indok

na, ma megjött a project elutasításának hivatalos indoklása.
kurva igazságtalannak érzem, felháborítóan semleges és semmitmondó 4 mondattal indokolták meg az egészet.
"This candidate has a limited publication list that includes only one shared
first authorship. She does seem to have the relevant expertise for the project.
The research proposal is interesting and it has clinical relevance. However,
good background information on the mechanism of GC resistance is lacking in the
proposal. The host lab is a respected group, but is does not belong to the top
groups."

holnap lesz egy "Introdution meeting for new members of staff" az egyetem központi, régi és puccos épületében benn a városban, de momentán semmi kedvem hozzá, főként a következő programponthoz: 10.00-10.45 Coffee/tea and getting acquainted amongst youselfs (speed date facilitator mw. xxx).
asszem lemondom és klónozok tovább.


eddig egész jól bírtam, de most Marcel levele megríkatott:

Hi Eva,
That's bad news indeed.
The only thing we can look at is the apparent lack of info on GC
resistance. Let's try to improve that in the Marie Curie, and wait for
the EMBO result.
See you tomorrow,
Marcel

And for the rest: get a drink, look at the nice weather outside and give your daughter a hug. There are more important things after all.
Marcel

előző megjegyzés visszaszivva

az a kurva horoszkóp elmehet a picsába

Dear Ms X

Some days ago the Council for Earth and Life Sciences has made a decision about your Rubicon grant application. Unfortunately, your proposal will not be funded. The official letter will be sent to you today via regular mail.
I do hope you will find other ways to accomplish your research plans.
Kind regards, 

YZ

érzem

már egy hete érzem, hogy rugdos a kis vacak, pedig még nagyon az elején vagyok. néha, evés után, ha egy kicsit előre hajolok, meglepően nagyot rúg a nadrágom övrészébe, hogy ezt most azonnal tüntessem el onnan, mert nagyon zavarja. :)

aszongya a gyöngy magazin horoszkópja

hogy március 21. után nagy változás áll be az életembe, minden sikerül, stb.
hát, nem biztos, hogy 21. volt a nap, amikor végre sikerült a több hónapja sikertelen pcr egy másfajta polimerázzal, de lehet, hogy igaza van a horoszpóknak, és ezentúl lelkes híve leszek az ilyesfajta dolgoknak :) szóval most lelkesen klónozok, ami a heti két napba belefér, remélve, hogy most már lassan injektálhatom a halakat.
persze az mmp-ket most sem sikerült felamplifikálni, csal az interleukinokat, de azokkal valami nagy gebasz lehet, sehol senkinek nem sikerült eddig, szerintem a szekvenciákkal meg a genomi annotálással valami nagy hiba van.nade sebaj, a lényeg, hogy valami csak sikerült.

nyitott nap és ismerkedés

már egy jóideje piszok jó idő van, langyos napsütés meg minden, persze tegnap, amikor az eladó lakásokat időpont-egyeztetés nélkül lehetett megnézni, esett az eső és megint didergős hideg volt. ráadásul Hanni az elején még lelkesen motorozott, de aztán elkezdte húzni az időt meg a száját, úgyhogy a betervezett két házat épphogy meg tudtuk nézni háromig.
az első házba beleszerettem, szuperül átalakították, előre vitték az utcai frontra a konyhát, ami így irtó szellős, hatalmas nagy tér, egybenyitva a nappalival, ami szintén hatalmas, egy külön kijáróval a kertbe. az emeleten a gyerekszoba kicsit lepusztult, de csak ehhez kéne hozzányúlni a festésen kívül, annyira jó állapotban van az egész ház. persze kurvadrága, de legalább nem happolják el előlünk amíg a pályázatról hírt nem kapok.
persze azóta Sosó osztott-szorzott, hogy nem éri meg házat vennünk, inkább béreljünk, úgyhogy akkor most majd belevetjük magunkat a bérelhető házak keresésébe...

amúgy a háznézés után találkoztunk Sosó egyik régi hollandtanfolyamos társával, Annával, aki egy egy lengyel matematikus, meg a magyar, szintén matematikus férjével, meg a hároméves kislányukkal, akit csöppet megzavart a négy nyelv, amin nap, mint nap beszélnek hozzá, így sok mindenre kitalált szavakat használ. a srác valami borzalom, a lány alapból nem beszédes, a kislánynak meg egy szavát nem értettük, szóval jó kis találkozó volt, mit se mondjak.

hétvége

múlt hétvégén anyósék szórakoztatták Hannit, rajta csüngtek, egy percre nem hagyták egyedül (mondjuk Hanni is élvezte a rajtuk lógást), úgyhogy azt hiszem egy időre kiunokázták magukat. kértünk tőlük paprikamagokat, hogy idén ne kelljen minden egyes lecsóhoz Németországba kiruccanni, és ezeket, meg a paradicsommagokat, meg a pincéből  nárcisz- meg jácinthagymákat szombaton nagy lelkesen el is ültettük. merthogy pénteken kiderült valami gebasz Sosóéknál az egyik kártya-egyik nagymenő telefon kombináció valahogy lefagyott a legújabb OS-frissítés után, úgyhogy ő egész hétvégén próbált rájönni, hogy mi a baj, én meg próbáltam Hannit lekötni, hogy ne az apját nyúzza. szóval elmentünk a kertészboltba, ahol ebéddel meg mindennel együtt vagy három órát elvoltunk, vettünk földet meg cserepet meg egy kertibékát (cserépből) meg három kéteurós, egyébként csodaszép virágot. aztán a parkolóban árultak irtó finom holland epret, úgyhogy vettünk egy rakás zöldséget meg gyümölcsöt, de ezek után gyerekem nem volt hajlandó közértezni, úgyhogy mentünk haza ültetni. ami persze nem annyira kötötte le, mint az apja szekálása, szóval elindultunk a játszóra.
másnap aztán Andiékkal volt randink, de mivel Sosó még nem végzett, Martijn is maradt otthon, szóval négyesben mentünk el a lareni Spookbosba, ami egy nagy csalódás volt. Ez egy farm, aminek csak egy pici része látogatható, és ahol lehetett műtehenet fejni. van még ezenkívül hátul egy kertje, amiben fák vannak, meg érdekes játékok, de azért szellemerdőnek nem mondanám. a legnagyobb csalódás persze az volt, hogy volt ugyan egy kajáldának kinéző része asztalokkal, de csak a hozott kaját lehetett ott megenni. speciel épp pakoltam pirogot a túlélőcsomagba, úgyhogy éhen nem haltunk, bár az egyik húsosba belecsípett az egyik pofátlan tyúk, úgyhogy az sajna a kukában landolt. na nem a tyúk.
na de Andi kinézett aztán Laren másik felén egy szuper játszóteret, ott aztán volt minden, ami a gyerekeknek szimpi, nekünk meg volt még hely a napos teraszon, meg kaptunk kaját is. szóval aztán végül jól elvoltunk, és aztán este, mire visszaértünk Leidenbe, már nem is mentünk haza, hanem mentünk egyenesen Andiékhoz palacsintázni. nyami.

ugri-bugri

tegnap este fél 11-kor érkeztünk meg, Sosó hajnal ötkor beült egy taxiba, és elrepült két és fél napra Párizsba, én meg megpróbáltam a felébredni nem hajlandó lányomat felkelteni, s egy kis reggelit beletömni bölcsibe indulás előtt. fáradt volt szegény, hiába aludt két órát a kocsiban is, nem akart ő semmit, se enni, se fogat mosni, se levetkőzni, én meg csupa ideg voltam, hogy le ne késsem a háromnegyed tízes ultrahang időpontot, meg persze hogy mit találnak majd a hasamban, egy újabb ufó vagy netán egy humanoid lakik ott benn.
nem vagyok büszke erre az agyamat kiordítva üvöltésre. sajna nem ez az első. alapvetően sokszor megy az önkontroll, de néha, nagy ritkán elborul az agyam, és persze utána utálom érte magamat, és sajnálom a kis szarost. bocsánatot is kértem tőle, ő meg bocsánatot kért a hisziért. ekkor már majdnem bőgtem, úgy sajnáltam szegényt.
de beértünk épen, mosolyogva a bölcsibe, én meg aztán az ultrahangra, ahol láttam a másik kis lurkót, aki 11 hetes és 4 napos és majdnem 5 centis fejtől fenékig, ahogy a hátán fekve nagyokat rugózott ott belül, rúgkapált, ugrált, alig tudták elkapni azt a pillanatot, amikor nyugiban van, hogy látszódjon mindene.
és szerencsére megvan mindene, annyi, amennyi kell, és olyan, amilyenek lennie kell, szóval nagyon úgy tűnik, hogy most (eddig) minden rendben.
már ma levették a vért a kombinált-teszthez, mert hogy azt most a 12. hétig el kell végezni, és pénteken megyek a tarkóredő mérésre, amire Sosó sajnos még nem ér vissza, de azon minden rendben lesz, most már tudom. a saját szememmel láttam, hogy minden rendben, de ha már kértük ezt a fránya tesztet, legyünk rajta túl.
és akkor jön a nagy falat, hogy ki mindenkinek kell elmondani, benn a munkahelyen meg a szülőknek mindenképpen. anyámékat már hívtam, de anyám túlságosan el van foglalva azzal, hogy még anyósomék indulása előtt (péntek) beszerezzen nekünk egy sorozatot (agymenők vagy mi a címe), úgyhogy most képtelenség volt velük erről beszélni. na majd később.
a kombinált teszt eredménye meg az újabb uh azt mondta, hogy minden oké. juhhé!

újra itthon

a nyaralás első fele pocsék volt, Hanna az utazás előtti pénteken már nem ment bölcsibe, mert kitört rajta a takonykór, és sajnos ez még eltartott pár napig, amikor is a takonykór mellé hisztériás jelenetek is jöttek az utcán, megfűszerezve egy kis éhségsztrájkkal, amitől konkrétan falfehér volt és szédelgett.
aztán egy átbőgött este után új stratégiát dolgoztunk ki Sosóval, és talán azért, mert kilábalt a náthából, vagy talán mert biztosak voltunk magunkban meg abban, hogy most már valahogy konkrétan kell erre reagálni, Hanna is visszarázódott a napi egy-két kisjelenetbe, és elkezdett enni, és végülis eléggé jó hangulatú napjaink kerekedtek.
mondjuk én a végére sokalltam be, azért ez a siófok-filing az este 11-ig beszűrődő dajdajozással megafárasztó volt. egyik este, mikor iszonyat hangos volt a zene már fél nyolckor, inkább kimentünk bulizni, és Hanni azután minen este azt várta, hogy mikor szólal meg a zene, és mehetünk táncolni az utcára.
voltunk irtózatosan sokat medencében karúszóval pancsolni, meg a tengerparton sétálni. állatkertben is jártunk, ahol az ősöreg és piszkosul fáradt orángutánoknak drukkoltunk, hogy sikerül-e felmászni a fa-állványzat tetejére. megnéztük el Medanót, ahol tavaly szálltunk meg, meg megjártuk Santa Cruz de Tenerifét, ami egy szuper város, nem egy gusztustalan szállodakomplexum, mint ahol megszálltunk, de ott ért minket egy ominózus megahiszti, úgyhogy a városnézés elmaradt, csak a piachoz ugrottunk el utcai árusnál halat enni meg egy gyors piaci vásárlást megejteni. Orotavától nem messze, La Calderánál, egy szuper piknikezős, hússütő meg játszóteres helyen sétáltunk egyet, aztán Hanni felfalta a sült pisztrángomat. na ekkor világosodtunk meg, hogy a gyerekünknek szinte semmilyen helyi kaja nem ízlik, de halat bárhogyan elkészítve, bármilyen mennyiségben képes megenni. innentől kezdve napi egyszer legalább degeszre ette magát hallal. Aricótól nem messze megint megtaláltuk azt az erdei játszót, amit tavaly is, de most kivételesen 18 fok volt 1200 méteren, és ott is kirándultunk egyet, míg Hanni lábai végleg "el nem zsibbadtak".
szóval voltak jó napjaink, meg vicces percek, és szerencsére az elején voltak a nagy kiborulások, nem a végén, de azért, őszintén, nem ez volt a kedvenc utunk.