ovoda

Szia,
Te nem az az Éva vagy, akivel oviba együtt jártam? A Köztársaság téri oviba jártam. Emlékszel? Vagy csak névrokona vagy :(
Üdv,
Mariann

Szia,
Ha a Pesterzsebeten van Koztarsasag ter, es Bihari Szabolcs es Varga Attila neked onnan ismeros, akkor igen. Egyebkent en elfelejtettem mar az ovi cimet. Ha Te vagy az a Mariann, akkor van rolad par kepem, amikor elsoskent (az elos es utolso) szulinapi bulimon a felemelt hintalovon ulsz
Eva

Szia Éva,
Ennek nagyon örülök, bár éreztem, hogy csak Te lehetsz. A hintalóra emlékszem, a nővéred szobájában volt, és nagyon szerettem. Érdekes, hogy ezeket az emlékeket, az ember az évek múlásával sem felejti el. Sőt azt sem, amikor szedtem neked bogyót, megetted, amire azt mondtam, hogy ehető, és otthon rosszul lettél tőle. Emlékszel? Utólag is bocs..
A képeket nem tudnád e-mailen elküldeni, hogy egy digitális fényképezővel lefotózod? Csak ha könnyen megoldható.. )
Mariann

nem elég, hogy megváratott

a dokinő még le is tagadta kisbékát
najó csak először
kilenc húszra voltam bejelentve, gondolom a tíz másik nő is, szóval tömeg volt a várószobában, meg várakozás.
időnként kihívtak valakit, aki pár perc múlva visszament, és megint várt.
engem a legelején elküldtek pisilni, aztán megmérték a vérnyomásom meg vettek két adag vért.
aztán vártam, csak vártam.
aztán a nővérke bevezetett a dokinő irodájába, és akkor ott vártam. és csak vártam.
és aztán egyszercsak megjelent, és kérdezte, hogy miben segíthet.
mondtam, hogy csináltam terhességi tesztet és pozitív lett.
azt mondja érdekes, mert az ő tesztjük szerint nem vagyok terhes.
gondolom kiakadt fejet vágtam, meg amikor mondtam, hogy nade nekem kétszer is pozitív lett a teszt, akkor bevallotta, hogy az a teszt, amit ők vesznek, eléggé gyatra mostanában, és sokszor fals negatív.
akkor megvizsgál, mondta.
és vett mintát, meg a műbránerszerű hüvelyi ultrahanggal megnézte, mizujs odabenn, és nagy meglepetésére már látszódott az amnion. mondta, hogy nem várta, hogy lássuk, de még én is láttam, bizony. és közben a teszt is pozitív lett, csak egy kis idő kellett hozzá.
szóval most már hivatalosan is terhes vagyok, és kaptam mindenféle brossúrát, amiből tanulhatok németül terhesnek lenni.
újjé.
egy hónap múlva megyek vissza.

csütörtök reggel kilenc húszra vár a doki
a pasim meg eltűzött, és péntekig nem is látom (de nem is hallom a horkolását :)
cserébe elhozza nekem a kért könyveket
én meg próbálok fejlődésbiológiát tanulni, ha sikerül leszakadnom a netről végre...

a barátnőm, ugye

képzeld!! tegnap ezt álmodtam :)!!!
h. ezt mondod nekem. mármint, hogy terhes vagy!!!
de szupi.

terv-módosítások

eljött az ideje átgondolni néhány dolgot, mármint a mit mikort, meg ilyeneket. na és akkor nagylevegőt vettem, és elkezdtem írni az anyagésmódszert. már a harmadik oldalnál tartok. meg kitaláltam valami kezdetleges vázlatot is. és akkor a nagy terv az, hogy november közepére kész legyen a nagy mű, hogy akkor decemberben túl legyek a vizsgán. hogy aztán nyugodt legyen a karácsony, meg aztán ne legyen stresszes a január-február. vagyis ne emiatt legyen stresszes...

két hetesek

és már asszem nő a lábkezdeményük, de mindenesetre napról napra egyre hatalmasabbak, sőt, kábé délelőttről délutánra iszonyat sokat nőnek. hatalmas a szájuk meg a fejük, és már a kiskanállal nem lehet őket kihalászni, olyan gyorsak, szóval a mai tisztításhoz már be kellett vetni a tésztaszűrőt. a kép középpontjában egyébként nagyon stílusosan a kajájuk van - bentről szereztem, ők csigakajának használják, elvileg akváriumi halaknak szánták, összepréselt zöld illetve barna alga. A képen éppen a társaság pontosan fele látható (kétésfél ebihal - az egyikük éppen elbújt a kaja mögé), sajna csak öten élték túl a múltheti dögmeleg napozást, szegénykék. de ötöt megmentettünk, és ez számít.

készülök ám

kinézegettem már magamnak babáskönyvet, ami valami extra fotókkal van illusztrálva, és azt írja le, hogy mikor hol tart a baba, meg kismamajógakönyvet is, és persze a bookline vásárlói felülete pont akkor szart be, amikor már a kártya összes adatát beadtuk, na mindegy, holnap fel kell őket hívni, hogy mi van a megrendeléssel. de az nem utolsó, hogy kihozzák ide is a könyveket, igaz, három-négy könyvet háromezerért, de ez asszem a magyarposta ár.
cserébe tegnap a netet bújtam, és kiszámoltam, hogy most vagyok az ötödik hétben, és hogy az ebihalakkal ugyan egyidős a kisbéka, de azoknál sokkal kisebb, most még csak pár miliméteres :) vicces ez a viszonyítgatás, meg hogy előbb lesznek brekijeink, de az még viccesebb, hogy amikor már itt voltak a brekipeték, egyszercsak bevillant, hogy egyívásúak, pedig akkor még szó sem volt arról, hogy biztosan tudtam volna bármit is...

allergia

miatt nem alszunk igazán jól pár napja, péntek hajnalban arra keltünk s-val, hogy mindketten tüsszögőrohamot kaptunk, a kis eső mindent felkavart, és csak kálciumszandozzal tudtunk újra lenyugodni. szombat éjjel viszont csak s szenvedett, a bedurrant orrán nem kapott levegőt. én meg mostanában hajnalban felkelek pisilni, amit eddig még nem, de ma hajnalban ismét, és perszehogy a horkolásától nem tudtam visszaaludni. átmentem a nagyszobába a kanapéra, és fél hatkor azzal ébresztett, hogy óbégatva keresett szegénykém. aztán visszamentünk az ágyba, én elaludtam, ő meg kiment a konyhába bambulni, mert nem tudott visszaaludni, majd fél kilenckor váltottuk egymást, mire ő elálmosodott, én megéheztem :)
de ma délutánra ragyogó idő kerekedett, az eső egy csöppet lehűtötte a levegőt, én persze háromtól fél hétig akkorát aludtam, amekkorát sétálhattunk volna...

na jó

lehet, hogy mégiscsak ferinek volt igaza, az ellenanyagfestéssel van valami bibi, nem igazán ad jelet, csak egy-két halacska, szóval jó volt újrainjektálni őket, bár így olyan rohanás és idegeskedés volt az egész készülődés, hogy csak na.
az előadás sokak visszajelzése alapján jó volt, annak ellenére, hogy a kivetítést nem sikerült beállítani a gépemen, de sigfrid, a bológiai és izotóp biztonsági előadónál volt pendrive és átmásoltuk a cuccot az ő gépére, persze már eleve csúszás volt, volt vagy óra negyven , mikor nekiálltam szarakodni, szóval közben odajött feri, hogy most akkor elhalasszuk vagy mi, mire mondtam, hogy na azt inkább ne, mindjárt jók leszünk, erre aszonta, vágjam le a bevezetőt. na ez persze nem igazán ment, max kicsit hadartam, meg idegeskedtem, de a többiek szerint marha higgadt voltam, és alig 20 perc alatt lenyomtam az előadást.
nagylevegő, pihizős hétvége...

a szagok

annyira durvák, hihetetlenül erősek, a benzinszagot például sosem éreztem ennyire durván, most meg annyira zavar, a benzinkútnál vagy ha elmegy mellettem egy motoros, a fenyőillat annyira megcsap, ha rálépek egy tobozra, és a többi illat, nagyon durva na...
bár kajától nem undorodom, sem a kávétól.
de a cigit már vagy egy hónapja még csak meg se kívánom, úgyhogy ez nagyon szuper, még csak erősnek sem kell lennem, ha a srácok lemennek ötpercszünetre :)

szabi

dokinéni szabin van péntekig, szombaton nem dolgozik gondolom, aztán meg hétfő pünkösd, úgyhogy kedden majd kérek időpontot.
addig nem szervezkedünk :)

pénteken előadás

és holnap még injektálunk egy adagot, mert feri nem bízik az ellenanyagfestésben - fogalmam sincs miért - és akar fluoreszcens képeket. de a pénteki injektálásból már nem lesznek képek, olyan halvány a venusz, hogy nem igazán értékelhető.
na mindegy, még pár javítgatás a diákon, egy nagy adag injektálás, aztán az ellenanyagfestés és az injektálás kiértékelése van "már" csak hátra...

szervusz kisbéka!

hűbazzmeg

akárhogy is éreztem, sejtettem, hogy igen, azért súlyos volt látni azt a két csíkot a teszten, egy csöppet váratlan volt akkoris, hiába készültünk rá, hiába ezen viccelődünk három napja, fura egy érzés.
pedig ma direkt a fülke alatt metanoloztam (pedig egyébként nem), nehogy baja legyen kisbékának.
és mégis.
de azért izgis dolog ez.
de előszöris el kell menni a dokinénihez, hogy ő is ugyanezt látja-e, és akkor is még hallgatni kell egy pár hónapot, merthogy ugye ezt így szokás, utána már nagyobb eséllyel megmarad, de ezen nem is gondolkodunk.
kicsit izgulok...

késik

vasárnap kellett volna
de nem
s. lelkesen vigyorgott, bár ő is mondogatta, hogy várjunk még, lehet hogy csak késik, előre ne örüljünk, bár szerinte nem olyan a testem, mint amilyen szokott lenni megjövés előtt.
naszóval az úgy volt, hogy még nagyon régen, amikor összejöttünk, megbeszéltük, hogy lesz gyerekünk. aztán amikor kijöttünk, nem is volt szó róla, csak max annyi, hogy most még ne.
aztán szóba került, hogy akkor végülis mikor. és akkor elkezdtünk számolni, hogy nekem mondjuk decemberben kéne végeznem, akkor februárban - márciusban már jöhetne az első. és akkor megint nekiálltunk számolni, és úgy döntöttünk, hogy márciusban leállok a gyógyszerrel, várunk két normál hónapot, majd nekikezdünk a gyerekprozsénak, úgyis mindenki annyit görcsöl vele, biztos nekünk se megy majd elsőre.
aztán tessék.
na jó, várjuk ki a végét, de nagy szám lenne, ha most ez összejönne. ebben a hónapban kezdtünk csak bele a durrbelének, és rögtön egy heves gombával kezdődött a hónap, majd megint azzal fejeződött be, és közben s. még pesten is járt vagy négy napot, meg fáradtak voltunk, sok volt a meló, szóval kábé egy alkalom jöhet számba témaügyileg, ami időben ott volt.
és hogy pont az az egy...
na mindegy, ha holnap se jön meg, veszek egy tesztet.

szelebritimúvik

az utóbbi időben szelebritis filmeket nézünk, jó, az üvegtigris az jó is volt, nade az argo szupermennel és a kivételesen nagymenő profit játszó mucsival, meg a tegnap esti domino a mészigréjjel és tomvéccel, hát az csak miattuk volt igazán vicces.

őrület

hogy milyen gyorsan nőnek ezek az ebik, tegnap átraktuk őket a nagyobb edénybe halvízbe, raktam be nekik akváriumfalról lekapart algákat, amit hihetetlenül mértékben zabálnak, és ma reggelre már a legtöbb teste akkorára dagadt, mint mona macskája a két túróstáska után. duplájára :)
lehet, hogy éhesek voltak szegénykék...
és olyan uszizásokat vágnak le, hogy élvezet őket nézegetni.
nemtom, sosó hogy fog így otthon dolgozni...

gyerekes egy film

a főbb szereplők elsőrangúak, köztük minden riszpekt caine-é, elég durva váltás a minden porcikájában angol úrból az öreg fűtermesztő hippi.
meghökkentő az alapötlet, a felütés, sajnos realista a városkép, ami nincs is igazán olyan messze (2027), és egészen fogyasztható maga a sztori menete is, lehet rajta jól izgulni, bár egy csomó mellékkarakter kidolgozatlan, mint pl marika a gettóban, vagy akár a főbb karakter, a rasztahajú angol szülésznő.
mindenesetre nézhetőnél azért jobb a film, egyszer mindenképpen, de sajnos ez sem egy tizenkétmajom kaliber.
de goodtry...

madbalka poromputty

szól, merthogy most éppen azt kaptam
ez a putty a végén ez még mindig istenien vicces
és persze a puttyról rögtön a békalábak jutnak eszembe a hajón meg a bugivugidenszinsúz...
a grúvarmadát csak most raktam be meghallgatni
közben sosó szervezi a szülei nyaralását, merthogy az apjának a nagybátyja (aki egyidős vele - mármint az apjával), tibi kitalálta, hogy menjenek el együtt családostól egy hajóútra, de az egészben a csalafintaság az az, hogy sosó keresse is meg németországban az utat, ami majd nekik tetszik, meg persze fizesse ki azt, és majd ők megadják, mert nem akarnak átutalni - ebbemostnemenjünkbele, bonyolult.
szóval szívja a fogát, hogy rohangálhat öt ember miatt, én rég elküldtem volna őket a sunyiba, merthogy azóta hogy ez felmerült, csak erről szól az élet, azt meg sem kérdezik, hogy hogy vagyunk, csak hogy mit intézett, de ő nem mond nemet, mégiscsak a család, vagymi.
bezzeg az én anyám elvisz engem nyaralni. mondom elvisz. már meg is szerveztek mindent. jó, az apám szervezi, de akkoris :)
most éppen receptet akartam keresni, valami élesztő, tej, liszt és cukor nélküli süteményt, valamit, amit a candida-diéta mellett lehetne enni. ezt önként vállatam, mert már kibaszottul idegesít a haspuffadás, fingás, a rendszeresen visszatérő láb - és egyéb gomba, úgyhogy most éppen küzdök a candida ellen, mondom, cukor, liszt, élesztő és tej nélkül, sok zöldséggel, meg rostos cuccokkal. igazából sosem gondoltam volna, hogy izlene az ötféle korpa szójatejjel reggelire, az élesztő nélküli barnakenyér szójajoghurttal, a piritott csírás saláta (najó, ezt nem szabadna) rántott sajttal, de vagy az agyamra ment a sok hús, amit az utóbbi időben ettem, vagy csak hüje előítélet az óckodás ezektől.
a szójatej egyébként tényleg ütősen finom cucc.
akárcsak a tojásos lecsó paprika helyett cukkiniből (pedig direkt bementem az egyetlen tutter helyre, ahol mindig van magyar paprika, a lidl-be, de most ott is uborkaszezon van).
mondjuk a fingás hálistennek ebéd utáni hasfájással egészült ki azóta, de szerintem az a probiotikus joghurtos szartól van, mert valszeg nem is joghurt, hanem csak bacis tej, és a tejben meg még ott a tejcukor, amit ugye nem bírok.
na mindegy.
azóta sj smoove megy, mert ma este ő lesz a múdban, egész jó, lehet hogy megéri elnézni rá.
jaj, ésmég az van, hogy ma volt a nagy nap, amikoris az elkészült promóterekkel összekombinált egyesszámú enhancert tartalmazó plazmidokkal meginjektált embriók elég nagyok lettek ahhoz, hogy eldőljön a nagy kérdés: működik-e az egész kóceráj, vagy sem. mondanom se kell, alig bírtam már tegnap este kivárni, hogy ma legyen, és persze azon filoztam, hogy ha nem megy a dolog, mennyi időm van még az amszterdami konferenciáig, és az elég lenne-e, hogy előről kezdjem az egészet.
de jó híreim vannak, most éppen minden úgy műkszik, ahogy kell, a rekombinációs reakcióktól kezdve az injektálásig (mindenki panaszkodik, hogy nem adnak jól a halak, és erre én pénteken húsz, ismétlem húsz oldatot injektáltam, oldatonként legalább száz embrióba, úgyhogy adnak a halak, csak meg kell őket előtte etetni), és már az első adag (tizennyolc a több mint 400-ból) is bizonyítja azt, hogy helyes a kiindulási hipotézis, vagyis van értelme végigcsinálni az egészet. az egész itt most konkrétan tényleg emberfelettien kibaszott sok munkát jelent.
egy csöppet el is pityeredtem az uv lámpa fényében a nagy boldogságtól, ez a YESSSS, ez most így jött ki, de csak a mikroszkópok látták meg a kis embriók, sosó hősként etette addigis helyettem a halakat kesztyűben és oversúzban.

egy hetesek

és már mozognak, mit mozognak, úszkálnak, és mivel a legtöbb még egy varázsfonalon lóg le, ami a petezsinórból indul ki, az úszás vagy fonalon rángatózásként nyilvánul meg, vagy pedig körbe-körbe úszkálásként.
van aki már leszakadt és lenn van a félliteres joghurtos-köcsög alján, és ott uszizik.
ja, és az a pár kis bajusz kétoldalt, az a kopoltyújuk.
holnap a haletetéskor (hétvégi ügyelet) majd kölcsönveszünk egy nagy műanyag küblit, meg hozunk halvizet, meg kaparok az akváriumból algát, és akkor holnap este költöznek az ebihalak új lakásba.
jaj, annyira izgi nézni őket, egy csomó ideig azt hittem, belőletek sem lesz semmi, fiaim, de aztán jó pár nap után elkezdtek megnyúlni a fekete peték, és most már olyan kis helyesek...

szkájpi

van rangyotok... akartam írni :D
ja, csak benn azzal ijesztgetnek, hogy nemcsak randa, de visszajár párzani arra a helyre, ahol kikelt
a sosó?
:))))))
minden évben visszamentek a feketeerdőbe párosodni? perverz szokás.
ja, úgyhogy nem is csókolgatom tovább...
ráadásul varaggyal

köszike

hogy megkérdeztetek

baszzátokmeg
ekkora szívást.... 

Dear all, because we have only one speaker in our Friday – Seminar next week, we will start at 11 h with our annual 30 min safety briefing:
Radiation protection and biological safety

Please do not forget to attend and to sign the list, as it is essential for your work in the ITG.

See you on Friday May 25 at 11 h in our seminar room.

Siegfried

ezután előadni, bazmeg, megaszivatás. egyrészt én elsőként szeretnék előadni, akkor nem izzadom szét az előző fél órát, másrészt nem kell szarakodni a számítógép-beállítással, másrészt mindenkinek kötelező ez a szar, úgyhogy mindenki ott lesz, és mindenkinek tele lesz a töke ezzel a fasszággal, és persze ez nem félóra, itt tutter qvasok csúszás lesz.
most komolyan eldobom az agyam, hogy erről még csak meg se kérdeztek.
kapjátokbe, faszkalapok

én azért szalamandrát szeretnék...

tegnap ismételten sétáltunk jó négy órát a feketeerdőben, és közben sosó megpróbált megmenteni néhány békapetét. először is a köveken és a tócsa szélén levőket beletuszkolta a vízbe, majd mikor megtudta, hogy mind a párezer meghalhat nagy eséllyel, merthogy két hétig ez a pocsolya nem valószínű, hogy kitart, sőt, az ebihalaknak is víz kell, szóval nincs sok esélyük, és akkor pár tizet belelapátolt egy zsepiszacsiba, hogy akkor hazavisszük, és felneveljük őket, és majd jól visszahozzuk a brekiket.
persze ő inkább nevelne szalamandrákat, de aztán ki kellett ábrándítanom (miután leültem a net elé, tutira minden elfelejtettem basszus), hogy a szalamandrák elevenszülők, és ilyen petéket még csak nem is a kis helyes levelik vagy akár a kecses erdeibékék raknak, hanem éppen vagy zöld- vagy barnavarangy petéket keltetünk a konyhában.
"A nőstény petezsinórt rak, melyben a peték két sorban helyezkednek el, a petezsinór hossza akár 5-7 méter is lehet. A petezsinórt általában növények közé rakják. A lerakott petékből az ebihalak 14-18 nap alatt kelnek ki, nagyobb csoportokban, zárt alakzatban, szinte egyszerre mozognak, fordulnak. Az ebihalak moszatevők, átalakulásuk kb. egy hónap alatt történik meg."
szóval másfél hónap, és remélhetőleg egy brekegő táskával megyünk majd vissza...

balek????

nabasszus, egy csöppet már telik be a pohár ezzel az átbaszósdival.
kezdődött ugye a parkolási cetlivel, amit csak az én kis magyar rendszámú kocsimra raktak, ami egyébként teljesen rendesen parkolt, szóval ez a cetli első ránézésre fura volt, másodikra meg egszerűen kamu: sorszám és bármiféle hivatalos pecsét vagy kiolvasható aláírás és cég-elérhetőség, telefonszám stb nélkül kértek fel arra, hogy az alul levő számlaszámra fizessek be tizenöt ajrót. csakhogy itt ez nem szokás. itt egy ennél is hivatalosabb cetlit raknak az autóra, ha tényleg rossz helyen álltál vagy nem fizettél, hogy megvagy, megkeresünk, és majd a címedre jön egy csekk, pajtikám. de nem ám, hogy most azonnal perkálj ide meg ide ennyit.
najó, ezen túltettük magunkat, de most jönnek ezek a kollbájkollosok, hogy nem fizettem, és hogy ötajró helyett most már kamatostul fizessek be tizenötöt.
ezek a cégek ugye úgy működnek, hogy ha van egy telefonvonalad, akkor egy előhívószám tárcsázásával olcsóbban hívhatsz külföldöt, ami a mi esetünkben igencsak jól jön, mert ha telefonálunk, kilencven százalékban nem német számot csörgetünk meg. naszólav ezek a cégek a nagy telefontársaságokkal állnak szerződésben, akárcsak én, és én a dajcsetelekomnak fizetek havi számlát, és ők meg tőle szedik be azt az egy-egy ejrót, amit eltelefonálok az ő előhívójukkal. nade most küldtek két számlát, hogy nincsenek kifizetve már mióta, és hogy akkor most büntit is fizessek rájuk, szépen, duplázva, triplázva.
a legjobb, hogy nincs telefonos ügyfélszolgálatuk :)
nemveszembe, köszönöm szépen, nemveszembe a kamu lenyúzós szöveget.
engem csak ne balekozzatok le, jó?

a kis kék virágok...

valaki mondja meg, miért kellett ezt átrajzolni, ha már egyszer felvették a színészekkel?
jó, persze a bogaras részt meg a maszkafandert animálni kellett volna, nade ez sosem volt kifogás.
tényleg jobb lett így, jobban visszaadja a dickes fílinget?
vagy csak az animátorok is kerestek rajta egy csomót?
nem mondom, hogy rossz lenne maga a film, hisz napok óta ezen rágódok, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy nem értem, miért kellett ez az átrajzolás, és hogy ez zavart a leginkább a filmben. talán azért kellett, hogy a többi hibáját eltussolja...
What does a scanner see? I mean, really see? Into the head? Down into the heart? Does a passive infrared scanner … see into me — into us — clearly or darkly? I hope it does see clearly, because I can't any longer these days see into myself. I see only murk. Murk outside; murk inside. I hope, for everyone's sake, the scanners do better. Because if the scanner sees only darkly, the way I myself do, then we are cursed, cursed again and like we have been continually, and we'll wind up dead this way, knowing very little and getting that little fragment wrong too.

sűrű

voltunk ugye otthon, és persze nemcsak azzal ment el az idő, hogy elaltattuk negrokutyát, csak mostanában (szerda óta) konkrétan annyi a meló, hogy panaszkodni is alig van idő - nade holnap este csakazértis ellógok tornára, remélem nyolcra azért odaérek.
szóval voltunk anyuéknál internetet szerelni, meg nekem cipőt venni - jaj, juteszembe szept elején megyünk anyuval skóciába, aszonta szeretne nyuggerként utazgatni, de apámmal nem lehet, mert a kutyát ugye, kire hagyják, julinál már van három másik, meg csoki visít, ha otthagyja magára a három másikkal, szóval apuval nem lehet, meghát unják is egymást nagyon, szóval maradok én.
aztán találkoztunk zsuzsival meg judittal meg nagymellűandival, akik aztán továbbmentek oda, ahol baliék fapadosan vacsiztak a karaoki mellett.
aztán mivel ugye krisztiéknél aludtunk, hajnalban keltettek a galád kölykök, pedig előző nap hajnali négykor keltett sosó, hogy indulás.
aztán söröztünk a kultiban, meg sétáltunk a rómain, este meg hurkát ettünk leányfalun, és kivételesen nem minket keltett az atomóra lánccal.
aztán sétáltunk mindkét fél szüleivel a hármashatárhegyen, és beültünk ebédelni a fenyőgyöngyébe.
aztán moziztunk is, ne nézd meg, ha jót akarsz a tíz nap szeptemberbent, mert idegesítően szar, aztán még voltunk sosó szüleinél, meg állatorvosnál, és megint krisztinél aludtunk, de másnap nem keltettek a kölykök, biztos meg voltak szeppenve a kutya miatt.
aztán apuéknál ebédeltünk, meg elmentem anyuékkal teszkó gazdaságos lindát (akciós volt, egy dvd két epizóddal hatszázról le volt értékelve kilencszázra), túrórudit, brindzát és rendes tehéntúrót venni. (najó, még vettem pár gazdaságos filmet: az én kis falum, egy szöszi szerelmei, argó, szigoróan ellenőrzött vonatok, üvegtigris barátkozik a már meglevő filmekkel)
aztán lezúztunk balcsira veráékhoz, ahol főztünk indiait meg ittunk urániai cobra sört meg aludtunk egy jó nagyot a hazaút előtt.
hosszú hétvége volt, na.

az én kicsikéim

ányesz küldött képeket, amiken kicsi kis ciona-embriók vannak, amik attól kékek itt vagy ott, hogy az én kis enhanszereim működnek cionában. annyira, de annyira jó érzés ez, el sem tudom mondani. egyrészt önigazolás, hogy az, amit csináltam, az működik, de az, hogy egy totál másmilyen élőlényben is működnek, az meg még annyira izgis is, hogy csak na.
és ráadásul elkezdtem a nagyipari klónozást is, ami elég nagy hatékonysággal megy is, de ezt most jól lekopogom, szóval most irtóra büszke vagyok az én kicsinyeimre, nagyon.

a halak és a magyar rock

- tegnap vikidálgyula állt előttem a salátabár sorjában. nade mindent csak sorjában. szóval vikidálgyula állt előttem, és alaposan kikaparta az egyetlen ehető dolgot tartalmazó tálat, az uccsó darabkáig kiszedte a tonhalsalátát, úgyhogy maradt nekem a tésztasaláta meg a zöldségek. ezeknél nem zavar, ha tudom, hogy tegnapiak, mint pl a tegnapi egyesmenü vagy kettesmenü maradéka napi ajánlatként. halat meg csak nem tartogatnak napokig. bár lehet, hogy én jártam jobban...
- valahogy mindig meglepetészerűen érnek a halszagú böffenetek, és mindig mélyen elmélázom azon, hogy hogy a fenében van ez, amikor müzlit vagy májkrémeszsömlét reggeliztem, és beletelik pár percbe, míg eszembe jut az omega. az omegaháromzsírsavas halkapszula, amit reggelente lenyelünk az agyműködés serkentése érdekében :)

a kutya

negrónak hívták sosóék botladozó, félszemére vak kilencéves rotvejlerét. hívták, mert vasárnap este, mikor a délutáni mozi és az esti sosószüleilátogatás után megérkeztünk krisztiékhez, ott feküdt a habos nyálban, amit képes volt kihányni, felpüffedt hassal.
amikor az éjszakai ügyeletes dokihoz értünk vele (egy majdnem százkilós mozogni képtelen kétségbeesett kutyával), akkor azt mondta, hogy megcsavarodott a gyomra kaja után, és hogy műteni kell. kilenc évesen ez kutyáknál már elég kockázatos, és a műtét sem lett volna egyszerű, felvágni a hasát, megfordytani a felpüffedt gyomrát, majd meghánytatni vagy felvágni a gyomrot, és az egészet visszavarrni, és csak úgy mellékesen egyik szemére vak volt már, meg kölyökkora óta nem képes rendesen járni, szóval végülis aludjelszépen lett belőle.
úgyhogy vasárnap sem aludtuk ki magunkat igazán.