elektrosokk

megjött a TENS-masina, aminek a bérlését végülis az egészségbiztosító már kifizette. hurrá. még jó, hogy vannak jóslófájásaim, így legalább tényleg ki tudom próbálni, nem csak felapplikálni.

program hozzáadása a naptárhoz

ma, este hét, telefoninterjú a nikon europpal.
apámnak múlt héten meséltem a sztorit, amire vicces benyögte: öt perccel szülés előtt? amilyen szívatás az élet, vagy éber Murphy, tényleg pont ma este indul majd be a szülés.
egyébként napok óta esténként masszív jóslófájásokat produkálok, néha hányingerrel megspékelve, úgyhogy most vasárnap Sosó meg Hanni összeszerelték a kiságyat is, biztos, ami biztos alapon. kicsit vacak ez a két hete tartó "még pár napot bírjak ki, legalább a 37. hetet töltsem be, hogy ne legyen koraszülött" állapot. nade már csak tényleg pár nap addig. és két hét múlva jön ki anyu.

Netrendel, házhozszállít

Ma felbuzdultam azon, hogy Hanni három éve vett, két éve hordott esögatyája már a térdéig csúszik fel, ha leül, és nekiálltam felkutatni a netet egy 104 centis gyerekre való esöszerkóért. Persze rózsaszín tündéres van csak lányszínben, ami nem egy vagyonba kerül, de sebaj, a mostani úgyis sötétkék volt.
Aztán, ha már neten rendelek, és jön a tesó, gondoltam ideje beszerezni a testvérek rivalizálás nélkül könyvet, hátha már az elejére is vannak jó ótleteik. Ugyanaz a szerzöpáros írta, mint a Beszélj úgy, hogy meghallgasson... könyvet, ami nekem nagyon bejött.
Meg aztán a nagy pihenésre tekintettel itt az ideje, hogy a közértes házhozszállítást is kipróbáljuk. Az AH ugyanis árul a neten, és házhoz is hozza a cuccot. Persze nem ingyen, és van minimum rendelési limit is, meg a brioche-nak csúfolt kalácsot nem adják a webwinkelben, de ha egyszer Sosó utál oda járni, nekem meg jobb nem pakolászni meg soppingolni, talán ez a legegyszerübb megoldás. Persze lehet menni a kisközértbe is, meg a dekába, de ott sokkal kisebb a választék.
Szóval ma virtuális soppingot tartottam, végigjártam egy csomó sport-, gyerek- meg könyvesboltot, söt, még be is vásároltam jóvö hétre. Csak kár, hogy a vett cuccok közül egy sincs a táskámban. Még :)

breaking!

ez az álláskeresősdi totál felpörgött, ma délelőtt beszéltem az angol fejvadász nőcivel egy fél órát, aki a beszélgetés után átküldte az anyagomat a mikroszkópos céghez, akik Amsterdamtól egy icipicit délre vannak, és jövő héten várnak interjúra.
az állás egy európai product support meló, nagyon izgis.
el sem hiszem, hogy ez velem történik.

az angol fejvadász

a májusi amszterdami karrierbörze óta vagy öt holland fejvadász cégnél van fenn az önéletrajzom, kapom is a heti-havi hírlevelüket, mindenféle szarabbnál irrelevánsabb állásajánlatokkal, amiket persze nem személyre szabottan, csak úgy ömlesztve küldenek ki.
még a pesti szabi alatt küldött át Peter a laborból egy levelet, hogy hátha érdekel, egy angol cég keres sales support embert hollandiába. kicsit későn írtam vissza nekik, már nem reagáltak. de a dolog valahol mélyen rögződött, mármint hogy angol cégek is keresnek hollandiába embert, és múlt héten, mikor nekiálltam újra előröl kezdve állást keresni, belefutottam két angol fejvadász cégbe is, akik amszterdamba kerestek embert scientific writing témakörben. az egyik cég (reed) rögtön válaszolt, hogy bocsi, de az állás már elkelt, de majd szólnak, ha lesz valami jó meló, a másik azóta sem jelentkezett.
és alig egy hétre rá írtak a reedesek egy emailt, hogy van egy bizonyos (hollandiai mikroszkópos) meló, érdekel-e. végülis igen, átírtam a cover lettert, nyomtam a sendet, és öt perc múlva kaptam is a válaszlevelet a másik fejvadász cégtől, akik igazából keresik a reed-en keresztül az embert:
"Hello Eva,
Thank you for sending your cv through, please let me know when we can speak in more detail?, I am available in the office tomorrow but will be out then till Weds next week
Best regards"

hahh, ennyit a holland fejvadászokról. ezennel elmehetnek melegebb éghajlatra.

lang zal hij leven

amikor Sosó szétszedte és átpakolta a hálóban a ruhásszekrényemet, hogy legyen helye a kiságynak, megtalálta a jól eldugott szülinapi ajándékát, amit a neten rendeltem, és már július óta dugdosok. de mivel pihenésre lettem ítélve, nem is nagyon tudtam Sosónak extra ajándékot nézni, így Hannival gyártottunk egy békás képeslapot, és a Sosó által gyártott isteni kókuszos kockával meg ezekkel a szerény ajikkal köszöntöttük tegnap fel.
délután volt Martijn szülinapi bulija kinn Scheveningenben a tengerparton, így aztán Sosó szülinapját is ott töltöttük. piszok mázlista időnk volt, meleg volt, de nem tűzött a nap, fújt a szél, de kellemes volt. Hanni imádta a tengert, fel-le rohangált a parton pucéran, bekente magát iszappal, aztán berohant a vízbe, aztán újra kente magát iszappal...
vicces egyébként, mert szombaton meg Sosó egyik hollandtanfolyamos társával, Tarával meg az ő három kisfiával voltunk tengerpartozni Wassenaarnál, ahol is összeismerkedtünk egy irtó szimpi kétgyerekes magyar házaspárral, akik aztán vasárnap is ránk köszöntek a partra menet...

kemény

igazából akkor kezdődött ez a haskeményedés, amikor Pesten voltunk, vagyis Veresen, és sokat rohangásztunk meg pakolásztunk meg vacsit főztünk meg bevásároltunk, és estére be-bekeményedett a hasam rendesen, le kellett ülnöm, hogy kilihegnem magam. azóta egyre gyakrabban előjön. amikor visszajöttünk, rögtön volt egy bábavizit, akkor azt mondták, hogy pihenjek, és én azóta nem járok be dolgozni. persze még kimostam egy adag babaruhát, felcipeltem a babajátékokat a pinyóból, kimostam őket kétszer is, hogy a pinceszag kijöjjön belőlük, ágyat húztam, ágymatrachuzatot mostam, porszívóztam, akváriumot pucoltam, Hannival játszóztam, közérteztem, Hanninak új őszi kollekciót vettem, a babának meg a hiányzó apróságokat próbáltam beszerezni, szóval minden volt az utána következő két hét, csak a szó "orvosi" értelmében vett pihenés nem. persze mindez fel sem tűnt, csak a múlt héten már elkezdtek komolyan fájni is a keményedések, és akkor nagynehezen visszavettem a rohamtempóból, és tényleg maradtam a fenekemen, nem sétáltam, nem bringáztam, a porszívózást is Sosóra hagytam. és még így is fájtak a keményedések. úgyhogy szerdán felhívtam a bábákat, hogy mit is csináljak. az asszisztens azt mondta, hogy hívjam a "vészszámon" az ügyeletes bábát. upsz. az ügyeletes kedves volt, mondta, hogy vigyek azonnal pisit a házidokihoz, a hugyúti fertőzésektől lehetnek korai fájások, de kapok rá antibiotikumot, és akkor minden oké lesz.
délután egyre vihetem a pisit, kettőkor kapom a hírt, hogy nincs fertőzés. a bába kérésére hívom a vészszámot, fél négykor látni szeretne, menjek be a praxisukba. kikérdez, szerinte csak a méhet tartó szalagok fájnak, de azért megvizsgál, ha nincs ellenemre. merthogy itt normál esetben nincs nyúlka-piszka, nincs is náluk nőgyógyászati szék kengyellel, csak egy sima lapos orvosi ágy, amire felfekszik az ember, és ők kitapogatják a babát, hogy mekkora, meg hogy fekszik, és meghallgatják egy percig a szívhangját egy kis kézi kütyüvel. szóval megvizsgál. méhszáj másfél centire nyitva, a szalag-elmélet elvetve. hívja a leiderdorpi kórházat, hogy mehetek-e azonnal ctg-re. mehetek. aszongya, hogy ez eltart pár órát, de ha fájásokat látnak a ctg-n, benn is tartanak éjszakára. csöppet beparázok, hogy ez most itt a 34. betöltött héten koraszülésbe csap át, bőgve hívom Sosót, hogy vigyen be a kórházba.
ott egy irtó kedves bába jön egy negyed óra várakozás után, pisit kér, merthogy lehet hugyúti fertőzés, nem baj, hogy ma ezt a kört már lefutottuk, az ő tesztjeik érzékenyebbek. aztán rámpakolja a ctg-t, kiskölök meg próbálja kézzel lábbal lerúgni az érzékelőket a hasamról. jönnek is a keményedések, hercig kis harmincas görbéket produkálok, kiskölök pulzusa meg a szokásos 145-ról felmegy 190-re is, annyira belelovalta magát az érzékelők lerugdosásába. a masina rögzíti a gyerek rugásait is, és a görbékkel összevetve felmerül az az opció is, hogy a túl aktív gyerek miatt is keményedhet a hasam rendesen.
mivel az újabb vizsgálat szerint nincs további tágulás, nincs hugyúti fertőzés sem, így hazaküldenek azzal, hogy most aztán komolyan pihenjek, jobban, mint eddig.
azóta tényleg sokat fekszem meg ücsörgök, nem ugrálok, és így most már csak átlag napi egy fájdalmas összehúzódást produkálok. talán így kihúzzuk még pár hétig ezt a szülést. mindenesetre a kórházi pakkot már félig összeraktam, meg tegnap este újra elővettük a névlistát, és megegyeztünk a Lizában (azt lehet Lilinek is becézni).
most hirtelen felindulásból visszaolvastam a 2007-es bejegyzéseket, és már Hannival terhesen is voltak események bőven másfél hónappal a szülés előtt: naponta párszor érzem azt, hogy összehúzódik a méhszáj környéke - vagy valami akörül. és az nem egy vicces érzés, kábé akkor jelentkezik, amikor megyek, és akkor éppen csak úgy tudok menni, mint aki beszart.

hiszti reloaded

már egy jó ideje fellélegeztünk, hogy ennyi volt, vége van, a lányunk már nagylány, de murphy sosem alszik, és perszehogy Hanni újrakezdte a hisztiket. az utóbbi pár napban megint tobzódunk a sírásban végződő mégegyet-ekben, sokszor fogalmunk sincs miért durcáskodik, vagy ha tudjuk, az sem jobb, annyira makacsan ragaszkodik az elképzeléséhez (pl hogy a biciklisávon szemben akar menni a menetiránynak a pótkerekesével a száguldozó motorosok felé), hogy az épeszű magyarázat semmit sem ér, max csak elkezdi az apját csépelni.
ennek ellenére - vagy pont ezért, mostanában imád bölcsibe járni. pénteken annyira fáradt volt reggel, hogy még reggeli után is támolygott, úgyhogy visszaraktam az ágyba, és kilenctől negyed egyig még visszaaludt. amikor felkelt, elsírta magát, hogy lekéste a bölcsit, annyira bölcsibemehetnékje volt. tegnap meg annyira isteni napja volt a bölcsiben, trécselt a lányokkal, játszott a többi gyerekkel, hogy Helen csak áradozott róla percekig. úgy látszik ez a hiszti csak nekünk szól. valahol rosszul is kell éreznie magát :)

tyuvutyuvi és az elefántbébi

Hanna szerint azt mondja a telefonom, hogy tyuvityuvi.
Sosó szerint a szimkártya a ludas, de a témobilnál a csávesz berakta a kártyát egy másik telcsibe, és azzal semmi gond nem volt. persze akkor még csak minden második hívásnál csinálta ezt, most viszont az utóbbi napokban nem emlékszem egy normális fogadott vagy indított hívásra sem, csak ez a tyuvityuvi szól, ami tisztára olyan, mint egy telefonos perverz szuszogása géphangon.
szóval nincs más, mint lementeni róla mindent a gépre, és beadni garanciális javításra. remélem adnak cseretelefont, hogy ha éppen rámjönne a szülhetnék, legyen miről hazarendelni a pasimat, meg felhíni a bábát. merthogy mostanában éjszakánként, mikor felriadok vagy átfordulok a jobb oldalamra (azon hagy végre aludni a kiskölök), valahogy fájogat a hasam, és most már akkor is sokat keményedik, ha nem ugrálok egész nap. ma éjjel persze azt álmodtam, hogy szülök, aztán hirtelen átváltott a kép, és már nem én szültem, hanem egy elefántmama. mindenesetre a kis elefántbébi nagyon édes volt.
lekopogom, de a szoftverfrissítés után elmúlt a tyuvityuvi.

Kim

Kim egy szőke, rövidhajú, fiús jüff a bölcsiből, akit először nem nagyon csípett Hanni, de aztán elrepült télen Afrikába, mint Gombóc Arthúr, és amikor két hét múlva visszajött, nagy haverok lettek.
Amikor Merelt lapátra tettük, mert Hanni nem szívesen maradt vele kettesben, ha mi leléptünk valahova, megint megkérdeztem a bölcsisnéniket, hogy tudnak-e ajánlani valakit. Helen azt mondta, körbekérdezi a csajokat, hogy ismernek-e bébiszittyókat, és végül Kim jelentketkezett, hogy ugyan szabályellenes, ha a csoportjában lévő gyerekre szittel sokat, de havonta, kéthavonta egy este azért belefér.
tegnapra bejelentkeztünk a leiderdorpi kórházba a terheseknek szóló infó-estre (lassan ideje lenne kórházat választani a szüléshez), és ezen jeles alkalomból bevetettük Kimet. Hanni hihetetlen lelkes volt, már irtóra várta őt, örömében ugrált, mikor megérkezett, és minden játékát, könyvét megmutatta neki, pörgött ezerrel. még az sem kottyant meg neki, hogy mi leléptünk. Kim csak fél kilenckor tudta berakni az ágyba, és kilenc körül aludt el, és persze ma bölcsinap van, de remélhetőleg ebéd után kipiheni magát a lelkes kismacskánk.
a kórház amúgy szipi-szupi, irtó guszta menzája van, csillog-villog mindene, de a szülőszobák picik, a wc meg a zuhanyzó kinn van a folyosón, kemény 3 darab a hat szülőszobára, és van összesen egy labdájuk meg egy szülősámlijuk. a diakonissenhuis ugyan messzebb van, merthogy át kell vágni a városon, de a négy szülőszoba tágas, meg wc-s, zuhanyzós. ja, és a diakonissenben éjszaka is van ügyeletes anesztesztes, míg a leiderdorpiban nem. szóval asszem irányelvnek belőjük a diakonissent, de ha nagyon rohanni kell, jó lesz a másik is.

kisnyúl

múltkor a bábánál rámköszönt egy kismama, nekem pedig tekert az agyam, de rettenetesen, hogy ki is lehet ő, mikor is rákérdezett, hogy akkor csütörtökön megyek-e pilatesre. dumáltunk egy sort, többek között kiderült, hogy ő Ausztriából jön, meg hogy tök jófej, így aztán telefonszámot cseréltünk, és egy hétre rá elmentünk koffeinmentes kávézni a városba. aztán meg sétálni a polderparkba, meg persze kávézni egyet a nagy sétára. Christina akkor volt a 39. héten, és amikor elment Carlához a shiatsu masszázsra, kérte, hogy masszírozza meg a szülést beindító pontokat. két nappal később jött az sms, hogy megszületett a kislányuk. szóval ezek a pontok kincset érnek, legalább lesz valami a kezünkben, ha megint előbb megy el a magzatvíz, mint hogy beindulnának a fájások.
szerdán megyek hozzá látogatóba, azt írta, majd mesél, én meg viszek neki egy sárga plüssnyulat, amit ma varrtam, és Hanni segített a tömésnél.

az elmosott nyaralás

azért az a két hét sok volt Hanninak nélkülünk, az utolsó napokban már szinte csak az ujját szopva láttuk a szkájpon. de nagyon örült nekünk, és persze kellett pár nap, hogy helyrebillenjen minden (amikoris párszor kurvaéletezett meg lehülyézett ok nélkül embereket - köszönet érte a nagyszülőknek, főként anyámnak, aki képtelen volt visszatartani az ordibálását), de jó volt újra visszakapni a nagylányt.
merthogy megnyúlt, kinőtte a gatyáit, egy-két cipőjére azt mondta, hogy már kicsik (most persze jó rá ugyanaz a kiscipő, nem értem), és a pólókat alig lehet ráhúzni a fejére. szóval lassan aktuális lesz egy nagybevásárlás neki, de próbálom őszig húzni a dolgot.
a nyaralás része a pestenlevésnek nem igazán jött össze, ugyanis két nappal az érkezésünk után beköszöntött egy hidegfront, amit ugyan előre jósoltak, de nem ekkorát, és nem két hétig tartót. még a melegben sikerült egy horányi dunázást megejteni Juditéknál, de amúgy a nyári ruhákat tök feleslegesen vittem magammal. nem vittem zárt cipőt, így Sosó ősrégi barna cipőjében jártam, vittem kemény egy darab viszonylag vastag pulcsit, ami kapucnis és kenguruzsebes, úgyhogy megalepattant szerkóban nyomtam végig a két hetet.
a kertipartit sikeresen megtartottuk, bár hideg volt és a kert csuromvízes, de jöttek a népek, és ették a bográcsos lecsót, a kölkök őrjöngtek egy nagyot Zozóval a kertben, és jöttek a picik is, szóval nagy volt a kavarodás. Hanni az elején bezárkózott a dolgozószobában, aztán mikor kihoztam onnan, vagy rajtunk lógott, vagy a nagyszülein, neki ez nem igazán jött be, túl sok ember volt.
terveztünk egy három-négynapos balatonozást Veráékkal, akik irtó macerásak lettek (nekik négyüknek kell minimum két, de inkább három hálószoba), szóval mi az egy kisszobából álló kisházat kaptuk volna meg révfülöpön, aminek nincs fűtése, és ők aggódtak, hogy megfagyunk, főleg, hogy Hanninak csak egy matraca lett volna a betonyon. szóval a balatonról lemondtunk, és beszerveztünk egy veresezést. nagybátyáméktól elkértük a szomszéd házat, ott laktak Veráék (két hálószoba meg egy nappali-konyha), mi meg Juditékkal heten elvoltunk a mi ugyanilyen veresi vityillónkban. voltunk medvéket etetni, meg tábortüzet raktunk és szalonnát sütöttünk, meg grilleztünk az esőszünetekben, és a kölkök szuperjól elvoltak. Samu Hannával folyton együtt lógott, nagyon jó haverok lettek, aztán mikor ők hazamentek, a két kiscsaj is édesen eljátszott.
voltunk mozizni (ennyire idegesítő filmet rég láttunk, mint a mosás vágás, ámítás), isteni gőzgombócokat meg thai tésztát ettünk a momotaróban (ahol az irtó közvetlen meg helyes pincérlány az orrom előtt flörtölt Sosóval), voltunk még fogaskerekűzni (mert persze akkor is zuhogott, és a vadaspark helyett kellett valami mást találni), a közlekedési múzeumban meg az állatkerti játszóban is. szóval volt programunk rendesen, persze a kötelező családlátogatásokkal megspékelve.
a végén Hanni már naponta többször kérdezgette, hogy még hányat kell aludni leidenig, szóval asszem ez az egy hónapos szünet tényleg túl hosszú volt neki. na nembaj, jövőre úgyis minden másképp lesz.
hmm, jó újra itthon.

Tornabajnok

Néha komolyan fáj, ahogy belém rúg a kis boxbajnok. Irtóra érzem minden mozdulatát, és mostanában irtó sokat keményedik a hasam, ha nem pihenek eleget. Most már kéthetente van bábavizit, a mai tapogatáson (33. hét) azt mondta a bába, hogy kezd leszállni a kölök. Remélem azért a kiscsaj megvárja a nagyanyját, hogy ne kelljen agyalni, kire hagyjuk Hannit.