ez a gyerek meg nem normális

leléphet

tíz napra lelépünk szenvedni a melegtől, a naptól meg széltől egy olyan helyre, ahova normál esetre be nem tennénk a lábunkat, mert tipikus pekidzsturistás medencés apartmanszálló, méregdrága spárral és átverős éttermekkel a közelben. legszívesebben egy kazarurálba mennénk gomerára, de gomerán csak szerpentinek vannak, amiket hanna utál, meg fürdeni sem lehet a sziklás part miatt, és ott túrázni érdemes, de hannit már nehéz cipelni, viszont tíz-húsz kilométereket még nem jön magától, szóval marad tenerife, meg a tengerpart, és majd csak párszor szerpentinezünk, ha pl átmegyünk a sziget másik felére.
szóval megyünk a tengerpartra, siófok központ, oda, ahova tavaly a medence miatt minden másnap átjártunk, pont a nyugger- és kisgyerekes szezon közepén.
na várjunk csak, ez eddig tiszta panaszkodás. hm.
kezdjük elölről.
szombaton lelépünk nyaralni, tíz nap napsütés, fagyizás, sült hal, tengerpart, idegvasalás, könyvolvasás, medencében bohóckodás, sok alvás, érett avokádó és mojo-szósz, juhé!

forradalmi gulyás

viccelhetnék most itt a gulyás és forradalom szavak összetételével is, de amilyen suttyó vagyok, fogalmam sincs, pontosan mi a fenét is értettek alatta, csak annyi rémlik, hogy a jobbosok használták sárdobálásra, és a gugli most csupa kurucinfós oldalt hoz fel erre, úgyhogy akkor  ezt a keresőszót hanyagoljuk inkább ebből a blogból.
szóval, akkor most átvedlek egy röpke bejegyzés erejéig gasztobloggerré, és elárulom, hogyan lehet isteni gulyáslevest rottyantani egy röpke félóra alatt.
az összes sztárséf, Dzsémitől kezdve a káromkodós focistáig mind azt szajkózza, hogy a marhahúst két-öt percig sütjük, tovább nem, mert különben dobhatod ki a francba, annyira rágós lesz. a nagy magyar konyhaművészet (abszolút nem öko-frendli módon) meg mit művel a marhahússal? órákon át rohasztja valami lében (marhahúsleves vagy főtt marha ilyen olyan mártással illetve gulyásleves), hogy aztán valami rágós maszlag legyen belőle, amit nemcsak megrágni nem lehet, de aztán a fogak közül kibányászni is művészet.
szóval íme itt a nemzetközi vagy mondjuk így, reformgulyás receptje:
a boltban leveshúsként árult marhahúsnyesedéket (normál marhahúst itt csak aranyáron adnak, és amúgy is, bélszínből csak nem főzők már gulyást) pirított hagymán sóval borssal max 5 percig fedő alatt megsütöm, a húst egy tálba rakom, lefedem. a levéhez rakok egy kanál pirospaprikát, felöntöm vízzel, belerakom a zöldségeket, mint sárgarépa, paszternák (itt nincs is fehérrépa, de egyébként nem is baj, nem is nagyon ismerek olyat, aki megenné, viszont a paszternák isteni jó édes-zamatos, szóval százszor jobb, mint a gyökér), krumpli, hozzáadjuk a babérlevelet meg minden anyánktól vagy horváthilonától eltanult fűszert, és a zöldségeket puhára főzöm. ekkor jön bele anyósék mániája, a csipetke, amit hanna is meg sosó is úgy imád (és most akkor bevallom, én itt is csalok, mert igazából nokedlit szaggatok a levesbe, nem szarakodom a csipetkék kiskéssel vagy kanálkával való egyenként vágdosásával), és tálalás előtt visszazuttyantom a húst a levesbe, szigorúan a további főzést mellőzve.
mindez durván húsz-harminc perc, a hús pihe-puha, a leves pedig olyan, mintha az öreg sipos főzte volna.

kész

• EMBO Long Term Fellowship application completed
• 1st Reference status - form completed by referee and received by EMBO
• 2nd Reference status - form completed by referee and received by EMBO
• Receiving institute acceptance status - form completed by supervisor and received by EMBO

nagylevegő, hátradől, és bemegy a városba megünnepelni az egészet egy jó kis tonhalsalátával.
mondtam már, hogy süt a nap, isteni koratavasz-hangulat van?

a hetedik

úgy döntöttem, megemlékezem a hetedik hétről, mint egy nagy kerek egészről, ugyanis egész héten minden nap felkelés után fél órával elkezdődött az émelygés, és estig abba se hagyta. semmi nem segített, se a gyömbéres tea, pedig csináltam gyömbéres sütit is, amibe egyet haraptam, de attól csak rosszabb lett, úgyhogy sosó bevitte tegnap az irodába, ahol fel is falták.
utólag visszagondolva gyanús, hogy minden reggel málnalekváros kenyeret ettem, de mire reggelihez jutottam, már annyira éhes voltam, mint egy farkas, és általában ár masszívan émelyegtem is, szóval talán mégsem csak a lekvár a ludas.
szombaton sosót elrángattuk az ah xl-be, ahol ő kvázi pánikrohamot kapott, hányingerrel és csak legyünk már túl az egészen fejjel rohantunk végig az egészen, utána együtt szenvedtünk.
holnap reggel megyünk a bábához az első vizsgálatra, aztán be kell jelentkeznek a 10. hétre egy ultrahangra, de persze a múltkori után a 12. heti tarkóredő-mérést és hozzá a vérvizsgálatot ki nem hagynánk. addig még a szülőknek sem szólunk, hacsak sosó anyja le nem vesz valamit március közepén, amikor jönnek.

pálya update

23.30-kor próbáltam utoljára, és reggel fél hatkor néztem meg újra a honlapot (mondtam már, hogy sosó néha irtózatosan horkol, ha a hátán fekszik?): sehol semmi. hajnalban persze sikerült sosót is felkeltenem, aki aztán már nem tudott visszaaludni, de legalább munkába indulás előtt megtalálta, hogy van valami coverphoto pályázat is mai leadási határidővel, és ugyanazon a szerveren fut(na) a feltöltés, szóval megadurván túlterhelődhetett az egész.
gondoltam majd 8-9 felé beérnek a szakik, akik bekapcsolják újra a lefagyott szervert, úgyhogy f9-kor írtam nekik, hogy tegnap délután óta baszakszik a rendszer. ezt írták:

Dear colleague
Unfortunately, the EMBO web services are temporarily unavailable. We are currently working on the issue but do not expect the problems to be resolved within the next few hours. Please do not worry too much about the 15 February deadline and _do not_ attempt to access the applications/submission website again within the next 16 hours, to allow us to find the cause of the problem without too much disruption. We will postpone the deadline by at least one day; the new date and time will be announced on the applications website itself, as soon as we are confident that our services are fully functional again. We are very sorry for the inconvenience.
The EMBO web team

pálya

holnap van az embo leadási határideje.
feri múlt héten írt, hogy gáz van, elszállt a vinyója, és nincsenek meg a levelei, nem tudja a levelet hova feltölteni. felhívtam az ügyintézőt, elküldték neki újra a levelet, még aznap mindent megcsinált.
patrickot már jóideje baszogatom, de az első válasz óta nem is válaszol. a mai levele az újabb baszogatásra:
Hi Eva,
do not worry, I will send the reference tonight.
best,
Patrick
ja, don't worry, be happy, mi? a szerver, ahol minden fenn van, csak a final submit gombot kell megnyomnom, ha végre patrick kegyeskedik feltolni az ajánlólevelet, az utolsó pillanatosok miatt le van fagyva, lehetetlenség bejelentkezni is. sőt, már be se hozza az oldalt.
mondjuk nincs óra perc megadva határidőnek, vagyis holnap van ugyan a határidő, de hogy mikor, az elég szabadon vehető, ergo holnap reggel korán talán esélyes, hogy beléphet még pár halandó.
de hogy patrick mikor nyomja fel a levelet, nagyon kíváncsi vagyok.
vicces, de tényleg nem  vagyok ideges. még nem.

pamela anderson esete a kávéval

na, hamár nyíltan beszélünk róla, akkor elmesélem azt is, hogy habár hivatalosan a hatodik hetet fejezem ma be, a huszonhárom napos ciklusom miatt nagy eséllyel előrébb tartok. a melleim mindenképp pamela andersonéival kelnek versenyre. mindenesetre múlt héten annyira megnyomott a normál cicifix, hogy napokig fájtam, úgyhogy elő kellett ásni az otromba terhes és szoptatós melltartókat. ja, és a hülye hormonok miatt a beleim is rakoncátlankodnak. a savtúltengésen már túlléptem, most éppen annyira megnőtt a haskörfogatom a belek "lazulása" miatt, hogy már most a terhesgatyákat kell hordanom. persze azok meg még túl lötyögősek, szóval folyton azokat huzigálom .
amúgy jól vagyok, a memória-problémákat és a térfogat-növekedést kivéve nincs gondom, néha bedöntök három pohár paradicsomlevet vagy rákattanok a savanyú uborkára, de ez mind kezelhető.
mondjuk a pénteki egyetemi gyomorgörcs hirtelen és megrázó volt, de (nagyon remélem) egyszeri kaland, ha ezentúl kihagyom az ebéd utáni kávét, remélem nem csattan többet össze az ebéddel teli gyomrom kislabda-méretűvé, ami a fizika törvényeit ismerve jelen esetben is belső térfogat-csökkenést okozott, nekem meg pár perc szenvedést, hirtelen leizzadást, és pár reménykedő gyorsgyaloglós lépést a wc-ig.
hihetetlen, de annyira hirtelen történt az egész, hogy ebéd még kifelé menet is finom volt.

feketelista

az ah xl-be járunk nagybevásárolni, ahol van törzskártyám, így annak a beolvasása után le lehet venni a bejáratnál a falról egy csippantót, és minden árut, amit leveszek a polcról, lecsippantunk hannival, ezután  minden a kosárban lévő nagy zacsikban landol, amit többet ki sem kell pakolni. merthogy kifele menet van egy terminál, ahol be kell még egyszer szkennenli a kártyát, lerakni a csippantót, és már csak ki kell fizetni a cuccot a bankkártyával. - a hoghvlietnél másik rendszer van, ott a pénztárnál kell mindent beszkennelni és a futószalagra rakni, ahol lemérik a termék súlyát, szóval gyerekkel nem szabad ott vásárolni, mert ha a hat muffinból megeszik egyet, vijjog a pénztár. - sosó mindig azzal nyaggatott, hogy hülye vagyok, hogy mindent beolvasok, de én nem vagyok egy szemfüles típus, inkább nem kockáztatok. ráadásul nemrég elkezdtek ellenőrizni: 5 dolgot random leolvasnak, ha azokat beolvastad, minden oké.
eddig nekünk minden oké volt. de. pár hete rászántam magam arra, hogy hanninak vegyünk egy éjszakai lámpát, amit nagy lelkesen a kezében szorongatott.
nem tudom, mennyire közismert, hogy a terhesség egyik tünete a feledékenység (hanni szülinapi tortájáról is totál elfeledkeztem, ha sosó nem kérdez rá, nem megyek el átvenni, az biztos). mondanom sem kell, hogy pont a négyeurós micimackós éjszakai lámpát nem szkenneltem be. meg azt sem, hogy az volt az egyik az öt random szkenből.
a kiscsaj kedves, aranyos volt, semmit nem mondott, csak a két nagy bevásárlócekker egész tartalmát leolvasta, majd szépen visszapakolt mindent, fizettem, és mehettem is haza egy csúnya tekintet vagy egy rossz szó nélkül. persze ekkor nem tudtam, hogy feketelistára kerültem. a micimackós lámpa meg egy paprika miatt. következő alkalommal három teli szatyrom volt, ahogy odaértem a fizető-terminálhoz, csingilingi, villogás, jön az aktuális kiscsaj, kipakolni, leolvasni, majd visszapakolni mindent. plusz félóra. kivételesen nem felejtettem ki semmit, úgyhogy levettek a listáról, tegnap minden szekatúra nélkül átjutottam a rendszeren. persze külön koncentrálva arra, hogy mindent beszkenneljek. mondanom sem kell, hogy ez mennyire megterhelő.