szombat, február 25, 2012

mángold-krémleves

Az elmúlt két hétben semmi extra növényt nem kaptunk, szinte csak káposztát dögivel: savanyú káposztát, sima fej káposztát, kínai kelt és normál kelkáposztát. Az eheti csomagban levő csúcskáposztát kicseréltettem sárgarépára, ami sok az sok. Viszont kaptunk céklát meg egy kiló mángoldot, ami szintén egy izgalmas növény. Ezt írja róla Bálintgazda:
Akad jó néhány kerti növény, amely azáltal számít az újdonságok közé, hogy miután évszázadokig termelték, valamilyen ok miatt (ez nemcsak az ízlés változása, hanem valamilyen speciális, akkor még le nem küzdhető betegség vagy kártevő is lehetett!) elfelejtették őket. Később - felmerülve az ismeretlenség homályából - ismét divatba jöttek. Ezen újra felfedezettek közé tartozik a mángold is. A Földközi-tenger környékének népei már az i. e. V-IV. században fogyasztották. Valószínű, hogy előbb lett kultúrnövénnyé, mint a takarmányrépa és előkelő rokona, a cukorrépa. A mángold levele és nyele viszonylag sok nyers cukrot, pektineket és értékes szerves savakat (oxál-, alma-, citromsav) tartalmaz, ezért jelentős a táplálkozás-élettani értéke. Vitamintartalma se jelentéktelen: A-vitamin-értéke a sárgarépának a felét teszi ki, és annyi C-vitamint tartalmaz, mint a paradicsom gyümölcse. A levéllemezeket spenótszerű főzel
ék készítésére lehet hasznosítani. A levélnyeleket pedig spárga módjára készítik el. Mindkét hasznosítási módja ízletes és egészséges, könnyen emészthető ételhez juttatja a fogyasztót.

Krémlevest (a la borsa.hu) főztem az egyik fej mángoldból, újhagyma helyett belement a maradék póré, tejszín helyett tejfölt használtam, és az ecetet kihagytam, mert csak balzsamecetet találtam itthon, azzal meg nem akartam megbolondítani. Nekem nagyon ízlett.

Hozzávalók
1 csokor újhagyma
2 nagyobb szem burgonya
50 dkg mángold levél
3 gerezd fokhagyma
2,5 dl tejszín vagy 1 doboz creme fraiche
só frissen őrölt bors
4 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál fehérborecet

Elkészítése: Az újhagymát felkarikázom, majd 2 evőkanál olívaolajon megpárolom. Amikor már majdnem puha, hozzáreszelek/nyomok 3 gerezd fokhagymát. A burgonyákat ez idő alatt megpucolom, és felkockázom. Ha a hagyma puha, hozzákeverem a burgonyát, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Sózom, borsozom, és a burgonyát majd teljesen puhára főzöm. Ekkor kerülnek bele a megmosott, laskára vágott mángold levelek. Nagyjából 10 perc alatt megpuhul a burgonyával egyetemben. A levest botmixerrel egyneműsítem, majd belekeverem a tejszínt, ízesítem az ecettel.

szerda, február 22, 2012

a műtét sikerült

Tegnap reggel menetrend szerint megműtötték aput, anyu elmesélése alapján a csípőjéből kellett kivenni valamit, hogy azzal pótolják ki a vállízület egy darabját, merthogy azért az a tizenegy nap, ami a baleset és a műtét között végül eltelt, soknak bizonyult, és ... ekkor anyu nem tudta elmondani, hogy mi is történt. De a lényeg az az, hogy a műtét sikerült, apámat sem kellett újraéleszteni, és ha minden igaz, hétfőn engedik ki a kórházból.

van másik!

Ilyen nincs.
Az hagyján, hogy néha beszűkül a témaválaszték, és mondjuk csupa recept áll itt egy csokorban, na de hogy egy ideje csak eü-s címkéket pakolok a bejegyzésekhez, az azért nem vicces.
Komolyan, ha ez így megy tovább, beletelefonálok a bépétévébe, hogy vegyék le rólunk a rántást.
Éjjel belázasodtam és hánytam, Sosónak meg fáj a torka, fájnak az ízületei meg a háta, lába, pedig nem tornázott, és paracetamollal bújt be most hatkor az ágyba.
Legalább a gyerekek jobban vannak. Mondjuk az a hüje köhögésük és a takonykór is elmúlhatna már.

kedd, február 21, 2012

Csőstül jár ránk a rúd

Jó volt a saját magamon tegnap felállított diagnózis, övsömöröm van, amit a gerinc melletti idegdúcban meglapuló bárányhimlő vírusának (Varicella zoster virus) aktiválódása okoz. Szudokrémet írt rá fel a doki.
Szerencsére csak viszket, valakinél piszkosul fáj, és eddig csak 6 kiütésem van.
De Hanni két hete tartó takonykórjához és köhögéshez illetve Liza náthájához plussz fosós hányós vírusához már csak a bárányhimlő hiányzott.

hétfő, február 20, 2012

Háhá

Dave Matthews a dr Houseban :) Hogy felismertem!

Otthon, édes otthon

Apuval szkájpoltunk szombaton meg vasárnap is, hazaengedték hétvégére. Van egy karszalagja meg egy kendője, amivel a jobb vállát tehermentesíti. Hihetetlen virgonc meg jókedvű volt, annak ellenére, hogy anyám elővette a maszkos-köntösös "lázasan náthásan kell téged ápolnom és még a kutyát is nekem kell sétáltatni" nagyjelenetét. Úgy látszik a szokás nagy úr, vagy ennél is nagyságrendekkel szarabb volt benn feküdni a kórházban.
Elmondta, hogy csütörtökön nem találta az anesztes a megfelelő pontot apu nyakán, ahová az érzéstelenítőt kellett volna beadni, és amikor harmadszor szúrt, nyaktól lefelé lebénult. Szerencsére csak ideiglenesen. Mint kiderült, túl szélesek apu csigolyái, azért nem tudott beletrafálni a vállhoz menő érzőidegbe. Ma reggel megy vissza, aztán holnap gyenge altatásban próbálkoznak újra.

Apósom újított

Most apósom vásárolt be nekünk. A mostani "behozatal": 40 darab tejcsokis túró rudi (Sosó utálja a tejcsokisat, szólt, hogy olyat ne), 2 rúd pulykakolbász (sosem ettünk ilyet, szerintünk ők sem), 2 rúd sima párizsi és (dobpergés) 1 rúd füst ízű párizsi (kértük, hogy sajtot, selyemsonkát, párizsit ne hozzanak). Mondjuk azt is megbeszéltük, hogy ha nagyon akarnak, hozzanak 1 zacskó tarhonyát (ők ajánlották, hogy hoznak), kaptunk hatot. Sebaj, felkerült a tavaly kapott fél kiló pirospaprika mellé. Rákérdeztek a vaniliás karikára, rábólintottunk, hoztak belőle vagy hat dobozzal. Na de túrót sem kértünk, azt most nem is hoztak.

Persze most hálátlan meg szemtelen vagyok, ők szívesen hoznak nekünk mindenfélét, mi meg vágjuk rá a pofákat. Csak fura érzés, hogy örülnöd kéne egy rúd füstaromával ízesített húsipari mellékterméknek.

péntek, február 17, 2012

Hétvége

Aput kiengedték az intenzívről, de ő haza szeretne menni, hiszen csak keddre van kiírva az újabb műtét. Anyám hárít, arra hivatkozik, hogy nem simán náthás, hanem tutira influenzás, apámnak viszont elege van a folyosóvégi, cigiszobának használt ezért folyton szellőztetett és hideg, valamint hugyfoltos zuhanyzóból, az érzéketlen nővérekből stb.
Most a nagyvizit alatt megkérdezi, hogy hazamehet-e. Hogy miért nem anyám vagy a nagybátyám intézkedik, passz. Hogy miért bunkók a nővérek? Apám elvből nem akart előre fizetni, és mivel bunkók, nem is fog. Így viszont szív.

Amúg itt is zajlik az élet: tegnap jöttek anyósék Lucával, Hanni unokatesójával egy hosszú hétvégére. Mikor máskor jött volna ki Lizán a köhögés és takonykór mellett egy kellemes fosós-hányós kór, lázzal és étvágytalansággal megspékelve, ami tuti recept a kiszáradásra. Megjártuk a háziorvost, aki a lelkünkre kötötte, hogy itassuk a gyereket, bármivel (tej, lefejt tej, tápszer, kiszáradás elleni fizsó oldat, víz), amúgy meg jött a szokásos diagnózis: vírusfertőzés, 4-5 nap alatt magától gyógyul, max paracetamol a lázra.
Vízszintesbe lerakva vagy bőg vagy bőg és hány, úgyhogy leginkább kézben kómázik vagy alszik Liza, és mivel éjszaka nem sokat aludtam, ma pedig szinte szó szerint letehetetlen a lány, már fáj a fejem a fáradtságtól. Kitartást, lassan belejövök az ülve alvásba.

csütörtök, február 16, 2012

Nebassz

Kiabálni tudnék a tehetetlenségtől és attól a baszakodástól, ami a kórházban folyik.
Apámat ma reggel 9-re előkészítették a műtétre, tegnap este óta nem kapott enni, mint eddig minden nap, csak eddig más reggeleken nem készítették elő. Várt, váratták egyig, ami azért egy cukrosnál nem igazán poén. Anyunak folyton küldte az infót, hogy ne menjen még, még nem kezdték el. Egykor írta, hogy most gurítják be. Anyám 2-3 felé bement Péterrel, a nővér azt mondta a műtő előtt, hogy nemrég tolták csak be, így anyu várt, Péter elment. Amikor Péter 6-ra visszament, anyám ugyanott ült. Végül kiderítették, hogy apám már egy ideje az intenzíven fekszik szürkésfehéren, oxigénmaszk a fején, mindenhonnan csövek lógnak ki belőle, mert mikor beadták neki az érzéstelenítőt (nem altatásban akarták műteni, 3 órán át, miközben a vállát csavarozzák össze, ez is egy agyrém) elájult és komplikáció lépett fel. Túl van az életveszélyen. Dájng. Ez bazmeg, ez kész. Az, hogy ezt a kibaszott műtétet hétfő óta naponta elhalasztják, aztán éheztetik a cukorbeteget, akit aztán kvázi újra kell éleszteni egy érzéstelenítés miatt, ez kész, ez egy balkán-horror.
Az már csak hab a tortán, hogy tegnap apósom beszólt anyámnak, hogy mi az, hogy még nem beszélt az orvossal, hát emiatt tologatják apám műtétét, mert azt látják, hogy senki le sem szarja, mi folyik ott. Anyám persze halálosan megsértődött ezen. Amúgy fingja nincs arról, hogy hogy működik egy magyar kórház, őszintén, nekem sincs, hálistennek eddig nem volt hozzá szerencsénk, meg amúgy sem egy pattogós, kiharcolós, de én a főorvossal akarok beszélni típus.
Most komolyan, ez tényleg így megy? Ez egy fajta evolúciós szelekció? Ha valakinek nincsenek rámenős, nyomulós rokonai, hagyják megdögleni? Ha nem tejelsz, nem gondoskodnak rólad a nővérek? Ha nem nyalsz br vagy pampogsz a dokinak, nem műt meg?
Agyam eldobom, ilyen nincs, ilyen nem lehet, hogy legyen.

hétfő, február 13, 2012

bölcsi

Liza abszolút lazán veszi a bölcsis beszoktatást, semmi sírás vagy akár csak egy lefelé görbülő szájacska, semmi szomorkodás, hogy én lelépek, ő meg ott marad. Valószínűleg van benne valami, hogy fél éves kor előtt érdemes ezt elkezdeni, akkor még bárkit elfogad gondozójának egy gyerek, míg 8-9 hónapos kora után nagy eséllyel probléma az anyától elválás.Majd kiderült, hogy mi lesz akkor, egyelőre jól elvan a bölcsiben, eszik, alszik, nézegeti a többi gyereket, játszik a járókában meg nézelődik a kisszékben.

konzíliumra várva

Fejlemények csak tervben vannak, apám válla még mindig szilánkokban. Szombaton azt ígérték a Merényi traumatológiáján, hogy ma reggel műtik, de holnapra hívtak össze neki egy váll-sebészekből álló konzíliumot, és majd azután lesz csak valami érdemleges.
Közben Juli felhívta azt a tenyésztőt, akitől Vivi Kelsi kutyáját vették, merthogy ő amúgy orvos, hogy megkérdezze, mennyit illik adni a dokiknak, meg hogyan, erre ő elkezdett telefonálni, hogy tud-e ismerőst szerezni a Merényiben, és úgy hívta vissza Julit, hogy meneküljön, ki merre lát, mert a Merényiben hentesek az orvosok. Beajánlotta viszont a balesetibe egy váll-specialistához, akihez ma reggel nyolcra bement Juli egy borítékkal meg egy xy-ra hivatkozással, de a doki azt mondta, hogy apunak most jobb, ha nem cipelik egyik kórházból a másikba, illetve ha már konzíliumot hívtak össze, nem lesz gond, jó kezekben lesz. A következő műtétet viszont vállalja, merthogy lesz majd még egy, valszeg valamivel összeillesztik az áramütés miatti izomrángásoktól szilánkosra tört vállcsontjait meg lapockáját, amit ki is kell majd szedni, ha a csontok összeforrtak.
Tegnap, mikor Sosó apja bevitte anyut apuhoz, sikerült telefonon apuval is beszélnem egy picit. Nem örült, hogy anyu elmondta, mi történt (hülye, miért kéne titkolódzni, nem is értem, nagyanyámnak még mindig nem szóltak), szerinte felesleges aggódni. A hogy vagyra csak annyit mondott, hogy büszkén. Anyu tegnap sikeresen lefürdette a férfi zuhanyzóban, megmosta a haját meg adott rá tiszta ruhát. Ma vesznek neki olyan pizsamát, ami elől gombolós, ergo nem kell felemelnie a kezét, hogy belebújjon. Szerencsére itt legalább kap fájdalomcsillapítót, nem úgy, mint a kardiológián, ahol a nővérek beszóltak neki péntek este, hogy ne sápítozzon, és próbálja meg inkább mozgatni a karját, hogy elmúljon a fájdalom.

szombat, február 11, 2012

Eltört

Ma reggel anyám üresen találta apám ágyát, átvitték ugyanis a traumatológiára kivizsgálni, ahol is kiderült, hogy eltört a válla meg a lapockája, műteni kell, ott tartják. Anyámnak odaadták a zárójelentést, hogy vigye apám után, ő meg Julit várja, hogy elvigye kocsival.

péntek, február 10, 2012

"csak álltam ott a létrán, mint a szabadságszobor"

Aput megrázta az áram. Miközben lámpatestet cserélt az egyik lépcsőházban, felkapcsolta egy lakó a lámpát. Hogy nem áramtalanított, sajnos tipikus, mostanában sok mindenhez leszarom-hozzállása van. Kórházban van, az intenzíven, szerencsére nem tört el semmije, ahogy esett a létráról, de anyu etette meg ebédkor, mert annyira fáj a válla, hogy enni maga nem bír. Juli meg anyu benn vannak most este nála, remélem majd többet tudnak mesélni, hogy a dokik mit mondtak.

30+

"...A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák...
Fázós, szép lábadon fölfeslett sarkú zoknik.
Hol van a fény a szemedből? És mi az ott a szád-
Az a kis biggyedés a szád sarkában, ott ni. ..."
Varró Dániel: Szívdesszert

Bali itt járt még januárban, egy endhoveni állásinterjúra jött, és nálunk aludt vasárnap este.Tök jó volt. Nem vették fel. Viszont a fizujának nagy része elment erre a kis kiruccanásra.

Borossék hétvégén átjöttek ebédre. Esztinek átadtam a terhesruhákat. Fél a szüléstől. Nem vették fel egy állásra, mert terhes. Házat akarnak venni. Fura volt érezni a különbséget, ők általában röhögcsélnek, hülyéskednek, nem mesélnek annyit magukról, most meg komoly meg gondterhelt volt mindkettő.

"A kedvem sokkal jobb, mint volt 1 hónapja, úgy érzem, mély gödörből rángattam ki magam a hajamnál fogva, mint a Münchausen (jól írom?)... Nyáron megyek vissza, amikor letelnek a kötelezően kiadandó szabadnapjaim. Elkezdtem zumbára járni, imádom! Talán ez és az úszás is segített, hogy sokkal jobban vagyok."
Detti írt. Egy emberi levelet. Mint régen. Nemcsak nekem kezdtek hiányozni az emberek, úgy tűnik.

Eszter meg gürcöl, mint egy igásló és elartja a családját, mert pasi tanul.
"Brutal sokat dolgozom, az elmult negy hetben non-stop jonnom kellett, hetvegen is, a vegen mar sirni tudtam volna amikor felszalltam a buszra es leharaptam a fejet barkinek, aki hozzamszolt. Allatkiserlet volt, minden nap gyogyszerezni kellett, es kozben meg random pillanatokban telefonaltak, hogy menjek emberi vermintakat felvenni, plusz folyton ugyeletben vagyok az ejszaka zajlo szulesek miatt. Nincs gyakran ez, de sosem tudom elore, es ez onmagaban is kimerito. A karacsony is ennek jegyeben telt, ugy keszulni, sutni-fozni, hogy kozben arra szamitok, hogy csorog a telefon es szaladni kell, nem konnyu. 24 es 25 ejjel is be kellett jonnom emiatt, aztan 28-an es 29-en is napkozben. Es ez volt az a het, amikor szabin voltam. Birom a fonokom es vannak eredmenyek is, az allatkiserlet dramai kulonbsegeket hozott, tulsagosan is, de eleg keves a fizu, es igy, hogy csak en keresek es fogunkhoz kell verni a garast, mikozben heti het napot dolgozom, hat nem annyira erzem, hogy megfogtam az Isten labat.
De remelhetoleg csak atmeneti ez, beszeltem a fonokommel (aki szabadsagon volt majd elutazott Ugandaba tiz napra) hogy nem tudom ezt egyedul csinalni, es azt mondta kitalalunk valamit. Hat jo."

"tudod, nekunk nem vizitura kellene mar, hanem szanatorium. gyerekeket lerakni, es gyerunk, essunk neki, nehez-pszichiatria. jol felkeszult moderatorral, mint egy rossz addikciotol szenvedo tarsasagot."

suli - hullámvölgy


Na, most jött el a beszoktatásnak az a nagykönyvben leírt fázisa, amikor a gyerek nem akar suliba menni. Az első heti lelkesedés alábbhagyott, tegnap reggel sírt, hogy neki nincs helye leülni a kispadokon (egy faszfej nagypapa nem akart felkelni a padról a gyereke mellől, így tényleg nem volt hova leülnie), ma reggel meg a kabát levételekor azt mondta Hanni, hogy inkább egy másik iskolába szeretne járni. Nagy nehezen kihúztam belőle, hogy mi a baja: olyan suliba szeretne járni, ahol nincsenek fiúk. Na, lesz ez még másképp :)
Mindenesetre most már mindjárt hétvége, aztán hétfőn nincs tanítás, viszont van egész napos BSO, ahova hétfőn és csütörtökön Annika is jár, szóval az csudajó móka lesz, aztán péntektől kezdődik a tavaszi szünet (hogy miért februárban van, passz), így több mint egy hétig nem lesz suli. Naszóval a jövő hét az rövid lesz, aztán szünet, remélem kipiheni magát meg lassan azért hiányozni is fog neki a suli, mire újra lesz tanítás.

szerda, február 08, 2012

Hó, hahó

Mikor múlt héten Hanni elkezdte a sulit, bejött a hidegfront egy kis hóeséssel, aztán brutál mínuszokkal, pedig addig az egész tél enyhe volt, 6-10 fokokkal. Mondtam már, hogy a suliban naponta kétszer kimennek az udvarra? Igen, minusz 12 fokban is. Tiszta kiképzőtábor.
Csütörtökön és pénteken leesett egy nagyobb adag hó, és még hidegebb lett, és azóta sem olvadt el. Persze idén sem takarítják a járdákat, de amíg nem olvad vagy jön egy ónoseső, nincs nagy gáz.
Szóval itt a tél, meg a szánkószezon. Szombaton Sosó vett egy origami-szánkót (össze lehet csukni), a bicikli után kötve hazahúzta, és kimentünk a kisjátszóra, mert ott a nagycsúszdánál van egy domb. Biztos van egy honlap a szánkósoknak, ahol Hollandia összes kitüremkedése fel van sorolva, na az egyik itt van tőlünk egy köpésre. Előtte Sosó taknyolt egyet a kisjátszó és a házunk közötti csatorna jegén, amiért valszeg az összes jegen lévő gyerek utálta, ugyanis szépen betört a jég ott, ahol a háta padlót fogott, és így már senki nem mert azon a jégen korizni. Másnapig. Sebaj, a kisjátszós domb szuperül szuperált, mint szánkópálya, kár, hogy Hanni a sokadik keritésnek csúszáskor beverte a térdét az egyik oszlopba. Amúgy szikrázott a nap, Liza dupla kabátban meg bundazsákban aludt a babakocsiban, míg mi csúsztunk.
Másnap átmentünk a Kanalweg túloldalán levő parkba, ahol szuper meredek dombok vannak, persze a kráterben szánkóztunk, mert az lankás, és ott Hanni egyedül is mehet hason fekve a szánkón, de hazafele menet kipróbáltuk a hardcore lejtőt is. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy végig nyomtam a sarkam a hóba, mert bevállalós vagyok ugyan, de azért annyira mégsem.

hétfő, február 06, 2012

méghogy a skillset nem olyan fontos, mint a mindset


I regret to inform you that we have decided not to invite you for a follow up job interview.

The main reason for this is that your "competing" candidate matched the job profile better because of the experience with in vivo and in vitro transcription-translation studies. Though his acceptance our job offer is not certain yet, we feel it is not proper to keep you uninformed longer.

We did appreciate your positive and proactive attitude very much, We are very pleased for you considering ProteoNic and wish to thank you for the pleasant interview. Next to this, we also wish you success in meeting matching job opportunities.

Best regards

csütörtök, február 02, 2012

waterzooi

Na, lassan már tényleg eldugulok itt recept-fronton, de Chili és vaniliánál találtam egy szuper belga receptet, amiben van sok répa, zeller meg póréhagyma (a mai zöldségcsomag jelentős része), és ezt muszáj ide is beraknom. Asszem ezt főzöm meg szombaton Borosséknak. Persze csak ha Eszti felhagyott a vegetarizmussal. Rá is kérdezek gyorsan.

Flamand zöldséges-tejszínes csirke (waterzooi)
Hozzávalók (4adag)
4 csirkecomb
5dkg vaj
1l húsleves (vagy víz)
1,5dl fehérbor
2 póréhagyma
2 sárgarépa
½ kisebb zellergumó
2 petrezselyemgyökér
opcionális: babérlevél, kakukkfű, tárkony, petrezselyemzöld
2dl tejszín
1 tojássárga
só, fehérbors

A zöldségeket (sárgarépa, zeller, póréhagyma, petrezselyemgyökér) megtisztítjuk, meghámozzuk, majd nagyjából egyenlő méretű gyufaszál csíkokra szeleteljük. Nagy lábasban felolvasztjuk a vajat, majd bőrös oldalán megpirítjuk benne a csirkecombokat. Felöntjük a húslevessel, a száraz fehérborral, hozzáadjuk a babérlevelet, néhány szál petrezselyemzöldet, esetleg pár szár kakukkfüvet, tárkonyt. Sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt, alacsony hőmérsékleten kb. 40 percig főzzük, amíg a hús megpuhul. A főzés alatt, kb. 25 perc után hozzáadjuk a zöldségeket (a végén maradjanak enyhén roppanósak). Amikor a hús megfőtt, kivesszük, és melegen tartjuk. Simára keverjük a tejszínt a tojássárgával, hozzáöntünk a forró léből, majd óvatosan belekeverjük a levesbe. Összemelegítjük, de semmiképpen ne forrjon, mert kicsapódik a tojás. Pici szerecsendióval és citromlével is ízesíthetjük. A mártást a csirke köré öntjük. Főtt burgonyával, vagy friss bagettel kínáljuk.


feketegyökér

Ez nem egy előítéletes és bunkó jelző, hanem a zöldségcsomag eheti meglepetése, ez volt a kiló sárgarépa, négy póréhagyma (mihez kezdek 4 póréhagymával?!), egy nagy zeller és egy csomag gomba mellett. Ez is egy mostanság menő éttermi zöldség, ami régen a szegények eledele volt, csak mára totál elfelejtődött, de szerencsére a fantáziadús séfek hatására újra elterjedt. Sosem hallottam róla, és persze sosem kóstoltam, szóval izgat, hogy milyen. Magyarul chili és vanilia áradozik róla, és beatbullnál találtam egy jó kis feketegyökeres receptet. Nyúl helyett csirkével, és persze a lilahagymás "hülyeség" nélkül kipróbálom ezt is :)
Íme a recept:

Mossuk le alaposan a földet a feketegyökérről, majd hámozzuk meg. Csavarjuk ki egy citrom levét és öntsük fel kb. 1l hideg vízzel. A feketegyökereket vágjuk 4-5 cm-es darabokra, majd tegyük a citromos vízbe, nehogy elszíneződjenek. Enyhén forrásban lévő sós vízben főzzük 10-12 perc alatt puhára a feketegyökeret, majd alaposan csöpögtessük le.
Száraz serpenyőben pörköljük meg egy kicsit a tökmagot, majd tegyük félre. Olvasszunk fel 1ek vajat egy forró serpenyőben, majd dobjuk bele a megfőtt feketegyökeret. Sütés közben szórjuk meg 1 csipet cukorral, 2-3 csipet sóval, valamint 1-2 csipet borssal.

Paradicsomos-sajtos karalábé

hú, ez a recept is eléggé izgalmas (ugyanonnan, hij receptje), még van egy kevés karalábé, lehet, hogy abból ilyet főzök:
Hozzávalók:
  • 1 kg karalábé
  • 80 dkg paradicsom
  • 1 hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 3 ek olaj
  • 1 tk instant levespor
  • ½ tk cukor
  • 2 csomag mozzarella
  • 5 dkg reszelt sajt vagy gorgonzola
  • 1 ek fenyőmag
  • kakukkfű
  • só, őrölt bors
Elkészítés:
  1. A karalábét meghámozzuk, megmossuk, szeletekre, majd csíkokra vágjuk. A paradicsomot forró vízben röviden blansírozzuk, leöblítjük, majd a héját leszedjük.
  2. A karalábé csíkokat enyhén sós vízben 5 percig blansírozzuk, leszűrjük. A paradicsomokat nagyobb darabokra vágjuk.
  3. A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, a hagymát apró kockára vágjuk. Olajon a serpenyőben a hagymát megdinszteljük, a fokhagymát hozzápréseljük. Adjuk hozzá a levesport, sózzuk, borsozzuk, és végül a cukorral, valamint a kakukkfűvel is ízesítjük. Forgassuk bele a paradicsomot.
  4. Egy tűzálló tálat kenjünk ki kevés olajjal, osszuk el benne a karalábét. Erre jöhet a fűszeres paradicsom, majd a szeletekre vágott mozzarella, a fenyőmag és a reszelt sajt (vagy elmorzsolt gorgonzola).
  5. 190 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük.

a céklás tócsni

A múltkori zöldségcsomagban volt egy bazinagy (majdnem félkilós) karalábé, ami konkrétan olyan nagy és rózsaszínes volt, hogy elsőre fel sem ismertem. A csicsóka-krémleves (ami irtó finom lett, de egyébként jól megmozgatta a beleinket) után Sosó fogadni mert volna rá, hogy a karalábé a kukában landol pár hetes hűtőben tartózkodás után, úgyhogy most csakazértis nekiláttam, hogy keressek olyan receptet, amiben több itthon levő zöldséget is kivégzek. Így jött a képbe a céklaburger, alias céklás és karalábés tócsni, amit a tutitippek.hu-ról szedtem le, pocak receptje. Őrölt zabpehely helyett hajdinalisztet raktam bele, és egész jó lett.
Hozzávalók
  •  25 dkg cékla
  • 25 dkg sárgarépa vagy karalábé
  • 20 dkg őrölt zabpehely
  • 2 tojás
  • 1 salotta hagyma
  • 4 ek aprított kapor
  • 2 ek aprított kakukkfű
  • 2 ek aprított petrezselyem zöld
  • 1 ek szezámmag
  • Olaj sütéshez
Elkészítés
  1.  A céklát és répát megpucoljuk, majd durván lereszeljük, a hagymát felaprítjuk.
  2. Egy keverőtálban a hozzávalókat eldolgozzuk. Lefedjük, 1 órán át a hűtőszekrényben pihentetjük.
  3. A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
  4. A céklás masszát kivesszük a sütőből, és 8 hamburger formát alakítunk belőle. Egy tálcán 10 percig tovább hűtjük.
  5. 1-2 kanál olajat egy serpenyőben felmelegítünk, a burgereket mindkét oldalon kb 3-5 percig aranybarnára sütjük. Egy tepsibe helyezzük és a sütőben 15 percig átsütjük.


szerda, február 01, 2012

Csupa ideg

vagyok, azt álmodtam, hogy nem engem vettek fel az állásra, és most százszor jobban izgulok, mint az interjú előtt. Percenként nézem, jött-e levél, pedig még csak 9 óra van.
Na, nagylevegő, nyugi, felöltözöm, összeszedem a kiscsajt, elviszem a bölcsibe, aztán minusz 7 fokban irány a piac figyelem-elterelőnek.