> talalkozhatunk egy kis fenntarto italozasra, felolem
> akar a jaffaban is. felelosseget magamert nem
> vallalok. foleg nem reszegen. (csutortok van...)
CSODÁLATOSAN HANGZIK!!!!
csütörtök, február 26, 2004
Spiró György: Koccanás
"Sorozatkoccanás, anyázás, ordítás, lebénul a város, lassú beletörődés, hogy se té, se tova: ez a kiindulópont; gyomorszorítóan ismerős, utoljára tegnap, ugye, mert ma még nem mentem sehová. Khell Csörsz díszlete első blikkre remek, másodikra még remekebb: aki a színpadon heverő ülésekből, tákolmányokból nem ismeri föl a kocsikat, az egzisztenciákat, a karaktereket, húzzon haza máris. Fröccsöntött kerek rondaság: Trabant, fémvázas áldizájn: Skoda, süppedős-kényelmes: nagy Peugeot, persze céges..."
inkább hívnám ezt az a tegnapi izét egy szelet hétköznapnak, mint színházi darabnak. pedig biztosan nem lehet könnyű egy ennyire hétköznapi szituációt ennyire jól megrendezni meg ennyire jól előadni. mármint, hogy ne legyen unalmas, hogy a lényeges dolgok ne sikkadjanak el, a lényegtelenek meg ne legyenek túl harsányak... a motel jobb volt, de azért ez sem volt piskóta.
"Előre figyelmeztetnem kell: aki számára a színház az, hogy veretes verssorokat szavalnak szép ruhába öltözött színészek, az kerülje el a Koccanást, ugyanis itt még kemény káromkodások is előfordulnak. "
inkább hívnám ezt az a tegnapi izét egy szelet hétköznapnak, mint színházi darabnak. pedig biztosan nem lehet könnyű egy ennyire hétköznapi szituációt ennyire jól megrendezni meg ennyire jól előadni. mármint, hogy ne legyen unalmas, hogy a lényeges dolgok ne sikkadjanak el, a lényegtelenek meg ne legyenek túl harsányak... a motel jobb volt, de azért ez sem volt piskóta.
"Előre figyelmeztetnem kell: aki számára a színház az, hogy veretes verssorokat szavalnak szép ruhába öltözött színészek, az kerülje el a Koccanást, ugyanis itt még kemény káromkodások is előfordulnak. "
kedd, február 24, 2004
na, most az van, hogy hatalmas elhatározásokat szültem a közelmúltban. pl. ma reggel is egy akkorát, hogy csak na. ezek közül az egyik már-már a tettlegesség határát súrolja, mégpedig a biciklivásárlás, merthogy röpke másfél hét múlva utalják a következő ösztöndíjat, a mostanit meg röpke alig egy hete küldték, úgyhogy eddig nem volt időm költekezni, szóval még van pénzem, amit nagyobb dolgokba lehet beleinvesztálni, lásd bicikli. na, már csak a delikvens kéne, mármint akit megveszek. és már el is kezdtem a keresést, ugye. na.
a következő dolog meg az, hogy elhatároztam, hogy május végén lelépek két hétre lengyelbe egy szókold hátizsákos vonatos túrára, irány a vadlovak meg a bölények, meg a májusban virágzó növények, aztán meg a környéken levő régi várak, amíg a kedv meg a zsebpénz tart. és hogy az minél tovább tartson, elkezdek félrerakni, merthogy ha olcsón veszek brinyót, és én olcsón akarok, akkor még marad a mostaniból is, és ha most elkezdek félrerakni, menni fog az szép lassan, és akkor nem kell hirtelen lecsappantani a kasszát majd májusban. háhá, bizony, meg kell ezt csinálni, mert aztán öreg leszek, meg lusta, meg nem lesz szabi, amit ellófrálhat az ember. szóval, hatörikhaszakad, idén irány a zsubruvka hazája. aztán majd jöhet a többi, szép lassan pl. szlovák paradicsom, meg a luvrmenti kastélyok biciklivel vagy hajóval, meg a franciaország egyáltalán...:)
na, aztán még nem is meséltem, hogy milyen ügyesen meg szorgalmasan tanulom otthon egymagamban a franciát, elkezdtem elölről a forumot, és most már kezdek belerázódni, mert az elején mindent leírtam, minden egyes szót, mert már úgy elfelejtettem írni, hogy az szégyen, meg megtanulok mindent újra, és megy, és jó, és csinálom. ügyes kislány, büszke vagyok magamra.
na. ezek vannak.
a következő dolog meg az, hogy elhatároztam, hogy május végén lelépek két hétre lengyelbe egy szókold hátizsákos vonatos túrára, irány a vadlovak meg a bölények, meg a májusban virágzó növények, aztán meg a környéken levő régi várak, amíg a kedv meg a zsebpénz tart. és hogy az minél tovább tartson, elkezdek félrerakni, merthogy ha olcsón veszek brinyót, és én olcsón akarok, akkor még marad a mostaniból is, és ha most elkezdek félrerakni, menni fog az szép lassan, és akkor nem kell hirtelen lecsappantani a kasszát majd májusban. háhá, bizony, meg kell ezt csinálni, mert aztán öreg leszek, meg lusta, meg nem lesz szabi, amit ellófrálhat az ember. szóval, hatörikhaszakad, idén irány a zsubruvka hazája. aztán majd jöhet a többi, szép lassan pl. szlovák paradicsom, meg a luvrmenti kastélyok biciklivel vagy hajóval, meg a franciaország egyáltalán...:)
na, aztán még nem is meséltem, hogy milyen ügyesen meg szorgalmasan tanulom otthon egymagamban a franciát, elkezdtem elölről a forumot, és most már kezdek belerázódni, mert az elején mindent leírtam, minden egyes szót, mert már úgy elfelejtettem írni, hogy az szégyen, meg megtanulok mindent újra, és megy, és jó, és csinálom. ügyes kislány, büszke vagyok magamra.
na. ezek vannak.
Elég régen voltam már a jaffában, pedighát volt olyan, hogy hetente (keddenként)...
Ma mindenesetre odavittem sredit, amikor kinyögte, hogy forraltbor, ha már egyszer ünneplünk, ha már egyszer szabad az út a doktori eljárása előtt, ha már egyszer most már tényleg nemsokára hazamegy.
Van egy új pincérfiú, bunygyurka, zsuzsi volt még ott, de aztán valami öreg muksóval elment, meg egy barátnőjével üldögélt ági (ha jól emlékszem, így hívják), és jól köszönt nekem, meg persze a régi pincérfiú széleset mosolygott.
szeretek olyan helyekre járni, ahol ismerem az embereket, és szeretek olyan helyekre járni, ahol ismernek. ezért volt nagyon jó az erdős, amíg jó volt, ezért volt jó a könyvtár, amíg jó volt, meg egyáltalán, amíg volt...
Ma mindenesetre odavittem sredit, amikor kinyögte, hogy forraltbor, ha már egyszer ünneplünk, ha már egyszer szabad az út a doktori eljárása előtt, ha már egyszer most már tényleg nemsokára hazamegy.
Van egy új pincérfiú, bunygyurka, zsuzsi volt még ott, de aztán valami öreg muksóval elment, meg egy barátnőjével üldögélt ági (ha jól emlékszem, így hívják), és jól köszönt nekem, meg persze a régi pincérfiú széleset mosolygott.
szeretek olyan helyekre járni, ahol ismerem az embereket, és szeretek olyan helyekre járni, ahol ismernek. ezért volt nagyon jó az erdős, amíg jó volt, ezért volt jó a könyvtár, amíg jó volt, meg egyáltalán, amíg volt...
Hohohó, kedves dolgok ezek, merthát mint magyar péhádés, itt és most, a lehető legkönnyebb dolog elérni a céljainkat, illetve kitartó munkával sikert elérni.
Kedves freundbácsi, tessék már szíves lenni mondani egy elérhető célt is.
Köszönöm szépen.
"Súlyos probléma azonban, hogy rendszeres fogyasztás esetén ennek az idegsejthálózatnak megemelkedik az ingerelhetőségi küszöbe, azaz rendkívül nehéz lesz természetes úton - például célok elérésével, kitartó munkával szerzett sikerekkel - aktiválni ezt a központot. Egy füves cigarettával sokkal egyszerűbb, még emelkedett küszöb esetén is, öröm- vagy kielégültségérzetet elérni. Minden bizonnyal ez magyarázza, hogy a marihuánafogyasztók között gyakori a céltalanság és alulmotiváltság, illetve a hedonizmus, a kielégülés folyamatos, esetenként gátlástalan keresése."
Kedves freundbácsi, tessék már szíves lenni mondani egy elérhető célt is.
Köszönöm szépen.
"Súlyos probléma azonban, hogy rendszeres fogyasztás esetén ennek az idegsejthálózatnak megemelkedik az ingerelhetőségi küszöbe, azaz rendkívül nehéz lesz természetes úton - például célok elérésével, kitartó munkával szerzett sikerekkel - aktiválni ezt a központot. Egy füves cigarettával sokkal egyszerűbb, még emelkedett küszöb esetén is, öröm- vagy kielégültségérzetet elérni. Minden bizonnyal ez magyarázza, hogy a marihuánafogyasztók között gyakori a céltalanság és alulmotiváltság, illetve a hedonizmus, a kielégülés folyamatos, esetenként gátlástalan keresése."
re: hogy ööö
Helyesbitek: en tudtam, hogy te vagy, a hektor pedig nem hitte el, aztan ezzel bizonytalansagot keltett bennem.
Nekem is vannak valahol a pinceben orosz meselemezek: kisebbek, mint egy nagylemez, de nagyobbak egy kislemeznel, es szepen beszelnek rajta. Mondjuk a bekakiralyosra emlekszem inkabb, ilyen csiburacska nekem nem volt asszem.
Nem fogadtunk, mert a hektorek hazamentek, feltek, hogy a kutya beszarik es kulonben sem isznak sort, igy aztan nem tudtunk teged kellokeppen kifejteni. Pedig lehet, hogy hektor tudott volna valamit a szigorusagodrol. Szigoru az mér vagy?
...
Hat igen, gondoltam, hogy nem is vagy te igazabol szigoru.
>na hat akkor most en jovok. te mert lettel turorudi?
Mer a nagyapam talalta fel a turorudit, aztan az iranta valo tiszteletbol. :)
Helyesbitek: en tudtam, hogy te vagy, a hektor pedig nem hitte el, aztan ezzel bizonytalansagot keltett bennem.
Nekem is vannak valahol a pinceben orosz meselemezek: kisebbek, mint egy nagylemez, de nagyobbak egy kislemeznel, es szepen beszelnek rajta. Mondjuk a bekakiralyosra emlekszem inkabb, ilyen csiburacska nekem nem volt asszem.
Nem fogadtunk, mert a hektorek hazamentek, feltek, hogy a kutya beszarik es kulonben sem isznak sort, igy aztan nem tudtunk teged kellokeppen kifejteni. Pedig lehet, hogy hektor tudott volna valamit a szigorusagodrol. Szigoru az mér vagy?
...
Hat igen, gondoltam, hogy nem is vagy te igazabol szigoru.
>na hat akkor most en jovok. te mert lettel turorudi?
Mer a nagyapam talalta fel a turorudit, aztan az iranta valo tiszteletbol. :)
hétfő, február 23, 2004
hogy ööö
Date: Sun, 22 Feb 2004 04:38:50
Subject: hogy ööö
Hentessel azon vitatkoztunk, hogy te az vagy e, akivel Blindman koncerten voltunk. Merugye ez a listas yelenletedbol nem derul ki pontosan. Persze most nekiallhacc azt mondani, hogy nem, kozben de, vagy de, kozben nem, meg minden...
Es ha igen, akkor mi az a csibu?
Date: Sun, 22 Feb 2004 04:38:50
Subject: hogy ööö
Hentessel azon vitatkoztunk, hogy te az vagy e, akivel Blindman koncerten voltunk. Merugye ez a listas yelenletedbol nem derul ki pontosan. Persze most nekiallhacc azt mondani, hogy nem, kozben de, vagy de, kozben nem, meg minden...
Es ha igen, akkor mi az a csibu?
szabit kéne talán kivenni, az kéne már nagyon, hogy csak úgy üljek, vagy fetrengjek a napon, valahol sehol, ahol hallani a harangot, ahol hallani a madarak reptét, a szárnyak surranását, ahogy elrepülnek felettem, ahol hallani a csendet, ahol meleg van, benn is, kinn is, és van paprikáskrumpli, jól szétfőve, indulás előtt még tíz adag :), és ahol van kocsma, ami persze kilenc után bezár hétköznap, de addig jó meleg, persze cserépkályhás, de azért kellőképpen lepattant, hogy a sáros bakancs és esőkabát beleolvadjon a környezetbe.
és persze már csak valaki kéne, mert egyedül nem megyek.
háhá, most jut eszembe, annával pont ezt beszéltük szombat este, hogy el kéne menni, így, több napra. haha. aj de jó lesz.
ja, csak ez az esős-havas-havasesős-ónosesős cucc nem kéne. tessék intézkedni.
és persze már csak valaki kéne, mert egyedül nem megyek.
háhá, most jut eszembe, annával pont ezt beszéltük szombat este, hogy el kéne menni, így, több napra. haha. aj de jó lesz.
ja, csak ez az esős-havas-havasesős-ónosesős cucc nem kéne. tessék intézkedni.
trafó, február 21. | 20:00
ELECTR!C BL!NDMAN Quartet, Belgium
Érdekes, hogy minden második tetszett csak. de azok jók voltak, nagyon. akkoris, ha kat bealudt rajtuk :)
A BL!NDMAN Saxophone Quartet nem elégszik meg azokkal a hangokkal, amelyeket a hangszer eredetileg is képes megszólaltatni. A zenészek természetesen a hagyományos módon is használják a fúvókát és a billentyűket - de nem kizárólag. "Egy erdőnyi mikrofon használata, sőt magának a fúvókának a bemikrofonozása, a légzés és az ujjbegyek zaja, a billentyűk zörgése, valamint egy 750 cm3-s Suzuki hangja - ezek jellemzik Eric Sleichim kompozícióit és a BL!NDMAN játéktechnikáját." (The Herald) A zeneszerző/szaxofonista Eric Sleichim 1988-ban alapította meg a BL!NDMANt. A név Marcel Duchamp The Blind Man címmel 1917-ben New Yorkban kiadott folyóiratának címére utal, amely egy, a közönséget a kiállításokon végigvezető és a műalkotásokat kommentáló vak ember dadaista ötletén alapult. Sleichimet az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet képzőművészeti koncepciókat a zene nyelvére lefordítani. Ez a fajta érdeklődés a későbbiekben más művészetekkel való találkozásokhoz vezetett. Írt zenét multimédia projektekhez, koreográfiákhoz, performanszokhoz és kiállításokhoz, de komponált zenét Buster Keaton, Telinosuke Kinugasa és Jean Epstein némafilmjeihez is. A BL!NDMAN mára a legjelentősebb kamarazenekarok sorába lépett. Olyan világhírű művészekkel és társulatokkal dolgoztak együtt, léptek fel vagy vettek föl zenét, mint pl. Jan Fabre, William Forsythe, Amanda Miller, Ulrike Gabriel, Ictus Ensemble, Heiner Goebbels, Rosas, Transparant, Paul Van Nevel, Steve Lacy, Gerry Hemmingway ... Több CD-jük is megjelent, köztük az egész világon terjesztett BL!NDMAN plays Bach (Universal 2000), vagy a Steve Lacy-vel felvett Antonymus (Sub Rosa 1994). A nagysikerű Bach lemezt bemutató koncertturné után a BL!NDMAN folytatja a régi zene területén megkezdett kutatását. 2002-ben adták elő a flamand és észak-francia többszólamú zenét bemutató programjukat. A program létrejötte azon a meggyőződésen alapul, hogy a szaxofon az a hangszer, amelyik a leginkább megközelíti az emberi hangot. Eric Sleichim 2003-ban készítette el Jan Fabre Angel of Death című performanszának és videoinstallációjának zenéjét, amelyet a világhírű táncos-koreográfussal, William Forsythe-tal adtak elő. A BL!NDMAN 2003-ban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, amelyet idén a szintén világhírű holland Mondriaan Quartettel közös turnéval ünnepelnek, melyen egy elektroakusztikus programot adnak elő. A BL!NDMAN ELECTR!C program az elektronika élő zenében való részvételének különböző fokozatait mutatja be, az akusztikustól a teljesen kompjuterizált hangzásig. Jacob Ter Veldhuis Grab it című darabja tenor szaxofonra és rádiómagnóra íródott, Heiner Goebbels a zenekari harmóniákat sample-ek használatával hozza létre a Stadt Land Fluss-ban, míg Steve Reich a New York Counterpoint-ban egy egész kánonrendszert épít fel, miközben négy élő szaxofon hangját hét, előre felvett, magnóról lejátszott szaxofonéval konfrontálja. Jonathan Harvey Ricercare una melodia című darabja egy hangszerre (itt tenorszaxofon) lett komponálva és egy késleltető rendszerre, amely egy ötszólamú kánont hoz létre. A BL!NDMAN frontembere Eric Sleichim már a kezdetektől fogva kutatja a szaxofon hangjában rejlő lehetőségeket. A Storm at Low Tide azokat a hangokat erősíti fel, amelyek általában a hangszer belsejében maradnak rejtve: a zenészek lélegzésének és hangszerük szopogatásának, valamint a billentyűk csapódásának hangjait A Domestic Disruptions-ban a zenészek egymás hangjait manipulálják rezonátorok, szűrők, dobgépek és delay-ek segítségével. Ebben a műben a szaxofonokat csak az elektromos manipulációk forrásaként használják. Az elektronika ilyen bevonásának, valamint az erősítésnek köszönhetően a szaxofon billentyűinek ritmikus ütögetésével a drum'n'bass vagy a techno atmoszférájához hasonló hangzás jön létre.
ELECTR!C BL!NDMAN Quartet, Belgium
Érdekes, hogy minden második tetszett csak. de azok jók voltak, nagyon. akkoris, ha kat bealudt rajtuk :)
A BL!NDMAN Saxophone Quartet nem elégszik meg azokkal a hangokkal, amelyeket a hangszer eredetileg is képes megszólaltatni. A zenészek természetesen a hagyományos módon is használják a fúvókát és a billentyűket - de nem kizárólag. "Egy erdőnyi mikrofon használata, sőt magának a fúvókának a bemikrofonozása, a légzés és az ujjbegyek zaja, a billentyűk zörgése, valamint egy 750 cm3-s Suzuki hangja - ezek jellemzik Eric Sleichim kompozícióit és a BL!NDMAN játéktechnikáját." (The Herald) A zeneszerző/szaxofonista Eric Sleichim 1988-ban alapította meg a BL!NDMANt. A név Marcel Duchamp The Blind Man címmel 1917-ben New Yorkban kiadott folyóiratának címére utal, amely egy, a közönséget a kiállításokon végigvezető és a műalkotásokat kommentáló vak ember dadaista ötletén alapult. Sleichimet az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet képzőművészeti koncepciókat a zene nyelvére lefordítani. Ez a fajta érdeklődés a későbbiekben más művészetekkel való találkozásokhoz vezetett. Írt zenét multimédia projektekhez, koreográfiákhoz, performanszokhoz és kiállításokhoz, de komponált zenét Buster Keaton, Telinosuke Kinugasa és Jean Epstein némafilmjeihez is. A BL!NDMAN mára a legjelentősebb kamarazenekarok sorába lépett. Olyan világhírű művészekkel és társulatokkal dolgoztak együtt, léptek fel vagy vettek föl zenét, mint pl. Jan Fabre, William Forsythe, Amanda Miller, Ulrike Gabriel, Ictus Ensemble, Heiner Goebbels, Rosas, Transparant, Paul Van Nevel, Steve Lacy, Gerry Hemmingway ... Több CD-jük is megjelent, köztük az egész világon terjesztett BL!NDMAN plays Bach (Universal 2000), vagy a Steve Lacy-vel felvett Antonymus (Sub Rosa 1994). A nagysikerű Bach lemezt bemutató koncertturné után a BL!NDMAN folytatja a régi zene területén megkezdett kutatását. 2002-ben adták elő a flamand és észak-francia többszólamú zenét bemutató programjukat. A program létrejötte azon a meggyőződésen alapul, hogy a szaxofon az a hangszer, amelyik a leginkább megközelíti az emberi hangot. Eric Sleichim 2003-ban készítette el Jan Fabre Angel of Death című performanszának és videoinstallációjának zenéjét, amelyet a világhírű táncos-koreográfussal, William Forsythe-tal adtak elő. A BL!NDMAN 2003-ban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, amelyet idén a szintén világhírű holland Mondriaan Quartettel közös turnéval ünnepelnek, melyen egy elektroakusztikus programot adnak elő. A BL!NDMAN ELECTR!C program az elektronika élő zenében való részvételének különböző fokozatait mutatja be, az akusztikustól a teljesen kompjuterizált hangzásig. Jacob Ter Veldhuis Grab it című darabja tenor szaxofonra és rádiómagnóra íródott, Heiner Goebbels a zenekari harmóniákat sample-ek használatával hozza létre a Stadt Land Fluss-ban, míg Steve Reich a New York Counterpoint-ban egy egész kánonrendszert épít fel, miközben négy élő szaxofon hangját hét, előre felvett, magnóról lejátszott szaxofonéval konfrontálja. Jonathan Harvey Ricercare una melodia című darabja egy hangszerre (itt tenorszaxofon) lett komponálva és egy késleltető rendszerre, amely egy ötszólamú kánont hoz létre. A BL!NDMAN frontembere Eric Sleichim már a kezdetektől fogva kutatja a szaxofon hangjában rejlő lehetőségeket. A Storm at Low Tide azokat a hangokat erősíti fel, amelyek általában a hangszer belsejében maradnak rejtve: a zenészek lélegzésének és hangszerük szopogatásának, valamint a billentyűk csapódásának hangjait A Domestic Disruptions-ban a zenészek egymás hangjait manipulálják rezonátorok, szűrők, dobgépek és delay-ek segítségével. Ebben a műben a szaxofonokat csak az elektromos manipulációk forrásaként használják. Az elektronika ilyen bevonásának, valamint az erősítésnek köszönhetően a szaxofon billentyűinek ritmikus ütögetésével a drum'n'bass vagy a techno atmoszférájához hasonló hangzás jön létre.
Varrónők Pesti
Jean-Claude Grumberg Varrónõk címû darabja a színmûvek azon csoportjába tartozik, amelyek kiindulópontja az úgynevezett "véletlen-dramaturgiát" hozza mûködésbe: véletlenszerûen lehet összeterelni egy csapatot például a fodrásznál, a gõzfürdõben, a focimeccsen vagy egy varrodában, mint Grumbergnél. És ha az idõpont a második világháború és az azt követõ néhány év, akkor adottak a sémák, kiszámítható a cselekmény, ha van. Grumbergnél nincs: élés van, azaz sorsok.
Eszenyi Enikõ rendezése a Pesti Színházban azt az egyetlen lehetõséget használja ki, ami adódik: a színészi játékot. A franciás intonációt a háttérben vetített képsorok és a zene biztosítják, eléjük-föléjük pedig kolléganõinek biztosít tágas terepet a sors- és jellemformálásra. Azt lehet hát nézni, hogy ki mit tud.
Pap Vera a "szoanyírt" kispolgár, státusát tekintve makulátlan háttérrel. És bár õ is cekkerben, lábasban hozza mindennapi ebédjét, mégis a többiek felett finomkodik-kényeskedik: külön ül, és szinte minden megszólalásával külön áll. És remekül múlik felette az idõ. Igó Éva a rangidõs bölcsességével próbálja simítani a konfliktusokat, igyekezete, embersége legbelülrõl jön. Hegyi Barbara harsány és sprõd egyéniséget játszik, akiben ott az örök lázadó - és nem érik, nem öregszik, nem csitul. Börcsök Enikõ köré épülne a cselekmény, ha lenne ilyesmi: õ kerül újonnan a varrodába, õ zsidó, õ küzd megölt férje halotti bizonyítványáért, hogy némi pénzt kaphasson - és õ tagozódik be szépen a varrónõk közé. Börcsök finom és tétova gesztusai, a beilleszkedés és elzárkózás közti lebegés egy magányos, de mély belsõ biztonságban élõ figurát rajzolnak, tragikus véget vetítve elõre. Tetszett nagyon Kútvölgyi Erzsébet és Kern András párosa: a zsidó házaspár a varrodatulajdonosi lét bonyolult szociológiai és lélektani térképét mutatja, nem beszélve kettõjük viszonyának eleven színeirõl. A többiek is hitelesen illeszkednek, a díszlet és a jelmez is rendben van, de ez az este elsõsorban mégiscsak a színészekrõl szól.
KI
Jean-Claude Grumberg Varrónõk címû darabja a színmûvek azon csoportjába tartozik, amelyek kiindulópontja az úgynevezett "véletlen-dramaturgiát" hozza mûködésbe: véletlenszerûen lehet összeterelni egy csapatot például a fodrásznál, a gõzfürdõben, a focimeccsen vagy egy varrodában, mint Grumbergnél. És ha az idõpont a második világháború és az azt követõ néhány év, akkor adottak a sémák, kiszámítható a cselekmény, ha van. Grumbergnél nincs: élés van, azaz sorsok.
Eszenyi Enikõ rendezése a Pesti Színházban azt az egyetlen lehetõséget használja ki, ami adódik: a színészi játékot. A franciás intonációt a háttérben vetített képsorok és a zene biztosítják, eléjük-föléjük pedig kolléganõinek biztosít tágas terepet a sors- és jellemformálásra. Azt lehet hát nézni, hogy ki mit tud.
Pap Vera a "szoanyírt" kispolgár, státusát tekintve makulátlan háttérrel. És bár õ is cekkerben, lábasban hozza mindennapi ebédjét, mégis a többiek felett finomkodik-kényeskedik: külön ül, és szinte minden megszólalásával külön áll. És remekül múlik felette az idõ. Igó Éva a rangidõs bölcsességével próbálja simítani a konfliktusokat, igyekezete, embersége legbelülrõl jön. Hegyi Barbara harsány és sprõd egyéniséget játszik, akiben ott az örök lázadó - és nem érik, nem öregszik, nem csitul. Börcsök Enikõ köré épülne a cselekmény, ha lenne ilyesmi: õ kerül újonnan a varrodába, õ zsidó, õ küzd megölt férje halotti bizonyítványáért, hogy némi pénzt kaphasson - és õ tagozódik be szépen a varrónõk közé. Börcsök finom és tétova gesztusai, a beilleszkedés és elzárkózás közti lebegés egy magányos, de mély belsõ biztonságban élõ figurát rajzolnak, tragikus véget vetítve elõre. Tetszett nagyon Kútvölgyi Erzsébet és Kern András párosa: a zsidó házaspár a varrodatulajdonosi lét bonyolult szociológiai és lélektani térképét mutatja, nem beszélve kettõjük viszonyának eleven színeirõl. A többiek is hitelesen illeszkednek, a díszlet és a jelmez is rendben van, de ez az este elsõsorban mégiscsak a színészekrõl szól.
KI
péntek, február 20, 2004
sajnos ez kiba...ttul nemvicces, sajnos ez annyira jellemző, kiba...tt hülye humanoidok
"_Animal_ means any live or dead dog, cat, nonhuman primate, guinea pig, hamster, rabbit, or any other warmblooded animal, which is being used, or is intended for use for research, teaching, testing, experimentation, or exhibition purposes, or as a pet. This term excludes: Birds, rats of the genus Rattus and mice of the genus Mus bred for use in research, and horses not used for research purposes and
other farm animals, such as, but not limited to livestock or poultry, used or intended for use as food or fiber, or livestock or poultry used or intended for use for improving animal nutrition, breeding, management, or production efficiency, or for improving the quality of food or fiber. With respect to a dog, the term means all dogs, including those used for hunting, security, or breeding purposes."
"_Animal_ means any live or dead dog, cat, nonhuman primate, guinea pig, hamster, rabbit, or any other warmblooded animal, which is being used, or is intended for use for research, teaching, testing, experimentation, or exhibition purposes, or as a pet. This term excludes: Birds, rats of the genus Rattus and mice of the genus Mus bred for use in research, and horses not used for research purposes and
other farm animals, such as, but not limited to livestock or poultry, used or intended for use as food or fiber, or livestock or poultry used or intended for use for improving animal nutrition, breeding, management, or production efficiency, or for improving the quality of food or fiber. With respect to a dog, the term means all dogs, including those used for hunting, security, or breeding purposes."
csütörtök, február 19, 2004
Gracias por su pedido, a la brevedad le informaremos de los costos de envío a su domicilio.
Por cualquier consulta, escriba a: mensajes@gourmetmusical.com o llámenos al (54 11)4801-7961 GOURMET MUSICAL - Music and Musicology of Latin America
S. Ruggeri 2733 3°C, C1425DLA, Buenos Aires, Argentina
Tel: (54 11) 4801-7961 ; Email: mensajes@gourmetmusical.com
Website: www.gourmetmusical.com
Por cualquier consulta, escriba a: mensajes@gourmetmusical.com o llámenos al (54 11)4801-7961 GOURMET MUSICAL - Music and Musicology of Latin America
S. Ruggeri 2733 3°C, C1425DLA, Buenos Aires, Argentina
Tel: (54 11) 4801-7961 ; Email: mensajes@gourmetmusical.com
Website: www.gourmetmusical.com
szerda, február 18, 2004
Es magacska hogy van?
Irogasson, de jovo heten valoszinuleg azert sorozunk majd egyet!
Nemsoka majd egyutt kesergunk, es az jobb, mint egyedul, mert ugy unalmas. De azert nem kesergunk majd annyira, hanem orvosoljuk a bajt - majaztatassal, herbal intake-kel, tomisen.Es akkor lesz szep gorbe, meg sav a gelen, ami csak szem-szajnak ingere.
Ez az ajanlatom. Kezet ra!
Olel-csokol
Irogasson, de jovo heten valoszinuleg azert sorozunk majd egyet!
Nemsoka majd egyutt kesergunk, es az jobb, mint egyedul, mert ugy unalmas. De azert nem kesergunk majd annyira, hanem orvosoljuk a bajt - majaztatassal, herbal intake-kel, tomisen.Es akkor lesz szep gorbe, meg sav a gelen, ami csak szem-szajnak ingere.
Ez az ajanlatom. Kezet ra!
Olel-csokol
húha, miket találtam, kár, hogy nem tudok egyik latinamerikai nyelven sem...
pedig ez sem egy utolsó oldal...
mindegy, azért sikerült egy-két izgalmasnak ajánlkozó mp3-at leszedni, jaj, nagyon kiváncsi vagyok, milyenek
na, abbahagyom, muszáj elkezdeni dolgozni.
pedig ez sem egy utolsó oldal...
mindegy, azért sikerült egy-két izgalmasnak ajánlkozó mp3-at leszedni, jaj, nagyon kiváncsi vagyok, milyenek
na, abbahagyom, muszáj elkezdeni dolgozni.
Ezt kapjátok ki, baszki! Hoppáré! Micsoda megérzések, mennyire uptodate!
2004 • Año Internacional Cortázar
ajajajaj
ezek a képek a sírba visznek
ez az ember egyszerűen irtózatosan jó fej lehetett. van egy-két ember, akit annyira-de-annyira szívesen ismertem volna (persze ő is most már köztük van), komolyan, ilyenkor érzem csak igazán, rossz helyen, rossz korban születtem.
jézusom. ez NAGGGGYON KELL NEKEM:
Trottoirs de Buenos Aires - 1980
Tangos de Edgardo Cantón y Julio Cortázar, cantados por Juan Cedrón
Medianoche, aquí 4'14
Guante Azul 3'16
Tu piel bajo la luna 4'10
Tras su rastro 5'20
Veredas de Buenos Aires 2'52
El Buscador 3'32
Java 3'18
La camarada 3'00
Paso y quiero 3'09
La Cruz Del Sur 3'09
Grabado en París, estudio ADAM, 1980
Polydor
Reeditado en CD en 1995
Remasterización: estudio ADAM, 1995
Fabricado por EPSA
GOTAN 1995
2004 • Año Internacional Cortázar
ajajajaj
ezek a képek a sírba visznek
ez az ember egyszerűen irtózatosan jó fej lehetett. van egy-két ember, akit annyira-de-annyira szívesen ismertem volna (persze ő is most már köztük van), komolyan, ilyenkor érzem csak igazán, rossz helyen, rossz korban születtem.
jézusom. ez NAGGGGYON KELL NEKEM:
Trottoirs de Buenos Aires - 1980
Tangos de Edgardo Cantón y Julio Cortázar, cantados por Juan Cedrón
Medianoche, aquí 4'14
Guante Azul 3'16
Tu piel bajo la luna 4'10
Tras su rastro 5'20
Veredas de Buenos Aires 2'52
El Buscador 3'32
Java 3'18
La camarada 3'00
Paso y quiero 3'09
La Cruz Del Sur 3'09
Grabado en París, estudio ADAM, 1980
Polydor
Reeditado en CD en 1995
Remasterización: estudio ADAM, 1995
Fabricado por EPSA
GOTAN 1995
Emésztés
tegnapi álom: para van, mert kakálnom kell, de a fürdőkád tele van vízzel. ötletek a megoldásra: majd kihalászom egy újsággal. nem jó, elázik. aztán az ébredésközeli racionalitás rámtör: van wc-nk is. hurrá.
mai álom: a kakaóscsiga kaotikus elegyet képez Cora kisasszonnyal, miközben Sámsonról nem tudni, miért terjesztik, hogy buzi. egyébként a kakaóscsiga meg a Cora kisasszony tegnapi, ezek szerint meg nem emésztett olvasmányélményeim, az előbbi stmworktől, a másik pedig Cortázartól. baszki, ez a Cora kisasszony nem semmi, komolyan. maga a történet is frappáns, azt a zavart feszültséget, ami a csinos nővérke meg a kamaszodó fiú között lebeg, azokat az agresszív kitöréseket és az utána következő zavarbajövéseket annyira-de-annyira frappánsan elkapta, hogy az már maga mennyei, de az, ahogy ezt tálalja, ahogy az egészet először az anya szemével látjuk, aztán a MONDAT KÖZEPÉN!!! átvált a fiú szemszögére, aztán meg ugyanígy, mondat közben a nővérére, és így tovább, körbe-körbe, baszki, komolyan ez a világirodalom legremekebbül megírt novellája.
kedd, február 17, 2004
Megtettem, megírtam, most jó, ügyesen nem is hazudtam nagyot, csak hogy a párommal megbeszéltem, és inkább nemet mondok erre a kilátástalan dologra. Meg hogy nem vállalom, hogy hat évig nem szülök. Ha továbbra is kekeckedik, sajnos kénytelen leszek bunkó lenni, de legalább megtudja, mi fán terem. ajaj, nem jó dolog kakadémikusokkal összebalhézni...
akartam mondani, hogy végre valahára, sikerült a fenti fluoriméteren stabilan beállítani a saperonesszét, és van hatása a két peptidnek is, szóval nagy nagy hurrá.
meg azt is, hogy irtózatosan ciki, de nem lehet lerázni a bonobós fickót. ma felhívott, hogy közölje, én vagyok a kiválasztott (ezt a döntést december végére ígérte), és hogy még nincs ugyan pénze, egy rohadt fillér se, de ugye márciustól kezdés. mondtam neki mindenféleképpen nemet, de csak nem fogadta el, úgyhogy kénytelen vagyok írni neki egy imélt, hogy szálljon le rólam, nem megyek én sehová. ilyen kókler akadémikust sem láttam még... hogy ígérgetett mindent, basszus, de lefogadom, egy árva petákja sem lesz egy hónap múlva, meg egyébkéntis, majmokat nem bántok. nem én. asszem megírom neki, hogy terhes vagyok. az biztosan leszereli. hah, ez jó, megvan a tuti kamu indok.
na igen, ez egy olyan dolog, ami a világképem szerint abszolút elfogadható. lehet, hogy gyarló dolog, de végülis tökmindegy, ezzel senkinek nem ártok, nem?
meg azt is, hogy irtózatosan ciki, de nem lehet lerázni a bonobós fickót. ma felhívott, hogy közölje, én vagyok a kiválasztott (ezt a döntést december végére ígérte), és hogy még nincs ugyan pénze, egy rohadt fillér se, de ugye márciustól kezdés. mondtam neki mindenféleképpen nemet, de csak nem fogadta el, úgyhogy kénytelen vagyok írni neki egy imélt, hogy szálljon le rólam, nem megyek én sehová. ilyen kókler akadémikust sem láttam még... hogy ígérgetett mindent, basszus, de lefogadom, egy árva petákja sem lesz egy hónap múlva, meg egyébkéntis, majmokat nem bántok. nem én. asszem megírom neki, hogy terhes vagyok. az biztosan leszereli. hah, ez jó, megvan a tuti kamu indok.
na igen, ez egy olyan dolog, ami a világképem szerint abszolút elfogadható. lehet, hogy gyarló dolog, de végülis tökmindegy, ezzel senkinek nem ártok, nem?
Persze, minden relatív. Az meg pláne, hogy mi fontos, mi meg abszolút mellékes. Hogy mi az, amire mindig odafigyel az ember, mi az, ami másodlagos, harmadlagos, ésigytovább. Hmm, jó kérdések ezek. Nap mint nap szembetalálkozik velük az ember. Vagy legalábbis én. Merthogy ezek szerint létezem. Nem direkt, csak így alakult. Hogy mindig bennem van az, hogy mik azok a határok, amiket nem lépek át, mik azok a dolgok, amiket nem teszek meg, mikor mondok nemet egy bármiáronra. Anélkül, hogy ezt bárki megmondta, belém sulykolta volna. (Egyébként ezért nem értek egyet egyik vallással sem, mert nekem ne rágják a számba, hogy mi a fontos, legfeljebb adjanak támpontokat, értékes, megfontolandó gondolatokat, de kész érvrendszert, kész véleményt, köszönöm szépen, de nem kérek) Érdekes az is, hogy másokban mi ez a belső tartásnak nevezhető dolog. Vagy, hogy egyáltalán van-e ilyenjük. Vagy hogy azt hiszik, hogy van, de persze ez csak ál-gondolatvilág, amit hangoztatni szép és jó, de persze az egész egy üres léggömb, ami az első konfliktusnál szétpukkan, vagy csak akkor veszik elő, amikor megjátsszák magukat valaki előtt...
Az meg még viccesebb kérdéskör, hogy ki fontos. Meg hogy az ember vajon kinek fontos. Vajon annak fontos-e, aki szarik ugyan felhívni, de örül, ha a másik megteszi ezt. Meg hogy mi a fontos a másikban. Hogy mennyire az ember maga, vagy a kép, amit róla alkottunk, vagy esetleg az a sok közös emlék, amit együtt átéltünk, legyen akár minimális a jelenlegi kapcsolat vele...
Az meg egyesen egy flitteres ötös kérdés, hogy megéri-e fenntartani egy olyan világképet, amelyben az egyes konkrét emberek, az ő kis lelkiviláguk a legfontosabb, ha azok nagy ívben szarnak az egészre...
Az meg még viccesebb kérdéskör, hogy ki fontos. Meg hogy az ember vajon kinek fontos. Vajon annak fontos-e, aki szarik ugyan felhívni, de örül, ha a másik megteszi ezt. Meg hogy mi a fontos a másikban. Hogy mennyire az ember maga, vagy a kép, amit róla alkottunk, vagy esetleg az a sok közös emlék, amit együtt átéltünk, legyen akár minimális a jelenlegi kapcsolat vele...
Az meg egyesen egy flitteres ötös kérdés, hogy megéri-e fenntartani egy olyan világképet, amelyben az egyes konkrét emberek, az ő kis lelkiviláguk a legfontosabb, ha azok nagy ívben szarnak az egészre...
hétfő, február 16, 2004
Már nem is emlékszem, mikor éreztem ezt a tehetetlen dühöt, ezt az anyázhatnékot, ezt a megtelikaszememkönnyel és legszivesebbenszétvernémeztkiba.asztaltmegmindent érzést. Talán akkor, amikor a fagyasztó tetején találtam meg a fagyasztandó mintáimat. Mint most is. Kurvára elegem van ebből. Ezt most már nem hagyom annyiban, tartsanak hisztis picsának, de akkoris akkora jelenet lesz ebből, hogy megemlegetik.
és az baj, hogy nincs már rajta rozsda?
mennyire jó, ha az embernek vannak bejáratott helyei, ahol tutira megmarad akkor is a hó, amikor már minden más helyen csak lágy, avarral kevert sarat tapos a szánkó. mert akkor langymeleg vasárnap délután egyedül lehet lesiklani a jó kis buckás lejtőkön. a sebességnek meg korlátot csak a lejtő szélessége, a belógó faágak, a bukkanók, meg az egyéni merészség szab. és persze annak a legjobb, akinek nem kell kormányoznia, és becsukhatja közben a szemét :)
Szombat este, a palacsintasütés után mire összekészültem, hajat festettem, megfürödtem, hajat szárítottam, meg egyáltalán, rendbe szedtem magam, addigra elment a kedvem az egész estétől. Vagyis csak attól, hogy én most kimozduljak otthonról. Annyira jó volt bebújni az ágyba és olvasni (Cortázar: Összefüggő parkok, az összes novella egyben, nyolcvanas évekbeli román kiadás :)
Jaj, ha már a nincskedvemnél tartunk, annyira para, hogy belementem abba, hogy találkozok a zergével. Semmi kedvem hozzá, egyrészt mert már régen is, amikor még volt egymáshoz valami kis közünk, akkor sem tudtunk miről beszélgetni, csak valahogy mindketten abban a társaságban voltunk, ott voltunk minden kiránduláson, minden gólyatáborban, ugrattuk egymást, de semmi már. Vagyis de, amikor az egyik gólyatáborban megkötözött, és úgy csikizett a tanáriban, és hiába kértem, hogy engedjen el, még legalább öt percig csikizett, nem hitte el, hogy ez egyáltalán nem vicces, és egyáltalán nem jófejség. Asszem azóta nem tartom normális emberi lénynek. Meg igazából sajnálom a húgait, akikhez sokkal de sokkal több közöm volt valaha is, és akiket csak úgy otthagyott (az apjuk után) abban a fene nagy lakásban az ápolandó, ágyhozkötött nagymamával, miközben mindketten egyetemisták voltak, max. tízezres ösztöndíjjal, amiből ugye megélni sem lehet, nemhogy lakást fenntartani meg ápolót fizetni, úgyhogy évente más halasztott, és maradt otthon a nagyival. Nem tudok neki mit mondani. Akkor sem tudtam, amikor nyáron találkoztunk, ültünk egymással szemben, üdítőt szürcsölve a napfényes rádaiutcában, és nem tudtunk egymásnak mit mondani. Mindegy, majd valahogy lemondom.
Jaj, ha már a nincskedvemnél tartunk, annyira para, hogy belementem abba, hogy találkozok a zergével. Semmi kedvem hozzá, egyrészt mert már régen is, amikor még volt egymáshoz valami kis közünk, akkor sem tudtunk miről beszélgetni, csak valahogy mindketten abban a társaságban voltunk, ott voltunk minden kiránduláson, minden gólyatáborban, ugrattuk egymást, de semmi már. Vagyis de, amikor az egyik gólyatáborban megkötözött, és úgy csikizett a tanáriban, és hiába kértem, hogy engedjen el, még legalább öt percig csikizett, nem hitte el, hogy ez egyáltalán nem vicces, és egyáltalán nem jófejség. Asszem azóta nem tartom normális emberi lénynek. Meg igazából sajnálom a húgait, akikhez sokkal de sokkal több közöm volt valaha is, és akiket csak úgy otthagyott (az apjuk után) abban a fene nagy lakásban az ápolandó, ágyhozkötött nagymamával, miközben mindketten egyetemisták voltak, max. tízezres ösztöndíjjal, amiből ugye megélni sem lehet, nemhogy lakást fenntartani meg ápolót fizetni, úgyhogy évente más halasztott, és maradt otthon a nagyival. Nem tudok neki mit mondani. Akkor sem tudtam, amikor nyáron találkoztunk, ültünk egymással szemben, üdítőt szürcsölve a napfényes rádaiutcában, és nem tudtunk egymásnak mit mondani. Mindegy, majd valahogy lemondom.
péntek, február 13, 2004
Nem elég, hogy Vinetu levágatta válligérő szép haját, de még színész is lett, halljatok csodát, azok után, hogy teát árult az ambientfesztiválon, most egy darab stáblistáján köszön vissza. vicces. kicsi...
Szerelőt kellett volna ma hívnunk a nyomtatóhoz, mert nagyfőnök aszonta, mert ugye tegnap nyomtatni akart, de nem sikerült, szörnyű hangokat adott ki a gép, és ráadásul a papíradagolót sem nem lehet már kinyitni önmaga valójában. Éppen akkor futottam be a laborba, amikor Kata meg Eszter próbálta szépszóval forgatni a masinát, és kivarázsolni belőle az adagolótálcát, így sietve én is bekapcsolódtam a mentsükmeganyomtatót projectbe. Örömmel jelenthetem, hogy csak egy csavar kicsavarása, a nyomtató különböző pozíciókba hozása és némi gondolkodás után sikerült megjavítanunk a nyomtatót, bármifajta szervíz nélkül.
És ha már így belelendültünk, megszereltük a desztillálót is, amire egy dugaszt kellett szerelni, megoldottuk ragyogóan azt is, annak ellenére, hogy az egyik zsinórban egy kék és egy barna drót, míg a másikban egy barna és egy fekete drót futott, de mi ügyesen megcsillogtattuk intuitív mérnöki tudásuk, és elsőre a jó kombinációt passzítottuk össze, mondanom sem kell, hibátlanul, majd heroikusan összeszereltük a desztillálót, és most gyönyörűen duruzsol a tévések álma.
Hurrá. Mégiscsak jók valamire ezek a fránya duplaikszesek...
És ha már így belelendültünk, megszereltük a desztillálót is, amire egy dugaszt kellett szerelni, megoldottuk ragyogóan azt is, annak ellenére, hogy az egyik zsinórban egy kék és egy barna drót, míg a másikban egy barna és egy fekete drót futott, de mi ügyesen megcsillogtattuk intuitív mérnöki tudásuk, és elsőre a jó kombinációt passzítottuk össze, mondanom sem kell, hibátlanul, majd heroikusan összeszereltük a desztillálót, és most gyönyörűen duruzsol a tévések álma.
Hurrá. Mégiscsak jók valamire ezek a fránya duplaikszesek...
Hát, az az igazság, hogy köszönettel tartozom Árpinak, mert hát visszajött ez a fenenagy hűvösség, kőkemények napközben a pocsolyák, és mivel Árpinak kicsi, de extra hosszú (és ráadásul gyönyörű olívzöld), no meg kétszázas, vagyis jó meleg az akciós cucca, nem mondhattam neki nemet. El kellett hoznom a polárt is a sapkához (ami miatt ugye bementem Árpiékhoz, merthogy otthon hippszhoppsz eltűnt a jó meleg sapikám), és persze a nadrágok is akciósak voltak, és hát ugyan nem vízállót vettem, hanem azt a sűrűszövésű kekiszínűt, ami a térdénél külön meg van erősítve, és az alját úgy varrták fel, hogy az nehogy bármikor is ki merjen rojtosodni. Szóval nem tartott sokáig az a húszas, amit kaptam, de nagyon mókás az új sapim, és nagyon meleg a seggvédő hosszúságú kabátalábeférő új polárom, ugyan a gatya kicsit még idiótán áll rajtam, merthogy csípőben szűk egy csöppet, de hát ezt tavaszig úgyis le kell adni, egyszóval jól bevásároltam, a feneegyemeg, mármegint.
Hsp parti
Hát, asszem az nekem már tegnap megvolt, amikor az általam tartott vérszegény labormegbeszélés után szépen átsétáltunk hatan a csendesbe, megittuk a kis sörünket, megettük a kis vacsinkat, dumáltunk, nevetgéltünk, sztoriztunk, aztán nyolckor szépen mindenki ment a dolgára.
Miért kaptam én ezt? És egyáltalán, mi a fene ez az egész?!
Kedves HSP látogató!
Valentin napi HSP február 13-án (pénteken) a Bambooban!
Ugye hogy nem múlhat el a szerelmesek napja egy csp buli nélkül! Valentin nap előestéjét szemeltük ki, hogy akinek kedve van 2 éjszaka is mulathasson. A megszokott helyen, igazi házibuli környezetben várunk Benneteket a 6. kerületi Dessewffy u. 44 szám alatti Bamboo music clubban. Az időpont pedig péntek 13-a! Egyszer már bejött, emlékeztek nyáron a Mosquitóban.
Ami Rád vár:
# Igazi bulizenék hajnalig, szigorúan megszakítva lassú blokkokkal!!!
# Egzotikus táncbemutató
# A buli alatt összejött párok csókversenye vacsora nyereményért
# Az este folyamán keressük a legnagyobb hódítót
# Tenyér és tarottkártya jósok a jósdában
# Fellép rettenetes Mangiaro, a csodafakír
# Süvít a labda a csocsó arénában
Most is 21.00 - kor kezdünk, s a korán érkezők belépőjüket egy bájitalra válthatják 23 óráig.
A belépő 800 Ft
Csak 18 éven felülieknek!
Hozd el nyugodtan barátaidat is!
Aztán goggle kedves megadta a megoldást, mármint hogy mi is az a hsp. mármint szerintük. öhöm. minden hárombetűs rövidítésnek megvan a ciki párja, de ez, ez azért gyönyörű, nem?
kedd, február 10, 2004
Szombaton Petykával megnéztük és kipróbáltuk a trafós Touch kiállítást, ami felettébb mókás volt, főként az állathangos meg a madzagos móka, de a bárzongorista-tologató is ötletes volt, csak hamar meguntuk. Petykának az űrhajósszék jött be nagyon, igen sok időt töltött ott lehunyt szemmel, majd elmesélte, hogy megtalálta a vezérlőn azt a gombot, amelyikkel a szék rezgetését lehet szabályozni. Kifelé menet meg megihletett minket a zöld folyosó, ahol nagyokat fotóztam ( a legjobb az a sorozat lett, amelyiken Petyka egyre közeledik terpeszállásban és égnek álló karokkal. állati :)
Aztán megnéztük a magyarvándort, ami felettébb iszonytatóan erőltetett egy film, irtózatosan megagagyi poénokkal és mercsandájzinggal, meg persze rakjunk bele minél több híres magyar színésszel. Nagy csalódás volt, úgyhogy muszáj volt lenyugtatni a kedélyeket a szimplában, leöblíteni a rossz szájízt egy körözöttes deszkával meg egy aranyló sörrel.
Aztán megnéztük a magyarvándort, ami felettébb iszonytatóan erőltetett egy film, irtózatosan megagagyi poénokkal és mercsandájzinggal, meg persze rakjunk bele minél több híres magyar színésszel. Nagy csalódás volt, úgyhogy muszáj volt lenyugtatni a kedélyeket a szimplában, leöblíteni a rossz szájízt egy körözöttes deszkával meg egy aranyló sörrel.
péntek, február 06, 2004
Észrevétel
Kezd ez az egész úgy kinézni, mint egy kritika-blog.
Apró kritikus vélemények azokról a dolgokról, amiket megnéztem. Csak semmi személyes.
Nem tudom, miért alakult így.
Talán azért, mert mostanában alig van időm erre, és csak a legfontosabbakat írom le.
Ma meg ez lesz: élő elektronikus koncert hangszórózenekarra.
Hát nem hangzik hátborzongatóan csábítóan?
A GRM Experience három zeneszerző, az osztrák Christian Fennesz, a finn Mika Vainio és a francia Christian Zanési közös élő eletronikus szerzeménye. A szerzők a párizsi GRM stúdió megbízásából készítették el munkájukat a Radio France stúdiójában. Három eltérő személyiség, a pop-rock gitáros laptop virtuóz, a hipnotikus remix-gyáros, és a "klasszikus" konkrét zenész találkozása izgalmas zenei kísérletet ígér.
A koncert a párizsi GRM által kifejlesztett, "Acusmonium" névre hallgató hangszóró-zenekaron kerül bemutatásra. Az Acousmonium előadástól függően 24-60 hangszórót használ, melyek formája, hangzása, színe eltér egymástól. A megszólaló zenének így szerves részét képezi, hogy melyik időpillanatban melyik hangszórón szólal meg, a keverőpultnál ülő "hangmester" egyenrangú társa a hangszalagot előállító zenszerzenőnek, ill. a színpadon játszó zenésznek. A hangszórók elhelyezése teremről teremre változik, de általában a közönség köré és fölé is kerülnek hangforrások, ami által a hallgató a koreografált térbe belsejébe kerül. Az Acusmonium egy rugalmas környezet, melyben a teret a hangzások formálják, és a mozgás és a gesztusok éppoly egyéniek, mint maguk a művészek.
Hát nem hangzik hátborzongatóan csábítóan?
A GRM Experience három zeneszerző, az osztrák Christian Fennesz, a finn Mika Vainio és a francia Christian Zanési közös élő eletronikus szerzeménye. A szerzők a párizsi GRM stúdió megbízásából készítették el munkájukat a Radio France stúdiójában. Három eltérő személyiség, a pop-rock gitáros laptop virtuóz, a hipnotikus remix-gyáros, és a "klasszikus" konkrét zenész találkozása izgalmas zenei kísérletet ígér.
A koncert a párizsi GRM által kifejlesztett, "Acusmonium" névre hallgató hangszóró-zenekaron kerül bemutatásra. Az Acousmonium előadástól függően 24-60 hangszórót használ, melyek formája, hangzása, színe eltér egymástól. A megszólaló zenének így szerves részét képezi, hogy melyik időpillanatban melyik hangszórón szólal meg, a keverőpultnál ülő "hangmester" egyenrangú társa a hangszalagot előállító zenszerzenőnek, ill. a színpadon játszó zenésznek. A hangszórók elhelyezése teremről teremre változik, de általában a közönség köré és fölé is kerülnek hangforrások, ami által a hallgató a koreografált térbe belsejébe kerül. Az Acusmonium egy rugalmas környezet, melyben a teret a hangzások formálják, és a mozgás és a gesztusok éppoly egyéniek, mint maguk a művészek.
Pedig jó volt, amire hívtam őt is. A földönkívüliek Einsteinje, by David Moss. Isteni. Meglepő és mulatságos. Mint pölö ez az ének.
Shoe Song Flashback
Verse 1:
My father said "Son, the most important thing is to FUNCTION"
My Mother said, Always show your emotion
My Father said, are you still wearing those pointy red Italian shoes?
My Mother said, I don't care if you break all the rules......
CHORUS: Play the drums/Go to school/Discover noise/ Oh what a fool/ like me
Verse 2:
Dad told me, Now you must be INDEPENDENT
Mom asked what my funny moods meant
He warned, In this life you are always ALONE
She smiled, Just please please please phone home
Chorus: Play the drums/Go to school/ Discover noise / Oh what a fool/ I was
Verse 3:
I said, Dad you've got to listen to John Coltrane
and Mama, you're right, it feels good to be singing in the rain.
Hey, I've found a strange way to mix my drums and voice,
And you might wish I had made a different choice, BUT.....
CHORUS: Play the drums/ Improviser / funny songs // A little bit wiser
Sajnos muszáj beraknom az univerzum hét bolygójának leírását, bármilyen hosszú.
EUDOSSIA for example is a six-metre-high ocean of swaying grasses in every imaginable shade of green, a flood of structures, uniform and yet rhythmically in flux, with astonishing mirages, shots of blue and red, flaring up in colourful rhythmic visions. as the animal life of Eudossia dives in and out of the grass.
BAUCIS is scattered with gigantic amoeba-like. creatures, gliding motionless over a shirnrnering rnetallic landscape, cliffs, rock formations, shingle; absorbing objects from the landscape into their protoplasm. When — at the end of their lives - this protoplasm dissolves, they create rhythmic melodies which tell the tale of their life’s wanderings as all their inner objects fall into a crater covered by a super- membrane.
ZIRMA, the third station, a 20 090 mile-long tube in the middle of a gigantic tsunami wave, no land - only the wave, carried around the world at 1000 kph; a marine world made up of artificial seaweed and plankton, the roaring swell all around. This is where the musician realizes that the aliens don1t need to hear his music at all, but that they are directly involved in the decisions which his brain is making and sink deeper and deeper into ecstacy the more surprising and unpredictable these decisions become.
ANASTASIA, a must for every touring musician :amazing cuisine and fantastic drinks, prepared by squid-like beings with fluorescent heads and hyper-sensitive tentacles with an extraordinary combination of smell and feeling. These creatures communicate, talk and. Philosophise with each other while exchanging their artistic delicacies. How do Wittgentstein's words taste?
DIOMIRA, the strangest planet of them all, where everything seems to be moving and shifting, where sounds come out of the nothingness, incorporeal voices talk, rading in and out, pulsing walls glow in ever-changing shades of colour, every shape dragging a trail of countless reflections behind it, shadows that move too slowly. This is the place where the aliens have found a way to make sound travel at the speed of light, and light travel at the speed of sound.
MELANIA, an artificial globe between a quasar and a black hole, orbiting on invisible superstrings, collecting energy and strange particles to itself, and listening to the barely intelligible babble of stars beyond death. A place where the creatures who guard the universe meet to exchange outlooks, information, stories and bodies.
TRUDE with its huge cities, its multitude of alien races, its constant building and destruction, the rising and falling of voices, loudly and artificially amplified.
Shoe Song Flashback
Verse 1:
My father said "Son, the most important thing is to FUNCTION"
My Mother said, Always show your emotion
My Father said, are you still wearing those pointy red Italian shoes?
My Mother said, I don't care if you break all the rules......
CHORUS: Play the drums/Go to school/Discover noise/ Oh what a fool/ like me
Verse 2:
Dad told me, Now you must be INDEPENDENT
Mom asked what my funny moods meant
He warned, In this life you are always ALONE
She smiled, Just please please please phone home
Chorus: Play the drums/Go to school/ Discover noise / Oh what a fool/ I was
Verse 3:
I said, Dad you've got to listen to John Coltrane
and Mama, you're right, it feels good to be singing in the rain.
Hey, I've found a strange way to mix my drums and voice,
And you might wish I had made a different choice, BUT.....
CHORUS: Play the drums/ Improviser / funny songs // A little bit wiser
Sajnos muszáj beraknom az univerzum hét bolygójának leírását, bármilyen hosszú.
EUDOSSIA for example is a six-metre-high ocean of swaying grasses in every imaginable shade of green, a flood of structures, uniform and yet rhythmically in flux, with astonishing mirages, shots of blue and red, flaring up in colourful rhythmic visions. as the animal life of Eudossia dives in and out of the grass.
BAUCIS is scattered with gigantic amoeba-like. creatures, gliding motionless over a shirnrnering rnetallic landscape, cliffs, rock formations, shingle; absorbing objects from the landscape into their protoplasm. When — at the end of their lives - this protoplasm dissolves, they create rhythmic melodies which tell the tale of their life’s wanderings as all their inner objects fall into a crater covered by a super- membrane.
ZIRMA, the third station, a 20 090 mile-long tube in the middle of a gigantic tsunami wave, no land - only the wave, carried around the world at 1000 kph; a marine world made up of artificial seaweed and plankton, the roaring swell all around. This is where the musician realizes that the aliens don1t need to hear his music at all, but that they are directly involved in the decisions which his brain is making and sink deeper and deeper into ecstacy the more surprising and unpredictable these decisions become.
ANASTASIA, a must for every touring musician :amazing cuisine and fantastic drinks, prepared by squid-like beings with fluorescent heads and hyper-sensitive tentacles with an extraordinary combination of smell and feeling. These creatures communicate, talk and. Philosophise with each other while exchanging their artistic delicacies. How do Wittgentstein's words taste?
DIOMIRA, the strangest planet of them all, where everything seems to be moving and shifting, where sounds come out of the nothingness, incorporeal voices talk, rading in and out, pulsing walls glow in ever-changing shades of colour, every shape dragging a trail of countless reflections behind it, shadows that move too slowly. This is the place where the aliens have found a way to make sound travel at the speed of light, and light travel at the speed of sound.
MELANIA, an artificial globe between a quasar and a black hole, orbiting on invisible superstrings, collecting energy and strange particles to itself, and listening to the barely intelligible babble of stars beyond death. A place where the creatures who guard the universe meet to exchange outlooks, information, stories and bodies.
TRUDE with its huge cities, its multitude of alien races, its constant building and destruction, the rising and falling of voices, loudly and artificially amplified.
Örülök Évi, hogy megggyógyultál, én nem vagyok túl jól, pillanatnyilag konzervatívnak érzem magam és meg akarom változtatni az életmódomat, ezért holnaptól tornázni fogok járni.
jobbulast
egyebkent miert erzed magad konzervativnak? miben? komolyan erdekel.
Félek az újdonságoktól. Különösen zenében. Mert az érdekesek általában nem tetszenek. Leramaradtam Sosztakovicsnál. Már Bartók sem megy lazán. Nem szeretek erőlködni. Alapvetően lusta vagyok a befogadásra. Asszem. Ma egész jól mennek a hat szónál rövidebb mondatok. Nálam ez nagyon ritka. Lehet hogy súlyosbodott 1 szintet a depresszióm. Asszem este ellátogatok a Csacsacsába. Ott lesz JJ is, aki ma ünnepli mellrákja második évfordulóját. Minden nap ajándék.
n
jobbulast
egyebkent miert erzed magad konzervativnak? miben? komolyan erdekel.
Félek az újdonságoktól. Különösen zenében. Mert az érdekesek általában nem tetszenek. Leramaradtam Sosztakovicsnál. Már Bartók sem megy lazán. Nem szeretek erőlködni. Alapvetően lusta vagyok a befogadásra. Asszem. Ma egész jól mennek a hat szónál rövidebb mondatok. Nálam ez nagyon ritka. Lehet hogy súlyosbodott 1 szintet a depresszióm. Asszem este ellátogatok a Csacsacsába. Ott lesz JJ is, aki ma ünnepli mellrákja második évfordulóját. Minden nap ajándék.
n
szerda, február 04, 2004
Az impulzus
Kicsit azért frusztráló volt először, komolyan, megfoghatóan éreztem, ahogy az alfarészecskék becsapódnak a duplakesztyűn keresztül a bőrömbe, kicsit megrökönyödve és talán le is lassulva továbbmennek az izmokig meg a csontokig, éreztem, mondom, hogy szinte zsibbad már a kezem, ahogy pipettáztam az izotóppal jelölt ATP-t, de aztán ahogy minden egyes mintavétel után lecsekkeltem, és nem kontamináltam össze semmit, kicsit lenyugodtam, semmi ez, nagyjából annyira kell vigyázni, mint a steril munkánál, és akkor semmi baj nem lehet. És akkor tegnap megfuttattam a kis radioaktív mintácskákat, és még mindig nem volt semmi gikszer, hát, komolyan azt hittem, én vagyok a császár.
Hát. Csak majdnem. Ma szépen összemaszatoltam izotóppal a 10 mikroliteres pipetta gombját, jó, nem súlyos a dolog, a háttér kétszeresét mutatja csak a geigermüller, de akkoris, zavar, egyrészt mert hibáztam, másrészt meg, baszki, jön belőle az impulzus, jaj.
Kicsit sem vicces viszont ahogy kinézek. A köpeny alatt kising, mert persze mindig a legszarabb köpenyeket kapom meg, ezen pl csak mellvonalban van egy szem gomb, a többi helyén snájdig madzag lifeg, szóval a lifegő köpeny alatt hercig kis ingecske, szememen vagy hajráfként feltolva az átláthatóság küszöbét elérő karcoltságú plexiszemüveg, duplakesztyű a köpenyujjra ráhúzva, egyszóval nagyon szkafa a dizájn. Igazi labortündér, szárnyak nélkül. Habár ha lesz még pár ilyen összedzsuvázásom, lehet, hogy az is szépen lassan kinő...
Bölcsi, ovi után
Mindennek megvan a maga rendje.
Buli után takarítás, munka után szórakozás, mármint ovi után bölcsi.
Na jó, ez utóbbi sántít egy kicsit, hiszen munka közben is ki lehet ugrani az trefortkerti oviból a gólyavári bölcsibe, mondjuk egy 150-es hotdogra, vagy egy jópofa teára, belesüppedni a fonott nádfotelekbe, elmélyülten nézegetni a falikendőket. Mint a régi szép időkben, amikor még tarkabirka volt, és persze nem voltak fotelek, meg bakardibrízert sem árultak a büfében, de legalább akkor még nem nézték ki az embert az a-épületből, ha köpenyben furikázott ide-oda, jó, mondjuk nem is volt ilyen menza-szerű kajálda sem az alagsorban, legfeljebb az oda lemerészkedő macskák lakmároztak csak a muslincák miatt nem irtott csótányokból, nem úgy, mint most, amikor az elvont köpenybámuló bölcsészek tömik az arcukba a kelkáposztát fasírttal, hozzá eperlé plusz nyolcvanért.
ezt most nem direkt írtam így, véletlenül basztam el, kábé ennyire fejlődöm visszafele, hogy már assem tudom, hogy ez fordítva szok lenni. mármint az ovi meg a bölcsi. baszki, egy fél napba tellett, hogy rájöjjek. mindegy.
kedd, február 03, 2004
MOTEL
"A történet a befejezéssel kezdődik, melyet a darab közepén egy nyitányszerű epilógus fog közre, mintegy záró akkordként visszautalva az utána következő előzményekre, amit egy visszaemlékezés indukál, s így a kezdet a vég nélküliség látszatát kelti, miközben az ellenkezőjét bizonygatja azzal, hogy kezdet és vég nem létezik, vagy hogy a két fogalom egy és ugyanaz."
Az előző körmondat természetesen híján van mindannak, amit az emberi elme elfogadhatónak tart, de nincs olyan lehetetlenség, amit ne lehetne lehetségesnek, vagy legalábbis hihetőnek feltüntetni. És amikor ez sikerült, jöhet az igazság, melynek a legnagyobb hazugságnak kell tűnnie, hogy aztán még egy hazugsággal el lehessen hitetni róla, hogy nem volt igaz, vagy igaz volt.
Ez a fajta dramaturgiai terror egy narrátor kezében összpontosul, aki természetesen elfogadhatónak feltüntetett ürügyekből kifolyólag, úgy aknázza alá a történetet fordulatokkal, hogy egy teljesen egyszerű, követhető, logikus történetet mesél végül el, és ez végképp nem igaz."
flitteres ötöst nekik! megadurva fiatal színészek, csupa ismerős arc, isteni mestermunka minden egyes karakter, elekferi egy tucat szerepben, a köpenyes kutatók, mint kísérleti alanyok, az idétlenül vihogó szobalány, mint álruhakészítő, és mint robot :), a boldogszületésnapos srác megdöbbentően buta arca, ónodieszter mellékszerepben, az a kamuzás az impulzusról, meg a hatásairól, ahogy a kutatók - mindegyik szemüveges pasas persze - bekattanak az impulzustól, ahogy beszélnek, ahogy vakaródzik az egyik a begörbített villával (lásd fotó), a másik, a mikiszerű meg fetreng a padlón vörösre vihogott fejjel miután tangóharmonikázott a laptoppal, és ahogy közben elrontják a szavakat, istenem, mennyire mókás ezt látni színpadon, a két idióta bérgyilkos, akik közül a vékony sráccal bulizott régen a Dini egy csomót, és a befejezés, a bizottsági ülés, na, kész, komolyan, jobb, mint a kopaszénekesnő, télleg, bodó viktor flitteres ötös.
irtó vicces utólag elolvasni a kritikákat. nem ad prekoncepciót, sem rossz szájízt, csak úgy szimplán vicces összevetni, hogy ő hogy gondolta, meg én milyennek éltem meg. vicces. és eszembe juttatta az attackot, ami szintén jó volt.
"A történet a befejezéssel kezdődik, melyet a darab közepén egy nyitányszerű epilógus fog közre, mintegy záró akkordként visszautalva az utána következő előzményekre, amit egy visszaemlékezés indukál, s így a kezdet a vég nélküliség látszatát kelti, miközben az ellenkezőjét bizonygatja azzal, hogy kezdet és vég nem létezik, vagy hogy a két fogalom egy és ugyanaz."
Az előző körmondat természetesen híján van mindannak, amit az emberi elme elfogadhatónak tart, de nincs olyan lehetetlenség, amit ne lehetne lehetségesnek, vagy legalábbis hihetőnek feltüntetni. És amikor ez sikerült, jöhet az igazság, melynek a legnagyobb hazugságnak kell tűnnie, hogy aztán még egy hazugsággal el lehessen hitetni róla, hogy nem volt igaz, vagy igaz volt.
Ez a fajta dramaturgiai terror egy narrátor kezében összpontosul, aki természetesen elfogadhatónak feltüntetett ürügyekből kifolyólag, úgy aknázza alá a történetet fordulatokkal, hogy egy teljesen egyszerű, követhető, logikus történetet mesél végül el, és ez végképp nem igaz."
flitteres ötöst nekik! megadurva fiatal színészek, csupa ismerős arc, isteni mestermunka minden egyes karakter, elekferi egy tucat szerepben, a köpenyes kutatók, mint kísérleti alanyok, az idétlenül vihogó szobalány, mint álruhakészítő, és mint robot :), a boldogszületésnapos srác megdöbbentően buta arca, ónodieszter mellékszerepben, az a kamuzás az impulzusról, meg a hatásairól, ahogy a kutatók - mindegyik szemüveges pasas persze - bekattanak az impulzustól, ahogy beszélnek, ahogy vakaródzik az egyik a begörbített villával (lásd fotó), a másik, a mikiszerű meg fetreng a padlón vörösre vihogott fejjel miután tangóharmonikázott a laptoppal, és ahogy közben elrontják a szavakat, istenem, mennyire mókás ezt látni színpadon, a két idióta bérgyilkos, akik közül a vékony sráccal bulizott régen a Dini egy csomót, és a befejezés, a bizottsági ülés, na, kész, komolyan, jobb, mint a kopaszénekesnő, télleg, bodó viktor flitteres ötös.
irtó vicces utólag elolvasni a kritikákat. nem ad prekoncepciót, sem rossz szájízt, csak úgy szimplán vicces összevetni, hogy ő hogy gondolta, meg én milyennek éltem meg. vicces. és eszembe juttatta az attackot, ami szintén jó volt.
hétfő, február 02, 2004
szótlan vagyok
mennék már haza, de ma este (ha vera felveszi végre azt a telefont, és megmondja, hogy hol) színház is lesz...
majd rakok be képeket. az ufósképekből mindenképpen, azok mennyire jók lettek.
meg gollamról, jaj, nagyon nem tetszett most az utolsó rész, nemtommiért, de megülte a gyomromat ez a háromésfélóra nyáltenger. egyébként vasárnap este a écsbijó leadta az első részt, és direkt figyeltem, baszki, mindenkinek kék szemet csináltak. minden embernek, hobbitnak, tündének, sőt, még a törpének is. fassság az egész.
meg a vasárnapi kirándulásról, ami vicces is volt, meg nemis.
nem történt semmi.
kivéve, hogy juditnak mától nincs munkája, mona meg ma ment be a kórházba, de mandulának nagyon nem akaródzik ez a megszületés dolog...
mennék már haza, de ma este (ha vera felveszi végre azt a telefont, és megmondja, hogy hol) színház is lesz...
majd rakok be képeket. az ufósképekből mindenképpen, azok mennyire jók lettek.
meg gollamról, jaj, nagyon nem tetszett most az utolsó rész, nemtommiért, de megülte a gyomromat ez a háromésfélóra nyáltenger. egyébként vasárnap este a écsbijó leadta az első részt, és direkt figyeltem, baszki, mindenkinek kék szemet csináltak. minden embernek, hobbitnak, tündének, sőt, még a törpének is. fassság az egész.
meg a vasárnapi kirándulásról, ami vicces is volt, meg nemis.
nem történt semmi.
kivéve, hogy juditnak mától nincs munkája, mona meg ma ment be a kórházba, de mandulának nagyon nem akaródzik ez a megszületés dolog...