kalandtúra

mivel tegnapra kánikulát jósoltak (huszonhat fok, az itt kőkemény napszúrás és hőség, mi lesz holnap, a huszonnyolccal!!), összepakoltam nagytörölközőt, fürdőbugyogót, kislapátból kettőt, enni, inni, sapkát, pelenkát (persze ebből nem sok minden kellett, de mindig az kell, ami otthonmarad), és irány a tó. teli lett a hátizsák, amit a hátsó gyerekülés miatt nem tudtam igazán hova tenni. raktam a hasamra - nem jó, nem tudok pedálozni. raktam a kormányra, felém nézve - nem jó, nem tudok pedálozni. raktam a kormányra, kifelé nézve - nem jó, ráül a kerékre. na ekkor valamelyik pánt beakadt, megrántotta a váltót, próbálom visszaváltani, de a szorzó kiskarja kiakad, meg se mozdul.
kaland van!
gyerek ki az ülésből, telefon elő, kiborulva Sosót hívom, miafszt lehet ezzel csinálni.
nyugtat, javasol.
megyünk tovább kiskeréken levő váltóval, nem kattog, csak nem mozdul, és tekerni kell, mint egy mókuskerékben. sebaj. hátizsákot próbálom gyerekülésre hátulra szerelni - nem jó, kormányozhatatlan. marad a hátam - úgy meg Hanna van kiborulva, ha át akar fordulni a másik oldalra, taszajt egyet a zsákon, a bicikli ilyenkor hatalmasat kileng, ő nyöszörög, megállunk, leszállok, több-kevesebb higgadtsággal győzködöm, hogy most már nincs sok hátra, és hogy csakazértsem fordulok már vissza, és most már bírja ki.
sokszor megállva végülis eljutunk a tóhoz, ahol egy zaher meg egy kapucsínó a vigasz. neki almalé és almatorta - ő jár jobban, a zaher egy ócska olcsó vajas krémes csokitorta csak. (a jegeskávéval már múltkor póruljártam, kávé izű jégká
sát hoztak ki, brr, kiráz a hideg ma is, ha eszembejut.)
na most aztán irány a tópart! elő a lapáttal, fürdőgyatyával, meg persze a napkrémmel!
a víz kicsit hideg, a parton hemzseg a kárkárkaka, úgy kell egy szarmentes övezetet keresni, ahol leülhet a gyerek a homokba. Hannának az egyedül homokozásból egy idő után elég, csak úgy üldögélni meg egy gyereknek sosem jó móka, így sétálunk a fűben, a homokban, a bokáig érő vízben - Hannának volt egy gyenge próbálkozása a kaviccsal felszórt "járdán" is. közben bambuljuk az embereket, a madarakat, a kishajókat, a vicces szivárványszínű vitorlásokat, amiken edzenek a gyerekek.
enyhe nyárfiling szivárog elő, mégsem volt ez rossz ötlet, persze a visszaút a hátizsákkal és a váltó nélküli bicajjal enyhén nyomasztó leghátul (nem ok nélkül, mint utóbb kiderült), de azért a megérte után jöhet egy pont.

az első három róka

szegény kismanó tegnap rontotta el először a pocakját. eddig - másfél évig - max egy pár csöpp tej jött vissza, a hányást hírből sem ismerte, szerencsére azt a fosós-hányós vírust sem kapta el, ami úgy tarolt le minket, mint egy interszitiexpressz. de a tegnapi sonkás tojás kenyér nélkül vacsira túl sok volt neki.
hajnali fél kettőkor átsétált hozzánk, kómásan elhelyezkedett az apja párnáján, majd egy babatenyérnyi tojássárgáját ráhányt. mosakodás, párnamosás, pizsamacsere után vissza ágyba. kérdeztük, hogy most jobban van-e, és szinte kiabált, olyan hangosan mondta, hogy jó. pár perc múlva beterítette az egész lepedőt. mosdás, pizsamacsere, ágylehúzás, matracsikálás, majd visszaalvás kisszobai matracon - matracon törölköző, azon pelenka, matrac mellett hányóstálka. bólogat és hangosan mondja, hogy jó, mikor kérdezem, hogy van. rá pár perccel újra hányt szegénykém, ezúttal sikeresen a tálkába, merthogy már alig volt mit. ekkor az újabb altatás már az ölemben ülve, hogy semmiképpen ne forduljon hasra, és ne nyomja meg a gyomrát. el is aludt, hányás abbamaradt, aztán már nyugis volt az éjszaka, és reggel nyolckor vidáman keltegetett mindkettőnket...