. mi mást vártunk...

A filmesek valahogy nem bírják a rómaiakat, hiszen mindig kegyetlen és rafinált intrikusokként ábrázolják őket: lám, most is éppen sorsukra hagyják az elkeresztényesedett britanniai telepeseiket, pont amikor megindul a protonáci szász invázió.
Csakis egy legény marad a gáton, a félig brit, félig római Arturius és az ő szarmata lovagjai. Bezony ám, ezek a lovagok kicsit más lovagok, ugyanis egy homályos, régi biznisz folytán messze kerültek a szép ukrán mezőktől és a végeket védik - bár leginkább a Chelsea B-középre emlékeztetnek és ennek megfelelően elsőre nem igazán szimpatikusak, de ki más küzdene meg a barbárokkal, mint ezek a kemény férfiak?
A radikálisan új nézőpont Antoine Fuquának (Kiképzés) köszönhető (ki más látná a régi, amúgy is homályos legendát ennyire más fényben, mint egy afroamerikai rendező, akinek aztán tényleg semmi köze az egészhez?), a sok harcjelenet pedig a hírhedten fegyvermániás Jerry Bruckheimer producer érdeme, hiszen a meglehetősen zöld történet célja mégiscsak az, hogy nagy csatákat láthassunk. Az események azonban csak akkorra gyorsulnak fel, amikor megjelenik a vad és dögös brit hercegnő, Guinevere, aki kínzásoktól elgyötört, de gyorsan gyógyuló kezébe veszi a dolgok irányítását. Maga Arthur - vagyis Clive Owen - ugyanis meglehetősen mélabúsnak mutatkozik, egészen addig, amíg a végén fel nem veheti a vasárnapi páncélját, és onnan kezdve valóban karizmatikusan aprítja a gyanúsan orkszerű szászokat.
A jó szemű néző nemcsak A Gyűrűk Urából talál idézeteket, hanem a Gladiátoron át a Rettenthetetlenig még vagy féltucatnyi más alkotásra ismerhet rá. Mindemellett a látványvilág remek, minden korhű, és amikor megkezdődnek a csaták, akkor a vitézek végre vitézkednek, és tényleg lehet izgulni - és pontosan ez itt a lényeg.
est.hu

levélszüret

Kedves Eva,
koszonom a koremail-t mellekelten kuldom a labortagok mar korabban is megkuldott teljes email listajat. Kerlek a jol tedd el es a tovabbiakban mindenkinek kuldd ki az ismeretoket, amelyek a te eloadasaidrol szolnak.
Koszonom:
Peter

Kedves Eva,
Sajnalom hogy csak ilyen keson irok neked. A helyzet az, hogy csak
Szeptember elejen tudtam meg hivatalosan hogy az EU RTN palyazatom nem lesz
tamogatva. Azert nem irtam azonnal, mert kozben egy masik grant (kollegame)
bejott es egy csere megallopodast beszeltunk meg hogy fel tudjalak venni.
Tegnap tudtam meg a noveremtol hogy kozben talaltal egy masik labort
Nemetorszagban. Nem tudom melyik ez, de remelem jo hely. Megertem, hogy nem
lehetett tovabb huzni a dolgot.
Remelem nem haragszol.
Szia,
Janos

Hello,
bocs Tubingenben voltam egy meetingen, ezert nem valaszoltam.
utannajarok mi kell a burokraciahoz es a napokban irok.
a halak koszonik, szepen adtak ma reggel is ikrat.
udv
ferenc

templom és böjt

sosem éreztem azt, hogy valamilyen mások (isten? ember?) által létrehozott kategóriába, mint származási vagy vallási közösség, tartoznék, vagy kéne tartoznom egyáltalán. maximum az általam választott, barátnak definiált emberek közösségébe. az is önkényes, hiszen volt olyan, akit barátomként szerettem volna, viszonzás azonban nem jött, és persze vica versa.
de azt, hogy csak azért, mert apai ágon van bennem ez, anyai ágon meg az, nekem ide vagy oda tartoznom kéne, vállalnom a közösséget vadidegen emberekkel, hit nélkül, meggyőződés nélkül képviselni valamit, ami valamilyen származási szolidaritásként fogható fel, tőlem ugyanúgy idegen, mint bármelyik más vallás vagy közösségi lét, erőltetett, felesleges és mesterkélt.
olyan, mint tógában és merrell bakancsban sétálni a körúton, harekrisnát énekelve matrát ebédelni.
(nem, nem vallás- és szokásrendszer ellenes vagyok, csak ki nem állhatom, ha valakik magukra vesznek felnőtt fejjel valamilyen totálisan irracionális és felesleges, a mindennapi létet felforgató szokásrendszert. pont az alaptalansága miatt.)
lehet, hogy gyerekes lázadás volt, vagy csak szimplán bunkóság, vagy a másságom hirdetése "a mások" előtt (elég paradox helyzet), de igenis jólesett elfogadni judit kajáját, és bort inni azzal a sráccal, míg ők négyen meggyőződés nélküli szokásoknak hódolva éheztek.

fáradt

és hisztoid vagyok, nyűgös inkább, nehezen viselek bármit, amit el kell viselni.
betelt valami pohár, valami cipő, nem fér ma bele több kaki, sőt, nemcsak kaki, semmi sem fér már bele.
eddigeddigeddddiiig vagyok
és ma még ki kéne találni, miről fogok jövő héten labormegbeszélést tartani, mge kéne írni az összefoglalót, és el kéne küldeni emailen az összes kis- és nagyérdeműnek. asszem ma csak anyagot gyűjtök, túlélek, és aztán holnap megszülöm a dolgot. asszem.
asszem ma haggyon mindenki békén. mindenki. még ő is. menjen ahova akar, ahova elígérkezett, és ne kérdezze, hogy lemondja-e.
túl bonyolult dolgok ezek most...

dj intercontinental

olyat kevert az első emeleti folyosóra, hogy az valami beszarás.
amikor az avalacsíz után megszólalt a lejoésbusvaka, aszittem nem bírom tovább, és menten elröhögöm magam, vagy odavonulok a kiskösztümömben a panorámaablakhoz, és nekiállok ropni a bugit, mint bébé tette az ebédszünet alatt (persze akkor senki nem látta).
persze nem tettem, úgyhogy csak annyi maradt, hogy álldogálás közben elképzeltem, milyen jó kis videoklipp ez az egész, naphosszat álldogálni a panorámaablakkal szemben, közben megy a nyúdzsezz vagy a lágy darenbézz, a jobb felső sarokban ott a vár, teljes életnagyságban, középen a duna, felette a süvítő szélben sirályok vitorláznak vagy süvítenek a szelek szárnyán, alul meg két lombkorona hajladozik a szélben, időnként pedig bevillan a kettesvillamos áramszedője a képbe.
nemrossz, elhihetitek.
ó, és a csilles csilingelő csillárról, meg a gombás liftről még nem is meséltem, na meg a dílernéniről, aki holland virág világkiállításokra jár...
kiváncsi vagyok már nagyon a reakciókra, mert ez az egész sztori olyan lesz, mint amilyeneket bébé szokott annáéknál mesélni a konyhában, és mi halálra röhögjük magunkat, hogy ilyen nincs, ekkorát nem lehet kamuzni... most mi leszünk rebivel a tanuk, hogy igen, macskát meg kisfiút meg kislányt hajtogattunk az intercontinental folyosóján...
egyébként rebeka a legnagyobb partiarc. majdnem minekhez költözött albérletbe, partizik mint állat, pasija meg, vagyis az expasija meg hjudit mostani pasija. és olyan zenéi vannak, hogy beszarás. bébével leesett az állunk, komolyan. rebi, a minimálbarbi.

kinnafarkas

kezd egyre zavarodottabb lenni ez a kínai út. sosó a fejébe vette, hogy ő is velünk szeretne jönni, csaba meg eszter elvileg benne van, nincs semmi kifogásuk, de a repcsijegy egyelőre elég cinkes, mert csabának nem jó a 11-e, 12-én nincs malév, csak sas, az meg 10 helyett 16 órán át repül koppenhágai átszállással és várakozással, 13-ára meg ma foglaltattam jegyet, de vagy várólistások vagyunk, vagy többet kell fizetni, és nincs itt csaba, hogy eldöntsük a tutit, meg a véglegest, és a szállásról sem tudok semmit, nem mond ez a gyerek el nekünk semmit, baszki, kicsit már nagyon elegem van belőle. sosó repcsijegye meg még cinkesebb, és neki a vízumhoz meg a szálláscímet is meg kell adni...
mindegy, hétfőn elkezdem intézni a vízumot, lesz ami lesz, mert aztán sosem lesz semmi ebből.

pánik

tegnap, mikor délután ötkor totál szétesve hazaértem, és bezuhantam az ágyba, bevillant, hogy hány nap van még hátra november elejéig.
meg hogy mennyi mindenkivel kéne még addig találkozni. hogy legalább személyesen beszéljünk, mielőtt elmegyek.
monát már hívtam, megbeszéltük, hogy valamikor lemegyek, de hogy mikor, még passz.
ma este kéne judittal meg verával találkozni, de hulla vagyok, legszívesebben átaludnám az egész hétvégét.
képtelen vagyok ma bármilyen társasági létre.

fura

érzés nem otthon tölteni a munka utáni időt csütörtök estétől hétfő reggelig. és nem úgy, hogy elutazik az ember. csak nem otthon van. otthon, itthon, nálad otthon, nálunk itthon, jaj.
ha már elkezdtük ezt a hétvégét együtt, fejezzük is be rendesen. :) tudod, dolgoznom kell még este, de önző módon szeretem, ha mellettem sertepertélsz, ha tudom, hogy itt vagy. nem baj?
(szokom még ezeket a mondatokat, mosolygok, ha eszembe jutnak, fura, jóleső érzés, hogy valaki mond nekem is szép, aranyos, kedveskedő szavakat. már nem vagyok annyira cinikus, hogy valami hátsó szándékot keressek mögöttük, már csak örülök nekik, már szokom, hogy lehet nem zavarba jönni tőlük, hogy valakinek ezek természetesek. az ember mindig tanul valamit :)
fura dolgok ezek.
otthon az embernek annyi félbehagyott dolga van, annyi minden kerül háttérbe, ha majd lesz rá időm, megcsinálom státuszba, úgyhogy otthon az ember mindig tud csinálni valamit. vagy nem csinál semmit, de tudja, hogy ha lenne rá ideje meg kedve, mit kéne, mit lehetne.
nemotthon meg ha az embernek akad egy kis ráérő ideje, fel kell találnia magát. lehet ugye olvasni vitt könyvet, talált könyvet :), lehet zenét hallgatni (vitt és talált zenét :), lehet ugye főzni valami finomat, főleg ha van miből (jajajaj, juteszembe, rohanok is ki, veszek ki pénzt - még talán van vagy ötezer forintom októberig - és veszek csicseriborsót, meg paradicsomot. baszki, elfelejtettem, milyen fűszer kell hozzá a boltból. na mindegy...

nehéz

tegnap este volt eszter lakásavató bulija.
villamossal mentem, rövid táv, de nem akartam táskázni, és akkor már a bort meg a fagyit nem viszem bicóval. mindegy, lusta is voltam tán, a lényeg az, hogy a villamoson üldögéltem, volt mindenkinek ülőhelye, sőt, üres hely is volt még néhány, de azért nem volt töküres a kocsi. a blahánál elkezdett készülődni leszállásra egy mankós lány.
gondban voltam, látszott, hogy nehezen boldogul már a táskafelvétellel is, de nem akartam megbántani. amikor megállt a villamos, azért mégiscsak megkérdeztem, hogy segíthetek-e. bólintott, hogy köszöni, jó lenne. felugrottam, megfogtam a kezét, mire ő feltápászkodott, de elkezdtünk ketten szép lassan dőlni. befeszítettem minden izmomat, hogy visszaálljunk függőlegesbe, baszki, irtózatosan nehéz megtartani egy felnőtt női testet, nagyon nehéz.
szegény mondta, hogy ne így segítsek, fogjam meg inkább a botjait, és adjam a jobb kezemet. eljutottunk az ajtóig, ahol egy felszálló festőruhás fickó lesegítette a lépcsőn, én közben fogtam a kezét, majd úgy álltam oda az ajtóba, hogy a türelmetlen sofőr ne rá zárja be a berregő ajtót. leadtam a botját, az ajtóban állva megvártuk, míg megtámasztja magát a mankóival, és stabilan elindul.
addigra már megtelt a villamos, én mindenki elfordított szemmel próbált másfele nézni. úgy tenni, mintha az ilyen lányok nem léteznének. mintha azzal minden probléma megoldódna.
nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, tudom, hogy ordítanék a tehetetlen dühtől, hogy nem segít senki, és egyedül meg nem boldogulok.
beleőrülnék, azt hiszem.

Mielott vegleg elmegyek,
Kapsz egy kepet rolam
iooooo... tekila.
ize...
figyi, talalkozunk mielott elmesz vagy csak
karacsonykor? (sem) :)

Corrugating Materials - Cartonboards - Label/FlexPack Papers - Sack/Wrapping Papers

A forum for packaging producers, their suppliers and customers to meet and discuss common opportunities and challenges in the region.
This major conference, the 10th to be organised in the region by Pyrabelisk, will bring together leading experts, suppliers and users from the region to address these questions.
Pyrabelisk is the only company specialising in marketing & industry information and conferences on the paper, packaging and printing industries of Central/Eastern Europe and the former Soviet Union. The company's database on the paper and printing industries in Central/Eastern Europe and Russia/CIS has been developed continuously since 1993.

na, hát az a nagy helyzet, hogy három biológus diplomás emberke éhbérért, mert vagy nincs fizuja, vagy nagyon kevés, témábavágó és érdekfeszítő konferencián fog bilétát osztogatni és mikrofont cipelni.
Alázkodjon meg Ön is két napig 100euróért!
a megélhetési hosztok és hoszteszek szövetsége

ön dönt

megyek
megírtam
könnyű vagyok, mint párnából szabadult pihe

terápiás gondűző hétvége

mint indiai bolt izű cukorka a számban
lebegés
lebegni, hátradőlve a forróvízben, szemlecsuk, átölel
lebegtetek mindent és mindenkit
gombapaprikás, nokedli, mekszikói ereszdelahajamparti közben csípős vacsi
úgy sírni a karjaiban, hogy ne lássa, ne tudja
kirándulás, majd piknik a keresés után (látjátok a pokrócot?)
miattam ne maradj, ha csak miattam maradnál
de nem ennyire egyszerű, nem ennyire szomorú az egész, már utánakérdezett, már próbált tudakozódni, hogy hogy lehetne kimennie, de addíg ugye semmit nem léphet, amíg én nem mondom azt, hogy igen, megyek, jó itt kinn, gyere te is
ezt nem tudom nyugodt szívvel kimondani
pedig már megálmodtam azt, hogy úgy döntök, hogy kimegyek
és azt is tudom, hogy ez senkinek nem jó, hogy halogatom a döntést
még ma döntök
még ma

na jó

natessék

Kedves Eva,
remelem zavartalan volt a hazautad.
Amilyen a szerencsenk, ma reggel szepen adtak ikrat a halak es a vizminoseg problema is ugy tunik megoldodott.. Sajnalom hogy tegnap nem tudtunk tobbet mutatni, de ugyanakkor orulok hogy nincs komolyabb baj a rendszerben.
A lenyeg: ezuton felajanlom a a harom eves PhD allast. Legyszives jelezd lehetoleg a jovo het kozepeig hogy elni kivansz-e a lehetoseggel. Azert kernem gyors valaszodat, mert nem szeretnem a masik ket jeloltet sokaig varakoztatni valaszadassal. Amennyiben tovabbi kerdeseid vannak, irj mihamarabb. Varom valaszodat
udv
Feri

kisbogár

felébredt tündérálmából, mit felébredtt, két marokkal felrázták, pedig szépet álmodott, hogy ők ketten majd ott kinn szépen jól megéldegélnek, utazgatnak, dolgozgatnak, mit megéldegélnek, jól éldegélnek, sőt, jól elvannak.
élet bácsi, a kegyetlen, jól megmarkolta a két vállát, és teli torokból megrázta, kejjmáfel, veddmáészre magad, a dolgok nem olyan szépek és eccerűek, mint gondoltad.
nem is.
vagyis de.
a dolgok önmagukban szépek és eccerűek, de ha egy (vagy neaggyisten több) embertől függnek, megváltoznak, és már minden más jellemző rájuk, de az egyszerűség és a szépség nem.
kibaszott nehéz dolog szembenézni egyszerre több szertefoszlott igérettel, álommal.
kibaszottul nehéz nem észrevenni a szertefoszlást.
kibaszottul nehéz másra gondolni, mosolyogni, nem itthagyni csapotpapot és világgámenni, hagyni minden eddigit a csudába.
hagyni mindenkit, aki mond valamit, aztán úgy tesz, mintha nem tette volna, hagyni mindent, ami már nem lelkesít, hagyni mindenkit, aki hiába drukkolt, mert nem tudhatta, nem tudta mindazt, ami az ébredéskor kiderült.
nem akarok egyedül élni egy idegen helyen úgy, mint most, hogy fillérre kiszámoljam minden pénzemet, mert különben felkopik az állam.
és nem akarok itt maradni, ezen a helyen, ahol magamra borítottam a vasárnapi ebédet.
nincs erőm lemenni, és mosolyogva elmondani, hogy igen, moinden oké, de nincs kedvem elmondani azt sem., hogy a mézedmadzag sárgarézdrótból van, és felsérti az ember ínyét.
semminemjó úgy, ahogy van.
ezt hívják életnek.
az élet egy kibaszott nagy szívás, kéremszépen.

globál

"Szerintem pedig a fogamzásgátlót expresszáló növényeken kellene dolgozni.
Ha tizedennyien volnánk, mindenkinek jobb lenne!"

lustaság

szombaton, amikor délig lustálkodtunk az ágyban, majd megnéztük a vicces átalakítjuk_a_valaki_lakását majd a vicces autósmagazint, majd ismételten döglöttünk egy kicsit a nagy fáradtságra való tekintettel, eszembe jutott kundera lassúság című könyve, meg az idézet, amit abból kiírtam. hogy mennyire igaza van.
íme, egy pillanat, ami pár órán át tartott, egy pillanatnyi semmittevés, jóleső bambulás, lustálkodás, a napsütés, az ágymeleg, a másik mosolyának öröme.
jóisez.
kellisez.
annyira, hogy este jött a repeta:
- kislány, jó veled.- mondta, majd arcát az ölembe fúrta, és elaludt. én meg csak hallgattam az új zenéket, és ízleltem a pillanat ízét. végigpörgött a fejemben, hogy olvasnom kéne cikkeket, vagy legalább valamit, ne menjen hiába az idő, de aztán nem akaródzott megmozdulni, mert akkor felébredt volna, meg akkor nem lehet mélázni, mosolyogva gondolkodni, csak a zenére meg rá figyelve. úgyhogy maradtunk így, ő lealudt engem, én meg hagytam :)

mégsem mentem még haza, megvárom az ebédet, mert eszter hozott kaját, és ezt 11-kor közölte velem, úgyhogy megvárom az ebédet, aztán megyek haza.
én és a hüje kompromisszumaim.
hüje én és a kompromisszumaim.

szög és zsák

péntek este főzőcskéztünk annáéknál. anna, zozó, nusi, bébé és bali.
- jófejek a barátaid. és az enyémekkel ellentétben csöppet sem sznobok.
köszi édes, hogy kimondtad. ott a pont.

fázom

pedig a narancssárga csíkos hosszúujúmra még a kapucnis zöld felsőt is felvettem, megyek is haza, viszem magammal az előadásábrákat, otthon lefordítom őket, tegnap mégsem sikerült magamat százasra felhozni, hát így jártam, megfáztam, fehér lepedő ül a nyelvemen, amit a kávé barnára színez, már nem fáj ugyan annyira a torkom, merthát ittam gyógyteát, meg bérescseppet, meg kasvirágot, ami még mindig borzasztó ízű, de talán most már nem leszek szerdára beteg, merthát az lenne a slusszpoén, ha egy hüje nátha miatt nem tudnék kimenni, baszki

ja, és még ez is

SZia Eva,
utolagos engedelmeddel beirtalak a jovo csutortoki laborszeminarium programba eloadonak... Remelem nem terhellek nagyon ha megkernelek hogy tarts nekunk egy osszefoglalot az eddigi munkadbol. nagyon kotetlenul, semmi stressz. Elore is koszi
udv
feri

távol

áll tőlem, hogy magamról megírjak akár egy pársoros kis ajánlólevelet is. nem az én stílusom magamat eladni, magamről objektív véleményt adni valakinek a kezébe. pedig ezt várja most el tőlem somogyiprof, aki édes, aranyos, és tudom, hogy maximálisan a legjobbat kívánja nekem, és ebben is biztos tanító-nevelő célzat van, de nem megy, az agyam meghátrál a feladat elől, még arra is képtelen vagyok, hogy nekikezdjek.
na majd most hétvégén.
most hétvégén kiállításokra is kell menni, meg moziba, meg nagyokat aludni az álomszuszék pasival, meg elolvasni müfe cikkeit és bemagolni a projecttervet, meg átolvasni a fejlődésbiológia könyvet.
jó sok, mi?
hát akkor jóhétvéget!

azeneazeneazene

az egy dolog, hogy a skeewiff mindig feldob, mert az ugye elvárható egy vidám zenétől, hogy a rosszkedvből kimozdítson, a semmilyenkedvet meg messze elsodorja, de hogy a bonobo-mixektől miért érzékenyülök el könnyekig, örök rejtély marad. (asszem mondanom sem kell, hogy a zero7-t és az új moloko-t már ki sem mertem próbálni...)
mostanában olyan kevés zenét hallgatok, olyan keveset, komolyan sír a lelkem. ha lesz pénzem, veszek egy mp3 lejáccót, és ki sem veszem a fülemből a zsinórt hetekig, amíg meg nem unom az eddigi zenéimet, és aztán (mivel akkor már lesz pénzem), megveszem az összes cd-t, amelyik csak teccik. komolyan. tudnék én élni :)

az isteni bűz

kecskekamamber a neve neki, és már annyira érett, hogy konkrétan oltári büdös, és hidegen is folyik. konkrétan élvezet volt vele embereket elriasztani a konyhából. de még nagyobb élvezet volt rákenni kenyérre.

csütörtökött mondott a mérés

a mai napot végig kellett volna aludnom. éreztem én reggel hétkor, hogy ebből a felkelés nevű dologból semmi jó nem fog kisülni. nem is sült. beértem ugyan kilencre, de semmi nem volt előkészítve, és én meg konkrétan mosottszar állagú voltam. mindegy, dénesnek megmutattam, hogy milyen az, amikor nem aggregál az a kurva luciferáz, mert 1. találtam ugyan többtíz régi alikvotot, de azok 2001-esek, és valószínűleg egytől egyig rohadtak már, 2. találtunk ugyan egy üveget, amiből megpróbáltunk fehérjét beoldani, de nem volt benne semmi, mint utóbb kiderült, 3. megtaláltuk az új üveget, beoldottuk a fehérjét, volt benne anyag, de nem aggregált.
szóval sikeresen elbasztuk a napunkat oldatgyártással és a fenti gép bökdösésével...
mindegy, valamikor a jövő héten újra megpróbáljuk, ma már felesleges erőltetni.
ja, mondtam már, hogy holnap megint vizsgán ülök?

valaki mondja meg

mit keresett tegnap este nyolc és kilenc között eszpé, spityu és annamari pont a szentendrei úti osanban, mikor mindannyian a belváros közepén laknak?
mert az egy dolog, hogy mi sosó felé félúton oda ugrottunk be megvenni a rántott patiszonhoz meg rizibizihez valókat, meg akkor már megvettük az akciós popcsajoksatöbbi dvd-t is, de hogy ők hogy kerültek pont oda?
kész rejtély az élet...
egyébként a rántott patiszon is, meg a popcsajokstb is isteni volt. tényleg. a rizs egy kicsit mázgás lett, de zöldborsóval ehetővé tettük. (asszem átmentem a konyha-teszten, a patiszon szőrén-szálán eltűnt, és még ráadásul finom is volt :)

tegnap éjjel, szana, széjjel

szégyen és gyalázat, de totál, és méginkább, régi volt, mert eldugtam jó kis helyre, aztán meg hiába kerestem, de aztán meglett, és már egy hónapja terveztem, hogy majd valami jó kis alkalomra félreteszem, és az most jött el, tegnap este, a kultiban, tilosklubbon, kejzersurikenericsumon.
jaj.
volt.
a.
reggel.
neve.
bugi volt a lábamban.
bugi volt a levegöben.
ambi volt a szinpadon, aztán zsupsz, lenn mellettünk ropta a saját zenéjére.
csak mi roptuk. senki más.
ez volt az elsö hivatalos "ki tud több embert hazazavarni a táncparkettröl" verseny, és ambi jelesen az élmezönyben végzett.
jaj, de hiányzott már egy ilyen wb-os hétfö estéket idézö nyáresti vidámság...

Örülünk, hogy hamarosan üdvözölhetjük a fedélzeten

Köszönjük, hogy Germanwings járaton foglalt helyet. Kérjük, nyomtassa ki ezt az oldalt, amely minden, repülőútjával kapcsolatos részletet tartlamaz. Helyfoglalási száma és igazolványa felmutatása ellenében a jegykezelő pultnál (check-in) beszállókártyát kap. Germanwings kellemes repülést kíván.
Az Ön útiterve:
Budapest (BUD) Stuttgart (STR) - one-way Szerda, 15 Szep 04
Stuttgart (STR) Budapest (BUD) - one-way Csütörtök, 16 Szep 04

megint utazom

Kedves Eva,
epp irni akartam. Szeretnem javasolni hogy gyere ki egy-ket napra elbeszelgetesre. Megismernenk egymast, meg lehetoseged lenne korulnezni, hogy mennyire tetszik a hely es a projekt stb. Stuttgartba repul fapados ahova erted tudunk jonni es az utat ki tudjuk fizetni. A kezdest illetoen, gyakorlatailag szinte azonnal lehet kezdeni adminisztrativ tenyezoket figyelembe veve (nem tudom milyen engedelyek kellenek az EU csatlakozas utan). A penz rendelkezesre all es a munkat minel elobb kene kezdeni, realisan oktoberben, legkesobb novemberben szeretnem. Ha a kijoveteled utan ugy dontenenk mindketten hogy csatlakozol, es ha neked valami miatt kicsit kesobb kellene kezdeni, arrol is tudunk targyalni.
udv
Feri

otthon hagytam a büdös sajtjaimat, mondjuk eszter sincsen, akivel megettem volna öket, na jó, nusinak is hagytam volna, de most már éhen halok, és úgy ennék büdös sajtot, de úgy, de nem lehet, mert otthon fáznak a hütöben, mert pont akkor telefonált judit, amikor elindultam, akinek egyébként ma van a szülinapja, és már kora reggel küldtem neki egy boldogszülinapot smst, na és ezért hívott, hogy megköszönje, de emiatt kiment a fejemböl, hogy sajt.
na jó, összeszedem magam, és kimegyek enni a menzára.

olaszfelvágott és párizsi

na, hát az történt, hogy mégiscsak eljutottunk párizsba (pedig lemondták azt, amit, de nem tudódott ki), mégiscsak mégérkeztünk a szállásra (pedig a tizennégy metro- és három rer vonalból pont azt újították fel, pont ott, ahol nekünk át kellett volna szállni, de megoldottuk, kerültünk, komolyan, péntek éjjel szétmetróztuk az agyunkat), volt hol aludnunk péntek éjjel (pedig a szállóban letagadta a recepciós azt, hogy sosónak azt mondták, jöhetünk egy nappal korábban, de legalább átcsörgött egy nemolyanmesszi haver-szállóba, és ott volt helyünk), és jó volt.
tényleg.
csak piszkosul fárasztó.
piszkosul ámokfutás jellege volt a dolognak, fáradtak voltunk mindketten, és aztán mikor megéheztünk, nyűgösek is, asszem ezentúl mindenesetre beújítok egy túlélő csomagot a táskámba, mert ez nem műküdik, hogy ha lemegy a vércukrom, rosszkedvű, morcos és annyira ideges leszek, hogy beharapott szájjal eszek, hogy ne lássa rajtam, hogy remeg a szám széle a dühtől. csak mert éhes vagyok.
na.
erről ennyit.
párizs egyébként gyönyörű, hatalmas, sokarcú, rendkívül tágas terekkel és szűk kis utcácskákkal, hangulatos helyekkel, amik piszkosul drágák, valamint rendkívül zajos és koszos. párizsban is gondatlanok az emberek, szemetelnek, mint állat, tolakodnak és egymásralépnek, mint túlélő nagyvároslakók. de a fiatal pasik szépszeműek, szépen tudnak nézni :) (nem is tudom, mikor nézegettem meg ennyi pasit), a nőcik meg szépek, vagy legalábbis ápoltak és csinosak. és persze sokszínűek, piszkosul sokszínűek. ami jó.
sok még a homlessz, akik büdösek, de orrfacsaróan, és majdnem mindenhol ottvannak.

láttunk egy csomó-csomó mindent, főként egy csomó metrót :), egy csomó utcát :), egy csomó kajáldát (nekik ez a világ legfontosabb dolga, hogy minden sarkon legyen legalább három kajálda), ettünk finomakat, drágát is és olcsót is, franciát is és görögöt is, ettünk csokitortát is kávéval, amit nem fizettünk ki, mert szenya volt a pincér, inkább elrohantunk (ej, mincsoda csibészek vagyunk, de megfogadtuk, hogy többet ilyet sosem), és láttunk egy csomó-csomó szépséges dolgot. mint például notre dame, louvre (vasárnap ingyenes volt, be is néztünk szépen), eiffel torony este kivilágítva, diadalív, új diadalív, modern városrész, sacre coeur, montmarte, moulin rouge, champs elisée, pompidou központ, mellette a niki de saint phalle szökőkutas szobraival díszített tér, latin negyed, szajnapart, hidak, terek, utcácskák, stb, stb.
irtózatosan sok élmény, szinte feldolgozni sem volt idő mindet...

varró világ

sörhasam lett a tegnapi szimplás meg a38-as három korsó sörtől. (a perec az nem számít. az kerek perec.)
biztos azért, mert nem ugráltuk le a kalóriákat.
bulizni úgy érdemes, hogy az ember az alkoholmámort meg a kalóriát kiugrálja magából, mert az egyrészt még jobban feldob, kettő: ez a bíróica-féle konditornánk alapja.
végülis virtuális búcsút vettem mátécicától, aki szombaton megy vissza filibe, és akitől el szerettem voilna köszönni, mert fontosnak tartom, hogy megmaradjon barátnak. mert egy okos, értelmes (fokozatok, ugye, ő a legeszesebb fickó, akivel valaha is találkoztam), vicces és jó problémamegoldó meg emberismerő barát, akit nem szeretnék elveszteni. (nemtom miért, de úgy érzem, most kell odafigyelni a barátokra, hogy el ne engedjük egymás kezét, mert akkor elúszik egymás mellett az életünk.)
(csak így zárójelben jegyzem meg, hogy tigrincs felbukkanásának ijesztően örültem. de pszt, ezt jól elnyomjuk, nem vesszük észre, jelentőséget meg főleg nem tulajdonítunk neki)

tegnap este

fura egy este volt. ott volt sosó két volt osztálytársa, judit meg anna, meg az exnője, zsófi, aki novemberben hozzámegy a pasijához.
fura dolog olyanokkal beszélgetős buliba csöppeni, akiket nem ismer igazán az ember, akiket nem feltétlenül akar megismerni, de mivel a pasijának a barátai, illik, akik közül kilóg, mert nem ismeri x-et vagy nem élte át azt a sztorit, amikor...
ennek ellenére jól éreztem magam, mindezek ellenére jópofa beszélgetős, fáradt, felnőttes este volt ez.

holnap

este nyolckor megy a repülőnk párizsba, jajdeizgis, még mindig alig merem elhinni, itt legbelül még nem merek ujjongani, nem akarok csalódni, nem merek előre örülni. pedig már megkaptam a párizs utikönyvét is, hogy nézegessem, válogassam ki, mit szeretnék megnézni, pedig már tudom, hogy hol lesz a szállás, de akkor is.
jaj, de azért még sosem kaptam senkitől ilyen meglepetést.
igazából csak annyira vagyok képes, hogy balgán vigyorogjak, nem tudván, mit tegyek, mit mondjak. egy elrebegett köszönömre azért képes voltam...

rájöttem

hogy mi volt a tegnapi para. imádom a nőgyógyászom, Laci egy irtó édes, kedves, és mindenekfelett ügyeskezű és figyelmes jó doki, de ennek ellenére beparáztam a tegnap esti vizsgálattól. évente egyszer kap el a rettegés, hogy biztosan rákos vagyok már, és hogy májusban kellett volna elmenni szűrésre, és nem mentem, idáig elhúztam, ésatöbbi, ésatöbbi. ahogy kijöttem tőle, lenyugodtam, az idegesség paramanóval együtt odébbállt, pedig nem is vett le mintát, mert összeszedtem valamit az usziban. kezelés után, jövő szerdán újra megyek. remélhetőleg paramanó nélkül.

---------- Továbbított levél -------------
> Címzett: filmklub@origo.hu
> Tárgy: rossz nevelés
> A.) Az élet nélkülem
:))) bazmeg aszittem h ez valami burkolt uzeneted a szamomra :)))

paramanó

rossz megérzésem van
valami itt belül rosszat sejt
mondhatnám, valami sötétség kavarog idebenn, még nem manifesztálódott, de nem is akarom, hogy azt tegye
szabadulnék ettől az érzéstől, mit nem adnék, ha valaki egyetlenegy szóval, vagy akár anélkül elkergetné a gomolygó, meg nem fogalmazódott félelmemet
belé csimpaszkodnék, hogy nyugtasson meg, hogy kergesse el azt ott benn, anélkül, hogy szólnék, anélkül, hogy meg kéne fogalmazni, mi a szar is ez, de félek attól is, hogy ez tőle jön, félek, hogy rámászom, nem akarok túl ragaszkodni, nem akarom magam rátukmálni (ez is a kibaszott paramanó műve), de nem akarok magamban parázni sem, utálom ezt, hogy azon agyalok, hogy gáz-e felhívni, azt meg még jobban, hogy amikor felhívom, nem nyugtat meg, sőt, azt mondja, besértődött a reggeli incselődő smsemen, majd megkérdezi, hogy van-e valami sürgős, és leráz, hogy majd este beszélünk
(mikor szokom már le arról, hogy azt remélem, olvasnak a gondolataimban, és megérzik a gondosan összeszedett szavaim mögött, hogy valami gáz van, csak nem merem, nem akarom, nem tudom elmondani? miért várom el másoktól, hogy mentsenek meg? miért van az, hogy nem tudom megfogalmazni, mi bajom van, és miért várom el mástól, hogy az irracionális félelmeimet elűzze, anélkül, hogy akár egy halvány utalást tennék egyáltalán arra, hogy vannak ilyenek? hogy a szarban tudnék ebből az ördögi körből kimászni? help!)
hess, paramanó, hess innen, ma dolgozni kell, és remegő kézzel nem megy a pipettázás...