sisak

ma a kirakodóvásáron összefutottunk marionnal, aki elmesélte, hogy pár hete thomas, (aki pár hónappal fiatalabb hannánál) a bicikli kormányülésén ült, amikor eldőlt vele az egyébként álló bicaj, és pont oldalt beverte a betonba a fejét. a doki szerint nem volt gond, csak aztán éjjel vér szivárgott a füléből, amivel aztán persze rohantak a kórházba. eltörött a koponyája. de egyébként semmi baj.
ha ilyen ülést veszünk, muszáj sisakot beszerezni, hiába nem divat itt.

akvárium - halpiac

annak örömére, hogy elállt az eső, és ma már hétágra sütött a nap, Hannával ma elmentünk bevásárolni. voltunk játékboltban Molinak egy apróságért (egy bőgő plüsstenehet vettem, nadepersze Hannának meg kellett vettem a hápogó plüsskacsát), a patikában fogbogyóért, meg bementünk a városba a kisállatkereskedésbe halért. jól kinéztem, hogy milyen halak érzik jól magukat ebben a pici akváriumban, ezek közül sosónak csak egy tetszett, persze olyanjuk nem volt, így vettem öt szumátrai díszmárnát. amiknek legalább ötven liter kéne. de sebaj, ezek még nagyon picikék, maximum nem nőnek nagyra (remélem megmaradnak kicsinek, és nem pedig kihalnak). most éppen beszoktatás folyik, apránként merem be a nejlonzacsiba az akváriumvizet hozzájuk. ha bekerülnek végre a "mélyvízbe", kapnak egy kis vizibolhát, hadd örüljenek szegénykék.
azt írják az okosok, hogy a halak vízfoglalása után az első pár nap nagyon kritikus a vízminőség szempontjából, mert a nitrit meg nitrátbontó bacik csak szép lassan növik be a szűrőt. bár direkt vettem filterbacis cuccot, remélem nem lesz gond a halpisi-lebontással. (vettem szűrőpapíros gyorstesztet is, ami mutatja a pH-t, az összes és a karbonát vízkeménységet, és persze a nitrit-nitrát szintet. csak hogy tudjuk, van-e baj. olyan izgis ez az egész!!)
a bolhákat nagyon lelkesen eszegetik, szépen bejárják miattuk az egész terepet. bár, ha jobban nézem, mintha ki is köpnék őket rögtön. na mindegy. persze jól elbizonytalanodtam, hogy kell-e a szűrőnek mennie, ha élő daphnia megy a vízbe, nehogy felszippantsa az összeset, úgyhogy most éppen pihen a szűrő, a halacskák meg alatta csipegetnek. mind az öt betuszkolta magát alá. mintha egy csöppet bestresszeltek volna szegénykéim. gondolom a kihalászás meg a félórás hazaút sem volt egy sétagalopp nekik, ráadásul még szokniuk kell a környéket is...
az egyik elég merész, ki-kikóbolrol a szűrő alól, felfedezi a világot, egy másik meg piszkálja a többieket. kiváncsi vagyok, lesz-e nevük - a békáknak sem volt, bár tőlük megváltunk, mire békák lettek...
megtört a jég, körbe-körbe úsznak, már csak egy piheg a szűrő alatt, a többi csipegeti a bolhákat a kövekről. hú, nagyon izgultam értük, kábé, mint amikor Hannát vittem a bölcsibe legutóbb...
már az utolsó is elhagyta a gyengélkedőt, mind az öt birtokba vette az akváriumot!!!!

akvárium - csigák

szülinapomra kaptam sosótól egy 28 literes akváriumot. az egyik állatkereskedés eladója aszongya, csak aranyhalat lehet benne tartani, a másikban már mindenféle halat rakhattam volna a vízbe aznap, hogy feltöltöm az akváriumot vízzel.
persze mondjuk miért pont az akvarisztikához értsenek azok, akik halakat meg akváriumokat adnak el...
na mindegy, már hat napja érik a rendszer, beültettem növényeket, kitisztult a beopálosodott víz, és már ki is bújt néhány csiga a növényeken hozott csigapetékből. lassan jöhet az a pár halacska, ami ebbe a kis vízbe belefér.

Samu

Itt voltak Juditék hat napot, Judit, Löpi meg az éppen itt hároméves Samu. Ebből egy napot voltak amsterdamban, amikor Hanna meg én itthon maradtunk, mert az mmr oltástól lázas lett a kismanó, aztán meg pénteken meg bölcsi volt, de így is kifejezetten fárasztó volt, bár mindannyian jófejek, és tök jók volt, hogy kijöttek. Szegény Samu állandóan Hanna-utánozósat akart játszani, és ezzel Hanna agyára ment már a végén. Ha Hanna valamivel játszott, ő is azzal akart játszani, ha Hanna valamit csinált, ő is azt akart csinálni. már ha csak a közelébe ment, Hanna kiborult, és legszívesebben arrébb mászott volna, ha Samu ilyenkor nem állja útját. úgyhogy Hannamanó sokszor volt nálunk kézben, és akkor meg persze Samut is felvetette magát, szóval mindenkit nagyon feldobott ez a móka.
De amúgy édesek voltak együtt, Samu puszilgatta sokat, meg simogatta, igazi bátyó-alkat, aki pátyolgatja a kishugit :)
baromi nehéz megállni, hogy az ember ne nevelje a másik gyerekét, pláne, ha az éppen a sajátja idegein táncol...

négysörcikk

már egy jóideje kiment a cikk négy rivjúerhez a nécsör bájotektől, és most visszajött jópár megjegyzéssel, kérdéssel, amikre ügyesen kell válaszolni, és akkor újragondolják a dolgot. mármint hogy leadják-e. mindegyik úgy kezdi, hogy izgalmas a téma, jó a cikk, de.
kíváncsi vagyok, mi lesz végülis belőle.

csodagyerek

Esztiék utolsó koncertjére mindenképpen el akartunk menni, és hát Hannát nem tudjuk még ilyenkor hova tenni, vittük magunkkal. Végülis háromkor kezdődött a koncert, ugyan másfél órányira innen, de sebaj, odakocsikáztunk, végülis szereztünk jegyet. Amikor beültünk az első sor legszélére, az ajtó mellé, hogyha hiszti van, húzás kifele, kábé annyira izgultunk, mintha mi lettünk volna a fellépők, de Hanna hang nélkül végigámuldozta a kétszer negyvenöt perces koncertet. Az első felvonást konkrétan csodálattal teli ámulatban mozdulatlanul ülte végig, a második felvonás alatt, ami már nekem sem jött be annyira (az a reppes-hiphoppos cucc szétzilálta a hangulatot). Utána majdnem minden fellépő odajött hozzánk, és ámuldozva dicsérte Hannát.

nyári szünet

na, végre sikerült emailen választ kapni arra a kérdésre, hogy mikor mehet Hanna több napra is a bölcsibe. merthogy mirjamot telefonon vagy személyesen lehetetlen elérni, az emailre most pár napos késéssel ugyan, de válaszolt. mondjuk csak annyit, hogy szeptemberig tuti nincs több hely, és ha többet tud, jelentkezik. vagyis nem lettünk sokkal okosabbak. de legalább nem kezdek állást keresni a pangó piacon szeptemberig. szóval láblógatás indul.
aztán ha nagyon durva a helyzet, és januárig sem lesz kilátás több napra, Hannát átíratjuk egy peuter-izébe, ami két és négy év közöttieknek van, heti öt nap, de csak délelőtt, de legalább naponta társaságban lesz, és izgalmas dolgokat művelnek. mert hiába jó ez a bölcsi, ha ennyire átláthatatlan a beosztásuk. ahhoz meg túl drága (napi! 65 ajró), hogy ne kérjünk hozzájárulást, az meg ugye nem jár, csak ha én is dolgozom. de ha nincs, csak heti egy napom...
és azért az annyira jó, ha néha Hanna nélkül vagyok. Imádom, nagyon vicces mostanában, és nem is nehéz vele boldogulni, de ezek a péntekek olyanok, mint amikor lóg az ember a munkahelyéről. vagy kimegy ebédszünetben sörözni.
na, egyelőre maradunk is ennyiben, hétközben Hannázás, pénteken nekem szabadnap, aztán hétvégén hajrá, ereszdelahajam.

doktor faktor

így hív sosó múlt szerda óta.
merthogy sikerült, túl vagyunk rajta, túléltem, több liter vizet és sót vesztve ugyan, de megvan.
bár eleinte úgy tűnt, hogy az elnök, akit két héttel a vizsga előtt szerkófáltak helyettesként, elfelejtette az egészet. és aztán kiderült, hogy tényleg. Uwe nekiállt újabb elnököt szerezni, de hivatalos vizsga-jegyzőkönyvet már nem tudtak kapni, amikor is végülis felvette a pasi a mobilját, és rémülten annyit mondott, hogy azonnal rohan.
röpke harmincöt perces késéssel érkezett meg, állt előttem, mint egy ideges kisdiák, és annyit mondott: I'm so embarressed.
Én meg kínomban mosolyogva azon gondolkodtam, hogy erre most mit tudnék mondani. Asszem annyi tellett tőlem, hogy tantónénisen odanyögjem, ez mindenkivel előfordul. A Pistike, többet ez ne forduljon elő azért nem csúszott ki :)
Az előadás szuperül sikerült, nyugodt voltam, élveztem, hogy jól megy, nézegettem ide-oda, és bár az elnök el-elbóbiskolt, a többiek figyeltek és jegyzeteltek.
A kérdések első része okés volt, de a második húsz perc, a nem-dolgozat-related kérdések sora megfogott. nem értettem, mire akarnak kilyukadni. de mindegy, válaszolgattam, és a végén csak rájöttem, mire megy ki a játék, és elmondtam a választ is.
Aztán este beültünk az Andreasbrauba, ahova jöttek még páran, tényleg csak nagyon kevesen, pedig sokaknak írtam, és csak ketten írtak vissza, hogy jönnének, de nem érnek rá. na mindegy. kaptam virágokat, meg a labortársaktól egy a3-as lapot félbehajtva, rajta pár fotó. se egy kalap, se más, csöppet fura volt, de hát a mi laborunk híres a töketlenségéről.
Sosó este adta át az ajándékát, egygravírozott kókusznyelű töltőtollat, szuperkönnyű, imádnivaló.
Csütörtökön bejártuk Karlsruhét, vettünk eregetnivaló sárkányt, aztán mentünk Marcoékhoz vendégségbe vasárnapig. Szuper időnk volt, kvázi nyaraltunk egyet a nagy nap után :)

legyen már holnap este

baszki, nem bírom már idegekkel.
vagy szarnék bele, és ledőlök aludni, meg fagyizásról álmodozom, vagy elkap a félsz, hogy még mit nem tudok, meg hogy a tankönyvi jegyzeteket leidenben hagytuk, és persze nem néztem őket újra át, és uwe biztosan hiszton-kódot fog kérdezni (hehe, ez meg egy másik, régebbi para, megbeszéltük, hogy miket kérdez majd, de persze a költözésnél az a papír elkallódott. szóval maradt az, amire emlékszem belőle), és az meg abban volt. most csináltam egy neszekávét, Hanna kétésfélórás alvásból kelve beuzsonnázva elment apjával a húszfokban játszóterezni, de fél nyolckor megyünk flammkuhenezni a sörözőbe, mert persze enni valamit nekünk is kell.
szóval hétig irány a net, hisztonkód. aztán sör, marco doktor receptje szerint :)
meg egyébkéntis, holnap estére be kell melegíteni...

új világnézet

szóval van ugye még pár nap a védésig, és most cikkeket olvasok ezerrel, a vadiújakkal már végeztem, most olvasom át azokat, amiket még régen töltöttem le valamiért, és a kezembe akart ez. a dolgozatba nem raktam bele, mert nem bírtam végigolvasni, húsz kemény oldal összefoglalása egy új világnézetnek, tényeket maga mögé állítva. először nem bírtam elolvasni, azt hittem ez a pasi kész, lila ködbe borult, de most, kismillió témábavágó cikk olvasása után viszont azt mondom, hogy ez egy zseni, aki átlátja a káoszt. sőt, még 2007-ben átlátta, és azóta őt igazolják az újabb cikkek eredményei.
le a kalapom Mattick előtt. Ha Európában dolgozna, mennék hozzá dolgozni, az szent.

óbazzmeg

na ilyenek miatt nem élnék amerikában.
basszameg.
minek olvasok én híreket, amiket a yahoo ajánl...

altató

nem szerettem volna mama lenni. anya, az jobban hangzik. a mama az olyan, nemistudom, na. sose mondtuk előtte, hogy mama vagy papa, mégis mammát mond, ha engem akar. sosónak meg appát. így, két emmel ill. két pével.
úgy tűnik, ebben a kérdésben sem én döntök :)
najó, van, amiben még én. de hogy miért pont ezen a héten fogtam bele az önálló elalvásra szoktatásba, ne kérdezd. hétfőn rámjött az ihlet, és aszontam itt az idő. biztos amiatt, hogy mostanában nagyon szarul aludt éjjel, és már hatvanötödször beszéltünk erről sosóval, hogy máshogy kéne altatni, és majd a védés után nekiállunk. bár ezt már január óta halogatjuk azzal, hogy majd a védés után. mindegy, most belevágtam.
eddig az altatás pár perc kézben, ölben, és már aludt is, ez annyira egyszerű, meg gyors, meg bevált, minek változtatni. de a sok ébredés és nemvisszaalvás viszont nem vicces, a keserves bőgés, és végül a mi ágyunkban fetrengés éjjel még kevésbé az.
nade hétfő óta a napközbeni alvás már egyedül megy, ő eldumálgat az elefánival meg az én kispárnámmal, bár már egyre kevesebbet (először másfél óra kellett, hogy elaludjon), és már egyre kevesebbszer szól, hogy mamma, és így néha, tíz-tizenöt percenként megyek csak be. ilyenkor szólok, hogy alvás van, aludjon el, néha fel is veszem, kap puszit, de megy vissza ágyiba. ilyenkor néha elszomorodik, de eddig nem sírt, max amikor kimentem az ajtón egy fél pillanatig.
ma már csak egy fél óra volt az egész, most már csönd van. egészen odáig vagyok magunktól. nem hittem volna, hogy ennyire fájdalommentes lesz az átszoktatás.
najó, az esti majd csak később jön, most még mindig kézben alszik el este, de tegnap éjjel végre leesett, hogy talán azért ébred szegény óránként, mert meleg a hálózsákja, ideje egy vékonyabbat ráadni. így viszonylag nyugis volt az éjszaka, csak háromszor kelt. gyerekkel az ember rájön, hogy mennyi minden viszonylagos.