itt vagyok fáradtan, éhesen, dühösen, és rámtört a bőghetnek, mint mindig, amikor kibaszott sok melóm van valamiben, amiből semmi nem jön ki. persze egy kibaszott frakcióban sincs fehérje, szar az egész, valahol eltűnt, és persze szombaton jönnek a délafrikaiak, jövő héten már kéne ezzel mérni.
utálom ezt, baszki, április óta mondogatom, hogy meg kéne csinálni ezt az izolálást, de nem, az utolsó hétre kellett ezt halasztani, úgy, hogy ki se próbálja, jó-e az a szar készülék.
elegem van.
nem bírom ezt. egyszerűen nem bírom elviselni, ha valami nem megy. illetve, hogy semmi nem megy.
az egész kurva életemben semmi nem működik.
semmi.
az egész egy kalap szar.

de hát a gotánprodzsekt is buzi!
hát igen, most őket hallgatom, ők zenélgetnek, a gotángotángotán, jóhogy nem kecsír a nevük :)
ma én vagyok a soros, tegnap este, mit este, ötkor leléptem eszterrel meg tamáspéterrel sörözni, később jött brigi is, perszehogy ludovika, perszehogy nécsör, bebasztam, mint atom. szóval csabi egyedül maradt itt benn éjfélig, ma meg ö ment haza előbb, család meg miegymás, én sem örülnék, ha a pasim egy álló hétig éjfélkor jönne haza, aztán én meg legyek jófej.
szóval most megy a hidroxiapatit oszlopos fplc, jönnek a kicsike frakciók, hálistennek ez most működik. mennyit szívtunk tegnap is meg ma is basszus ezzel a vacak kromatográfiás cuccal. két éve használták utoljára, és persze gondolom hagyták úgy, ahogy volt, tisztítás nélkül rohadni az egészet. nem csoda, hogy beszart a pumpa (nem annyit mért, mint kéne), beszart az UV-detektor, beszart a konduktométer, még szerencse, hogy tegnap csabi valahogy kihámozta a frakciók közül azokat, amikben a háespé kilencven van. ma megpróbáltuk kipucolni még jobban a cuccost, a pumpa így rendbe is jött, de az UV-detektor ugyanúgy szar, át kellett kötni a másik masinának az detektorát, össze-vissza van kavarva mindkét rendszer, remélhetőleg valami működőképes hibriddé.
szóval most ülök, és várok, mint reggel a vizsgán (persze erre a hétre osztottak be három vizsgára ülnöknek, ebből a hétfőt elcseréltem), csak ülök és várok. na jó, a vizsgán tudtam olvasni, rutinos csóka vagyok már, vittem könyvet (Mrozek), most meg lehet zenét hallgatni, meg netezni. aztán majd ha fut a gél, talán a holdudvarba is kinézek, eszek olyan pitás csirkés cuccot, az fincsa, csak folyik mint atom.
tititirimtim tititirititim
pam pam pam pam buenosaires pam pam pam pam santamaria
tirötirötirarám
ez a kedvencem, igen, ez most haddszóljon

folytköv
Szia Éva!
Hétfő délután - kedden Pesten leszek egy workshopon. Ráérsz esetleg egy kávéra vagy egy sörre? Egyébként lehet, hogy téged is érdekelhet. Mellékelem a programot.
Üdv: Szabados Laci
A program, benne sárgával kijelölve a neve :)
Retreat in Budapest 2004
Monday, 5th July
Openning talk
17:00-18:00 Bela Novak Mathematical modelling of the cell cycle
Session 1 Cell biology, Arabidopsis T-DNA mutants
18:00-18:10 John Doonan Introduction
18:10-18:30 Matthew Tomlinson Systematic determination of protein localisation in Arabidopsis cells
18:30-18:50 Andrey Korolev A novel family of microtubule-associated proteins (MAP)from Arabidopsis
18:50-19:10 Laszlo Szabados T-DNA mutant collection, activation tagging
19:10-19:30 Discussion

Pofoneccerű, ócó, kicit cípős, de finom, nadon finom, szőt, grillpartira iszteni: japán dömbéres cirke
kell hozzá:
- egy csirkemell, felaprózva kockákra, meg egy kevéske csirkemáj, ha nincs jó egy kis békönszalonna változatosságnak,
a páchoz:
- fél deci rizspálinka (nálam csak rizsbor volt, de azzal is isteni)
- fél deci szójaszósz
- bors
- reszelt gyömbér (minél több, annál csípősebb a dolog)
pácolni kell jó sokáig, majd felszúrni a mellkockákat meg a májakat/szalonnát váltakozva, és grillen megsütni.

isteni, irtózatosan fincsa :)

és igen, és megvan a kis hamis háespé, és szép, és jó, és akkor holnap folyt köv, még három nap megfeszített meló, hogy csak ő legyen, mert csak egy maradhat. addigra megszárad a köpenyem is, amire most borult rá az ecetsavas festéktelenítő.
és most irány a pékség, jön a megérdemelt jutifalat. vagy legalább zsömle a világ legfinomabb kecskekamamberéhez.

hát, ezen a héten hosszú műszak van.
reggel nyolckor kezdtük, és még mindig tart. lassan tíz óra van.
már megöltünk tíz patkányt (na jó, nem mi, anti vágta le a fejüket egy rozsdás ollóval, basszus, nem bírok odanézni, amikor vágja, brutális), kiszedtük a májukat, összevágtuk apróra, aztán összeturmixoltuk, aztán megpottereztük, aztán lefugáltuk, aztán megszűrtük, mert a zsír kiült a trutyi tetejére, közben összeraktuk a kromatográfiás cuccot a hidegszobában, aztán szép lassan hozzáadtuk az ammóniumszulfátot a trutyihoz, aztán még keverődött a hidegben, aztán megint centrifugáltunk, közben mostuk a butilszefaróz oszlopot vízzel, húszszázalékos etanollal, pufferrel, puffert csináltunk, péháztunk egész nap, aztán felvittük a mintát az oszlopra, aztán leszedtük, gyűjtöttük a frakciókat, közben gélt öntöttünk, aztán most meg felvittük a második csúcs frakcióit gélre, közben markert kellett készíteni, meg futtatópuffert, meg hétszázalékos ecetet a festéshez...
még leírni is hosszú.
hátmég végigcsinálni.

Élősködő Évák

Jamada Maszahiro, a tokiói Gakugei Egyetem szociológusa egy új elnevezést talált a jelenségre. A parazita szinglik kifejezés azokat a fiatal nőket és férfiakat írja le, akik - minden külső kényszer ellenére - szüleikkel élnek, akik gyerekkorukhoz hasonló kényelmet biztosítanak számukra, ugyanakkor már önálló jövedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy luxuscikkeket, drága, divatos ruhákat vásároljanak, és rendszeresen utazzanak, szórakozzanak. Jamada szerint az "örök parazita szingliség" elsősorban a nőket fenyegeti, miután a fiatalemberek többségének a munkahelyi karrierépítés igen nagy felelősséget és önállóságot követel, előbb-utóbb szűkösnek érzik a szülői fészket.
Mindazonáltal elgondolkodtató, hogy a kifejezés olyan népszerű lett, hogy egyedülálló nők előszeretettel írják névjegyeikre: "parazita szingli".
ööööö

szívembe zártalak

Date: Fri, 25 Jun 2004 17:57:30 +0200 (CEST)
Subject: Re: [Agora] Es Ti mit gyujtotok?
From: papo@tilos.hu
To: "Tilos Agora"
> - elromlott olcso gagyi karorakat (hatha szetszedes...
mar ezer' a szivembe zartalak!
p.

Welcome! This is the home of Dublex Inc.
SECTION: 03 Welcome to the Dublex Inc. diary!
Peep into our world - we?ve got photos and comments from the road, the studios, etc. Get our tour dates and release information.
DATE: Friday, 25.06.2004
SUBJECT: Mokka Cukka
IMAGE:
LOCATION: Budapest/Hungary
CONTENT: Flo's gonna rock the crowd at Mokka Cukka. Thanks for the invitation! See ya there :-)
hát, erre nem akart kijönni velem senkise
és csak kinézni, hogy milyen a buli, kicsit messze van
sajnálom, hogy kimaradt

tegnap bébével kikerekeztünk a mokkacukába, hogy nagakevin zúzást tegyünk magunkévá, de a szigetbejárón egy cetli fogadott minket: ELNÉZÉST KÉRÜNK, MA ESTE HÉTTŐL MAGÁNRENDEZVÉNYT TARTUNK. MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNJÜK. MC
vazzátok meg, ez nem fer, kikerekezni a világ végére egy ilyen cetliért?! szemétség.
így hát fogtuk magunkat, visszakerekeztünk a margitszigetre, ahol bébé mutatott egy jópofa parkos részt, játszótérrel, vanília égbolttal, csodás volt, meg vicces, csak az a sok hülye kis szarság nem kellett volna :)

amikor már túl sokan voltak, meg már hideg is lett, benéztünk a csa3 kertbe, ami megagáz ultrasznob hely, de sikeresen megtudtuk, hogy a különrészen ákos szülinapját ünneplik, és ennek örömére olyan grillcsodákat sütöttek, hogy nyálam csorgott, komolyan, erre a srác, akit faggatam, aszonta, menjetek be, egyetek nyugodtan, egyébként isteni.
hezitáltunk, sokat, bébé beparázott, hogy nem mer bemenni, aztán végülis rávettem magam, bementem, dumáltam a szakácssráccal, egykét arccal, kaptam körriscsirét meg mézesmustáros húst, meg salikat, maga volt a világmindenség összes gyönyöre. aztán nem akaródzott táncolnunk, mert olyan gáz sznob arcok voltak ott, hogy szép lassan leléptünk. sebaj, majd ma este...

eddig a konferenciarol 20 embert tamadtak meg keselosok fenyes nappal, ez 5%-os arany, ugy, hogy mindenki tudta, hogy milyen durva itt a varosi dzsungel. basszameg, ne gyertek ebbe az orszagba. legalabb 10 evig nem szabad. szeretnek hazamenni a nyugodt hatodik keruletbe. felek.

ma is voltam úszni, leúsztam a kilométert, szaunáztam, sőt, még napoztam is tíz kemény percet. ez tényleg már a tűrőképességem határa :)
kicsi az uszodások világa, komolyan, ma radabalázst váltottam a medencében, ő a konczos munkatársa az élettanon, akivel sífutni jár, mellesleg boross régi haverja :)
most este megyünk évfolyamfocinézésre a platánosba. rájöttem, hogy ezek a focimeccsek érdekesek, nézhetők, lehet rajtuk izgulni, tényleg. na, de most komolyan, tényleg.

na, hát, ugye már a hétvégén is teljesen tropa volt a hátam meg a derekam meg a nyakam meg a vállam, és persze a talpmasszázs is jólesett volna, ha van valaki aki erre hajlandó, ígyhát már a hétfő reggelt is úgy terveztem, hogy az usziban kezdek, de mivel a felkelés sem igazán ment, maradt a késve munkábajövetel. de ma reggel aztán felkeltem jó korán (hétkor), felpattantam a fekete paripára, és elmentem úszni. miközben usziztam a két megmaradt sáv egyikében, elmerengtem azon, hogy milyen vicces lenne elhívni a petykát vagy bébét úszni. hogy tök jó lenne velük rötyögve úszni. motiválna, biztosan. hát és akkor balra nézve ki látok? bébét, úszószemüvegben.
- bali? bali! - szólok neki félve, merthát persze eszembe jutott, milyen ciki, ha nem ő az.
- igen? - néz rám, miközben lerí róla, hogy a fejében ez jár: miaf van már, kiez, mitakar, haggyámá békén hüjepicsa, nemismerkedek.
na és akkor megismert, és egymásra nevettünk, hogy már megint milyen kicsi a világ, és mi milyen viccesen pont ma mentünk el sok idő után újra úszni, és pont háromnegyed kilenckor egy sávban, egymás mellett úsztunk.
és tényleg. íme egy újabb bizonyíték arra, hogy minden mindennel.
és ez bizonyíték, nem ígéret.

kicsit piszkosul fáradt vagyok. már kezdek besokallni a minden estés stefán-szórakoztatástól. csütörtökön voltunk az akkor megnyíló sarkudvarban nusival hármasban, söröztünk maroyákossal meg tomanekkel meg mihaellel, néztünk focit és hallgattunk suhaidot. pénteken julával hármasban kimentünk a mokkacukkába, kejzershurikenre, ambi nem volt sehol, de hideg az bezzeg volt, meg tök pangás, meg persze részeg tomanek, aki megint felemelt, és ünnepélyesen kijelentette, hogy nem megyek haza, mire én azt mondtam, hogy de, erre aztán még ünnepélyesebben kijelentette, hogy akkor ő most lóg nekem egy punnyadással :) szombaton julánál lecsót főztünk, én meg vittem epres sütit, aztán kimentünk a hídünnepre, ahol összefutottunk judittal meg annamariékkal, aztán megjöttek veráék, de aztán lemaradtak, mi meg felmentünk a várba, aztán meg lementünk a dudgigzsúfolt ráckertbe, ami nincs zárva, sőt. tegnap este meg a presszóra elhozta stefán három kollégáját, és a film után beültünk sörözni a ferencjóskába. mára szabit veszek ki. nem akarok ma is hullafáradtan vigyorogni. meg a tegnapi viccmesélés kifejezetten nem volt valami feldobó dolog... főként nem a biológusvicc.
- mit mond egymásnak két biológus?
- ?
- egy sültkrumlit kérek kecsappal.
ugye hogy nem vicces? egy csöppet sem. főleg négy elméleti matematikustól nem.

nagyinak igazán jó érzéke van az abszurdhoz. komolyan, eldobom az agyam, annyira eszement helyzeteket produkál. tisztára olyan, minta vudielen magyar reinkarnációja lenne. a legutóbbi helyzet:
jön szembe a folyosón, kezében két emberesen leszelt, legalább öt-tíz centi vastag szelet kenyér.
-szia
-szia
-kérsz?
-mi ez?
-friss kenyér a pékségből.
-jó, egy kicsit.
-csak akkor adok, ha én adhatom a szádba.
-??!! na jó, akkor azt a kis csücsköt kérem. te, kisebbet, ez nem fog beférni a számba!! kössz.
-szia
-szia

Ami a moziünnepbe belefért:
Az utolsó hárem Özpetektől, ami istenien finom és szép, és maximálisan profi volt. Vagy egy tíz percig agyaltam, hogy a főszereplő lány honnan ismerős, de aztán leesett, hogy a


A Kőtutaj már nem volt annyira jó választás, gyenge volt, na. leggyengébb a sztori volt gyenge, mármint hogy az ibériai félsziget leszakad, és elindul a tengeren, meg hogy meseszerű dokumentumfilmnek próbálták eladni. Az idővel nem tudom hogy mahináltak, egyszerűen nem volt időkonstrukció a filmben. Zavart nagyon.
és persze a presszó.

"Presszó. Máshol ilyen nincs. Sajátosan magyar jelenség. Talán a háború elôtti híres kávéházi világ kommunista transzformációja hozta létre; itt egy helyen lehet kapni mindent, amit cukrászdában, kocsmában és kisvendéglőben adnak. Puncstortát, Unicumot és tojást pohárban. Tojást pohárban: toj. poh.-ot, a legjellegzetesebb presszó-ételt, amelyet máshol hiába is keresnénk. Mára persze alig maradt presszó a belvárosban. Vagy elit kávéházak, vagy egyetemi törzshelyek, vagy egyszerű kocsmák váltak belőlük. Talán csak az egy Bambi presszó tartja magát.
Pedig a presszó a legdemokratikusabb vendéglátó-ipari létesítmény. Itt minden társadalmi réteg megfordul. A munka előtti pálinkáért betérő munkástól az olcsó kávéját szürcsölô egyetemistáig és a magán- és üzleti ügyeit jobb híján itt intéző vállalkozóig. A presszó intézményének ez a sajátossága különösen érdekes, hiszen a társadalom egészét lehet egy presszó bemutatásával reprezentálni. A presszó a társadalom mindenkori keresztmetszetét adja.
Sas Tamás Presszó című filmje, amely az 1998-as év legnagyobb meglepetése volt, szintén keresztmetszetfilm. A különböző társadalmi rétegekhez tartozó szereplőket azonban nem a trükkös cselekményvezetés foglalja egy keretbe, hanem egyszerűen a helyszín: a presszó. Ezen a ponton válik fontossá az, hogy egy presszóban - ellentétben például egy sörözővel, egy kávéházzal, egy kocsmával, egy cukrászdával - a vigécektől a bérből és fizetésből élő polgárokon és az egyetemistákon keresztül a félalvilági figurákig mindenki jelen lehet. Az összekötő kapocs, amely egy keretbe helyezi e különböző embereket és jeleneteket, tehát maga a presszó.
Sas Tamás filmjének társadalmi keresztmetszet jellegét tovább hangsúlyozza az a technikai ötlet, amelyet első helyen szokás kiemelni e film kapcsán. A kamera ugyanis nem mozog. Ott áll a presszó egyik asztala előtt, rögzítve azokat a szereplőket, akik épp az objektív előtt vannak. Ez a megoldás persze elsősorban azt szolgálja, hogy ne kelljen a drága plán- és helyszínváltásokra pénzt költeni. Ennél fontosabb azonban, hogy explicitté teszi a film keresztmetszetjellegét: aki bekerül a képbe, aki a kamera előtti asztalhoz ül le megbeszélni lelki életét, az a film szereplőjévé válik. "

Kedves Éva!
Örülök, hogy az IBM hajón tudtunk egy kicsit beszélgetni. Kellemes este volt, köszönöm a társaságot, és a türelmed.
Másnap délelőtt még beültem okosodni egy kicsit, fél sikerrel. Mostmár (csak) az a kérdés, hogy az IBM a laptop-szerű jegyzettömb után igazi laptoppal (vagy valami hasonlóval) hajlandó lesz-e támogatni bennünket. Bár azt hiszem addig még sok víz fog lefolyni a Tiszán (Dunán) amíg úgy gondolják, hogy jobban kinyitják a pénztárcájukat.
Sok sikert és kellemes nyarat kívánok!
Szabados Laci

Kedves Laci!
Köszönöm a jókívánságokat, meg a hajós estét, ritkán adódik alkalom arra, hogy jót beszélgessen az ember olyan emberekkel, akiket addig nem igazán ismert, úgyhogy én is köszönöm a kellemes társaságot.
Remélem adódik még ilyen alkalom.
Minden jót a nyárra, jó munkát, aztán kellemes pihenést!
Éva

Szia Éva!
OK, majd kereslek es ha Pesten járok, felhívlak. Ha ne adj isten Szegedre vetődnél, szólj! Hajós vacsorát nem tudok garantálni, de egy fagyit vagy sört igen.
Üdv:
Laci

voltam ájbíem konferencián. az ájbíem és az élettudományok. ez volt a címe. vicces volt, mert a biokémiai szekció apraja-nagyja ott volt, köztük medve, attila, szabadoslaci, a kisduda, a biokémtanszék, pattyiék, lángandris, meg a genetikatanszékröl azok, akik kimentek gödöllöre. nem volt túl nagy szám, de végülis nem volt szar, az esti hajókázás meg kifejezetten mókás volt.

főnök bekattant. tutira. jó, az tényleg durva volt, amikor kiderült, hogy sredinek nem volt jegyzőkönyve. hogy csak cetlikre jegyzetelt, aztán meg beírt mindent a gépekbe, amik elég sokszor beszartak, van olyan, aminek a vincseszteréről az adatokat szépen lassan kis adagokban lehet már csak lementeni. okés, hülye volt a gyerek, ezt eddig is tudtuk. de velünk többiekkel miért kell szivatózni?
főnök még úgy két hónapja elküldte az általa (vagy ki tudja ki által) tervezett jegyzőkönyv oldalának prototípusát: egy bekockázott lapot, aminek a tetejére oda van írva a főnök neve, az intézet neve, a dátumnak hely, meg az oldalszám, alul meg két kipontozott hely két aláírásnak. merthogy minden nap este alá kell írni a jegyzőkönyvet, plusz alá kell valakivel irattattani, ellenőrzésképpen. persze. nincs semmi pénzünk, de majd nyomtatunk nyomdában!!! kockás füzetet. nem okos, mondaná peti. meg minden este aláiratattjuk valakivel. ismételten nem okos. az meg, hogy azokat a kockákat, ahová nem írtunk, tollal ki kell húzni, szintén qrvára nem okos. hogy lehet egy ilyen kisatírozott izén kiigazodni? sehogy.
két hete sikeresen lebeszéltük főnököt néhány elszállt ötletéről, de az aláíráshoz meg az aláíratáshoz ragaszkodott.
a jelenlegi helyzet: kata vett húsz olyan fűzött műanyagborítású puhafedelű kockás füzetet, mint amilyeneket én használok (bele van nyomva, hogy 100 lap, és látszik, hogyha kitépsz belőle), oldalszámozó még nincs, de majd az is lesz, pecsét már van az elején. bravó, éljenéljenéljen éljenkunkori.
ismételten volt egy felesleges hiszti, és ismételten bebizonyosodott, hogy évike az okosügyes jófejkiscsaj, aki pont úgy vezeti a jegyzőkönyvét, ahogy kell. mert az egész vita végeredményéből született konszenzus = évike jegyzőkönyve + oldalszámozás.

Szép film ez. Nagyon szép. Nem akartam hinni a szememnek. Hogy így is lehet élni. Lehetne. Ha. Mindig van egy ha. Sosem elég az, amink van. Sosem. Milyen ember lehet az, akinek elég inger az, ami belőle fakad? Akinek elég inger az, hogy ilyen helyen él? Nagyon jó kis film ez. Nyugodt, higgadt, bölcs, rámutat az emberi gyengeségre, butaságra, kegyetlenségre, melynek sosincs vége. Vajon mennyit kell hibázni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember?

'TÁNCTERÁPIÁra akarok menni, utaljon be legyen szíves.'...eltáncolod az álmodat, a véleményedet, bármit...
szomorkásan vidám, megható, emberi, esendő, de legfőképpen meglepően őszinte volt mindenki tegnap petyka lakásavatóján. igen, ez a lakásavatók hétvégéje volt, eszpéék szombat esti bulija után vasárnap délután petyka lakását avattuk öten, aztán meg csak négyen. petykáét, aki olyan kajákat varázsolt elénk, hogy majdnem leestünk az asztal alá. a legjobb a tojásos (asszem tükörtojás) alapokon nyugvó joghurtos cucc volt, aminek a tetején pirospaprika mosolygott, és jócskán látott fokhagymát is, mielőtt az asztalra ért. a legbizarabb kaja címet a hagymás narancssaláta kapta, de ízre flitteres ötös volt az is. jó volt még a klasszikus görögsali, meg a rántott cukkini, amit a fokhagymás joghurtos cuccba mártogatva kellett enni, meg persze a barna rizs is. a tiramisu meg egyszerűen hallatlan, csak egy csöppnyit maradt el az enyémtől, de tényleg csak egy csöppet.
...agresszív vagyok. az egyetlen pozitív dolog, amit a pszichológus mondott, az az volt, hogy az emberekkel alkotott kapcsolataim normálisak. az egyetlen...
najó, ez csak a kaja része volt a dolognak. a beszélgetés, basszus, az tényleg durva volt, szinte csoportterápia. durva, de pont olyan emberekkel dumáltunk nagyon nagyot, akikről már lemondtam ilyen szinten. akikről azt hittem, hogy velük nem tudok őszinte lenni, ők meg nem akarnak, sosem akartak. de nem. nem tudtak. megadurva.
...néha azt érzem, hogy egy pallón járok, egy vékony pallón, amikor tudom, hogy rám figyelnek, és hogy nekem mondanom kell valamit, és akkor nem tudok már másra figyelni, csak arra, hogy figyelnek, válaszolnom kell, a mondandómra már nem...

reggel konkrétan nyolckor keltem, kimentem a konyhába, kiakadtam, mert anyám a két napja becukrozott, levet eresztett és mármár buggyanásnak indult eperrel ismételten nem csinált semmit, szóval kiakadtam, és nekiálltam lekvárt főzni. mire elkészültem, megreggeliztem, és elkezdtem volna fürdeni, megcsörrent a telefon, hogy ma vizsgáztatok, vagyis csak ülnök vagyok, és már egy fél órája ott kéne lennem, balhé van, teperés be. az egyébként édes aranyos humoros jópofa miki a fejemet vette, bedöngölt arccal a szarba, hogy ezt hogy képzelem, neki kellett helyettem ülnie, míg a srácok tételt írtak, neki, helyettem, értem, érzem a hangsúlyt, jogos a letolás, de a lábbal tiprás és megalázás talán egy kicsit sok. nem, nem kell elnevetgélni a linkségemet, én ezt nem kérem senkitől. csak legfeljebb azt, hogy ha beismerem, hogy hibáztam, csak én, senki más, bocsánatot kérek, és legközelebb mélyen koncentrálva odafigyelek, akkor miért kell tovább anyázni...a helyzetkomikum persze nem hiányzott, sas, aki vizsgáztatott, szintén elfelejtette ezt a napot, mondjuk ő reggel nyolctól a szobájában volt, őt nem hívták fel, perig ő kivételesen egy olyan vizsgáztató, aki hajlandó ülni is. namindegy.
az egészben az a leggecibb, hogy ezen a héten persze a miki szobájában levő qrva hangos temperálóval működő luminométerrel kellene mérni, amihez az egyik küvettának a sarkát letörtem, baszki, elegem van, nincs kedvem megalázkodva felmenni, engedélyt kérni a mérésre, amit egy másik labornak csinálnék, akinek csaba ígérte ezt meg a nevemben. hányok ettől az egésztől, hogy nincs egy qrva műszerünk, hogy nekem kell szívességet koldulni a környező laboroktól, ha mérni akarok, ha péhádét akarok, egyáltalán. így nem akarok. utálom magam mások nyakrára tunkolni. utálom. menekülök ezektől a helyzetektől. és persze utálom, ha pikkelnek rám, egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel, legfeljebb elkerülni a konfliktust. az meg azt jelenti, hogy el innen.
és utálok itt benn bőgni, mert bárki bejöhet, és megint kenhetek mindent erre a qrva allergiára.
baszki, és reggel nem volt időm bevenni a zirteket sem.
akkor most legalább tényleg kenhetem az allergiára...

Sziasztok!
Nem tudom Csaba, elert-e Joska.
Az a kerese, hogy a ket tervezett labort mashogy osszuk fel. Ne 30+30 negyzetmeter legyen hanem 45+15. Az a helyzet allt ugyanis elo, hogy az intezet minden laborja 30 negyzetmeteres es o szeretne ha nem egyforma kockak lennenek mindenutt. En ugy veltem ezen nem erdemes frontot nyitni. Igyhat arra kerlek benneteket, ha majd szukseg lesz ra tervezzetek at a 30+30-at 45+15-re.
Reszvetem...
egyben bizzatok: ez nem az utolso...
Szeretettel:
Peter

hú, hát ma reggel sem volt kedvem felkelni, nemhogy bejönni, hátmég dolgozni. de aztán mindhárom sikerült, és végülis nem is volt annyira szar dolog felkelni (már úgyis kakilnom kellett), bejönni (útközben vettem narancsot A TRAFIKban A NÉNItől), sem pedig dolgozni, bár ez utóbbi ment a legkevésbé lelkesen, de az erőltetett kezdet után a bevett rutin vette át a terepet, és végülis elég nyugisan katával beszélgetve telt el a nap meg a radioaktív átépéázos kísérlet.
most már kész vagyok, mindkét vékonyréteg végigfutott, a második ugyan még szárad, de asszem lassan hazamegyek. majd holnap berakom a leolvasó kazettába, meg beszkennelem. vagy hétfőn. még meglátjuk.
hjaj. nincs kedvem kibringázni a szigetre, sem pedig szalonnát sütni a többiekkel, a velvetes baszakodáshoz, a sok tiptop trendi csinpicsával meg főként nincsen hangulatom. nem is értem, hogy detti miért lelkesült be annyira ettől. mindegy, nincs kedvem megérteni őt sem :)
rendet kéne rakni a szobámban, mosni kéne, mert persze újabban megint csak én mosok mindenkire, aztán meg Mrozeket olvasni. folytatni a Lolot, mert még ott vár a polcon két másik novelláskötete is, amik még ennél is jobbak, csak pont ezt kezdtem el, de nem baj, mert így pozitív lesz a végkifejlet. ja, és még három novelláskötete jelent még meg, na azokat meg még meg is kéne előbb venni.
véletlen ez a lengyelmánia egyébként. már régebben megvettem a könyveket, csak most lett időm olvasni. meg a vasárnapi film is csak úgy véletlenül került a szemem elé. ha direkt lengyel cuccokra pályáznék, tuti nem menne. :)
mond ki azt, hogy zsubruvka

stefán, az igazi, mármint akit tényleg így hívnak, szóval máté svájci amerikai, vagy inkább amerikai svájci ivócimborája tényleg jófej srác. matematikus, de nem fafej, lazagyerek, ahogy jula mondta, szeret bulizni, szereti a sört, és úgy tűnik, bejön neki budapest. már amit mi mutogatunk neki. és hogy főzőklubbjuk is van, az külön pirospont. ma ezért jó kis vacsit kap ajándékba.

Kedden Bébével a ship factory island-en voltunk párbajozni. merthogy vett digikamot, és aszonta, kihív párbajra. már délután kimentünk, napoztunk a réten, sütit fotóztunk és szülinapi sünit ettünk, csokitotát, édeset és krémeset (most is látom magam előtt, hogy vigyorog, a foga csupa csokikrém, és aszongya: jó édes és krémes, hangsúlyozva, őszinte lelkesedéssel, isteni, hogy lehet ezen nem nevetni) szóval csokitortát, rajta fehér franciadrazséból kirakva, hogy BB. ettünk még olyan pékségből való sajtos csípős lapocskákat is, meg narancsos csokit. nade nem ezért mentünk ugye, hanem a megmérettetés, ugye, hát az volt a fő attrakció.
eredmény hírdetés: bébé győzött, mint mozigépész, isteni blervicsprojekteket forgatott, megzakattunk a nevetéstől, olyan jókat, meg a sünifotói neki jobbak lettek, mert látszik a süni nózija is, bezzeg nálam nem. az én kis masinám meg hát ugye optikában verhetetlen, olyan messzi dolgokról csinál piszok jó felbontású nagyítást, hogy csak na. születtek vicces képek még a mokkacukkában is, ahol a felolvasósrác, sanyi, és szaxiscsávó hármast felosztotta a favázas szerkezet, megadurva.
jó kis nap volt, bizony, jó kis zenével, jó szöveggel megsuhintva. csak a hazafele út ne lett volna olyan hosszú...

tegnap megtörtént a műtét. ami ugye nem az a kis szimpla nyisznyasz, merthogy csak az egyik heréje szállt le, hanem ultrahanggal meg kellett keresni a másikat, és hasfalat is nyisznyasz, hogy mindkettő kinn legyen egy kis szürke fémszínű tálcán.
amikor bökbandit műtötte nálunk a sági, aki házhoz jött, rutinműtét, tényleg, ha csak a herezacskót kell felvágni, a két gombócot kikapni, semmi az egész, pár perc, az altatás a legmacerásabb dolog, szóval akkor anyámmal elbújtunk a szobába, mert nem mertük, bírtuk nézni, hogyan veszti el szegény kiskandúr a férfiasságát és a büdösetvizelési képességét. így apám maradt ott a dokinál, aki ugye nem bírja a vért meg a kórházat, úgy anblokk, mert nagy a képzelőereje, és mindent átél, nos igen, apám konkrétan átélte a macskaherélést is, és elvágódott a padlón, amikor a doki a kezébe adta a nejlonzacskóba csomagolt heréket. az állatorvos meg nem tudott vele mit kezdeni. nem látott még ájult embert...
szóval most úgy volt, hogy akkor mindenképpen csinálják rendelőben, nélkülünk, jó, tudom, gázos dolgok ezek, de ha már együttélés, akkor nem jó a büdös kandúrhúgy. ez nem vita tárgya, lehetetlen meglenni olyan szagban. tényleg.
a sors fintora, hogy szegény cicus visszafelé a rendelőből, meg visszafelé az altatásból maga alá pisilt, még azt a jó kis büdöset, és a jó hosszú kis szőröcskéje most át van itatva ordenáré szaggal, és persze a friss sebe miatt most nem ajánlatos fürdetni. szegénykém, olyan kis sajnálatraméltó volt tegnap este pisisen, kábán, ahogy megállt az ajtóban, és úgy nézett, mint aki elfelejtette, hogy hol van, egyáltalán hova indult, meg még talán azt is, hogy ő kicsoda.
szegénykém.

szerintem igenis jó film volt ez
lassú, szemlélődő, mélázó, durva, de jó, ütősen jó film
nekemvaló

múltkor aszonta a fogorvos néni, hogy szépek a fogaid, laci, de...
szóval aszonta a néni, hogy örököltem valakitől valami csúnya gént, ami miatt nekem ilyen korán elkezdett sorvadozni az ínyem. hát és ez nincs az ínyemre. bizony. aszonta, hogy vegyek elektromos fogkefét, meg szájzuhanyt, orálbé, braun. aha. megnéztem, és helyből a fal adta a másik plafont, harminc kilóba fáj egy ilyen kombinált ketyere, ami mindkettőt tudja.
tegnap aztán jól kicseleztünk mindenkit apámmal, mert megvettük külön a szájzuhanyt tizenhétért, meg megvettük hozzá a legszimplább elektromos fogkefét, négyért. ez sajnos nem mér időt, csak forog, forog, nem megy magától jobbrabalra, csak szimplán mossa nekem a fogaimat, helyettem.
kipróbáltam, megyez, modern technika itt a számban, pazar dolgok ezek, csak egyet nem értek, miafasz kerül egy pumpán tizenhétezer forintba.

nem is írtam, hogy múlt szerdán, miután petykával megnéztük a franciaintézetes meztelennőcis kiállítást, egy kis gyomorbevéreztetés után eljutottunk a millenárisba, ahol pont ez fogadott minket:
Varga Filmklub: Animáció és horror
Raoul Servais: Harpya
Phil Mulloy: The Sound of Music
Quay Brothers: Street of Crocodiles
Jan Svankmajer: Down to the Cellar
Don Hertzfeldt: Ah L?Amour
Gahan Wilson: Gahan Wilson?s Diner
Paul Berry: The Sandman
Webster Colcord: Mad Doctors of Borneo
Voltaire: Rakthavira
Masayoshi Obata: Organ House
Vincent Lavachery: Gring Gallet?s Reward
Josko Marusic: Fisheye
Na ezek közül a Phil Mulloy volt a királyság, jó volt még a Quay Bros, bár egy kicsit kusza, izgis volt a pincés is, de a többi már sem nem volt vicces, sem nem izgis, vagy ironikus. pedig olyan jól kezdődött...

megyek, gyorsan megnézem az elbaszott képek kiállítását, a hórusz arcképcsarnokot. hátha felvidít.

asszem jobb, ha leállok ezzel a szarral, különben agybajt kapok.
ugye szerdán volta az a szép kis helyzet, hogy aszittem akkor jön a színházjegyes amálka, és egyenesen apámhoz mentem, mert persze nincs pénzem egy szál se, szóval legomboltam egy tízesre, és mivel ő is csak aznap kapott benn pénzt, mindezt benn a glédában vittük végbe.
aztán mikor beértem a laborba, aszonták, ácsi, csüccsle, nesze, itt van egy űrlap, rendezd be a leendő új épületben a laborokat, úgyhogy eszterrel csak néztünk egy darabig, szidtuk, akit értünk, hogy mekkora egy hülyeség ez így, alaprajz és méretek nélkül. hogy mondjam meg, miből mennyi kell, hogyha semmi leírás nincs hozzá, pölö hogy mi a külömbség a kézmosó, a mosdó meg az orvosi mosdó között, mekkora a kétmedencés mosogató, mekkorák a kicsi és mekkorák a nagy szekrények, mekkorák a laborasztalok, a polcok, mekkora a terem belmagassága, mekkorák az ablakok, hol vannak az ajtók, mennyi van belőlük...
őrület
totál agyleszívás volt, mire megalkottuk a 2 labort, a bacis, a déeneses meg a sejtes szobát, persze ráadásként kiadták, hogy adjunk javaslatot is a közös helyiségekre, mint izotóp labor és hidegszoba.
aztán csütörtökön jött az, hogy az irodákat is be kell rendezni, de addigra már csak én szarakodtam ezzel az egésszel. berendeztem aztán már simán azt a két irodát, ahol a főnök meg csabika lesz majd, be a két péhádészobát, be én. aztán meg ráadásként ágota rámtukmálta az intézeti állatházat is, hogy szedjem össze intézeti szinten mekkora kell, kinek milyen állat kell majd öt vagy tíz év múlva és hány db.
eszemmegáll, komolyan.
mire mindennel végeztem, előálltak azzal, hogy mégiscsak van alaprajz-tervezet, meg néhány előrajzolt labor- meg iroda-terv is, ezek közül kéne választani.
anyátok.
most kell ezt odaadni, mi? a tervek leadási határideje után két nappal?
idióták gyülekezete...

Sikeresen kiújult a szarkedvem meg az emberundorom, vagyisinkább az elegemvan mindenből és mindenkiből, haggyatokbékén, dögöljetekmeg kedvem.
itt abba is hagyhatnám...

a tegnap este? hát, a vodka elfogyott az biztos...
aldom az eget, hogy neked olyan jo, turelmes, es bolcs egyeniseged
valamint magas alkoholszazaleku italaid vannak

jaj, mit találtam, el ne felejtsem:
http://www.budgettravel.com/beijing.htm
na, most az van, hogy van egy hetünk arra, hogy mindent kitaláljunk, hogy mikor, hol, meddig stb, mert megjött a pénz, és el kell költeni.
szóval most mát tuti, hogy megyünk Pekingbe, azaz Beijingbe.
el sem hiszem, basszus

Krakkó alapjában véve randa, szürke, romos. Az óváros meg kaotikus, minden utcasarkon egy templom, amit annyira felcsicsázott a barokk, hogy megadurva. Jó, oké, a lengyel katolicizmusról már sokat hallottunk, meg persze a gótika végén, a barokk elején lett sok nemes, akinek sok volt a pénze, oké, mutassák is meg, de miért pont így? A vár szintén kaotikus, annyira eklesztiszkus, hogy az már fáj a szemnek. Minek az a szörnyű randa szürke modern épület oda a várudvarra? Minek az a sok rátoldás a katedrálishoz? Randa, ízléstelen. Hülyék voltak az építészeik, vagy nagyon megalomániások. A zsidó negyed meg egyszerűen lepukkant, mint a hunyaditér, pedig gyönyörű lehetne.
Hát látleletileg kábé ennyit Krakkóról.
Persze vannak nagyon szép házak is, de mellettük vagy az udvarukban van egy bedeszkázott omladozó másik, és ez annyira elveszi az ember jókedvét. Vannak nagyon kedves utcák, vannak irtózatosan szép visztulapart-részek, ahol csak bicajosok és gyalogosok mennek, csönd van, park van, zöld fű és sakkasztal. Ó, és persze vannak jó kis helyek, beülős, kiülős helyek, irigylem ezekért a krakkóiakat nagyon, sőt piszkosul, ide nekünk az alkimistát (istenem, miért pont krakkóban találtam meg a világ legjobb, legszebb, legharmonikusabb és legotthonosabb, na és legviccesebb kávézóját, sörözőjét?), azt a ráckertnél hússzor jobb kiülős kertes helyet, a régi zsidótemetőre néző teraszú ópiumot, aminek olyan fotelei és görbelábú kovácsoltvas székei, asztalai vannak, hogy hazavinném magát az egész helyet.
Hát igen, Krakkó egy jó kis diákváros, az éjszakai büfék, zakopinkák, zsurekek, azok feledhetetlenek. A legjobb rész éjszakai élet szempontjából a zsidó negyed. Vicces volt látni, hogy a móriczhoz hasonló körtér alakú piac büféi (ahol a lengyel feliratokból próbáltunk értelmet kicsikarni, aztán találomra választottunk kaját, de még milyen finomakat) éjjel is nyitva vannak, és kábé ugyanakkora sor áll előttük, mint piacnapon.
Ja, azt azért ki ne hagyjam, hogy totál véletlenül a negyedik európai sárkányparádéra érkeztünk, persze sárkány-felvonulással, tűzijátékkal és vidámparkkal fogadtak minket. Az megadurván vicces volt. Ahogy a kivilágított sárkányok ott úsztak zenére a visztulán, felettük puffog a tűzijáték... na az, édes volt, aranyos, kedves.
nem úgy, mint a pirat, amire felültünk. attól nem volt kedves, hogy a felénél csigalassúsággal ment fel, fejjel lefele megállt vagy fél percre. nem, az nem volt szép

ma este operába megyek
vagyis az operába megyek balettre
detti most sózott rám két jegyet ezerötért a seherezádéra
aludni akartam volna, de ez asszem kihagyhatatlan

kipróbáltam
igaza volt
a legistenibb és legviccesebb élmeny, amit valaha átéltem testápolás szintjén
marha viccesen bizserget, masszíroz, enyhén csíp is, de csak annyira, hogy jó legyen
marha jó
és tényleg nem kell utána testápoló, sem bőrfeszesítő, sem anyámkínja
az ember csak bedörzsöli magát az illatosított és növényi olajos brómos-jódos fürdősóval, lemossa, és már kész is
és ráadásul jó mindenre, pölö asztma, ízületi gyulladás, meg még nememléxem
annyira jó fej volt az a nő ott a sóbánya melletti boltban, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, adott kedvezményt, meg ha kettőt vettünk az illatosított olajos fürdősóból, adott mellé fél kiló natúrt is. és elmondta, hogy nincs még egy olyan város a világon, mint budapest. se koppenhága, se prága, komolyan, nincs egy olyan sem. persze ezt lengyelül mondta, és persze lengyelül magyarázta el, hogy mire jó és hogy hogyan kell használni a sót, de mindent megértettünk, mert amit nem értettünk volna, azt mutogatással kísérte, úgyhogy teljesen tiszta volt a kép.
wielickába hétfőn mentünk, amikoris a sóbánya világörökségbe vételének huszonötödik évfordulója volt, díszruhába öltözött bányászzenekarral, meg valami főmuftival, aki szerencsére nem okozott fennakadást. irtó érdekes, hogy ezeknek a lengyel sóbányászoknak volt erejük, kedvük, indíttatásuk, hogy bányászkodás után még kősóból szobrokat farigcsáljanak. és nem is akármilyeneket. és az sem semmi, hogy a főnökség ezt hagyta. nálunk a farigcsálókat rég kirúgták volna, ott meg büszkék rájuk. joggal. végre van egy normális nép is a világon.