bujjék

ebédre megettük sosó nagyijának sóletjét (eddig a fagyasztóban senyvedett szegény), ittunk hozzá cidre-t, istenit, egyenesen a strassburgi corából, és közben hol a bahama mama, hol az i cant stand the rain ment. szuper eddig a szilveszterünk, este kibontunk még egy cidert, de szerintem most délután ledőlünk egy csöppet, hátha akkor nem nyomja a kis gazember annyira a gyomromat (vagy a rekeszizmomat, nem tudom mi fáj, csak azt hogy nagyon).
ma délelőtt elmentem még lencséért a familába, ennyire durván sokan régen nem voltak ott, az üzlet feléig állt a pénztárakhoz a sor, de én a szokásos pesti pofátlansággal előrementem (elvégre terhesen mégsem állhatok én ennyit), így csak a polcok előtti verekedés miatt tartott sokáig a vásárlás...
mindenesetre este nem megyünk be a városba, annyi tűzijátékot vettek az emberek, hogy jobb nem az utcán lenni...

oóó

a frissen sütött isteni almáspite sem enyhiti azt a feszkót, amit a bárányos játék váltott ki most sosóból. most látom csak, mennyire gáz tud lenni az, amikor kiakadok egy játékon, persze, csak amikor vesztek, vagy vesztésre állok, és azt érzem, a másik miatt.
csak most éppen ő produkálja ezt.
nem is játszottuk végig a meccset, pedig szerintem isteni a játék maga, csöppet bonyolult, de marha izgi, és nem is álltam annyira durván nyerésre.
most elment zuhanyozni.
remélem lenyugszik...

zsákmány

a tegnapi vacsorán (sarah rendezett egy vacsit a ka-ban rekedteknek, hatan voltunk, és tök jópofa volt, örülök, hogy elmentünk) sikeresen zsákányoltunk két kávésbögrét meg egy zacskó grillázzsal bevont mogyorót, meg egy olyan golyós játékot, ahol a golyókat egy egy lukba kell beügyeskedni. a szemgolyós marsmellónk sajnos nem aratott akkora sikert, mint a fingólufi vagy az egérfogós rágó, de ezért a kettőért mindenki nagyon odavolt...

nagy buli

megy idebenn a pocakomban, kiskölök egy ideje olyan figurákat produkál, hogy kilóg keze-lába a hasamból, rendszeresen csuklik, legalább tíz-tizenöt percig, és néha, ha olyan kedve van, jól megrugdossa az apját is :)
az utóbbi pár nap elég nyugis volt, nem rohangáltunk túl sokat, erre persze ő mindig rákezd a nagy bulira...
sebaj, az a dolga, hogy mozogjon :)
ja, és most már csak három név maradt a listánkon: Anna, Dóra, Sára, ezek versengenek már csak.

anyámék karácsonya

vivi írta szkájpon:
nagymama meg a nagypapa összeveszett, és nagypapa kivitte a Csokit sétálni fél 2-kor. És mikor hazaért, nagymama kizárta, úgyhogy nem tudtak bemenni. És utána meg a Csoki elrohant (furcsállom, hogy pip nem kereste meg) és kiment Veresre. Nagymam persze nem tudta ezt, és felhívott minket fél 5-kor, hogy nagypap nincs meg... És attól féltünk, hogy rosszul lett... ezért kimentünk a Népligetbe megnézni, hogy ott van-e. nem volt. Már nagyon meg voltunk ijedve (persze, otthon hagyta mindkét mobilját nagypap) aztán otthon anyu rájött, hogy pipnek van egy 3. mobilja is de annak a száma csak nekem volt meg. na azon felhívtuk, és felvette. Aztán mondta, hogy azért ment ki, mert nagymam kizárta, és mondta, hogy menjen a francba, nagypap el is ment "a francba"... és anyu meg elment a 9-ik kerület-be megkeresni a Csokit. Megkérdezett egy kutyást, hogy nem látott-e egy németvizslát, mondta, hogy egy tanárnő bevitte abba a házba, ahol nagymamáék laknak. De a Csoki meg hirtelen odaszaladt anyuhoz :P úgyhogy Csoki szerencsére meglett :)
nagymamának bevitte... és ő meg balhét csapott, hogy nagypap akkor maradjon is kint Veresen. De nagypapa hazament, de nagymam nem akarta beengedni, de végül mégiscsak beengedte... úgyhogy volt egy kis izgalom :S
persze amikor az előbb felhívtam őket, szóba sem került a tegnap délután, és amikor elmeséltem, hogy vivike elpletykálta, hogy apu tegnap veresen járt, témát váltottak... csak a szokásos...

lányból fiú

jaj, ez egy izgi topik, múltkor zsomboréknak nem hittünk, amikor ezt a sztorit elmesélték, mert persze nem volt teljesen tiszta, mitől is van ez, de aztán olvastam a gyermek pszichológiai fejlődése könyvben is róla, de ott sem írják le, mitől is van ez az átalakulás, és aztán tegnap a vacsi alatt is előkerült, de senki nem tudott róla, én meg nem emlékeztem rá annyira részletesen...
szóval akkor a sztori az az, hogy van egy törzs a Dominikai Köztársaságban, akiknél a lányok egy része átalakul fiúvá a pubertás alatt.
az ok pedig:
Az 5-ARD-vel (5-Alpha-Reductase Deficiency) született gyermekek genetikailag férfiak egy XY kromoszóma-kombinációval. Ám heréik nem szálltak le és külső nemi szerveik bizonytalanok vagy kifejezetten nőiesek. A péniszük kicsi lehet (először gyakran összetévesztik egy nagy csiklóval), van hüvelyük és hüvelybejáratuk, de nincs petefészkük és petevezetékük. A látszólag női nemi szervekkel rendelkező gyermekeket rendszerint lányként nevelik, ám a serdülőkorban a herék gyakran leszállnak és férfias másodlagos nemi jegyek alakulnak ki. Ők ilyenkor elhagyják a női szerepet és férfinek tartják magukat.
A biológiai vagy orvosi részletkérdések mellőzésével az alábbiakat mondhatjuk ezen állapot okairól. Hiányzik az 5-alfa reduktáznak nevezett, fontos enzim, s így a fiú-magzat normális fejlődése gátolt. A prosztata még a felnőtt férfinél is kicsiny marad,s elég valószínű a terméketlenség. Szakáll is alig nő (másrészt nincs férfiakra jellemző kopaszság sem). Az állapot öröklött, de igen ritka. Néhány csoportja csak a dominikai köztársaságban található és néhány más országban, ahol viszonylag elszigetelt közösségek vannak, sokan rokonai egymásnak...

khm

na, kéremszépen, ez lett a fenyő.



annnnnyira, de annyira büszke vagyok magamra!
már csak fel kell díszíteni, de azt majd 24-én...

mint a karicsapás

ahhoz képest, hogy éjjel aszittem, megszülök, egészen normálisan alakult a mai program - pedig csak egy kálciumszandozt nyomtam be hajnalban. aztán reggel kiderült, hogy csak hidegfront volt az éjjel, minden csupa zúzmara a környéken, marha szép így fehéren a város. de persze a nyolcas felkelés ettől elég nehézkes lett... azért nem sokat késtem a dokitól, mondjuk öt percet, ahol egy fél óra alatt lezavartak mindent, nem is kellett semmire sem várnom, rögtön kivizsgált a doki, aztán mentem a laborba, a ctg-t meg ma kihagytuk, bár azt nem igazán bánom. de talán ezért, mert nem volt előtte ctg, ma a gyerkőc nagyon kis nyugis volt, igy aztán most már 100%-osan tuti, hogy kiscsaj. a méhszájam fokozatosan lazul vagy puhul, de még nincs nyitva, és a dokinő szerint ez így teljesen normális. már kevesebb, mint hat hetünk van hátra...
aztán elmentem a médiamarktba, hogy megvegyem sosónak az általa kiválasztott lemezjátszót - hogy tudjunk szilveszterkor nagyot bulizni itthon - , aztán meg bementem a kertboltba, hátha van nekik szobanövényállványuk, de sajna nekik sincs, elküldtek bútorboltba, pedig eddig egy bútorboltban sem láttunk olyat. na mindegy, vettem egy csokor fenyőágat, meg egy küblit, amibe majd összerakom őket, két kemény habszivacsot, amibe bele lehet tűzdelni az ágakat, egy csomag narancssárga fűcsomót, meg egy csomag barna bongyori botot. és akkor ma ez lesz a koradélutáni program, hogy ezekből összekreativkodjak valami karácsonyfapótlékot, ami ráadásul valahogy ki is néz.
biztos, ami tutti, tegnap vettem azért egy fából faragott fenyőfát a papírboltban (amihez - mint a kasszánál kiderült - járt két fából faragott rénszarvas is), szóval ha nagyon gáz lesz a kreálmányom, akkor marad a fa-karácsonyfa :)
ja, és amúgy mínusz négy fok van odakinn délben, és szemerkél a hó.

kari

idén csak képeslap ment a családnak (hú, azért ez sem volt annyira egyszerű, a címekkel nagyon hadilábon álltam)- ez volt a tegnapi program, elsétálni a postára, borítékot és bélyeget venni, megcímezni a borítékokat, és feladni a leveleket -, de sosóval azért ajándékozunk. csakhogy mit.
ő is azt mondta, hogy eddig mindig sokkal korábban megvolt már az aji, nemhogy az ötlet, most meg ötlete sincs. hát nekem sem volt, de mondjuk ez mindig úgy van nálam, hogy neki kell indulni a városnak, és akkor jönnek az ötletek.
az egyik ajit tegnap este találtam ki, ma reggel álltam neki, de még be kellett mennem a városba beszerezni hozzávalókat. már majdnem kész van, és annyira viccesre sikeredett, hogy még nem is merem elmondani, mi az, nehogy véletlenül lelőjem a poént. majd ha megkapta, elmesélem. a másikat meg vettem a játékboltban. bárányos társas, plüss báránybábukkal. remélem jópofa :)
egyébként most fenn volt sylwia, felugrott lovaglás után egy teára, úgyhogy egy másfél órás szünet után megpróbálom befejezni az ajit, hogy holnapra már ne maradjon nyoma sem - fél tízre megyek dokihoz, aztán meg be kéne ugrani a hüjeazértnemvagyokba a lemezjátszóért, mielőtt még az uccsópillanatos tömeg ellepné, szóval holnap fárasztó nap lesz.
akárcsak a mai - a vásárolgatás után még el kellett hozni a kocsit a szervizből. bár ebből a vásárolgatás volt inkább fárasztó, ahogy elindulok ebben a hidegben sétálni, rögtön elkezdődnek az összehúzódások, amitől csak csigatempóban tudok csak menni, néha sziszegve egyet. és ha jól beöltözöm, akkor az extranagy kabát is feszül rajtam :)

varáék

szóval csütörtök este jöttek Veráék, vonattal frankfurtból, kimentünk értük az állomásra a karácsonyi bulink után (amin csak a vacsoráig maradtam, ami már a sütik miatt alig ment le - szóval a nagy zabálás már nélkülük elkezdődött). aztán pénteken elmentünk strassburgba a karácsonyi vásárba, meg hajókáztunk egyet, meg próbáltunk ebédelni, de a pincérek annyira szartak a pofánkba, hogy megterítettek maguknak, és megcsinálták a maguk kajáját, és mikor már egy fél órája vártuk csak a levest, de az egész személyzet már éppen evett, nekiálltunk volna kérdezősködni, hogy akkor mi most mikor is kapnánk kaját, de a pincércsaj csaknem jött oda hozzánk, hiába integettünk, hiába mentünk mi hozzá, csak kihozta azok kajáját, akik utánunk kb 20 perccel jöttek, naekkor aztán fogtuk magunkat, ledobtunk pár eurót az asztalra a vízért, és kimentünk.
rohant utánunk a csaj, hogy nem lesz elég a zsé a vízre, hiányzik hatvan cent.
nem mentünk vissza, és nem is fizettük azt ki, négy euróból biztos kijött neki az a víz...
szóval kénytelenek voltunk bepalacsintázni, aztán elmentünk a corába bevásárolni.
másnap a városban császkáltunk, boltoztunk meg karácsonyi vásároztunk, aztán vacsira csináltam borscsot meg juhtúróval és spenóttal töltött levelestésztát, utána meg lenyomtunk egy nagy játékt a balatoni nyomozóssal, amit tőlük kaptunk.
vasárnap aztán elmentünk vonatozni, vagyis inkább hévezni a feketeerdőbe, alagutakon és völgyeken át, sétálni is akartunk, de minusz négy fok volt, és persze rossz úton indultunk neki, úgyhogy egy fél óra után feladtuk, és héveztünk vissza.
tegnap aztán elment a napunk azzal, hogy le kellett adnunk sosó skodáját szervizbe, de előtte kitakarította, meg minden, szóval veráék elmentek durlachba sétálni, mi meg addig vacakoltunk a kocsival, aztán néztünk lemezjátszót, és aztán elment a nap, mehettünk az állomásra felrakni veráékat a vonatra, aztán hétkor meg kiraktam sosót a badeni buszra, mert ő meg londonba ment négy napra...
szóval most hirtelen nagy csönd meg nyugalom lett...

miazhogy

nehéz a finish, úgy néz ki, megint nagy gubanc volt pénteken...
nem mentem be pénteken, a csütörtöki injektálás után, csak ma papírokat intézni, és persze szegény jochen marhára ideg volt, mint kiderült, megint szívások voltak, egyrészt fél plétek lettek nagyrészt az injektálásból, de ami még nagyobb baj, hogy szombatra a robot beszart, és úgy tűnik elég nagy a baj, mert a tegnap éjjel felrakott tesztplétek egyike valahogy beszorult a masinába valami eléggé észveszejtő módon - urban meg sehol. szóval a projekt befejezése várat magára januárig...

finish

mindig a legvége a legnehezebb, ez nem újdonság, és asszem nemcsak egy dologra igaz...
tegnapi - úgy hittük - lesz az utolsó injektálási nap, húsz oldatot sikerült már megszúrnunk egy nap alatt, gondoltuk, simán lezavarjuk a kontrollokat.
de persze a halak sem adtak olyan jól, és mitteszisten, megint markó segített az ikragyűjtésben, és megint a fele ikra szar volt. amikor mi gyűjtöttük, semmi bajuk nem volt. megkértem markót, hogy gyűjtse őket úgy, hogy előbb átrakja a halakat rácsostul egy új, vízzel teli kádba, vár egy percet, és csak aztán szedi őket össze, mert szerintünk ezek nem betegek, csak nem szívtak még fel elég vizet, és ezért összeesnek, és megdöglenek. jó, mondta, aztán persze semmi nem lett belőle. megkértem jochent, most szóljon ő, erre markó úgy besértődött, ilyennek még sosem láttam, egész ebédig anniyra durcás volt, mint egy gyerek, akinek elvették a kedvenc cumiját. de az ikraminőség azért sokat javult.
de mire idáig eljutottunk, egy csomót elvesztettünk, bár mint utóbb kiderült, nem is lett volna baj, mert reggel, amikor összeraktuk az injektálóoldatokat, három piroslötyis cső volt az asztalon, amik közül egy csak fenolvörös volt, a másik kettőben volt viz is meg cfp rns is, és persze nekünk a keverék kellett volna, én meg a sima fenolvöröset használtam, ergo az oldatok fele használhatatlan. de persze erre csak az injektálás után jöttünk rá, pedig én az elején rákérdeztem, hogy ez a cucc miért ilyen sötétpiros... na mindegy.
nem volt egy könnyű nap, de remélem azért valami csak kijön belőle.
amúgy markó ebéd után elmesélte, hogy napok óta max négyórákat alszanak, most már mindkét gyerek beteg. így könnyű kiakadni, azt elhiszem...
folyt köv holnap.
ha nem végzünk holnap, akkor jochen egyedül viszi tovább...

doki

ma voltunk megint nődokinőnél, aki szerint ha napi tíznél kevesebbszer érzem azt, amit érzek (ezt a méhszáj körüli összehúzódásos dolgot), akkor minden oké, szerinte ezek csak a jósló fájások vagy mik, amikre szükség van.
szóval minden oké, gyerkőc már két hónapja fejjel lefele csücsül odabenn, a méhnyak egy csöppet megint vékonyodott, de szerinte ez igy teljesen rendben van. megnéztük egy röpke ultrahanggal hogy még mindig lány-e (most éppen egy kis méhlepénydarabka miatt nem biztos, hogy az :), megint csináltunk ctg-t - ez úgy tűnik most már minden alkalommal lesz. a mai vérből csinálnak még egy hepatitis b ellenanyag tesztet (ez is kötelező, mint a terhesség elején a szifilisz- és az aids-teszt), aztán valószínűleg ennyi a tesztekből, ezután már csak rutin-kontrollra megyek, következőleg jövő pénteken, aztán karácsonyi szünet meg újév után január hetedikén, és aztán már közeledünk a finishez...
a biztosítónak meg a cégnek kell majd még valami igazolást kérnem, ami szigorúan nem később, mint maximum hét héttel a kiirt időpont előtt kelteződött, szóval valamikor a héten vagy a jövő hét elején kell kérnem megint egy öteurós cetlit, és küldözgetni mindenfelé. jó móka, a mutterschutz alatt rohangászni és intézkedni, okos dolog, mondhatom. (ja, ez az utolsó hetem, mondtam már, jövő héttől nem dolgozom!!!!)
kifaggattam a gátmasszázsról is, szerinte ártani nem használ, úgyhogy nyugodtan csináljam, ha van hozzá kedvem...

új mániánk van

mostanában, sosó felfedezte, hogy az emtévegynek van egy interneten teljesen simán hozzáférhető médiatára, ahol vicces filmeket lehet nézegetni.
valahogy beletrafált elsőre egy sorozatba, címe egy óra múlva itt vagyok amit a hetvenes években forgattak, és a negyvenes években üldözött kommunistákról szól (többek között). ami a legjobb, hogy olyan a színészgárdája, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaljuk minden rész után (14 részes, eddig a hatodikig jutottunk el, de egyre izgalmasabb. tegnap pl kettőt is lenyomtunk belőle), és pl lehet látni benne a magyar népmesék hangját is egész alakos formában (ahogy éppen megásatja harsányi gáborral a saját sírját), és gobbihildát még viszonylag nem olyan öregen. ja, és a tanu kállaija egy kvázi ávéhás főrendőrt alakít, ami egy csöppet kellemesen összezavarja az embert :)
csak egy baj van, hogy sosó most elutazott vilniuszba, és megkért, hogy nélküle ne nézzek meg egy részt se, úgyhogy szerda estig kényszerszünet... maximum az éntáncolnékveledet nézegethetem, de abból csak a slowfox van fenn :(
huh, mit találtam, h.g. honlapja. nemsemmi :)

régi darab

asszem nem irtam még butti 49 habit-jéről, pedig meglepően iszonyat jó, hihetetlenül észrevétlenül megy át bulizenéből kedves, ülős ringatós zenébe...
még amszertdamból hoztam idén nyáron, de asszem csak nemrég szoktam rá teljesen, nyáron alig raktam be. pedig isteni. a loving you egyenesen érdemtelenül nem lett világsláger, komolyan...
A norvég Butti 49, Snorre Seim és Oyvind Jackson duója, néhány igen sikeres maxi után, melyek olyan kiadóknál jelentek meg, mint a Guidance, vagy a Nuphonic, végre elkészült az elsõ albumával. A korong a Flying címû számmal indul, amiben a broken beat ütemek Emo vokáljával kiegészülve válnak tökéletes párossá, és hívják táncra azokat, akik a zongora pezsdítõ hangjától sem riadnak vissza. A Kongo Mongo-val Buttiék a feszes tempót nem törik meg, csak instrumentálisba mennek át. A soron következõ Lucurable címû számot az egyre felkapottabb angol énekesnõvel, Mayia James-szel karöltve alkották, errõl készült a lemezhez tartozó elsõ maxi is. A legszembeszökõbb különbség az eddigiekhez képest, hogy az ütemek négynegyedre cserélõdtek a változatosság kedvéért. Az Action-ben újabb Butti & Emo koprodukció fültanúi lehetünk, ami legalább annyira jól sikerült, mint elõbbi testvére. Lucy May varázslatos hangjával párosul a Loving You, ami szintén egy emlékezetes, befordultabb kis dal. Az Alan Accelentes címû hatodik nóta, hangszerelésével, húzós és nyers ütemeivel, melodiáival rögtön kedvencem lett. Az album címadó dala két részre lett osztva, egy lassabb és egy gyorsabb változatot és így talán dupla annyi élvezetet kapunk. Egyébként egy régi harcostárs, a Fenomenon énekese Kay hallható a mikrofonnál. A Boogaloo mutatja meg legjobban a Butti 49 csodás virtuozitását, felejthetetlen! A záró darab, a Sun vs Moon, egy a ’30-as éveket idézõ finom filmzenés hangulatú szwing Azhar gyönyörû hangjával. Kiváló album, igazi profi zenészek közremûködésével, megérte kivárni ezt a bemutatkozást!
innen

zsufi

hat egy csöppet zsúfolt lett a mai nap, reggel tízre mentünk szüléselőkészitőre, ahonnan kettőkor szabadultunk (de legalább megvan a párnám, most mar csak huzatot kell mosni, és mar alhatok is az oldalamon), összeütöttünk egy másodikat a tegnapi palócleveshez, megkajoltunk, aztán nekiálltunk flódnit sütni. aztán bejöttem embriókat orientálni meg berakni őket a mikroszkópba, a második plate éppen most fenyképeződik, úgyhogy rohanok is, mert ma este sylwianal élőkarácsonyi zabaparti van, elvileg fél héttől. szóval rohanás haza, összeszedni sosót és aztán rohanás kajálni...
remélem a flódni jól sikerült...

aszta

de felhúztam magam ma, amikor ebéd után bejöttem (ma reggel kimostam a babaágyneműt, a törölközőket meg a pelusokat, közben írtam egy oldalt a bevezetőbe, aztán elmentünk kajálni az egyetemi menzára).
először is andreas az asztalomra pakolta a laptopját, és kihúzta a töltőmet, bekapcsolva a sajátját (ez asztal alá mászást jelent, ami nem megy annyira könnyen már), az egeremet meg markó elcsaklizta.
mindez hagyján, de amikor lementem ellenőrizni, hogy a halacskák fluoreszkálnak-e, kiderült, hogy valaki kicseréltette a yfp filtert cfp-re, így nem tudjuk megnézni az expressziót. persze mariamot, az egyetlen embert, aki cserélhet filtert a mikroszkópokban, nem lehetett elérni, de az azért kiderült, hogy markó kérte őt meg, hogy cseréljen filtert.
mindegy, átmegyek a halházba, mondtam én, de ahhoz persze kellene hungarocell doboz, amit drágalátos főnököm mind elvitt, mehettem le a garázsba, hogy ma megint szerezzünk egyet. át a halházba, ahol a három kibaszott fluoreszcens mikroszkóp egyikén sincsen yfp filter, valaki azokat is mind cfp-re cseréltette, ergo szintén nem látni semmit.
el sem tudom mondani mennyire pipa lettem, ez így egy fél óra alatt kicsit sok volt, majdnem elbőgtem magam, mikor jochen rákérdezett, mi a helyzet...
rég nem tudtak a srácok ennyire felbosszantani...

legújabb hasfájásom

eléggé ijesztő, mert múlt kedden a doki azt mondta, hogy elkezdett vékonyodni a méhnyak, ez ugyan normális, és minden oké, de azóta naponta párszor érzem azt, hogy összehúzódik a méhszáj környéke - vagy valami akörül. és az nem egy vicces érzés, kábé akkor jelentkezik, amikor megyek, és akkor éppen csak úgy tudok menni, mint aki beszart.
szombaton, amikor a szüléselőkészitőn voltunk, elisabeth körbekérdezett mindenkit, hogy ki érzi a méhösszehúzódásait. én mondtam, hogy nem érzem, hogy mikor keményedne meg a hasam, vagy hogy összehúzódna-e, csak ezt, ott alul, mire azt mondta, hogy van olyan nő, aki nem érzi, de amúgy meg próbáljak meg ne nagyon rohangászni, és többet pihenni, vagyis nem hangzott nagyon megnyugtatóan.
aztán ma végiggondoltam a dolgot, és ezek a furcsa fájások azóta vannak, (azon kivül, hogy a doki megvizsgált) mióta elfogyott a magnéziumom, amit szeptember óta folyamatosan szedek. szóval öngyógyító kúrába kezdtem (szerencsére recept nélkül lehet kapni ezt a lóadagot is), és reméljük, hogy csak ez a fájó izék oka.
de azért egész hétvégén pihiztem, még ma is otthon maradtam írogatni. (vicces egy dolog egyébként, hogy mindketten itthon vagyunk, és dolgozunk, csak ebédidőben kimegyek a konyhába, elkergetem az asztaltól sosót, megterítek, és együtt kajálunk. de jobb lesz beleszoknom, mert két hét múlva már nem járok be dolgozni, és egész januárban egymás nyakán leszünk naphosszat. azért már várom.)
holnap azért bemegyek, elvégre itt van feri, és holnap 11-kor előadást tart a témámról :)

komódosan...

kellett egy kis idő, mire eljutottunk oda, hogy végre elszánjuk magunkat a döntésre.
és akkor, amikor ez a kis idő letelt - lassan most már nekiállnék kismosni a babarucikat, de ahhoz nem ártana valami, amibe majd a tisztákat be tudnám rakni - nekiálltunk nézelődni az interneten meg persze a környező boltokban. végülis - hála az ikeának, hogy nincs nekik már sem komódjuk, sem szekrényük, amit mi jó szívvel megvennénk, meg a bababoltnak, hogy saját szemünkkel láttuk, milyenek a neten képen látott dolgok valójában, emellett a pelenkázónál és kispolcnál maradtunk:

sosónak ugyan volt még egy másik választottja, ami igazából a szíve csücske lett, de annyira drága és annyira január közepére ígérték csak, hogy inkább lebeszéltem arról, és választottam ezt a szép kis sárgásat.
szerdán megyünk, és elhozzuk a komódot, és megrendeljük a falipolcot meg a polcos szekrénykét.
babakocsitéma egyelőre hanyagolva, most éppen két babakocsi áll lenn a pincében, mindkettő nagyobb gyereknek, de van hordozóerszényem, az csak elég addig, amíg dönteni nem tudunk, hogy akkor mitishogyis...

kissé megkésve...

asszem egy jó féléves szívás után nyugodtan mondhatom, hogy a dolog, amiről a levél szól, nálunk nem működött, akkor és azután sem, hogy három hetet elvacakoltam Marseilleben, de ezzel a vektorral nem volt szerencsénk, semmi nem ment bele, és miután számtalanszor felvetettem, hogy esetleg-e nem lehet-e valami hiba a vektorban, íme a kissé elkésett tájékoztató körlevél....
csak azt nem tudom, hogy erre most mit is reagáljak...

Dear Gateway Users,
Did you try to use the pDONR-P4R-P5 from the release, involved in the BP reaction to get an entry clone pENTRY-R4-basal promoter-L5 ?
If yes, did you get troubles??? :'(
It could be that this clone carries the wrong sequence. So if you use it or plan to use it, please send me a message I will send you DNA.
Sincerly
Agnes