pukbácsi és puknéni

voltunk mikkamakkával brüsszelben meg utrechtben, mert sosónak szerdán brüsszelben volt mítiengje, csütörtökön meg autókáztunk volna a borossékhoz, így hát hármasban elmentünk belgiumba, ahol egy szupi szállóban szálltunk meg kedden meg szerdán, és csütörtök délután mentünk át hollandiába.
szegény manócska eléggé kivolt az autóúttól, mert az autósülése marhára melegítette, így félóránként-óránként meg kellett állni szellőztetni, mert különben bőgött, és persze ettől még inkább melege lett - így hazafele mi ketten vonatoztunk. de egyébként irtóra tetszett neki a séta, az erdő, a városnézés, a boross is meg az eszti is, annyira, hogy elkezdett nekik oldalra forogni. a b, p, f és v betűket már odafele úton elkezdte gyakorolni, és a nyelvét is irtó jól nyújtogatja.
az oldalra forgást meg úgy kezdte, hogy vasárnap reggel már el tudta kapni a lábát, és szorongatta, majd aztán mikor pucérkodni hagytam pelenkázás közben, elkezdett oldalra fordulni a játéka után a lábát fogva, közben nyelvét nyújtogatta és próbálta azt mondani, hogy pö. borossék szerint azt akarta mondani, hogy pukk. így lettek ők hanna pukbácsija és puknénije.

hétvége

itt voltak sosó szülei, csüt éjjel jöttek, és tegnap este mentek vissza pestre. a péntek csak úgy elment, sokat aludtak, mint eddig mindig, amikor kijöttek hozzánk, aztán mikor felkeltek, addigra hanna aludt be, aztán ebédeltünk, aztán hanna megint aludt, aztán délután sétáltunk egyet, és elfelejtettünk úszni menni.
aztán szombaton elküldtük őket sétálni, mig hanna aludt délelőtt, mert megint tiz körül keltek (normál munkanapon ötkor kelnek, mint hannababa), aztán együtt ebédeltünk a szomszédban, a francia étteremben, ahol a meleg pincér vigyorgott, hogy hanna most már kinn van (december óta még nem voltunk, de azelőtt elég sokat). jó három óra elment a kajálással, de isteni volt a kaja, fenomenális.
aztán vasárnap délután kimentünk a parkba kacsákat nézni, és máris eltelt a hétvége, és a szülők fancsali képpel mentek haza, mert hanna mostanában nagyon anyás, és náluk eléggé nyavalygós volt, és ők ezt rossz néven vették. mert ők az a "megzabállak" típusú emberek, Kati szeme néha elborult, és lelki szemeim előtt már láttam, hogy puszi helyett inkább beleharapna a kicsi kis lábakba (erről mindig anyám jut eszembe, aki idegenként halálra rémült a magyar kannibáloktól, akik mosolyogva mondták neki, hogy ennék a szívemet, husikámat), szagolgatták kicsi kis Hanna fejecskéjét, és hát egy-egy nagyszülőnél töltött alkalom után irtó pacsuli szaga lett szegénykémnek, annyit szorongatták, ölelgették :) és persze Kati mindentől frászt kapott, lelki szemei előtt minden elképzelhető katasztrófa lepörgött, és már vasárnap reggel csak sóhajtoztak, hogy már mennek haza.
Tamás meg folyton azzal nyúzott, hogy a gyerek minél több nyelven tanuljon meg már most, de minél hamarabb, annál jobb, és hogy mindenképpen járjon minél előbb bölcsibe, hogy tanuljon németül, mert ez a kvázi anyanyelve. persze én meg elkezdtem neki magyarázni, talán inkább nem kéne ilyenekbe belemennem, de hát én is elfelejtem, kivel hogy kell bánni, magyaráztam nagyban, hogy a holland bölcsiben valószínűleg nem németül fog megtanulni, és egy éves koráig biztos nem akarom még beadni, de lehet, hogy másfél-két év is lesz belőle, majd meglátjuk, meg persze ki tudja, hogy bezavar-e a holland a beszédfejődésébe. na hát ezt nem kellett volna mondani, mert hát ő ugye tudja, hogy nem, ki hallott már olyat, hogy bezavarjon. kapásból mondtam neki a nővéremet, miatta nem tanultam meg én oroszul, mert a magyar suliban gondjai voltak a kétnyelvűséggel, aztán ott a feri gyereke, aki három nyelven beszél, de sajnos egyszerre, egy mondaton belül. de apósom szerint ilyen nincs, és igenis kell hannának a német bölcsi, ha már itt született. asszem akkor kapcsoltam, hogy igen, persze, persze, amikor megint előhozta a saját lányát, hogy miért nem beszélt angolul a gyerekekhez, merthát ezt már hatvanszor megbeszéltük, hogy miért is beszélt volna egy magyar anyuka a gyerekeihez angolul, de szerinte ez nagy hiba volt.
na, azért nem volt olyan nagy gáz a hétvége, csak elszoktunk már az emberektől, meg persze a rokonoktól :)

hajnal

pénteken volt a harmadik oltás, szombatra pici láz, inkább hőemelkedés jött elő tőle a gryllusvilmos koncerten, ami a csodaszarvas gyereknapján volt, igazából túléltük, mindkettőt, nem volt egyik sem nagyon komoly :)
de ami egyre jobban aggaszt, hogy hanna mostanában egyre korábban kel. az öt még okés volt, pedig ritkán aludt vissza utána, de ez egyre ment négy félnégy felé, ami idegölő. próbáltam visszaaltatni, hogy biztos nem éhség miatt kelt fel, de csak nagy bőgés lett belőle,és végül is etetés. aztán tegnap megegyeztünk sosóval, hogy akkor ha hajnalban kel, bármikor is, etetés lesz rögtön, nem szivatjuk szegény kölyköt, biztos van oka annak, hogy felébred, talán a fokai jönnek (már régóta ömlik a nyála, es rág mindent ezerrel), vagy talán a forgásra készülődik, fenetudja, és aztán amikor már fenn van, éhes, és nem tud visszaaludni. na erre ma hajnalban fél egykor kelt, aztán négykor, és aztán hétkor.
nem megy ma a munka, nem is értem miért...

tipitapi

szombaton bútorboltban jártunk, hogy vegyünk új zuhanyfüggönyt, legyen min szép gombatelepeket tenyészteni, a régi már gyönyörűen penészes alul. na és hát a mannmobiliában van gyerekrészleg is, ahova be kellett menni, és ott vettünk ilyen izét, mozaikos polifómot, mert a pokróc mindig begyűrődik hanna alatt. irtó vicces, mert most ezen azt játszottuk, hogy ő tipitopizik a lábával (a földhözcsapja a talpait), én meg a kezemmel visszadübörgöm a ritmust. és közben még kakilt is egy jó nagyot.

pötty

na ez a következő musthave, ha fene fenét is eszik, ilyet kell szereznem hannának. persze tudom, hogy még odébb van az, amikor ezt meg tudja fogni (bár mostanában az az egyik kedvenc hobbija, hogy az orromat meg a számat birizgálja, sőt a hüvelykujját a számba nyomja), de addigra tutira elfelejtem, vagy felrobban a cég, vagy bármi. csak kár, hogy nem lehet neten rendelni, és a német disztribútor szarik válaszolni az emailemre.
amúgy juteszembe, ma elkezdett szarakodni a céges emailem, valószinűleg lejárt az akántom, másfél hónappal a szerződésem lejárta után.

masszázs

hanna ma megint végigsikongatta a babamasszázst, már mindenki rajta röhögött, annyira vicces, ahogy igy juhhhéj-szerűeket kurjongat. vagyis inkább azt mondja, hogy nyii-hao, ami ha jól emlékszem kinaiul jónapot. a szomszéd kiscsávó elkezdett válaszolgatni neki, kedélyesen elcsevegett hannácskával, ő nézte, nézte moriczot, moritz meg őt, szemeztek egy jó nagyot, de aztán ennyiben maradt a románc. nem is bánom, moricz egy duci tápos baba, hatalmas hájfeje van, mint egy nagyseggűnagyhasú focidrukkernek. szegény, még csak három hónapos, és ilyen randa. remélem, hogy hanna nem kezd ki vele jövő héten...
aztán utána elmentünk mártával ebédelni egy közeli menzára, kiültünk a gyerkőcökkel az árnyékos kerthelységbe a fapadokra, sült pisztrángot ettünk (nyolcat fizettem a komplett kajáért, ami pisztránggal igazán meglepő). igazán nyári hangulatom volt, csak egy sör hiányzott volna hozzá, meg a kultis pincérek...
aztán anyám mesélte, hogy ágyra jár, van valami masszázságy, amit reklámcélból bárki ingyen használhat, és ő hetente kétszer eljár kezelésre, és hogy tök jó, mert nem csak massziroz, de hő-és mittoménmégmi-terápia is egyben, de hetente kétszer elmegy emiatt a renoudvarba, és ez már maga nem semmi. naszóval utánanéztem, hogy itt ka-ban is van-e ilyen, de sajna nincs, de találtam egy masszőrnőt a neten, aki nem veszi fel a telefonját, pedig már úgy beleéltem magam.

vi-dejó

megint betelt egy kazi a videófelvevőben, és ahogy sosó keresgélte a betevőt, előkerültek az eddigiek. és akkor nekiálltunk megnézni azokat. vagyis belenézni, és a közöseket meg elkezdtük nézni. viccesek. többet kéne ilyeneket csinálni, jó dolog is ez. sosó mondjuk most sokat vacakol rajtuk, felrakta a gépére az egyik kazit, és próbálja dvd-re kiirni.
na megyek, elrángatom egy jóbarátokra. már a hatodik évadnál járunk, a lasvegasos rész után.

hiperpara

mire jók a kedves mamák? ha már nem áraszthatnak el éjjel-nappal a keresetlen jótanácsokkal és szemrehányásokkal, akkor a távolból gonoszabbnál gonoszabb intrikákat küldenek az ember szerencsétlen lányára...
"Jaj, anyukam eloallt azzal a kerdessel a minap, hogy mi lesz ha en megbetegszem, gondoskodjunk babaszallorol ahova ejjelnappalra le lehet passzolni. En nem tudom, szerinted ez realis problema? Mennyire kellene betegnek lenni hogy lelencbe adjam a gyereket? Ugy, hogy Zoli is itt van? Az ilyesmi nem tor ki egyik naprol a masikra az emberen, vagy igen? De szerinte gondolni kell erre. Hat en nem tudom, ugy vagyok vele, hogy majd ha felmerul a problema megoldjuk. Irtam neki hogy a temetesemrol is majd kesobb gondoskodunk, ezen meg megsertodott. Viszont az felmerult ennek kapcsan, hogy ha netalan minket er valami, mindkettonket, akkor ki legyen a gyam. Ugye a csalad az automatikusan, es nem tudom, hogy ha van alkalmas csaladtag akkor lehet-e egyaltalan mast megjelolni, de erdemes talan elgondolkozni rajta."

korrek(t)ció

azért ez biztos hiányozni fog. hogy ha reklamálok, nem szájat tépve, hanem körmondatban ráutalva, akkor elnézést kérnek, hogy valami félreértés lehetett, és máris intézkednek, és harmadnapra probléma orvosolva, pluszköltség nélkül.
rendeltem cédéket a klasszikrágyótól, egy klassikloungewerk5-öt, meg egy ludovicoeinaudi liveinberlin-t, és csak az elsőt küldték ki. rákérdeztem, mikorra várható a másik, és erre harmadnapra a postaszekrényben várt a második, postaköltség nélkül.
a jóhoz könnyű hozzászokni, nehéz lesz visszaállni, az biztos.

az elektronok és a lúgos kémhatás???

A SuperGreens összetevői tiszta, biotermesztett zöld füvekből, csírákból, zöldségekből, illetve szerves ásványi anyagokból állnak, és szuperkoncentrá lt töménységűek. Egy napi adag a termékből kb. 1,5 kg friss zöldség lúgosító erejének felel meg. A termékek különlegessége, hogy az InnerLight elektromosan feltölti a zöld koncentrátumban lévő parányi részecskéket (az elektromos vagy sztatikus feltöltés elektronok, azaz negatív töltések hozzáadását jelenti, ami a lúgos kémhatást növeli). Egy különleges eljárás során ezeket az anyagokat olyan apróra porítják, hogy azok vízbe keverve kolloidot képeznek. A kolloidban a részecskék szilárdak maradnak ugyan (kémiai értelemben nem oldódnak fel), de a keverék oldatként viselkedik. A hatóanyag rendkívül kicsiny részecskéinek összfelülete óriási, ezért a kémiai/élettani hatások nagyon hatékonyak. Egy szabadalmaztatott
eljárással, a "mikro-ionizá cióval" érik el, hogy ezek a részecskék a későbbiekben is különállók maradjanak.
http://www.aphcsoda.org/
balitól

ez milyen izé már igy????

olvasom, hogy megjelent egy blogkönyv, szivszoritó téma, hálistennek eddig hepienddel, gondolok egyet, uccu, nézzük meg a blogot, amiből készült, nade az nem olvasható, merthogy a teljes szöveg megjelent könyv alakban, azt vedd meg, ha érdekel a dolog.
nemtom, lehet, hogy velem van a baj, de ez egy csöppet gusztustalan igy nekem...

szájborgéknál ég a világ

szkájpon dumálok a pasimmal. ő a konyhában robotol (micsoda munkamegosztás, mi, de azért lelövöm a poént, persze nem főzsütfűt, hanem ott pötyög a gépén), én meg a nagyszobában. még jó, hogy van szkájp, mert már alszik a gyerek a szomszéd szobában :)

lepedő

na, hát ez vicces nagyon.
pomporzoli reklámozza magát a wiwen, hogy megjelent a könyve, és a könyvhéten dedikálni fogja (lázárervin elemzést irt). ráklikkelek a beajálnott linkre, és hát ki mosolyog ott oldalt? egy ismerős pasi, nem jut eszembe honnan ismerem. aztán mellette két név, meg hogy könyvhét blog. igen, ez józsi, aki virág anyukájának józsija, aki ismeri a nagybátyámat, merthogy papir, könyv, egybiznisz...
"Mindegy, mindent el kell kezdeni egyszer, és amúgy is azt olvastam valamikor az elmúlt nem túl régi időkben a Népszabadság számítástechnikai rovatában, hogy a blogírás lesz egy-két évtized múlva a Ratkó-nemzedék menedéke a magány, a társtalanság és a többi szörnyű kortárs elől, mert a blogírók nemzetközi közösségében egyesül lélekben majd a világ, legalábbis az öregebbik fele, a fiatalok továbbra is szórakozni járnak majd, és munkára fogják használni a számítógépet. (Persze az is lehet, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak: tényleg régen olvastam azt a bizonyos cikket.)"

nyári időszámitás

mostanában, úgy két hete, hanna hajnali ötkor kel, és nem nagyon alszik vissza, de eddig legalább délelőtt aludt piszok nagyot, aztán meg délután is, ergo bepótolta, sőt, hagyott dolgozni. nade most tegnap óta ugyanúgy ötkor kel, de nem akar délelőtt aludni, ami viszont azért is szuper, mert igy alig alszik, meg persze mi is alig alszunk, és persze már nekem sincs idegem őt szórakoztatni egy idő után...
ma volzunk babamasszázson elizabetnél, amit szuperül viselt hanna, jókedvűen sikongatott közben, és megismerkedtünk egy magyar csajszival is, akinek hét hetes a csemetéje. ő mondta, hogy két hét múlva grylluszvilmos koncert lesz itt kinn.