szia peter,
could you please ask your girlfriend for the recipe for the zucchini cake? :)
köszi
nadja

meg aztán ezt is

mielőtt lemennénk újra a balcsihoz, és beülnénk egy kajáldába, jusson eszünkbe...
ha elkezdődik a szezon...

megnéztük

a csillagokháborújahármat
Sosó azóta gyakorolja azt a nézést, azt az alulról sandítok felfelé tekintetet.

khmm
hát, asszem nem találták éppen el az a szálat, ami érzelmileg akár megmagyarázná azt, hogy miből lesz a cserebogár.
de volt csihipuhi, és hiába tudtuk,hogy az eredeti részekben van obi, meg véder is, azért lehetett izgulni, hogy akkor most tényleg ki fog meggyulladni a vulkánbolygó lávájától, meg lehetett szorítani a kóláspoharat és popkornos zacsit, hogy akkor jodával most mi lesz...
gagyi lett a kicsike, sajnos...

sok

pár hete ellep az időtlenség, a mégeztismegkénecsinálni, de vagy idő nincs rá, vagy kedvem. nagyon sok a meló, és szerdáig kéne vele végezni, megyünk haza szabira. másfél hétre, egy dettibulira és egy krisztiáékesküvőre, meg veraszülinapra, meg akarunk menni balcsira, meg találkozni emberekkel, halat enni a rómain, bambán nevetni, idétlen zenékre ugrálni, magyarul filmet nézni, juhtúrót enni, turkálóban retrocuccokat venni, balival trafikozni, meg ilyenek.

barna bársonyos hang

mellett nem lehet nekiállni németet tanulni, ezt bárki belássa.
főleg, ha az a hang nem pörgősen ordibál, hanem csak szépen gondolkodtatóan énekel. na akkor nincs menekvés, akkor gondolkodás van, mélázás, emlékezés, hezitálás, rácsodálkozás.
az az üveg sör már csak hab a torkán...

fura érzés jóban lenni önmagammal. hogy jó érzés hazajönni, leülni, olvasgatni, zenét hallgatni, logikázni, semmittéve ellébecolni egyedül az estét, bármiféle rossz érzés nélkül.
fura, hogy megy.
fura érzés kibiciklizni a szélerőművek és a kikötői gyárnegyed mellett a természetvédett tóhoz, ahol köpköd és nyáladzik a fa, sosó karjaiban találva magamat, akit elkapott megint az érzés, hogy mennyire szeret...
fura érzés mosolyogva búcsút inteni néhány szorongató és megríkató érzésnek.
fura, olyan mintha egy fa lennék, akit hagynak végre nőni, sőt locsolnak, ápolnak.
fura...

lol

Intezem a lagzit. Sminkemet unokatesom csinalja majd, aki sminkes.
Igaz, h altalaban (szex)filmekhez csinal sminkeket, ezert egy kicsit
paraztam az elejen, de jo lesz, nagyon ugyes. :-0

kalmárok közt

frankfurtban van egy mozi, a turmpalast, ami csak angolul vetít filmeket. vagyis ov filmeket ad, és a legtöbbje amerikai vagy angol.
sikeresen a velencei kalmárra esett a választásunk, ez nem volt túl korán, sem túl későn, szombat esti esős programnak nem lehet rossz-gondoltuk mi.
khmm
a sztorit magát szidni ugye badarság, hiszen az egy ideje adott, nade kéremszépen, interpretáció és interpretáció között is van különbség...
az persze magánügy, hogy kifejezetten borsódzik már a hátam az ügyvédes-bíróságos amerikai igazságostamás kategóriafilmektől, nade kéremszépen, mérnem írják ki, hogy ebből a szerencsétlen drámából, ami persze alapvetően egy fura sztori, pont egy ilyen tucatfilmet forgattak ki? a naív okoskodás és a csöppet sem kidolgozott részletek nem alapozzák meg az érzelmi hátterét az egésznek, az egyetlen kihívása az egész filmnek csupán az volt, hogy a felét nem értettük.
utálom az ilyen jószínészek-lehetettvolnajófilmis párosítást.

új barátaim a szomszédból

szállok ki az autóból, hogy csak egy percre beugorjak a sarki pékhez egy-két spiccvégért.
már fordulok is, hogy körbenézzek, jön-e autó, aztán irány az út túloldala, mikor néni jön, az a tipikus csoroszlyafajta, fújtatva ordít, ömlik ki száján az utálat, mutogat a mellettem levő autókijáróra, amit tényleg nem vettem észre én balga, aki örült hogy talált egy helyet, és nem a zebrán állt meg, ott még az autót is megrugdosta volna, lefogadom.
fröcsög a szája, ordít és mutogat.
mondom neki ájn moment, mutatom, hogy a pékségbe megyek, aztán csókolom.
ő elküld a csipába, mutogat és ordít.
igaza van, de könyörgöm, miafnak ordít.
angolul mondom neki (németül még nem megy), beszélne kedvesebben. lehet ezt emberien is közölni.
közben tata gurul ki a kocsikijáron, néni fröcsögve beszáll, én meg arrébbállok.

német

úgy tűnik, mégiscsak lesz egy magántanfolyam, amire én is hivatalos vagyok.
kedd csütörtöki fél kilenctől.

maraton

a heten kedden hosszunap volt, mert szerdara elo kellett kesziteni az injektalo oldatokat, es kedd delben lett kesz a maxi, amit ketszer kellett hasitani, kulon pufferben persze, aztan gelbol kivagni es tisztitani.
kilenkor meguntam a varakozast, hogy vegre szetvaljon az a ket rohadt csik, es hazamentem, ez persze azt jelentette, hogy szerdan hetre mar benn voltam, hogy befejezzem a vacakolast kilencre.
egesz heten nyamvadt voltam ettol a kis akciotol...
de sikerult, a pax2 promoter szep jeleket adott.

letorik, leszakad

mar meloban
het ota
ja, mert kilenckor injektalni akarok, es tegnap lassan futott a gel, nem akartak szetvalni a csikok, amik kozul csak az egyiket kell kivagnom meg kell pucolnom es be kell injektalnom
most vagtam ki, ejjel lassu uzemmodban szepen szetvaltak bekeben
bal kezzel gepelek
leszakad a jobb kezem, annyira faj
reggel meg tok oke volt, de az autoban jeghideg volt, es ujra elojott.
nemtom mitol, valszeg megeroltetem
remelem
(van egy regi nagy param: nagynenemnek megadurva izuleti gyulladasa volt. negyvenevesen mar tolokocsiban ult, es mar egy kanalat sem tudott megfogni, a szteroidoktol meg felpuffadt. nekem meg mar huszevesen recsegett minden izuletem. de csitt, nyugi, elmulik ez, csak megeroltettem....)

huss

így röppent el ez a mostani hétvége
hihetetlen szar idő volt egész végig, jégesővel cifrázott záporok, ragyogó napsütés és viharos szél dúlt. talán ezért aludtunk vissza szombaton reggeli után, és keltünk úgy háromkor fel. agymosás volt, de kellett nagyon.

irigykedtek

ám mind, hogy ennyi pénzért ekkora, meg hogy ilyen helyen, nemisolyan messze a belvárostól, és még kertje is van, nahát, jólesett, na, hogy őszintén irigykedtek, hogy kifogtam ezt a kis lakást.
amúgy egy langyos kis házibuli volt, persze jószerivel konyhabuli, de aztán, mikor már mindenki megérkezett, és már senki nem éhezett, a csajok bejöttek a szobába. a laboromból az emberkék tűntetőleg a konyhában maradtak, és halakról beszélgettek. mindegy, nem az én feladatom, hogy összeboronáljak embereket, hogy gátlástalanítsak és feloldjak nőkkel bánni nem tudó, jóindulatú, de tirpák fickókat.
már az is nagy szám volt, hogy eljöttek.
csacsi kis bridzsit ugyanis rossz címet adott meg az ímélben. mintha a vörösmarty helyett királyuccát mondanék. ja, a királyucca 19 a deáktérnél van ugye, míg a vörösmarty meg a körút és a lövöldetér között.
na kábé kétszer ekkora a táv a moltkestrasse meg a kanonierstrasse 13 között.
de eljöttek, idetaláltak. ez a lényeg.

az úgy volt

hogy amikor átruccantunk idén hollandiába, és erbére aggattuk magunkat, akkor megmutatta legújabb szerzeményét, egy cédét, amin egy nugi csávó füstöt fúj csukott szemmel a mikrofon fölé. ezen a jazzmatazz cédén volt egy szám, amitől a hideg futkározott a hátamon, százszor meg kellett hallgatnom, muszáj volt, irigyeltem tőle a cd-t, na.
és akkor a múlt héten, amikor az itteni tecsószerű wallmarktban vásárolgattam be a házibuliravalókat, a cd-pultnál, a pop-rock kategóriában a P betűnél megláttam.
(trust me a szám egyébként, még most is beszarás hallgatni)
csak egy dolgot sajnálok, hogy a haverját, a blues in the streetet nem vettem meg. na mindegy, azért még visszamegyek a héten, hátha ottmaradt.

dzsesszes a kedvem, galambom

ezt néztük ki nyárra, nyami.
persze miután a médiamrktban szétszedtem a dzsesszpultot, es bevásároltam egy norahjonest, két bluenote duplaalbumos válogatást, egy gillespetersoninbrasil duplát, meg a jazzmatazztől a newrealityt.

kacathíradó

most hétvégén a mi utcánkat is elérte a lomtalanítás. legújabb szerzeményünk: egy vacak kislámpa, zsinórforrás gyanánt, mert a fürdőben a neonlámpa nem volt bekötve, a praktikerbe meg még sosem találtuk meg az utat, amikor oda akartunk volna menni. (persze amikor mást kerestünk, rihtig oda lyukadtunk ki)
szóval a kislámpának köszönhetően most már két konnektor is működik a fürdőben, és két lámpa. luxus...
na aztán, ami a lényeg, a főfőszerzeményünk egy komódnak álcázott zenedoboz kituggyahányból kituggyakigyártotta. van benne egy működő rádió, csöves erősítővel és választható presetekkel, mint jazz, pop, klasszikus, stb, meg persze egy lemezjátszó. mindezek egy felhajtható ajtó mögött bújnak meg, kábé olyan a cucc, mint egy zongora: felhajtod, és ott a zene :)
a komód két oldala hálós anyaggal van bélelve, na amögött lapulnak a hangfalak. és alul vannak a lemeztartó rekeszek.
abszolút retró, nagyanyáinkkorabeli bútor színnel, szaggal, fullextrákkal.
csak egy a bibi, kurvára zúg...

majdnem, mint otthon

nevettünk össze azon a helyen, ahol már télen egyszer ettünk, csak akkor még hó volt, fagy, meg nevárdamájust, most meg hosszú padok az udvarban, a falon utcanévtáblák jelzik a padsorokat, az arcok teljesen wb-ráckert-szimpla-kulti arcok, a pincérlány sört ajánl, és mi fokhagymás flamkühhent eszünk, a bádise verziója az elzászi lapospizzának.
kár, hogy éjfélkor bekergetik az embert az udvarról...

a zűrodusszejját

adták péntek este a sauburgban, a nagyteremben, eredetiben, felirat se semmi. voltak jópáran, mi a hátsó sorba ültünk le, mert késtünk, mert elkavartam a biciklivel, de pont a főcímre érkeztünk. sosó bealudt szépen, csak a félidőben ébredt, mikor felkapcsolták a lámpát, és kieresztették a jónépet újabb adag sörért, meg persze vécére.

azért ezt tényleg látni kellett. ez azért nem semmi még most sem, hátmég ahhoz képest, hogy hatvannyolcas. baszki, mi volt már akkor technikai háttérnek? semmi, basszus, szinte semmi. na így nézve megadurva egy film. egyébként meg (úgy anblokk, mint film) tényleg kicsit vontatott. de megérte azt a három órát. meg bizony.
azért az vicces, hogy valakik képesek mindent szájbarágni, csak hogy a hüjék is ércsék :)