Anyád

Tegnap Hanna anyáméknál aludt. Ott akart aludni. Csak délután mentünk érte, és úgy volt, hogy én kapok egy szabad estét, hogy elmenjünk Vivivel moziba és aztán meg a többiekkel pizzázni, Sosó meg megy Hannával a szüleihez aludni. Elhúzták a készülődést, így mi Viviel előbb léptünk le, így aztán Sosónak úgy kellett Hannát a nagyanyjáról lehámoznia egy teátrális nagyjelenet keretein belül - az utóbbi hétben amúgy is olyanok vagyunk, mint egy hisztérikus mediterrán nagycsalád.
Mozi után hamburgereztünk egyet Viviel, mert úgy szédültünk a 3D-től, hogy le kellett ülni, majd a metróztunk haza. Apám eljött értünk a Nagyvárad térre, hogy onnan már ő vigye haza Vivit, de engem nem akart elvinni a Tökölyre. Anyám miatt.
Anyám miatt - visszhangzott értetlenül a fejemben egész úton. Hogy jön ez ide? Miért éppen miatta? 
Aztán késő este szépen beúszott a múlt, előjött minden, amit sikerült elnyomni, besöpörni a szőnyeg alá.
Anyai nagyanyám állítólag szólt előre: - Gyurcsik, te jobbat érdemelsz -, de apám nem hallgatott rá. Gondolom anyám első hisztérikus kirohanása után meg is bánta. Sokszor nem lehetett tudni, mi váltja ki a csillapíthatatlan rohamokat, amikor is csak egyre jobban hergelte bele magát a hüjeségeibe. Ilyenkor nem hallott meg egyetlen érvet sem, sőt csak egyre jobban felbőszült, ha valaki "neki ellent mondott". Egy órás volt egy ilyen legalább, néha csapkodott meg edényt tört, sokszor belerugott a kutyába. Juli szép lassan megszabadult a vonatsineitől, mert őt azzal verte. Én csak egy verésre emlékszem, de az emlékezetes is volt: a kutya pórázával vert meg az ágyamban, mert nem ettem a kicsit odaégett vacsorából.
Apám egyszer visszakézből megpofozta, olyan visítást anyámtól sosem hallottunk, és utána hónapokig terrorizálta apámat. Ami nem volt szokatlan, neki szólt egyébként is a legtöbb jelenet. Ha apu kiküldetésbe ment, sokszor nem volt hajlandó beengedni a lakásba, az ajtón keresztül ordított, hogy - Menj vissza a kurvádhoz!
Ilyenkor csak Juliban volt annyi mersz, hogy a viharcsendben kilopódzzon, és beengedje aput.
Egy idő után csak mosolyogtunk a nekünk szánt kurvaanyádokon. 
Sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer csak megjelenik az igazi anyukám, aki szeret, vagy hogy anyám a buszon hazafele jövet szörnyethal egy balesetben, de persze ilyenkor olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy az ablakból néztem, mikor jön már. 
Apám volt mindig is az, aki nem vesztette el a fejét, akivel lehetett beszélni bármiről, aki nem felejtett el bemenni a szülőire, aki este bebújt az ágyba, és mese közben elaludt mellettem. Hozzá oda lehetett bújni a nagyágyban, addig míg anyám meg nem gyanúsította, hogy molesztál. Ezután nálunk hiánycikk volt az ölelés. Mint egy mazohista kutya, néha anyám ölébe kéreckedtem, hogy nézze meg, van-e tetű a hajamban, ilyenkor simogatva matatott a fejemen. 
Amikor Erzsébetről beköltöztünk a belvárosba, mintha enyhültek volna anyám rohamai, már csak ordibált, de ha az ember nem reagált, viszonylag hamar lecsengett az egész, talán mert rájött, hogy napi egy-két sör hatásosan letompiíja. Cserébe Julinák az otthoni lelki terror és a gimi utáni költözés, barátoktól való elszakadás megtette a hatását. Kihasználták azok a pitiáner telefonautomata-feltörők, akikkel összehaverkodott és akiket a lakásunkban fürdetett, etetett. Ő vitte őket mindenhova apám kocsijával (volt olyan, hogy kiállt a harmadikon az ablakba, és úgy fenyegetőzött, hogy ha nem adják oda a skodát, kiugrik az ablakon). Ráadásul az ágya alá rejtettek egy pisztolyt, emiatt meg a fuvarok miatt bűnrészességgel vádolták. Nem emlékszem, mennyit volt előzetesben Veszprémben a női börtönben, de egy fél évet legalább.
Azóta is keresi a helyét meg a párját.

Persze vannak jó emlékek is, nevetős napok, vicces sztorik, de ezek sosem tudták elnyomni azt a tudat alatti állandó félelnet attól, hogy mikor mondok vagy csinálok olyat, amitől kiborul.

Na, úgy hirtelen ennyi minden zúdult rám, és csak folynak azóta is a könnyeim. 

Na és ezek után talán nem csoda, ha nem tudom hova rakni azt, hogy Hanna és anyám között van valami hihetetlen kapocs, irtora szeretik egymást, ragaszkodnak egymáshoz. Talán mert csak rövid ideig vannak mindig együtt, talán anyám talált végre valakit, akit feltétel nélkül szerethet, vagy esetleg rajta éli ki azt, amit velünk elmulasztott, nem tudom. 
De talán nem is kell tudom.

Sztrájk

Rugdos, örjöng, ordibál.
Ki van borulva tőlem, ha családozunk, mindenki más kell, csak én ne legyek ott. Világvége van, ha betűröm a trikóját a gatyába, vagy ha csak mellé állok, netán megsimogatom.
Alapból is apás volt az utóbbi pár hétben, de ez most nagyon eldurvult.
Lassan, de biztosan kiborít...
Asszem felmondok, anyára nincs szüksége a lányomnak.
Boldog karácsonyt!

A jól megérdemelt...

Na szóval megérkeztünk Pestre, anyuéknál leraktuk a cuccot meg a gyereket, és leléptünk Keszthely-kertváros és Hévíz között félúton lévő Dobogómajorba, ahol anyuéknak üdülési joguk van erre a hétre egy szuper apartmanban. Szauna, uszoda, tévé, újság, gagyi mozi, séta a hóban, fagyott Balaton napsütésben, hmm, nemrossz, nemrossz. Ja, és még egy masszázsra is befizettem magam.
Holnap aztán cserélünk az ősökkel, a háromnapos unokázás után jól fog esni nekik is egy kis pihi.

paraván-para

Az utazás kaotikus volt, egy nagyot húztunk a szopókalapból, mert az egyes és kettes terminált lezárták, és nekünk hiába csak a csomagot kellett volna beadnunk a kettesen, a rendőrség parafa paravánokkal lezárta azt, mert a pénteki utasoktól szombat délelőtt az már megtelt. Persze ezt az infót úgy kellett kicsikarni egy ide-oda rohangáló káelemes nőtől. De Sosót nem abból a fából faragták, hogy szó nélkül végigállja azt az egyre csak növő tömegoszlopot, ami a röpke 10 perces sétaútnyi részen feltorlódott. Lementünk az érkezéshez, alul előrementünk a kettes terminálhoz, megtaláltuk a lépcsőt, ami nem volt lezárva - nem úgy mint a lift és a mozgólépcső, felmentünk, és beleütköztünk a parafalakba. Itt lecövekeltünk, piszok nagy mázlinkra pont ott, ahol egy nő időnként kikukucskált. Amikor éppen egy babakocsis nőt engedett be meg aztán az egész családját, felkaptuk Hannát meg a cuccokat, és hozzájuk csatlakoztunk. Innentől már ment minden, mint a karikacsapás. A gépet kevesen érték el azok közül, akik pont arra vettek jegyet, úgyhogy a péntekiek közül felpakolták a kínai nyugdíjas turistacsoportot, akik aztán nagyon viccesen, még felszállás és leszállás közben is, fel-felpattogtak meg egymással trécseltek a folyosón, meg pár elcsigázott magyart, köztük SzárazPétert a Csépé-laborból. Ő Torontóban dolgozik most, akárcsak Eszter, és a péntek éjszakát egy checkin pult bőröndmérlegén töltötte - elmondása szerint akárhányszor felébredt, a retinájába égett, hogy hány kiló. Az, hogy Ferihegyet lezárták a havazás miatt, és kerozin-hiány miatt Bécsben leszálltunk egy órára, csak hab volt a tortán.

Fogadjunk

Schipol tegnap gyakorlatilag nem fogadott és nem indított járatokat a hóra hivatkozva. Ma derült az ég, a hajnali-korareggeli gépek elindultak, de a 8 utániakat törölték -Sosó szerint elment az összes bennlevő gép, amíg nem jön be több, nincs repülés.
Na, akkor lehet fogadni, hogy a fél kettes budapesti járat indul-e illetve hogy mekkora szívás lesz csomagot feladni (hálistennek már Sosó becsekkolt minket) meg átjutni a biztonsági ellenőrzésen úgy, hogy kismillió utas nem utazott el tegnap, viszont ma már nagyon nagyon szeretne. Vagy ők már benn tolonganak a kapuknál?
Mindegy is, a lényeg, kalandra fel!

Dear Ms xxx,

I am writing to confirm the receipt of your Rubicon grant application. Your application has been judged admissible and will be assessed under the aegis of the Research Council for Earth and Life Sciences (ALW), which acts on behalf of the Life Sciences cluster (ALW & ZonMw).

Yours sincerely, 
Dr. KMS
NWO- Rubicon Life Sciences Cluster

A sokáig alvás kora

Visszasírom én még ezeket az időket, az biztos. Mikor lesz megint olyan, hogy csütörtök reggel kilenckor egy mosolygós vidám kislány kelt, fél tízig az ágyban bohóckodunk, aztán tízkor kényelmesen megreggelizünk? Mintha nyaralnánk. Csak éppen odakinn minden szürke és persze megint esik.
Jó reggelt!

az egyiptomos előadás - avagy az angol szókincsem korántsem teljes

tegnap estére a következő (egyben az egyetlen angol nyelvű) előadást hirdették meg az egyiptomi mágia kiállítás keretében a régészeti múzeumban:
The mould and the recipes: an unusual artefact for magical rituals Lecture by Marc Etienne, egyptologist of the Musée du Louvre, Paris.
fú, ez csak jó lehet! egy jó kis penészes sztori, pont mint a fáraó átka a Tutanhamon sírral kapcsolatban! hát, legközelebb talán el kéne olvasni az előadás leírását...
In the field of Egyptian magic, it is quite rare to have objects that were effectively involved in magical rituals. The limestone mould of Musée archéologique départemental de Rouen is therefore a very interesting example of an artefact directly connected with a practical use during magical rituals. This lecture will give an analysis of the carved figures of the mould in order to show its close connection of with magical rites known by texts preserved on papyri or on the walls of Egyptian temples. The confrontation between the cast images and the instructions to use them given in these texts is very informative on the Egyptian religious beliefs and what magic meant to them. The mould itself as a magical object, and therefore a potentially dangerous artefact, is designed in accordance to these conceptions, in order to fulfil its role in the preservation of the Universe.
amúgy az előadás totál élvezetes volt, bár az egyiptomiakat sosem tartottam ennyire brutálisnak, mint amilyennek most láttuk őket a vallási ceremóniákat kivesézve.
Úgy döntöttem, kifejtem ezt részletesen, mielőtt elfelejtem. Szóval az egyiptomi mitológia alapsztorija az egy Káin és Ábel sztori, Széth és Ozirisz testvérek és Széth megöli a viszálykodásaik során Oziriszt. A bibliai párhuzam ott egy picit sántít, hogy ez a két testvér isten volt, Geb földisten és Nut égistennő gyermekei. "A mítosz szerint Ozirisz az ősidőkben feleségével, Ízisszel – aki egyben húga is – jóságos királyként uralkodott Egyiptom felett. Ő vezette be a kultúrát és a civilizációt nem csak Egyiptomban, hanem más népeknél is."... "Széth eredetileg a sivatag istene volt, akit hamar a zűrzavarral és a pusztítással kapcsoltak össze. Széth az egyiptomi mitológiában a szükséges rossz, az ellenpont, ami nélkül a jó sem létezhetne. Azzal, hogy Oziriszt megölte, a gonoszság megtestesítőjévé vált, mégis, segítségét Ré napisten is igénybe vette az Apóphisz (kígyó) elleni harcban, s megmentette Rét."(from Wikipedia)
Szóval az alapsztori egy csöppet leegyszerűsítve a jó és a rossz harca, ami testvérgyilkosságban manifesztálódik, de mivel egyiptomi a sztori, nem ér véget az illetők halálával. Pl. Hórusz, Ozirisz és Ízisz fia Ozirisz halála után fogan meg, hogy csak egyet emeljünk ki. Na, és akkor jöjjön a brutális rész. Széthnek tulajdonítottak jó pár állatot, csak mert gonosz történet tartozik hozzájuk. Például a teknőst egyik isten rákényszeritette, hogy köpje ki azt, amit lenyelt, és ez lett a Nilus termékeny iszapja, ami lehetővé tette a mezőgazdaságot. Na de hogy miért gonosz a teknős? Mert ő lenyelte azt! Az onyx antilop kiszúrta valamelyik isten szemét, a kígyó lenyelte a Nílus vizét, a kacsa és a bika (vagy ökör) meg úgy tűnik már kideríthetetlen okokból voltak gonoszok, de ezeket (nem egyet, persze) fel kellett áldozni az Ozirisz-ünnepekkor. Jócskán látni a ma is álló templomok falán egy-egy fáraót, aki éppen leszúrja, felszeleteli vagy lefejezi az egyiket.

amúgy meg vettem egy szuper könyvet, ami lonely planet stílusban íródott a II. Ramszesz-kori Egyiptomról: mikor érdemes utazni, mit vigyünk magunkkal, hol tudunk megszállni, milyen az orvosi ellátás, illetve mit érdemes megnézni kérdéseket járja körbe. szerintem egyszerűen zseniális ötlet így történelem-könyvet írni.
ha bejön, megveszem a sorozat többi tagját is, van hasonló Athénról, Rómáról és a középkori Firenzéről is.

filmek még

ami aztán még nagyon de nagyon érdekes és szuper egy film volt, az a nyugdíjba vonuló norvég masinisztáról szóló O'Horten. kellőképpen szürreális, hogy hihető legyen  :)























megnéztük még Kate Winstlettel A felolvasót, ami szép is meg jó is (mármint filmnek), és persze elég meredek kérdéseket feszeget.



na és akkor most pedig jöjjön a legeslegeslegkedvencebb, ami egyszerűen (szó szerint) tökéletes. a dramaturgia, a sztori, a karakterek, a képek és a színészek mind egy szálig zseniálisak (elfogultság nélkül, az, hogy Elek Feri játszik benne, az csak egy plusz szempont volt, hogy megvegyük). na szóval a Köntörfalak az egyik legzseniálisabb film (és most direkt nem azt írom, hogy magyar film), régen nem láttam ennyire jót.

én vagyok a hires többnejű

mikor legutóbb pesten jártunk, beszereztünk egy csomó filmet, amiket aztán szép lassan kivégeztünk.
kezdjük a polygamy-val.  khm, érdekes ötlet, fura egy hangulatot kelt, bár néha túl bárgyú.



bár a meleg konyhánál százszor jobb, eredetibb, ötletesebb. ez elég nagy csalódás volt a ripacsokkal és a régebbi filmek (pl Bella Martha, ami viszont piszokjó volt annak ellenére, hogy német film, vagy a szintén százszor jobb Mediterrán finomságok) utánérzésével. úgyhogy azt nem is rakom be ide, hanem a Bella Marthát.























aztán volt még a Be kind rewind, ami egy édes aranyos butuska film, de már annyira régen meg akartam nézni, hogy muszáj volt. annak ellenére, hogy nem svéd :)

- Mit főzöl?
- Gombafőzeléket paradicsommal meg golyócskákkal. (ez aztán a kombináció :)
- Tarhonyával?
- Igen, tarhonyával, jól tudod.

forditás

hehehe, ez vicces lehetett. de hogy a csudában nem tűnt ez fel a kiadónak, hogy már a polcokról kellett levenni a könyveket?
El kellett távolítani a könyvespolcokról a Grimm-mesék egyik új kiadását Kínában, mivel a kiadó tévedésből a világhírű történetek pornográf változatát fordíttatta le.
"Nem találtuk a Grimm testvérek meséinek eredeti német változatát, ezért fogtuk a japán verziót, és azt fordítottuk le kínaira" - mondta el a China Media Time kiadó képviselője a Global Times című lapnak nyilatkozva. 
A világirodalom szinte legismertebb meséinek átdolgozásában Hófehérke például szexuális kapcsolatba bonyolódik a hét törpével, halála után pedig egy szexmániás herceg szeret belé.

takony

most már csakazértis kilábalunk belőle, ha fene fenét eszik is. már nem tudom, mióta vagyunk taknyosak, de most már aztán elég legyen! Hanni kezdte (szokás szerint), enyhe orrfolyással, aztán Sosó volt szarul két hete csütörtök-pénteken, aztán vasárnapra én is inkább ágyban maradtam, annyira vacakul éreztem magam, pedig egyikünknek sem volt láza, csak vacakul voltunk, és aztán még a múlt héten is taknyos volt mindenki. szerdán Hanni behányt, meg láza is volt, de aztán csütörtökön már semmi baja nem volt, csak egy kis takony, így  pénteken nyugodt szívvel küldtük bölcsibe, ahol is bepisilt (eddig egyszer sem), meg egész nap csak ücsörgött. szombaton délután belázasodott, és persze köhög meg zöld élienek másznak elő az orrából, úgy kell könyörögni neki, hogy csak a zsepibe fújjon, ne a vakvilágba, és ne a himbálódzó zöld takonycsimbókokkal jöjjön oda hozzánk, hogy folyik az orra. vasárnap este hatkor már kidőlt, mentünk fürdetni, hétkor meg már aludt is, de persze tizenegykor sírva ébredt, és utána áttéblábolt hozzánk, alig hagyva minket aludni. tegnap nyolcig kihúztuk az altatást, így csak hajnali ötkor jött át a sírva ébredés és nyöszörgés után.
ma már biztató azonban, hogy kevesebbet köhög, és a szeme alatti lila karikák is tompultak, és sokkal kevesebbet folyik az orra. holnap meg holnapután még itthon tartom - úgy tűnik a szobafogság jót tesz neki. remélem péntekre már meggyógyul, és be lehet adni a bölcsibe, jó lenne belekezdeni már a pcr-be, meg a kísérletekbe a téli szünet előtt.

új úticél

kambodzsa.
oda akarok menni.
sosó bezzegel, hogy oda soha senki nem ment az ismerősök közül, hiába van egy köpésre vietnám és thaiföld.
nem megy közvetlen repülő oda, így drágább a repcsijegy, fejenként egy ezres.ja, és minimum 16 óra az út.
szóval megbeszéltük, hogy majd egyszer 2012-ben (ha addigra én is kapok pénzt a melómért) hannát leadjuk nagyszülőkhöz, és kettesben elhúzunk kambodzsába templomokat nézni, hegyet mászni, dzsungelt járni és tengerpartozni. merthogy a magyarországnál csupán csak 2x akkora kis országban még van esőerdő, ami éppenséggel nemzeti park, ott van angkor, amit muszáj megnézni, és olyan mangróvés meg kókuszpálmás tengerpart, amiket a gimis osztályunk falára raktunk ki óriásposzterként.
egy év alatt ki lehet már találni, hogy mikor és hova és elég-e két hét. szuper.
jaj, de lelkes vagyok.

engedelmeddel

Hazaérve azt olvastam a neten, hogy XVI. Benedek az óvszerről azt nyilatkozta, olykor elfogadható a használata, és alatta két sorral ez állt: a Fradi rommá verte a Pápát. Minden mindennel összefügg.
függője lettem, imádom, amiket, ahogy, mert nekünk ő haver, olyannyira közelálló. mindennapi bornaitiborral viselem a létezést.
bless
b

szauna

‎"Az Elysium a görög mitológiában a földi paradicsom, a nyugalom szigete. Ide küldték az istenek jutalomként a hősöket." - most már értem, miért nem hord itt senki fürdőruhát. hát látott-e már valaki görög hőst bermudában?
hó ugyan nem volt, csak dézsában jég, ha valaki durvulni akar. de azért hat fokban is nemsemmi élmény egy szál türcsiben sétálni,  forróvizes dézsába mászni vagy sóskútban fürdeni.  persze benn is lehet ám mókázni, van pl. hókunyhó is - fehérjeizoláláshoz is tökéletesen alkalmas, csak a laborórát nem tudod zsebre vágni :) 

ezt tavaly írtam a faszbukra november végén. merthogy tavaly november végén vitt el Andi először az Elysium nevű szauna-komplexbe. döbbenet élmény volt, de szombaton már rutinból nyomtuk. mondjuk most azért egy csöppet más volt, merthogy zuhogott a hó, és Andi nagy batár autóján nyári gumik vannak, de sebaj, negyvenes átlaggal az autópályán csak elevickéltünk Bleiswijkba, ahol már nagyon vicces volt a zuhogó hó. tisztára olyanok voltunk a kinti meleg vizű sófürdőben,  mint havas fejű makákók, azzal a különbséggel, hogy a sós víz fel-felhajtotta a lábunkat, és vagy a fenekünk vagy a térdünk loccsant ki a felszínre. vicces egyébként, hogy pár alkalom elég ahhoz, hogy az ember teljesen levetkőzze a gátlásait, és totál természetes legyen, hogy mindenki egy szál fanszőrzetben ücsörög a szaunák fapadkáin vagy a medencékben, és egyáltalán nem nézed meg a másik nemi szerveit (vagy csak ha nagyon durván feltűnő), mint ahogy más sem bámulta a mellünket vagy hogy ki milyen sormintát borotvált a lába közé.

(fotó innen: http://www.origo.hu/print/noilapozo/5perc/20060109anap.html)

még mindig A világ nélkülünk apropójára

akarok arról is írni, de az nagyobb lélegzetvételű dolog, ahhoz kevés pár perc.
egyelőre íme egy alternatív megoldás:
"Erről jut eszembe apám (a narrátor Kilgore Trout fia) regénye, a Reménykedő szörnyetegek kora. A könyv egy olyan bolygóról szól, ahol emberszabású lények élnek, csakhogy fittyet hánynak a túlélés kihívásainak. Az utolsó pillanatban sem térnek észhez. Addigra minden erdőt letarolnak, savas esővel minden minden tavat megmérgeznek. A talajvíz az ipari szennyezőanyagoktól ihatatlanná válik, és így tovább, és így tovább. És a humanoidok egyszer csak azt veszik észre, hogy a gyermekeik megváltoznak. Az egyik szárnyakkal születik, a másik aganccsal, a harmadik uszonyokkal. Van, aki szem nélkül, van, aki száz szemmel. Az egyik irtózatos tömegű aggyal jön a világra, a másiknak szemernyi sem jutott. És így tovább, és így tovább. A természet a vakszerencsével kísérletez. Arra kíváncsi, hogy valamelyik új szerzet jobban tiszteli-e majd bolygóját, mint a humanoidok. A legtöbb új változat persze elpusztul. Akad, amelyiket le kell lőni, satöbbi.De némelyik variáns egészen ígéretesnek bizonyul. Ezek összeházasodnak, utódaik már rájuk hasonlítanak."
Kurt Vonnegut, Galápagos

savanyú

olvasom a viccesebbnél ötletesebb blogokat, és most ez úgy csapódik le, hogy csak egyre rosszabb kedvem lesz, hogy én bezzeg csak így egyszerűen, puritánul naplózgatok, semmi kreativitás nem szorult belém. irigykedem, na.
most vasárnap volt a so you think you can dance döntője, jópár adást megnéztünk belőle, úgyhogy muszáj volt izgulni, ki nyeri meg. persze pont az a srác nyert, aki a négy döntős közül a legügyetlenebb volt, de hát ez van, ha a közönség szavaz.
nade a lényeg, hogy tévét néztünk, és mire végignéz az ember egy másfél órás műsort, addig fél-háromnegyed óra tiszta reklámidőt fogyaszt el, ami nemhogy feldobná az embert, de még pofán is vágja, hogy nincs kockahasa, szuper illata, tökéletesen fehér mosolya, csak egy gyereke, aki áprilistól három napos bölcsis lesz, de cserébe irtózatos ujjszopásba kezdett egy jó ideje (amiről minden vekerdyt olvasó szülő tudja, hogy jót nem jelent) és akit a bölcsis mikulásünnepségről haza kellett vinni, mert a délutáni alvás után úgy megfájdult a feje, hogy kitaccsolta az egész ebédjét.

nyóc óra szórakozás

két hete pénteken (hazaindulás előtt) a primertervezéshez kértem Peter segítségét, aki gyorsan befogott plazmidot hasítani, hogy lássuk, melyik két enzim lesz jó majd a klónozáshoz, úgyhogy most pénteken már a második kísérletet csináltam Antoniával. igaziból ezt ő készítette elő (háromnapos halak kellettek hozzá, ergo hétfőn összerakta őket, kedden összeszedte az ikrákat, naponta kipucolta őket, hogy aztán pénteken jöjjön a hadd-el-hadd), az ő oldatait használtuk, ő mutatta, hogy hogy szokta csinálni, én csak ott álltam, és néztem, mint egy jó kisdiák - nem azért, hogy a kezeimet mossam, hanem mert én fizikailag képtelen lettem volna előkészülni rá.
rézszulfát oldattal kezeltük a halakat, és azt vártuk, hogy majd az oldalvonalszerv sérül, és a gfp-s makrofágok jól odamennek, és megjavítják (illetve szertoid-kezelés mellet nem), de ehelyett a szikgolyó sérült meg valahogy, kifolyt sokból a szik, és az embriók jól meggörbültek. de csak a rezesek. a kontrollok nem.
majd szerdán jól megnézzük, hogy expresszálnak-e vagy még azt sem.
na mindegy, szóval ez nem igazán jött össze, de emiatt az egész nap rohanós volt, szóval lehet, hogy Antónia ezért nem volt annyira feldobva egész délután, mikor is a lab-outing volt. Peter meghívta a labortagokat család-látogatásra meg utána egy vacsira A'damba. a nagyobbik gyereke háromésfél, a két kicsi meg négyhónapos. istenem, annyira durván csúnyák voltak az ikrek, én ilyen rusnya gyerkőcöket nem sokat láttam. najó, a kislány nem is annyira, ő sem egy cikuibaba, de az az irtó nagy kerek fejű, a hörgő-nyálzó kisfiú annyira gáz, nem is tudom, fura érzés volt. pláne, hogy a kezembe is adta őt az anyja...
a kétórás vizit alatt Frank, a nagyobbik fiú irtóra bezsongott, imádta, hogy szerepel, egyre csak hozta ki a játékait, berregtette az autós cuccait, és amúgy is voltunk vagy tízen, elég nagy volt a zajszint.
amikor hatkor leléptünk, Marcellel leszavaztuk a többieket, hogy először igyunk valamit, és aztán keressünk kajáldát - hát istenem, a kisgyerekes szülőknek itt órára jár a gyomruk, ha nincs input fél tizenkettőkor és hatkor, fellázad a rendszer.
szóval beültünk egy kis helyes kocsmába enni, ahol meglepően jó volt a kaja, bár a sramlizene olyan hangos volt, hogy csak ordibálva lehetett dumálni. a holland srácok (PhD-sek és MSc-sek) hollandul rötyögtek Peterrel és Marcellel, mi külföldiek meg az ő másik oldalukon meg angolul alig dumáltunk. Marcel meg Peter néha átfigyeltek erre is, sőt azért sokat dumáltunk, de a sokadik sörük után már inkább a röhögés ment.
érdekes egy társaság egyébként, de azért nekem az már egy csöppet sok volt, hogy kilenckor még beültek egy másik kocsmába inni, úgyhogy én dobbantottam haza.

fingers crossed

Nick is elküldte a levelet, úgyhogy hipp-hopp felpakoltam a hiányzó fájlokat, és megnyomtam a submit gombot. persze elsőre azt írta ki, hogy rendszerhiba, de csak újra be kellett lépnem, és újranyomni azt az egy gombot, meg beírni egy pin-kódot, és aztán gratulált a rendszer, hogy beadtam a pályázatot.
sőt, még vissza is igazoltak, hogy:

Your grant application has successfully been submitted to NWO.
Application number: 63586

szóval akkor most lehet szorítani, drukkolni meg minden, hogy a hatvanháromezer jelentkező közül kiválasszanak.
és akkor ezután jöhet a klónozás, meg a transzgén halacskagyártás, meg majd február 15-ös határidővel az embo pályázat.

szivatás

ez mekkora geciség már! egy hónapja kértem Feritől meg Nicktől egy ajánlólevelet. most már sajnálom, hogy megmondtam a konkrét beadási határidőt (najó, rajta van a kitöltendő doksin is, kikerülni nem lehetett), és nem azt mondtam, hogy egy hét múlva kell, mert konkrétan múlt hét óta már szinte könyörögve kérem őket, hogy küldjék el azt a szart. hétvégére ígérték, de ma sincs semmi hír felőlük. már idegesit, kurvára. Uwe levele megvan, de az nem teljes, és két ajánlás kell, tehát egynek mindenképpen be kell futnia holnapig.
nem szeretnék az ajánlólevelek miatt lemaradni erről a pályázatról. szerda a határidő, holnap fel kell nyomi mindent a szerverre, de holnap tutira le lesz terhelve, és én idegbetegen fogok ordítozni, és a két pasas egész családja csuklani fog, az garantált.
najó, leírom, de ez tényleg gáz. Feri szerdán elküldte a doc fájlt, én azt hittem csak átnézésre, és hogy majd az aláírt beszkenneltet majd hétvégén küldi. most nagy idegeskedve ránéztem, ott az alján a digitális aláírása. szóval ő nem hunyó, sőt, csak én vagyok tisztára bridzsitdzsónsz.
de Nick még mindig nem küldte a sajátját, Uwe meg sajna elég gáz semmitmondó levelet írt. na mindegy, annyira nagy gáz nincs, ma elkezdtem minden szükséges dpf-et feltölteni az iriszre, és ha minden oké, nyomok rá egy szabmit gombot. legfeljebb az egyik levél nem lesz annyira pöpec. holnap estig még várok azért.

sass-kabaré

hipp hipp hurrá, a magyar politika elérte azt a szintet, hogy külön rovatot szenteljek neki.
köszöntsük sok szeretettel a magyar börleszket!
éppen olyan az egész, mint a mikroszkóp színpad, kabaré, de legszívesebben sírnál rajta, annyira gáz az egész.
az alkotmányos magzat után pedig következzen a második izgalmas esemény, amiről el ne feledkezzünk megemlékezni: a magánnyugdíjpénztárak tündöklése és bukása.
"Akinek kétségei maradtak volna, hogy a kormány teljesen letért a civilizált, demokratikus jogállam útjáról, annak a mai kormányülés a végső bizonyítékot jelentette. A 14 havi nyugdíjeinstand, majd a magánkasszákból 540 milliárd forint eltapsolása után most itt a „szabad államosítás” terve: aki nem lép át az állami rendszerbe, az elveszíti a 24 százalékos munkáltatói járulék után fizetendő állami nyugdíjjogosultságát."
beszarás, hogy ilyet meg lehet tenni ma Magyarországon büntetlenül.

"...ezen nem gondolkodtunk..."

Tarnai azt mondja, ezzel ők csupán a Ptk.-t szeretnék magasabb szintre helyezni. Kérdésünkre, miszerint ez mennyiben választható le az abortuszkérdésről, Tarnai azt mondta: a KDNP-s frakció ezen nem gondolkodott, ők világnézeti alapon képeznek egységet. "Mi azt szeretnénk, ha bekerülne az alkotmányos alapértékek közé a magzat is. Ha nem járunk sikerrel, tudomásul vesszük" - mondja.
persze ez az a tipikus helyzet, amikor a "na ugye, én megmondtam" tökre nem esik jól.

és akkor most jöhet az uncsi beszámoló

kedves naplopóm,
már a harmadik napom volt a munkahelyemen, és ezzel az egyhetes munkakezdésemet is megünnepelhetem is egyben egy kocka borossékhozták csokival (szombaton voltak itt ebédelni meg Hannát szórakoztatni). hogy a logikai bukfencet kitekerjem: heti két nap bölcsi mellé pontosan heti két nap munka dukál. végiggondolva a dolgot elég sok logisztika lesz majd ebben, hogy valami értelmeset is tudjak majd csinálni a bölcsi-visszatérítésért (merthogy fizut azt nem kapok, de a szerződésemre tekintettel vissza tudjuk kérni a bölcsi háromnegyedét, ami igazán baráti dolog) és ne kelljen túl sok mindenre megkérni a többieket, hogy készítsék elő vagy fejezzék be. merthogy heti két, nem egymás utáni nap, valljuk be, majdnem szart sem ér, ha kézzel fogható kísérletekről van szó. mindegy, nem én találtam ki, sőt, a problémát én már vázoltam Marcel előtt, és ő mosolyogva azt mondta, semmi gond, megoldjuk.
a vak is megmondta, majd meglátjuk.
na, de még egyelőre a piszkos papírmunkánál tartunk, jövő szerdán van a rubikon leadási határideje. az intézeti fogadólevél már megvan, már csak be kell még szkennelnem. ma sikerült végigvenni Marcel módosításait és ötleteit, és végül úgy döntöttünk, hogy inkább nem lövünk idejekorán öngólt egy nem jól megválasztott ábrával, inkább csak a szöveg beszéljen magáért. a szöveget addig addig pofoztam, míg szerintem pofás nem lett, átküldtem Marcelnek, pénteken átrágjuk. addigra talán megjön a két ajánlólevél is, de mivel Uwe titkárnője is jelentkezett, lehet, hogy összejön három is. ennél nagyobb baj sose legyen :)
pénteken délután egyébként "lab outing" lesz, Peter meghívta a labortagokat családlátogatóba (ikreket nézni) meg vacsorára a'damba, úgyhogy Andiékat átpakoltam szombat estére.

a robothalas sztori és ami mögötte van

ez a hír akadt a szemembe ma, amikor is a hivatalos impaktfaktorlistát kerestem az egyetemi könyvtáros online segítségével a web of science-en, ami egyébként a reuters egyik oldala. (nem volt annyira egy pofonegyszerű sztori rátalálni erre a listára egyébként még úgy sem, hogy a könyvtárosnő sokat segített, de végre megvan, és a hivatalos top5 újsággal upgradeltem a pályázati űrlapomat, de ez egy másik, sokkal uncsibb sztori)



naszóval van ez a hal, ami robot, és azért csinálták, hogy sok kis pajtásával egyetemben kiküldjék őket a való világba úszkálni meg információt gyűjteni, meg hogy halpajtásaikon segítsenek (lásd itt).
kúl. sőt, szuperkúl.
DE
ezek robotok. fém és műanyag huzat alatti csipek meg drótok, amiket jövőre "szabadon engednek" a spanyol partoknál, aztán szevasztok, csináljatok amit akartok. mi majd összegyűjtjük az adatokat, és ha jól programoztunk be titeket, akkor minden szuper lesz. de ha nem gondoltunk ám mindenre - és hát egy halandó matematikus és programozó sem istencsászár, egy csoportnyi sem, hiába súgnak nekik tengerbiológusok, ők sem tudnak ám mindent - szóval ha nem minden oké, akkor mi lesz ebből?
most minden grínpíszes lilaköd, futurista pánik és sci-fi vízió nélkül gondoljuk ezt végig. rászabadítunk az amúgy is szarrá szennyezett, nejlonzacskókkal teli óceánokba egy rakás ember alkotta konstrukciót, amik valamilyen előre beállított program szerint megállás nélkül mennek előre, ki tudja hova, és az előzetes megfigyelések alapján behülyítik a hús-vér halakat, amik meg akarják ezeket dugni, követik őket, és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik meg is akarják meg őket enni.
ha vicces kedvemben lennék, akkor ez olyan, mintha adnánk a halaknak egy pléjsztésönt.
de félek, hogy ez valami kurvanagy gáz kezdete.

Első munkanap

Kedd este megérkeztünk, Hanni maradt volna anyáméknál, úgyhogy nem csoda, hogy a másnapi bölcsiért nem igazán rajongott. Én még reggel berakok egy mosást, kipakolom a bőröndöt, így 3/4 10, mire beérek. Marcel, a főnököm sehol, de sikeresen találnak a laborban egy lányt, akit megbízott a "fogadásommal". Kapok asztalt a szakdolgozók üvegkalitkájában, sehol egy polc vagy egy szekrény, ráadásul Antonia szertint lopnak, mint állat, rendel is nekem egy laptopzárat az ájtístól, aki beállítja a netet a gépen. Antonia Elmondja, miket csinált eddig, ebédelünk, aztán megy sejtezni, de vagy ötször elmondja, hogy velkám meg hogy tök jó, hogy itt vagyok.
Marcel fél kettőkor befut, van öt perce, ami alatt elmondja, hogy a projectet hogyan írjam át, hogy reálisabb legyen, majd rászabadít a macsó posztdokra, Peterre. Őt faggatom, hogy mi hány hónap, meg pontosan mit hogyan is kell csinálni, ő a profi szaki a csapatban. Leülök írni, amikor is a lengyel szakdolgozó lány berakja az olasz fiúnak a gumimacis mese lengyel főcímzenéjét, röhögnek, mint a fakutyák. Már ökölben a kezem, mikor bejön két nő megbeszélni vmit az egyik gépnél, végre csend van, lehet dolgozni. Fél ötig semmi más nincs, ekkor korgó gyomorral távozom.
Holnap vinni kell bögrét, teát, laptopzárat, fülhallgatót meg túlélőkaját.

Este nyolckor, egy extra hisztis nap után ugrál az ágyban.
-Nem akarok aludni!
-Ha nem alszol, fáradt meg hisztis leszel.
-Hisztis akarok lenni!

-Milyen szépen tudsz te beszélni, Hannikám!
-Tudok én mást is beszélni.
(mint pl máskor: anya, nem mondom azt, hogy kurvaélet.)

Sokminden

Na, itt vagyunk és ragyogunk, gyerek nem beteg, eszik, alszik és be nem áll a szája. Hannából kedd délután előtört, hogy retteg a leszállástól, úgyhogy a két órás repülőutat az ölemben ülte végig, hiába volt saját ülése, sőt, mind a három ülés a mienk volt, és ebből a kettőből másfelet a jobb karomra dőlve aludt, szóval én jobb kézzel szenvedtem és ballal meg olvastam. Aztán 11-kor feléledt, megfürdött a nagykádban és éjfélkor még a nagyanyjával vihorászott meselvasás közben.
Tegnap aztán pihinapot tartottunk, csak délelőtt mentünk el ügyintézni - hja, kérem, múltkor az útlevél-hosszabbításkor derült ki, hogy a gyermek nincs Mo-n nyilvántartva, és egy röpke fél év alatt sikerült mindent összeszedni ehhez. Szerencsére jött velünk Hanni is, mert igy nem kekeckedtek velünk, csak nézett párszor csúnyán az ügyintéző, míg Hanni elmesélte a bárányos könyvét a másiknak. Na, szóval most már van lakcímkártyája, jöhet a tb-ügyintézés. Aztán délután sürgősen be kellett hajtania a nagyi által beigért cumis babát a Corvin sétány vadiúj plázájában, aminek annyira örült, hogy a ruhaboltban, ahova anyám unszolására mentünk be, leszólított egy helybéli kopasz kigyúrt csávót, és irtó édesen eldumáltak arról, hogy hogy is kell a babát cumiztatni.
Ma megjártuk az Orczy kertet, mert anyám szerint a kalandpark szuper jó móka egy alig háromévesnek, de persze egy 100 centi alatti gyerek nem mehet fel a pályákra, úgyhogy egy nagy séta és egy ordenáré hisztijelenet után hazajöttünk.
Délután jön Vivi meg Bea madártejezni, este Jórival dumálunk, holnap délelőtt nagyanyámékhoz megyünk, délután Veráékhoz. Szombat de állatkert, este színház Bébével, majd diszkófiver a szecska tetején. Vasárnap babakoncert Felleginél Ildiékkel, ebéd anyóséknál, vacsi Verával. Hétfőn jó lenne becsempészni valahová a grilluszdorkás filmet, aztán kedden vége is az ámokfutásnak.
és nem is meséltem, hogy mennyire jól jött ez a lakcímkártya, amikor jöttünk visszafele. a becsekkolásnál a nő kérte hanna születési anyakönyvi kivonatát, hogy igazoljam, hogy az anyja vagyok. merthogy nem ugyanaz a nevünk. nagy megrökönyödésemre nem is kapcsoltam, aztán apám szólt, hogy azon rajta van mindkettőnk neve.

tipikus

ahogy a nagykönyvben meg van írva, a gyerek akkor lesz irtó beteg, ha nagy családi ünnep közeledik, a várva várt operagála-elviszkoncert-mozi estéje jön, anyjának konferenciára kell mennie vagy utazás közeleg.
hát már mi nálunk babám most ez utóbbi történik. ma este fél kilenckor indul a gépünk Pestre, Hanna meg lázas. tegnap délután hajlandó volt velem együtt aludni két órát, ami azért meglepő volt, de nem annyira, ha megnézi a gyerek szeme alatti karikákat - az utóbbi pár napban nem aludt hű de sokat, és persze mi sem, tegnap reggel, mikor hétkor arra keltem, hogy Hanna hív a szobájából, majd mikor odamegyek, arra kér, hogy, rakjam fel az egyik fényképet a falra, na akkor konkrétan leordítottam a fejét (amit azért egy jóideje nem csináltam), hogy legyen szíves ilyenekért ne keltsen fel hajnalok hajnalán.
na szóval ebéd után aludt a drága, meg én is, és ez jó volt. az már nem, hogy 38,1 volt a láza, mikor felkelt. paracetamolt négybe törve bevette, vissza takaró alá, míg a láz el nem múlik. biztos izgul szegény az utazás miatt, túl régóta spannolja magát már, hogy megyünk a nagyiékhoz.
este sütnék neki palacsintát, mikor mondja megint, hogy láza van, menne az ágyba. nyolc öt. egy palit azért még belediktálok, nehogy csak az a négy mandarinra menjen a lázcsillapító. apját megfűzi, hogy a nagyágyban aludjon, olvasnak mesét, hétkor már alszik is.
fél egykor felriad, hogy pisilnie kell. ha már fenn van, megmérem a lázát, nyolc nyolc. paracetamol, víz be, pár perc múlva paraceltamol, víz, mandarin ki a lepedőre (a palacsinta mintha szelektíven felszívódott volna). ágyhúzás, pizsamacsere, kúp fenékbe, kenyér és tej a szétmart, de farkaséhes gyomorba, majd vissza aludni. a saját ágyában akar aludni. fél hatig ott is alszik, akkor újra láza van, újabb kúp, át hozzánk.
délelőtt énekelget, jókedvű, lelkes, hogy meggyógyult, de fél tizenkettőkor panaszkodik, hogy ő nagyon fáradt, belediktálok egy kis kenyeret meg egy tablettát, mert persze megint nyolc hét a láza, és most éppen alszik és izzad.
szóval fel van adva a lecke, hogy most mi legyen, bár én erősen hajlok arra, hogy ebben nagyon benne van a "nagyiéknál akarok már lenni" is, szóval ha nem kiütéses vagy fosik és sugárban hány, "csak" lázas, akkor megyünk.

Pusszanós cupi

Pisiperverz

Émi apja, az állás nélküli külföldi festékmérnök az. Amikor Londonban volt szerencsét próbálni a használtautó-bizniszben, akkor csönd volt és nyugalom. Legalább is wc-fronton, a földszinti kispöcs akkor is csapkodja a kaput és óbégatott a lépcsőházban, de az egy másik történet. Szóval Émi apukája, Kabir (Sosó esküdni merne rá, hogy Kamil, de tutira nem) pisiperverz. Mi másért csorgatna mindig a wc kellős közepébe minden este, hogy az egész ház zeng belé.

Egészségedre

Tegnap jó kis nap volt, két fogamat is kifúrta és betömte a fogorvosnő, aki csak úgy fért oda a számhoz, ha a fejemhez nyomta a gyerkőcöt rejtő pocakját, így aztán nemcsak tisztán hallottam minden egyes falat reggeli sorsát, de a nyakam is beállt. Aztán Hannáék jól megáztak délután a bölcsi udvarán, de persze nem biztos, hogy ettől tüsszög és folyik az orra, de eléggé esélyes. Szóval a mai úszás ugrott, de remélem azért jövő keddig kijön a takonyból.

önfényezés

elküldtem marcelnek a már kész és a még nem kész részét is a pályázatnak, most várom, hogy mit gondol róla, hogyan haladjak tovább. közben ő már pénteken elkezdett intézkedni a rubikon pályázattal kapcsolatban - ez egy holland grent, amit hollandiában posztdokoskodni akaró külföldiek is megpályázhatnak, és amit a mariecurie idén jól megtámogatott, szóval jó sok zsét ad az embohoz képest, és megegyeztünk, hogy belevágunk. szóval ennek dec elseje a határideje, így hát az intézeti hivatalos levél intézésére felkértem őt, és még aznap délután el is küldte a kitöltött űrlapot, benne ez a kis helyes leírás:

Dr. x’s background and expertise fit perfectly well within my research focus. Finally, we have met several times and I have got to know Dr. x as a a highly motivated, intelligent and sociable person, who will undoubtedly make valuable contributions to the work in my research group. 

khm, köszönöm.persze, tudom, hogy ez nem nekem szól, hanem a pályázatot elbírálóknak, mert hát hogy nézne ki, ha a leendő munkáltató azt írná a pályázóról, hogy kedves kis butuska kislány, de remélem valahogy csak elboldogul a halacskákkal, de akkor is jól esik az embernek, na. nem dicsérnek szembe olyan gyakran, hogy ne essen jól.

és akkor most jön az én részem, ugye befejezni a pályázatot, ami már nem akkora nagy falat, egy hónap alatt simán odáig pofozzuk, hogy tökéletes legyen, meg szerezni két ajánlólevelet, ha lehet, professzoroktól. na kérem szépen, itt van a kutya elásva. merthogy az embóhoz ferit meg a márszeji patrikot kértem fel, ők lelkesen igent is mondtak, de egyikük sem professzor. szóval újra kell ezt is játszani, még mielőtt késő lenne. írtam is uwének meg nicknek a régi intézetből, és nick öt perccel a küldés gomb megnyomása után este kilenckor küldte a virtuális bólintást:

Hi Eva,

Thanks for the email. Sure I remember you! Its great that you will work in a really good lab on a fascinating project.I have heard recently about this work since I collaborate often with the leiden groups including Hermann and Marcel. Great lab choice!

Of course I will help you - put my name down and let me know what I have to do next!

Cheers

Nick

hogy uwétól mikor kapok választ, sejtelmem sincs. mondjuk uwe neve nagyon nagy húzóerő lenne, de ha két héten belül nem ír vissza, marad andycato, aki ugyan nem volt főnököm, de hasonló témán dolgozik az intézetben és egy hihetetlen kedves dzsentlemen, tutira nem hagy szarban.

rövid

na, hát ez nem volt a rövidfilmek között, ez azért izgis, mert a lány Merel, a bébiszitterünk :)

a Világ nélkülünk apropójára

 Faludy György

 

TANULD MEG EZT A VERSEMET

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

fák

Faludy György

 

A FÁK

A fasorokban kiirtják a fákat,
nehogy fejünkre dőljenek, mivel
rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat
helyett a fák s virágok kezdik el

a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,
tennénk valamit. Vajon nincs elég
kacat a boltban már minden vevőnek?
nem hallhatunk este több jó zenét

házunkban, mint Bach egész életében?
termett-e ennyi pénz meg ital régen?
nincs-e kocsija majdnem minden háznak,

hogy gazdája kedvére furikázhat
a lég szennyében? És ugyan mit bánja,
ha ebbe fullad bele unokája?

a tegnap esti film

bejött nagyon, egy korrekt korkép-körkép hiteles karakterekkel és szuper színészekkel. riszpekt.

Randi

Ma lusta nap volt, Sosó a reggeli alatti szellőztetés alatt visszabújt az ágyba, és amíg én pakoltam, Hanna is bebújt mellé. Ott sutyorogtak meg bohóckodtak, aztán én is befértem még melléjük. Egy idő után Hanninak sürgős játszhatnékja támadt az ágy mellett, de mint egy börtönőr vigyázott arra, hogy mi ki ne másszunk. Aztán ebédidő lett, és én kikéretszkedtem kaját varázsolni, de sajna így szétoszlattam a pizsamapartit. Sebaj, amíg sült a rakott tészta, elkészült a töklámpás (már csak egy normál gyertyát vagy mécsest kéne szerezni, mert csak kanóc nélküliek vannak Hanna jóvoltából).
Aztán jött Bob de bouwder, meg azért megjártuk a játszót is, amikor is eljött a hat óra, és vele Merel az olasz barátnőjével. Hanna ezen úgy kiborult, hogy az ajándékba kapott táskára fittyet se hányt, csak zokogott keservesen. Míg mi az új Woody Allen filmet néztünk, ők vidáman megették a gombalevest meg a túrórudit, Hanna nagy lelkesen megfürdött meg hajat mosott, majd elaludt. Mi meg a film után megvacsiztunk a Trubadurban, ahogy ez egy istenes randihoz illik.

filmfesztivál part1

szerda este hanna nagy nagy szomorúságára (most újrakezdte az anyánlógást, ezt azért nem hittük volna) este leléptem az első filmre. Tamara Drewe, könnyed, csöppet ironikus, de azért eléggé a nagyközönségnek célzott egy film, de egyszer élvezhető.



ma este próbálom korán lefektetni, és aztán irány a kisfilmes szekció.
úgyhogy most rohanok is a bölcsibe, hogy korán vacsizzunk.
juteszembe, tegnap volt a tízperces beszélgetés a bölcsiben, rohanva összefoglalva minden szuper, hanna élvezi az egészet, néha besokall a zajtól meg a tömegtől, akkor leül kirakózni, de ha beraknak vmi zenét, ő az első, aki táncra perdül.

jane, tarzan nélkül, sok-sok csitával

jött már pestre is, persze hogy ott kellett lenni, de most meg jön leidenbe, és persze hogy most itt is el kell menni meghallgatni az egyik majmos nőt, akinél talán csak Dian Fossey volt nagyobb példakép, akik miatt biológusnak kellett menni. még jó, hogy bementem ma marcelhez, hogy megbeszéljünk pár dolgot, mert egyrészt november elsejétől lesz nekem nulleurós szerződésem (és így lehet bölcsi-támogatást igényelni), meg tisztába raktam a projectet a fejemben, mert pár dolog összekuszálódott, és így nem lehet írni, másrészt szembejött egy plakát az előadásáról.

Hi Eva,
nice to hear from You! And no, the chances that we come to the Netherlands
this year show a tendency towards zero. No holidays left, no money left, no
time left. But we have it in mind!
We actually, more or less, just came back from Corsica. A late taste of
summer before winter comes. It was nice, especially for the kids. Maria
would like to live there. Exactly her temperature. The waves not too high but
not too small either. The beach sandy, no pebbles or rock.
And in six weeks we will be heading of to Esther's parents in the North to
celebrate Christmas. But next year we plan to come!
As You are writing grants (I'm really impressed I have to admit, You take it
very serious) You are going to stay for some time, aren't You? I would also
like to say that I'm that determined, but I still do day-in day-out cloning.
NeuroXsys is very slow to progress, Uwe is never around or not interested,
Sepand more or less gave up and the lab has no structure. But that does not
mean I only reluctantly go to work each day. No, I like it.
I do meet Jochen from time to time. Sometimes he comes over to nick
something wet-lab related like PTU or he pulls needles for injection. I
think he is happy in Urbans lab and I heard from Ferenc that he is doing a
good job there. After all, if he really wants to go to industry, it was the
right decision to make.
And life in Germany? Life in Germany hardly ever changes. At least not for
us. We still live in the same flat, Inga and Maria go to Kindergarten and
Esther stays at home. Lately she started to gather some pottery-jobs.
I will stay in Uwe's lab till March 2012, but I am already looking for jobs
in the industry. 
Inga will go to school next summer. That will be the next major event in our
life.
Today I'm simply looking forward to a 15Km hike through northern Alsace on
Sunday. Autumn coloured the whole wood in different shades of red and
yellow. I hope the sun will shine!
Hope to see you soon,
Marco

-Hanna, te öreg vagy vagy fiatal?
-Egyik sem. Én Hanna vagyok. Jó hangom van.

próbálom bejelenti Hannát a fogorvoshoz az online regisztációs lapon, ami nem töltődik be...

- anya, mit csinálsz azzal a szent szarral?
miután nekem szarok fogaim, most belenéztem a röhögő gyerek szájába egy gyors terepszemlét tartani, és ijedten vettem észre, hogy felül, ahova sosem látunk be igazán, egymásra nőttek az őrlőfogai mindkét oldalon. felhivtam a fogorvost időpontért, de az asszisztens az utcán volt éppen a rendelő telefonjával, a honlapjuk meg nem működik, ahol be kéne adnom a kölök adatait. jó, persze, ez nem egy sürgős eset, ha csak holnap kérek időpontot, akkor sem lesz baj, csak amilyen szita az agyam, tutira elfelejtem az egészet. a sárga pöttyös katicákat is mindig elfelejtjük kitelepíteni a gyerekszoba sarkából...

ha már kaja

mostanában rakott be valaki egy "miből van a csikennagecc" linket a fészbukra, és onnan meg volt egy link dzsémi food revolution műsorának arra a részére, ahol farhátból, zsírból és bőrből meg lisztből és ki tudja még miből csinál guszta kis gombóckákat, megsüti, és a gyerkőcök, akik undorodva nézték végig a turmixolást, megeszik, mert hát ez a csikennagecc, ezt ők ismerik, szeretik, ez rossz nem lehet.
végig lenyomtuk a műsort, elég bizarr. főként ez a rész:

a spagetti esete a spárgával, avagy mézes mackó közbelép

múlt szerdán Sosónak be kellett menni az irodába, így nem volt autóm a bevásárláshoz. sebaj, fekete bicajra fel, azon hátul ott virít az irtózatosan nagy biciklis táska, irány a piac meg a viszonylag közeli közért. a piacnál aztán betévedtem a bioboltba, ahol többek között egy csodaszép normál magyar spárgatök mosolygott rám. gyere a kosárba kedves, hiába hívnak spaghettipompoen-nak, engem te nem versz át, irtó finom kis tökfőzelék lesz belőled, meglásd!
nagy büszkén tartogattam péntek estig, amikor a beharangozott főzelékfőzést előkészítendő nekivetkőztem a pucolásnak, gyalulás helyett reszelésnek, amikor is kiderült szegény kis halványsárga tökről, hogy ő nem a tökfőzelékes spárgatök, hanem igenis spagettitök. amiről én eddig ugye nem is hallottam. naszóval ő kemény, nem lehet csak úgy reszelni, felvágni is kész kihívás, kábé mint a rendes sütőtököt, csakhát ez olyan zöldessárga, nem csoda, hogy megtévesztett.
na mindegy, ha már megvan, és sok kaja nincs itthon, mi legyen belőle? meg kell főzni vagy sütőben sütni, aztán a magok kipucolása után a húsát egy villával kikaparni, ami - láss csodát - olyan, mint a spagetti, csíkokra válik szét. a holland receptek szerint csak egy kis vaj kell hozzá meg só és bors, esetleg egy kis sajt, és máris kész a köret. sült pulykamellel isteni is volt.
most nézem, hogy még mindig van új a nap alatt, hm, a mézes mackóról sosem asszociálnék egy tökire...
azért az mennyire gáz, hogy a nagy lebowskiban a dude-ot tökinek fordították...

Kom zelf appels plukken!

Kedden Anikó mesélte, hogy szombaton almát szedtek egy Olmenhorst nevű gazdaságban, ahol van játszó is meg kajálda is, szóval jó móka volt a gyerekkel. Ezen felbuzdulva mi is beterveztük szombat kora délelőttre, bár zuhogott az eső, és volt vagy hét fok, ami a szél miatt sokkal kevesebbnek tűnt. Mindez nem tántorított el minket az almaszürettől, esőkabát-esőnadrág-gumicsizma/bakancs szerkóban telipakoltunk két zacskót hét kiló vizes és jéghideg, de irtó finom savanykás almával, majd a magyar feleségének köszönhetően magyarul is beszélő bácsinál lemérettük és kifizettük. Hanna új mániája, hogy ha megyünk valahova, akkor be akar ülni a kajáldába is, de ezt most nem bántuk, kabátban ücsörögve felolvasztottuk elgémberedett ujjainkat a forró totál ismeretlen leves és frissen sült palacsinta mellett a száraz almafákból szerkófált csillárok alatt.
most nézem, hogy van egy pár fajtájuk (Alkmene, Rode Boskoop (Goudreinette), Cox's Orange, Elstar, Jonagored, Jonagold, Santana, rode Topaz (Evita), Dalinco, Rubinola, Lena, Autento), de az iszonytató idő miatt nem vettük észre, hogy mit szedünk, vagy mert szartak rá hogy tudjunk róla, fogalmunk sincs, hogy éppen milyen alma virít a pinyóban. pedig tök jó lenne azzal dicsekedni, hogy van egy láda Santanám :)
Aki a kép alapján felismeri, mindenképpen világosítson fel!

szelebriti jóga

 Jaj, ez beszarás vicces, hogy erről van videó.

hehe

ez az angelinajolies poszt ez annyira ott van, muszáj idelinkelni...

OSz

na tessék, bekapcsoltam a szabadnapomon a tilost, és itt is a szabad szülésről beszélgetnek a nőcis műsorban. mindenhol most ezt nyomatják ezerrel, amióta lecsukták Gerébet.
ezerszer lerágott csont már, de pár dolog foglalkoztat a legutóbbi biorobotos körlevelek óta.
egyrészt a mit kéne vizsgálni egy terhes nőn, milyen az itteni rendszer, stb téma. amikor Hannával voltam terhes, havonta majd a végén kéthetente mentem a nőgyógyásznőhöz, aki minden alkalommal kikérdezett, hogy hogy vagyok, meg persze előtte megmérték a súlyom, a vérnyomásom, a pisim fehérjetartalmát, stb, de minden alkalommal felültetett a lábfogós székbe, és körbenézett odabenn. így utólag ezt eléggé feleslegesnek érzem, főleg, ha semmi panasza nincs az embernek. havonta vagy kéthetente egy hüvelyi orvosi vizsgálat eléggé eltárgyiasítja az ember alsó fertályát, már nemcsak  a társ érintése társul hozzá, hanem az orvosé is, ami szerintem sok esetben felelős azért, hogy a nők terhesség alatt és szülés után ne úgy gondoljanak a szexre, mint az egész macera előtt. szóval ilyen szempontból nem rossz a holland rendszer, persze azért az már a skála másik véglete, hogy itt csak akkor teszi szét az ember a lábát, ha szül vagy ha gond van (azért az valamilyen szinten abszurd volt, hogy amikor bementem az elkezdődött vetéléssel a kórházba, a doki a beleegyezésemet kérte a hüvelyi ultrahanghoz).
aztán meg az otthonszülés maga, az azért elég gáz téma. persze, szüljön mindenki ott, ahol jó neki. szerintem is ott a legkisebb a szülés alatt fellépő komplikáció, ahol a nő biztonságban érzi magát, ez azért eléggé pszichés dolog. persze otthon is felléphet valami hirtelen gebasz, ami miatt kórházba kell rohanni, és akkor már nem lehet visszaszívni a döntést, azt már mindenki a saját lelkiismeretével rendezi el. mint Wilkóék, akik megforgattatták a farfekvéses babát az utolsó előtti héten, aztán a szülésnél a köldökzsinór a gyerek feje elé került, és a kifelé igyekvő gyerek  maga zárta el annak a keringését, és mire császárral kiszedték, addigra (Anna szavaival élve) eljutott a margaréta-szintre. persze ki tudja, hogy ha nem forgatnak, hanem eleve császárra készülnek, nem lett volna valami más gebasz...
személy szerint én nem szülnék itthon. már Hannával való terhességem alatt is felmerült a kérdés a dokinő meg a hebamme részéről, de egyértelmű volt, hogy én nem vagyok annyira okés ezzel a dologgal, hogy otthon merjek szülni, bár a klinika és az újszülött intenzív öt percnyire volt tőlünk. a második terhességnél itt automatikusan felmerült az otthonszülés, merthogy itt a legnagyobb az osz aránya a világon, de az első szülésélmény után nem mondtam volna szívesen igent rá. egyrészt én (minden naiv elképzelésemmel ellentétben) csöppet sem bírtam a fájásokat, ordítottam, mint egy fába szorult féreg (mondjuk azóta mindenfelé olvasom, hogy a beindított szülések, amik ugyanilyen gyorsan zajlanak le, mindenkinek elviselhetetlenül fájnak. simán benne van az, hogy a szép lassan beinduló vajúdás alatt beáll a szervezet a fájdalom elviselésére, de ha durr-bele, benyomják az oxitocint meg a prosztaglandint, nincs meg a fokozatosság, csak a hirtelen iszonytató fájdalom). másrészt hánytam, nagyon véreztem, és a kinyomás alatt nemcsak a gyerek jött, de mivel a németeknél sem divat a beöntés, szar is. mindezeket nem kívántam sem a nappalimba, sem az ágyamba. pláne nem a lányom szeme elé. és azt sem szerettem volna, ha az ordításom és fájdalmam társult volna a kistesóhoz.
ez simán konzervatív hozzáállás, és simán lehet, hogy ha egyszer valaha terhes leszek (a vetélés után sokszor azért voltam iszonyat szomorú, mert azt éreztem legbelül, hogy ennyi volt, ez volt a két lehetőségünk, és ez volt igazából az elviselhetetlen és talán még most is feldolgozhatatlan), naszóval, ha leszek még valaha terhes, és az itt lesz, lehet, hogy itthon fogok szülni, mert itt csak úgy enged be a bába a kórházba (vele kell bemenni, ha ő azt mondja, hogy még nem, akkor nem), ha már x centire kitágult a méhszáj, ergo a vajúdás nagy része biztos, hogy otthon zajlik. az egyik itteni bába szerint, ha Hanna az első fájások megjelenése után négy-öt órával kinn is volt, a második gyerek hipp-hopp kinn lesz, szóval a bábától függ, hogy a kinyomásra beérek-e majd a kórházba.
mindegy, mindez csak hipotetikus álmodozás a milennehákról.
ami viszont piszkosul zavar, az a mentalitás, ami magyar agyak legtöbbjében van. az a hihetetlen elzárkózás a másképp is lehetne dolgoktól, iszonyat kevés ember nyitott annyira, hogy meglássa ezekben a pozitív dolgokat, mindig csak a "és mi van, ha elkezd vérezni az anya" vagy " és mi van, ha tüdőgyulladás van az újszülöttnek, vagy beakad a szülőcsatornába, vagy a nyaka köré csavarodott a köldökzsinór" típusú kérdések jönnek. hogy mi van akkor? akkor kell segítség. kórházi. és ha nem jön össze, vegyük hozzá, ez benne volt a pakliban.
merthogy nem vagyunk mindenhatók. még a kórházak sem garantálják azt, hogy minden rendben lesz.
de persze mit is akarunk egy olyan országban, ahol lassan a nőknek még abba sem lesz beleszólása, hogy vissza szeretnének-e menni dolgozni mielőtt a gyerek oviba menne, vagy hogy a terhességüket meg szeretnék-e szakítani. ezekhez képest a hol akarok szülni tényleg csak apró részletkérdés.
ez utóbbihoz egy adalék:

"Ezt nem bírom megállni: Ertsey Kati frakciótagunk ma reggel napirend előtti felszólalást intézett a kormányhoz az EU Bizottság nemrég elfogadott férfi-női esélyegyenlőségi terve kapcsán, vagyis hogy jó lenne, ha a magyar kormány is tervezne valami hasonlót (pl. bölcsődei férőhelyek létesítése, családi napközik támogatása, és a nők rugalmas munkavégzési lehetőségeinek bővítése, stb)

 Soltész Miklós KDNP-s államtitkár elutasító válasza után odament Katihoz, és privátban ezt mondta:- én igazán nagyon szeretlek, de ezt az SZDSZ-es szöveget ne nyomjátok már, te egy rendes, templomjáró asszony vagy, miért nem látod be, hogy ebben az országban mások a nők igényei?

 No comment"

érthetetlen

ezt a levelet küldte valaki nekem a saját emailcímemről (ugyanarról a címről jött, ahova megérkezett):
Dear Applicant Nathan.
My name Maria Friedman,
I am happy to let you know that there are few administrative assistants vacancies offered by our company.
Please review this email closely and check whether you are the right candidate for this job.
We are a reputable food manufacturer that was established in Europe,
possesses divisions in Costa Rica and Canada and sells their product all over the world.
Demands:
- Complete or incomplete higher education
- Basic acquaintance with MS Office applications such as Microsoft Word and Excel
- Means for remote work via Internet.
- Ability to meet deadlines and work under pressure
- Over 25 years of age
- Bank account
Main responsibilities:
- Processing payment transactions performed by our customers
- Delivering a thorough record of settlements made
- Generation of financial reviews
- Managing your own client base
Remuneration:
- Base pay of $2100 (after a month of probation period)
-5% bonus for every completed transaction
- All expenses connected with transactions and Western Union are covered by the company.
NOTE: This job position can be applied solely by the US residents.
If you are willing to get more information about this position, feel free to email me at applicant@usa-kbs.com
Hope to talk with you soon.

fog

sosó már régóta szivatott azzal, hogy szerezzek neki egy fogorvost, jelentsem be és kérjek neki egy időpontot. egy ideig lázadtam, hogy nem vagyok a titkárnője, de aztán észrevettem, hogy kétsaroknyira, a nagyúton van egy fogorvosi rendelő. bejelentettem mindkettőnket, kértem neki időpontot kontrollra. aztán nálam besűrűsödtek a szerdák és péntekek, úgyhogy amíg az utolsó növésben levő bölcsességfogam el nem kezdett újra szekálni, hagytam őket a csudába. akkor viszont nem kaptam időpontot, csak egy három héttel későbbre, múlt szerdára. egy hatalmas pocakos kismama végignézte a fogaimat, csinált belülről fotókat, és azt mondta, két fogamat tömni kell, két bölcsességfogamra meg emeletet kell rakni, mert túl lenn vannak, nőni már nem fognak, viszont így esélyes, hogy kilukadnak azok is. szóval két hét múlva megyek tömésre, aztán két nappal később meg a száj-higiénikushoz, akihez a már több éve szinten tartott ínysorvadásom miatt küldött el, biztos ami biztos alapon, hátha tud valami újat mondani.

limit

1500 szó az úgy nagyjából 3 rendesen teleírt A4-es oldal. ennyi a maximum, amit lehet írni az előző és a leendő projectről, külön-külön, mondjuk referenciák nélkül.
a legutóbbi project összefoglalása kész, gondoltam, kezdem azzal, ezt már ismerem, ez jó lesz bemelegítésnek. masszív műfaj ez, többnapos meló ennyibe összetömöríteni a bevezetést, a leírást, az eredményeket. ábrák és táblázatok nélkül, természetesen. ja, és egy mellékelt használati útmutató szerint a bírálók jobban örülnek, ha egy csak egy oldal, nem három.
erre most momentán nagyon büszke vagyok, szerintem pöpec lett, de ezer éve nem írtam ilyeneket, szóval elküldtem ferinek javításra, és most várom a kritikus megjegyzéseket. de addig is nekiállok a leendő project leírásának is, ahhoz olvasni kell még, azt mind jól emészteni, aztán megszülni a max 1500 szavas szöveget, a max 200 szavas összefoglalást meg a max 200 szavas magyarázatot, hogy miért is releváns ez a kutatás. a héten jó lenne elküldeni ezt is Marcelnek, hogy aztán legyen idő javítgatni a szöveget, meg ránézni a másik pályázatra, aminek decemberben van a leadási határideje.

A nap szava: scharrel

scharrelkip - szabadon tartott csirke
scharrelen - kapirgál, csencsel, hetyeg
scharrelaar - kujon

iskoláról jut eszembe az ovis könyv

most hétvégén voltak itt Sosó szülei, szegényeket jól megsétáltattuk pénteken és szombaton, aztán vasárnap idő hiányában csak egy picit a dűnéknél.
miután múltkor hoztak sajtot(!) és selyemsonkát, és azóta pár hónapja apóst lágyéksérvvel műtötték, ergó még nem igazán emelhet, szerda este kifaggattuk őket, hogy mit terveznek hozni. az elmondottak szerint semmit, csak ruhát. na, ezek után csütörtök este kipakoltak a bőröndjükből két kiló paprikát (miután a héten meséltük, hogy múlt hétvégén vettünk két kilót a német közértben), hoztak két rúd párizsit, három rúd juhtúrót, két csomag sima túrót meg egy nagy zacskó túrórudit (és mikor elmondtuk, hogy az oroszboltban mi ezekhez - a párizsin kívül - hozzájutunk, úgy néztek ránk, mintha nem hússzor mondtuk volna el ezt eddig). sebaj, ezek majd elfogynak, de a nagy paksaméta spár-médiamarkt-kitudjamégmilyen-katalógust minek hozták el, ne kérdezd.
végezetül hoztak Hannának egy filctoll-készletet, egy kifestőt, amihez matricák is vannak, egy bazivastag APG-t (Gergő könyve), és Az ovi-ügy című örökbecsű selejtet.  
ez utóbbihoz feleleveníteném, hogy Hanni több, mint másfél éve jár bölcsibe, cirka egy éve a nagyobb csoportba, ami, ha nagyon párhuzamot akarok vonni a magyar rendszerrel, megfeleltethető az ovinak. itt nincs jele a gyerekeknek, nincs főtt ebéd (amikor ezek szóba kerülnek apósnál, szintén nagy a meglepődés, mintha nem ezerszer beszéltünk volna erről), a bölcsisnénik nem köpenyben járnak, hanem normál emberi ruhában, magassarkú csizmában vagy szartartós idei divat szerinti gatyában. ergó a magyar ovikkal az átfedés annyi, hogy gyerekek vannak ott, meg játékok, meg hogy alszanak ebéd után.
ma elolvastuk Hannival a könyvet. így kezdődik:
"Szia, Emma vagyok, és a tesó-ügy után megint el szeretnék Neked mesélni valamit. Erről az ovi-dologról lenne szó. Mert azért ez sem annyira sima ügy, mint azt gondolná az ember. Simának tűnik, aztán kiderül, mégsem az. Mint amikor a bicikliddel beleragadtál a frissen aszfaltozott útba. Azt hitted, könnyedén áthajtasz rajta, végül apukádnak kellett onnan a kocsijával kivontatnia."
mivan? és ez lesz még rosszabb is. gyerekeknek totál érthetetlen poénokkal teli, és mint írtam alig van olyan pont, ami Hanninak ismerős lenne, úgyhogy asszem ez lesz az a könyv, amit jó magasra felrakok, nehogy a gyerek elérje. na nem azért, mert félteném...

iskolalátogás

két éves volt Hanna, mikor kaptunk a városházától egy levelet, hogy válasszunk a lányunknak iskolákat a csatolt prospektusból, nézzük meg őket, aztán írassuk őt be minél hamarabb az egyikbe.
nyárig húztuk-halasztottuk a dolgot, aztán jött a szünet, szeptember elején azonban felhívtam az itteni vallástalan sulit, és múlt péntekre kapunk időpontot. az igazgatónő fogadott, mesélt a suliról és körbevezetett minket. a picik (4-6 évesek) lenn vannak a földszinten, hihetetlen aranyos kis termekben, halál profi lefüggönyözött kis konyhákkal, 2 számítógéppel, üvegfallal és ajtóval elválasztva a folyosótól, de az ajtó inkébb jelképes, mert a kölkök ki-be járkálhatnak. a folyosón a termekkel szemben miniwécék minikézmosókkal. feljebb vannak a nagyobbak, akiknek évente új tanáruk van, de az nyomja végig az összes tantárgyat. van egy könyvtáruk, egy hatalmas központi terük, udvaruk, két kis tornatermük a piciknek és egy normál a nagyobbaknak (ez utóbbi úgy tűnik, itt kuriózum).
évfolyamonként van négy osztály, osztályonként huszonöt-harminc gyerek, szóval egy egy óriási iskola a helyi viszonyok közt, bár mi mindketten ilyen nagyba (is) jártunk, és semmi bajunk nem volt vele, ez ráadásul szuperül felszerelt és a látott tanárok nagy része irtó szimpi.
szóval ha maradunk, Hanna négy éves és egy napos korában ide fog menni iskolába.

cirkusz

szombaton voltunk a Cirquedusolei-en, és hát azon kivül, hogy úgy éreztem magam, mintha egy focimeccsre mennék, annyian voltunk nézők, meg alig vártam már, mivel kápráztatnak el, nem voltam hanyatt esve az előadástól. cirkusz volt, extrákkal. nem bírtak rendes keretet adni az egésznek, cirkuszi számok voltak néha ügyesen - néha kevésbé ügyesen valamifajta sztori köré rakosgatva, vissza-visszatérő szereplőkkel, de darabos volt az egész, és sokkal de sokkal többre, látványosabbra számítottam.
a kínai biciklis lánykák, akik az egykerekű bringán egyensúlyozva lábbal dobálták a saját maguk majd egymás fejére a kistálkákat, meg a vállon tartott rúdra felmászó, azon ugráló meg egyensúlyozó ukrán bácsik száma jó kis cirkuszi mutatvány volt, de könyörgöm, mi közük volt a világ és az ember kialakulásához, az ezt övező mítoszokhoz és tudományos eredményekhez? semmi.
jópont volt, hogy az irtó jó zenét élőben csinálták, szuper hangú énekesnőkkel. a második felvonásban pluszpontot kaptak a teljesen ötleten alapuló számukkal, amiben semmi extra technika nem volt, max egy fura plexihenger, amibe bemászott Darwin, és golyókat kergetett mindenfelé, amikor is fehérköpenyes csáveszek meg egy nővérkének öltözött csinibaba zsonglőrködtek meg irtó jó zenét faragtak a különböző lombikokkal és az óriás kémcsövekkel, a nővérke pölö szuperül pánsípozott a szines oldatokkal töltött kémcsövekkel...

az első felvonás balivudi filmjeit idéző (zenében meg díszletben) levegőben lógós száma egészen vicces volt, egy csodaszép lányért versengett két izompacsirta, majd az olasz gizda vitte el.
a trapézos jelenet meg zseniális volt, csúcsszuper zenével meg koreográfiával, a két trapézos meg olyan jól szinészkedett, nem is ragozom, az szuper jó volt. de az is kilógott a sztoriból, csak úgy ott volt egyszer a trapéz meg srác meg a lány.


na szóval láttuk őket is, de a novemberi trafós cirkuszhoz több reményt fűzök...

film, film, film

jön október végén a leiden film festival, és most kivételesen időben vagyok még ahhoz, hogy lehessen online foglalni jegyet az előadásokra, végigbogarászni a filmeket, hogy melyiket kéne mindenképpen megnézni, aztán meg összesakkozni naptárral a kezemben, hogy melyiket mikor.
hú, ezer éves nosztalgia tört rám, az az izgalmas feszültség, hogy jaj, ez jó lesz, jaj, melyik film ne maradjon ki, jaj, ezt még muszáj lenne megnézni...
már ledumáltuk a szombat esti bébiszittelést Merellel, úgyhogy az új Woodyallant Sosóval kettesben nézzük meg (de így sajna az egyiptomos sci-fis Lucbesson film ugrik, azt csak szombat este játsszák, de sebaj, azt adják majd később is, meg megy Pesten is, legfeljebb majd novemberben megnézem).
foglaltam egy jegyet egy angol filmre, ami lehet, hogy gagyi, de az ajánlója meggyőzött (Tamara Drew), de ami nagyon lelkesít, az az, hogy foglaltam jegyet a nemzetközi kisfilmek versenyének egyik estéjére is, ami azért is izgis, mert a Pieterskerkben, egy óriási gótikus templomban lesz a vetítés.aztán kiszúrtam, hogy vasárnap este a Siebold-házban (a japán-kutató ledieni otthonában, ahol egy szuper kiállítás is van) a japán-szekcióban adják Kurosawától az Álmokat, amit dvd-n nem adtak ki, és én meg imádom, ergo muszáj megnézni. szívesen mennék pár gozzillás és egyéb szörnyes japán kalandra, meg az orosz-szovjet filmek között is akad pár érdekesnek ígérkező falat, de sajna Hanna mellett a (majndem) minden napra egy filmet is eléggé kihívás megszervezni.

kultúrprogram

na, annyit rinyáltam arról, hogy nem tudok előre tervezni, hogy aztán körbenéztem a Malévnél repjegy ügyben (és persze mire a sok tökölődés után sikerült okt. 16-ra szervezni az osztálytalálkozót, addigra már olyan eszement drága lett a jegy, hogy arra sajna nem megyek), meg körbenéztem, hogy, hogy amikor olcsó a jegy, van-e a házizenésznek éppen aktuálisan babakoncertje (múltkor, mikor anyámmal szkájpoltunk, nosztalgiáztunk az öregúrról, hogy mennyire tuti zongoraestjei voltak és hogy szívesen menne megint, szóval rákerestem a neten - vigyázat, hangos zenét kapcsolt a honlapjához -, szóval ahogy nézegettem a honlapot, Hanna irtóra belelkesedett, nézni akarta a bácsit, meg hallgatni még a zongoraleckét, szóval mikor megláttam, hogy kicsiknek is ad koncertet, nem volt kérdés, hogy akkor erre menni kell), lesz-e valami izgis alternatív színdarab, meg valami jó kis koncert.
szóval úgy döntöttem, hogy a Fellegi-féle babakoncert meg a Natascha Atlas est jól elfér majd egy napon, a többire meg szerzek pintérbéla vagy hasonló színházjegyet, és Hannival kettesben megyünk egy hétre pestre anyámékhoz.

bika ez a bika

az úgy volt, hogy Andi kapott szülinapjára egy szaunabelépőt vagy egy jó fél éve, és azóta próbáljuk összehozni azt, hogy kettesben elmenjünk szaunázni. mindez vasárnapra volt realizálva, több hete egyeztettük naptárjainkat (az övék fullra be van táblázva, csak most fértem bele), de aztán kedden vagy szerdán rám csörgött, hogy neki nincs kedve hozzá, annyira jó programok lesznek a hétvégén. vasárnap volt október 3., ami Leiden nagy ünnepe, és ilyenkor lezárják a fél várost, a belvárosba mindenhova raknak vurslit meg színpadot sörcsapokkal, tombol a jókedv és az össze ember kinn van az utcán. van még felvonulás is, na az idén hétfőn volt, hogy legyen a jónépnek egy szabad napja.
mindez szép és jó, csak egy tömegiszonyos pasival mindez nem igazán élvezhető, pláne egy hisztis akaratos kétésfélévessel, aki tutira fel akarna ülni az óriáskerékre és a hasonló hordozható ringlispílekre (amiktől még én is frászt kapok, egy vidámparkban oké, hagynám felülni, de ezek a hordozható cuccok szerintem tökre gázok).
szóval szaunaprogram törölve, akkor irány az őszi erdő. szombaton beültünk a kocsiba, megígérve a kiscsajnak, hogy a német panziós is biztos ad neki sznupjét (sznupje lehet bármi, ami édesség - cukorka, pillecukor, csoki, gumicukor), és délután már Simonskallban élveztük a napsütést. másnap elugrottunk a schimdti vadasparkba, ami annyira bejött Hannának, hogy hétfőn újrázni akart, de sajna, hétfő szünnap szarvaséknál. vagyis bőgni akkor is bőgtek, csak bemenni nem lehetett.
szóval éppen szarvasbőgés volt, meg gyönyörű idő, meg csodaszép, éppen sárguló-piruló levelek, úgyhogy irtó jó kis hétvége volt...
hú, és azt nem is meséltem, milyen szuper krumplikrémleveset és rókagombás sztéket ettem a talschenkében, hogy kérdezz-feleleket bégettünk a falubeli kecskékkel, hogy irtó fura kiegyenesedett kacsákat etettünk, amikről kiderült, hogy indiai futókacsák, hogy megsimogattunk egy másfél méter marmagasságú kecskét, hogy láttunk kis vadmalacokat aluljáróban átrohanni, hogy megmentettünk egy mesztelen csigát, ahogy átvittük az ösvény túloldalára, meg hogy végre vettünk csokis müzlit, meg magyar paprikát, amiből aztán egy szuper lecsó kerekedett...

Iszap

Az egy dolog, hogy nagyanyámék devecseriek (de most vagy torontóiak vagy pestiek), meg hogy Devecser egy irtó helyes település (volt), de az a nyilatkozatözön, ami ezt az egész iszapügyet körülveszi, tisztára olyan, mint herripotter hányás ízű cukorkája. Visszataszító, viccnek rossz, igazinak meg gusztustalan.
Magyarországon nincs természetvédelem, vegyük már észre. Gazdasági érdekek vannak, és szemhunyás minden sunyizás fölött, legyen az veszélyes akar emberéletre akar a természetre.
Magyarország sikeresen eltávolodott a Balkántól, most már Kína és India szintjén van.
update: a greenpeace nekem sokszor túl agresszív, de a cikkbeli véleményükkel kivételesen 100%-ban egyetértek.

a meleg ruhák és a sznupjetúra

bedobtak a postaládába egy zsákot, hogy ha teletömjük ruhákkal, kedd reggel kilenckor jönnek, és elviszik, és odaadják azoknak, akiknek nincs elég.
mivel úgy tűnik, hogy idén az esős évszak a kelleténél korábban megérkezett, szombat délelőtt nekiálltam szekrényt pakolni - végre levittem a terhesruhákat a pincébe, a nyári ruhák mehettek fel az elérhetetlen felső polcokra, az őszi-téliek meg jöttek le. az ezer éve nem hordott cuccok közül lett egy kis zacskó Vivinek-Julinak (a "kinőtt" kedvencek, amiket inkább ők dobjanak ki, nekem nem ment), illetve a "már tényleg sosem veszem fel, és ciki lenne, ha a nővérem vagy unokahúgom hordaná" ruhákkal az ominózus zsák is megtelt. elraktam a nyári szandálokat, és elővettem a fűzős bakancs-csizmát (amit Hanni elirigyelt tőlem, és cipővásárláskor kiszemelt magának egy kis csizmát, amit a próba után nem volt hajlandó levenni a lábáról, még szerencse, hogy itthon nem hordja).
ezen felbuzdulva Sosó is átnézte a szekrényét, és talált vagy hat olyan nadrágot, amit az elmúlt két évben vett, de konkrétan egyszer nem hordott. divatbemutatót tartott, felpróbálta mindet, és most akkor reménykedjünk, hogy párat majd fel is vesz az idén.
Hanninak előkaptam a polárkabit, amit tavaly vettem akciósan az egyik szupermarketben, de más méret volt a zacskón, mint a ruhán, és csak most lett rá jó, és az is annyira megtetszett neki, hogy itthon a vasárnap délelőtti röpke próba után le sem akarta venni, így aztán mindenkinek megvolt a meleg szerkója, mehettünk a tíz fokban kirándulni. (meg persze azért, mert elviselhetetlen hisztérika volt a lányom reggel óta, és 11-kor már nem bírtunk vele egy légtérben együtt lenni. valahogy szóba került Belgium, ahol egy hónapja jártunk, és ahol a szállóban kapott gumimacit, és azóta neki Belgium a mennyország, ahol sznupjét osztogatnak, szóval egész reggel visított, hogy "menjünk inkább Belgiumba!", mi meg beígértünk neki egy édes palacsintát meg egy sznupjét a dűnéknél)
persze marha nagy mázlistaként ragyogó idő lett délután (napsütés és kemény 13 fok!), meg belefutottunk a dűnéknél valami jópofa természetbarát egyesület - vízügy rendezvénybe, ahol Hannát elkapta egy mikrofonnal sétáló XIV. Lajos korabeli udvaroncnak öltözött ürge, kifaggatta, hogy hogy hívják, és hogy ugye tavaly is itt volt, majd miután shalommal köszönt nekünk, leültetett minket az erdei csokrot fűző néni asztalához, ahonnan aztán átpártoltunk az arcfestő nénikhez, akik meg pillangót festettek Hannira.
a palacsinta és a kabátzsebből elővarázsolt szőlőcukorka után sétáltunk vissza a kocsi fele (kábé fél óra az út felnőtttempóban), és újra végigcsodáltuk az odafele talált gombákat, amik a ragyogó napfényben még szebbek voltak, és asszem sikerült legyőzni Hanna gomba-averzióját, ami úgy testesült meg eddig, hogy nem mert a gombák közelébe sem menni, mert akkor gombás lesz a lába. most végre tisztáztuk, hogy a kettő nem függ össze, és a nagy őzlábtól már úgy búcsúzott el, hogy megsimogatta a kalapját, és a lelkére kötötte, hogy legyen jó gomba.
(és mivel sokan kutyákkal járnak oda kirándulni, az is nyilvánvaló volt, hogy Hanni kaka-undora csöppet sem csökkent, valami páni félelem tör ki rajta, ha kutyaszart pillant meg, nem tudja kikerülni, csak áll lebénulva, és lebiggyedő szájjal nyújtja a kezét, hogy mentsük meg. bár a dolog volt ennél százszor durvább - nem mert földre meg sárba lépni, mert arra is azt hitte, hogy szar, és tenerifén a fekete vulkáni homok miatt még a tengerbe sem volt hajlandó bemenni -, azért van még mit ledolgozni a gumicsizmás sarazós-pocsolyázós túrákkal.)

addikt

tomanek felrakott egy lemonjelly klippet a fészbukra, megnéztem, aztán továbbmentem a kacsásra, és persze Hanna is nézni akarta, mi megy a telefonomon, és azon, hogy az "úszós bácsi" meg az állatok táncolnak, vinnyogva nevettünk mindketten. azóta még ötször megnéztük a mai nap folyamán, nem mondom, hogy zavar, de ha már hatodszor is tátott szájjal nézte, hogy a pasas végigrepül a tájon, egy csöppet elkezdtem aggódni, és azóta próbálom neki magyarázni a szitut, hogy a bácsi csak álmodik...

Megosztott első

Ha már idegeskedés, szombat éjjel eszembe jutott, hogy mekkora nagy égés lenne, ha az embo kiröhögne a naturemethodsos megosztott elsőszerzősségemen, mert hát mégsem én vagyok formálisan a névsor legelején, úgyhogy sebtiben írtam nekik egy szép korrekt levelet, amire azóta sem jött válasz. Átnyálaztam a netet, de semmi bíztatót nem találtam, így aztan halál idegesen felhívtam őket, mire a pasas nevetve mondta, hogy persze hogy első szerzős cikknek számít az is.
Huhh, így most már tényleg csak neki kell kezdenem masszívan irodalmazni a jövő szerdai megbeszéléshez, aztán meg megírni a cuccot. Jaj, és még Ferit is be kéne izzítani, neki kell az egyik ajánlást írnia.
Persze ma 25% kedvezménnyel lehetett őszi-téli anyagokat venni a leidschendami textilboltban, meg Sosóval be kellett menni fagyizni a városba, hamár egyszer vénasszonyok nyara lett így hirtelen, szóval nem voltam ma túl aktív szakmailag, de ma este belekezdek. Komolyan.

Az ügy lezárva

Múlt szerdán volt az idegeskedés napja. Herr Aye utódja, Herr Speck egy kaptális fasz, beszólt, hogy ilyen nincs, biztos benne, hogy csalók vagyunk, és nem volt hajlandó segíteni. Még annyit sem, hogy németül megkérdezze, milyen adatokat kell a hivatalnak megadnunk. Írtunk Herr Ayéhez, aki válaszolt, hogy másnap indul nyaralni, de előtte még tudunk beszélni, csak a telefonszámát elfelejtette megadni, az emailre meg nem válaszolt. Így aztán írtunk egy ex hasikus levelet a hivatalnak. Aztán este végülis sikerült őt elérni, és elmesélte, hogy ne izguljunk, jó hogy írtunk még egy levelet, és bármi legyen is az ítélet, szóljunk neki, segít fellebezni. Mesélte, hogy volt már egy ilyen ügye egy kínai pasassal, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik elfelejtettek még egy helyre levelet írni. Ezek után másnap megjött az email, és tegnap meg a hivatalos levél is, hogy herr Berblinger a familienkassétől lezárta az adócsalásos ügyünket.
Nagylevegő, túl vagyunk rajta, büntetés és pereskedés nélkül. Megérdemeltük azt az üveg normandiai cidre-t.

Miez?

Tegnap délután feljöttünk a gumicsizmás pocsolyatúráról meg játszóterezésről, ahol is segítettünk a büfés néninek kiszivattyúzni a térdig érő vizet a homokozóból, bár a beigért ajándék kávét nem hajtottam be rajta, mert úgy tűnt, megint elönt minket a zuhé, szóval feljöttünk Hannival, és azóta szarul vagyok. Az egy dolog, hogy most jött meg megint, pedig vagy tíz terhességi tünetet produkálok már két hete - tudom, ráizgultam a témára, és a magyar doki által javasolt hőmérőzés is csak arra volt jó, hogy minden napom erről szóljon, valszeg ezért sem jön össze, úgyhogy most ünnepélyesen egygyerekes családdá avanzsálunk elő, gyerekprozsé szünetel. Na de mindezeken felül be is lázasodtam, amit sikerül algopirinnel levinni, de aztán újra felmegy, meg gyenge vagyok. Persze eszembe jutott grész, aki simán bepánikolt régen egy ilyentől, mint a ma reggeli megbeszélés - gyerekkoromban minden karácsony lázasan telt, úgy izgultam, mit kapok, az idióta autósiskolás pasastól, aki lelki terrorban tartott, meg simán fostam.
Reggelre jól leizzadva, pár óra alvás és pár óra reszketve vacogás után Sosó elvitt az egyetemre, és egész fitten lenyomtam a megbeszélést. A pasas odáig van értem szakmailag, segít pályázni, témát találni, szóval nagy pozitív volt az egész. De ezek után sem lettem sokkal jobban, a láz visszajött, a délutánt meg végigaludtam. Úgy tűnik nem grész bújt elő, inkább Anikó hozhatta el a kedves férjétől a kórságot - kedden, mikor Levivel kettesben átjöttek, Rob éppen 3 napja feküdt ágyban.

hoppá

boross rábeszélt ugye az embora, én meg felbuzdultam, és írtam annak a leideni srácnak, aki zebrahalban kimutatta a glükokortikoid receptor béta izoformáját, és ha jól emlékszem még dumáltam is vele annó az amszterdami zebrahalas konferencián a poszterszekcióban. megírtam neki, hogy a témája mennyire viccesen egybevág azzal, amit eddig valaha is csináltam, meg hogy szívesen írnék egy pályázatot, és hogy örülnék, ha megmutatná a labort.
azok után, hogy már a második állásajánlatra (amit az adott csókák hírdettek meg) sem kaptam semmi visszajelzést, nem sok reményt fűztem a válaszhoz, hisz most én kéretlenül tukmálom magam, ehhez képest péntek reggel tízkor jelenésem van nála egy kis csevejre, ha már ennyire közös az érdeklődési körünk, meg hogy megbeszéljük milyen opcióink vannak.
persze hogy a kommunikációs könyvön kívül minden más megjött, amit rendeltem...

Hanna első ütős szóvicce

Kárinnál már háromszor járt Hannicsek - vicces egyébként, hogy a gyerekhajvágás ára milyen meredeken halad felfelé, másodszor, amikor tizenkettő ötvenet kért el, meg mertem volna esküdni, hogy előtte hét ötvenet fizettem, de amikor harmadszor tizenötöt kért el ugyanazért az öt percnyi nyisszantgatásért, kitisztult a kép, hogy nem az én memóriámmal van probléma.
ezzel a tendenciával lassan elérnénk az én hajfestős-hajvágós másfél órás tarifámat, ami egy vagyon, és ilyenkor sajnálja az ember, hogy úgy nő a haja, mintha locsolnák, és kéthavonta kénytelen kiadni hatvanvalamennyit, csakhogy ne legyen grízes a hajtöve. hehe, Hannának mutattam a múltkor, hogy miért is megyek festetni, és azon kívül, hogy ő is szeretne hajat festetni (na még mit nem), néha eszébe jut, hogy lenyomja a hajamat a fejemhez, és nézegeti, hogy fehérek-e a hajtövek. ma viccesen csak annyit mondott, hogy nem fehérek, sárgák.
naszóval mióta Hanna volt Kárinnál, azóta fodrász szeretne lenni nagykorában, és lelkesen simogatja az apja haját, ha ő a nyakába veszi, és mondja hozzá, hogy most éppen samponozza, aztán leöblíti, és akkor most jön a balzsam, és simizi, masszírozza a fejét. ezzel mindaddig semmi gond nem volt, amíg egyszer csak szemtanuja nem lettem annak, ahogy Hanna a saját nyálával krémezte be az apja haját, csak csorgatta rá, csorgatta, aztán belemasszirozta akkurátusan, és persze mindebből az apja semmit nem vett észre. én vihogógörccsel voltam képes lereagálni a történteket, Sosó már éppen azon aggódott, hogy menten bepisilek.
na, mindezek után eléggé respektáltam lányom humorérzéket, amikor tegnap a kocsiban kijelentette, hogy ő Kárin, és aztán rögtön kijavította magát, hogy inkább Nyálin.

meló megint

boross közölte, hogy peters, akihez legutóbb beadtam a jelentkezésemet a'damba, a mikroszkópos csóka a mostani főnöknőjének az exfőnöke, és egy kapitális fasz, és hogy miért nem írok egy embo ösztöndíjat, és megyek el egy általam választott laborba az általam szabott feltételekkel.
ja, miért is nem? megnéztem, tökre passzolnak a követelmények, emberi az egész, csak meg kell írni és meg kell nyerni. hehe.
na, szerdán összeszedem magam, és bejelentkezem speinkhoz, a leideni zebrahalas ürgéhez, hogy ha hozok zsét, befogad-e a laborba (kell a fogadó labortól egy nyilatkozat a pályázathoz), aztán ha igent mond, irány a témaválasztás és a pályázatírás.
hajrá.
na, mondom, hajrá.

tiszta szoba

hanni már egy fél éve szól, ha kakálnia kell, és az csak a bilibe vagy a wc-re jöhet. a pesti nyaralás óta a pisiléssel is elég jól eljut a biliig vagy a wc-ig, sőt, irtó sokszor reggel is csontszáraz a biztonsági okból azért még ráadott pelenka. egyre többször vállalja be önként a sétákat is bugyiban, sőt, ha autókázás miatt mégiscsak pelenka van rajta, akkor is szól, hogy pisilni kell, és - büszkén jelentem - a bokorban és fa tövében csurgatás is profin megy. sőt, mindezek felett ma még a bölcsit is végignyomta bugyiban.
mondjuk a két hasmenős hét elég rázós volt, mert egy ideig csak a bilire volt hajlandó ráülni a lelkem, és azt naponta hatszor kiönteni meg aztán kihipózni elég kemény volt, de aztán egy jól bevált trükkel sikerült a wc-re terelni a figyelmét (éppen lépcsőépítős korszaka volt, és hát a sámlikból szuper wc-lépcsőt lehet kreálni).
szóval ráérzett a dologra a kismacska, vettem is neki egy csomó helyes pöttyös meg masnis kisbugyit meg trikót, és így olyan nagylányos ez a kis lüke két és féléves.

kukockij durvul

eljutottam a második részhez, és itt valami eszement durva lett a könyv, teljesen nem ulickajás, inkább olyan, mint murakami, szinte letehetetlen, nem is lehet elalvás előtti pár perces fárasztónak használni, mert órákig ébren tart.

ó, ió, ció, áció, káció, kommunikáció

rendeltem szakirodalmat, hogy fejlesszem  a kommuná kommunikációs képességeimet, mert irtóra frusztrálna, ha véletlenül egyszer mégiscsak behívnának interjúra, és a kéztördelésem, a fejvakarásom vagy valami elbagatelizált kijelentésem miatt nem vennének fel.

amúgy a múltkori pasas válaszra sem méltat, de azóta találtam a'damban egy szuper posztdok állást, makromolekuláris komplexek vizsgálata vadiúj 3D mikroszkópos eljárással. ma megírtam a coverlettert (upgradeltem magam cover letter írásból, ez most tényleg halál profi lett), csatoltam az önéletrajzomat, fingers crossed, hogy ez most már összejöjjön.

azért ez irtó vicces,  kezelési útmutató kutatókhoz, mintha egy külön állatfajta lennénk.