tombol a tavasz

persze volt egy hét szünet, pont, amikor anyámék itt voltak - mondjuk ők csak csütörtöktől vasárnapig voltak, de egész héten zuhogott.
de ezen a héten akár tizennyolc fok is lehet!
ma tizenöt volt, és majd megsültünk. az autóban is, amikor mentünk a bankba aktiváltatni a társkártyát, de nem lehetett, mert múltkor a pasas nem osztotta meg mégsem a számlát, úgyhogy mehetünk megint hármasban, meg a napon is a vorschoteni parkban, a kacsástó mellett, a banktól nemmessze.
mostanában parkozunk, ha lehet.
a poltenpark sem rossz, de ez a voorschoteni picit jobb (berkhoutpark, utánanéztem), nem dübörög mellette autópálya.
hanna üvölt a madaraknak, hogy gyere, és jó napozni egy picit a pokrócon.
próbáljuk elkerülni a pokróccal a kutyaszart és a szívós rondaarcú srácokat, de mindkettőt elég nehéz.
még nyolc nap, és védés. az előadásra feri már múlt héten áldását adta pár módosítással, amikkel azóta elkészültem. úgyhogy maradt a cikkolvasás, memorizálás.
anyáméktól ma kaptam a skypeon egy üzenetet, hogy hajrá évike!
nemértem, ez most éppen miért meg hogy, de végülis igazuk van. hajrá évike.

ez vicces

a poénért rá kell kattintani a képre :)
innen

fontosember

még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy a titkárnőjével írasson egy levelet, hogy mivan, de nem, a dékáni hivataltól jön egy körlevél, hogy változás van a bizottság összetételét illetően, merthogy fontosember ist leider aus terminlichen Gründen verhindert, an der Prüfung von Frau xxx teilzunehmen.
Ort und Zeit der Prüfung bleiben unverändert - még csak az hiányzott volna...
na mindegy, feri szerint az új pasi nem fog szivatózni. remélem. nincs kedvem két hétig csalánozó- és laposféreg-fejlődéstant tanulni.

szerencsétlenkedő hüje picsa

négy nap távollét után ezzel fogadott, amikor értementem houtenbe. merthogy nem mentem érte eindhovenbe, felszállt a buszra, ami bevitte eindhoven centralba, felszállt az utrechti vonatra, és utrecht centralban pedig felszállt egy délre menő vonatra. pedig leiden nyugatra van.
leszállt houten után, visszavonatozott egy megállót, én meg háromnegyed órát autóztam érte. egy kávézót kerestem, ő meg hiába integetett nekem, én nem vettem észre a zuhogó esőben, egy pöcsömfalván, ahol a házszámokat kerestem éppen.
naszóval szerencsétlenkedő hüje picsával köszönt, aztán volt még minden pár percig, és annyira agyára ment a düh, hogy nem igazán akarta megérteni, hogy én bepisilek, szóval most nem irány haza, hanem egy wc elsőre.
ilyenkor utálom.
nem először ilyen. sajnos.
az elsőnél hisztérikusan bőgtem, amikor kergettük a volánbuszt a városon át, ami vitt le minket a brk-ra.
a másodiknál, amikor a háromhónapos hannával mentünk haza autóval, és hanna bőgni kezdtett, ő meg az autópályán belelépett a fékbe, és üvöltött, valami eltörött. akkor valami végérvényesen eltörött.
ma már csak szarul érintenek ezek a kitörések, persze nem mondom, bőgök, mint akit pofáncsaptak, de már nincs minek eltörnie.
hú, ezt nehéz ám így leírni bőgés nélkül, főleg, hogy itt ül velem szemben, egész este mogorván a gépét verve.
magyarázkodhatnék, hogy miért nem mentem ki elé a reptérre, hogy a minimum három, de a megállás meg kaja miatt inkább négyórás autókázást ebéd és alvásidőben nem akartam a gyerekemre erőltetni úgy, hogy nem igazán vezettem még itt autópályán, és pláne fogalmam sincs, hogyan kell odamenni. persze van navi, de hanna nem egy jó autókázós gyerek, és elég gáz szórakoztatni a hátsó ülésen is, nemhogy vezetés közben. de nem érti - értené meg, ő csak annyit fog fel az egészből, hogy ő megkért valamire, és én nemet mondtam, ergó cserbenhagytam.
és ráadásul észre sem vettem, ahogy a sarkon állva integetett.
na, ezek után arra nagyon kíváncsi vagyok, mit fog szólni, ha észreveszi, hogy a húsdarálóba beszorul a fakanál letört nyele.

minden vicc új

nekem könnyű újat mutatni, főleg az mtv-n. totálisan ismeretlen volt a beugró. ma láttam belőle egy részt az online adáson, és marhára tetszett, voltak nagyon-nagyon vicces részei. fura, hogy mindig ugyanazok a szereplők, de hát így biztosan összeszokottabban mennek a dolgok :)
néha nagyon üdítő tud lenni egy tv-műsor, főleg, ha érti az ember minden szavát, és nem annyira gagyi, mint pl a holland urigeller-vetélkedő, ahol vért kóstol az egyik csávesz, vagy a másik kalapáccsal ver szét mindent. persze azért az nem utolsó, hogy itt eredeti szöveggel mennek le a filmek, és persze a legtöbbjük angolul, ergo érthetnénk őket, de a beszélgetős, szituációs és poénkodós műsorok hiányoznak. igen, néha még saskabarét is megnéznék, csak az íze kedvéért :)

csoki, ropi

nahát, eléggé sokkolt, hogy a cukiságponthun egy kommentelő csokiropi néven írt be, de aztán körbenéztem a neten, és még jobban ledöbbentem. egyrészt van olyan, hogy csokival bevont ropi, ami a csokisperec koppintása pepitában, másrészt kismillióan használnak ilyen nicket, vacakabbnál vacakabb blogokat írogatva. őrület.
ahelyett, hogy javítanám az előadásomat, ilyenekkel szarakodok. őrület.

állást keresek

adott ugye leiden, meg a zebrahal, úgyhogy adott spaink, aki halazik, és high throughput bio-imaging methodologies a mostani témája, csöppet átfedünk, de ez még semmi, mert nála dolgozik schaaf, aki viszont leírta a glükokortikoid receptor bétát zebrahalban.
keresem a szavakat.
hogy elmondjam, ez mennyire lepedő.
a richterben a gr beta volt a témám. aztán a sotén azt vittem volna tovább, ha ment volna. de nem ment. aztán átmentem a zebrahalas vonalra. és most itt leidenben van egy pasi, aki ötvözte a kettőt.
ekkora szakmai lepedő nincs még egy.
persze nem keresnek embert, de ezt nem hagyhatom csak annyiban. ezt a pasit fel kell hívni, hátha. max kifaggatom, hogy hogy is volt ez a receptorral :)

ittvan!

tavasz van, kéremszépen, ma legalábbis tutira.
már egy jóideje szépen sütöget a napocska, de valahogy nem volt elég meleg, meg mire észbekapott az ember, addigra befelhősödött, de ma egész nap ragyog nap, és finom melegen simogat. ilyenkor kell kiülni a mikszáthtérre sörözni.
ki is vittem a kis taknyost kacsákat nézni, és láss csodát, a kacsás csatornán szökőkút működött. három is!
remélem hétvégén is jó idő lesz, amikor sosó pestre viszi a kocsit, és akkor elmegyünk a botkertbe Hannával piknikezni.
aha, -2, +6 és felhő a jóslat szombatra. neszeneked piknikezés.

hatvány

Hannának most éppen három foga nő egyszerre, pluszban hihetetlenül taknyos, és eltörött a porszívós orrszívónk, szóval ha vannak a nyűgösségnek fokozatai, akkor most a negyedik hatványon tartunk.

hogyan mondjam el neked?

"1989-ben vagyunk, a kelet-európai szocializmusok összeomlásának nevezetes esztendejében. A színhely egy lerobbant, ételszagú lakótömb a VIII. kerületben, melynek központja a Gólyának nevezett kocsma és annak közvetlen környéke, ahol az emberek összejönnek, isznak, verekszenek egy kicsit. Aztán hazamennek, és olyan dolgokat tesznek, amik lassacskán követhetetlenek: a házmester túszul ejti a feleségét, lángra kap az olajkályha, kidurran a disznó..."
"A legviccesebb és a legjellemzőbb alkotás a "nyolc ker"-ről.
A Roncsfilmben minden roncs. Nemcsak a házak, a tárgyak, az emberek, hanem maga a történet is töredékes, amit senki sem képes objektíven előadni, sőt a videóra forgatott és tovább torzított kép is ilyen. A film kezdő képsoraiban szubjektív magánrendszerváltást látunk, a berlini fal helyett a Gólya téglakerítését döntik be a szomjas látogatók. S borul Gizi is (Szirtes Ági életvidám alakítása), aki sántasága miatt "nem áll meg a lábán" - mégis ő veszi magához Kapát (Mucsi Zoltán - ld. még Jancsó legújabb trilógiájában). Szomjas alakjainak nincsenek nagy céljai, igényei, sem magukkal, sem a világgal szemben. Csak (túl)élni akarnak. A nők prostituáltak és/vagy munkanélküliek, gyerekeik neveletlenül nőnek, a férfiak alkoholizmusba menekülnek. A körülmények újfajta életstratégiát hoznak elő az emberekből, amelyben a cél szentesíti az eszközt - a mindennapi összecsapások túlvészelését. Van-e élet az élet után? A filmben majdnem láthatjuk az élet pusztulását is. A besokalló, családirtással fenyegetőző házmester (Szőke András) sírva borul az őt megmentő pszichiáternő nyakába, és abban a pillanatban az addig vidám alkotás a visszájára fordul. Mert akkor hisszük el, hogy a minket megnevettető lények mégiscsak emberek. És hogy egy kis szeretetre azért még itt is szükség van. És hogy Gizi is csak akkor marad életben, ha legalább Kapát maga mellett tudhatja.
A Roncsfilm burleszk, és ez a műfaj mindig is a tragikumból építkezett.
Pancsikó"
megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért is jó film ez, hogy nekem igenis tetszik, és igen, én ezt már éáttam, és azért vettem meg dvd-n, mert tetszik, és azért mondtam tegnap este, hogy nézzük meg, mert szerintem jó film.
de valahogy nem ment. merthogy sosó szinte örjöngött. majdnem végignéztük, amikor kibukott, hogy neki ebből elég, ebből a szarból. és hogy meséljem el, nekem mi tetszik ebből.
de ezt így nem lehet. ha valakinek nem vicces, hogy a hüje angolok, angol hüjék fejéhez egy tehenet dobnak le a vár tetejéről, akkor nem lehet azt elmagyarázni, hogy de az azért vicces.
talán ismerni kell hozzá a nyóckert (vagy a hetet), a kiskocsmákat, az alkesz helyeket, ahhoz talán ott kell lakni, megtapasztalni hogy a nyuggerek az állateledestől veszik a csirkecombot, mert ott olcsóbb, látni verekedéseket, csak mert valaki (apám) megkérdezte, hogy kell-e segítség, a hunyadi piacon hurkát enni, vagy bedobni egy sört a sarki kocsmában. de elmesélni ezt sem lehet.

bakfitty

hehe, ez jó kis összefoglaló a holland gyerekszállítási módszerekről :)
az úgy volt, hogy Andiék akarnak venni már egy hátsó bicajülést Woutnak, mert most már lassan kinövi a kormányra szerelhető elsőt, és úgy volt, hogy féláron átvesszük.
de aztán kedvet kaptunk múlt héten, hogy kipróbáljunk egy bakfiets-et, és ezt ma meg is tettük. sosó ma elment a bicajboltba, ahol ingyen odaadtak egy hosszú cargobike longot egy másfél órás próbaútra. haza is hozta, hogy próbáljam meg én is. persze Hanna nélkül. hú, irtó fura érzés átszokni arra, hogy az első kerék több, mint egy méterre van előtted, és hogy ha egy picit mozdítod a kormányt, akkor egy hatalmasat fordulsz :) szerencsére a parkoló autók egyben maradtak. és én is. de aztán ha megszokod, szuper ám, nagyon könnyű hajtani, tényleg, nem érzed azt a plusz soksok kilót.
na, holnap felhívjuk a noordwijki csáveszt, aki harmadáron hirdeti a használz rövidebb cargobikeját, hátha még megvan.

assholes are not wellcome

a fészbukon belinkelte mikolaj a blogját, ahol éppenséggel leírja egy ebédjének grandiózus történetét. azt eddig is tudtuk, hogy vannak érdekes ötletei, de alapvetően egy anarchista fazskalap, és hát ez a szösszenet sem bizonyít mást. igen, igazságtalan dolog, hogy nem lehet egész nap reggelit kapni a kávézókban (bár azért egyre több kiskocsmában lehet hétvégén brunch címszó alatt egészen koradélutánig - kettőig asszem - reggelizni, legalábbis KA-ban simán három ilyen helyről tudok.) de hogy ennyire geciláda legyen valaki, hogy beanyázzon, csak mert valaki egy gyerekkel, neadjisten babakocsival képes legyen beülni valahova kajálni, ahhoz igazából tényleg mikolajnak kell lenni. és sajnos továbbmegy:
"szoval lecci mar ne vigye az uvoltozo kis szarost kiallitasra, meg moziba, meg bevasarlokozpontba. ne kelljen mar a teszkoban a kibaszott babakocsikat kerulgetnem a polcok kozt (...). es plane etterembe ne vigyek. azert mert masokat 99%ban annyira fog idegesiteni, mintha mondjuk direktbe odafosna az asztalukra."
kábé azt javasolja, hogy aki gyereket szül, az inkább kösse föl magát, vagy legalábbis húzza meg magát otthon, a bölcsiben, oviban és játszóházakban, de ahova felnőtt ember megy, oda be ne tegye a lábát. inkább dögöljön éhen, de ne vásároljon.
idióta fazskalap.
szeretném látni, hogy hogy reagálna, ha nem szolgálnák ki, mert büdös, nincs gyereke, vagy mert fehér. vagy mert egyszerűen lerí róla, hogy bunkó.

túljó

ezt kaptuk több, mint egy éve elizabettől, hogy ha Hanna nagyon nyugtalan, én meg hisztis, akkor én rakjak a vizembe, Hannának meg kenjünk egy cseppet a mellkasára. használtuk ímmel-ámmal, aztán egyszer felborult és kiömlött, és utána a cseppentőjét arra használtuk, hogy anyatejet csepegtessünk Hanna orrába ha éppen taknyos volt.
aztán most a három utcával arrébb levő drogériában láttam az egész készletet, és valami arra késztetett, hogy megvegyem a rescue remedyt. és ha rámjön a para a vizsgával kapcsolatban, négy csepp egy pohár vízbe, és minden oké.
vagyis nem, mert túlságosan jól műkszik, leszarom hangulatom lesz tőle, nehezen veszem rá magam, hogy nekiálljak olvasni meg újraszerkeszteni az előadást.
úgyhogy most éppen nagyon próbálom magam szuggerálni, hogy nagyon akarjak én dolgozni ezeken...

annyira várom a napot, amikor

- túl leszek a védésen, és nem leszek emiatt idegbeteg
- hogy olyan melóm és főnököm legyen, ami/aki miatt nem vagyok idegbeteg
- Hanna el tudja mondani, hogy miért őrjöng, nem csak a fejével int, hogy nem, és dobálja a keze ügyébe kerülő dolgokat
- nem szoptatok (ez már ugye itt van), és túl vagyok a védésen, és lehet ünnepelni, és inni, rágyújtani egy cigire, és ütemesen rázni a fejem egy zajos füstös koncertteremben. vagy mondjuk dumálni, enni és inni haverokkal, az sem lenne rossz.
vagy mondjuk elmenni sosóval kettesben randizni.
najó, most egyelőre kábé ennyi a vágyaim első netovábbja, később meglátjuk, mik jutnak a felszínre.

ideg

faszkivan van megint.
nem reagál az elnök e leveleimre, péntekig adtam neki magamban haladékot, hogy felhívjam, de pénteken nem voltam jól, úgyhogy ez azóta elfelejtődött. ma aztán este rámszakadt a pánik, hogy akkor most mi is lesz a védéssel, lesz-e, meg hogy a feri sem reagált semmit az átküldött előadásvázlatra, legszívesebben hagynám az egészet a pcsába, de ez rémisztett meg talán a leginkább.
nem megy a tanulás, ezer mindent csinálok inkább helyette, vagy amikor megy, akkor meg rámjön a Hannától kapott fosókór (mint péntek-szombaton), enyhe lázrohammal megspékelve (37-ről 39,8 tíz perc alatt merevrángások közepette, cseppet sem vicces, sosót sikeresen felkeltettem a hörgéseimmel a szomszéd szobában).
Hanna az utóbbi két napban megint vacakul van, folyton rajtam akar lógni, nyíg, rángatja a nadrágszáram, kiborul, ha lerakom a földre, lehet, hogy lappang benne még valami. a heti egyszeri bölcsi pont erre jó, hogy mire meggyógyul, megy bölcsibe, majd két nap lappangás után megint beteg. vagy kiborította a szombati nap, amikor nem voltam vele szinte egy percet sem, csak addig, amíg sosó priznicelt, és Hannicsek meg azt játszotta, hogy leszedte a fejemről a vizes borogatást. de talán az zavarhatja méginkább, hogy szombat óta, amikor is a bögre tea öt perccel megivás után zubogva távozott a seggemből, nemigazán van tejem. már egy ideje nyűg nekem ez a szoptatás, nem is igazán fáj, ahogy ráharap, csak valahogy mostanában, ha nem figyel eléggé (pl elalvás előtt), ráharap egy idegre, és én idegbajt kapok, a falat kaparom. ezt nem lehet igazán elmondani, hogy elegem van abból, hogy valaki több mint egy éve folyamatosan szadizza a mellemet. szóval igazán nem érint nagyon szarul a dolog, csak Hannát sajnálom, aki eléggé cicfüggő. sebaj, idővel leszokik róla. mondjuk pont szombaton volt ez vacak ügy, mert pénteken enyhén kiszáradt a kiscsaj, és mást nem akart inni, de hát aztán sosó főzött egy jó húslevest, amiből szuperül evett-ivott...
sosó ma este kollegákkal féláron vacsizik valami posch szálloda posch éttermében, mert amszterdamban ezen a héten féláron lehet ezeken a helyeken háromfogásos vacsikat enni. annyira várom a napot, amikor...
hanna felébredt, megyek visszaaltatni.
nemtom, kik vállalnak még egy gyereket...