Vet: Hm. I see. Well I think I may be able to help you. You see ... (he goes over to armchair, puts on spectacles, sits, crosses legs and puts finger tips together)... your cat is suffering from what we Vets haven't found a word for. His condition is typified by total physical inertia, absence of interest in its ambience - what we Vets call environment - failure to respond to the conventional external stimuli - a ball of string, a nice juicy mouse, a bird. To be blunt, your cat is in a rut. It's the old stockbroker syndrome, the suburban fin de siecle ennui, angst, weltschmertz, call it what you will.
Mrs B: Moping.
Vet: In a way, in a way ... hum ... moping, I must remember that. Now, what's to be done? Tell me sir, have you confused your cat recenty?
Mr A: Well we ...
Mrs B: Sh! No.
Vet: Yes ... well I think I can definitely say that your cat badly needs to be confused.
Mrs B: What?
Mr A:Sh! What?
Vet: Confused. To shake it out of its state of complacency. I'm afraid I'm not personally qualified to confuse cats, but I can recommend an extremely good service. Here is their card.
Mrs B: (reading card) Oooh. 'Confuse-a-Cat Limited'.

Here we have the typical, unconfused cat. Note the sleepy expression in his eyes.

Here at Confuse A Cat, our cat confusion experts will go to great lengths to confuse your cat.

A film pereg tovább...

A mai nap is (pedig még csak két óra van, de máris) elég durván alakul. Sőt, ahhoz képest, hogy hogyan kezdődött...
Reggel épphogy kikászálódtam az ágyból, megreggeliztem, kipreparáltam magamat, hogy valami utcakész formát öltsek. (ja igen, már megvan. az egész ott kezdődött, hogy amikor legutóbb valami nagy bevásárló vacakban voltunk, vettünk egy 15dines testszínű nájlonharisnyát, amit másnap jól fel is akartam venni, mert éppen szoknyás kedvemben voltam, az idő is ennek kedvezett, csak éppenséggel a harisnyát magát nem találtam sehol. és csak nem találtam. felforgattam az egész lakást, de nem találtam. még volt arról valami halvány emléknyomom, hogy a hifi közelébe raktam, de így sem lett meg. aztán tegnap átnézegettem a cédéimet, és láss csodát, az alsó cédéről kiderült, hogy az a harisnya. (jótanács: sose vegyél olyan harisnyát, aminek a tokja olyan, mint egy cédétok) na ezen felbuzdulva vettem ma fel az ősz-szoknyát a naracssárga retrockos felsővel.) A villamoson egy majdnem csöves csókot dobott felém, majd a következő kijelentését tette meg olyan hangerővel, hogy a fél vagon ránk nézett: - Aranyos vagy. (Odáig nem jutott, hogy aszittem..., nem.) Elfordultam, próbáltam nem vihogni, amikor is felállt, odajött az ajtóhoz, és megkérdezte, hogy Birkás vagyok-e. Mondtam, hogy nem. Ezt valahogy nem hitte el nekem, és próbálta bizonygatni, hogy de, én abból a bizonyos maléves Birkás-familiából származom, csak még hazudok is. Amikor végigstírölt, és azt mondta: - Jó a lábad is, csak görbe - fogtam magam, és elmentem a másik ajtóig. Ennyi cirkusz mindenkinek betesz
Na, és ez még csak a kezdet.
Beértem, kiakadtam egy fotón (mindegy, nemmondomel, de akkoris, miértvanaz, hogy, úgyláccikcsakénnemkelleksenkineksem?), nekiálltam hívni, mikor jött a telefon: jönnek a tévések, de majd a szemináriumi szobába vigyük őket. Aha. Hát perszehogy a nagydarab operatőr kinézte magának a desztlillálót, az elé ültette be a nagyfőnököt. Az eddig nem lett volna baj, ha éppen nem megy senkinek semmilyen kísérlete, mert hát éppenséggel az ajtó mellett, pont a közlekedőrészre állították be a kamerát. sekisebe. A röpke egy órával meghosszabbított inkubáció után bementem, hogy felrakjam a mintáimat a gélre, amikor az operatőr kitalálta, hogy a KÖPENYBEN lévő főnököm meg én csináljuk valamit. Na ez a valami végülis az lett, hogy kivettem a mintapuffert a fagyasztóból, odavittem a mintákhoz, remegő kézzel kinyitottam az eppendorfokat, belepipettáztam mindegyikbe 5 mikroliter mintapuffert, majd főnököm kezébe adtam, aki megvortexelte őket. (parasztvakítás - mondta vigyorogva S. prof)

Nem, félreértés ne essék, nem lovalom magam bele a helyzetbe. Nem. Csak éppenséggel olyan, olyan, szóval olyan izé ez a helyzet. Na, vagyis nem akárkivel szokott olyan megtörténni, hogy rám gondol, éppen amikor rá gondolok, és ez persze ki is derüljön e-mail, telefon vagy valami hasonló kapcsán. Ez olyan hátonfutkosós vicces érzés, ami azt sejteti, hogy ez nem véletlen, hogy van valami kapocs aközött a két ember között, akik között ez megtörténik. Közöttünk, na. Legyen az csak valami kicsike kis összemosolygás vagy a másik kíváncsi fürkészése, bármi, de valami kis kapcsocska működik. Mint a hátmosós telefon. Pontosan.
Na, ez az. Csak kinyögtem valami értelmeset erről az egészről. Vagy nem?

Ők olyanok nekem, mint ..., mint ..., jaj, ezt nem lehet elmagyarázni. Kezdem akkor az elején.
Életem első abszurd élménye emlékeim szerint Rejtő volt. Az a bizonyos nyelű kés abban a bizonyos hátban, a furcsaruhás ember a vesztegzár alatt levő hotelben... Aztán anyámék elvittek a Kopasz énekesnőre. Na, az aztán kész, az aztán betett nekem, meg a világnak, az biztos. És akkor utána jöttek a gimnazista évek, amikor is a jóöreg emtévé elkezdett olyan finomságokat adni, mint a tvinpix meg a montipájton.
Savanykás, mosolygós, kesernyédes habok az élet rohadó tortáin.
Jó kis kérdés: vajon milyen lennék nélkülük?

Hát, Csiburáska most már kezd egy kicsit pofásabb lenni. Kicsit olyan, mint amilyennek elképzeltem. Még kellenek fotók, meg még kellenek ötletek, hogy miket tegyek még fel, de mostmár asszem hazamegyek. Qrvára elment az idő ezzel a vacakolással, basszus, már fél tíz is elmúlt...

- milyen lett a chapatti? :)
- zsirprofi, de azt hiszem a ghee-profi illene ra a legjobban, bar az nem annyira frappans... :)
szoval jo lett, es veletlenul pont teljes kiorlesu lisztet vettunk hozza, bar rozsliszt volt a lelkem, de igy csak meg szebbek lettek a kis chapatik, olyan kis edesen barnak sotet pettyekkel - mondtak is a tobbiek, hogy ez aztan lepeny a talpan. (oke, abbahagytam. engem is faraszt)
de volt meg mindenfele finomsag, koztuk enyhen csipos csirke-curry, paradicsomos csicseriborso-curry, tojas-curry, meg persze fuszeres bashmati rizs. minden irto finom lett (na jo, a tojas-curry nem lett tokeletes, mert mar keves volt a ghee, es a fuszerek nem rotyogtak eleget benne, igy egy kicsit darabos izu lett, de ezt senki mas nem vette eszre, csak az egyik `kukta` meg en), egy fel ora alatt minden el is fogyott. jo, voltunk ra tizenketten...
csinaltunk meg olyan fincsi kis tejes-tesztas-gyumolcsos edesseget, es ugy emlekszem, az volt az utolso csepp, amivel beloptam magam az ehes tobbiek szivebe.
de a legjobb resze akkor is a fozocskezes volt, a kihivas, a feladat-megoldas, en azt elvezem a legjobban, hogy latom, hogyan alakul, milyen szine lesz vegulis, es amikor mar bele lehet kostolni, es kiderul, hogy irtozatosan finom, jaj, az a legszebb. egyszer csinaltunk tavaszi tekercset, az meg plana nagyon vicces dolog, ahogy az ember beaztatja a rizslisztbol keszult lapocskakat es aztan megprobalja belebohockodni a tolteleket...
meg jo, hogy most kajaltam:)
- ha humorod fűszeres-currys,
vigyorog a baráti curr ys!
+ a chapatival is tudok ilyet! :D

Kontroll

- Volt-e olyan állomás, vagy alagút, amely valamilyen szempontból számodra különös jelentőséggel bírt?
- Hát a legérdekesebb helyszínek azok voltak, ahová civilként nem jutsz el. Az utasok csak a töredékét, a jéghegy csúcsát látják nap, mint nap a metróból. Ezer kilométernyi szellőzőakna, alagút van lent. Ezeknek egy része a polgárvédelemhez tartozik, mivel óvóhely. Például voltak olyan helységek, amiket atomtámadás esetére terveztek, oda egy méter vastag kapukon keresztül lehetett bejutni. Az elég ijesztő volt.
- És az ellenőrzések mennyire voltak eltervezve?
- Az ellenőrzésekben sok improvizáció volt. Inkább valósághű, dokumentumos jelleget akartunk adni a jelenetnek, ezért vállamra vettem a kamerát és próbáltam követni az eseményeket, amik hol veszekedésbe, hol szaladgálásba csaptak át. Ott bármi megtörténhetett.

A kemény meccs

Chad Rahman (left), the 2002 CIEH-FSA Curry Chef of the Year, will be defending his title against this year's 7 regional winners. The final of the 2003 National Curry Chef Competition will be held at the BBC Good Food Show at the NEC Birmingham on 26th November. David Smith will be there reporting for The Curry House so watch this space for the result if you can't get there yourself.

Az ablakon túl, avagy mi történik az F-épület előtt

Van egy kopasz fickó az udvaron, innen a szobából pont rálátok, akinek az egésznapos elfoglaltsága az, hogy egy konténer mellett álldogálva egy széklábbal kitörögeti az éppen soron következő leszerelt ajtó vagy ablak üvegeit. Most éppen egy Hofiszerű melós-figura áll mellette, zsebretett kézzel kíséri figyelemmel a szakmunkát. Hát, mitmongyak, amikor a karmesterszakosok gyakoroltak, az jobban feldobott.

Hohohó!
Már tökre aszittem, elsumákolták a dolgot, de nem, ma megérkezett a sigmás zsebrádióm, ami piros és átlátszó, látni benne a fogaskerekeket, van hozzá fülhallgató, van rajta három gomb, meg egy kislámpa, ami tökjól világít.
Aszta, deszupi!

Na, holnap megint osztálytalálkozó lesz. Derkovicsos. Vicces, mert alig egy hete futottam össze Fanni anyukájával, aki felismert ugyan, de nem tudott hova rakni, úgyhogy bemutatkoztam neki, aztán elmesélte, hogy előző szombaton anyós lett. Vagyis Fanni férjhez ment. Az a jó, hogy rájuk legalább kíváncsi vagyok.

Tegnap este Eszter mondott egyedül igent főnökünk sörmeghívására, aztán én is rábólintottam, elvégre mégsem hagyhatom cserben a bajtársamat, nem? De aztán minden ellenkező elvárás ellenére irtó viccesre sikeredett a sörparti így hármasban, nagyon emberire, közvetlenre, én nagyon jól éreztem magam.
Van ilyen is.

Vivi első lett élete első rajzversenyén. Igaz, hogy csak a másodikosok között, és 'csak' a kerületben, de ez azt jelenti, hogy ő megy a budapesti döntőre. Elvitték őket valami múzeumba, ahol egy vadmacskát kellett lerajzolniuk. :) Ez azért vicces, mert Vivi képeinek fele macskarajz, másik felén kutya van, a harmadikon pedig ilyen pikacsuszerű izék, szóval van egy kis gyakorlata a macskák lerajzolásásban. Hát igen, aki már nyolcévesen tapasztalt róka...

Na, tiszta retro-napom van.
Ez volt az a kép, amit hetedikes koromban kiválasztottam a Nemzeti Galériából, hogy ezt fogom a budapesti művészettörténeti versenyen a zsűri előtt elemezni. Paizs Goebel Jenő: Aranykor: Önarckép galambokkal Imádtam ezt a képet rágcsálni, nézegetni, aztán már egy kicsit meguntam, és azóta nem láttam. Mekkora színei vannak már, nem?

Meglep, de korántsem bánom, sőt, irtózatosan pozitív dolog, hogy nem akasztott ki a tegnap este. Sőt. Még csak egy icipicit sem volt szívszorongató, ahogy tegnap este a jaffában összefutottunk Genyával. Mit futottunk? Igazából ő is ült egy asztalnál, mi meg egy másiknál. És? És semmi. És ez jó. Ez nagyon jó.
Az már más kérdés, hogy Bali ki van akadva, totálisan, úgy anblokk. Recharge battery kéne. De hogy hogyan, azt neki kéne tudnia. Kéne.

Másnap

Nekem kiflis gyermekkorom volt. Asszem zsömlét csak nagyritkán ettem, majdnem mindig kifli volt a menü. Emlékszem, Anitával mindig a padba dugtuk el a friss kifliket (lehettünk vagy hét-nyolc évesek), hogy jól kiszárítsuk, és másnap vagy harmadnap úgy rágcsáltuk a kőkemény pékterméket, mintha csak mi tudnánk, mi a tuti. És asszem arra is rájöttünk (de az is lehet, hogy ez már csak egyedül az én találmányom), hogy a másnapos kiflit lehet a legjobban meghámozni, legombolyítani, kiteríteni, szétszedni, mint a kakaós csigát.
Na ez az élmény köszönt rám ma reggel, feledtetve azt a frusztrációt, hogy csak két üres másnapos kiflim van a teához. De a pékségből vannak, ezért legombolyíthatók. :)

- Te, neked nem olyan a Satchmo zenéje, mint egy születésnap vagy egy jó cselekedet?

Már senki sem mert Johnnynak hangszert kölcsönadni, mert vagy elveszti, vagy rögtön tönkreteszi. Bordeaux-ban elvesztette Louis Rolling szaxiját, azt a szaxit pedig, amit Dédétől kapott az angliai turnéra, három darabba törte, összevissza verte, taposta. Ki tudja, hány hangszert vesztett már el, tört össze vagy tett zálogba. És mindegyiken úgy játszott, ahogy szerintem csak egy isten tud altszaxizni, feltéve, ha már lemondott a lantról és a fuvoláról.
J. C. Az üldöző
EZ AZ

Ez több szempontból is egy irtózatosan vicces könyv. Egyrészt tudománytörténeti kuriózum (Oparin csinálta a legelsőként a lombikba berakunk őslégköri vegyületeket, szórunk rájuk egy kis villámot, majd megnézzük mi "sül ki" belőle kísérleteket. Hát éppenséggel egyszerű szerves vegyületek sültek ki. Hoppá, ugye?), másrészt a lektor történetesen a mi intézetünk egyik tébláboló nyugdíjasa, aki éppen tegnap tette nekem a szépet, és faggatott, milyen fickó az, aki így megszépített engem...
Hát igen. Igen kicsi a világ. Ilyen kicsi, ni, most mutatom.

Mondhatnám azt is, hogy tipikus.
Tegnap este végülis 8 előtt sikerült eljutni a keletihez, a csomaglelőhelyre, persze közben a hetesen elkapott egy kaller, adott csekket is, rendesen, nem volt fogékony a feledékeny-kislány szitura, nem akart meghatódni sehogysem, a postán meg sikeresen találtam ugyan egy olyan ablakot, ahol nem álltak huszonnyolcan, de a könyvem sem volt ott. Merthát arra a hülye cetlire is rá van írva, hogy hársfaucca, csak el kéne olvasni, vagy mi, nem pedig rutinból a keletihez bumlizni... Hársfaucca pedig hatkor zár, mint egy rendes, jólnevelt postafiók, úgyhogy ma reggeli program lett az irodalom puffogós zacsiból és barnapapírból való kiszabadítása, némi nemű ellenérték és személyazonosság-igazolás fejében.

Ez olyan tipikusan Mikis, nem?
nekem a 120-as rajtszamu "az elso ember aki keresztropit rakott" cimu tetszik, es nem azert mert en vagyok rajta hanem mert jol adja vissza az est hangulatat. mit vissza!? visszább! :)

Olyan nemistudom kedvem van. Mesélnék is, meg nem is, fáradt is vagyok, meg nem is... Olyan most a kedvem, hogyha most valaki felkapna, és elcibálna valahova, tutira jól érezném magam. De egyedül most semmihez sincs kedvem. Semmihez.
Hohohó. Csak most jut eszembe, hogy megjött a Cortázar könyvem, csak el kell mennem érte a Keletihez. Na, céltudat rendben, esti program rendben, már csak azt a fél órát kell tűkön ülve kivárni, amig lemegy a transzfer, és berakom a blottot a blokkolóba. Az elsődleges ellenanyagot most már tutira csak holnap rakom rá. Tutira.

Mike Leigh: NAKED
Ott a pont, Vinetu, de rosszul emlékeztél, nem feketefehér, csak sötét.
De azért ott a pont.

Lilja 4ever

Pénteken megnéztük Verával és Andival. Andi azt hitte, hogy ez egy romantikus film. Aztán meg hogy a végén felébred a lány, és minden jóra fordul.
- Az nem egy szomorú film? - kérdezte Ervin.
De. Az. Vagyis inkább kiábrándítóan keserű, képet a pisibe döngölő. De mindemellett sajnos nagyon mindennapi, és nagyon igaztörténet. Kurvajól megfilmesítve.

Most hiányzik csak igazán. Most, hogy megyünk le az Őrségbe, és ő nem jön. Tegnap hasitott belém, hogy hol mindenhol jártunk együtt, mennyi minden hülyeséget bevállaltunk, hogy mennyit röhögtünk egymáson, magunkon, mindenen... Fel is hivtam rögtön, őt legalább fel lehet hivni. Ő csak pár száz kilométerrel van arrébb, őt meg is lehet olcsón látogatni, ő is jön időnként (még), csak éppenséggel ez nemugyanaz. Ez nem olyan, mint amikor elmentünk túzokfészket őrizni, és a keleti főcsatornában kellett fürdenünk, és az általánosiskolás kisfiúk beégettek madarakból, és amikor Mona két májkrémkonzervvel tágitotta a fürdőrhuháját. Vagy amikor darvakat számoltunk, és a természetvédelmi őr háza olyan hideg volt, hogy sapkában-sálban járkáltunk a szobában, és amikor Mona kiment a wc-re, sikoltozva jött vissza, aztán kiderült, hogy csak a tükörképére hitte azt, hogy betörő. Vagy amikor lementünk Ócsára, és szedegettük ki naphosszat a pipiket (ő igy hivja őket) a hálóból. Vagy amikor lementünk a Balatonra, és annyira jónők voltunk, hogy a kempinges elengedte nekünk a szállásdijat. Vagy amikor lementünk a Tiszára, a Timp házába, és ott volt a Bonca meg a Csoki is, meg a Robi, jézusom, az a Robi, aki sikitozva futott ki az ártéri erdőből, mert attól félt, hogy a hozzáérő ágakról bogarak meg mindenféle gonosz dolgok kerülnek rá, amiktől beteg lesz. Vagy amkior lementünk az Ágiékkal az Őrségbe, és beleestem azon az április eleji estén a jéghideg megáradt patakba, és ők először tágra nyilt szemekkel aggódtak, aztán kipukkant belőlük a nevetés, és aztán úgy mentünk vissza a faluba, hogy én két pokrócba voltam bebugyolálva, a ruhámat Ágiék hozták ketten egy vastag faágra kiteritve, Mona meg a menet elején egy aznap este talált szarvas alsó állkapcsot cipelt. Vagy amikor eltévedtünk október közepén, sötétedés előtt nem sokkal, Ipolytarnóc és nemtom mi között félúton, aztán a vadcsapást követve kijutottunk egy legelőre, ahol találtunk szénát, meg vadászlest, ahol majd elalhatunk, és ahol Mona menet közben a saját lélegzésére azt hitte, hogy kutyaugatás valahonnan messziről, de aztán mindig kiderült, hogy nem, mégsincs közelben a falu, de aztán valahogy egyszercsak megjelent előttünk az a zöld jelzés, ami egy órával azelőtt eltűnt, és mi boldogan, bár egy kicsit megázva trappoltunk be a buszmegállóval szemközti kocsmába. Vagy amikor a timpesekkel voltunk a Zemplénben... vagy amikor... és akkor még az egynapos kirándulásokat nem is meséltem...
sem a szilvesztereket, sem azt a sok mindent még, amit itt Pesten műveltünk...
mi

It's such a perfect day...

Ma reggel, ahogy felkeltem és kiadtam a padláskulcsot a mestereknek, tudtam, hogy akkor fogják majd visszaadni, amikor éppen fürdök, amikor hajat mosok. Bármikor is legyen az. Bármit csinálhatok előtte vagy utána, bármilyen sorrendben, pontosan akkor fognak csöngetni, amikor senki nincs már otthon, csak én, én pedig ülök a kádban, folyik rám a víz, és a hajam csupa hab. És lőn. Persze, a helyzet nem volt tökéletes, ugyanis már a balzsamnál tartottam, az pedig ugye nem annyira habos, mint a sampon, könnyebb lemosni, gyorsabban pattanhat ki az ember a kádból, erőltethet csuromvizes testére egy köpenyt, tekerhet a hajára egy törölközőt, és rohanhat ki az ajtóhoz, hátha még ott vannak. Emberünk már nem volt ott, de a lépcsőházból visszafordult, és megmutatta, hova rakta a kulcsot.
Aztán amikor jöttem befele, rájöttem, hogy régen voltam ilyen kipihent, ilyen nemálmos, ilyen nemfáradt. És ez jó érzés. De tényleg. Mármint ilyennek lenni.
Aztán rájöttem arra is (ez is útközben történt), hogy miért is szeretem a gombákat - a világ legcsalafintább és legsokfélébb lényeit. És ez is jóérzéssel töltött el. (nemmondomel most, túl hosszú lenne)
Aztán meg itt benn leültem, összeraktam a fejemben meg a gépen azt a három kísérletet, amit kellett ma csinálnom, kiszámoltam a hozzávalókat, gyártottam helyes kis táblázatokat, meg jegyzőkönyveket (már nagyon profi vagyok), Katával megittunk egy kapucsinót, aztán szépen beosztottam az időmet: ezt a kísérletet kezdem el, közben megöntöm a gélt hozzá, aztán elkezdem a másikat, amíg az inkubálódik, addig felviszem az előzőt a gélre, aztán jöhet a harmadik kísérlet, ami innentől ugyanúgy megy, mint a kettes, csak ugye neki nem kellett előinkubáció, és akkor most jöhet az ehhez a kettőhöz való gél, és most akkor megforraljuk a mintákat, és most felvisszük, közben ránézni az elsőre, ami kinn fut a hidegszobában, merthát natív a lelkem...
És ez megy egész nap, és megy, mint a karikacsapás, minden a helyén, minden időben, úgy, ahogy a nagykönyben le van írva.
IGEN
Ilyen is tudok lenni, ha össze vagyok szedve.

Chapatit is fogunk sütni, bizony, jövő héten Veránál, amikoris sort kerítünk végre a Főzzünk valami indiait című estre. Jaj, már alig várom...

Na, intézkedtem. Most már a két onlájn és a szemközti offlájn antikváriumban is mutató- és középujjat összeszorítva megígérték, hogy szólnak, ha bejön a könyvem. A második kötet. Merthogy az antikváriumokban is hiánycikk. És az olcsóésszarkönyveket kiárusítok boltokban is. Micsoda egy világ! De persze nem jöttem ám vissza üres kézzel, nem ám. hülyeliba, nembírtadki???? Megvettem a Titán szirénjeit (Vonnegut) - már a háromnegyedéig eljutottam, amikor vissza kellett adni, szemét dolog ez, egy ilyen könyvnél meg pláne - meg Cortázartól a Bestáriumot. Ezt asszem tovább fogom ajándékozni valakinek, mert az Antikváriumban megrendeltem egy Cortázar 'összest', amiben ez is benne van. Na mindegy.

Önkísérlet

Hát ismételten bebizonyítottam, hogy nem bírja a bélrendszerem a tejet és a közvetlen, tejállagú izesített tejtermékeket (kivételt képez a forró kakaó és a kapucsinó, na meg a tejeskávé. de azokban forralva van a tejnek nevezett ipari váladék). Tipikus, hogy aszittem, valami félliteres pudingról beszél Kata, hogy majd abból hoz nekem vaníliásat meg csokisat, de úgy tűnik ez valami ízesített tejital, merthogy folyik, nem olyan pudingos. Pedig én azokat szeretem. Ezeket meg nem bírom. Én hülye megittam a vaníliásat, pedig sejtettem, hogy baj lesz, meg én az egész fél litert, és most aztán itt ülök, és mocorog a belem, lassan elkezd hangoskodni, kiabálni, sikítani... jaj nekem. puffadok. segítség!

Mindenhol (najó, eddig három helyen jártam, de akkoris) hiánycikk a vendéglő a világ végén. Így hát kénytelen vagyok a Krisztutól kölcsönkapott testbeszédet olvasni. Nem mondom, ez sem semmi. De annyira jó lenne folytatni az útikalauzt. pl, hogy ilyeneket tudjon meg az ember...

Na, kéremszépen, hát ez volt tegnap a kultiban. Először aszittem, hogy nincs hozzá gyomrom, sem humorérzékem (fél kilencig szarakodtam itt benn, kinek lett volna ezek után humorérzéke), de aztán amikor a fickó beleszart az ekszikkátorba, és az a lecsapolt izzadtságától meg egy kis melegítéstől (na jó, kellett hozzá egy kis hókusz-pókusz is) arannyá változott, kifakadt belőlem a röhögés, nem bírtam tovább komolyan venni, sem kiakadni rajta többet. Így elég élvezetessé vált a film elkövetkezendő másfél órája :)
Na jó, azért többet nem nézném meg, az biztos.
Aztán meg Balival beültünk (csakazértis, nemérdekelkimitgondol, basszátokmeg egyébkéntis) a jaffába forraltborozni meg zenére lábat lóbálni. Mert ott a legjobb a városban a forraltbor (forró, bor van benne jó sok, és pontjó a fűszerek aránya), meg mert ott dolgozik a világ legaranyosabb pincérlánya, és mert Haze jó gyerek, kedves zenét játszik. És jó volt.

Szia Dunce anyuka...
...Egy hettel ezelott ment el az Eszter, itt volt kb 10 napot. Iszonyu jo volt, sokat kocsmaztunk utazgattunk stb stb es foleg vegre egyutt voltunk. Sajnos azonban nem tudom, h karacsony elott lathatom-e meg, es az sem biztos (habar jo eselyei vannak) hogy kijohet a Melinda munkajat folytani... Mindenesetre mi nagyon szeretnenk... Tehat ez igy eleg gazos egy helyzet... jol kitalaltuk ezt magunknak.. :((( mit szolsz hozza egyebkent?? ...
Na. Most mennem kell, meg van egy kis melo, aztan megyek haza. Kezdek kikeszulni a sok munkatol.. :(
Irjal Te is, sokat, hogy hogy mennek a dolgok benn, meg kinn meg egyatalan.. :)
Udv,
Erbe apuka
Ma valahogy egész nap az az érzés bújkált bennem, hogy este a kultiban meglepetésszerűen megjelenik Eszti meg a Boross. Hogy mennyire örülnék nekik. Nekik így kettőjüknek.
Aztán jött egy levél tőle, és rájöttem, hogy így hirtelenjében nincs mit mesélnem neki. Annyi mindent kihagytunk, annyi mindent nem beszéltünk meg, és ez így annyira rossz. Nagyon.
Most a könnyeimet morzsolom, ne kérdezd miért, és várom, hogy végre lefusson az a fránya natív gél, hogy aztán megmérjem a fluoreszcenciáját, aztán meg megfessem, aztán irány a kulti.

Sárga erdő, fotó, pszihodráma, sárga erdő, fotó, meredek sárga út, domboldalról repülőtér-nézegetés, süti, ropi, Tarkan, és mellette saját, kézzel készített Catan. Igen, ez volt most ez a hétvége.
Jajaja, csak most jut eszembe, hát perszehogy a vadiúj polár kipróbálásra került. Kifordítva-befordítva. Mindenhogyan irtózatosan meleg. Olyan jó pihe-könnyű pihe-puha melegség van benne, ami, ha becsukod a szemed, elringat, körülvesz, magábazár. És szép is. Meleg , puha, könnyű, és szép. Mint egy cica... - tele van a város vászka-plakátokkal. ajjj.

Medve gyáva. Embertelenül gyáva. És inkorrekt.
Palack sikeresen bezárva.

Azt írták, hogy Praliné, Praline, Pralinka. Meg azt is, hogy réz árnyalatú világosbarna. Meg, mindenekfelett, hogy egyenletesen kenjük szét. Na, hát ezek közül egyik sem jött be. Ahol megfogta, ott megfoghatatlan vörös, ahol nem, ott olyan, mint eddig.

...Végtelen mínusz egy - lelkendezett a komputer. - A Valószínűtlenségi összeg ezzel teljes. ... Az Arany Szív csöndesen suhant át az űr egén, ezúttal a hagyományos fotonhajtóművet használva. Négyfős személyzete meglehetősen feszélyezetten vette tudomásul, hogy nem saját akaratuk s még csak nem is a véletlenek összjátéka hozta össze őket, hanem a fizika valamely különleges perverziója - mintha csak az emberi kapcsolatok is azoknak a törvényeknek engedelmeskednének, amelyek az atomok és molekulák kapcsolatait megszabják.

Kikapcsolom, kikapcsolom, kikapcsolom az idegrendszerem. Irtó jó újra átélni ezeket a kalamajkákat, valótlan, eszement űrzűröket a Mohó Poloskapattintó Fenevadakkal és a gonosz versolvasó Vogonokkal. :) Igen, végre most már csak az enyém, nem másnak vettem ajándékba, nem kölcsönkaptam, az egész az enyém, négy kötet az ötből, sajna a második éppen hiánycikk volt a boltban, de megszerzem, meg én, ha addig élek is. Addig is törölközőt a vállra...

Szemét banda. Csak ma küldték az ösztöndíjat. Már megint irtózatosan nullán voltam. Sőt. A pénz megérkezését sikerült megünnepelnem egy narancssárga tisza polár megvásárlásával.
hülyehülyehülye, nem azt beszéltük meg, hogy novemberben és decemberben spórolunk????
de. csak olyan régóta vágytam már egy naracssárga polárra. de tényleg. és nem is volt annyira drága, mint a külföldi márkás polárok. és a másik oldala meg vízhatlan, és ki is lehet fordítani, szóval polár és esőkabát egyben. tu-in-van. van-tu.

A tegnapi nap nem a munka jegyében telt. Nem ám.
Koradélután találkoztam Monával, akivel aztán nem moziztunk, mert rosszul lett az intruderben, és késett. Ittunk egy fantát, dumáltunk, aztán elkísértem az Örsig.
Aztán jött az eső. És az álomkór. Konkrétan leterített, muszáj volt hazamennem és aludnom pár órát. Aztán Zsófival meg Gáborral megnéztük a kiskakas tavalyi angol bestofját, ami irtózatosan vicces volt. Na jó, nem mindegyik, mondjuk az első jó volt (Dick), aztán a második inkább édes, mint jó (Ear meets foot), a homokórás meg elgondolkodtató (Hourglass),
de a Hill farm volt egyértelműen a legeslegviccesebb.
Utána rohantam át Bébéhez a Hősök terére, a Műcsarnokba, ahol Lafuente zenélt két gyerkőccel. Mókás volt, főként amikor valamelyik pici berakta a Bakermant :)

ilyeneket találtam. jók.

esz-kéj-i-i-dáblejú-áj-ef-ef ismétli itt a benti hangfal, ami azt jelenti, hogy a következő számra ugrálni fogok (SPIDER), vagy legalábbis intenzíven mocorogni a széken, mint a férgeskutya a szőnyegen, csak én a fejemet is ingatom közben és néha a kezemmel is kalimpálok mindenfélét.
ritmusra nehéz gépelni, főleg, ha gyors az a ritmus...

Egy dobozossör és egy óriás túrórudi.
Ezt kaptam Szucitól a Jurkat sejtekért cserébe.
Hát nem édes?

Tükröm, tükröm...

Életjel 3

aki nem keresi a bajt ...
kellett nekem pont a jaffát kiválasztani?

Életjel 2

Telefoncsörgés. Anyám el, felveszi a telefont. - Igen, máris adom - mondja, és nyújtja a kagylót.
- Halló, tessék.
- ???
- Halló, nem hallom, ki beszél?
- Detti vagyok.
... (röpke fél óra)

Életjel

Hali!
Hát igazad van tényleg eltűntem. A munka hőse szerepében tetszelgek. Ezer konferencia, cikk, kollaboráció, már egy kicsit kezdem unni. Azt nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy a kis versenygépemet megdurrantották az egyetem elől, így egy fék nélküli kölcsön MZ-vel döngetek.
Szóval egy igazi lúzer kezdek lenni! De legalább a kedvem jó.
Sajnos a focipálya némi fűtani hiányosságban és vakondtúrás overexpresszióban szenved. Remélem tavasszal majd végre gatyába rázzuk!
Üdv: Szucimama

Kavarognak, kergetik egymást, és mindegyiknek akkora súlya van, mindegyik olyan nehéz, csoda, hogy ilyen fürgén kergetőznek. Irtó érdekes, ha képes az ember őket kívülről szemlélni, hogy ezek a gondolatok, emlékek, döntések, okozatok, konklúziók súlya nem is az ember fejét nyomja, pedig hát ott születnek meg, hanem rátelepszik a bordákra, mintegy egyre szorosabb fűzővé állva össze.
Kicsi vagyok, éhes vagyok, fázok.
Egyre kisebb.

Holnap délután ráérsz megnézni velem azt az NDKs filmet? Ma este érkezem, péntek délelőttig vagyok.
Persze, majd úgy intézem. Nézek mozit, és hívlak.
Ügyes lány vagy, ezt szeretem benned. Várom hívásod.
Ahhoz képest, hogy pénteken még mentők vitték be a kórházba, ma felutazik több, mint 200 km-et egy akkora hassal. Nem vagy semmi, öreglány :)

Sredi

Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

Amik kiakasztanak 1. rész - Felelősség avagy a kisherceg dilemmája

Valamit valamiért.
Felelősség egy másik emberért. Több másik emberért. Barátokért. Családtagokért.
Ott van Vivi, akivel (ez tényleg észveszejtő) csak nekem jut eszembe verseket meg meséket olvasni (egy mondat vagy versszak a tiéd, egy az enyém), beszéltetni, meséltetni. Vivi, aki másodikosként bekerült az iskolai rajzkörbe. Vivi, akinek másodszor volt idén nyáron fényképezőgép a kezében, és olyan képeket csinált Móni kislányairól, hogy eldobtam az agyamat (nyolc évesen ilyen porték, megadurva). Vivi, aki most már nem bújik be a szekrénybe, ha idegen jön.
Ott van aztán apám, aki tavaly karácsonykor a kezembe adta nagyanyám pötyögős írógéppel írt 44-45-ös visszaemlékezéseit, a gettót, a menekülést, nagyapám heroinista életét, majd öngyilkosságát. Apám, aki nem sokkal előtte kijelentette, hogy igazából sokat gondolkodott nagyapám megoldásán, és igazából sokszor kedve lenne követni őt. Apám, aki annyit csalódott az emberekben, hogy igazából nincs senki, akivel beszélgetni tudna, mert tudja, senkit nem érdekel az, amit mond, és igazából így már őt sem érdekli az, amiről a másik beszél. Apám, akivel nagyokat tudunk hallgatni, nagyokat tudunk enni, nagyokat tudunk utazni, nagyokat tudunk boxolni, nagyokat tudtunk és talán még mindig tudunk nevetni, és tudjuk élvezni a semmi csöndjét, a magányt, a könyv vagy az újság ízét, az ezeréves templomromot, a várudvarból ránkköszönő harsonásokat, az utat, a sebességet, szacsmót és a zokogó trombitáját, a ligetben csillogó hajnali párát...

Nem vagyok egyedül.

Ez most egy ilyen labilis időszak.
...érzem, hogy nemsokára összeszedem magam. csak azt már senki nem győzi kivárni...
...En is bekattantam a mult heten. Neha kijon a kisordog. Mi a hazszamod? Na, megyek, mint a meri popinsz. Nem is vagyok normalis. Eva, vigyazz a mackodra. Ha jofiu, ne legy kegyetlen hozza...

Na, végülis a tegnap este egész jól alakult, hisztisliba énem kicsit lenyugodott, bár izgult azért, amikor ... de ezt majd később. Szóval Nusival megnéztük a Charlie Parkeres előadást, ami nekem iszonyatosan tetszett, főleg a Cortázár részlet, az istennel, aki nem tudott szaxofonozni. Azt a könyvet meg kell szereznem. Muszáj. De az Esterházy-idézet is irtózatosan jó volt. Frappáns, városimádó, őszinte. Jaj, nagyon tetszett. (mint az imént kiderült, főnököm ezalatt magával Esterházyval vacsorázott :) Egyébként voltunk vagy huszan a harmincfős teremben, szóval majdnem teltház volt :) Hazafelemenet gondoltam egyet, ha már az andrásiúton vagyok, benézek az aradiba, odaállok az ajtóba, odanyomom az orrom az üveghez, miközben azt kopogom: MEGLEPETÉS. De csiburáska, úgy tűnik, egy igen kicsiny állat, medve nem hallotta a kopogását, így aztán csibu egyre lohadó mosollyal próbált hol kopogni, hol telefonálni, míg az a bizonyos bozontos ki nem bújt az irodájából. Így aztán, végülis, a meglepetéskommandó sikeresnek bizonyult (we worked hard :)

Karácsonyi ajándék-lista

Szeretnék egy mindentlátó-szemüveget (bármikor fel- és levehetőt), amivel belelátnék mindenkinek (akire csak kíváncsi vagyok) a szívébe meg a fejébe, hogy tudjam mit érez, mit gondol. És persze kérném szépen hozzá az empátia-szatyrot, és a türelem-kosarat is, hogy beleférjen mindaz, amit látok.

Pi
From: FabianMarconi (fmarconi@mit.edu)
Organization: MIT Media Lab
Date: Thu, 26 Mar 1998 07:54:46 -0500
>> Does anyone know anything about Maximillian Cohen?

Ah, yes. Max Cohen is a real living legend in computer science, the renegade number theory genius who dropped out of Columbia ten years ago and has built a big homemade supercomputer in his apartment in NY Chinatown. His mission is to predict movements in the NY Stock Exchange. Cohen believes that any system complex enough to be "chaos" must have a natural order within it, and that this order can be cracked by number theory. I've heard he is getting close. His senior thesis, in which he proposed the idea, was published by Horizon and became a sort of collector's item and running joke among Wall Street types. But last year, a stockbroker at Lancet-Percy somehow got hold of some of Cohen's stock picks and played the market with them...just before the big Asian downturn last year. Butterfly effect? You decide. Cohen is also supposed to be a migraine sufferer, and very shy. Somepeople say he is really crazy. I guess time will tell if he's a genius or just another obsessed dropout.
If anyone knows more about Max Cohen or his work, tho, please let me know.

Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményeim ma a következők:
- forró csoki
- a pontjó arányban összekevert kávé, tejpor, cukor (nescafé 3in1)
- Kata spentótos palacsintája rántottával és juhsajttal töltve
- Koop és LemonJelly, mindenek felett

Tarts ki, este már jó lesz.
20:30 Idézetek Julio Cortázar és Esterházy Péter írásaiból Charlie Parker zenéjével.
Zene: Balázs Mátyás - fuvola, Bencze Gábor - bőgő, Ormay Csaba - gitár
Próza: Varga Tamás

...van amit nem gyógyít meg az idő sem, de kezeli minden nap...
visszavonom. nem volt kár. csak most nehéz, nekem most nagyon nehéz.
de majd csak lesz valahogy.
te csak ne robbants fel mindent magad körül, csak mert szar napod volt!
türelmetlen vagyok, és mohó.
és jókedv-függő, piszkosul.
Keep on walk by
To a brighter day a better day
Keep on walk by
The sun reheals my soul

Vasárnap

Fájok. Megint. Piszkosul. Padló.
Olyan ez az egész, mintha belül be lennék drótozva. Sok-sok elvarratlan, leszigeteletlen drót gabalyog idebenn, és hogy ne szúrjanak, sikerült találnom egy olyan pozíciót, hogy a lelkem összekuporodva, lábakat átkulcsolva éppen elfér, nem ér hozzá egyik dróthoz sem. Hát igen, csak ha megmozdul, rögtön belémered néhány. És a drótot kitépni is irtózatosan fáj.
Kár volt megmozdulni...
Nem, ez nem kényelmi szempont. A kényelmetlen és a majd belegebedek között azért van egy pár fokozat.
Tudom, hogy mivel magamból indulok ki, iszonyat sokat várok el mindenkitől, hátmég... Kibaszott elvárások. Hogy utálom őket, ha velem szemben támasztják őket. Próbálom az enyéimet lenyomni, visszatuszkolni, és elég lenne a másik részéről egy apró gesztus, hogy ott is maradjanak, de...
Olyan most, mintha a tipikusszingli kultúrdzsanki, aki már egy ideje teljesen jól elvan magával és a palackból kiengedett, iszonyatosan szeretetéhes és a másikhoz túlzottan ragaszkodó énem nekifutásból összecsattant volna, és most még nem ért ki a mentő a helyszínre...

Szombat

Honnan kerültek elő ezek az irtózatosan gyönyörű sárgászöld színek? Hol voltak eddig? Vagy csak itt, a kutyadöglesztőnél ilyen varázslatos az erdő? Csak itt ilyen méregzöldek a mohák, hihetetlen világoskékes-zöldek a zuzmók, rozsdássárgás az avar és eszement sárgászöldesek a levelek?
Kultúrdélután Zsófival: Pedrazzini a Nemzetiben, Mai Manó a Mai Manóban, Aranyfácán a Szimplában.
Halott egy este a belvárosban. Nincs meg a csakra, sőt, sehol semmi, sehol senki. És csak esik, egyre csak esik, visszalopva a semmit a sztrapacska-álom révületébe.