na, kész, ez a csaj totál kész :)
Helo Évi,
nem tudnád nekem előkeresni az Oláh Edit féle előadássorozatból azokat az órákat, amiket a Kovács János tartott, mert nem értem miről magyarázott most ezen a mikrotubulusos órán amire jártam.
Ha nincs meg, nem baj, én eltüntettem a sajátomat valahová. Mostanában néha szoktam azon gondolkodni, hogy hasonlítok az Anyádra. Remélem azért maradhatunk még barátok. Majd mondjad hogy mit kell csinálnom, hogy ne legyek olyan. A jegyzeteimet legközelebb akkor tudom rendbetenni, ha ki lesz festve a szobám.
Előre is köszönöm,
n

szombat este

tizenhárom órás ses-szeánsz
csirkemáj, pulykamell sárgaborsóval és szalmakrumplival (perzsa brassói), tortijja, májashurkakrumplipürélilakáposzta, dióscsirke, megasaláta, szegfűszeges mezítlábas
dzsenga, uno, mocsár, römi, rikiki
evés, ivás, móka, kacagás, sírás, nemértés, mocsárkirály

szombat:
A tegnap estével kapcsolatban le kell szögeznem néhány dolgot.
1. A whiskyt idáig utáltam, de most megszerettem. Ez különösen jó minőségű volt, mert nem lettem másnapos.
2. Ha töményet iszom tisztán, határozottam mindig jó kedvem lesz, ami addig nem aggaszt, amíg van jó kedvem másképp is.
3. A Péter annak ellenére nem lehetett tag, hogy láthatólag nagyon jól érezte magát. Mert nem felevevő buli volt, mint az utólag kiderült. Bár a fecskés számnál kicsit elbizonytalanodtam.
4. Egy buli mindig egyértelműen vagy alapítóbuli vagy nem az.
5. Vizsgabiztosnak lenni rendkívül szórakoztató dolog, főleg ha az ember naggyon szigorú.
6. Szexuális irányú megvesztegetési kísérletekkel csak akkor lehet taggá válni, ha a vizsgabiztos aláveti magát a megvesztegetésnek.
7. Tag nem lehet olyan, aki megvesztegethető.
Kiegészítő pont: Mindenkinek csak annyira kell rendesen viselkedni, amennyire tud.
Vizsgabiztosnak lenni azért nagyon szórakoztató, mert valaki nem attól válik taggá, hogy a vizsgabiztos felveszi.Tehát teljesen értelmetlen.
Egyébként megnyugodtam, mert szerintem nem én vagyok rámenős részegen, hanem a Péter az, még józanul is. Amennyiben bárkit megbotánkoztattam volna tegnap, kiemelve az ex-Tilos rádiós Jóri Balázst, ő megérdemli, emlékezzünk csak vissza nyári West-Balkános estéinkre, de ha valahogyan meg kellene magyaráznom, akkor asszem a legközelebb az áll hozzá, amikor a Grammy díj átadóján Madonna (Koncz Péter) megcsókolta Britney Spears-t (szerénységem).
A különneműséget jelen esetben nem gondolom enyhítő körülménynek.
Remélem nem fog többet ilyen előfordulni.
n

péntek
összefoglalás:
meló matrica férjével
kártyakreálás
kvantik buli műcarnok
részletezés:
- nagyon de nagyon szépen kijött azon az izén (nemtomhogyhíjják azt a műszert, talán luminométer, legyen az) a citrátszintázos mérés, amit sehogy sem tudtunk összehozni az elizaríderen. hurrá.
- ultimátum. mégiscsak felmentem balihoz, hogy megkreáljuk a djkártyákat, amik a fraktálháttérrel meg a többi frappáns kütyüvel abszolút pöpecek lettek. dizájnból jeles. hurrá.
- kvantikbuli. előtte nusiféle alapozás a mekiben, majd konczmíting, aztán irány a műcsarnok. ott volt mindenki, najó, nemis, tényleg, hol volt tomanek, hol maradt minek, és ambrus, sőt, anna miért nem jött el... volt dj riszörcs, jó volt, vicces zenét játszott, volt kvantik, jó volt, mi több, megadurván kurvajó volt, sőt asszem én is elérzékenyültem az aprikotmorning alatt, és valahogy a csabiféle mókától (mint eddig mindig) valahogy sehogy nem akaródzott hazamenni, de aztán már a lábam felmondta a szolgálatot, és ülve bólogattam, de ülve pont genyára láttam, és mivel a fülembe sugdosó kisördög nem hagyott nyugton, fogtam magam, odaültem mellé, megböktem a vállát, és aszontam bártan (mint aki eddig leszarta volna a témát, de ha már így találkoztunk, tisztázzuk az ügyet): - csak azt szeretném megkérdezni, hogy miért nem köszönsz nekem.
lehajtott fejjel nagy érdeklődéssel vizslatta cipője aktuális állapotát - mert szégyellem magam.
hohohó, csillant fel a kegyetlen tanítónő szeme idebenn. - és ezért nem köszönsz? - mondta belőlem a korbácsát disznóvérben melengető szadista. az ezutáni pár mondatot feledje továbbra is bárgyú homály, a sztori vége három pontban végződik... hurrá.

anyád

semmi baja, csak halálra unja magát abban vacak kórteremben, ahová reggel beviszik a kaparásra várókat, aztán este hazaengedik őket, ő pedig ott gubbaszt már kedd reggel óta, ahol se egy szekrény, se egy tévé. egyébként a vérminta alapján valami gyulladása van, de hogy hol, mi, azt nem tudják. remélhetőleg ma már beszélt a dokival.

baszki, iszonyúan zavar, hogy mostanában durván izzadós lettem. pedig ma direkt hoztam váltópólót (jó, az izotópos kisérlet miatt, de akkoris), szóval semmi hosszúujjú, semmi meleg felső, csak póló meg köpeny. vagy itt a péhádészobában van ilyen irtózatosan meleg?
hehehe, paramanó benyögése: már érződik a karácsonyi plussz...

boldogság

Rákerestem. Hátha megtudom a tutit.

Ezeket találtam, illetve ezeket találtam viccesnek a találatok közül.
* előszöris ahonnan a kép van
* ÉS IGEN, A RUSZVURM MAGA flitteresötöst a szerzőnek :)
* a titka: légy facér
* jó tudni :)
* a pénz nem segít
* vagy mégis?
* az új ember szerint a megpróbáltatásokban van
* take that blue pill
* or the yellow one
* már készül!!
* jézusom!
* kontemplatív és monasztikus közösség, evangelizáció, szegények befogadása:)
amen
ha engem kérdeztek, vasárnap a koncert alatt nekem a boldogság a tavasz volt, a nap, meg a meleg szellő, a hosszú, libbenő szoknya a biciklin, a szalmakalap, és a sok sok virág a mezőn, annyira sok, hogy elveszik köztük az ember.
tegnap viszont a boldogság más értelmet nyert: olyan jó, hogy jóban vagyunk, és ilyen helyekre eljárkálunk :)

Mekkora egy este!

MERÉNYLET A VILÁGŰRBEN
DIAVETÍTÉS FELNŐTTEKNEK

Micsoda előadás! Milyen kevés néző! Milyen zenék! Milyen szövegek! Milyen mókás zenés betétek! a legjobb a kakalinkás verekedés, meg az előtte levő pankráció. nem. nem is az, hanem amikor hipnotizálja az egyik űrlény, és aztán kimennek talpig (inkább nyakig) harisnyában az előtérbe, majd visszajönnek, és úgy dumálnak, mintha nem lennének nézők :)
örök szerelem a társulattal, flitteres ötöst érdemel a jelmez, az ötletek, a diaválasztás és a zene is. mesteri, isteni, imádlak titeket
az már mellékes, hogy az előadás helyett majdnem egy sítúrára fizettünk be, és kész hercehurca volt, mire sikerült a diavetítés bácsinak előhalásznia egy kasszát...
Az akciós előadás után (mivel eleinte - úgy tíz perccel az előadás előtt - csak mi ketten voltunk, a bácsi kijelentette, hogy féláron lehet megnézni a darabot, csak jöjjenek már emberek a kávézóból, de persze a hülye sítúrázók szartak bejönni - mindegy, az ő bajuk) a toldiban kötöttünk ki, és olyat-de-olyat dámáztunk, hogy szinte csorgott a könnyünk a nevetéstől. hát igen, parasztbuktató egy este volt ez, rendesen...

Fura egy hétvége volt ez.

Kezdődött a péntekkel, amikor is Verával megnéztük a Tengert, ami tetszettis meg nemis, aztán elmentünk a szilvupléba, ahol Zsófiék már nyomták magukba a söröket a balkánrockra, ami (hálistennek) abbamaradt, amint mi odaértünk, és kikértük az isteni tésztasalátát meg a vaníliás karamellás izét, úgyhogy maradt nekünk Ambi, akinek irtózatosan botkeze lett a végére, de a zenék azért abszolút fánkisak maradtak. Csak egy sör választott el attól, hogy odamenjek a rengeteges sráchoz, és elmondjam neki a saját szövegét (biológus vagyok, baktériumokat kenek kémcsőből perticsészébe, petricsészéből kémcsőbe), na meg az, hogy a mellette ülő srác állandóan nézett, de bezzeg akkor sem jött oda, amikor Vera kiment pisilni.
Aztán szombaton anyámék elmentek vásárolni, amíg én mackóban és hálóingben tévéztem, és aztán három vendéggel állítottak be, ketten ekvádoriak voltak (szezár meg a felesége), a kerekképű fickó meg venezuelai. Édesek voltak, dicsérték a végre valahára megpuhult mézeskalácsomat :). Aztán nekivágtunk, hogy megnézzük a Monet-kiállítást, de oda már négykor nem engedtek be, úgyhogy kénytelenek voltunk beérni a műcsarnokkal, de így legalább eljutottunk az Altorjai-kiállításra, ami sok sok szempontból irtózatosan érdekes. pl láttam élőben a hírhedt képeket, amik tényleg sokkolók, meg a fiatalkori profi festményeket, meg a durva leveleit...

Vasárnap Beethoven IX. szimfóniájának Liszt-féle átiratára voltunk hivatalosak a házizenésznél. Persze anyám az utolsó pillanatban mondta vissza, én meg elszartam a készülődést, úgyhogy az utolsó pillanatban estünk be, és már csak a kényelmetlen kanapén volt hely...


Azt hiszem, akkor kezdett el bujkálni fejemben a gondolat, akkor még talán csak meg nem fogható érzés szinten, és csak később, a délutáni massiveattack hallgatáskor kezdett testet ölteni, és ma reggelre kristályosodott ki, mint kimondható, megfogalmazható mondat. Előjött annak az emléke, hogy hogyan keltem fel minden nap, hogy milyen számokat kellett meghallgatnom, hogy rávegyem magam, igenis be kell jönni, hogy fokozódott a gyomorgörcs, ahogy közeledtem, hogy néha be kellett térnem a pékségbe, hogy egy kis erőt vegyek magamhoz tejeskávé képében. Vagyis igazából mindezek hiánya lett eleven bennem, az hogy mennyire jó, hogy megszabadultam, hogy lenyugodtam, hogy megbékéltem.

Hétvégén kivételesen tévét néztem, és hétvégén kivételesen jó műsorokat találtam. (oké, az a metálvámpiros film kihagyható lett volna...)

Volt először is egy irtó vicces riport az öreg kékszemű vinetuval a német westernfilm-gyártásról. Aztán egy összeállítás egy itthon ismeretlen építészről, Breuer Marcellről, aki biciklivázból konstruálta meg az első fémvázas széket, és aki Németországban és aztán Amerikában tervezett irtózatosan jó épületeket, de itthon nem kapott semmilyen, értsd semmilyen munkát. Aztán meg az az összefoglaló a modern szteppről, az meg egyenesen fergeteges volt.

ha már az álmoknál hagytam abba: iszonyatosan durva volt a nagymellű fickóval dugni. nagyon durva.

Úgy látszik a telezabálós esték után várható a lidérces álmok megjelenése. Álmomban iszonyatosan feszült és ideges voltam, mert mentünk vízitúrára, és nekem nem volt előre elkészített és előrecsomagolt zsömlés szendvicsem minden reggelre. Emlékeztem, hogy az előző vizittúrát így csináltam végig, mert így kell, és irtó nagy para volt, hogy akkor mit fogok enni, ha ez most nincsen.
de jó is egy ilyen után felébredni, és azzal a tudattal kimenni a konyhába, hogy van mit reggelizni...

Mennyire jól sikerült a tegnapi főzőcske! És milyen jók lettek a képek! Az egyik kedvencem egy Nusi-kép, amikor megláttam, hogy hogy sikerült, a padlóra ültem a röhögéstől. Olyan rajta, mint egy patológia könyvben bemutatott ovis, éppen kinyújtja a valamelyik kínai vacak által feketére színezett nyelvét. Nagyon durva jó. Mondjuk az sem rossz, amelyiken magát fotózza (szintén kinyújtott nyelvvel) a tükörben. És a kajás fotók! A wokban fortyogó, sülő húsok, a tojásos szószba beáztatott halak, a zöldségek, a dizájn, a díszítés... Muszáj lesz felraknom őket valahova, annyira jó visszanézni őket.
Fú, most jut csak eszembe, a megadurva italokat nem is örökítettük meg. Pedig mennyire durván jó volt a virágszirom ízű soursop lé, a papaja meg a licsi dzsúz pedig maga volt a megtestesült jóság. A téli dinnye léről azonban kiderült, hogy téli dinnye tea, és semmi különös, és mivel azt ittuk először, elvette a többiek kedvét a próbálkozástól. Pedig megérte.

szedd össze, szedd össze
próbálom felidézni a nusi által tegnap este bediktált cuccokat...
rizsbor, igen, ez volt az első
kínai ecet, háááá, ez az, megy ez, ez volt a második
már csak egy van, baszki, valamilyen olaj, de ez asszem nem lesz meg, az istennek sem...
mindegy elindulok az ázsiasoppba, a minden mennyek birodalmába, hátha ott meglelem a földi örömök e hordozóit, aztán irány a viráglak (melegház:), és a kínai mesés szakácskönyv rejtelmes-csodás világa.
elhoztam a kamerát, majd jól megörökítek mindent, a kajákat, az alapanyagokat, a beszélő dartsot, meg persze a csajokat, köztük krisztut, aki most egy fél évre a hülye angolokhoz megy. ja, bizony. hmmm, nusi hogy megbántotta a multkor, amikor nevetve kinyögte, hogy pont arra nem gondolt soha, hogy az évfolyamból a krisztunak jön majd össze egy ösztöndíj...

beszéltem nagyfőnökkel, hogy akkor kéremszépen hogy állunk cikkileg meg időileg, és verbálisan a fejéhez kapott, és aszonta, hogy akkor van a predokos izével másfél évem, és ő megígérte, hogy azalatt lesz nekem saját eredményből kézben két cikkem. megígérte.
na, kíváncsi vagyok.
erre, meg hogy mi lesz krétával.
szerintem ez az év szuper lesz, érzem, még a lovin is nyertem szilveszterkor...

csak az ember ember
a gumiember nem ember
eheti jelmondatunk:
pattanjon kerékpárra!
jav: szerk.
koszi a puskat, apuskam :)

a majmoké a világ

csak egy bibi van ezzel a filmmel, hogy ultragagyi, az, hogy kihagytak belőle részeket, szereplőket, még megengedhető lenne, ha javítana a színvonalon, de sajnos nem segít ezen semmi...
az a kicsike jóság, érdekesség pedig valszeg a regényből magából jön, nem pedig a rendezésből...
mindegy, ez kell a népnek, a majmok jó gonoszok, az emberek jók és ártatlanok, a nagydudás fiatal nőci szőke, és állandóan nyitva a szája, a többi ember meg beszél, pedig eredetileg nem tudnak.
mindegy, tényleg, felejtsük el.
hehe, más is így látta:
Csak hogy érthető legyen azok számára is, akik nem látták a filmet, hogy miről is beszélek: például Mark Wahlberg űrhajós úgy hagyja el az űrállomást, mint aki éppen csak kisurran egy ajtón, se zsilipelés, se engedély kérése, még egy nyavalyás komputer sem akadékoskodik, hogy van-e jogosultsága kilépni a világűrbe. Arról már nem is beszélve, hogy Wahlberg űrhajós ékes példáját szolgáltatja azon embereknek, akik egészen biztosan nem kaptak volna munkát egy űrállomáson, mert túl könnyen szegte meg a parancsot, és ezzel a mentalitással talán még mezőgazdasági pilóta sem lehetne, nemhogy űrhajós. A film vége szintén értelmetlen, bár hosszas gondolkodás után találtam valami, akár logikusnak is tűnhető magyarázatot a befejezésre, mindenféle idősíkokkal és párhuzamos univerzumok létének feltételezésével, de félek, hogy itt nem erről van szó, csak a producerek valami frappáns poént kerestek, majd (ki)találtak, ami távolról emlékeztet a könyv befejezésére, és ettől majd mellüket gorillamód verve kijelenthetik, hogy mi a könyv eredeti befejezését követtük, inkább, mint az első film, a Charlton Hestonos. Ám ez egy nagy tévedés, ennek a filmnek annyi köze van a könyvhöz, és az első filmhez, hogy ugyanaz a címe, valamint emberek és majmok szerepelnek benne. Értelmes, nem állati módon élő emberek. És mind közül ez a legnagyobb probléma.

milyen jó is, hogy nem ma van az a sörözés. átrakták a hétfői pilatest szerdára. megyek is. pá mindenkinek.

Emlékszem én mindenre. Vagyis majdnem. Emlékszem, hogy milyen kínos volt Zsófit otthagyni a félig teli korsójával, hogy milyen vicceset dumáltuk az éppen jegyszedőként funkciónáló atommetál, halványkékkontaktlencsés (most nem), rasztahajú (most nem) sráccal, akivel már Bébé és Petyka egyszer már eldumált, emlékszem, hogy hogy bizonygatta, fogjuk csak meg a kendőjét, alatta ott van a rasztahaja, higgyük már el, hogy ez az egyenes fekete haj tényleg paróka, és a raszta pedig az igazi, arra a két gitáros srácra is, tréningfelsőben, akik egy basszusgitárral meg egy szólógitárral, meg pár pedállal olyan állat zenét csináltak, hogy Bébével majdnem berosálltunk, aztán persze emlékszem Ferikére is, aki Bébével olyan kis cinkos vigyorgással beszélgetett, nem úgy, mint múltkor velünk (Nusival meg velem), és persze az esőre is, meg a tréningfelsős kultibulira is, ahol jól tippeltünk, ő volt az, és jól tippeltünk ő jó volt, nagyon jó.
Csak egy valami hiányzik, az álmom. Pedig tudom, hogy az is jó volt, de azt sajnos már nem tudom visszahozni a feledés homályából. a francba.

ügyeskislány megtanulta a sejtciklusszabályozást meg az apoptózist meg a tirozinkinázreceptor- és az integrinjelátvitelt, pedig elég lett volna csak az apoptózist, de ügyeskislány átlátta a nagy hálózatok kicsinyített mását, és rájött, hogy mindez kell, hogy az ügyeskislány jól vizsgázzon, és csillogtassa a ma délelőtt újra hárompengés zsilettként vágdosó elméjét.
persze kellett ehhez az is, hogy a pr.asszony a félév során megenyhüljön irányában, ami ki tudja miért és hogyan következett be, de a pr.asszony mostanában már nem bánik csínján a rámosolygással, és most a vizsga végén még azt is odasúgta a jövőtlenséget és disszertációtlanságot sejtető ügyeskislánynak, hogy azért ő nagyon drukkol neki.
jó érzés.
ja, és mindezt egy átbulizott éjszaka után. ezt csinálja utána valaki!

Bonyolódik ez a hét, kezdve a ma estével, pedig én most már egy ideje diszting válni szeretnék (nem kell ezt a nagyvilági létet erőltetni). Holnap ugyebár vizsga, igaz ugyan, hogy délután, és hogy holnap egész nap tanulok, nem csinálok kísérletet, de hát vizsga az vizsga, ez az alap. Most rohanok haza, megcsinálom a túrógombócot, mielőtt megrohad a túró, aztán találkozom a fogorvosnál meggyötört Zsófival, aztán nyolckor beszélünk Bébével, hogy este hova menjünk. Nincs kedvem menni, de nincs kedvem visszautasítani sem. Hát-hát. Majd meglátjuk. Még olyat is láttunk, hogy időközben megjött a kedvem.
A holnapi intézeti sörözés elmarad, vagyis áttettük jövő hétre, így legalább a szerda este nyugis lesz.
Egyelőre csütörtökre tervezzük a Krisztu-búcsúztató főzőcskepartit, amit Nusi megadurva kínai receptkönyvének útmutatásával fogunk véghezvinni, és asszem maradt valamilyen ihatatlan brendije, amiből oltári dolgokat tud kotyvasztani a koktéloskönyvéből. Ereszdelahajam lesz, legalábbis remélem, hogy Virág nem rontja el a kedvünket.
És akkor még nem tudom, mikor nézem meg a gyűrűkurát, meg Verával is csak a tegnapi tornán futottunk össze....
jaj. mi lesz maj akkor, ha előre eltervezek programokat?
semmi, mert akkor tutira nem fog senki ráérni....

Tudtam, hogy Zsófi valamikor januárban utazik, valamikor január végén. (Megy ki az ifjabb tótmiklóshoz amerikába, mert a francia kapcsolat megszakadt, nem műkszik.) De nem január végén megy, jövő pénteken. Basszus. Jövő péntekig már alig van idő. És már decemberben sem tudtunk egy épkézláb dumálást összehozni, az üvegfestésről és az úszásról akkor meg már ne is beszéljünk. A ma estét-délutánt lefixáltuk, de félő, hogy a nagy rohanásban ez lesz az idei, vagy a kiutazás előtti utolsó...
basszus, kivel fogok akkor ezután ad hoc meló után sörözni, mozizni, vagy ugrabugrálni valami nyári nyitott helyen???? ááááááááááááááááááá

nem hittem el, hogy létezik szemátültetés. azt hitem, hogy ez megint egy hülye vicc, amivel szivatózik. azt meg pláne nem bírtam ki nevetés nélkül, hogy a faszi, aki megkapta a balesetben meghalt fószer szemét, le tudta írni a baleset körülményeit. ja, minden kibaszott országnak meg városnak megvan az urbanlegendje.
és most besértődött, hogy mi mindig csak kinevetjük, hogy senki nem hisz neki, de olyan látványosan, olyan teátrálisan, komolyan, ilyet csak egy hisztis picsa tud produkálni. és persze lepereg róla minden magyarázat és bocsánatkérés.
régen húztak fel ennyire.
mondjuk tényleg igaza van, már kurvára nem hiszek el neki semmit, mert paranoiás, mindent belemagyaráz mindenbe, mert kétszínű, mert tudom, hogy ő hagyta kinn a dobozaimat a szobahőn, mert tudom, hogy turkál a főnök szemetesében a kidobott iratok között, és mert már egy csomó mindent nem is akarok tudni róla, azt meg pláne nem akarom, hogy ő ezek után bármit is megtudjon rólam. iszonyatosan olyan, mint anyám, csak még durvább kiadásban. már egyre kevésbé bírom elviselni és tolerálni. keresztbetett ujjakkal szorítok, hogy elmenjen innen minél hamarabb.

El sem akartam hinni, amikor ültem benn a meleg szobában, egésznapos semmittevés után, hogy a hírekben leadott tüntetés és zászlóégetés nálunk történik. Értsd itthon, nálunk, Pesten, a belvárosban, a kulti előtt. El sem szeretném hinni, hogy ezek már megint azok az idióták, hogy már megint beetették és megmozgatták a nekik kurvára mindegy mi ellen, de tüntessünk, és legyünk együtt faszokat.
Nincs is félelmetesebb, mint az emberi sötétség.

csak igazat tudok adni suzének meg eszpének, újat mondani nincs kedvem, sem erőm.
még szerencse, hogy nem vagyok tizenhárom éves amerikai tini...
ambivalens, ha belegondolok, hogy én is kerülhetek ilyen helyzetbe, mint szülő, de alapjában véve nem akarok belegondolni, úgyhogy inkább elzárkózom...

Ma délben én voltam fligófbenedek, szép lassan változtam át, az ő szemével láttam, az ő agyával gondolkodtam. Kikértem a hotdogot meg a nagyonhabostejes kávét, és mivel már nem volt bárszék, és az ablaknál is voltak, meg a pulthoz közel is, beálltam középre. Ez volt az a pozíció, ahonnan nem láthattam a nemtomhonnanismerős bicajos srácot, pedig felém fordult, de legalább a két beszélgető srác sem látott engem, de minden egyes szavukat jól hallottam. Először elnevettem magam ("Nem gondolkodtál el azon, miért csalod meg mindíg? Nem gondolkodtál el azon, hogy miért tekinted őt mindíg meghódítandónak, ha el akarsz menni valahová? Ez egy évezredes csapda, bazmeg..."), de aztán ahogy folyatódott a beszélgetés - ami egyébként elég egyoldalú volt, a bal oldalon ülő srác mosta a másik fejét, az meg néha reagált egy-két provokatív kérdésre - egyre durvábban láttam magam előtt a kirakatban ezt a két srácot, kintről, a rákócziról filmezve, ahogy az egyik bámul bele a poharába, miközben a másik felé forulva mondja a magáét, próbálja talpra állítani, hogy ne dőljön vissza, hogy meg bírjon állni hét év után a saját lábán, hogy ne rántsa vissza a megszokás, a szavahihetőségét cáfolva, a barátságát megkérdőjelezve minden érzelmi eszközt bevet a szerinte áhított cél érdekében. Az már mindegy, mi lesz ebből holnap, az már senkit nem érdekel, hogy Lajos visszamegy-e Klárihoz, de ez a beszélgetés, ez teljes mivoltában teljesen beleillett egy olyan filmbe, ahol csak két ember beszélgetését látod, hallod. mondjuk ki, a rengetegbe. amit az oscarra akartak nevezi, pedig hát kit érdekel...

kituggya hány fok lehet a folyosón, mennyi a laborban, és mennyire fagyos a lépcsőház? nincsenek hőmérők, csak fagyott kezek, dermedt lábak, és az istennek sem dermedő poliakrilamid gélek...
kéremszépen, ilyen hidegben nem szabadna dolgozni!!!! és nem is lehet!!!

- Min nevettetek apáddal? Nem hagytatok aludni...

Meggondolatlanul, akaratlanul, tudatlanul pontosan neki felállított görbe tükör. Egy az egyben ülő mondatok, egy az egyben ütő mondatok, egy ez egyben levehető ismerős helyzetek. Amikben ő nem tudott így mosolyogni, amikben ő nem tudott ilyen szépeket mondani, amiket ő is átélt, amiket éppen ő is gondol.
Fene ebbe a fránya világba, sosincs semmi új a nap alatt...

a tavaszi szél olyan, mint a bor, a nyári szél, mint a tea, az őszi szél, mint a füst, a téli szél, mint a gyömbér.
...A gyerek, aki a tányérján játszik a spenóttal és a répával, és titokban egy kertet épít, boldog. Miért ne lehetne hasonlóan fantasztikus egy kínai utazás a rizsestálkában? Tegyünk hát kívánságunk szerint és hagyjunk fel azzal, hogy kötelességből és praktikus kényszerből eszünk!... A kínai szakácsművészet nem kevésbé őszintén szólítja fantáziánkat, természetes kalandvágyunkat, és valóságos lázadást provokál a táplálkozás monotóniája ellen. A kínai gondolkodás szerint a helyes táplálkozás a testnyílások, az érzékszervek, az érzések és erények, valamint a belső szervek összjátéka...
A bölcs kínaiak a hagyománynak köszönhetően az étkezést még ma is úgy élik meg, mint az életet, bár mindkettő ugyanazt szimbolizálja: beteljesítés a mostban...

Zuhogó hóban az egyetlen dolog, amit élvezettel lehet művelni, az a jégtánc. És a forraltbor-ivás. Vicces lehetett, ahogy hárman (Mátéval és Bébével) tátott szájjal vigyorogva bámultuk a belső körben keringő öregeket a keringő hóesésben. Ja, és megtanultam hátrafele menni. De sajnos el is felejtettem, vagy csak nem tudtam később újra előhozni. De a forgás azért megy, sőt, megtanultam fékezni (túlzás, ha gyorsan megyek, nem merek úgy megállni)
Mennyire régen éreztem magam ilyen felszabadultan...

Röpke naplószerű számvetés a szünetről:
dec. 18 csüt. laborkarácsony nyugodt, semmilyen, sütis, pezsgős, barátságtalan. este műcsarnok kedvetlen, szivatós, sőt, élvezhetetlen. egyébként haze szülinapi bulija. tisztára olyan, mint egy egyszemélyes lakodalom.
dec 19. péntek intézeti karácsony minden várakozást felülmúl (na ja, ha valami nagyon szarra vársz, és nem szar, akkor az már felemelőnek érződik), másfél óra mókás zabálás és egymás körbevigyorgása, bár teljesen kedves és vicces hangulatban. utána fiatalos uno-csata (istenem, ez milyen édesre-helyesre sikeredett, imádom ezeket az embereket, komolyan). este irány Anna, itt van már Bébé is, meg persze Zozó, irány a műcsarnok (ismét), ahol irtózatosan idióta részegek tántorognak, ordenáré az egész, hányingert keltetek, emberek, majd Balinál hamburger Esztivel és Duncével, nemkevésbé jó hangulatban.
dec 20. szombat Zsófival Grázia szigete édes, kegyetlen, aranyos, megható, és brutális egyben. nagyon ottvan, nagyon. top-esélyes, komolyan. este Bonobó a trafóban. na ezt inkább hagyjuk. megagáz. nem elég, hogy genya amint rámnézett, elkapta a fejét, ez az idióta állat bali nekiállt velem ordenáré módon, artikulálatlanul ordibálni. a legdurvább rész (persze az ordibálós jelenet után) az az volt, amikor mintegy bocsánatkérés képpen bali odaállitott, és kijelentette: ugye tudod, hogy csak akkor bántalak, ha kivánlak?, miközben genya éppen próbál felszedni egy nőt. gyönyörű, mondhatom, meseszép.
karácsony hagyjuk. túlvagyunk rajta. a séták jók voltak, a fotómasina pedig egy álom. éljen a zúzmara. ja, és lizingeltük a fenyőt - éljen a természetvédelem
dec. 25. csütörtök Vivitől egy általa rajzolt képeskönyvet kaptunk. Julitól semmit. No comment. Ha már kibejgliztétek magatokat és épp nem tudtok magatokkal mit kezdeni, csakis abban az esetben várunk a Pótkulcsban egy forraltborozásra. Ez az, igen. Pontosan ilyenkor, a kényszeres mézeskalácssütések idéjén, ilyen spontán módon, ilyen hangulatban kellett ez, ahogy tavaly meg tavalyelőtt, csak most másképpen hármasban, és ez most pontosan Esztivel és Duncéval volt jó. tényleg. istenit beszélgettünk, őszintét, kiváncsit, emberit, gátlások és feszültségek, ki nem mondható és ki nem mondott érzések és gondolatok kényszere nélkül. felemelőt. karácsonyit, mondhatnám.
dec. 26 péntek Péterék ismételten nem ettek semmit, Erzsi meg csak konyakozott. Mivel a jól kitalált frappáns ajándékötletemet nemcsak apám felejtette el, hanem én is, tőlük csak egy óriásmilkát meg egy ir kazettát kaptam, meg egy kisboritékban egy huszast - lesz itt móka szilveszterig :) családi scrabble, majd utána ajándékozás a lányokkal a jaffában, utána meg buli a trafóban. rossz a szájiz, rossz a kedv, ne erőltessük ezt, kéremszépen, gyere Andi, irány haza...
dec. 27. szombat némo nyomában és nupagagyi. kemény játszmák, nagy győzelmek. este Juditbuli (elég jó, jobb, mint vártam, de erről persze nem Judit tehet, hanem Buvi meg Pepe, meg Ivánék is édesek voltak), majd irány Dini kajapartija (kár, hogy nem forditva csinaltuk ezt). egészestés nonsztop zabálás (istenem, az a mennyei csokikrémes süti, sosem feledem el)
dec. 28. vasárnap Álllá Kokoáááá... Vájvátááá. Isteni dolog Krisztu kacagását hallani, és mellette megszakadni a röhögéstől, és ámuldozni a szinpadi technikákon, és várni, hogy AZT majd hogy oldják meg... JÓ. SŐT. Rég voltam ilyen jó szindarabon.

dec. 29. hétfő békés nyugodt családi korcsályázás a parkolóban, lágy zene szól, gyerekek lökdösődnek szeliden, éljen a miniszerelnök, akinek biztosan volt jégpályája az áltisi focipályáján (nekemis, most mérnincsen? mér luxus fellocsolni az aszfaltot?)
dec. 30. kedd Durrbele-torna, szerintem elszakadt mindkét combom, felpuuadtak a bicepszeim, jézusom, segitség!! este rokkantan főzés Veránál, végül mégiscsak benéz Nusi, aki már rá se bir néyni a kajára, Anna meg Zozó, akik befáradtak, de azért elhozták a turmixgépet meg a beigért luxuxgyümölcsöket, és aztán megjelenik Máté Jula és Dani, kész biológusbuli lesz esz, kéremszépen. ennek örömére földhözvágom a desszertet. sebaj, vigasztal a jukkapogácsa juhtúróval.
szilveszter lovi: 200-2000: tizszerezze meg ön is pénzét! ha megveszi a könyvemet, elárulom, hogyan! ezt meg kell ünnepelni, sőt, azt is, hogy Judit is Gólyalábra fogadott, és ő is nyert, mindenféle óvás ellenére. balinál kötünk ki egy kis kotyvasztásra, majd klauzáltél, aztán kulti. robbanás sehol, utcabuli viszont annál inkább, aztán hirtelen az ajtón fejvesztve behatoló tömegben találjuk magunkat, majd a kertben a westbalkánt idézik, nyár van baszki, hajnali kettőkor polóban táncolunk a kertben!
jan. 1. csütörtök Életem első Cinetripje. Tetszik. Bejön. Melegviz, fürdőruciban táncoló emberek, nyár van, baszki, most már két napja! isteni ez a törökfürdő, a hastánc pedig egyszerűen levesz a lábamról. utána nagymedence, mozi van, már nincs táncolhatnék, az agyhullámokat egyenletesre ringatják a nagyok, jó nézni, jó hallgatni. és vicces pont akkor átöltözni és hazaindulni, amikor az elvesztett többiek is öltöznek és indulnak.
jan. 2. péntek majdnem szinház Judittal meg Árpival (még nem mondtam, de igen, megint), de mégsem, heveny rosszuléte miatt én a Pótkulcsban kötök ki a sisa, a forraltbor, Ede, Máté, Jula, meg a már beszélni is alig biró Bali mellett, aztán jön még Csabi, és a végén a magábaroskattan üldögélő Kicsi.
jan. 3. szombat A38, palotai, nusival, lásd alant. flitteres ötös.
jan. 5. hétfő torna Verával, majd Swimming pool. huh. durván letaglóz. még gondolkodom, hogy tetszik vagy sem...

Andinak vagy Anikónak hívják azt a vasmarkú lányt, aki újra használatba helyezte egy röpke fél óra alatt a nyak nevű képződményt itt a fejem és a vállam között. Mozog. Hajlik. És csak egy kicsit ropog már. A hátam is jobb lett egy csöppet, a derekamat azonban épphogy csak megpaskolta, azzal nem tudott mit kezdeni. Mindegy. Ha folytatom azt a Pilatest, amire tegnap Verával elmentünk, van remény a fájdalommentes létre.
Micsoda igények!
Mondjuk az már nagyon durva volt, amilyen hangot a gerincem tegnap délelőtt kiadott. Komolyan berezeltem, hogy valami gáz van. Remélem azért nem visszacsinálhatatlan.
Az sem volt rossz, ahogy a harmincadikai torna után bekeményedtek az izmaim, és a cinetripen tudtam csak egyenesbe hozni magam... megadurva érzés, amikor ülsz a forró vízben, irtóra semmit nem látsz a gőztől meg a sejtelmes fényektől, körülötted iszonyat sok ember, a zene egyszerűen leírhatatlanul isteni, és közben érzed, hogy a lábad kilazul, ahogy húzogatod a sarkadat a fenekedhez. Mennyei örömök... :)

Successful Submission Confirmation 27 Dec 2003 14:58
Your manuscript has been successfully uploaded to FEBS Letters.
You will receive future communications via e-mail.
Your manuscript number is: FEBS-03-3477

Szombat este az A38-on, valami osztrák live act után a MESTER zenélt, de valami olyat, valami olyan-de-olyan fergetegeset, hogy azt felülmúlni képtelenség. És igen, bevállalt mindent, mindent, gagyitól a csúcsszuperig, tutira a kedvenceit rakta fel, 4 órán át, kifáradáig. És igen, berakta az ájfíllávot is, meg a busvakától azt a dobosat, meg a brádörsallit, meg... Az év partija volt, kizárólag elvetemült partiállatoknak. Merthát ki más megy el január harmadikán palotaira, ha nem az elvetemült partiállatok. Nusival mi is azok voltunk, kivételesen.
Üdv Ferikének, a köcsög nőfalónak.
Csak annyit akarok mondani, hogy lehet, hogy ez volt életem partyja,
lett egy vérhólyagom és egy vízhólyagom, begyulladt a szemem, izomláz
van a nyakamban és akkor volt részem utoljára ilyen buliban, amikor anno
gimnáziumi anarchista barátnőimmel mulatni jártunk.
Szóval örülök, hogy egyforma az ízlésünk (legalábbis nagyjából), meg
hogy végülis elmentünk. Legközelebb akkor megyek bulizni, amikor
Tilosrádió búcsúparty lesz a Jórinál!
n:)

Tisztelt Cím!
Nemrég, rendszerhiba miatt, egy csekk kiutalásra, illetve a hiányzó kézbesítési címre vonatkozó e-mailt kapott tőlünk. Ezért elnézést kérünk. A levelet, kérjük, tekintse tárgytalannak. A hibát elhárítottuk, az a jövőben nem fog megismétlődni.
Engedje meg, hogy az alkalmat kihasználva, ismételten kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánjunk.
Üdvözlettel:
Mohácsi Gábor
Eurorest Információs Iroda