Kedves Eva!
Hadd kezdjem mosakodassal: nem szoktam addig senkinek levelt irni, mielott az nem valaszol az enyemre. A del-csehorszagi ajanlo utan valoban kaptam Toled levelet, de az a fenykepeiteket tartalmazta, s szemelytelen volt. Ezert vettem azt a batorsagot es halogattam a valaszt. A masik ok az volt, hogy szerettem volna kritikat irni a kepeitekrol, eskuszom meg jegyzeteket is keszitettem Isztambulrol es Kappadokiarol. Igerem, egyszer tenyleg befejezem es elkuldom. Sot, ha segitesz abban, hogy hogyan kell kepeket tomoriteni es elkuldeni, akkor egyszer akar a mi brit kepeinkkel is elaraszthatunk benneteket. A fenykepetekrol szolo kritikaval, s egyben a kepek bongeszesevel olyan lassan haladtam, hogy mar nem birtam tovabb, s ezert irtam a multkori levelemet. A fenti mosakodas ellenere megiscsak felelosnek ereztem magamat a levelezesunk akadozasaert.

endnote

ha az ember cikket ír, akkor hivatkoznia is kell, ugyebár, merthogy sok okosságot nem a saját kútfejéből merít, hanem olvas az istenadta, információt gyűjt, azok alapján pattan ki fejéből az isteni szikra, a tudományos pallaszaténé, és hát ezekre az ötletadó cikkekre hivatkozni kell, mindamellett egyidejűleg ezzel a cikket az adott tudományos nischbe is behelyezzük.
namármost ha az ember hivatkozik, akkor persze a legegyszerűbb megkérni az ember péhádé-hallgatóját, hogy csinálja meg a referencia-listát, merthát ez egy elég pepecs része a cikkírásnak. még akkor is, ha az embernek van mindenféle referencialista- illetve irodalomjegyzék-kezelő programja, ami a szövegszerkesztőhöz feltelepíthető, és isteien megkönnyíti az ember életét.
merthogy alapesetben az ember írja a cikket, és ha egy info nem tőle származik, akkor odarak zárójelben egy számot, aztán a cikk végén pedig a számokat felsorjázza, és felsorolja a cikkeket. vagy szám helyett a szerzőt és a megjelenés évét. ez újságtól függ. bocsánat, tudományos folyóirattól. merthogy ezeknek megvan a saját stílusuk, mindegyiknek más. például alapvetően más a cikkre való hivatkozás formája. Valahol a szerzők nevén, a folyóirat címét, évfolyamát, számát, az aldalszámot kell feltűntetni, valahol még a cikk címét is, és persze a betűstílus, formátum, központozás is szépen variál újságról újságra. és ha az ember elküldi egyhez, aztán azok visszaküldik, és beküldi egy másikhoz, írhatja át az egész irodalomjegyzéket (jóesetben csak azt).
ám ezek a csodaprogramok lehetővé teszik azt, hogy az ember cikkírás közben online megkeresse az adott cikkeket, kigyűjtse őket egy külön irodalomjegyzékbe, írás közben beszúrja az idézetet, a referencialistát az adott folyóirat formátumára egy kattintással átalakítsa. egy probláma van csak velük: az áruk. egy ilyen program most téli árleszállításkor 224 eurót kóstál adóval, mindennel. persze akadémiai intézmények és diákok kaphatnak rá kezvezményt, nade ez mégsem az a szofver, ami nélkül nem megy az ember gépe, és ehhez képest...

hajjaj

szerdán kezdtem el az egészet, vagyis akkor fogadtam meg, hogy akkor mostantól hétkor kelek, és nyolcig jógázom, és azóta kétszer sikerült is betartani, csak tegnap reggel nem, amikor sosó itt aludt, és nem húztunk fel az órát. ma reggel csak negyed órát húztam rá a kelésre, de aztán csakazértis nekiálltam, és leköltöztem a takaróval a szőnyegre, és az első hetit majdnem végigcsináltam. aztán szépen megetettem a mókust, meg magamat is, majd a fürdőben elszörnyedve néztem magam, és még egy döntő elhatározásra jutottam: most az egyszer reggel mosom meg a hajam, így nem lehet bemenni. rögvest a tettek mezejére léptem, ám mikor a hajszárítóra osztott jelenet következett, a főszereplő nem volt a színpadon. sőt, az egész színházban sem. merthát azt még hétfőn határoztam el, hogy a héten még úszni is elmegyek, úgyhogy kedd óta az úszócuccom kelléktárában szerepel a hajszárító, és jelen pillanatban az úszócucc az intézeti szekrényben csücsül, hogy bármikor munka után menetkész legyen...
szóval most éppen ülök a nagyszobában, és várom, hogy legalább félig megszáradjon a hajam (akkor már nem hagy annyira durva nyomot a sapka rajta...)

tökös recepteket

nézegettem tegnap este, mert a tök fele még a hűtőben csücsül, de sajnos elég kevés jópofa ötletet találtam. a levest azért majd kipróbálom, meg a töltött pulykamellet tökös mártással, de most éppen a maradék sült tököt használom fel: sütőtökös hajdina készül.
beleraktam a hajdinát egy kevés vajba, piritgatás után beleraktam a már megsült tök belsejét, összekavartam, rottyantottam egyet rajta, majd felöntöttem kétszerannyi vízzel, mint amennyi hajdinát raktam bele, megsóztam, és most várom, hogy puhára főjjön. a szaga már jó...
az íze meg.... isteni

közeledünk

a végéhez, most már látom az alagút végén a fénycsóvát, mostmár csak be kell fejezni a térképeket, kipreparálni néhány szépen festett jellegzetes embriót, őket lefotózni, összerakni az ábrákat, beírni az új adatokat a táblázatba, és akkor jövő héten tényleg vége. mármint a mi részünkről, a tervek szerint. persze, még mindig lehet, hogy ezt vagy azt még kérnek, de az már más tészta. jövő héten úgy tűnik, lezárjuk a témát.
erre majd akkor iszunk...

daráló

most sokalltam be, kitört rajtam a dühroham, a tehetetlenségtől ordítottam volna, ha éppen nem káromkodom.
ilyenkor egy jó kis önsajnáló bőgés a gyorssegítség, az hamar lenyugtat...
banális okok, utolsó banánhéjak: sietni kéne az eredményekkel, befejezni a héten mindent, de holnapra már nincs injektor, se elég hal, ráadásul vacsi sincs, mert a húsdaráló, amit hoztak sosó szülei, egy kalap szar, hús nélkül megy a rendszer, amint hús kerül bele, nem forog semmi, csak üvölt a motor. (az úgy volt, hogy pulykamellet vagy csirkemellet nem darálnak boltban, mert azt nem szabad. én meg azért nem vettem már régen darálót, egyszerű paraszti kézi darálót, mert sosóéknál van vagy hat motoros a pincében, a büféből ugye, és majd hozunk, majd hoznak a szülők, minek álljon ott. hát most hoztak egyet. valszeg a többi is ilyen. köszönöm szépen.)
még elrohantam a makromarktba, ahol 160-ért adtak volna braun csodát, a familiába, ahol volt már 100-ért is gagyi motoros, de csaknem fogok kiadni ennyit egy műanyagmenetes förmedvényre egy vacsora miatt, mezei kézi meg persze sehol...
mindegy, sütöttem félkész zsömlét, kibőgtem magam, és most zenét hallgatok, meg németezek, ha lesz hozzá erőm...

gengengenngenge

remember me, ugye, az ember már várja, hogy mikor jön, pedig ennek a számnak ez nem a lényege, ez csak a remakeben jön elő úton útfélen. itt csak a végén énekli marlena shaw. de hosszú az út odáig, addig jópárszor kirázza az embert a hideg...

üres

félelmetesen egyszerűnek és üresnek tűnik azok élete, akik mostanában körbevesznek. kicsit kiborító egy harmicéves nőtől harmadszor ugyanazt a gondolatmenetet végighallgatni, pláne azokat a monológokat, amikben sajnálkozik dolgokon, amiket kihagyott, amiket nem tett meg. rémisztő. aztán meg a másik, aki még nincs harminc, hazamegy a pincelakáskájába, és ki sem mozdul, max vásárolni, aki képes végigülni a hétvégét egy ablaktalan kisszobában, brrrr.
persze könnyű ítélkezni, főleg másokon, de könyörgöm pofozzon fel bárki, ha ennyire egyszerűvé válna az életem.

sütőtököt mondtam

ma láttam itt először. sétáltunk a városban, tíztől délig, amikor sosem, és megtaláltuk a helyes kis kedvenc terecskéinken a fagyoskodó piacosokat. na és az egyikbe bekuksolva megláttam a tököt, a sütnivaló, ovális narancssárga csodát, amit a közértekben vagy a szupramarketekben nem árulnak, úgyhogy le is csaptam egyre rögvest. erre vágytam egész ősszel, otthon hetente egyszer tököt ettünk, vagy otthon vagy benn a laborban...
még egy picit pihenget odabenn a sütőben, aztán rávetem magam...

rosszkedvünk(kel) tele

nincs kedvem mesélni
kaka egy időszak most ez
hétfőn feri megdobott pár hűdesürgős dologgal, amik miatt a keddi injektálás szerdára csúszott, szerdán jött ági, akinek még be kellett fejezni a naptárt, amit csináltunk, úgyhogy szerda délben még épphogy befejeztük a sztartrekkes montázst, amikor megérkezett a laborba.csütörtökön projectreportom volt, délelőtti injektálással, majd este ági búcsúvacsija az andreasbrauban, majd péntek délután óta itt vannak sosó szülei.
egy kis nyugit szeretnék. egy kicsit most hagyjanak békén.
megszoktam már az egyedüllétet, hétvégén sosóval, nincs nekem már türelmem ennyi meló mellett még várni a fürdőre, meg kaját főzni, ha én nem vagyok éhes...

reggelek

van úgy, hogy fáj a nyolc is, rá kell húzni még egy negyedórát, de ma kivételesen jól ment a félnyolc, húzásmentesen.be kellett menni korán, az extrapisi miatt. csak kár, hogy sötét van még ilyenkor. nem látni, ki viszi el idő előtt a diót. múltkor pölö kipakoltam, eltűnt minden, aztán pár percre rá jött őmókuskelme riadtan és éhesen, mancs az ablakon, kétlábon kuksol be, hogy hékás, holakaja, ittvagymég, adjálenni lécciléccilécci.
aztán megint múltkor meg már várt rám. kinéztem az ablakon, és ott ült a rácson, és búsan nézelődött...

No. 1 Ladies' Detective Agency

még zozó hagyta itt, éppen az angol könyvekről dumáltunk, aszonta, most olvasta ki, és marha jó, meg jó nagy betűkkel írták.
tényleg marha jó, sőt, iszonytosan jó, az emberben egyre nő a vágy, hogy megnézze magának a helyet, hogy odaüljön a fa alá Mma mellé...
és amikor pénteken sosóra vártam a fra-i pályaudvaron, a könyvesboltban mi köszönt rám? a könyv három éppen aktuális folytatása. (a második és harmadik rész éppen keresés alatt, a 4-5-6. rész volt az épp aktuális könyvesbolti szerzemény)

röviden

- eladták. szűkül az én kis falum.
- nincs már olyan sapka, ami tappancsos, indiánvörös, és olyan, mint a kesztyűm meg a sálam, amilyet valszeg a taxiban hagytam, amit persze nem hívtunk fel, csak gyerekméretben, ami pici az én fejemre. még azért a másik boltba benézek hétvégén. viszont van új egyrészes fürdőrucim, mert a régit kimarta a klór (azt is, de most újra próbálkozom, bevetve minden női fortélyt), meg vadiúj barna mackófelsőm, jó meleg és jó retro. juduuu.
- már mozog minden irányban a fejem meg a nyakam. külön külön is. három fájdalomtól sivitó nap után ez igazán nagy eredmény.
- végeztem a térképekkel. most márcsak ismételni kell néhány injektálást (32-t, szám szerint), meg aztán azokat festeni és térképezni, meg jövő csütörtökön munkabeszámolót tartani és megírni a cikk ránkeső részét, és attól félek az egyetemnek az éves beszámolót is most kell megírni, nemrossz, nemrossz. persze mindeközben huszadikán jönnek sosó szülei három-négy napra. ja, és jövő héten ági itt alszik, mert a lakását már visszamondta. juduuu.
- visszahívtak pisilésre. múlt héten szerdán bontottam ki a levelet, hogy csütörtökön orvosi vizsgálat. most meg visszarendeltek pisire. remélem csak kiöntötték a csütörtökit. (ma hajnalban álmomban a laboroskislány elvette az új pisit, és hozzáöntött valamit, és bekékült a minta, és mindenki elszörnyedt, hogy úristen, ennyire cukorbeteg vagyok. tiltakoztam, hogy nade a vércukrom sosem volt nagy, de leintettek, én meg mély letagriába és kiborulásba sűllyedtem.)
- van korcsolyapálya KAban. már csak fel kéne fedezni, hogy milyen, aztán usgyi, venni egy korit, és égetni a zsírt, amíg csak lehet.
- mégsem megyünk stuttgartba szombaton, nem lesz koncert, de sebaj, így legalább nézünk komódot, ahova sosó gatyái már remélhetőleg beférnek :)
- megnéztük a padlógázt, aminek egyszercsak eltűnt a szöveghangja (ez szebben hangzik, mint a valóság: az elejétől fogva csak a háttérhangsáv szólt csak) a dvd-játékosban, próbáltuk így beállítani, úgy beállítani, aztán maradt a régi jó laptopos módszer (az legalább leadta a hangot).

vadas

nekiindultunk dahn-nak, aztán végülis valahol arrafelé betévedtünk egy pfalzi vadasparkba. nem volt hűdekicsi, de nem is hűdeszuper, de legalább az őzek szarvasok szabadon mozogtak egy-egy bazinagy területen.
a malacok meg túrtak...
aztán beültünk egy hüttébe virslizni meg májasozni, és miközben tömtük az arcunkba be a házikenyeret, odajött egy helyi érdekeltségű tata, és megkérdezte, hogy úgy dolgozunk-e, ahogy eszünk. mondtuk, hogy ja, mire megveregette a vállamat, és megdícsért.
ezek a hütték igazi nagy kincsek. ezekben még a németek is életre kelnek, még ők is hangosan dumálnak, összejönnek, beszélgetnek, emberek itt ők is, na. kár, hogy a városokban nincsenek hütték.

hol a bajusz?

héhás, nem vagy túr kicsi ehhez...

női napozó

ebéd vilkóval

székeket gyűjt. merthogy a széken ülés az egyik legtermészetellenesebb dolog a világon, ezért a széktervezés nagyon is rafinált dolog. meg kell támasztania az embert, kényelmesnek kell lennie, persze meg szépnek is. sok építsz tervez székeket is, és ezek a székek az építészek stílusának eszenciái.
meséltem neki az indiai könyvről, amiben azt írja a pasi, hogy az igazán trükkös éttermekben olyan székek vannak, amik kényelmesek, de csak másfél óráig. utána már mocoroghatnékod támad.
igen, mondta ő, és akkor elmesélte, hogy milyen helyre milyen támlás szék való, nagy támlájú az étterembe, közepes a gyorskajáldába, igen pici a kávézókba...
aztán kikérdezte, hogy milyen könyv is ez.
mondom a sztorit, hogy ausztrál vagy új-zélandi börtön, satöbbi, mire vigyorogva mondja, hogy manapság az ausztrál börtönök csak nem olyan szigorúak. merthogy a nagybácsikája ott volt börtönben. a nagynénje londonban hozzáment egy ausztrál pasihoz, kimentek hozzájuk, majd a srácot lecsukták pár évre rá, valami drogügylet miatt. amikor a szöuli repülőgéppel kiment 14 évesen hozzájuk látogatóba a magyar nagyanyjával, akkor még nem volt sitten a nagybácsi, de nagyban lopott áruházból, meg minden. jó fej pasi volt, meséli, akkor, kamaszfejjel...
:)

szilveszter

craigdavid felkérte j-lot, aki igyekezett összezárt szájjal mosolyogni, mert a kiskocsmában iszonyú fokhagymásan főzték a brassóit.
craig sörtésztában sült pulykamellett evett.
dübörgött a hálószobában az estefem a kishifiből, amolyan szilveszteri bulimix, nekik éppen bejött, hát craig felkérte j-lot.
táncoltak.
eljátszották, hogy egy clubban vannak, és csak most ismerkedtek össze. életre keltették a legmerészebb videoklippeket. amolyan praiseyou-s hangulatban, de hát mittegyünk, ha nekik így tetszett.
aztán éjfélkor lementek a konyhába, kidurrantottak egy pezsgőt, majd átmentek a szomszédba koccintani.
egykor már aludtak is...

játékos

az ember legyen nagyon óvatos.
főképp akkor, amikor kíván valamit.
vagy amikor kijelenti, hogy egy empéháromjátékosnak bármikor nagyonis örülne.
mert aztán eljön a karácsony, és láss csodát, ott áll a fa alatt egy csilivili játékos, aminek lehet nagyon örülni, van is rajt gyári techno, perszehogy az lesz az első, hogy leszedjük, és rárakjuk azokat, amiket jó hallgatni.
csakhát a profi játékos márkás, és a qrva cég csak a májkroszoftosok seggét nyalja, perszehogy csak ikszpével tud kommunikálni, minden más oprendszeres cuccot lefagyaszt. ja, és aszongya, hogy a vindózmédiajátékos legújabb verziójával lehet csak rápakolni cuccokat, szinkronizálva, hogymiketkinemtalálnak... az meg persze nem hajlandó, csak netről leszedett jogtioszta cuccot rápakolni, oggot meg persze hírből nem támogat, hiába lenne jó az a játékosra, ha felpakolni nem engedi...
de kéremszépen, mielőtt végképp rossz szájízünk kerekedne, örömmel jelenthetem, hogy az ikszpével is ragyogóan működünk, a dévédéről írt cédék ragyogóan működtek, és szerencsére a kis játékosra mindenféle szinkronizálás meg csilivili program nélkül is bármit fel lehet pakolni, nemhiába szenvedett több órát szegény pasim, hogy rajzolgatás közben ne unjam magam halálra odabenn...
a noném dévédéjátékos bezzeg mindent szuperül lejátszik. najó, majdnem mindent...