3 vendégség

nagy vendégjárás kezdődött mostanában, annyira, hogy Hanni ma azt kérdezte, hogy ma jön-e valaki. :)
két hete vasárnap mentünk volna át Andiékhoz vacsorázni Wout szülinapja alkalmából, de a beteg lányok miatt csak én rohantam át átadni az ajándékot a torna után (járok do-inra!), és Andival megbeszéltük, hogy a rákövetkező szombaton bepótoljuk. annál is inkább, mert hogy a sárkányos játék, amit vettem, már megvolt Woutnak, igaz ugyan, hogy az egyik kedvence, de elég belőle egy. így aztán szereztem neki egy jó kis logikai játékot, amit szombaton át is vittünk.
Délután öt óra tízkor csöngetünk, Wout nyit ajtót, szülők sehol. Martijn nagy sokára lejön, Andi Hágában vásárol, mondja, és hogy biztos mára beszéltük-e meg, mert ő semmiről nem tud, de kaja az biztosan nincs semmi. Andit hívjuk, elfelejtette az egészet, de maradjunk, rendelnek pizzát, ő meg siet vissza. végülis egész vicces esténk lett.
vasárnap Judith meg Haiko jöttek át a lányokkal Lizát köszönteni. Haiko Martijn egyetemi haverja, régóta összejárnak ők négyen, így ott vannak minden szülinapon Andiéknál. ők is itt laknak a környéken, szóval sokszor összefutunk a parkban meg az utcákon, és múltkor Judith kvázi meghívatta magát hozzánk, de cserébe jövő héten megyünk hozzájuk vacsizni.
csütörtökön meg Marco és Sepand jöttek át Lizát nézni, ha már Karlsruhéból eljöttek Leidenbe Uwéval, a nagyfőnökkel megnézni a leideni halas nagyfőnök, Hermann automata injektorát. két órát késett a vonatuk, mi Hannival már tűkön ülve vártuk őket a Liza ordítása alatt sütött almatortával. de végül jöttek, dumáltunk egy keveset, jó volt. Marco kvázi csopvez, van egy aszisztense, egy phd hallgatója meg két mastersese, de nevetve mondta, hogy döntési joga persze nincs. Esther varrt nekünk egy csodahelyes táskát meg hozzá passzoló összehajtható pelenkázóalátétet, irtó szuper. remélem jövőre át tudnak pár napra ugrani gyerekestül.

napló

nem is tudom, honnan kezdjem, annyira nem volt se időm, se agyam írni, azt se tudom így hirtelen, mikor is írtam utoljára.
két hete, aha.
basszus, mi volt két héttel ezelőtt?
ó, megvan, csütörtökön Hannival meg Lizával elmentem egy Chimpie Champ nevű játszóházba Aalsmeerbe, ami tőlünk kocsival húsz, Sosó irodájától tíz percre van, úgyhogy Sosó reggel bevonatozott, és úgy volt, hogy mi korán bemegyünk érte, megmutatjuk Lizát a kollegáknak, és hazahozzuk Sosót. hát a korán nem jött össze, Hannit délelőtt irtó macerás kirobbantani itthonról ha nincs éppen bölcsinapja, úgyhogy sikeresen a délutáni csúcsban próbáltam meg A'damba bejutni, ami annyira leszívta az agyamat, hogy alig bírtam megszólalni. a csámpicsimpi jó volt, Hanninak bejött nagyon, bár egy csöppet zajos talán még Lizának, de majd később megyünk majd oda is, ha a bubblejungle már uncsi neki.
pénteken vittem Lizát a konzultációs irodába, ahol 53 centinek és 4,2kg-nak mérték. a dokinő megnézte a csípőjét meg a szemét, és mindent rendben talált.
aztán tényleg, azon a héten jött az isteni szikra, hogy az ájfónomban van dzsípiesz, minek akkor külön kütyü a geokesinghez, nézzük meg van-e rá valami jó kis api, és láss csodát, perszehogy van. így aztán kiderült, hogy a környéken irtó sok doboz van, és a libás parkban, ahol a tavacska felett át lehet libegni meg lehet tutajozni, megkerestük az egyiket. jó móka volt a kincskeresés, vittünk cserebiszbaszt, így Hanni két kis szörnyecskével lett gazdagabb. aztán estére belázasodott, és hétfő reggelig tömtük bele a lázcsillapítót, mert amint elmúlt a hatása, rögtön rázta a hideg, és ment fel újra. a szombat éjszakánk így elég vacak volt, merthogy nemcsak Hanni ébredt fel arra, hogy rázza a hideg, de Liza orra is folyton eldugult a takonytól, és a kis műanyaggömb-végű orrszívó szart sem segített. szóval kvázi óránként keltünk, így aztán Sosó hétfőn megkérte a kollegáját, Sanyit, aki ezen a héten hozta volna ki az anyós által vett porszívós orrszívót, hogy legyen kedves küldje már el déháellel. múlt hét kedd óta nálunk a megváltás, szívtuk a taknyot, és Liza takonykórja szép lassan elmúlt. ő egyébként a múlt hét óta egyre többet dumál meg nevet, meg egyre többet akar kézben lenni, kvázi letehetetlen, mert torkaszakadtából üvölt, amint vízszintesbe kerül. ráadásképp az esti altatás is macerás lett, mert hiába alszik el a fürdési után szoptatás közben, ha lerakom, felébred, és csak akkor marad nyugton, ha a mellemen vagy a kisujjunkon cuppog, egészen este tízig, fél tizenegyig. na ekkor én már őrjöngök, hogy nincs nyugodt, gyerekmentes esténk.
ja, és most kezd átállni ő is az ötnaponta kakálásra, mint anno a nővére, viszont irtózatos kénszagú gázokat ereget a kakák között, és minden egyes fing után nekiáll mocorogni, arcot-szemet vakarászni, és totál felébreszti magát. és akkor rádöbben, hogy nem a kezemben van, le merészeltem rakni az ágyunkba, és akkor nekiáll üvölteni. ha a kiságyába akarom berakni, az kábé felér egy inkvizíciós kínzással, úgy bőg, pedig két hete az éjszaka első felét ott aludta át gond nélkül. szóval zajlik az élet.

szendvics vs meleg ebéd

néha azért nem olyan nagyon hülye ötlet szendvicset enni ebédre. csirkepaprikás-evés közben elég macerás blogolni. és sokkal többet kell sikálni a szaftos klaviatúrát.

őszi hétvége

Pénteken elhoztuk Hannit a bölcsiből fél ötkor, és már indultunk is Simonskallba, a szokásos helyünkre. a panzióban ugyanazt a reggelizőasztalt  meg ugyanazt a szobát kaptuk, most éppen egy pótággyal Hanninak - négyen már nem fértünk volna el a nagyágyban. Az autókázás alatt sikerült megnyomnom a jobb mellemet a biztonsági övvel a sok lányokhoz hátra- illetve a kajás táskához előre hajolgatással, úgyhogy a késő esti etetést kvázi végigbőgtem a fájdalomtól. Aztán éjfélkor arra ébredtem, hogy fázom és kontrollálhatatlanul reszketek. Felkeltettem Sosót, hogy szerezzen még egy takarót, meg mérje meg a lázam - takarót talált a szekrényben, és lázam szerencsére nem volt, valszeg csak lehűltem valamiért, mert mikor már nem fáztam, sikerült újra elaludnom. Liza végigaludta a délutáni pakolást meg a négyórás autóutat is, úgyhogy a hajnali fél hármas etetés után már csöppet sem volt álmos, édesen gőgicsélt meg nagyokat rötyögött (nevet! hihetetlen édes), és nagyokat durrantott. A telibeszart pelenka-body-rugdalódzó cserére felébredt Hanni is, de szerencsére ő hamar visszaaludt. Nem úgy Liza, akit csak negyed ötkor sikerüét lerakni magunk közé.

Ezután a szuper pihentető éjszaka után megnéztük a schmidti vadasparkban az albinó lányszarvast meg a már alig-alig bőgő fiúszarvasokat, megetettük a muflonokat, élvezkedtünk a napsütésben meg a gyönyörű őszi színekben, Hanni meg hihetetlenül jól eljátszott egy botból és egy üres kis üdítős dobozból eszkábált "vödörrel" a tóparton, aztán meg a bejáratnál-büfénél levő játszótéren.

Ötkor megvacsiztunk a szokásos helyünkön, a szomszéd panzió éttermében, de úgy tűnik a régi szakáccsal történt valami, mert a kaja eszméletlenül pocsék volt, Hanni gyerekmenüjéből pl a panírozott hal ehetetlen volt: a panír megszívta magát olajjal és oda is égett, a hal pedig pocsék ízű volt.

Vasárnap bevállaltunk egy új helyszínt, a komerni skanzent, ami nagyüzem volt ugyan a vadasparkhoz képest, de benn volt az erdőben, és egész izgis kiállítások voltak a házakban (méhészekről, asztalosokról meg volt egy régi iskola meg egy fűrészmalom is, ami nagyon izgi volt), és még ragadozómadár bemutatót is tartottak, szóval elment ott is egy nap. A bejáratnál levő játszóterükön pedig volt egy fedett kis mászóka-csúszda kombó, amivel Hanni konkrétan egy órán át jászott.

Hétfőn sétáltunk egy nagyon Simonskallban, beszélgettünk a kameruni muflonokkal (akárcsak tavaly), megnéztük, ahogy megeteti őket a tulaja, és ahogy az egyik félrenyeli a tápot, és habosat hány, majd eszik tovább, aztán elsétáltunk egy jó darabon a patak mellett a völgyben.


Mindebből az immáron hathetes Liza nem sokat tapasztalt, a babakocsiban és az autóban nagyjából végig aludt.
Hanni bepróbálkozott pár hisztivel, de mivel sokszor felébredt Lizára vagy mert mi már immunisak lettünk ezekre, teljesen jól reagáltuk le ezeket, és egy öt perc alatt kijött a hisztihelyzetből.