visegrád

-fíling van, totál, szinte hallom, hogy a szomszéd teremben Ariel szótagolja: Palatinájkosz-juventusz, az elsőnél felfele megy a hangsúly, a másodiknál hirtelen leejtjük. biliárd vesrsenyt nézünk. vagy sznúkert, mitomén. dott játszik bond ellen, csupa piros labdára játszanak, majd a feketére. izgis, mint a fene, komolyan. közben időnként valaki kimegy egy fél sárgarépás muffinért. csak egy félért, mert a diótól kicsit tömény lett. de azért finom. majd leírom.

Stefan Derrick vagyok,
Ballonkabátban élek,
Ma már csak halni jár
Sajnos belém a lélek.
De mégis sztár vagyok,
Mindenhol ott a képem,
Ó drága, édes Malacka
Köszönöm neked szépen!

A sorozatgyilkos
Csak úgy kerül elő,
Ha keresi Derrick
Főfelügyelő.

A gyilkos rohan,
de várja Derrick,
Ha megint elalszik:
Szájba verik.

Derrick a minta, Derrick az etalon,
Derrick a főnök, Derrick a hatalom,
Mindent csak ő tud, mindenről ő dönt,
Szemei alatt utazóbőrönd.

Haverja Harry -
Okos és sármos,
Magyar hangja:
Gálvölgyi János

Derrick és Harry -
Csodás páros,
Rajong értük
Dunaújváros!

rétes

úgy tűnt, minden második, harmadik ember hozott még egy embert magával. a pocakjában. valahogy minden terhes nőt kivittek a normafához szombat délután. valami titkos találkozó volt, amit mintha mi is megsejtettünk volna, gyorsan felvittük kicsit meg balit is, nehogy kimaradjanak a terhesrétesből. mi meg a sportszeletfagyiból meg a túrórudijégkrémből, meg persze a sörből.

kincsek

amik otthon természetesek, mindennaposak, szájízeid
amiket úgy hozol, hozatsz, hoznak
amiket tartalékolsz, lefagyasztod, nem bontod még ki, de ha nekikezdesz, nincs mese, csak habzsolás
legyen az a tegnapi népszabi, vaníliáskarika, túró, juhtúró, túrórudi, mák, vagy múltheti narancs

avokádó

azt még nem tudom, hogy melyik recept lesz a nyerő, majd kóstolás után rakom bele a cuccokat, de már csorog a nyálam. nem csoda...


ez egyszerűen zseniális...

nemis

meséltem, mennyir jó volt az orosz diszkó. még san diegóba vittem magammal olvasgatni, és hát letehetetlen, annyira jó. nagyon. tényleg.

biorobot

ha van olyan nap, amit büszkén mutogatnék, ha munkabeszámolót lehetne úgy tartani, hogy az ember visszalapoz a nagy könyvben, és rámutat az adott dátumra, aztán a bizottság visszanézi, akkor az a tegnapi lenne. a tegnapi napomon elismerően hümmögnének, ha nem csodálkozva hááznánk. reggel ugyanis meginjektáltam tíz oldatot (a két kádnyi halacska úgy adott ikrát, hogy alig győztem szúrni őket. ők az én kicsinyeim, én neveltem őket, akárki megmondhassa), aztán ebéd után szimultán csináltam három kísérletet: nyolc plazmid miniprepet csináltam az in situ félórás ssc-mosásai és az ellenanyagfestés tízperces pbs-es mosásai között. és mindezt úgy, hogy minden, amit csináltam, szuperül szuperált.
köszönöm, köszönöm. igazán nem kellett volna...

közlemény

örömmel jelentem, hogy az écsenemnél még józan volt idén tavasszal a színválasztó dizájner, és valószínűleg alacsony a tervező, vagy éppenséggel a próbababa, mert a derékban és csípőben passzentos, bokán megkötős lenvászongatya pontosan a bokámig ér, és bár a 34-es számozás semmi jót nem igér, gyanusan kapom fel a nagyobbak mellé próbára, mégis ő a befutó. ez azért kellemesen hízelgő, bár tudom, hogy hazug :)
mindegy, bedőltem, itt lapul a széken feketében és barnában is. a vicces halványszínű tavaszi pólók mellett.

ha már könyv

már ott figyel az éjjeliszekrényen a sor legelejére tolakodva A Sorozat második része, a zsiráf könnyei, ami eddig még kimaradt a sorból, de hétfő reggel ott figyelt a frankfurti vonatállomás könyvesboltjában. az első részt meg ma szereztem meg, eddig csak zozóé volt nálam. szóval immár teljs a sor.
csak úgy mondom.

nahát

éppen az utolsó kínai császárnéről olvasok (a könyv címe: az utolsó kínai császárné.) valami gyerekkori perverzió vonz az ötszáz oldalasnál vastagabb könyvekhez, nem tehetek róla...



szóval én kis naív aszittem, hogy ez csak egy modern ponyva, merthát reneszánsza van manapság a keleti nőcis könyveknek meg filmeknek, nade rá kellett eszméljek, hogy az amerikai írónő kínában született meg élt a huszadik század elején, és mellesleg ő volt a harmadik nobel-díjat amerikai író...



nade ami az igazán nahát, az az, hogy amiket leír, azokat a helyeket valószínűleg mind látta. akárcsak mi. ez aztán a megadurva. amikor rászántuk magunkat a riksás hutongtúrára, elvittek minket a császárné szülőházába, jártunk a tiltott városban, ahol ágyasként majd régensként élt, voltunk a nyári palotában is, amit ő építetett újjá miután felgyújtották a nyugatiak, és ami kivételesen berendezve élte túl a kultúrális forradalmat. a nyári palotában saját kiállítása volt, a tévében róla szóló sorozat ment,szóval nagy szám volt ő, a nagy buddha, a vén csataló, aki nő létére kínát uralta...

tavasz van, na, bárki meglássa

mert hát mi más miatt mentünk mi el péntek este kettesben lemezbemutató dzsesszkoncertre (annyira azért nem akkora szám, nekem több elektronikával jobban bejönne, de azért cd-t hoztunk), pattantunk bringára szombaton, ha a városban volt ügyintéznivalónk, vagy mentünk fel vasárnap Csabához meg Flórához frankfurtba egy kis kirándulásra meg virslizésre meg sütizésre????

aki nem lép

részemről én már négykor leléptem, mert nem volt kedvem már semmibe belekezdeni, mert akkor szombaton is be kéne menni, azt meg ugye nemakarjuk, szóval arra való tekintettel, hogy tegnap télikabátot kellett venni este, mikor nekiidultunk inni egyet, de aztán olyan hideg volt, hogy sehova nem volt kedvünk beülni, inkább kipróbáltuk a nyomozós társast (marha vicces, csak picit lassú körbejárni a várost, de az ötlet marhajó, meg a kivitel is), de ma meg hétágra süt a nap, tetőablak, napszemcsi, szóval ma négykor leléptem, már úszni is voltam, úgyhogy enyém a nap, nem is tudom, mit kezdjek vele...

lenn a kolorádónál, ahol nagy a kanyon

valahol a városban, az egyik kis öbölben

és azt is büszkén vállalom,
hogy ráng egy izom az államon

nem szavaztunk, valahogy úgy anblokk kimaradtunk az otthoni politikából, én spec nem bírok online újságot olvasni, nekem kell a papír a kezembe a kávé mellé, kell, hogy csörögjön, hogy lapozzam a villamoson, hogy belekapjon a metro szele, nekem nem mond semmit egy cím, bele kell olvasni a cikkbe, hogy tudjam, érdekel vagy sem, egy cím nem mond semmit, klikkelni mindenre meg unalmas és az agyamra megy. két cikknél többet nem tudok így olvasni. csak szerdán kattintok rá mindíg a szokásos rovatra.
és így persze kimaradtunk a szavazzrám, hozzátokelacsaládotis őrületből. alulinformált vagyok, kéremszépen, vállalom, sőt, valahogy felszabadít a tudat, hogy nem kapom arcba a választási szardobálást.
el is feledkeztünk a választásokról, őszintén szólva.
bezzeg, ha járnánk a frankfurti magyarklubba...

pufferel

már megint, élvezhetetlenre szabdalja a szavakat, dallamokat
basszusű
háááááááááááá