Birtokviszony
Vigyázz, hogy mit kérsz, fogalmazz pontosan, menj bele a részletekbe, mert az öregnek irtózatos humora van: hiába tudja pontosan, hogy mit szeretnél, csak annyit ad, amennyit kérsz tőle...
szerda, augusztus 27, 2003
kedd, augusztus 26, 2003
Szép sorrendben ez volt tegnap este:
1. -Szigorú, elérhető vagy.
-Igen, itt vagyok egy karnyújtásnyira...
sörözés Petykával és Ferikével a Holdudvarban
naggyon jópofa, édes dolog
2. - Csúnyán csikorog a váltód, meg kéne olajozni... Tudod, neked valami durvább cucc kéne, hogy tudjál perverzkedni.
- Ezt meg hogy érted?
- Profibb bringa, nem ilyen lájtos....
Mivel foglalkozol?
- Szerinted? Találd ki!
- Tanár?
- Majdnem...
- Te biztos kos vagy...
- Hát ezt meg honnét veszed?
- Van benned valami tűz, amit elnyomsz magadban, mint nagyon sok mindent....
Huh...
3. Veránál René és Eddy sörözik, lassan befut Gábor, Dani (unoktesó), KozmaAndris, Amál és Arno, majd legvégül Gyurika elválaszthatatlan haverjával. Már melegszik a kaja, már mindenki kiváncsi, lelkes... A kaja (párolt zöldség sajtkrémmel összekeverve és csirkemellfilébe, majd baconbe tekerve, megsütve, felkarikázva, hozzá sütőben sült krumplipite, mindezeken párolt cukorborsó isteni gyömbéres paradicsommártással) fennséges, imádnivaló, laktató, iszonyatosan sok, de mindenek felett meglepő egy holland szakácstól.
- Miért pont szakács lettél?- lepem meg Eddy-t.
- Hogy miért? Nem tudom. Hát tudod, az úgy volt, hogy imádtam szörfözni, de mivel az egy drága sport, suli mellett dolgoztam. Először földeken dolgoztam, de az nehéz meló volt, úgyhogy elmentem mosogatni egy étterembe. Aztám már mjött minden magától, és elvégeztem egy szakácsképzőt. Ennyi.
4. Dávidzoli kopaszon perszehogy pont akkor sétáltat kutyát meg nőt az andrássyn, amikor éjfél előtt arra brinyózok :)
5. wb: dj format, biorobotok, és mindezek felett Pascal drága.
Hogy kicsoda Pascal?
Igazából pár szóban nem tudom összefoglalni. Annyira sok minden emlék fűz hozzá, hogy nincs rá egy egymondatos kategória, amit rá lehetne sózni. Hétfő este Pascal, a pityókás és jókedvű közalkalmazott, illetve Pascal, a csókos, és Pascal, a kivételezett történeteteit hallhattam in special edition, amit persze Petyka hirtelen elvesztett érzékenysége felszedésnek vett le...
6. Meet people late at night, Véletlenül. Akár a Kálvin téren a piros lámpánál (VargaFeri, Bali, Kicsi), akár a Dob utcában (EgediGergő)...
1. -Szigorú, elérhető vagy.
-Igen, itt vagyok egy karnyújtásnyira...
sörözés Petykával és Ferikével a Holdudvarban
naggyon jópofa, édes dolog
2. - Csúnyán csikorog a váltód, meg kéne olajozni... Tudod, neked valami durvább cucc kéne, hogy tudjál perverzkedni.
- Ezt meg hogy érted?
- Profibb bringa, nem ilyen lájtos....
Mivel foglalkozol?
- Szerinted? Találd ki!
- Tanár?
- Majdnem...
- Te biztos kos vagy...
- Hát ezt meg honnét veszed?
- Van benned valami tűz, amit elnyomsz magadban, mint nagyon sok mindent....
Huh...
3. Veránál René és Eddy sörözik, lassan befut Gábor, Dani (unoktesó), KozmaAndris, Amál és Arno, majd legvégül Gyurika elválaszthatatlan haverjával. Már melegszik a kaja, már mindenki kiváncsi, lelkes... A kaja (párolt zöldség sajtkrémmel összekeverve és csirkemellfilébe, majd baconbe tekerve, megsütve, felkarikázva, hozzá sütőben sült krumplipite, mindezeken párolt cukorborsó isteni gyömbéres paradicsommártással) fennséges, imádnivaló, laktató, iszonyatosan sok, de mindenek felett meglepő egy holland szakácstól.
- Miért pont szakács lettél?- lepem meg Eddy-t.
- Hogy miért? Nem tudom. Hát tudod, az úgy volt, hogy imádtam szörfözni, de mivel az egy drága sport, suli mellett dolgoztam. Először földeken dolgoztam, de az nehéz meló volt, úgyhogy elmentem mosogatni egy étterembe. Aztám már mjött minden magától, és elvégeztem egy szakácsképzőt. Ennyi.
4. Dávidzoli kopaszon perszehogy pont akkor sétáltat kutyát meg nőt az andrássyn, amikor éjfél előtt arra brinyózok :)
5. wb: dj format, biorobotok, és mindezek felett Pascal drága.
Hogy kicsoda Pascal?
Igazából pár szóban nem tudom összefoglalni. Annyira sok minden emlék fűz hozzá, hogy nincs rá egy egymondatos kategória, amit rá lehetne sózni. Hétfő este Pascal, a pityókás és jókedvű közalkalmazott, illetve Pascal, a csókos, és Pascal, a kivételezett történeteteit hallhattam in special edition, amit persze Petyka hirtelen elvesztett érzékenysége felszedésnek vett le...
6. Meet people late at night, Véletlenül. Akár a Kálvin téren a piros lámpánál (VargaFeri, Bali, Kicsi), akár a Dob utcában (EgediGergő)...
hétfő, augusztus 25, 2003
Többen is súlyosan megsérültek, amikor robbanás történt a Nyugati pályaudvar előtti villamosmegállóban - tudta meg a HavariaPress. A robbanás hétfőn délután, kevéssel negyed négy előtt történt a nagykörúti csomópontban. A hírügynökség értesülései szerint a megállóban álló villamos első kocsijában egy hátizsák robbant fel. A helyszínre már legalább hat mentőautó érkezett.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság helyszínre érkező szóvivője az [origo]-nak megerősítette a robbanás hírét, egyéb részleteket ugyanakkor egyelőre nem közölt.
[origo]
A Budapesti Rendőr-főkapitányság helyszínre érkező szóvivője az [origo]-nak megerősítette a robbanás hírét, egyéb részleteket ugyanakkor egyelőre nem közölt.
[origo]
Szürkemaci vásárolni volt.
Először is vett egy rakás melltartót, mert ugye múltkor is egyszerre vett egy rakás melltartót, és azok, mintegy varázsszóra, pár napos csúszással ugyan, de egyszerre mondták fel a szolgálatot.
Szürkemaci, mondhatnánk, válogatós, vagy egyesek szerint konzervatív, sőt puritán, mert a fehérneműboltban csak a minimálcsipkés pamutot keresi. Rendszerint sikertelenül. A tutitipp persze most is az aranypók volt, ahol a negyven fazonból négy mondjuk általában azért pamut. A belváros négy aranypókját végigjárva nagy nehezen sikerült is négy elfogadható, méretben passzoló, nem ízlésficamos cicifixet beszereznie.
Aztán a veresi piacon vett még egy vicces-csíkos nadrágot, aztán meg egy fekete alapon ciklámvirágos kisszoknyát is.
Bizony.
Először is vett egy rakás melltartót, mert ugye múltkor is egyszerre vett egy rakás melltartót, és azok, mintegy varázsszóra, pár napos csúszással ugyan, de egyszerre mondták fel a szolgálatot.
Szürkemaci, mondhatnánk, válogatós, vagy egyesek szerint konzervatív, sőt puritán, mert a fehérneműboltban csak a minimálcsipkés pamutot keresi. Rendszerint sikertelenül. A tutitipp persze most is az aranypók volt, ahol a negyven fazonból négy mondjuk általában azért pamut. A belváros négy aranypókját végigjárva nagy nehezen sikerült is négy elfogadható, méretben passzoló, nem ízlésficamos cicifixet beszereznie.
Aztán a veresi piacon vett még egy vicces-csíkos nadrágot, aztán meg egy fekete alapon ciklámvirágos kisszoknyát is.
Bizony.
Nincs kedvem turkálni az emlékekben, leírni, hogy mi volt a szigeten, a számtalan wb-os sörözésen, a vizitúrás vetítésen, a tüzijátékon, nem akarok a veresi parákról írni, sőt, Juditról sem, sem a szombati bulikról, sem pedig a tegnapi Balinapról.
Pedig lenne mit.
Ez van.
Vége a szabinak, elment, elröppent, szép volt, jó volt, szar is volt, mert hát mértisne, de azért összességében jó két hét pihi volt, jó sok élménnyel.
Most itt ülök, irtózok, mert mi is bekaptuk az épp aktuális kedves kis férgeket, mindkét gép akadozik, meg várok, mert elvileg ma bejön János, és beszélünk, meg elvileg ma tudnék beszélni a nagyfőnökkel is. Ez utóbbi macerásabb dolog, de túl kell esni rajta, remélem még ma ráér...
Aztán megyek este 8-ra Verához, mert a nála vendégeskedő hollandok közül a szakács srác ma este összeüt egy össznépi thai-francia egyveleget, ezt ki nem hagynám, még djformat kedvéért sem. De reméljük hamar meglesz a kaja, és ő is belefér a ma esti programba...
Pedig lenne mit.
Ez van.
Vége a szabinak, elment, elröppent, szép volt, jó volt, szar is volt, mert hát mértisne, de azért összességében jó két hét pihi volt, jó sok élménnyel.
Most itt ülök, irtózok, mert mi is bekaptuk az épp aktuális kedves kis férgeket, mindkét gép akadozik, meg várok, mert elvileg ma bejön János, és beszélünk, meg elvileg ma tudnék beszélni a nagyfőnökkel is. Ez utóbbi macerásabb dolog, de túl kell esni rajta, remélem még ma ráér...
Aztán megyek este 8-ra Verához, mert a nála vendégeskedő hollandok közül a szakács srác ma este összeüt egy össznépi thai-francia egyveleget, ezt ki nem hagynám, még djformat kedvéért sem. De reméljük hamar meglesz a kaja, és ő is belefér a ma esti programba...
Hernád
Fel. Töltés. Nopara.
Csak ragyogónap, pecsenyepír, sokkaja, jóemberek (kivéve Gabit).
Meg naplemente a felhők szárnyán, mellette kvantik, előtte a képbe beúszó fecskék.
Meg kicsi sziget a hernád közepén, rajta mesefa.
És löszfalak, 300 fokos kanyarok, hegyek, dombok, erdők, mezők.
Nagy piros labda.
A fára, majd a csajkába potyogó sárgolyók.
Paróka.
Cosmolányok cosmopapucsban, kezükben literes borsodi, vagy borsodival töltött vizipisztoly.
Tékhómmeszidzs, azaz sosefeledd:
Az ember nem azért szül gyereket, hogy guppit neveljen.
Illetve:
MEEG FOGUNK DÖÖÖGLENIII!
Fel. Töltés. Nopara.
Csak ragyogónap, pecsenyepír, sokkaja, jóemberek (kivéve Gabit).
Meg naplemente a felhők szárnyán, mellette kvantik, előtte a képbe beúszó fecskék.
Meg kicsi sziget a hernád közepén, rajta mesefa.
És löszfalak, 300 fokos kanyarok, hegyek, dombok, erdők, mezők.
Nagy piros labda.
A fára, majd a csajkába potyogó sárgolyók.
Paróka.
Cosmolányok cosmopapucsban, kezükben literes borsodi, vagy borsodival töltött vizipisztoly.
Tékhómmeszidzs, azaz sosefeledd:
Az ember nem azért szül gyereket, hogy guppit neveljen.
Illetve:
MEEG FOGUNK DÖÖÖGLENIII!
hétfő, augusztus 04, 2003
péntek, augusztus 01, 2003
Lekopogom, mert ha melóról írok valami jót, utána mindig kiderül, hogy mégsem olyan jók azok az eredmények.
DE
Most kivételesen tényleg úgy néz ki, hogy nagyon is vannak a transzformánsok között olyanok (méghozzá hárman), akikben igenis benne van a háespékilencvenalfa. Perszehogy jövő héten kezdődik a leállás (ugyan be lehet menni, de ilyenkor no szupláj), meg aztán szerdától vizitúra...
Apropó vizitúra. Jaj, már alig várom, remélem naggyon mókás lesz.
Hmm. Na jó, mennem kell, még át kell oltanom a bacikat, meg elbúcsúztatjuk Jánost, és ki tudja, lehet, hogy egy görögóra is belefér még a sziget előt. Igen, végülis úgy döntöttem, kimegyek. Merthát lesz Boross, Máté, Jula, Bali, Csabi, Vera, Zsófi, talán Judit is, és persze Minek gulyást főz, Izil meg varázsolni fog a transzvesztiknek, és persze közben meghallgatjuk a Morcoscsibét is. Ha már egyszer idetolják a képüket :)
DE
Most kivételesen tényleg úgy néz ki, hogy nagyon is vannak a transzformánsok között olyanok (méghozzá hárman), akikben igenis benne van a háespékilencvenalfa. Perszehogy jövő héten kezdődik a leállás (ugyan be lehet menni, de ilyenkor no szupláj), meg aztán szerdától vizitúra...
Apropó vizitúra. Jaj, már alig várom, remélem naggyon mókás lesz.
Hmm. Na jó, mennem kell, még át kell oltanom a bacikat, meg elbúcsúztatjuk Jánost, és ki tudja, lehet, hogy egy görögóra is belefér még a sziget előt. Igen, végülis úgy döntöttem, kimegyek. Merthát lesz Boross, Máté, Jula, Bali, Csabi, Vera, Zsófi, talán Judit is, és persze Minek gulyást főz, Izil meg varázsolni fog a transzvesztiknek, és persze közben meghallgatjuk a Morcoscsibét is. Ha már egyszer idetolják a képüket :)
Kutyának.
Kutyának, akivel szerda reggel összenéztünk.
Kutyának, aki tudta, hogy hiába, de tudta azt is, hogy ennél rosszabb már semmi sem lehet, ezért inkább csak lehajtotta bús fejét, oda a szakadt papucs mellé, és csak várt, várt, egész nap, még délután is, az esőben, amikor már kapott egy tálka tápot meg vizet.
Kutyának, akiért végül is eljött valaki.
Kutyának, akire csütörtök reggel csak a papucs meg a két tálka emlékeztetett.
Pokorny Szilárd
Medvék én is
szeretnék én is mint medvék
a medvéknek bőre szőrös
medvék a szeretik mézet
engedik szőrüket nőjön
medvék lenni én is nagyon
brummogni mint tél a kályha
aludni barlangban hosszú
lennék nem ember nem fájna
Kutyának, akivel szerda reggel összenéztünk.
Kutyának, aki tudta, hogy hiába, de tudta azt is, hogy ennél rosszabb már semmi sem lehet, ezért inkább csak lehajtotta bús fejét, oda a szakadt papucs mellé, és csak várt, várt, egész nap, még délután is, az esőben, amikor már kapott egy tálka tápot meg vizet.
Kutyának, akiért végül is eljött valaki.
Kutyának, akire csütörtök reggel csak a papucs meg a két tálka emlékeztetett.
Pokorny Szilárd
Medvék én is
szeretnék én is mint medvék
a medvéknek bőre szőrös
medvék a szeretik mézet
engedik szőrüket nőjön
medvék lenni én is nagyon
brummogni mint tél a kályha
aludni barlangban hosszú
lennék nem ember nem fájna
Lassúság
Ha már egyszer idézgetek...
Ez is olyan, hogy az ember csak néz, kápráznak a szemei, és azt mondja, baszki, ezt nagyon megfogta...
Igen, nem akarok felnőni, mert ődöngő szeretnék maradni. Nézelődni, lófrálni, semmittenni.
Az extázisnak ezzel a formájával, a sebességgel a technikai forradalom ajándékozta meg az embert. A motorossal ellentétben a futó ember mindig érzékeli a testét, kénytelen a vízhólyagjaira, a lihegésére figyelni, amikor fut, érzi a súlyát, a korát, soha ennyire nincs tudatában önmagának és életidejének. De mindjárt más a helyzet, ha a sebesség képességét egy gépre ruházza: ezzel kikapcsolja a testét, testetlen, anyagtalan sebességnek adja át magát, a tiszta sebességnek, az extázis-sebességnek.
Furcsa párosítás: a technika hideg személytelensége és az extázis lángjai. Erről az az amerikai nő jut eszembe, aki harminc évvel ezelőtt mint az erotika hivatalnoka, szigorú és lelkes arccal (jegesen elméleti) leckét adott nekem a szexuális felszabadulásból, leggyakrabban az ’orgazmus’ szót használta, megszámoltam, negyvenháromszor. Az orgazmus kultusza: a puritán utilitarizmus a szexuális életre kivetítve, a hatékonyság a tétlenséggel szemben, a coitus puszta akadállyá való lefokozása, melyen a lehető leggyorsabban túl kell jutnunk, hogy eljussunk egy eksztatikus robbanáshoz, mivel ez a szerelem és a világmindenség egyetlen igazi célja.
Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, tisztásokkal, a természettel együtt? Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésüket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakit nézegeti, az nem unatkozik, az boldog. Világunkban a semmittevés tétlenséggé változott, ami egészen más: a tétlen ember frusztrálva van, unatkozik, s egyfolytában a hiányzó mozgást keresi.
Milan Kundera: Lassúság 1995.
Ha már egyszer idézgetek...
Ez is olyan, hogy az ember csak néz, kápráznak a szemei, és azt mondja, baszki, ezt nagyon megfogta...
Igen, nem akarok felnőni, mert ődöngő szeretnék maradni. Nézelődni, lófrálni, semmittenni.
Az extázisnak ezzel a formájával, a sebességgel a technikai forradalom ajándékozta meg az embert. A motorossal ellentétben a futó ember mindig érzékeli a testét, kénytelen a vízhólyagjaira, a lihegésére figyelni, amikor fut, érzi a súlyát, a korát, soha ennyire nincs tudatában önmagának és életidejének. De mindjárt más a helyzet, ha a sebesség képességét egy gépre ruházza: ezzel kikapcsolja a testét, testetlen, anyagtalan sebességnek adja át magát, a tiszta sebességnek, az extázis-sebességnek.
Furcsa párosítás: a technika hideg személytelensége és az extázis lángjai. Erről az az amerikai nő jut eszembe, aki harminc évvel ezelőtt mint az erotika hivatalnoka, szigorú és lelkes arccal (jegesen elméleti) leckét adott nekem a szexuális felszabadulásból, leggyakrabban az ’orgazmus’ szót használta, megszámoltam, negyvenháromszor. Az orgazmus kultusza: a puritán utilitarizmus a szexuális életre kivetítve, a hatékonyság a tétlenséggel szemben, a coitus puszta akadállyá való lefokozása, melyen a lehető leggyorsabban túl kell jutnunk, hogy eljussunk egy eksztatikus robbanáshoz, mivel ez a szerelem és a világmindenség egyetlen igazi célja.
Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, tisztásokkal, a természettel együtt? Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésüket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakit nézegeti, az nem unatkozik, az boldog. Világunkban a semmittevés tétlenséggé változott, ami egészen más: a tétlen ember frusztrálva van, unatkozik, s egyfolytában a hiányzó mozgást keresi.
Milan Kundera: Lassúság 1995.
Élet. Érzés.
Nem, ez nem egy konkrét nap.
Ez úgy valamelyik.
Néhány.
Csak azért kell ide, mert... miért is?
Ma egyszerűen semmi sem működik. Nem érzem az ízeket, ennek következtében nem eszem és csak szükségből iszom, ... Itt ülök a vadiúj billentyűzetemmel, nem érzek mozgásokat, halott a világ, pedig le se vagyok törve, nincs rosszkedvem, aludtam is sokat, tiszta fejjel ébredtem...Egyszer csak merészeltem szembeszállni az érzelmeim ellem harcoló valósággránátokkal, és rájöttem, hiányzik Florisse. De utána meg arra jöttem rá, nem ő hiányzik, csak a szerelem, az érzés. Az elzárkózás lehetősége, a masina, amibe beledobálom szótlanul bánataimat és örömeimet, és pillanatok alatt minden megszűnik, aztán átvarázsolódik, hogy utána megnyugodhassak, örüljek csupán annak, hogy dobog és dobolja szívem, hogy élek, tökmindegy, miért. Nincs tökmindegy, ha nincs semmi, és ez a mai egy ilyen nap... És ezért ma nem fogok csinálni semmit, még berúgni sem, kétségtelenül kritikus állapot. Szünet van. Itt is, nekem is, nektek is ott. Én ugyanis ma nem gyakorlok semmilyen hatást, ma biztosan nem is gondol rám senki. Az érzés kellene, hogy homlokomon a bőr hátrahúzódtassék, és kivirágoztassa arcom, hogy szememnek színe és kisugárzása meghatározóvá tehesse hangulatom, hogy benne minden apró fénynyaláb, mint tükörből verődjön vissza. Ölelni szeretnék hosszan, tökéletesen üres fejjel.
Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás
Nem, ez nem egy konkrét nap.
Ez úgy valamelyik.
Néhány.
Csak azért kell ide, mert... miért is?
Ma egyszerűen semmi sem működik. Nem érzem az ízeket, ennek következtében nem eszem és csak szükségből iszom, ... Itt ülök a vadiúj billentyűzetemmel, nem érzek mozgásokat, halott a világ, pedig le se vagyok törve, nincs rosszkedvem, aludtam is sokat, tiszta fejjel ébredtem...Egyszer csak merészeltem szembeszállni az érzelmeim ellem harcoló valósággránátokkal, és rájöttem, hiányzik Florisse. De utána meg arra jöttem rá, nem ő hiányzik, csak a szerelem, az érzés. Az elzárkózás lehetősége, a masina, amibe beledobálom szótlanul bánataimat és örömeimet, és pillanatok alatt minden megszűnik, aztán átvarázsolódik, hogy utána megnyugodhassak, örüljek csupán annak, hogy dobog és dobolja szívem, hogy élek, tökmindegy, miért. Nincs tökmindegy, ha nincs semmi, és ez a mai egy ilyen nap... És ezért ma nem fogok csinálni semmit, még berúgni sem, kétségtelenül kritikus állapot. Szünet van. Itt is, nekem is, nektek is ott. Én ugyanis ma nem gyakorlok semmilyen hatást, ma biztosan nem is gondol rám senki. Az érzés kellene, hogy homlokomon a bőr hátrahúzódtassék, és kivirágoztassa arcom, hogy szememnek színe és kisugárzása meghatározóvá tehesse hangulatom, hogy benne minden apró fénynyaláb, mint tükörből verődjön vissza. Ölelni szeretnék hosszan, tökéletesen üres fejjel.
Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás