halak

tegnap volt a hétéves első iskolai kiselőadása. szabadon megválaszthatták a témát, a tantóbácsi kicsit valszeg besegitett ötletekkel, mert a többség a háziállatát cipelte be és arról mesélt. a nyúl amúgy már eddig háromszor volt téma, és még csak az osztály felénél tartunk.
nekünk ugye szomszédmacskánk van csak, meg egy bazinagy akváriumunk két óriási algaevővel (darabja harminc centi), dinamikusan változó molli-csapattal (a 2 sárga és 2 fekete eredeti molli megszámlalhatatlan számú, kicsit kopott szürke hasú, de amúgy fekete utódot hagyott hátra, majd szépen egyenként elhalálozott, most meg már az F2 generáció első példányai nőnek), és egy-egy stabil 6-6 fős neonhal- és vörösfejű pontylazac-csoporttal (ezek amúgy egyetlen nagy csoportot alkotnak, és piszok gyorsak, nagy móka volt reggel suli előtt kihorgászni őket).
szóval a téma adta magát, vannak ezek a halak, lehet róluk sztorizni, hogy pl a blékók háromcentisek voltak, de hogy megnőttek, meg hogy múltkor azt hittük, megeszi az egyik a bléko a sárga mollit, de aztán kiköpte, meg ilyenek :)
kifaggattam a lányt, mit is akar mondani, mert az oké, hogy a halak a téma, de erről öt percet kell majd beszélni. elmondta. azt tanácsoltam, hogy meséljen arról is, hogy mi van még az akváriumban (szűrő, lámpa, stb), minek - pl a neonhalak kifakulnak lámpa nélkül, meg hogy hova pisilnek, kakilnak, meg hogy mit esznek a halak. ezek amúgy is vicces dolgok, hallgatni meg mesélni is. nem csináltunk ppt, csak irtunk egy cetlit a kulcsszavakkal, meg bevitt pár halat egy mobil kis akváriumban, egy kis halkaját (a szúnyoglárva viccesen néz ki), meg a viz minőségét ellenőrző teszcsikot (az volt amúgy a jutalma annak, aki jól válaszolt a kérdésire, hogy megnézhette a vizminőséget, meg megetethette a halakat). párszor elmondattam vele a szöveget, hogy begyakorolja, miről akar beszélni, nem vittük túlzásba a dolgot. van amúgy olyan szülő, aki powerpointos prezit rak össze a gyereknek zenével, van olyan is, aki mekintoson rakja össze, aztán az szépen szanaszét esik a teremben levő számitógépen, aztán a gyerek ott áll lefagyva, hogy most akkor is van ilyenkor, és van olyan szülő is, aki ezek után kiborulva meséli, hogy tanár azt mondta erre, hogy talán egy kevésbé entertaining előadás jobb lenne legközelebb, és van aki a gyerek által válogatott képekhez megirja az elmondnandó szöveget, agyam megáll.
na de a lényeg, hogy tegnap volt a nagylány előadása - irtó zűrös nap volt amúgy, teli ezer fontos programmal, úgyhogy a reggel eléggé izgalmas volt: az amúgy is kalandos horgászás után a halakat bicajon vittük be suliba, a kicsi mögöttem ült az ülésében, ölében a bezacskózott mobilakváriummal. szerencsére nem lett senki vizes.
amúgy jó lett az előadás, annyira, hogy ma Justinnel (ejtsd jüsztinnel), egy osztálybeli kisfiúval (akivel amúgy eddig még sosem játszott) akar ma együtt lenni, mert neki van pecabotja, és ma kimennének valamelyik csatornára halat fogni. a két halas :)

Cserreg

Ma reggel besokalltam attól, hogy egy ideje ordibáló szarkák keltenek hajnalok hajnalán, és fél hatkor kimentem a teraszunkon cserregőhöz, hogy tisztázzuk ezt a dolgot négyszemközt. A szárítón üldögélt, és a szomszéd teraszát nézte, miközben irtózatosan hangosan cserregett, majd megszeppenve távozott. Erre a szomszéd teraszról átsomfordált Fleckie (Foltos), a lányok saját szomszédmacskája hihetetlen meglepődött pofát vágva. Nem tudom, milyen bizniszt folytatnak itt le nálunk minden reggel, őszintén szólva mindez nem is zavarna, hiszen toleráns vagyok, csak tennék ezt a négy fal között. na jó, legalább Fleckiék teraszán.

Az időjárás

Este hétkor én a háromésfélévesnek:
- Te nagyon fáradt vagy, babi!
Erre ő:
- Szerintem az édességtől. Vaaaagy az időjárástól.

a meglepetés erejével

az egyik témavezetőm (a négyből :) megkérdezte a minap, hogy tartanék-e egy 2-3 órás workshopot Kutatók és a közösségi média cimmel, amire végül igent mondtam. most derült ki, hogy még fizetnének is érte, és én választhatom ki a dátumot. elkezdtem izgulni…

Banán- és eperfagyi egyben. A banán hihetetlen édes, az eper édes és savanykás, isteni kombináció, csak turmixolni kell a cuccost.

És akkor most lelépek tojást venni, mert a tegnapi buli miatt nem működik úgy az agyam, ahogy szokott (a hülye sör miatt), muszáj vmi édességet ennem (az agyam azt sikítja: cukrot!), de nincs itthon semmi, ergo csinálni kell, de a rebarbara-pitéhez csak a tojás hiányzik.

“Sziasztok világcsavargók, milyen az élet itt? Hova lesz a séta a diplomával?” Nemzetközi turnén a Quimby és a Kispál, végiglátogatják a legnagyobb magyar városokat. Amsterdam után holnap Brüsszel jön.

megoldás

Asszem be kell vezetnünk, hogy csak tavasszal-nyáron jövünk családozni, amikor valami virágzik. Az allergiagyógyszer kellőképpen leszedál, hogy ne akadjak ki a családjainkon, legfeljebb délután szundikázok egy-egy órát tőle, de hát elvégre nyaralunk vagy mi és nem is kell sokat inni rá, hogy becsípjek. Isteni.

Hosszúlépés városi séták

“Nem érsz rá utazni 8000 kilométert, hogy megpillantsd a mesés Kínát, de megfordult már a fejedben? Akkor ez a séta neked szól. A helyi kínai kolónia a rendszerváltást követően az egykori Ganz művek környékén telepedett le, ahol a hírhedt kínai piac standjai mellett éttermeket, fűszerboltokat, utazási irodákat is fenntartanak, hogy otthon érezzék magukat az itt lakó ázsiaiak.

• Leírás

  Felkeressük a ruhaboltok között megbújó minipacokat, streedfood árusokat, hogy aztán az igazi gasztro-kalandok felé vegyük az irányt. A “Nem étterem” feliratú kínai étkezdében hamisítatlan ázsiai hangulatban ételkóstolót tartunk a leghíresebb fogásokból, hogy aztán egy kis “főzőiskola” játékra hívjunk titeket. A séta közben persze nem csak gasztronómiáról lesz szó, megismerkedhettek Petőfi kínai népszerűségének történetével, és a Kolónia telep titkaival is. Ha van kedved igazi ázsiai ízeket kóstolni, megismerni a kínai konyha egzotikus fűszereit, akkor tarts velünk, fedezzük fel együtt a budapesti Kínát!
• A végén természetesen visszakanyarodunk az ételek világához, s egy “húsostáskagyárba” látogatunk el, hogy sétánkat méltó módon befejezve meg is kóstoljuk a kínaiak eme kedvenc ünnepi ételét.”

Na, megvan a vasárnapi ebédünk…

annyira felbasztam az agyam

az egész kurva adminisztráción meg hogy a témavezetőm baszott informálni meg egyáltalán segiteni, hogy orditani tudnék. egy rohadt szó nem volt eddig arról, hogy négy (4!!!!) témavezető kell (a kurva kitöltendő nyomtatványon nincs is négy rublika!!!), pedig nem egyszer beszéltünk már erről.
most ezek után komolyan hogy bizzak meg benne, hogy egy szavát nem lehet komolyan venni? dilettáns hülye. eddig egy kibaszott hónapot vesztettem ezzel.

És akkor öt perc szünet

hozzá kávé, napsütéses kert (a 12 kőkemény fok itt a napon megvan vagy 20 is), és a milka csokinyuszi maradéka.
Szünet van ugyan, de a nagy osztálytársa, Puk, és a kistesója, Lara átjöttek 10-re játszani. Gyümölcsöztek (a pici kisajátította a szőlőt, nem volt hajlandó adni belőle, ebből persze hiszti lett), aztán elvoltak itt benn (egészen addíg, míg teregetés közben rá nem jöttem, hogy az a piszoknagy csend odalenn gyanús, persze hogy a két legkisebb lelépett, míg a nagyok a gyerekszobában bezárkózva játszottak. Szerencsére csak a kertek alatt kóboroltak papucsban és pólóban, de volt egy kör ordibálva futásom az utcában), aztán játszótereztünk egy nagyot (ahol Lara a nagyokat szívatta, hurrá), majd hazajöttünk enni (tósztit kértek, tojással illetve anélkül, de aztán Puk csak a tojást ette meg, mert utálja a magos kenyeret, nálunk meg most csak olyan van), és már mentek is haza.
Még le kéne szedni a reggel óta megszáradt fehéreket, és kirakni a kimosott takarókat (reggel bepisilt a kicsi), de süt a nap, és asszem legurulhat még egy kávé, amíg a dvd a végére nem ér. Annyira jó ez a nyugi, nem tudok betelni vele…