A google és a templomosok, egy csipet Da Vinci kóddal

                            Robin Sloan:
            Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Ezt most olvastam csak ki hétfőn vagy kedden, apu hozta. Jó, jó, ez is olvastatja magát, de túlságosan is emlékeztet Walter Moers Az Álmodó Könyvek Városának egy modernizált és humanizált, de sajnos annál sokkal de sokkal gyengébb verziójára, amibe egy kis templomosok meg Da Vinci kód vegyül. Naszóval ez egy olyan könyv, amiben benne van a potenciál, de aztán a lufi kipukkad, és azért végigolvasod, mert kíváncsi vagy a sztori végére, meg annyira nem rossz, de istenigazából űrt hagyott maga után, és kedvet csinált ahhoz, hogy újraolvassam Az álmodó könyvek városát, ami minden szempontból egy remekmű.

Ahol a furcsa fényképek életre kelnek

Ransom Riggs:
Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Vicces dolog ez a filmes könyvajánló, vagyis nem is annyira vicces, inkább fura, előre megad egy képi világot. A nagypapát például totál nem ilyennek képzeltem, még szerencse, hogy Vándorsólyom kisasszonyt nem mutatták. A ház az nagyjából ilyen nálam is, azt úgy tűnik elég konkrétan írta le. Jó, mondjuk a könyvben is vannak fényképek, mint aztán kiderül, a konkrét szereplőkről, de ezek a fekete-fehér fura képek valahogy nem olyan durvák, mint ez az ajánló.
Na mindegy, azért berakom.

Érdekes egy könyv amúgy, érdekes a világa, a fura figurái meg a szörnyei, és nagyon de nagyon jól van megírva, úgy tűnik, hogy ezen a fordítás sem ront egy csöppet sem. Hihetetlenül viszi az embert tovább, nem lehet lerakni, csak a fáradtságtól összeesni, és a végén csak összejön valamifajta katarzis, ami - ha őszinték vagyunk - igencsak ritka manapság.

Bárányhimlő, extradurva kiadásban

Lizababán hétfőn este megjelent két pötty. Kedd délután, mikor hazajött a bölcsiből, teli volt vagy száz apró pöttyel. Szerda délelőtt megjelent még vagy félezer pötty, és a keddiek már elkezdtek hólyagosodni, úgyhogy nem csoda, hogy Lizi estére belázasodott és alig aludt. Péntekig játszottuk azt, hogy éjjel üvöltött, így Hannit kivéve senki nem aludt, napközben meg viszonylag elvolt, ha elvittem a játszóra vagy elvontam a figyelmét. Pénteken elkezdtek leszáradni ezek a biszbaszok, azóta alszunk újra. Eszti kérdezte, hogy lesz-e harmadik. Harmadik gyerek? Ne szórakozz! Én már most félig nyomorék vagyok a cipeléstől, pedig már tud járni mindkét kölök, de attól még a bicajra felrakni, levenni, a picit ide-oda jövéskor cipelni, ha éppen nem hajlandó a lábán közlekedni, eléggé fárasztó, nem az én ízületeimnek való. Az éjszakázást meg nem vagyok hajlandó újra átélni. Örülök, hogy most már alapállásban mindkét lány átalussza az éjszakát, Hanni csak néha ébred bőgve, de akkor tudjuk, hogy ki kell vinni pisilni, azt visszaájul újra, Lizit meg néha vissza lehet éjjel altatni, ha felébred, de szerencsére ezek azért ritkák. De három nap egymás utáni nemalvás is olyan zombit gyártott belőlem, aki türelmetlenül üvöltözik és iszonyatosan szigorú, másképp nem tudtam volna túlélni a napot, de most őszintén, az meg kinek jó? Senkinek. Szóval ők tervezzenek csak nyugodtan harmadikat meg negyediket - bár én rosszmájúan annyit mondok, hogy majd ha a második nem mintagyerek lesz, újraírják a terveiket, de ez már tényleg az én rosszindulatom....