Anyád

Tegnap Hanna anyáméknál aludt. Ott akart aludni. Csak délután mentünk érte, és úgy volt, hogy én kapok egy szabad estét, hogy elmenjünk Vivivel moziba és aztán meg a többiekkel pizzázni, Sosó meg megy Hannával a szüleihez aludni. Elhúzták a készülődést, így mi Viviel előbb léptünk le, így aztán Sosónak úgy kellett Hannát a nagyanyjáról lehámoznia egy teátrális nagyjelenet keretein belül - az utóbbi hétben amúgy is olyanok vagyunk, mint egy hisztérikus mediterrán nagycsalád.
Mozi után hamburgereztünk egyet Viviel, mert úgy szédültünk a 3D-től, hogy le kellett ülni, majd a metróztunk haza. Apám eljött értünk a Nagyvárad térre, hogy onnan már ő vigye haza Vivit, de engem nem akart elvinni a Tökölyre. Anyám miatt.
Anyám miatt - visszhangzott értetlenül a fejemben egész úton. Hogy jön ez ide? Miért éppen miatta? 
Aztán késő este szépen beúszott a múlt, előjött minden, amit sikerült elnyomni, besöpörni a szőnyeg alá.
Anyai nagyanyám állítólag szólt előre: - Gyurcsik, te jobbat érdemelsz -, de apám nem hallgatott rá. Gondolom anyám első hisztérikus kirohanása után meg is bánta. Sokszor nem lehetett tudni, mi váltja ki a csillapíthatatlan rohamokat, amikor is csak egyre jobban hergelte bele magát a hüjeségeibe. Ilyenkor nem hallott meg egyetlen érvet sem, sőt csak egyre jobban felbőszült, ha valaki "neki ellent mondott". Egy órás volt egy ilyen legalább, néha csapkodott meg edényt tört, sokszor belerugott a kutyába. Juli szép lassan megszabadult a vonatsineitől, mert őt azzal verte. Én csak egy verésre emlékszem, de az emlékezetes is volt: a kutya pórázával vert meg az ágyamban, mert nem ettem a kicsit odaégett vacsorából.
Apám egyszer visszakézből megpofozta, olyan visítást anyámtól sosem hallottunk, és utána hónapokig terrorizálta apámat. Ami nem volt szokatlan, neki szólt egyébként is a legtöbb jelenet. Ha apu kiküldetésbe ment, sokszor nem volt hajlandó beengedni a lakásba, az ajtón keresztül ordított, hogy - Menj vissza a kurvádhoz!
Ilyenkor csak Juliban volt annyi mersz, hogy a viharcsendben kilopódzzon, és beengedje aput.
Egy idő után csak mosolyogtunk a nekünk szánt kurvaanyádokon. 
Sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer csak megjelenik az igazi anyukám, aki szeret, vagy hogy anyám a buszon hazafele jövet szörnyethal egy balesetben, de persze ilyenkor olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy az ablakból néztem, mikor jön már. 
Apám volt mindig is az, aki nem vesztette el a fejét, akivel lehetett beszélni bármiről, aki nem felejtett el bemenni a szülőire, aki este bebújt az ágyba, és mese közben elaludt mellettem. Hozzá oda lehetett bújni a nagyágyban, addig míg anyám meg nem gyanúsította, hogy molesztál. Ezután nálunk hiánycikk volt az ölelés. Mint egy mazohista kutya, néha anyám ölébe kéreckedtem, hogy nézze meg, van-e tetű a hajamban, ilyenkor simogatva matatott a fejemen. 
Amikor Erzsébetről beköltöztünk a belvárosba, mintha enyhültek volna anyám rohamai, már csak ordibált, de ha az ember nem reagált, viszonylag hamar lecsengett az egész, talán mert rájött, hogy napi egy-két sör hatásosan letompiíja. Cserébe Julinák az otthoni lelki terror és a gimi utáni költözés, barátoktól való elszakadás megtette a hatását. Kihasználták azok a pitiáner telefonautomata-feltörők, akikkel összehaverkodott és akiket a lakásunkban fürdetett, etetett. Ő vitte őket mindenhova apám kocsijával (volt olyan, hogy kiállt a harmadikon az ablakba, és úgy fenyegetőzött, hogy ha nem adják oda a skodát, kiugrik az ablakon). Ráadásul az ágya alá rejtettek egy pisztolyt, emiatt meg a fuvarok miatt bűnrészességgel vádolták. Nem emlékszem, mennyit volt előzetesben Veszprémben a női börtönben, de egy fél évet legalább.
Azóta is keresi a helyét meg a párját.

Persze vannak jó emlékek is, nevetős napok, vicces sztorik, de ezek sosem tudták elnyomni azt a tudat alatti állandó félelnet attól, hogy mikor mondok vagy csinálok olyat, amitől kiborul.

Na, úgy hirtelen ennyi minden zúdult rám, és csak folynak azóta is a könnyeim. 

Na és ezek után talán nem csoda, ha nem tudom hova rakni azt, hogy Hanna és anyám között van valami hihetetlen kapocs, irtora szeretik egymást, ragaszkodnak egymáshoz. Talán mert csak rövid ideig vannak mindig együtt, talán anyám talált végre valakit, akit feltétel nélkül szerethet, vagy esetleg rajta éli ki azt, amit velünk elmulasztott, nem tudom. 
De talán nem is kell tudom.

Sztrájk

Rugdos, örjöng, ordibál.
Ki van borulva tőlem, ha családozunk, mindenki más kell, csak én ne legyek ott. Világvége van, ha betűröm a trikóját a gatyába, vagy ha csak mellé állok, netán megsimogatom.
Alapból is apás volt az utóbbi pár hétben, de ez most nagyon eldurvult.
Lassan, de biztosan kiborít...
Asszem felmondok, anyára nincs szüksége a lányomnak.
Boldog karácsonyt!

A jól megérdemelt...

Na szóval megérkeztünk Pestre, anyuéknál leraktuk a cuccot meg a gyereket, és leléptünk Keszthely-kertváros és Hévíz között félúton lévő Dobogómajorba, ahol anyuéknak üdülési joguk van erre a hétre egy szuper apartmanban. Szauna, uszoda, tévé, újság, gagyi mozi, séta a hóban, fagyott Balaton napsütésben, hmm, nemrossz, nemrossz. Ja, és még egy masszázsra is befizettem magam.
Holnap aztán cserélünk az ősökkel, a háromnapos unokázás után jól fog esni nekik is egy kis pihi.

paraván-para

Az utazás kaotikus volt, egy nagyot húztunk a szopókalapból, mert az egyes és kettes terminált lezárták, és nekünk hiába csak a csomagot kellett volna beadnunk a kettesen, a rendőrség parafa paravánokkal lezárta azt, mert a pénteki utasoktól szombat délelőtt az már megtelt. Persze ezt az infót úgy kellett kicsikarni egy ide-oda rohangáló káelemes nőtől. De Sosót nem abból a fából faragták, hogy szó nélkül végigállja azt az egyre csak növő tömegoszlopot, ami a röpke 10 perces sétaútnyi részen feltorlódott. Lementünk az érkezéshez, alul előrementünk a kettes terminálhoz, megtaláltuk a lépcsőt, ami nem volt lezárva - nem úgy mint a lift és a mozgólépcső, felmentünk, és beleütköztünk a parafalakba. Itt lecövekeltünk, piszok nagy mázlinkra pont ott, ahol egy nő időnként kikukucskált. Amikor éppen egy babakocsis nőt engedett be meg aztán az egész családját, felkaptuk Hannát meg a cuccokat, és hozzájuk csatlakoztunk. Innentől már ment minden, mint a karikacsapás. A gépet kevesen érték el azok közül, akik pont arra vettek jegyet, úgyhogy a péntekiek közül felpakolták a kínai nyugdíjas turistacsoportot, akik aztán nagyon viccesen, még felszállás és leszállás közben is, fel-felpattogtak meg egymással trécseltek a folyosón, meg pár elcsigázott magyart, köztük SzárazPétert a Csépé-laborból. Ő Torontóban dolgozik most, akárcsak Eszter, és a péntek éjszakát egy checkin pult bőröndmérlegén töltötte - elmondása szerint akárhányszor felébredt, a retinájába égett, hogy hány kiló. Az, hogy Ferihegyet lezárták a havazás miatt, és kerozin-hiány miatt Bécsben leszálltunk egy órára, csak hab volt a tortán.

Fogadjunk

Schipol tegnap gyakorlatilag nem fogadott és nem indított járatokat a hóra hivatkozva. Ma derült az ég, a hajnali-korareggeli gépek elindultak, de a 8 utániakat törölték -Sosó szerint elment az összes bennlevő gép, amíg nem jön be több, nincs repülés.
Na, akkor lehet fogadni, hogy a fél kettes budapesti járat indul-e illetve hogy mekkora szívás lesz csomagot feladni (hálistennek már Sosó becsekkolt minket) meg átjutni a biztonsági ellenőrzésen úgy, hogy kismillió utas nem utazott el tegnap, viszont ma már nagyon nagyon szeretne. Vagy ők már benn tolonganak a kapuknál?
Mindegy is, a lényeg, kalandra fel!

Dear Ms xxx,

I am writing to confirm the receipt of your Rubicon grant application. Your application has been judged admissible and will be assessed under the aegis of the Research Council for Earth and Life Sciences (ALW), which acts on behalf of the Life Sciences cluster (ALW & ZonMw).

Yours sincerely, 
Dr. KMS
NWO- Rubicon Life Sciences Cluster

A sokáig alvás kora

Visszasírom én még ezeket az időket, az biztos. Mikor lesz megint olyan, hogy csütörtök reggel kilenckor egy mosolygós vidám kislány kelt, fél tízig az ágyban bohóckodunk, aztán tízkor kényelmesen megreggelizünk? Mintha nyaralnánk. Csak éppen odakinn minden szürke és persze megint esik.
Jó reggelt!

az egyiptomos előadás - avagy az angol szókincsem korántsem teljes

tegnap estére a következő (egyben az egyetlen angol nyelvű) előadást hirdették meg az egyiptomi mágia kiállítás keretében a régészeti múzeumban:
The mould and the recipes: an unusual artefact for magical rituals Lecture by Marc Etienne, egyptologist of the Musée du Louvre, Paris.
fú, ez csak jó lehet! egy jó kis penészes sztori, pont mint a fáraó átka a Tutanhamon sírral kapcsolatban! hát, legközelebb talán el kéne olvasni az előadás leírását...
In the field of Egyptian magic, it is quite rare to have objects that were effectively involved in magical rituals. The limestone mould of Musée archéologique départemental de Rouen is therefore a very interesting example of an artefact directly connected with a practical use during magical rituals. This lecture will give an analysis of the carved figures of the mould in order to show its close connection of with magical rites known by texts preserved on papyri or on the walls of Egyptian temples. The confrontation between the cast images and the instructions to use them given in these texts is very informative on the Egyptian religious beliefs and what magic meant to them. The mould itself as a magical object, and therefore a potentially dangerous artefact, is designed in accordance to these conceptions, in order to fulfil its role in the preservation of the Universe.
amúgy az előadás totál élvezetes volt, bár az egyiptomiakat sosem tartottam ennyire brutálisnak, mint amilyennek most láttuk őket a vallási ceremóniákat kivesézve.
Úgy döntöttem, kifejtem ezt részletesen, mielőtt elfelejtem. Szóval az egyiptomi mitológia alapsztorija az egy Káin és Ábel sztori, Széth és Ozirisz testvérek és Széth megöli a viszálykodásaik során Oziriszt. A bibliai párhuzam ott egy picit sántít, hogy ez a két testvér isten volt, Geb földisten és Nut égistennő gyermekei. "A mítosz szerint Ozirisz az ősidőkben feleségével, Ízisszel – aki egyben húga is – jóságos királyként uralkodott Egyiptom felett. Ő vezette be a kultúrát és a civilizációt nem csak Egyiptomban, hanem más népeknél is."... "Széth eredetileg a sivatag istene volt, akit hamar a zűrzavarral és a pusztítással kapcsoltak össze. Széth az egyiptomi mitológiában a szükséges rossz, az ellenpont, ami nélkül a jó sem létezhetne. Azzal, hogy Oziriszt megölte, a gonoszság megtestesítőjévé vált, mégis, segítségét Ré napisten is igénybe vette az Apóphisz (kígyó) elleni harcban, s megmentette Rét."(from Wikipedia)
Szóval az alapsztori egy csöppet leegyszerűsítve a jó és a rossz harca, ami testvérgyilkosságban manifesztálódik, de mivel egyiptomi a sztori, nem ér véget az illetők halálával. Pl. Hórusz, Ozirisz és Ízisz fia Ozirisz halála után fogan meg, hogy csak egyet emeljünk ki. Na, és akkor jöjjön a brutális rész. Széthnek tulajdonítottak jó pár állatot, csak mert gonosz történet tartozik hozzájuk. Például a teknőst egyik isten rákényszeritette, hogy köpje ki azt, amit lenyelt, és ez lett a Nilus termékeny iszapja, ami lehetővé tette a mezőgazdaságot. Na de hogy miért gonosz a teknős? Mert ő lenyelte azt! Az onyx antilop kiszúrta valamelyik isten szemét, a kígyó lenyelte a Nílus vizét, a kacsa és a bika (vagy ökör) meg úgy tűnik már kideríthetetlen okokból voltak gonoszok, de ezeket (nem egyet, persze) fel kellett áldozni az Ozirisz-ünnepekkor. Jócskán látni a ma is álló templomok falán egy-egy fáraót, aki éppen leszúrja, felszeleteli vagy lefejezi az egyiket.

amúgy meg vettem egy szuper könyvet, ami lonely planet stílusban íródott a II. Ramszesz-kori Egyiptomról: mikor érdemes utazni, mit vigyünk magunkkal, hol tudunk megszállni, milyen az orvosi ellátás, illetve mit érdemes megnézni kérdéseket járja körbe. szerintem egyszerűen zseniális ötlet így történelem-könyvet írni.
ha bejön, megveszem a sorozat többi tagját is, van hasonló Athénról, Rómáról és a középkori Firenzéről is.

filmek még

ami aztán még nagyon de nagyon érdekes és szuper egy film volt, az a nyugdíjba vonuló norvég masinisztáról szóló O'Horten. kellőképpen szürreális, hogy hihető legyen  :)























megnéztük még Kate Winstlettel A felolvasót, ami szép is meg jó is (mármint filmnek), és persze elég meredek kérdéseket feszeget.



na és akkor most pedig jöjjön a legeslegeslegkedvencebb, ami egyszerűen (szó szerint) tökéletes. a dramaturgia, a sztori, a karakterek, a képek és a színészek mind egy szálig zseniálisak (elfogultság nélkül, az, hogy Elek Feri játszik benne, az csak egy plusz szempont volt, hogy megvegyük). na szóval a Köntörfalak az egyik legzseniálisabb film (és most direkt nem azt írom, hogy magyar film), régen nem láttam ennyire jót.

én vagyok a hires többnejű

mikor legutóbb pesten jártunk, beszereztünk egy csomó filmet, amiket aztán szép lassan kivégeztünk.
kezdjük a polygamy-val.  khm, érdekes ötlet, fura egy hangulatot kelt, bár néha túl bárgyú.



bár a meleg konyhánál százszor jobb, eredetibb, ötletesebb. ez elég nagy csalódás volt a ripacsokkal és a régebbi filmek (pl Bella Martha, ami viszont piszokjó volt annak ellenére, hogy német film, vagy a szintén százszor jobb Mediterrán finomságok) utánérzésével. úgyhogy azt nem is rakom be ide, hanem a Bella Marthát.























aztán volt még a Be kind rewind, ami egy édes aranyos butuska film, de már annyira régen meg akartam nézni, hogy muszáj volt. annak ellenére, hogy nem svéd :)

- Mit főzöl?
- Gombafőzeléket paradicsommal meg golyócskákkal. (ez aztán a kombináció :)
- Tarhonyával?
- Igen, tarhonyával, jól tudod.

forditás

hehehe, ez vicces lehetett. de hogy a csudában nem tűnt ez fel a kiadónak, hogy már a polcokról kellett levenni a könyveket?
El kellett távolítani a könyvespolcokról a Grimm-mesék egyik új kiadását Kínában, mivel a kiadó tévedésből a világhírű történetek pornográf változatát fordíttatta le.
"Nem találtuk a Grimm testvérek meséinek eredeti német változatát, ezért fogtuk a japán verziót, és azt fordítottuk le kínaira" - mondta el a China Media Time kiadó képviselője a Global Times című lapnak nyilatkozva. 
A világirodalom szinte legismertebb meséinek átdolgozásában Hófehérke például szexuális kapcsolatba bonyolódik a hét törpével, halála után pedig egy szexmániás herceg szeret belé.

takony

most már csakazértis kilábalunk belőle, ha fene fenét eszik is. már nem tudom, mióta vagyunk taknyosak, de most már aztán elég legyen! Hanni kezdte (szokás szerint), enyhe orrfolyással, aztán Sosó volt szarul két hete csütörtök-pénteken, aztán vasárnapra én is inkább ágyban maradtam, annyira vacakul éreztem magam, pedig egyikünknek sem volt láza, csak vacakul voltunk, és aztán még a múlt héten is taknyos volt mindenki. szerdán Hanni behányt, meg láza is volt, de aztán csütörtökön már semmi baja nem volt, csak egy kis takony, így  pénteken nyugodt szívvel küldtük bölcsibe, ahol is bepisilt (eddig egyszer sem), meg egész nap csak ücsörgött. szombaton délután belázasodott, és persze köhög meg zöld élienek másznak elő az orrából, úgy kell könyörögni neki, hogy csak a zsepibe fújjon, ne a vakvilágba, és ne a himbálódzó zöld takonycsimbókokkal jöjjön oda hozzánk, hogy folyik az orra. vasárnap este hatkor már kidőlt, mentünk fürdetni, hétkor meg már aludt is, de persze tizenegykor sírva ébredt, és utána áttéblábolt hozzánk, alig hagyva minket aludni. tegnap nyolcig kihúztuk az altatást, így csak hajnali ötkor jött át a sírva ébredés és nyöszörgés után.
ma már biztató azonban, hogy kevesebbet köhög, és a szeme alatti lila karikák is tompultak, és sokkal kevesebbet folyik az orra. holnap meg holnapután még itthon tartom - úgy tűnik a szobafogság jót tesz neki. remélem péntekre már meggyógyul, és be lehet adni a bölcsibe, jó lenne belekezdeni már a pcr-be, meg a kísérletekbe a téli szünet előtt.

új úticél

kambodzsa.
oda akarok menni.
sosó bezzegel, hogy oda soha senki nem ment az ismerősök közül, hiába van egy köpésre vietnám és thaiföld.
nem megy közvetlen repülő oda, így drágább a repcsijegy, fejenként egy ezres.ja, és minimum 16 óra az út.
szóval megbeszéltük, hogy majd egyszer 2012-ben (ha addigra én is kapok pénzt a melómért) hannát leadjuk nagyszülőkhöz, és kettesben elhúzunk kambodzsába templomokat nézni, hegyet mászni, dzsungelt járni és tengerpartozni. merthogy a magyarországnál csupán csak 2x akkora kis országban még van esőerdő, ami éppenséggel nemzeti park, ott van angkor, amit muszáj megnézni, és olyan mangróvés meg kókuszpálmás tengerpart, amiket a gimis osztályunk falára raktunk ki óriásposzterként.
egy év alatt ki lehet már találni, hogy mikor és hova és elég-e két hét. szuper.
jaj, de lelkes vagyok.

engedelmeddel

Hazaérve azt olvastam a neten, hogy XVI. Benedek az óvszerről azt nyilatkozta, olykor elfogadható a használata, és alatta két sorral ez állt: a Fradi rommá verte a Pápát. Minden mindennel összefügg.
függője lettem, imádom, amiket, ahogy, mert nekünk ő haver, olyannyira közelálló. mindennapi bornaitiborral viselem a létezést.
bless
b

szauna

‎"Az Elysium a görög mitológiában a földi paradicsom, a nyugalom szigete. Ide küldték az istenek jutalomként a hősöket." - most már értem, miért nem hord itt senki fürdőruhát. hát látott-e már valaki görög hőst bermudában?
hó ugyan nem volt, csak dézsában jég, ha valaki durvulni akar. de azért hat fokban is nemsemmi élmény egy szál türcsiben sétálni,  forróvizes dézsába mászni vagy sóskútban fürdeni.  persze benn is lehet ám mókázni, van pl. hókunyhó is - fehérjeizoláláshoz is tökéletesen alkalmas, csak a laborórát nem tudod zsebre vágni :) 

ezt tavaly írtam a faszbukra november végén. merthogy tavaly november végén vitt el Andi először az Elysium nevű szauna-komplexbe. döbbenet élmény volt, de szombaton már rutinból nyomtuk. mondjuk most azért egy csöppet más volt, merthogy zuhogott a hó, és Andi nagy batár autóján nyári gumik vannak, de sebaj, negyvenes átlaggal az autópályán csak elevickéltünk Bleiswijkba, ahol már nagyon vicces volt a zuhogó hó. tisztára olyanok voltunk a kinti meleg vizű sófürdőben,  mint havas fejű makákók, azzal a különbséggel, hogy a sós víz fel-felhajtotta a lábunkat, és vagy a fenekünk vagy a térdünk loccsant ki a felszínre. vicces egyébként, hogy pár alkalom elég ahhoz, hogy az ember teljesen levetkőzze a gátlásait, és totál természetes legyen, hogy mindenki egy szál fanszőrzetben ücsörög a szaunák fapadkáin vagy a medencékben, és egyáltalán nem nézed meg a másik nemi szerveit (vagy csak ha nagyon durván feltűnő), mint ahogy más sem bámulta a mellünket vagy hogy ki milyen sormintát borotvált a lába közé.

(fotó innen: http://www.origo.hu/print/noilapozo/5perc/20060109anap.html)

még mindig A világ nélkülünk apropójára

akarok arról is írni, de az nagyobb lélegzetvételű dolog, ahhoz kevés pár perc.
egyelőre íme egy alternatív megoldás:
"Erről jut eszembe apám (a narrátor Kilgore Trout fia) regénye, a Reménykedő szörnyetegek kora. A könyv egy olyan bolygóról szól, ahol emberszabású lények élnek, csakhogy fittyet hánynak a túlélés kihívásainak. Az utolsó pillanatban sem térnek észhez. Addigra minden erdőt letarolnak, savas esővel minden minden tavat megmérgeznek. A talajvíz az ipari szennyezőanyagoktól ihatatlanná válik, és így tovább, és így tovább. És a humanoidok egyszer csak azt veszik észre, hogy a gyermekeik megváltoznak. Az egyik szárnyakkal születik, a másik aganccsal, a harmadik uszonyokkal. Van, aki szem nélkül, van, aki száz szemmel. Az egyik irtózatos tömegű aggyal jön a világra, a másiknak szemernyi sem jutott. És így tovább, és így tovább. A természet a vakszerencsével kísérletez. Arra kíváncsi, hogy valamelyik új szerzet jobban tiszteli-e majd bolygóját, mint a humanoidok. A legtöbb új változat persze elpusztul. Akad, amelyiket le kell lőni, satöbbi.De némelyik variáns egészen ígéretesnek bizonyul. Ezek összeházasodnak, utódaik már rájuk hasonlítanak."
Kurt Vonnegut, Galápagos

savanyú

olvasom a viccesebbnél ötletesebb blogokat, és most ez úgy csapódik le, hogy csak egyre rosszabb kedvem lesz, hogy én bezzeg csak így egyszerűen, puritánul naplózgatok, semmi kreativitás nem szorult belém. irigykedem, na.
most vasárnap volt a so you think you can dance döntője, jópár adást megnéztünk belőle, úgyhogy muszáj volt izgulni, ki nyeri meg. persze pont az a srác nyert, aki a négy döntős közül a legügyetlenebb volt, de hát ez van, ha a közönség szavaz.
nade a lényeg, hogy tévét néztünk, és mire végignéz az ember egy másfél órás műsort, addig fél-háromnegyed óra tiszta reklámidőt fogyaszt el, ami nemhogy feldobná az embert, de még pofán is vágja, hogy nincs kockahasa, szuper illata, tökéletesen fehér mosolya, csak egy gyereke, aki áprilistól három napos bölcsis lesz, de cserébe irtózatos ujjszopásba kezdett egy jó ideje (amiről minden vekerdyt olvasó szülő tudja, hogy jót nem jelent) és akit a bölcsis mikulásünnepségről haza kellett vinni, mert a délutáni alvás után úgy megfájdult a feje, hogy kitaccsolta az egész ebédjét.