ön zizi, ön zőző

nincs is annál jobb, mint odabújni a másik jól megszokott melegéhez, főleg, ha szarul vagy. talán ha a másik jól megszokott melege még jól megszokott meleg csirkehusis zöldborsólevest is főz, meg facsar naracsot, meg elmegy a közértbe, meg úgy egyáltalán, ott van veled, amíg te szarul vagy.
és nincs is rosszabb, amikor hétfő reggel bemegy dolgozni, és te még mindig szarul vagy, és tudod, hogy kéne dolgozni, de tudod azt is, hogy ha most nem maradsz otthon, akkor szerdára tutira nem hevered ki ezt a fránya köhögést, meg különbenis, a baciknak nem nagyon tesz jót, ha ráköhögsz mindenféle hazait, meg még hátravan a gyűrűkura harmadik része is, anélkül befejezetlen a sztori...
de aztán rájössz, hogy van szarabb, pölö ha délután hív, hogy nálad is úgy kezdődött, hogy fájt a torkod meg égett az orrnyálkahártyád?
olyan vasárnap délutáni érzésem van, ami már ezer éve nincs, az a szorongató elment a hétvége érzés, ami már nemis a hétvégét siratja, hanem utálja a hétfőt. hétfő este van, már félhattól sötét, és bömböl a moloko, hogy ne bőgjem el magam. picsába, utálom ezt. csakazértis jó lesz londonban, kurvajó, ezt tudom, akkoris, ha a nátha és london miatt le vagyok maradva a melóval. szarjbele, ez csak munka, szarjbele...

arra ébredni

hogy eszelősen vakarod a füledet, ami belül viszket, tehát kivülről megvakarni esélytelen, illetve, hogy ha levegőt akarsz venni, akkor esetleg ki kéne mindazt fújni, ami benne van, mindezt váltakozva mondjuk félóránként, nem igazán felemelő.
bár már megvan, hogy melyik oldalon melyik orrlukamat tudom kidugítani, ami hatalmas előrelépés az emberiségnek...
ha holnap erős leszek, megtartom a szavam, és nem megyek be. hétvégén haletetés ügyeletes leszek, akkor nem lehet kipihenni a náthát, bár sosó azt ígérte besegít, hamár egész héten nem volt velem, hamár egész végig egyedül bretegeskedtem, ami utálatos dolog, valljuk be őszintén, szarul lenni, úgy, hogy nem sajnál senki. bent meg se kérdezte senki, hol voltam hétfőn. vagy inkább hogy hogy voltam hétfőn. utálom is őket nagyon...
ma fél négykor leléptem, nem volt túl biztató, hogy folyamatosan az ágyamat vizionáltam magam elé, gondoltam lelépek, amig haza tudok vezetni...
ápolom magam.
főztem csípős csicseriborsót, hátha leápolja a torkomat, facsarok narancsot, mert abban van a vitamin, és a délutáni alvás után végre megnéznék egy kockásfülűnyúl epizódot, ha anyámék végre lerakják a szkájpot.
bedugult a bal fülem. hurrá...

nesze nektek forradalom...

tiktaktiktaktiktak

egész nap, reggel nyolctól folyamatosan
először azt gondoltam, biztos náthás leszek, nehéz levegőt venni, lázas leszek meg miegymás
ittam a citromos mézes teákat, alukáltam, de nem lett jobb, csak körvonalazódott, hogy nem ez lesz a baj, hanem valami, ami reggel óta zavar, de nátha meg láz nélkül is leterít
igen, az az eszement tiktaktiktak, ami a mellkasomból jön. stoppert elő, nosza pulzusmérés: 100.
a doki ma délután nem rendel, de holnap nyolcra ad időpontot. mire visszaérek a lakásba, úgy folyik rólam a víz, és úgy lihegek, mintha maratont futottam volna.
anyám ad tippeket (fiatalkora óta szed szívritmuszabályozót pont erre): lassú mélylégzés, hűvös zuhany: sikerül 85-re letornázni. a szokásos hatvanhoz képest ez is durva, bár a szemem már nem vibrál, és már mást is hallok, mint hogy damdarammdamdaramm
bár már a lázam is megy felfele...

búb-bánatos...

fene sem gondolta volna, hogy ilyen nehéz búbos vöcsköt (Podiceps cristata) fotózni...

all the ducks are swimming in the water....

bauch_beine_po

igazából asszem fit for work névre hallgat az a tesióra, ami kinn van a menzával szemben az eftéuban, amiről a csajok múlt héten beszéltek a konyhában, wilko meg csak röhögve súgta, neked ez nem kell, de elmentem rá, merthát mégiscsak kell valami mozgás, szóval valójában tiszta bauchbainepo tréning, kábé a primatorna és a jóga keveréke: zenés bemelegítés (nem ugrabugra hálistennek, hanem koncentrációjáték - tudod-e követni az össezvissza lépegetést és combizomerősítést) után matracon hasizom-, belsőcomb-, hát- meg fenékerősítés, aztán meg jógazenére lazítás, nyújtás. tetszik. talán még az sem tántorít majd el, hogy háromnegyed nyolckor kezdődik minden csütörtökön. még nyolc alkalom. jövő héten valami flexirúd is előkerül, azt a nyílt napon már kipróbáltuk, egy rugós rúd, amit rázni kell, vicces karizomerősítő. hajrá, a sífutáshoz formába kell lendülni.

hú, még szerencse, hogy összeházasodtunk...

A sign posted in Germany's Black forest:
It is strictly forbidden on our black forest camping site that
people of different sex, for instance, men and women, live
together in one tent unless they are married with each other
for that purpose.

mihály

nakéremszépen az úgy van, hogy a mókusok általános hívószava a következőképpen képezhető: ö hang kiejtéséhez formáljuk az ajkunkat, enyhén nyitva, és közben pattogtatjuk a nyelvünket az alsó és a felső szájpadlás között, így a klappogás egy csöppet finomul, és a mókusok egymás között használt hívóhangjához lesz hasonlatos.
ez eddig minden mókusnál bevált, irtó kíváncsian - két mellős mancsukat felemelve, mintegy felállva - kezdenek el nézelődni a hang irányába, majd nekiiramodnak, és ha meglátják a kulcsingert (a diót, mogyorót), el is felejtik, hogy a hangot kiadó lény egy csöppet sem hasonlít fajtársukra.
ma reggel új szomszéd jött: mihály (csak egyszer találkoztunk, de ez alapján nem misizném le, hiába feketés a füle hegyén meg a farkincáján a szőr).
éppen egy varjú károgott a kertben már vagy egy perce (ez mindig valami akciót jelent), úgyhogy kinéztem, és mihály éppen rohant fel a fenyőre, úgy fél méternél megállt és mozdulatlanul bámult lefele. amint elment a varjú, mihály lerohant a fáról, és ekkor nyitottam ki az ablakot és kezdtem el hívni. egy fél perc múlva már az ablakban volt, és vitte magával a diót a kertbe. jó alaposan elásta (még tapasztalatlan, csak úgy a füves rész közepén ásott, majd megtanulja, hogy a rigók meg a varjak onnan könnyen kikaparják, majd elkezd rejtekhelyet keresni, mint pl a virágcserép), majd jött vissza a következőkért. aztán mikor már nem volt a párkányon egy sem, és az ablak is csukva volt, nekiállt körbenézni, bekukucskálni, hogyan is jöhetne ő be a konyhába, ahol ennyi finomság rejtőzik, és persze mind rá vár jól összemókustappancsozva a konyhaablakot...

semmi különös

egy semmilyen nap volt ez is, pedig mégsem: leadtam a kétéves összefoglalót (ami még nem teljesen kétéves, de akkoris, basszus, megyazidő, mint állat); betrafóztam az első gétvéjes konstrukcióimat (nagyon izgulok, hogy hogy sikerült, legalább izgis lesz holnap melózni); rájöttem, hogy miért nem megy mostanában a lackzé festés (a kálium-ferro- és -ferri-cianid oldat ment tropára), és ma végre ment minden, mint régen; sikerült még sötétedés előtt görkoriznom egy órát (direkt vittem magammal mindent, váltórucit, védőket meg korit, hogy csak el kelljen gurulnom egy erdei úthoz, és nosza) - piszok jó volt, marhára élvezem -; halas vajkrémes szenyát rágcsálva beregisztráltam apámat skájkin onlájn az íbéjre, hogy vivinek tudjon venni szticcsfigurákat; tilost hallgatva (sanyi, pedro) beragasztottam a közös albumunkba az első adag kinyomtatott fényképet (párizs 2004 szeptember - még kábé szeptemberben vettünk egy bazinagy albumot, hogy akkor mostantól elkezdjük feltölteni, legyenek meg a képek analóg is, kezdve az első képektől, a mi kis közös albumunk)
és most a kamakamakambébikamon megy éppen :)

tökwilko

if he keeps on snowring like this, i dont bring him home.
he is not my son, my son can not be so dirty...
olyan büszke volt, emlékszem, bejött a laborba (addig csak a konyhában meg a folyosón dumáltunk, de akkor bejött hozzám a laborba), hogy elújságolja, apa lesz.
aztán jött, és mesélte, hogy milyen volt az ultrahang, hogy integetett a baba.
aztán meg hogy fiú lesz, és Geronak akarják hívni, mit gondolok, jó név-e.
meg hogy járnak babatanfolyamra, ahol a bábákat direkt szivatja a kérdéseivel, mindenbe tudományoskodva köt bele, és aztán nagyot röhög rajtuk.
aztán hogy izgul, mert még mindig nem fordult be, és csak egy doki van KA-ban, aki meg tudja forgatni pocakban a babát.
aztán mesélte, hogy minden rendben volt, semmi komplikáció.
és akkor két hétig szabin volt.
hétfőn jött vissza szabiról.
mondom neki, nem is olyan fáradt
megáll a kezében a kanál. max két órát alszik a kórházban, nem vicc.
anyuka még kórházban?
anyuka jól van, de Gerot még nem akarják kiengedni. vészhelyzet volt, a nyakára csavarodott a köldökzsinór, hét perc alatt ért be az ügyeletes sebész, hogy kikapja császárral, tíz perccel a riasztás után már kinn is volt, de azt mondták, nem éri meg a reggelt. átvitték egy másik kórházba, ahol lehűtötték 32 fokra, meg sem mosták, és egy hétig hozzá sem nyúlhattak - minimal treatment, hogy jobban regenerálódjon. egy csövön keresztül lélegzett ...
és mesél arról, hogy a nővérek nem értik a humorát, amikor azt mondja, ha így horkol a baba majd, mint most a lélegeztető csővel, akkor nem viszi haza, hogy az ő gyereke nem ez, az övé biztos nem ilyen koszosan született. eszemmegáll, hogy hogy bírja.
holnap hazaengedik Gerot.

Haliho!
Akartam már írni én is Neked. Nem tudom már, miben maradtunk, melyikünk hívja a másikat. Ha én voltam a hunyó, bocsánatot kérek. Meghalt Nagyikám, széjjelcsúsztam. Aznap Bercon is beteg lett, az első tanítási napomon. Persze 1 napos (1 hányásos) betegség volt, de ezt az elején nem lehetett tudni.
Az órák jók, köszönöm. Most írattam az első dolgozatot. idézem a kedvencemet: Mi az ember tudományos neve? (ezt azért tettem bele, h legalább 1 pontot mindenki elérjen) Válasz: Atom. Mi van az atommagban: neutron, elektron és patron. stb
...

féregváros

Worms történelme kábé olyan vastag, mint egy biblia.
Luther itt lépett ki az egyházból,
Barbarossa Frigyes (a vörösszakállú herceg) németrómai császár az itteni székesegyházban üldögélt, amikor erre járt, vele szemben a templom másik felében vele egymagasságban ült a pöspök, "akinek" ugyanolyan oltárt építettek, mint a "császárnak" - ergo ez az egyetlen olyan katedrális, amelyik tükörszimmetrikus,
itt játszódik a Niebelung-ének (szintén magyar vonatkozással - Budán gyilkolják le a sztori végén az összes szereplőt),
itt élt a középkor legbölcsebb rabbija, akinek a sírjára ma is papírfecniket raknak kérésekkel, imákkal (mellesleg ez az egyetlen olyan 1100-ból való zsidó temető, amit nem romboltak le németországban)
egy szupermarket építésekor kábé kilencven római kősír került elő olyan ékszerekkel, amik hihetetlenül megdöbbentőek (vasspirál karra, lábra pl)
azt is mesélte a túravezető néni, hogy itt keresztezte az északi (kölnből jövő) baselbe tartó utat a párizs-bécs tengely, úgyhogy ez az ezres-ezeregyszázas évek nyüzsgő központja volt, fontos mítingekkel és döntésekkel.
izgis nagyon...
intézeti kirándulás volt ez, piszok jó volt, csak kár hogy leittam magam kávéval már odafele menet, aztán meg hogy beszarás volt a hazafelút - késés, vezetékszakadás, leszálls, visszaszállás, buszravárás, buszozés, majd személyvonatozás még mésfél órán át. az persze még nagyobb szívás volt, hogy a parkolóban hagyott kocsiban égve maradt a beslő világítás, na meg az, hogy éjjel tizenegykor, mikor sehol senki, az egyetlen élő pasi a zárt parkolóban annyit mond, hogy nem tudja, hogy hol az aksi a kocsijában, na az szívás. a másnap reggeli korai kelés, aksibikázás, majd fél kilencre munkahelyre beérés, hogy kiselőadást tartsak, az sem semmi, de hogy még aznap délben indultunk haza kocsival, nem is ragozom tovább...

még mindig a vicces erdő

basszus, sajog mindenem
a térdem tropa, a többi helyen már csak izomláz van (comb, váll, bi- és tricepsz)
megadurva volt ez a mászás, több méterrel a föld felett ügyességi játékokat játszani...

na én ennél vesztettem el az egyensúlyomat, és álltam a közepén, több méter magasban, jobbradőlve, balradőlve (a pálya úgy néz ki, hogy van egy drót "alul", ezen kell végigsétálni úgy, hogy a két kapaszkodódrót irtó laza. valszeg ki kellett volna feszíteni a kezemet, de én próbáltam a hónom alá csapni őket, és csak dülöngéltem, mint pompom a fán, csak én vízszíntesen. nem volt egy jó móka. sosó üvöltött hátulról - én mentem elsőnek - hogy pihenj, de baszki egy ilyen helyzetben nem lehet pihenni, ha ide-oda dülöngész reszkető kézzel és lábbal...)

volt, aki vidáman végigszökkent a pályákon, bár valószínűleg nem először járt ott. mi majdnem beszartunk, komolyan, irtó durva élmény egy tíz méter magasan lévő platformon felállni még egy-két sámlira, csak hogy rárakd a gurulót a madzagra, és még be is kösd rá helyesen a biztosítékot...


de ami utána jött, a madzagon végigcsúszás, na az nagyon jó volt, tisztára dzsémszbondos. tarzan és dzsén bond

fun?

eszement dolog ez, de bementünk, felmentünk, túléltük, bár az egyiknél majdnem lezúgtam (lezúgni nem lehet, mert biztosítva van mindenki, de nem volt meg az egyensúlyom egy ideig, utána remegett a lábam vagy egy óráig). naggyon durva, a három leggagyibb pályán voltunk csak (1a 1b és 2), de majd beszartunk. képek majd később...

káoszbrigád

jelentem, a csöppet kaotikus hét véget ért, mostmár normális, megszokott hetek jönnek, pluszban péterrel, a kaposvári píécsdíssel, de már belátható a következő hét, már tervezhető.
szerdán volt ugye a cikk-prezentálás, amihez a délelőtt igencsak kellett a felkészüléshez, így eléggé meglepő volt feritől az egésznapos kíserlet terv aznapra, csütörtök reggeli injetálással. csütörtök délben lementünk freiburgba (na az is kaland volt), és még aznap este vissza (este nyolcig tartott a poszterszekció), pénteken meg volt andreas intézeti előadása meg a csütörtöki injektálás lacZ festése...
mostantól azonban nagy hajrá lesz, a gatewayt be kell lőni minél hamarabb.

petike

persze, ordít, ja, persze, nehogymá, kábé, minthogy londonban és leidenben mindig szar az idő. juláéknak is tündér volt, nekünk is egy édes gyereket mutogattatok, mostmár aztán elég az ordibálagyerek posztokból, bali, hiteled vesztetted!
:)

onedayworker

Dear Symposium Participant,
the abstract you submitted for presentation at the SFB 592 / GRK 1104 Symposium in Freiburg has been selected to be presented as a poster. The abstract will be included in the symposium program and abstract book. We plan to have posters up throughout the meeting. Therefore please post your poster on Thursday before the start of the first session, and please keep it up until the end of the symposium. Information on the poster board size is on the web site.
We look forward to your contribution to the symposium!
For the organizers:
Wolfgang Driever
Annette Neubüser
szóval holnap indulunk vissza kocsival, és csütörtökön délután már ki kell aggatnom a posztert freiburgban. nem rossz. marad a szerda mindenre: zsurnálklubb, munka, és péter projectje. (péter egy kaposvári srác, akinek van három hónapja, hogy előállítson egy transzgén halat, ami egy pontban világít a fejében)
még régebben nézegetten szállást, egy diákszállón, ami bedman és sheetboy szállodaláncába tartozik, múlt héten le is foglaltam, úgyogy nem pánikolok :)
legalább így ezen a hétvégén feketeerdőzünk, péntek este sosó utánamjön freiburgba, ott elkocsmázunk, aztán szombat reggel irány az erdő.