Hohoho!

Dear Eva,

Thank you for your application for the position of Scientific Communications Manager.
As a first step of our interview round we would like you to do a writing test.

The test can be downloaded using this link and should be completed within 2 hours of downloading.
You can do the test at a time that suits you and you’re trusted not to receive help from anyone.

Please complete the test by Sunday, December 2. If this is a problem, please let me know.

After completing the test we will discuss the results and get back to you as soon as possible.

Kind regards,
Linda

alagút

Na úgy néz ki mégsem volt hülyeség dokihoz menni ezzel a kisujj- gyűrűsujj-zsibbadással meg vállfájással. Tegnap a házidoki, miután leégette a nyakamon a kinövéseket, elküldött fizióra, ott ma délben meg megállapították, hogy alagút szindrómám van, a vállamban be van állva egy izom, és az nyomja a két ujjamat beidegző ideget meg az ereket. A pasi kiropogtatta a hátam közepét, a csaj próbálta nyújtani a vállamat, és láss csodát, a kézkicsavarás, ami irtóra fájt az elején, már nem volt annyira vacak a végén. Szóval már látni a fényt az alagút végén :)

SINTér

Nagy Sinterklaas-őrület van, már egy hete megy a tízperces Sinterklaas-journal, alias Mikulás-híradó a tévében, amit néznek a kölkök a BSO-ban, aztán meg másnap a suliban. Felnőttként vicces, ám Hanni kétségbeesetten mesélte a minap, hogy a Sinterklaas hajója szétesett, és a nagy ajándékokkal együtt elsűllyedt. Aztán most éppen a Zwarte Pietek, vagyis Fekete Péterek a pepernoot-os (kis kemény fahéjas kekszecske) helyett rossz zsákból kezdtek el osztogatni szombaton, mikor megérkeztek Roermondba, így a Sint-nek most már pénze sincs, csak sütikéje.
Na de az iskola már jó előre értesült a tévés hülyítésről, és előre bekértek mindenkitől 4 ötcentest (én hülye meg négy 50 centest adtam, mert figyelmetlen vagyok, na mindegy), amire a tegnap esti iskola- és osztálydíszítéskor a tegnap esti Miki-hírekben mutatott matricákat kellett felragasztani az önkéntes, pepecselést szerető szülőknek. Vagyis helyzet megoldva, a Sintnek lesz pénze ajándékot venni. Huhh, homloktörlés.
Amúgy a tegnap esti díszítős eszemká-gyűlés vicces volt nagyon, Antonia és Milou anyukájával betapétáztuk az osztálybeli babaházat, és most Piet-ház lett belőle. A dobozból eszkábált kéményre pedig nagyon büszke vagyok.

te laat

Na basszus, pont ez hiányzott, hogy a 2, azaz kettő fokban, ködben biciklivel iskolába elszállított két gyerekemmel (akikre az új házban valahova elpakolt dolgok közül kellett kesztyűt, sapkát, anorákot keresni, hogy ne fagyjanak szanaszéjjel menet közben) két, azaz kettő perccel háromnegyed kilenc után a bejárathoz loholva egy pimasz kamaszfejű tanár tenyérbemászóan elkezdjen érdeklődni, hogy miért is késtünk, meg hogy tudjuk-e, hogy késés elleni kampány van a suliban.
Bakker, majdnem beszóltam ennek a csávónak, hogy egyrészt szedjél össze te két gyereket - felkeléssel, reggelivel, ebédpakolással, fogmosással és öltözéssel, öltöztetéssel úgy, hogy lehetőleg maximáld a nagyobbik alvásidejét, mert nem bír reggelente felkelni.
Egyébként meg csesszék meg a rendszerüket, hogy van kerek 15 perce annak az ezer gyereknek meg a szüleiknek, hogy beengedtessenek az oskola kapuin. Merthogy ha fél kilenc előtt érkezel, akkor a hidegben kinn dekkolhattok (hülye leszek kinn ácsorogni), de háromnegyedig mindenképpen tessék odaérni, mert ha nem, egy faszfej még ki is faggat, hogy miért késtek. Persze parkolóhely nincs, az autósok idegesen várják, hogy a tömött sorokban bicajozók előrébb haladjanak, és csak úgy a hangulat kedvéért éppen szedik fel a macskakövet azon az úton, ahol menni szoktunk, úgyhogy vagy kerül az ember, vagy ellavírozgat a gyalogosok között.
Amúgy éppen büszke voltam már mostanában magamra, hogy ha netalántán késve indulunk, nem ordítom szét az agyamat, hogy siessmááár,elfogunkkéééésni, hanem beletörödve mosolyogva csináltam, amit kell, ami azért tőlem, az örökös későtől, aki ettől persze idegbeteg, igazán szép teljesítmény.
Erre jön egy ilyen kis f@szfej, és nekiáll velem (nem a hat velem egyszerre érkező anyukával, nem, pont velem) szívózni.
Egyébként már lenyugodtam, semmi gond.

Kétszer? Ne röhögtess!

Na a thai kajáldában tett tegnapi flegma vállrándítás után mégiscsak megadatott nekem a tapasztalás öröme, ez a kókuszleves-bambuszos csirke basszus tényleg kétszer csíp.
Ilyen még sosem volt, pedig Sredi is tudott csilit pakolni a kajába.
Mondjuk régen könnyeztem meg ennyire kaját, mint amikor este egy zöld paprikára ráharapram, szó szerint tüzet tudtam volna okádni. Mi lett volna, ha két paprikás kaját választok?
Harakiri a pálcikákkal?

papírfiú

 Antóniával összefutottam, mikor a össze-vissza jártam a várost egy a bringámra szerelhető kétlábas letámasztóért, és megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyünk mozizni. A Paperboyt nézte ki, én elolvastam a kétsoros holland ajánlót, oké, jó lesz, és aztán vasárnap el is mentünk rá.
Macy Gray-jel kezdünk, aztán szép lassan beúsznak holmi Nicole Kidman-ek meg John Cusack-ok meg ügyeletes bociszemű szépfiuk, aztán a sztori vált, a floridai mocsárban vagyunk, szöszi városi csaj a mocsárban, aligátorozó pasija viszi magával - vicces ez így, bár a film maga egyáltalán nem az. De nem rossz. Lassú, húzódik, várod hogy történjen már valami, és történik is. És nem olyasmi, amire számítasz. Bár nem egy nyakatekert serlokholmsz-sztori, se nem izgalmas triller, azt írja igaz a történet, és asszem hihető, hogy tényleg megtörtént, ez így tényleg életszagú.
Végeredményben tetszett.

anyósék nálunk pecóztak

Az úgy volt, hogy apósék hirtelen felindulásból eladták a menzát - na jó, nem volt olyan hirtelen, csak nekünk nem meséltek semmit, csak hogy otthon ülnek már egy hete, és unatkoznak, és szívesen kijönnének segíteni. Apósom még erősködik is, hogy hagyjam meg neki a sövényt, majd jön és levágja. Miután ezt jól megbeszéltük szkájpon, felhívom Sosót az irodában, erre ő visszahívja őket, hogy szuper, jöjjenek, neki úgy is elfogyott a lelkesedése, nincs már kedve fúrni-faragni, felrakni a wc-papír-tartót vagy a lámpaburákat. Oké, akkor jönnek. Felhív engem, hogy akkor veszi nekik a jegyeket, felőlem oké, jöjjenek. Felhívja őket, ekkor már apósom hárít, hogy de hát neki ez meg az van, ő nem tud jönni, ne vegye a jegyeket. Viszont anyósom jönne.
Jó, akkor jöjjön csak ő. Két hét? Két hét. Első héten Hanninak még szünete van, másodikon meg Sosó Nizzában van fejtágításon és kötélhúzásos csapatépítésen, nekem meg szerdán interjú, meg egyébként is, filmhét, jó, legyen.
Vasárnap jövünk vissza Belgiumból, hétfőn vesz Sosó egy gagyi kinyitható kanapét - a kényelmetlenség csimborasszója, de hát Katinak valahol kell aludnia. Ez a valahol a nappali, merthogy a tetőtérben még dobozkiállítás van kuplerájjal vegyesen, padló nincs, és egyébként is, Kati hadilábon áll a lépcsővel, négykézláb közlekedne rajta legszívesebben
A héten Sosóval lerakjuk a laminált padlót a tetőtérben, végre megkapom az írásos megerősítést, hogy visszakapjuk a pénzünket a mosógépért-szárítóért, megrendelem őket máshol, másnap szállítják, felhozzák, bekötik. Hurrá, vége a biciklivel-babkocsival mosodába járásnak!
Csütörtökön Tamás Krisztivel üzeni, hogy  mégsincs programja, és a kedves neje nélkül unatkozik, ő is kijönne. Mondjuk másnap. Sosó vegyen jegyet. És lőn. Na nem másnap, hanem szombaton jön, Eindhovenbe, éljen az autókázás.
Sosó hétfőn el, előtte apjával megbeszélik, hogy miket kéne a héten megcsinálni. Én az interjúra készülnék, többé-kevésbé megy is, közben lámpák meg rolók kerülnek fel a helyükre, néha elugrunk a gammába vásárolni. A sövény nagy része a kertkövön landol, bele se fér a zöldséges kukába. Anyós köhög, taknyos, mintha láza is lenne. Csütörtökön jön a lépcsőt kárpitozó muksó, péntekre még a lépcső és a fal közötti takaróléc is elkészül - bár egy csöppet hideg van úgy aludni, hogy kint 2 kemény fok van éjjel, és a festékszag miatt szellőztetek. Ekkor már após is inkább koraeste lefekszik aludni, mert érzi, hogy kitör rajta a nátha. Péntek este Hannival elhozzuk Sosót a reptérről, szétnéz, ferdén van a lámpa felrakva, tollhúzás van a függönyön, inkább ne is raktad volna fel, ezt a léc meg mit keres itt, iszonyat randa, és mondd, a falat direkt kented össze az olajfestékkel... Persze másnap már nem minden rossz, sőt, még a biztosítékot is megszerelik, én meg végre eljutok a filmhétre, sőt az anyagpiacra is.