sporthét

nakéremszépen, a csillagok együttállása mégiscsak úgy döntött, ma végre elmehetek a szülés utáni tornára, ami este fél nyolctól tart fél kilencig. egész jó volt, kicsit emberek között lenni, meg kirecsegtetni vén csontjaimat...
pénteken meg kezdjük a babaúszást a fächerbadban - elizabet szerint egész jó ott a babauszi, és oda nem kell előre regisztrálni, szóval irány pénteken a medence!

szarügy mgint

amikor hazamentünk, Hanna ugye pont útközben kakált, aztán nyolc napra rá jött a következő, aztán az azt követő is nyolc napra jött, és ma volt a legutolsó kaka óta eltelt nyolcadik nap. tegnap óta eléggé nyűgösek szegénykém napjai, fáj a hasa, nyűg, nyöszörög, sokat sir. elvittük a dokihoz, aki szerint minden okés nála, de a tizedik kakanélküli napon már használjunk mikroklistet, ami egy csőrös tubus, amit a seggébe kell nyomni, és a tubus tartalmát meg jól belenyomni, húsz perc múlva garantált a kaka.
hát mi nem vártunk holnaputánig, benyomtuk a cuccost, és vagy egy óra telt el az első benyomástól, mire sikeresen összekakázta a farmeromat is (pelenka, body, rugdalódzó, én farmerem - 4 réteg, eddig ez a rekord)

hisztinap

a mai nap elég zúzós volt, Hanna nyűgősködött, alig aludt napközben, pedig mindketten dolgozni szerettünk volna Sosóval, és délután háromra mentünk Marcoékhoz vendégségbe. előtte azért szerencsésen befejeztem az ábragyártást, és elküldtem az egyes ábrát Ferinek, aki csak pár javitást javasolt rajta, szerencsére nem nagyokat.

ctraltdel

ez mennyire nem piszi, hogy így kell elindítani mindig a gépet. próbálta már valamelyik számtekes nagyokos úgy benyomni ezt a három billentyűt, hogy az egyik kezében egy gyerek lóg? ide nekem a gyerekbarát egykezes számítógépét!
és egyébként miért pont ezekkel indul el a gép?

ábragyár

határidőssé vált már az ábragyártás, úgyhogy most éppen feszkósak a napok, mert dógozni kéne.
azért amikor szép az idő, kijárunk sétizni, ma fetrengtünk a slosszparkban a füvön, Hanna a mózesben alukált, holnap meg megyünk markóékhoz látogatóba.
ja, és amúgy rohan ez a fránya idő...

egyéniség

mit tehet az ember, ha egy szem kislánya már alig három hónaposan rigolyás?
hagyja üvölteni hazafele menet a babakocsiban, vagy felveszi, és fél kézzel tolja hazáig az üres kocsit.
vagy visz magával kengurut is, hogy ne legyen olyan szivás cipelni őt.
persze mindenki minket bámul, dehát sebaj, ő egyéniség.

utazás

ez az utazgatás azért jól felbolygatta hannát.
a visszaút extrém durva volt, hétfőn nyolcszáz kilométert lejöttünk, mert tök jól elvolt a kiscsaj, azt hittük, lenyomjuk az egészet, de akkor hirtelen hisztérikusan elege lett az autóból, úgyhogy szállást kellett keríteni. az első helyen nem is volt panzió, hiába írták azt, a másodiknál hétfő szünnap, így aztán maradt az egyáltalán nem szimpi kamionos panzió, ahol bűnrossz volt a kaja, de a szoba azért tiszta volt, szóval egy éjszakára elvoltunk.
tegnap, mikor megérkeztünk, szegénykém ki volt borulva, újra meg kellett szoknia a lakást, ami irtó hideg is volt, de mára már a padlók is bemelegedtek, hanna is viszonylag jól van, este kilenctől reggel nyolcig aludt egyhuzamban, és most is elaludt (a karomban ugyan, de sikerült letennem a kis matracra)...
csak ez a hülye kopácsolás kell a fenének, mennének már a fenébe ezzel az örökös épitgetéssel

időzités

dejó, most hogy visszajöttünk, nekiálltak felállványozni a házat a kert felől persze, ahová a háló néz, pont hanna kiságyánál, és pont alattunk zajonganak a pincében valamit.
mikormáskor, lett volna rá kétésfél hetük.
éspersze erről se tudtunk semmit előre.
dejó

naplózás

link alak vagyok, nem írogatom rendesen, hogy Hanna mikor mit csinál. az első mosolyt pontosan nem írtam fel, és az már jó régen volt, fene sem emlékszik, pontosan mikor is. amikor jöttünk, a kocsiban a kétszer hatórás út alatt fedezte fel a mancsait. aztán már itt elkezdte a mozgó tehénkés cuccot püfölni, menet közben (a mackót meg a csigát már jóideje lebokszolja, igazi dzsungelharcos lesz belőle).
aztán meg elkezdte ököllel fogdosni a nyuszika orrát, aztán meg a sajátját, meg a miénket is, ha kérjük, hogy mutassa meg az anya/apa/nagymama/nyuszika/Hanna orrát, és ráadásképpen megfogta anyám szemüvegét is.
ezen a héten a lábacskáit nézegeti már, mutogattam neki a zokni nélküli kis lábujjait meg a lábacskáit, és azokat nézegeti nagy lelkesen.
ma volt először bulizni, Verának volt meglepetés szülinapi bulija, merthogy az igazi szülinapján már valószínűleg babázni fog. kicsi Hanna mindenkit levett a lábáról, odáig voltak tőle. ő meg persze teljesen kifáradt a sok hangos embertől meg a füstölőktől, amik ott voltak, de lehet, hogy csak a hasfájástól bőgött este lefekvés helyett, de előtte még nevetett egy hangosat...

a folytatás

szombat este Veráéknál voltunk vendégségben, ez volt az első együttes esti kimozdulásunk Hanna születése óta. marha fáradtak voltunk ugyan, de tök szupi volt. kiscsaj végig durmolt, nem aktivizálta a nagyszüleit. a jól sikerült főpróba után legalább nyugodtak leszünk szombat este a moziban...
vasárnap kimentünk Horányba Annáékat meglátogatni. kaptunk egy csomó helyes rózsaszín ruhácskát, ízelítőt egy rosszcsont egyéves mindennapjaiból, meg mangalica-kolbászt és hurkát, amitől szegény kicsi Hanna tegnap egész délelőtt hasfájásban szenvedett.
szegénykém, éppen kezdett kijönni a szopássztrájkból, erre egy nagy adag csípős hurkás tejet kapott...
tegnap letudtuk a maradék dédnagyszülőket, Sosó nagyapjánál ebédeltünk, aztán este átjöttek anyámék, és áthozták Vera nagyanyámékat is. ma délelőtt Eszter unokatesóm jött át Dorkával, holnap Vikiék jönnek három gyerkőccel ebédre, csütörtökön ebédre megyünk Zitához. Aztán még meglátjuk, hogy alakulnak a napok, de hétfőn már indulunk is vissza, mert Sosónak szerdán Brüsszelben kell lennie.

látogatók

pénteken (amikor befutottunk) átjöttek anyuék, hozták a babakádat Julitól, meg Zita (Sosó nagyanyja), aki csak átugrott gyereknézőbe, aztán szombaton együtt szülinapoztunk velük meg Katiékkal. vasárnap átjöttek Péterék, aztán Juli is befutott ebédre Vivivel (pedig úgy volt, hogy tizenegyre jönnek, de sikerült egyre megérkezniük), aztán már nem mentünk Horányba, ahogy terveztük, mert Juditék már elindultak vissza Pestre (volt is belőle hiszti), de beugrottak hozzánk Samustul, jött még Feci is a görög nőjével, meg Ancsa, szóval volt nagy kavalkád.
hétfő óta anyu kijár ebédet főzni, jókat dumálunk mostanában.
kedden bejelentkezett Zita egy sétára, de mivel szar volt az idő, inkább átjött, tegnap este Vera jött látogatóba, ma jönnek Baliék Petistűl, holnap délután Mona ugrik fel, a szombat és vasárnap esténket Kati szervezte be, hétfőn este nagyanyámékat hozza ki apu, kedden napközben átugrik Eszter, az unokatesóm, akivel ezer éve nem tartjuk a kapcsolatot, de a héten felhívott. ja, és Zita ma bejelentette, hogy ha már itt lesz jövő héten Sosó is, akkor ő is többször átugrana.
huhh

jaj, ezt el se hiszem!

megyünk moziba, sőt miazhogy moziba, francia filmnapokra! vagyis csak egyre, de hát az is elég!
még jó, hogy vettem ma mancsot, aminek a hátlapján hirdetik, és fel is hívtam a corvint, és foglaltam két jegyet a rövidfilmekre (szombat este lesz a rövidfilmes szekció, fürdetés- és etetésidő után, fél tízkor, pont ideális, meg amikor nagyszülők is kipihentek, mert szombat van, szóval tudnak őrködni)
jaj, nagyon izgatott vagyok! ezer éve nem voltam moziban, tízezer éve nem voltam magyar moziban, pláne nem francia filmen!

az aluminium-öntöde öltözője

csütörtökön indultunk neki az ezer kilométeres útnak, ka-bp. félúton, az osztrák-német határnál megaludtunk egy panzióban, Hanna persze nem tudott elaludni vadidegen helyen, mese után riadtan keresett valami ismerőset, de nem talált, így sokat bőgött, míg vaksötétben cicin be nem ájult.
pénteken már magyarországon jártunk, mikoris sosó odaadta a magyar mobilját, hogy próbáljam meg életre kelteni a nem működő középső gombját, persze nem ment, és ráadásul még szerencsétlenkedtem is egy sort, miközben hanna sírt. erre ő kiakadt, ordított, befékezett az autópálya közepén. álljunk le, mondtam én, hátha az etetéstől hanna lenyugszik. lébény szélén leálltunk, én elkezdtem hannát szoptatni, sosó elbabrált a telefonjával, egyikünk se szólt a másikhoz. sosó rátalált az autó beépített hangérzékelős telefonkönyvére, és próbálta használni, de a szilikonnő nem értette az angolját (kenszöl - mondta sosó. szrí, szevön - mondta a szilikonnő. ken-szöl - mondta sosó. éjt, szevön - mondta vissza a szilikonnő.) ő kitartóan küzdött, én hátul fetrengve röhögtem rajta, mikor is hanna feje elkezdett vörösödni, és közben nagokat nyögött. hanna mostanában ötnaponta kakál, de akkor annyit, hogy tele a gatya, azt nem lehet letörölni, azt mosni kell. és perszehogy péntek volt az ötödik nap az előző óta. szóval lébény határában nekiállt szarni a kis drágám, mi pedig kénytelenek voltunk beszélgetni egymással, hogy akkor hova vigyük mosatni a gyerek seggét.
végülis a lébényi aluminim öntöde férfiöltözőjében került sor a seggmosásra és a tisztábarakásra, kalandra fel! jeligére.

zene

hát egy csöppet berzengtem, amikor anyám bejelentette, hogy vett nekünk babazene cd-t, de ez kivételesen marha jó, kellemes kis zene, és hanna tökre lenyugszik rá, szóval anyám jól beleválasztott. a halászjutka cd-k pedig szenzációsak, nagyon mókás újrahallgatni gyerekkorom dalocskáit...