Levelezni jó.
csak egy dolgot kérnék tőled
légy szíves ne fogd rám az egészet
nem miattam nézed a világot egy mogorva manó szemeivel, ez holtbiztos
egyébként köszönöm, de így józanul is csak ugyanazt tudom válaszolni, igen, jól vagyok. így egy röpke másfél éves mélyenszántó (és időnként idegesítően visszakéreckedő) depresszió után végre jól vagyok, amit azoknak az embereknek köszönhetek, akikkel pénteken és szombaton együtt láttál. és igen, jópasi tényleg jó pasi, mellesleg egyike azoknak az embereknek, akik olyan szellemi társaim (gondolom ezt nem néznéd ki belőle, de akkor is az), akikkel mindenfajta gátlás nélkül, őszintén tudok együtt lenni, beszélni, jólérezni magam, egyáltalán, ember lenni, anélkül,hogy a másik neme egyáltalán eszembe jutna.
de ha félre akarsz valamit érteni, csak nyugodtan, de mondom, ne kend rám a kiábrándultságodat és rosszkedvedet. önző dög vagyok, és nem kérek más szemétdombjából. igen, én is csak egy más embereken élősködő vámpír vagyok, aki úgy próbálja a világképét és a gondolkodásmódját szélesíteni, hogy új embereket ismer meg és kebelez be, de a mostani agyam, világrendem nem képed befogadni egy ölés-baszás binaritású gondolatvilágot. lepattan rólam, nem tudom hova rakni, igazából még csak ki sem akaszt, csak egyszerűen annyit tudok rá mondani, hogy én nem.
>Wow. Nagyszerű. Hajrá. Most ezt szerintem meg te nem hiszed, de nagyon teccet.
Emberről pedig nem nyilatkoztam.
Beeeee (nyelv kidug)!
>Annyit még árulj el, hogy mi az a csiburaska, mert itt halok meg, ha szótárazni kell. És benne se lesz, mert majd nem árulod. (Aztán rádcsapom az ajtót. Durr.)
>Én győztem. Ajtó megy.
most akkor mi van? ezt akartam, nem?
de.

Ultrahang

Végtelenül sokféle élmény ért a hétvégén. Szinte felfoghatatlanul, feldolgozhatatlanul sokféle. Párról nem vagyok meggyőződve, hogy pontosan úgy történt, ahogy emlékszem rá (kétséges P. kaján vigyora, amikor azt mondta Bébére a Bábszínházban, hogy jó pasi, és közben megbökte a könyökével a karomat), de hogy mi történt valójában, és mi az én elmém kreatúrája, végülis mindegy.
Először is ott voltak a zenék. Huh. Igen, jól mondta Petyka meg Bali, hogy továbbképzésen vagyunk. Iszonyatosan jó volt befogadni, átérezni, átélni, és persze látni ezeket a zenéket. Kész csoda volt például, amikor Tigrics meseszép zenéjére megjelent el?ttem a pénteki német faszi által használt borítógörbe generátor (na jó, igazából én a borítógömb generátort láttam, de az már majdnem az, nem?), de az sem volt semmi, amikor Bébével fáziskéséssel láttunk a Bábszínházban űrjeleneteket.
Aztán ott voltak az emberek. Az egyik oldalon azok az emberek, akikkel annyira jól érztem magam, akiket ott és akkor tényleg imádtam, nyál, nyál, satöbbi, na szóval hívjuk őket jóbarátnak (Bali, Bébé, Konczos, és Detti!!!!- iszonyat régen nem dumáltunk ilyen durvákat, nem voltunk ilyen közel egymáshoz), szóval annyira jó, hogy velük voltam, annyira feldobott, felemelt. A másik oldalon pedig ott volt a két fickó, a két elvarratlan szál, akik amúgy is össze vannak gabalyodva. Az az igazság, hogy nem tudtam kezelni őket. Egyiküket sem. P-vel nem akartam beszélgetni, főleg nem látva azokat a mélabús, világvége szemeket, amiket rám-rám vetett, de aztán persze nem bírtam nem megszánni, és odamentem hozzá, erre persze jól nekemszegezte a lelkiismeretbemarónak szánt nekedezmostjó??? kérdését. (aztán jól hozzátette, hogy nem ért engem. mert hogy szerinte én nagyon akartam valamit, csak hát lehet, hogy nem őt. - azért annak örülök, hogy nem kapott el az őszinteségi roham, és nem vágtam a fejéhez azt, hogy ezt mennyire jól érzi... vagyis nemtom, mennyire jó is ez... francokat, utálom ezeket a helyzeteket) R-val meg P. miatt nem tudtam beszélni, majdnem mindig együtt voltak. Vagyis ez nem igaz. Az az igazság, hogy a legutóbbi beszólásai után igazából nincs mit mondanom neki. (És ezt a pasit hagytad te futni???) Kivéve Bébé mondatát (Dugunk, vagy kérjek bocsánatot?), ha lenne merszem megkérdezni. De... De akkor megint előkerül a képben P.
Ördögi kör.
Felejtsd el őt, szabadulj meg a másiktól.
de akkor mi marad?
semmi.
a francba. mondatok zakatolnak a fejemben, amiktől nem tudok szabadulni, amiket nem tudok a helyükre rakni, mert lehet, hogy ez a helyük, lehet, hogy az... és főleg az nem hagy nyugton, hogy mi lenne, ha, sőt, mi lett volna, ha...

Apropó fotókiállítás.

Jaj, nem is meséltem egy csomó vicces dolgot.
Pl. ott van a péntek, amikor a trafós tánc (amit Zsófiék galád módon egy nappal előbb néztek meg) után Baliék vacsit rendeztek a tiszteletünkre (Mikinek, Suzénak, Spityunak meg nekem). Vicces képek születtek, na, szóval mókás kis kókuszleves, lilahagymás-zöldséges-csirkés mulatság sikeredett.
Aztán ott volt a szombat, amikor is jól kitakarítottam a lakást, aztán meg Nusi kérlelésére kimentünk Szentendrére megnézni egy szüreti mulatságon játszó rockbanda énekesét (nem mi találtuk ki), aztán egy állati jót partiztunk a wb-ban tibióta kedvenc zenéire. Vasárnap aztán jól megnéztük a Sándor palota helyett a Bp 1 napja kiállítást, kávéztunk, napoztunk, és a zsonglőröket bámoltuk. A legjobbak a hullahopp-tájcsis emberek voltak, komolyan.
Aztán volt még a hétfő, ugyebár, amikor is reggel úszásba menet biciklivel összefutottam Verával, aki biciklivel éppen munkába ment, aztán este megint jól találkoztunk, és ettünk ismét egy jót Zolcsinál.
Kedden este meg Balinál bohóckodtunk egy csöppet.
És akkor már meg is volnánk, itt a vége.

Olyan a nyakam, mint a Balitól kapott kézpompon. Éppen olyan vastagságban van a nyakam egy égő vörös sáv. Valami kiütött, és persze sehiol sincsen egy jó kis szteroidos kenőcs, ami levinné a gyulladást. És persze a ritteres dokinéni sem kenőcsöt adott, hanem egy lóadag kálciumszurit a bal seggembe, hogy aztán utána alig voszlotam magam ki a rendelőből. Csalódottan mondom, a nyakam ugyanúgy éget és viszket, mint a szuri előtt. Mindegy, a szederrel töltött túrógombóc egy csöppet azért kárpótolt...

"Képzeld, visszajött a depresszióm a tegnapi filmtől, egyfolytában sírok
vagy sírni van kedvem. Nem megyek többet moziba."
Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem szabad megtenni. Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem látunk. Vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudunk.
A tegnap este nem a Magdolna nővéreket kellett volna megnéznünk Nusival. Vagy neki is el kellett volna jönnie előtte a szellemkép diplomakiállítására, ahol Petykával jól bepezsgőztünk...

Paramanó, a kis ravasz, pont a 117-es próbálkozott be, kihasználva a feszült tegnap délutánt. Büszkén jelentem be: sikeresen összefogtam ellene, és csatát nyertem felette.

Így hirtelenjében nem is tudnék viccesebb dolgot mondani a rizstésztánál. Komolyan. A legviccesebb formája a lapos, kör alakú, palacsintára hajazó, amelyet meleg vízbe mártva egy medúza-állagú átlátszó, nyakló, kezelhetetlen trutymót kapunk, mely önmagával kibogozhatatlan komlexet képez szakavatatlan kezekben. Megfelelő előképzettséggel (SDS-PAGE, akrilamid gélelfó) rendelkezők azonban kezes bárányt tudnak varázsolni a makacs vizi szörnyből, amibe mindenféle csoda tölthető (a tegnapi tuti recept: darált csirke, káposzta, répa, fokhagyma, tojásfehérje), és hirtelen kisütés után máris élvezhető a friss, ropogós tavaszi tekercs. Természetesen a csigás tányéron körbe-körbe elkent csípős mangószószra tálalva, dartcozás után, a csukamónika énekiskola gálaestjével a háttérben.

Édenkert
Nem is meséltem, hogy múltkor, amikor Judit hívott borozni a Pepéhez, de nem mentem el, mert kimentünk Veresre locsolni, meg mert semmi kedvem nem volt jó képet vágni alig ismert emberekhez, jól berugni, aztán másnap szarul lenni, szóval akkor (múlt kedden) beültünk az Édenkertbe vacsorázni. Iszonyatosan régen nem éreztem olyan gasztronómiai gyönyört, mint amikor szétolvadtak számban a rockfortos csirkemell csíkok... Gyorsan visszaszívtunk minden szidalmat, amit a szombat esti lagzik alatt üvöltő szintipop miatt szórtunk rájuk egész nyáron. Vissza, bizony.

Wabisabi, a tavalyi év legjobb vega étterme, csípős forró tea, mezitláb. Először csak Verával, aztán amikor kihozzák a kicsit kiábrándító körris spagettit meg a meglepően finom sült rizstészta salátát, Judit is befut.
A rendrakásról meg a megtalált naplókról és elrakott emlékekről beszélgetünk, a terápiás és a gimis naplókról, a régi vicces levelekről, Andi elveszett humoráról, és a felejtésről. Főleg Verával. Vele még tudok.

Tessék, itt egy másik. Ezt legalább értem.
"Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteű lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen."

Nesze nekem levél. Csak azt tudnám, mit kezdjek vele. Csak tudnám, kinek, minek a csupaszsága, alázata...
Nem szeretem az íméleket. Túlkomplikálom őket, gesztusok, visszakérdezések nélkül elveszek a szavak közt.
Egy versben az a szép, hogy mindig másként értelmezheted, ha másmilyen hangulatban vagy. De egy levelet félreérteni, másként értelmezni... ajajaj, újabb para találtatott :)
"Viszonylag gyakran gondolok arra, hogy testem, ez a hűséges társ, aki megbízhatóbb barátom, mint a lelkem, és akit jobban is ismerek, voltaképp alattomos szörnyeteg, s előbb-utóbb széttépi gazdáját. Szófogadatlan, alattomos, kényelmes kutya.
A csupaszság láttán, amellyel csak a halál csupaszsága versenyezhet, az alázat láttán, amely a vereség és az ima alázatánál is mélyebb, ...
Ezek mondatok. Már fáradt lehetsz."

Még jó, hogy eszembe jutottak a kökörcsinek. Kár lett volna őket kihagyni az idén. Kihagyni azt, ahogy körbenézel azon a három kaszált réten, és a ragyogó napsütésben csak a tájat meg zöldet látod, de aztán odatéved a szemed egy árnyékos foltra, és meglátod a kis lila lényeket, aztán már rááll a szemed, és nem győzöl csodálkozni, hogy úristen, az egész rét lila, pedig tudtad, hogy mire számíts, hányszor láttad már ezt, és egyébként is, csakis emiatt jöttél ide, de mégis meghat, ledöbbensz, elámulsz, leheveredsz a fűbe, és mindegyiket egyenként megcsodálod.
És persze a negyedik fotó után vége lesz a filmnek, de kárpótlásként találsz pár gombát meg bítliszfejű makkot, és a koros hölgyek nyarához méltó melegben eszel egy szarvaspörköltet vagy egy cigánypecsenyét.
- Évike, csak össze ne keverjük a sört meg az almalevet!

A szombat, mint esemény eléggé gyengére sikeredett. Ezt mutatja az is, hogy a szombatban a legjobb a pilisborosjenői kirándulásunk volt, a felhős, szeles séta, a rohangáló kutya, a legelésző lovak, meg a sok-sok fotórakéredszedő színes termés.
A borfesztivál már hideg volt és drága, tömeggel, hülye kuponrendszerrel, és kisajnált francia sajtokkal. És persze a kobza savanyú haverjával, aki aztán egész este lovagnak hitte magát, kifizette a spagettinket, taxival vitt minket a kultiba, onnan meg a hatosé vonalán a blaháig illetve a királyuccáig. A kultiban meg persze nem volt minek, hanem 'csak' a globalizáció elleni tüntetés (ezentúl sosem megyek el sehova csak úgy, hogy aszongyák ez meg ez lesz...).
Jójó, azért Verával egész jól becsíptünk, ami nem egy rossz teljesítmény, de mint az említett példa mutatja, nem elég a jó estéhez.

Azt hittem, hogy aranyos, de rájöttem, hogy nem.
Többet vártam.
Lehet, hogy csak el vagyok kényetetve. Túl sok jó film után egy átlagosan jó irtó szarnak tűnik...
Vénusz szépségszalon.

TheoChem - Journal of Molecular Structure, IF: 1.
Sosem felejted az elsőt!

kvakkvakvakvakk pölölölö kvakvakvakvakk
kvakkvakvakvakk pölölölö kvakvakvakvakk
bugivugibugivugi dancing shues
make me queen for a night
bugivugibugivugi dancing shues
make me queen for a night
kvakkvakvakvakk pölölölö kvakvakvakvakk
kvakkvakvakvakk pölölölö kvakvakvakvakk

Asszem tényleg rekreációs jellegű dolog volt ez a vizitúra. Vagy csak Cyntia hasszőrével együtt paramanót (Parement - Cuff - Paramano - Aermelaufschlag) is kitéptük volna? Mindegy, nem érdekel, hogy hol jár, mit csinál, kinek a jókedvét szivogatja éppen. Az a fő, hogy engem békén hagy, még akkor sem jön elő, amikor régebben már örjöngve bőgtem volna az adott helyzetben.
Ősz van, hűvös van, nekem éppen jó. Lassan elpirulnak a levelek, elkezdenek potyogni, berozsdázzák az ösvényeket, gyönyörű hátteret adva a kedvenc kis szimbionta vagy szaprofita haveroknak. Csak jönnétek már! Szombat hajnalban kinéztünk A GOMBÁS HELYÜNKRE, de a hét eleji esőnek nyoma sem volt, G. pedig egy szál sem. Pedig már elképzeltem, hogy túrom bele az orrom a nagy őzláb kalapjába, hogy telítődjön az orrom azzal az el nem téveszthető, szalonnát idéző illattal...
Majd. Eljön ez is. Vagyis majd mi megyünk el hozzájuk. Az Őrségbe, Őriszentpéter közelébe, ahol a meterológianak van egy mérőállomása, aminek a szobáját nekünk olcsón kiadják. Bizony.

Szürke Macinak nincsenek kritériumai. Komolyan. De. Szürke Maci nem kezd olyan fickóval, aki más nők seggét bámulja, amikor vele van. Olyannal sem, aki a két sör utáni életigazságként képes azt mondani, hogy az élet ölés és baszás (vazze szó szerint idézek!!!), ennyi és nem más a bináris leképezés. Olyannal meg pláne nem, aki hirtelen felindulásból kijelenti, hogy minden nő szőke, aztán amikor Sz. M. megkéri, hogy ezt fejtse ki, zavarba jön, és azt mondja, azt hitte, vicces amit mond, egyébként meg azt akarta csak mondani, hogy minden nő gonosz... Nem, nem, akárhogy csillog a szeme, amikor Sz. M.-ra néz, akármilyen kedves és aranyos, akármennyire meghatóan esetlen és megváltanivaló, nem.

Igen, végülis megnéztem. Már régen kinéztem magamnak, már el is olvastam (lehet, hogy kár volt, mert azt a keveset, ami ebben a filmben történik, szóval azt a keveset is ismertem előre), a hely is adott volt, kihagyhatatlan: az átépítés alatt álló Cirkó ideiglenesen a Sark pincéjébe költözött át, és a 300 forintos belépő jegyért 200 forint értékű italt is adtak a filmhez. Igazi múlt század eleji hangulat: hangosan pereg a fülünk mellett a vetítőgép, fordítva rakja be a jegyszedővel kobinált mozigépész a második tekercset, pár perc szünet, villany, kattogás, szerelés, majd újra nekifutunk, kemény fapadok, hideg fal, ahova elalvás közben szürke maci a fejét támaszthatja...

"Bocs elfelejtettem ezt elküldeni, az Ingridet se hívtam fel, az egyetemre se íratkoztam be, nem megyek valszeg aStefánhoz, viszont nagyon jó lenne felmenni a hétvégén a várba enni egy krémest ha valamikor esetleg itthon leszel. Meg nagyon jó lenne gombászni menni is egyszer még az ősszel."
"Szerintem akkor találkozzunk szombaton. "
Szóval szombat délután, koraiőszi napsütés, Nusival mindketten szoknyában, kicsípve, várjuk hogy az a fránya öregúr felálljon végre az asztaltól, de nem, nem megy el, marad, sütteti magát a napon, amíg lehet, sőt, két fránya túrista némber leül mellé, így kénytelenek vagyunk bemenni a Ruszwurmba, és ott benn megenni a krémeseket.
Nézzük már meg, mi van a Galériában! - felkiálltással kerülünk be a Ludwigba, ahol a modern kínaiak sokkolnak le minket. Bitang jók, ötletesek, sokkolók, vagy szimplán arcramosolycsalók, a Duna hihetetlenük gyönyörű kék, a kedvünk meg egyszerűen frenetikus.

Este wb, sejgi a BugzInTheAtticból, előtte Negro. Veszedelmesek, kíméletlenek, de egyben viccesek is...
- Mennyit ittál, Évi? - néz rám cinkosan Nusi, pedig csak jó a zene, megmozgat...
Amikor már Nusiék után Baliék is lelépnek, egy lány áll elém: - Nem pörögnél velem egyet? - De, - mondom, és máris ott simizünk a parketten, mint az oviban, majd utána magyarázza Andi, hogy ez mindig feldobja, ha már kezd fáradni, vagy megy lefele a buli, de a barátnőjének alacsony a vérnyomása, és hamar rosszul lesz ettől, és eddig mindenki hülyének nézte itt, én vagyok az első, aki belement ebbe a bolondságba szó nélkül. Majd megismerem a barátnőt is, meg Zolit is, mindhárman Szolnokiak, és egy testvérpárnál alszanak itt Pesten, akiket Horvátországban ismertek meg....
Vicces este, na.

Szörnyen naív, vak és ostoba voltam a nyáron.
És erre csak akkor jöttem rá, amikor múltkor összefutottam Petivel a 6É-n.
Komolyan nem hiszem el, hogy nem vettem le, ki miért teszi, mondja azt, amit.
Basszus.
Kicsit kiakasztó, hogy R. minden szava őszinte volt, illetve hogy azért bántott, mert nem volt abban biztos, hogy én lennék az, aki (és ezt meg is mondta, basszus, jó, nem így, de akkor is), így inkább ezt az egészet hagyta a francba, nehogy a barátját veszítse el.
Hülye egy helyzet.
Hogy köztem és egy jóbarát között kelljen válsztani...
Ilyen is miért pont velem fordul elő?

Végülis Juditnak egy Aromaterápiás könyvet vettem szülinapjára, meg magamnak egy jógás könyvet (csak úgy, benne minden hétre egy konkrét feladatsorral), meg két indiai szakácskönyvet...és persze ezzel elfogyott minden maradék pénzem.
Illetve a maradékot jól eldorbézoltuk este a kétszerecsenben (ahol annyira szar lett a kiszolgálás, hogy nem derogál nekik tearumot önteni a sangriába) és a wb-ban.
Igen, mert Ádám bátyánk megint nálunk járt, és ismételten jól érezte magát (örjöngött, mint állat), és persze a lelkünket akarta, de nagyon.

Mozi
Hétfőn beültem a Monsoon weddingre, majd hazafele menet kivettem a fiúktól a A bazi nagy görög lagzit. Vicces egy esküvős nap lett...
Kedden aztán jól rákontráztunk az Apokalipszis mosttal. David nem is bírta nézni, tíz perc után kimenekült. De aztán írt Daninak egy sms-t, hogy Verát is meg engem is üdvözöl Dinit meg pusziltatja...

Ma a vadiúj retrockos simianyagú hosszúszoknya van rajtam.
Imádom.
Elveszek a színeiben, a mintáiban, ahogy a barna alapon a türkizkék háromszögek propellereket majd rombuszokat formáznak, míg a narancssárga fürtök egymással incselkednek...

Szombaton Vivivel meg Apuval a Vidámparkban jártunk. Kipróbáltuk a hullámvasutat (Vivi is meg én is most először), a Viharvasutat meg a Szellemvasutat, és benéztünk az Elvarázsolt Kastélyba is. (Apán régen röhögött ennyit, mint mikor Vivivel seggel csúsztunk a forgó hordóban.)
Kipróbáltuk a Hullámvasút legelső fapadját (kétszer is), meg a második kocsiján a Hullámok Hercege mögötti helyet (ezt is kétszer), úgyhogy már kívülről fújom, hol jön a legnagyobb huppanó, hogy melyik hullámnál lehet a legjobban sikítani, és hogy melyik Herceg milyen stratégiával fékez ill. gyorsít (mert nemcsak egy van, dehogy!)
Jó móka volt, jó drága móka...

...Annyira könnyedén megállapítható, hogy az élet értelme önmagában rejlik...
… Az élet önmagában véve nem szent: ideje megbarátkozni ezzel a félelmetes metafizikai pőreséggel, a belőle származó erkölcsi szükségszerűséggel, hogy megfogalmazhassuk következményeit. Az élet csupán származékosan, mellékesen szent: ha szavatolja az emberi lény szabadságát, önrendelkezését, méltóságát, amelyek magasabbrendűek magánál az önmagában vett puszta életnél…
Semprun: Tündöklő nyaraink gyors tüze

Végülis végigrágtam magam a gerlóczy-könyvön, és a végén is arra jöttem rá, hogy szar. Vannak benne jó gondolatok, de nincs stílusa, nyögvenyel, és szar a sztori, a pitiáner lúzersrác kalandjai az iskolában.
Ehhez képest a következő falat egyszerűen mennyei volt. Az első magyar Nobel-díjas író Nobel-díjas könyve egyszerűen IRTÓZATOSAN jó, olvasmányos, stílusos, egyáltalán nem nehézkes, sőt, nagyon is fogyasztható, bár felforgat és kiborít, de így jó...
Apropó Sorstalanság: hát nem szánalmas, amit a Szörényiék próbálnak produkálni? Hogy a pilisi lőtér szakrális hely... hát persze...