ész

itt a hollandoknál egytől tízig megy az osztályzás, egyes a legrosszabb, a tízes a legjobb. összesítve 9,7-es lett a hollandvizsgám, ami azért mégsem akkora nagy szám, hogyha figyelembe vesszük, mennyire piszok könnyű volt.
voltunk a consultatiebureau-ban, ahol nézik, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek fizikailag meg szellemileg, merthogy gyerekorvos nincs, a háziorvoshoz meg akkor megy az ember, ha baj van. most odáig volt a csaj hannától, szerinte egy hároméves szintjén van a beszédkészsége - múlt idő, többesszám, három-négyszavas mondatok. ezen felbátorodva letesztelte a háromévesekre jellemző dolgokat: adott egy képeskönyvet, hogy mondja el, miket lát, és hanna mondta. persze magyarul. és persze nem mindet. meg a teherautóra vonatot mondott. aztán elővett a nő egy babát, és mutogatta a testrészeit, és hanna meg mondta, hogy mi micsoda. persze magyarul. aztán meg mondott testrészeket, és azokat meg kellett rajta mutatni. és ez is többé-kevésbé ment. na és ekkor azt mondta, hogy nem csoda, hogy nem alszik délután. az ilyen intelligens gyerekek általában nem alszanak. natessék.

lencse

péntekre rendelt vissza az optikus szemvizsgálatra, hogy megnézze, hogyan reagált a szemem az új lencsére. azt mondta, hogy sokkal kevesebb az ér a bal szememben, mint három hete, úgyhogy nincs túlérzékenységi reakció, sőt.
szóval az új lencse marad, viszont most csinált egy teljeskörű éleslátás vizsgálatot - múltkor csak úgy nagyjából nézte azt, inkább a szemem felszínét meg a szemfenekemet nézegette - és így kiderült, hogy mégsem javult a szemem, bár olyan sokat nem is romlott. a bal 2,75 volt úgy hat éve, amikor elkezdtem lencsézni, és most hármas, a jobb viszont, ami eddig jó volt, szerinte egyes. úgyhogy most kaptam egy-egy 2,75-ös lencsét a balra és egy 0,75-öst a jobbra. pár napig szédelegtem a térlátás-zavar miatt, pont mint hat éve, bár most ajtófélfát azért nem fejeltem le, és még bicajozni is tudtam, de közelre nagyon gáz volt nézni. most már azért kezd okés lenni a dolog.
pénteken még megnéz a pasi, mielőtt odaadná a féléves adagot, és majd akkor ráérek fizetni. kíváncsi vagyok, miket számol fel.
és akkor majd januárban kicseréltetem a szemüvegben is a lencsét, egyébként is olyan karcos már az üveg, hogy iszonyat.

túl

a vizsgán, nevetségesen könnyű volt, húsz perc alatt kész voltam a teszttel (egy óra volt rá), és öt perc alatt a diktálással (arra meg húsz volt). persze nem egyedül, hárman végeztünk kábe egyszerre. és persze volt egy-két csajszi, aki kihasználta az összes időt, így öt lett, mire beültünk utána valahova, amikoris sosó telefonált, hogy hanna irtó lázas. ő kapott paracetalmolt, én meg egy pohár búzasört (mindenki teázott vagy kakózott, csak Joyce, az amcsi nő ivott velem sört), aztán húsz perc után leléptem.
remélem nem néztem félre a dolgokat, és januárban indulhat a következő felvonás.
mindenesetre a szerda meg péntek szabad, ha hanna holnapra jobban lesz, és megy bölcsibe, jöhet az utolsó karácsonyi beszerző körmenet, meg aztán pénteken a csomagolás.

hollandvizsga

a héten még van két óra, aztán hétfőn jön a teszt, másfél óra, kell a következő szintre bejutáshoz. aszongyák könnyű lesz, de azért mindenki parázik. megyek is, csinálom a teszteket, amiket felrakott a tanárnőnk a blackboardra (az egyetemi netes cucc, minden tanfolyamnak van külön accountja).

esett

szarul esett, hogy nem jöttek tegnap, sőt, úgy kellett őket délben felhívni, hogy akkor most mi a helyzet, jönnek-e ebédre vagy koraesti vacsira, vagy mi. namindegy, nem megyek bele, csak sértődött picsogásnak hangzik az egész...
lehet, hogy tényleg csak az, csak a hüje hormonok tombolnak bennem, nyár óta most először jött meg.

láttuk a szinterkláááászot

mondja hanna mostanában naponta többször.
pedig hogy meg volt szeppenve, mikor elmentünk a házába. merthogy még november közepén megjött ugye hajóval spanyolhonból, a mór rabszolgái kíséretében, akiket fekete pétereknek hívnak (mindegyik piet, kivétel nélkül), és beköltözött a városháza melletti házba.
na, ott látogattuk meg. be volt rendezve a ház rendesen, volt egy nagy ágy, egy nagy kád (ugyan teli lekelekeleke-pepernotetal=fahéjas keksszel), és középen volt egy kis pódium, ott ült sinterklaas és táncoltak a feketére pingált péterek. irtó hangos tucctuccra énekeltek télapó-dalokat, hanna meg is szeppent rendesen, nem is élvezte, amíg ki nem mentünk.
nade már a hullapelyhes is megmondta, hogy jöjj el hozzánk télapó, úgyhogy jön. és hoz a csizmába ajándékot. a nagy kavarás miatt, hogy akkor most itt mikor is jön, végül úgy döntöttünk, hogy ma este kipakoljuk a csukákat az ablakba, és akkor holnap reggel lesz nagy ajándéközön. merthogy itt a gyerekek ilyenkor kapnak ajit, karácsonykor nem nagyon. szóval idén lesz pepernote, meg chocolate flavoroured sticks, meg szájharmónika, meg kacsás búgócsiga meg egy formadoboz. több, mint egy átlag télapó, de azért nem egy igazi holland ajándékdömping...

állati zene

kicsit a dö(wecomeinpeace)-re emlékeztet :)
a pasas pesten dolgozik, a többi kisfilm sem rossz...

gyár-képek

jaj, nagyon viccesek ezek a képek, már nem is tudom, ki mutatta, de ez a fabrik-sorozat különösen jó lett, élén ezzel: ez az a dj, akiről beszéltem :)

nincs lepke

nem hívtak be az interjúra. kilencen pályáztunk, ebből négy lepkés csókát behívtak, a többieket nem. vanilyen.

este

megvolt a nagyágyon fetrengés, aztán a zuhany (merthogy mostanában nem volt hajlandó kádban fürdeni, így együtt zuhanyoztunk, majd aztán én nem másztam be, így most csak őt zuhanyozom, de azt nagyon élvezi), fogmosás, az extra pohár langyosvízivás közbeni bilibepisilés (fürdőköpenyben még kér inni, a zuhany alatt issza kispohárból a meleg vizet, úgyhogy ilyenkor is azt kap, és végülis mindegy, hogy a sámlin ül vagy a bilin, és mivel a bilipisilés az nagy szám, nagyon élvezi, ha véletlenül sikerül), öltözés, apától puszi majd a kukacosmese, mégegyszer kukacosmese, lámpaoltás és bóbitatáncol, de nem tudott elaludni, hiába volt nagyonfáradt.
elkezdett valamit motyogni, úgyhogy megkértem, beszéljen hangosan.
elmondta a napját:
hogy apa elvitte az autót (hajnalban ment be dolgozni, és mikor reggel mentünk a játszóra, szinte sokkolta Hannát a tény, hogy az apja elvitte az autót, és mi - szokás szerint - biciklivel megyünk a játszóra), majd láttuk a papíros kukást, amelyik a szelektív papírhulladékot rázta ki, meg láttunk kecskét meg bárányt meg malacot meg etettünk kacsákat (akik annyira éhesek voltak, hogy majdnem a lábunkra léptek), és az egyik megcsípte Hanna kezét, mert persze mindig úgy etetünk, hogy én dobálom a kaját a kacsáknak, Hanna meg pakolja a kaját be a saját szájába. szóval ez a pofátlan kacsalány csak Hanna kezéből akart enni, de mellényúlt.
szerencsére az nem maradt meg benne, hogy a játszón csak öt percet voltunk, mert végigtörölte a hajnali esőt a gatyájával a csúszdáról, és mivel már így is taknyos, mentünk haza. meg az sem maradt meg említés szintjén, hogy anya egész nap nyűgös meg bepöccenős volt, és még porszívózta is az orrát. mármint a Hannáét.