A leggyengébb láncszem - avagy semmi közöd hozzám
Viszlát
Movin' to non-public

Gyávaság.
A legelső azok közül az emberi értéktelenségek közül, amit a legjobban utálok. Utána jön csak a sunyiság, a kétszínűség, a hazugság és szépen sorban a többiek.
Terjed. Iszonyatosan terjed az emberek között. Pedig senki nem halt még bele egy másiktól kapott nembe, egy kimondott bocsánatba, neharagudjba. Nem mintha valami ilyesmi elég lenne, most nem, de legalább egy értékelhető gesztus lenne. De valakitől még ennyi sem jön...

mennyi telt el? két perc? öt? tíz vagy húsz?
nem sok. de épp elég, hogy kiakadjak
beszéltem balival az estéről, és kiborított. bevillant az, hogy minden mindegy, hogy minden hiába, hogy soha, hogy senki, hogy semmi, hogy nincs holnap, vagy van, de irtózatosan üres
szoba kilátással
ja, pont a temetőre
minek
minek folytatni
minek a holnap, ha nem hoz semmit, mint egy kibaszott mikulás, akit igérnek, de a te házadnál nem áll meg
minek mondanám el
úgysem érdekel senkit
emberek, mint felhúzott üres zenedobozok járkálnak körülöttem, kántáják saját hülyeségeiket, amig csak tart a rugó...
üres dobozok
nincs bennük semmi, semmi, amit meg kéne látni, meg kéne ismerni
semmi empátia, semmi kíváncsiság
minek strapálom magam
ez itt a baj
ez itt a bibi
ez az egész egy mission impossible
és illúzió, hogy szükséged van valakire, vagy hogy fontos vagy valakinek
kibaszott illúzió

éééééééééés igen
fájtkláb élőben, önmagammal küzdök rendesen, de most én győztem, jöhet a következő fokozat!
az olasz fickó iszonyatosan olasz akcentussal elkövetett angol előadása után hirtelen felindulásból összekaptam magam, elmentem a másoló hadnagyhoz, hogy megtegye azt, amit a haza megkövetel tőle. meg is tette, gyorsabban, mint hittem, drágábban, mint gondoltam, de egye fene, ajándék lónak... szóval elkészült a cucc, bele is pakoltam az ajit meg a pecsás gülüszemű kismacit a vicces karácsonyis zacsiba, és nekilódultam, hogy eljuttassam neki a csomagot. akár ott van, akár nem. akár személyesen, akár közvetítőn keresztül. a hülye villamos csak döcögött az oktogonig, én meg nagyokat sóhajtoztam, szekretáltam bőszen az adrenalit, a szívem a fülemben dobogott, és csak sóhajtoztam nagyokat, de közben nem érdekelt az egész, ha már egyszer elhatároztam, hogy adok neki ajándékot, meg is csináltam, akkor oda is adom, mert frappáns, mert róla szól, mert egyébkéntis csakazértis összezavarom, meg titokzatos leszek, és feladom neki jól a leckét, mert csakazértsem írok egy sort sem, nem, még a nevemet sem, egy boldog kareszt sem, semmit, és ha ő nincs ott, és később kapja meg, akkor csak találgasson, hogy ki lehett az. de aztán közben nagyokat sóhajtottam, mert elképzeltem, hogy milyen ciki lesz, ha bemegyek, és ő ott van, és nemtok neki mit mondani, de aztán eszembe jutott, hogyha meglát, biztos bebújik a barlangjába, ami persze nem jobb helyzet, egyáltalán, de aztán eszembe jutott egy csomó minden, ami vicces és frappáns, amit lehetne mondani.
és aztán az utolsó nagy levegő után benyitottam, ő persze sehol, én meg odamentem az egyik eladósráchoz, és megkönnyebbülve előadtam a jópofa, lazacsaj dumámat (egy csomagot hoztam. gyalogos csomagfutár vagyok. odaadnád ezt a fónöködnek?) majd vigyorogva kititkolództam magam az ajtón, egészen az oktogonig, nem fordulva hátra, és persze jól elfeledve a nagy büszkeségtől, hogy a vörösmartin is felszállhattam volna a földalattira, de sebaj, mert ujjongott a lelkem, mert megcsináltam, ájdidit, és működött az A terv, biztosan azért, mert kigondoltam egy B-t is....
és most jól be vagyok csiccsenve, mert pont elkezdődött a laborkarácsony, mire beestem, és volt irtózatosan sok pija, és mindenki becsípett, Attila szerintem nagyon durván...
hajjj. leírtam. és igen, ájdidit. ezt fogom ma még párszor ünnepelni. meg haze szülinapját. jólesz. érzem. csak be ne jöjjön az, amit még elgondoltam...

- Mi leszel, ha nagy leszel?
- Fiú
Hogy miért is? Íme: Life history: Changing sex at the same relative body size

jóhír

nem is mondtam, hogy tegnap anyámmal sikerült apámat rábeszélni egy olimpusz digikamra. úgy tűnik, hogy anyámmal kettesben megkapjuk karácsonyra, ami azt jelenti, hogy nagyjából az enyém lesz, és időnként meg anyám macerálja majd (szemüveg és mindennemű műszaki érzék nélkül, jó lesz ez...)

1 centi

aszittem, hogy annyi nem számít
vagyis inkább szartam már bele este tizenegykor, amikor észrevettem, és már nem akartam tovább szarakodni vele
aszittem, hogy majd otthon összehajtom, és akkor majd jó lesz, az az egycenti nem számít
az nem is annyira
de volt még egy nagyobb baki, azt már nem lehetett javítatlanul hagyni
úgyhogy most korrigáltam, mindent, még az egycentiket is
most büszke vagyok
mert ügyes vagyok, mert nem rontottam el a számolást, a tervezést, mert állat, ahogy kinéz - mellesleg én is, nem alszom jól, meg főleg eleget mostanában, meg tegnap óta valami heveny gyomoridegesség van rajtam. vagy elkaptam a szaratós vírust - nem, ezt nemakarom - vagy izgulok - ez egyébként esélyesebb. olyan jól elterveztem mindent, csak sejtem, hogy az ilyen tervek nem jönnek be. sosem szoktak. és már be vagyok szarva attól, hogy majd ott állok, mint egy hüjepicsa, idegesen és idétlenül, és secpec alatt elillan mellőlem minden eltervezett titokzatosság és meglepetés.

Pénteken jön haza Erbé, és már estére hívott forraltborozni. Már alig várom...

Alig vettem még karácsonyi ajándékokat. Ma sem jöttem be, hanem anyámékkal elmentünk az emmanuelbe, ahol vettünk egykét ruhát - ajándék egymásnak - aztán meg Monával beültünk egy moziba (igazából szerelem - fú, na ez nagyon nem hiányzott ez a nyáltenger), ahelyett, hogy ajándékot néztem volna, namindegy, és csak hat utántól vagyok itt benn, keményen dolgozom az egyes számú ajándék-projekten. Kemény meló ez, tervezni kell, számolni, sokáig is tart beszkennelni ezt mind, aztán még otthon is lesz vele meló rendesen, de sebaj, kihívás.
...azért titokzatoskodok ennyire, mert te is megkapod, bali, úgy döntöttem...

Megnéztük a Némó nyomábant, ott ültünk a leghátsó sorban, Apu, Vivi meg én, előttünk alig lézengtek, a biztonsági őrrel lehettünk vagy tizenöten. Az őr körbenézett, majd mindenkit figyelmeztetett, hogy vigyázzon értékeire (?!).
Igazából jó volt, édes, néha szivszorongató, alapvetően korrekt, persze a halak fogait kivéve, de mondjuk tényleg nem rossz, ahogy a nagy korallzátonyt ábrázolták, nem rossz. A szóviccek meg egyszerűen édesek, jópofák, szellemesek.
Ennek ellenére sokkal frappánsabb volt az a kisfilm, amit előtte levetítettek a szerencsétlen hóemberről.

A legutóbbi bulink jól sikerült. Jó fej volt a közönség, vették a lapot, értették a viccet, fogták a taktust, és Dzsimmy sem ejtette le a szaksziját, mint az előző koncerten, és Mark is elhozta a tompitót a trombitához. Hiába, gyakorlás teszi a mestert... A koncert után El odajött gratulálni, de a foga hegyéről azért odaszúrt egy megjegyzést (nem birta megállni), hogy a cigaretta nem igazán tesz jót a hangomnak: egyre rekedtebb lesz, és már igy is elég dzsenisdzsoplinos volt, de ha igy folytatom, luiamsztrongos lesz nemsokára... Hülyeség, az én mészigréjes hangomnak igazán nem árt az a kis bagó...

1%

A téma érdekes (a nők 82%-a belülre is mentruál, baszki, befelé, a hasüregbe, bele, oda is vérzik, ez megadurva, és ezek 20%-a endometriosisban szenved, vagyis az endometrium eredetű vér és szövet a hasfalra kitapad, és ott a vérlemezke eredtű növekedési faktor hatására elkezd proliferálni, beereződni, önálló életet élni, és ahogy nő, egymáshoz ragaszt szerveket a hasüregben, ami iszonyatos fájdalmakat okoz mozgáskor, megadurva, megadurva, nem is akarok belegondolni)
Az még csak hagyján, hogy még semmi fedezet nincsen az egészre, hogy még kuncsorognia kell ahhoz, hogy az öt-hatból egy évre legyen elég pénz a kinnlétre, hogy azt sem tudja, a belga csákónak mennyi pénze van erre, hogy még a főnököm is jól jönne neki, mert pénzes kapcsolatai vannak...
Mondom, ez még hagyján. Idáig még csak megagagyi az egész szervezés.
Csábítóan hangzik viszont a beígért kenyai konferencia, illetve csak hangzana, ha nem hallanám meg a mondat végét. Hogy a konferencia igazából arról szól, hogy hogyan lehet a bonobókat ilyen kísérletekhez modellként alkalmazni.
Rákérdezek. És igen. Állatmodellen. És igen. Bonobókon.
Hallom, hogy grész nagyot nyel, és érzem, hogy vörösödik a feje, és legszívesebben nagy ívben hányná képen ezt a fazont, akinek a részvéte csak a humanoidokra terjed ki, az az 1% neki semmit nem számít, pedig mórikálva ecseteli, hogy majdnem állatorvos lett, és időnként máig bánja a döntését.
A legdurvább az egészben az, hogy nem találom a szavakat, a helyes sorrendet, a megfelelő hansúlyt, amivel ráébreszthetném, mennyire megalázó az ajánlata, hogy mennyire a pokolba kívánom az egész kutatási tervét, és azzal együtt őt magát is.
Az már csak hab a tortán, hogy mindez (a szombati bombthejazzes bonobo előtt, illetve) a tegnapi JaneGoodallos előadás után esett meg, ahol viddhazaüzenetként azt kaptuk: tégy úgy, ahogy szerinted a leghelyesebb, akkor is, ha szerinted egyedül az nem ér semmit...
Nem, nem arról van szó, hogy minden mindennel összefügg, nem is arról, hogy mindezt talán csak én látom bele, nem. Ez kibaszottul etika, kibaszottul lelkiismeret, kibaszottul mennyitéralelked kérdése.

Ajánlja fel nekünk 1%-át.
A bonobók nemzetközi egyesülete
megnézte egyáltalán valaki, hogy szignifikáns az az 1 kibaszott százalék külömbség?

Macskát fürdeti hálátlan dolog

Szembesülni azzal a hogytehettélvelemilyenszörnyűséget illetve eztsohasembocsátommegneked tekintettel, és közben nem összeesni a röhögéstől meglátva a hatalmas szőr alatt megbújó girnyó kis testet, na az a legdurvább az egészben.

baszkibaszkibaszki nagylevegő baszki
Telefonált Fülöpdoktor, a Krisztu által ajánlott kutatási programnak a magyar koordinátora.
Hétfő délután megyek az állásinterjúra.
Jaj.
Megkérdezte, hogy van-e családom (asszem itt van egy kis előnyöm Virággal szemben), meg hogy tudom-e, hogy ez hat év kemény munka lenne odakinn, igaz ugyan, hogy csak periódusokban lenne odakinn.
Jaj.
és mivan, ha bejön a kréta is???? tutira az lesz, hogy egyiksem vagy mindkettő, ezt annyira látom előre...
egy azonban biztos: erről senkinek nem mondok egy szót sem, amíg tuti nem lesz

Badi édes és vicces egy ember. Az, hogy mindig berakja a denszingsúzt, amikor meglát minket, az pedig tényleg a figyelmesség netovábbja. Mostantól szerdánként a bramendbészes csákóval uralják a csacsacsát, bizony.
A csacsi előtt a jaffában jártunk, zsuzsiéknál, ahol haze mellénk ült le vacsizni. Úgy tűnik, minden évnek, minden télnek megvan a kedvenc helye...

Egy csésze kávé, sütemény, kellemes patinás környezet, jó társaság.
Tegnap este az ogyiból az összes ismerős megjelent főnökük őssejtes előadásán, amire Nusó elcibált. Lerágott csont, elbagatelizált kérdések, üvegasztalon idegesítően hangosan koppanó langyos kakaók, jó kérdésért ajándékkönyv...
nemértemeg elmenni rá. semmi új info, semmi érdekes vita, ráadásul az ifjúduda meg egy taplóparaszt, az apjához képest meg pláne (hogy van az, hogy egy jóképű, értelmes - najó, ez túlontúl kevés - kibaszottul inteligens, értelmes, udvarias, sármos és vicces apámlehetne fickónak ilyen randa és tapló legyen a fia???)
Nusi egész végig rágta a fülem, hogy ugye átmegyünk utána a kisgildébe, úgyhogy utána felkerekedtünk, és elindultunk a kisgilde felé, de előtte megálltunk egy krémesre a jégbüfében (Nusi kezd visszatérni a normális kerékvágásba, most éppen zabál, mint állat). Aztán jött a hidegzuhany: nincs többé kisgilde. Átalakították, kisebb lett a pult, több az ülőhely, és a néni, a kisgildés néni sincs többé. legalábbis ott. ja, és dréhert csapolnak. Elindultunk helyet keresni: extra, nagygilde (ahol szintén nincs már gilde, de hely sem), aztán végülis múzeum. Ahol Nusi megkapta a magáét egy részeg zsebestől: - ...tegnap két ugyanilyen celofánszemű kurvát loptam meg... Vihogva mentünk át a mekibe (mondom, Nusin a zabálás vett most erőt), ahol a kényszeres széktologatóké a világ, és miért ne pont pár perccel a fenti mondat után próbálta meg a Nusi mögé leülő fickó (nem éppen feltűnés nélkül) ellopni a táskáját. Mikor fennhangon szóltam, hogy vigyázzon, a fickó felpattant, megigazította a haját a szemközti tükörben, majd átült egy másik asztalhoz. wow. szép kis este, mondhatom. mondom.

Tegnap moziban voltam apámmal. Meghívott minket a magyarhírlap sasstamás filmjére a zurániába.
Mindig is tudtuk...
Hogy a barbikkal nem veheti fel a a szarkatípus a versenyt. Hogy a barbifajták még a szarkatípusok pasijait is elveszik. Hogy a szarkák helyes, aranyos lányok, és persze mindenki velük szimpatizál, de a barbik seggét stírölik közben, de persze lehülyekurvázzák is rögtön. Hogy ezek a barbik egyébként (vagy ráadásul) jófejek is.
Hogy Kréta kibaszottulszép hely, és hogy jó lenne ott lenni.
miért kell mindig mindent az ember orra alá dörgölve átismételni?

Hétfő este bementem a királyuccai turkálóba, mert megláttam a csiriviri szilveszteri cuccokat a kirakatban. Alig bírtam ki vigyorgás nélkül, ahogy válogattam a sok flitteres és aranyszállal átszőtt finomság között. Bevittem magammal négy olyan polót ill inget, amiket simán megvettem volna első látásra, csak persze nem volt nálam elég pénz, úgyhogy szelektálni kellett próba közben. Melyik tetszik a legjobban, melyik mennyire használt, hova tudom majd felvenni meg persze mivel ... amikor jött a negyedik csoda. Egy ujjatlan garbó, barna alapon rózsaszín rombuszokkal, mindez aranyszállal átszőve. Maga a retro-álom. És ahogy vettem fel, megcsapott az az illat. Vagyis az ő illata. Hogy a picsában lehet egy turkálói kismosott, kitisztított női topnak (ami mellesleg teljesen én vagyok) teljesen pontosan medve-illata? És hogy ne boruljon ki az ember ezen? Persze hazafele úton percenként vettem ki a szatyorból, és fúrtam bele az orromat. Basszamegajegesmedve. Hülyegenya.

Erbé küldte:

ZÁMBÓ JIMMYT UTOLSÓ ÚTJÁRA KÍSÉRŐ HALOTTAS HINTÓ
kifogástalan állapotban eladó. Iá.: 950.000 Ft. Tel.: 06-70-280-5134

Fogtam magam, és updateltem az önéletrajzomat, beleírtam a megjelenés alatt alló review-t, meg a legújabb skilljeimet, és elküldtem annak a srácnak, aki az ogyiba keres embert egy immunológiai állasba 5-6 évre, jó fizuval, egy nemzetközi bizbaszra. Kiváncsian várom a fejleményeket.

Hülyegyerek még csak annyit sem mond, hogy bocs, vagy hogy sajnálom. Egy icipici szorri elég lenne, és nem dühöngenék azért, hogy hiába mentem a péhádé irodába, hogy hiába vártam rá fél órát. (egyébként ez is jellemző, hogy nekem ennyi is elég, hogy kiengeszteljenek... na, ezt is abbahagyjuk) Csak annyit mond, mikor idegesen megkérdezem, hol volt, hogy nem találja a telefonját. És? Attól még odajöhetett volna, nem? Nem, mert még nem fénymásolta le a leadandó papírokat. És mint az előbb kiderült, nem vitte le az anyagot bemutatásra Ágotához, és nem írta meg az absztraktfüzetet sem. Ja. És még csak annyit sem mond, hogy köszi vagy hogy szorricsek.
Asszem most lett belőle elegem, nem fogok én itt jópofizni még egy önző fráterrel, aki természetesnek vesz minden szivességet. Volt nekem pár dolgom mára, nem csak aző pesztrálása, baszki.
LESZÁMOLOK GRÉSSSZEL, VÉGLEGESEN! Le én.

Kutyafalu

Asztakutyamindenit, hogy csúnyábbat ne mondjak.
Ez megadurva flesh volt tegnap este, megadurva, annak ellenére, hogy csak most esett le, hogy a nőt Grace-nek hívják, meg most ugrott be az, amit az öreg gengszter vág a fejéhez a végén (hogy olyan magas erkölcsi szintről néz le az emberekre, amit úgysem ér el egyikük sem, és ezért mindent megbocsájt nekik, pedig azok a dolgok, amiket megbocsájt, a saját magával szemben állított kritériumrendszer szerint megadurvák).
Szóval tegnap láttunk egy filmet arról, hogy Grace mindig csak nyel, tűr minden béklyót, minden megaláztatást, minden emberi gyengeségből fakadó hülyeséget. Khmm.
Jaj, most egy kicsit olyan, mintha csináltam volna egy helybőlelőreszaltót itt belül a fejemben...
Pedig csak egy képet akartam iderakni, meg leírni Dini véleményét (ami szerintem irtó frappáns), miszerint a film egy nem túl tipikus Jézus-történet, aholis Jézus aktuálisan nőnemű, az úristen meg egy maffiózó (na jó, csak gengszter), és amiben a bosszúállás istene megvilágosítja Jézust, hogy a megbocsájtás néha nem megengedhető.

Huhuhúúú
Először, amikor elkezdtem, akkor még háhá, ez könnyű, persze, naná, de a második lecke után elkezdett bedurvulni. De én nem adom fel, engem nehéz csak így betörni! Mit nekem angol nyelvű magyarázat és szótár? (pár percig tart csak, amíg a centr és downtown szavakat megértem, és összerakom egy magyar szóvá...)
Na, ezzel végeztem is. Nem volt azért rossz. de a legtutibb, hogy adott egy egész kis listát arról, hogy a neten hol vannak orosz nyelvtanfolyamok. hmm. ez a jövő, egyem.

Tánya adott egy-egy papírt azokról a nyelviskoláról, ahol tanítanak oroszt. Összesen kettő van ilyen. A Dint (abszolút ismeretlen) meg a Katedra (utálom őket). Háát, nem túl bíztató. Nincs kedvem a totálisan kezdőre jelentkezni, de valami gyorsított tempójú újrakezdő nem ártana. Ami szépen átismételne mindent. Igen, rendszerbe foglalni, átvenni, és aztán usgyi, tovább. Ez a haditerv. De ezért nincs kedvem 50ezret kiadni.
Úgyhogy úgy döntöttem, megkeresem a régi levelek között a Detti által küldött online orosz-leckét, és elkezdem így. A semminél jobb.
Hajrá

Sredi ma egy digicam-mal jelent meg, úgyhogy össznépi mókás fotózkodás van ma itten, kéremszépen. Variációk egy témára: a három grácia, két grácia között a fekete bárány, köpenyben, köpeny nélkül, pipettával a kézben, a desztilláló előtt, Sredi Csillával, Sredi itt, Sredi ott. Mókás dolog ez, bizony.

Na szóval mostan az van, hogy nem otthon köhögök, hanem itt benn, de itt benn már nem is nagyon köhögök. Hát igen, eléggé úgy néz ki, hogy allergiás vagyok Bubókára. Eddig sosem volt hosszú szőrű macskánk, lehet, hogy ez a bibi oka. Vagy csak mostanra lett elege az immunrendszeremnek a kis szőrös idióta öntörvényű lényekből. Pedig irtó édes kis jószág ő, és olyan jó felvenni és hozzábújni ehhez a kis alattomos csöppséghez...
Már pénteken nem voltam olyan szarul, gyorsan találkoztam is Monával, aki teljesen odavolt a kék macskától, de az is kiderült, hogy még jön egyszer karácsony környékén, kár volt már most odaadni az ajándékot, na mindegy. Cserébe a malőrért ittunk forralt bort, amiből már kiforrt minden bor, meg megnéztük a goodbye lenint, ami fogyasztható volt, bár nem egy örökérvényű megafilm, de péntek délutánra pont jó. Aztán Annánál főztünk Verával hármasban, ami vicces volt, aztán jöttek Baliék is (hisztiiiis faaasz, csakazértis:), de ők csak kajáltak, aztán meg megosztva csöndben voltak illetve aludtak. Pedig mi hárman nagyon vicces kedvünkben voltunk, jókat mókáztunk a karácsonyra kért csodákon (nem egy utolsó ajándéklistát írtunk össze a diszkógömb árnyékában: búgócsiga, szőrös lámpa, belül villámló plazmagömb, múlt századi elől kiskerekes, hátul hatalmaskerekes bicikli, ... , a többire nememlékszem.)
Aztán szombaton vásárolni voltunk, vettünk nekem egy nembeázós, partiképes leértékelt viccescipőt, birkaszőrős talpbetétet, meg megvettük kicsiny kis életünk első dvd-lejátszóját. Orion márkájú a kicsike, és irtó helyes. Aztán este jött Spityuék ház(asság)avató bulija, ami nagyon mókás volt, tényleg. A részleteket inkább hagyjuk. Valahogy nem állnak össze egy egésszé...

3 kívánság

csókolom
nekem van egy pontos labdám
pont eltalált
igen, szeretnék kívánni
nem vicces dolog ez a hányingerbe fokozódó, szemetvörösítő köhögés, egyáltalán nem. le lehetne vele állni? és akkor már kérném szépen a fejfájás és a hasgörcsök elmúlasztását is. ja, és a lemerevedett, bármikor begörcsölhető vádlimat is szeretném az eredeti állapotában visszakapni.
köszönöm
nemtom hogy megélem-e a ma esti szénházat. (ez jó, színházat akartam írni, de félrement a kezem, de ez is jó, haha, tudatalatt poénkodom) nem vicces végigszenvedni égő szemekkel és fulladozva kétszer háromnegyed órát. de a jegyek nálam vannak, és ha már egyszer elmegyek a színházba...
MILEGYEN????

Khmm.
Vicces egy hétvége volt. Pénteken belecsöppentünk egy csacsacsás élő buliba, ami nagyon nagyon jó volt. Szombaton hatalmasat kajáltunk és megcsináltunk tizennégy emeletet a japán módszerrel, és közben voltam a tévében is, de hálistennek nem láttam magamat. Ja, és persze megérkezett hozzánk Dr Bubó, aki egy kéthónapos szürkésfehér perzsa kiscica fehér bojttal a füle hegyén, és azért Bubó, mert olyan okos persze, és mert úgy is néz ki. És persze bolhás meg férges is, mint egy a pecsa előtt árult jólnevelt kiscicához illik, de nagyon bájos, nagyon édes, nagyon aktív, és tényleg úgy tud nézni a kis okos szemeivel, hogy az ember menten elolvad...