Szürkemaci lehúzza a rolót erre a hétre.
Elindul, hogy együtt ebédeljen Verával, aztán hazamegy, összeszedi apját, és elmennek a BrassInTheFive-ra a Horizont moziba.
Aztán irány a hétvége
Az ebéd ugrott. Mármint Verával. De valószínűleg lesz helyette csilis csoki vagy más egyéb még az este...

Na, ma idáig sikeresen beszkenneltem két gél, lehoztam egy fluoszencenia-mérési fájlt fentről (perszehogy bennmaradt múltkor a lemezem a gépben), kávéztam Katával, leveleztem Balival, dumáltam Zsófival, és sikeresen megéheztem. De igérem, kaja után megírom a jegyzőkönyvet.

"Reggel a kórházban kötöttem ki, annyira rosszul lettem éjjel. Kiderítették, hogy a méhem nyomja a gyomromat, az meg a szivem, amit ő nehezen visel. Kaptam gyógyszert."

Do the right thing
(asszem a magyar címe szemtől szembe)
Flitteres ötöst ítél meg egyhangúlag a zsűri mind Spike Lee-nek (istenem, nem is tudtam, hogy ő maga játsza Mookie-t), mind magának a filmnek. Mekkora film már ez, mekkora színészekkel, mekkora zenével! Zsír.

Bébé életjelet adott magáról. röpke két-három hét után.
szombat?
hallottam egy helyről: Csakra
goa szokott lenni, vagy raeggie
hm?

Jóreggelt!

Ahoj - mondta heherészve a napocska, amikor átsütött a sínek felett a reggeli ködön.
Szia - köszönt vissza a galambok közt elvegyülő első varjú.
Jó és vidám napot - hozta a szél a mosolyogva álmán tűnődő mirrmurr levelét.
Jóreggelt - mondta a medve, majd visszabújt a barlangjába.

alomfejto osztagunk velemenye szerint az alom jelentese: evit valahol a gyerekkori jobarat/mindig keresett testver szerepe korul kell keresni.

Nincs vége. A film csak pereg, pereg...
Úgy tűnik, az öreg még mindig vicces kedvében van, de most Balin a sor, most őt ostorozza. :)
Ez az Öreg, hajrá, gyerünk, mutasd csak meg, hogy tényleg minden mindennel összefügg! Ne kímélj! Most már ne!

Ez aztán a továbbképzés.
Bűntetésnek azért nem mondanám, az egy kicsit erős lenne, hiszen az első rész kifejezetten kurvajó volt. Groundscape volt a címe az első darabnak, a zenéjét Jean Francois Delhez írta. Basszus. Ez az ember tényleg tud valamit. Táncot kreálni erre a ritmustalan, dallamtalan, de egyébként meseszép ultrahangos zörejzenére, ez komolyan nem semmi. Az meg, ahogy ez a két ilyen isteni nugi srác (Michel Kuakou és Daudet Fabrice Grazai) eltáncolta, hát kész. Gyönyörűek voltak, izmosak, hosszúlábúak, félpucérak, és úgy táncolták végig azt a 35 percet, hogy meg sem kottyant nekik. Megadurvák voltak azok a mozdulatok, azok az ugrások, azok a grimaszok (a nyelvkiöltésért flitteres ötöst!) jaj, tényleg, ez a fele nagyon isteni volt.
A második rész már nem volt olyan izgis. Sőt. A Rivermenben csak az a rész volt érdekes, amikor a tánctér közepére egy hullámzó csíkot vetítettek, és a két térfelet más és más színű fénnyel világították meg, és a két táncos (maga Blumenthal és Fernando Martin) próbált egyszerre táncolni, a vízfelszínen való tükröződést imitálva. Hát igen, ez volt az elsődlegesen szar, hogy ez nem igazán ment nekik. Mármint az együtttáncolás. Meg aztán mindig iszonyatosan ziháltak, amikor mozdulatlannak kellett volna lenniük. Meg egyáltalán. A nugik után olyan zömökek, testesek és esetlenek voltak...
Na mindegy, az első feléért azért mindenképpen megérte.

Tudom jól, hogy a vastag pamutharisnyát számos XY márkajelű egyed vágyölő harisnyának tartja. De könyörgöm, emberek, ez alá a finom kis türkizkék-kockás, barna-hullámos lenge szoknya alá csak nem vehetek fel egy vacak nájlont?! Befagyna a seggem, kéremszépen. Vagy ez senkit nem érdekel, csak az esztétika?
NEMÉRDEKEL
Maradok trampli.
Különbenis, a szoknya hosszú, sok nem látszik belőle.
jó, jó, abbahagyom, leszállok a témáról.
Na, akkor fogom magam, és kimegyek, veszek a kétszáz forintomért kiflit meg valami izét, amit rá lehet rakni, vagy...
Sredi maradékát ettem végülis meg.

Ambi, Bali és Umatörmen. Szép kis társaság bő két órára, nem?
Ja, csak nem kellett volna közben a kill billt néznünk...
...ja, és perszehogy akkor kapok mostvégzek,idejöhetnél sms-t, amikor már megvan a három jegy...

mesél, egyre csak mesél, mesél a hétvégi kirándulásról, ágotáról, a főnökasszonyról, balázsról, időnként újra meg újra kiakadva az aznapi fodrászos sztorin, majd amikor megkérdezem, hogy hogy van a hétvégén gyengélkedő apja, vörösbe borulnak a szemei, és csurran-cseppen egy kis sós lé. ( mintha csak a 'mi van, sírni fog? ' kérdésre jönne kicsit megkésve a válasz). nemgyújtokrá, nemgyújtokrá, kántálja, majd öt perccel később egy szegénynagyi sóhajtással nyúl a doboz multi felé. gonosz dolgok ezek. amik annyira sakkban tartják, hogy már nincs ereje igazán őszintén nevetni sem. amik annyira lebénítják, hogy engem kér meg, hogy hívjam fel az ingridet, és mondjam meg neki, hogy nincs meg a növényszervezettan könyve.
igen, most az van, hogy nem szabad elengedni a kezét, most cibálni kell, amíg hajlandó jönni, most az kell, hogy történjenek jó dolgok is, vidám, vicces és értékes dolgok is. mert ezeket most nem látja, nem találja.
riasztóan ismerős egy helyzet...

...legyél zizibb, legyél lazább...

jajaja, de azért ennyire mégsem kéne...
hülye bridzsit tegnap nyitva hagyta a desztillálót tápláló ioncseréltvíz-adagoló csapot, és a felső tartályban lévő maradék ioncserélt víz mind szépen lassan belecsepegett a káliumpermanganátos lombikba. sőt, még azon is túl, elkezdett felfelé mászni a lefelé fordított u-cső bal oldali szárában, de szerencsére épp a tetőpont előtt elfogyott, így nem ment át a piros lé a fehér lét tartalmazó lombikba. ez csak annyit jelentett, hogy csak a rendszer bal oldalát kellett szétszerelni, kitisztítani, és feltölteni, a másikat nem. wow.
háh, lehet, hogy nem is bridzsit volt, csabi magára vállalta az esetet...
a hangulat idebenn egyébként egész héten fagyos, de közben kis rejtett szikrák csapdossák meg az embert. mondjuk ha eszter bennvan, irtó jól fel tudjuk ezt oldani, ismételten nagyokat röhögünk meg dumálunk. és az jó. akárcsak a katával elkövetett cinkos kávészünet.

hétfő, 10:31
bugovics gyula az első sorban ul, en a grillazsos suti receptjet akarom, mert high truput teknikat ugysem fogunk alkalmazni. kaptam tollat. ebedet akarok.
hétfő, 13:51
negro a szevaszhavert jatssza most. nojo nem, ra lehetne keverni tisztara olyan a dob benne. rotringot hoztam neked. nyelvhalat ettem.

Réth Alfréd kiállítás van a Budapest Galériában. Régen láttam egy kiállításon hat irtózatosan zseniális képet (a negyvenből ugyan, de ez is nagy szám, komolyan), olyanokat, amiket bármikor elfogadnék és szívesen kitennék a falamra.
1910 körül már odáig fejlõdött a cézanne-i örökség problémája, hogy válaszútra állította munkásait. Kiküszöböltek már a képbõl mindent, ami a valóságnak csak esetleges vagy szubjektív, tehát nem lényeges eleme. Elmaradt a tárgyak színes külseje és e külsõ változatossága, elmaradt minden érzéki szépség és minden hangulati elem. Objektív térszemléletet akartak kifejezni, semmi többet. Mindebben el is mentek addig a határig, ameddig a tárgyak megadott formája megengedte az absztrahálást. A részletek eltorzultak és põrére vetkõztek, hogy megláttassák az egész organizmusát, de az egész még hasonlított mintaképére: a természetre.
A háború kitöréséig Braque, Metzinger, Réth és a kubizmusnak többi kutatója megtette a további, logikailag következetes utat a kubista probléma elvi tisztaságú megoldása felé. Réth képeirõl a természet formáinak utolsó emléke is eltûnt, a többi esetlegesség után az anyag éreztetése is elmaradt a képbõl. ...
De térjünk vissza a háború elõtti mûvek egyik sarkalatos darabjához. Voilà: a mûvész Le restaurant Hubin címû képe elõtt vagyunk. - nekem ez az egyik kedvencem a kiállításról :) - Sugarak, síkok, vonalak és színhatások keverékébõl egy alak bontakozik ki homályosan, ideges rezgéssel. A vászon többi részét kápráztató érthetetlenség födi. A megdöbbenés és megérteni akarás odaláncol, elõre- és hátralépések között nehéz pillanatok múlnak. Azután egy ülõ férfit, székeket, asztalokat veszünk észre. Kávézó. Már látjuk a lámpákat, az üvegeket és poharakat az asztalon, érezzük a parfümmel kevert füst szagát, a hangulat forróságát. Megértjük az ülõ férfit minden méretében s látjuk minden aspektusát abban a területben, melyet pillantásával ural. A háta mögé is vélünk látni, de itt már színek és vonalak érthetetlenségben folynak össze. Az alap olvad belé a testbe, az alap már csak mint a test kisugárzása jõ számba, s már nem is szerepel se térként, se alapként, hanem együtt a testtel alkot egészen új problémát.
Magyar Rádió Online
... Tizennyolcezer nézője volt a Titanic filmfesztiválnak [15:41], Réth Alfréd kiállítás Budapesten [15:36], Robert De Niro rákos [10:58]...

A hétvége története álábali-átírva:
Kill Bela
Hosnonk az elettol elszenvedett sorozatos humoreszkek utan ugy dont, kezebe veszi vegre a sorsat. Az adott ponton azonban megis elveti a lepest, ezert buntetesul meg tobb viccet kap fejre, gyomorszajra, combra. Ekkor dont ugy:
megoli Belat.
plusz egy jótanács: 'Használd az erőt!'
es az megvan, amikor ambi a buszon borotvakremet es uszoalsot huzott elo tau bacsikent?
ne feledjuk a jaffas pincerlanyt sem...

Nem akarom leírni.
Gyávaság lenne? Nem. De. Nem.
Vannak dolgok, amiket leíratlanul, kimondatlanul kell hagyni.
Nem.
Vannak emberek, akiknek elmondhatod, és vannak, akiknek nem. Akik nem értenék meg, akik nem érzenék át, akik nem kérdeznék meg, azokra nem tartozik.
Jobb ez így.

Furcsa dolgok az emberi érzések. Vannak olyanok, amelyek annyira természetesek a számodra, hogy el sem tudod képzelni, hogy más sosem érezte ezeket. Hát még hogy meg se értse... Vannak olyanok, amik annyira jók, hogy azt hiszed, igen, ezt sokáig tudnám élvezni, érezni, de aztán egyszer csak rájössz, hogy a kedvenc érzésed is át tud csapni valami nagyon rosszba. És van olyan, amiről azt hiszed, hogy te sosem lennél rá képes, és aztán egy nap arra ébredsz, hogy megtörtént.
Furcsa dolgok ezek, bizony.

Elég volt.
Kiszállok.
És többet nem mesélek el semmit.
Tudod mit, rajtam ne csámcsogjon senki.

Ha a cipőm mesélni tudna,...elmondaná, hogy mi minden is történt ezen az ominózus hétvégén, ezen az ominózus október huszonharmadikai estén...
de nem tud. most már végképp megnémult. kiszakadt a nyelve.

Túl sok lesz ez a négy nap egyedül, Csokival. Félek, hogy olyan lesz, mint a májusi, csak nem lesz benne semmi vidám.
Már elindult, érzem, szép lassan jön.
Tudom, hogy a hétvégén ér majd ide, beterít, rámül, lenyom, hogy levegőt se kapjak, én meg majd hiába suttogom, hogy segítség, nem hallja meg senki...
Mindig így kezdődik. Mindig megérzem, hogy jön.
... teljesen olyan, mint azok a rajzfilmes fekete árnyfigurák...

Ma reggeli kiakadás: Vinetu levágatta gyönyörű barna haját, és bezselézve hordja azt a tüsi kis csonkot, ami megmaradt belőle. Megagáz.

Voltunk tegnap Steve Reich koncerten. És jól érteztük magunkat. Ezek a tények.
Hogy ebből ki mit von le tanulságképpen, azt tartsa meg magának.

Én komolyan nem akartam ezt a mai napot.
Pedig reggel sikeresen megfejtettem zombiságom okát (ez tisztára betmen, a vasfogelhárító szemránckrémet leteszteltem, és ma anélkül nincs zombi. mi ez, ha nem beszarás, egy olyan szemránckrém - Q10, hátpersze - , ami elnehezíti a szemhéjakat, beesetté teszi a szemet, és egész reggel kómában tart, wow, nagy találmány), ki is küszöböltem, de sajnos a tegnap előbújt bdridzsitdzsónsz nem akar eltűnni.
Ma ezáltal sikeresen magamra borítottam az 1%-os (ergo kurvatömény) brómfenolkék-oldatot (etanolban oldódik, és a zöld garbómból sehogysem akar kijönni - kijött!!), eltörtem az utolsó nagy Hoefer-üveget (ergo nem lehet Hoefer-gélt futtatni), és egyelőre itt tartok.
Asszem ma nem megyek sehová, biztonságba helyezem magam, magam elől.
apropó vasfog, apropó trauma, tegnap este nekiálltam újfent kisollóval lenyiszálni a nagyon szemelőttlevő és a láthatósági hosszt elérő ősz hajszálakat. megfogtam, megprobáltam minél több ragaszkodó szomszédtól megszabadítani őket, majd az ominózus nyisszantás után egyenként apám barna zoknijára helyeztem őket, mármint a későbbi számlálás végett. tizenöt után feladtam a számolást. és ezek csak azok, akik elől, látható helyen vannak...

Csak most esett le, hogy nem az álommanó kerített hatalmába.
Nem. Ez a zombi.
Jaj nekem.
Tud valaki adni egy kis zombitlanítót?

Jóreggelt, meggyből a mabdal - mondja egyből a mabdal.
Ügyes legyél.

Ma megint vele álmodtam. Most éppenséggel a Szegénydzsoni és Árnika modern változatát. Ő és S. valami parkban sétált velem, és nagynehezen kinyögték, hogy azért jöttek, hogy tegyek fogadalmat: megvárom, míg R. egy év múlva visszajön Amerikából. A parkban (volt benne valami kiállítás egy labirintusszerű képződményben) összefutottunk Pepével is, meg még fene emlékszik kikkel.
Fárasztó ez az egész.

Kifli lenn vár. Tudom, hogy már ideges, már alig fér a bőrébe. Én is ennélek már, drága, csak még megírom ezt a levelet. Jó, jó, persze, veled kezdem, rólad is írok neki, te kis agresszív provokátor. Te jó ég, mit is akartam neki írni egyáltalán, persze rajtad kívül, kis kifli?

Ja igen, a Mikológia könyv meg a Gombakiállítás kapcsán akartam írni mindenfélét, de végülis inkább csak beillesztem a legkedvesebb részt, amit a itt találtam.
A gombák szaga
A gombák szaga fontos szerepet játszik a határozásban, mivel sok esetben fajhatározó bélyegként is használható. Ilyen például a sárguló csiperke karbolszaga vagy a májusi pereszke lisztszaga. Sok esetben a fajok latin neve utal az illető gomba jellegzetes szagára is, mint pl. Clitocybe odora = jó szagú vagy Lactarius camphoratus = kámforszagú. Több mint 400 gombafaj szagának statisztikai kiértékelése azt mutatta, hogy leggyakrabban a liszt, gyümölcs, retek, ánizs és visszataszító szagok fordulnak elő. A gombák szaga a gombák terjesztésében is fontos szerepet játszik. Erre jó példa az erdei szömörcsög (Phallus impudicus), amelynek a dögszaga odacsalogatja a rovarokat, amelyek megeszik a meglehetősen sok glükózt tartalmazó sötétzöld nyálkás spóraréteget és így gondoskodnak a gomba terjesztéséről. A föld felszíne alatt növő szarvasgombák illata odacsalogatja a különböző állatokat (vaddisznó, szarvas, farkas), amelyek kitúrják a földben lévő gombát és azután már a szél gondoskodik a spórák továbbterjesztéséről. Egyes vélemények szerint a természetben sokkal több szagtalan virág található mint szagtalan gomba. A különböző gombafajokat jellemző szagokra vonatkozó legrészletesebb leírást CLAUS készítette el, munkájában 350 szagot és ezen szagokkal jellemezhető gombát sorol fel. Néhány leggyakrabban előforduló gombaszag a következő:
alma: Russula fellea
ánizs: Agaricus arvensis, Clitocybe odors
avas: Mycena inclinata
banán: Fomes fomentarius
bors: Chalciporus piperatus
burgonya (nyers): Amanita citrina
citromhéj: Lactarius citriolens
dió: Boletus regius
fahéj: Collybia fusipes
fokhagyma: Marasmius alliaceus, Micromphale foetidum, Tuber magnatum
gyümölcs: Cortinarius torvus, Russula emetica, Russula fragilis
hal: Russula delica
hering: Russula xerampelina, Lactarius volemus
ibolya: Lepista irina
kajszibarack: Cantharellus cibarius
karbol: Agaricus xanthoderma, Boletus impolitus
keserűmandula: Hebeloma radicosum, Hygrophorus agathosmus, Russula laurocerasi
klór: Suillus variegatus
liszt: (nagyon sok faj) Clitopilus prunulus, Calocybe gambosa, Rhodocybe truncata
muskátli levél: Russula fellea, Inocybe pelargonium
nitrózus: Entoloma nidorosum
penész: Tricholoma scalpturatum
poloska: Lactarius quietus
rák: Russula xerampelina
retek: Mycena pura, Hebeloma crustuliniforme
szappan: Tricholoma saponaceus
tinta: Agaricus praeclaresquamosus
vizelet: Russula olivascens

Így hónap végén a leggyakrabban előkerülő kérdés a hova megyek ma este után a hova a fenébe ment el a pénzem. Asszem a szelektív memóriám szélére fel kéne nagybetűkkel írnom azoknak a qrvadrága könyveknek a listáját, amit az elmúlt két hónapban vettem (hogy csak a nagyokat említsem: orvosi biokémia, szerves kémia, neurokémia, és a tegnapi gombakiállításon beújított gyönyörű, de valljuk be, tényleg irtó drága mikológia. hoppá, tejóég, most jut csak eszembe, az antikváriumos anatómia atlaszért is el kéne menni a postára!). Ezeket mindig kihagyom az utólagos számításból, akárcsak a ruhavásárlásokat. Na jó, de ezeket legalább fel lehet fogni megtérülő befektetésnek is. Később ezek még drágábbak lesznek, az új kiadások meg már nem túl sok újat tesznek hozzá, azokat meg úgyis nyomon kell követni. Meg hát ugye, az örök közhely, hogy a könyv érték, hátmégha szép ábrák, neaggyisten fotók vannak benne...
Most éppen nyugtatom a sóher énemet. Hogy nem volt hiba megvenni ezeket. Hogy úgyis hülyeségekre költöttem volna a pénzem. Hogy majd igenis elolvasom őket, és igenis benyalom végre a citrátkört és a nukleotidanyagcserét, meg a gombák szaporodásmenetét, mert ezeket mindigis akartam tudni, csakhát....
Mindegy, legalább kéznél lesz mindig valami, ahol meg tudom ezeket nézni, ha kellenek.

Szombat délután meló után felkerekedtem, hogy jól kultúrálódjak. Terveim közt szerepelt a Spinóza-ház megismerése, valamint a Besnyő Éva kiállítás megtekintése. Az ismerkedés megtörtént, a pincérek jó fej fiatal srácok, állva sakkoznak a kiszolgálás közti üresjáratot kitöltendő, a kiállítás elég jó, bár kicsi. Szereztem programfüzetet is, és ismételten eljutottam arra a felismerésre, hogy ez a város tényleg egy olcsó ringyó, és ott nevet a szemedbe, ahol csak tud. Nusival pont szerdán beszélgettünk arról, hogy milyenek leszünk vénlányként, amikor eszünkbe jutott, hogy meg kéne tanulnunk bridzselni. Nesze nekünk: hétfőnként bridzstanfolyam a Spinóza-házban.
Továbbisvan, mondjammég?
Mondom: nov. 3. hétfõ 20:30 Idézetek Julio Cortázar és Esterházy Péter írásaiból Charlie Parker zenéjével. Zene: Balázs Mátyás - fuvola, Bencze Gábor - bõgõ, Ormay Csaba - gitár, Próza: Varga Tamás Varga Tamás Varga Attila (óvodás nagy szerelmem) apja, szinkronszínész, színész, gyermelyi-tészta-reklámozó. :)
Na, és ez még nem minden: nov. 19. szerda 13:00 Brahms dalok és zongoradarabok. Ének - Herczenik Anna (Eszter ikertestvére), zongora - Dinyés Dániel.
Na jó, van ilyen, összekacsintottam a dobuccával, de azért mentem rendületlenül tovább a maimanóházba, ahol még pár napig tart a Szilasi Gábor kiállítás. Erzsébetváros határán túl péntektől vasárnapig dúlt a Terézvárosi búcsú, mindenfajta gagyi programot ajánlva (persze a legjobb: az állatparádé a lisztferenctéren jól elmaradt), de azt meg kell hagyni, hogy egy fotókiállításhoz kísérőzenének senki sem kívánhat jobbat egy élő spanyolgitár-duónál.

ÉBRESZTŐ! - adtam ki a parancsot magamnak, megdörgöltem a szemeimet, mintha az bármit is befolyásolna. Hát befolyásolt. Jól elcsúszott a kontaktlencsém. Ezt úgy utálom. Kotorászni az ember saját szemüregében... Ennél jobban csak más szemüregében utálok kotorászni.
Na, jóreggelt.

És jöjjön el a te évszakod - mondta szürkemaci álommanónak, persze ekkor nem volt sem ébren, sem magánál. De álommanót ez nem érdekelte, eljött.

Vászka eltűnt. Az ominózus bepisilős-verekedős nap másnapján eltűnt, és azóta se híre, se hamva, senki nem látta kisurranni, senki nem hallotta verekedni. Hiányzik a kis szaros.

Annyira jóság volt ez a tegnapi cirkuszosdi. Annak ellenére, hogy piszkosul meleg volt, és biztosan irtózatosan izzadtak szegények, és biztos emiatt esett le a picike lány, akit a tagbaszakadt másik tartott a hintán (basszus ilyet tényleg még nem láttam. ilyen figurák, meg egyáltalán, az, hogy egy nő tartson egy másikat...). Annyira vicces volt az egész, tele bájos humorral, összekacsintással, kifigurázással (az a labdás fazon mekkora arc volt, ahogy állandóan pózolt, meg a robotsrác, aki a rózsáért cserébe az arcára puszit kért az első sorban ülő nőcitől, de elrántotta a fejét, és így csók lett belőle, meg a pici lány, jaj, ő annyira, de annyira jól csinálta ezeket a rájátszásokat, aztán meg amikor a roxánra a molerúzsból elkezdtek táncolni, meg a fiúk vetkőzni, Nusival nem bírtunk nem bugyborogva kacarászni...) A két öreg figura azért már-már kicsit sok volt, túl sokszor túl sokáig szálltak rá ugyanarra a poénra, az állandóan megállás nélkül beszélő lány pedig idegesítő volt, de mondjuk az elképesztő volt, hogy milyen madárhangokat volt képes kiadni, az a vijjogás és az a prüttyögés, az nem volt semmi. Fú, és az a srác, aki a dupla lepedőn lógott, jézusom mekkora figurákat vetett be. Csak néztem, és nem tértem magamhoz, annyira durvákat pörgött lefele, és közben olyan pózokat vett fel, hát az kész, fotózni kellett volna, az tuti. (jobb volt mint a frenákos lógós srác, pedig annak milyen teste volt már, de a trükkökben ez a fiú egyértelműen verte) És aztán a madaras résznél annyira megadurva ezüstszínű tollmintás boleróban parádézott a dróton, hát igen, asszem becsalta magát a szívembe: szép is, jó is, kettes faktor :)

...Úgy érzem magam, mint egy öreg varjú, ülve egy karó tetején, nézegetve az embereket, és fejemet csóválva károgok. Mert már mind tudom, mind láttam, mind átéltem.
Vén kurva...
...Igen, péntek este van, majdnem fél 10, és itt csücsülök, mert nincs kedvem szocializálódni. Ill egyedül szeretnék lenni, és Rád gondolni, pl. mintha elmennénk egy kocsmába, iszogatnánk, és nőies filozófiáról beszélgetnénk. Kis pletykálkodással vegyitve. Aztán hazamennénk, joe ott várna, szőkén.
Az a baj azzal, h "shared" házban élek, h elvárják, h szocializálódjon az ember minden nap. Pedig 12 óra meló után nincs mit mondanom, mert teljesen üres az agyam. És ami még rosszabb, nagyon fáradt vagyok ahhoz, h egy számomra teljesen idegen labor szociális viselkedését elemezzem. De még ahhoz sincs ilyenkorra türelmem, h a sztorikat hallgassam. Általaban ez kellemes esemény a napban, főzünk, kajálunk, kis fáziseltolásokkal, és élvezem. Csak vannak azok a bizonyos napok, ugye. Amikor nem is az ember méhe menstruál, hanem az elméje vérzik.
Ez ma egy ilyen nap....

Minek ez a cirkusz?
A cirque noveau vagyis az új cirkusz műfajának egyik legizgalmasabb, világszerte ismert társulata a svéd Cirkus Cirkör: a merész és szellemes előadásairól ismert társulat két éve már Budapesten is bemutatkozott zajos sikerrel. A fiatal artisták által 1995-ben, Stockholmban alapított Cirkör megteremtette a svéd kortárs cirkusz alapjait, és – számos izgalmas, összművészeti szellemben készült előadást létrehozva – bevezette a cirkusz műfaját a svéd előadó-művészetbe.
A társulat vezetői két-, illetve hároméves, Cirkuspiloterna (cirkuszpilóták) névre keresztelt tanulmányi programot hoztak létre, melynek keretében fiatal akrobaták és artisták képezhetik tovább magukat, elmélyülve a műfaj valamennyi ágában. A program alapját a cirkuszművészet alkotja, de az más művészeti ágak (a színház, a kortárs tánc, a zene) technikáival és elméleti képzéssel is kiegészül.
A most látható, legfrissebb, tizenhárom szereplős diákprodukció, a Miss. Lyckad 2003 nyarán került színre, és fantasztikus légtornász-, zsonglőr- és akrobatamutatványok sorát foglalja magában. A lelkes, fiatal és szeretetre méltó csapat tagjai mestereik munkáihoz méltó, meghökkentő, szellemes, fergeteges jeleneteket mutatnak be.
Jaj, már alig várom, olyan kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez.

Van abban egy csöppnyi helyzetkomikum, vudielenes báj, hogy így mondjam (kedvenc szófordulatommal páváskodva), amikor egy érzéki női arcról (a nő szeme lehunyva, kócos vizes haja az arcába hullik, nyitott száján és vakítóan fehér fogain megcsillan a fény) készült irtózatosan jó feketefehér képet ajnároz az ember főnöke (rakd hozzá azt, amit most nem írok le róla).
Egyébként ez az album, Claus Wickrath albuma tényleg iszonyatosan gyönyörű. Az aktok is, pedig tényleg ritka, hogy valaki úgy fotózzon meztelen testeket, hogy meglepődve azt mondjam rájuk, hogy aztamindenit, ez mennyire kurvajókép.

Mindenki elment, egyetlen szürkemaciként kutyorgok a laborban, belerévedve az oszlopból kibuggyanó csöppek univerzumába.
Mindenki elment, igen, mert kettőkor kezdődött Gábor doktori védése, amire én is el akartam menni, de persze nem bírtam ma reggel kilencre beérni, így aztán jó későn kezdtem el az affinitás-kromatográfiát, amit félúton nem nagyon illik abbahagyni, mert hát akkor dobhatja ki az ember ugye a mintákat a ... (megfogadtam, hogy nem írok többet csúnyán, mert nagyon alpári lettem, és ez nem jó, de most momentán nem jut eszembe szebb szó annál, hogy a picsába, na baszki, leírtam, nabasszameg.) Szóval mondtam főnöknek, hogy nem tudom félbehagyni a kísérletet, mentsen ki Gábornál, amire ő széles vigyorral válaszolta, hogy az jó, az jó, sok sikert, mintha sose látott volna a laborasztal mellett valamit is csinálni, mintha két évig a kisujjamat se mozdítottam volna, de mindegy, ez most nem lényeges, nem ezt akartam elmesélni. Hanem azt, hogy mennyire jóság egy vízcsepp. Egy csepp fehérjével teli puffer (ez de szarul hangzik... pedig konkrétan tényleg gyönyörű). Néztem a cseppeket, mert 5 cseppenként kellett frakciókat gyűjtenem, és persze mindezt manuálisan (biorobot használat közben). És ahogy számoltam a szépen lassan, kényelmesen előbuggyanó, majd növekedő, aztán szépen komótosan babapiskóta formát öltő, és végül lehuppanó cseppeket, azt, ahogy a halványbíbor eppendorállvány és a gélfuttató képe mennyire gyönyörűen tükröződik, képződik le rajtuk, elvesztem a részletekben, de furcsamód a számolás ugyanúgy ment, nem volt semmi hiba (biorobot a számolóprogram mellett egy csodálkozóprogramot is le tud futtatni ezek szerint). Hmm. Ritka percek édes egyike.

Ez nem fer.
Ez nem vicces.
Sőt. Ez szemétség.
A robbanós cukrot meg az arab terroristák miatt tiltják majd be?!?!
Cigirágó és mentolos pipácska
2005. július 31-étől az Európai Unió tagállamaiban tovább szigorodik a dohánytermékek reklámjának szabályozása. A hatályba lépő; újabb korlátozások szerint tilos lesz minden dohányáru reklámozása a rádióban (a televízióban már korábban megtiltották), napilapokban, folyóiratokban, sőt az interneten is. Törvénybe ütközik majd az ilyen jellegű; ingyentermékek reklámcélból való osztogatása is.
Cigarettára, pipára hasonlító játékok, édességek sem kerülhetnek a boltokba. Így Magyarországon is megszűnik a cigirágó és a mentolos pipácska is.

Vászka szénája eléggé rosszul áll.
Nem elég, hogy tegnap megint kisurrant verekedni (pedig Olga macskái a világ legbarátságosabb macskái, Csokit is jól tűrik, pedig ő puszilgatni szokta őket), és a hátán szép lassan csordogáló vérrel jött haza, de bosszúból, vagy talán finnyáskodásból, amiért két napja nem takarította ki senki az almát (hogymongyákezetet: alomját?), a nagyszobába pipilt egy akkorát, és egy olyan büdöset, hogy anyám elszánta magát a szankcionálásra. Remélhetőleg pár napig Vászka nyugton marad, és akkor nálunk éri meg öreg napjait...

Összevissza mindenfélét álmodok mostanában (a tegnapelőtti sem volt kutya: berendeltek a kórházba, mert tüdőgyulladásom volt, és mire beértem olyan szarul lettem, hogy fel kellett fektetni egy olyan gurulós ágyra, egykettőhárom-átemelés - jó, tudom, kedd este volt vészhelyzet, de az azutánit honnan vettem, meg nem magyarázom egykönnyedén: biciklivel mentem egy ismerős lánnyal - talán Lívia - valamelyik hídon, és a bal kanyarban rövidíteni akartam, és valahogy lementem jobbra, ahol aztán már nem volt út, csak olyan bütykös csavarok, meg göröngyök, és aztán iszonyatosan nagyot kellett szenvedni, hogy visszajussunk a járdára. szép kis metafora, most látom csak át :)
Na de a ma reggeli... asszem sürgősen lépnem kell valamit az ügyben.
...le kéne már az erotikáról pöckölni az éhenhalt legyet...

Összevissza írkálok minden hülyeséget, pedig tegnap tökre másmilyen nap volt.
Sőt, a tegnap egy totálisan szokatlan, de a tegnapelőtthöz képest egy kurvajó nap volt. Már reggel nyolcra beértem, tízkor elő is hívtam a blottot (baszki, simán szerepelhetnék egy rexona-reklámban: aszittem, hogy kiver a víz, amikor a nagy rohanásban nem fóliába raktam a membránt, és a filmre ráragadva beraktam az előhívógépbe a blottot is, de nem, egy kicsi kis folt sem, ezasztán az izzadásgátló! egyébként az egyetlen felvétel, amit csináltam, tökéletes lett - ezt csinálja valaki utánam, ha tuggya), és tizenegyre meg is érkeztem a franciaintézetbe, hogy betolakodjam magam a Mandelbrot-előadásra. (aztakurvaanyjukat a hülyepicsáknak, baszki, hogy lehet két idióta bölcsészpinát berakni tolmácsnak egy matematikus előadására???? hogy lehet a dimenziót - a fraktálelmélet alapját - méretnek fordítani? hogy lehet olyan tolmácsolást produkálni, hogy a magyar társaság fele félidő előtt szitkozódva távozott, a másik fele pedig végigröhögte kínjában az egészet???).
Az előadás után szitkozódva megebédeltem (a kurvaanyjukat a kifőzdéseknek, hogy lehet a rágós dinsztelt csirkemájra kiírni, hogy sült kacsamáj? és hogy lehet ezért 540 forintot elkérni? odasemegyektöbbet), majd septiben megírtam az elmúlt másfél hét munkájának jegyzőkönyvét ámítógépen (ez ugye azért nálam ritkaság, mindent manuálisan vezetek, de ez most olyan csodaszép lett, hogy csuhaj, holnap meg is írom ugyanígy a mai melót....)
Na, asszem ez volt tegnap.
Jaj nem, kihagytam azt a röpke tizenkétezret, amit a retrockban elvásároltam (hát igen, hogyis felejthettem el, hiszen az a csuda szoknya van ma rajtam, meg az a narancssárga felső, le is csöpögtem coomassieval basszus, ügyetlenhülye)
Ugyehogy semmi köze ahhoz, amiket írtam?

Négy.
Négy szem gombát szedtünk (kettő csiperkét és kettő kicsi kis pöffeteget), meg négy vaddisznót (na jó, ebből három még csak vadmalac volt) láttunk négyen (persze ha Csokit is beleszámoljuk) szombat délután a Pilisben.

Irtózatosan édes, félelmetesen emberi, kedvesen vasárnapdélutáni film volt ez.

Jótanács, mint józombi, felvidít, megvígasztal. Akárcsak Zsófi, aki elcibál Nórihoz sörözni és grillcsirkét zabálni (telipofával, kétkézzel, csakis), amikor senkihez sincs kedvem, senki előtt nincs erőm...

Szia Évi! Még egyszer kicsit lassabban. nem értem a 2 dolog között az összefüggést. miért maradsz te itthon? és miért marad itthonra a vizitúra?
basszameg. es megegyszer basszameg.
büdöskurvaélet. ez nem vicces.
Kurvaélet. Ha tehetném jól berúgnék most veled. Szerintem tedd azt.
A kovetkezo lehetosegig meg tessek elvezni amit mi nehanyan nem tudunk (sor/unikum :)
nézd a jó oldalát, majd megint berúgunk, jó? :))
Nezunk neked szep napos helyet mashol Europaban!

Édesek vagytok, imádlak titeket.

Vajon ő nem hallja azt, hogy miket mond? Vajon ő nem látja, miket csinál? Hogy van az, hogy miután nekünk azt magyarázza, hogy mennyire érzékeny, milyen jó pszichikai érzéke van, amikor mi mesélünk, nekiáll telefonálni, újságot olvasni, aztán meg bealszik? Minek erőltetni egy barátságot? Vagy kettőt? Minek, ha nincs ideje, kedve, türelme hozzánk? Minek, ha van más elég, aki meghallgatja őt?
Nem értem.
Vagyis de. Csak iszonytató kimondani, hogy most már nem veszi az energiát ahhoz, hogy felülkerekedjen a sznobságán. Iszonytató kihallani a szavai közül, hogy csak azok a barátok, akiknek valamilyen szerepe van a jövője építésében, a bété leendő tagjai, vagy potenciális ügyfelek, megbízók, közvetítők.
Kiábrándító, hogy még csak nem is leplezi, hogy azért jött fel péntek este Verához, mert el akarta hozni az EU-s pályázatokat. Engem meg addig teleltet, amíg újra nem indul a navigátor - ki tudja, jól jöhet még egy-két információm.
Kiábrándító ez az egész.
Múlt héten bementünk Évanénihez a madácsba. Vicces volt. Előjöttek az emlékek, bejött trécselni Margónéni, az osztályfőnökünk Évanéni, MolnárVera - a kémiatanárnő, a mi időnkben még kezdő tanárként avanzsáló igazgató, Kacsa, a testvérosztályunkból, akiből magyarszakos tanárnő lett (ő csinálja most a tháliát, baszki). Ja, vicces volt. Ahhoz képest még durvább ez az egész.

És most akkor megyek, megeszem a szombati töltött káposztát, meg a tegnap sütött kakaós kuglófot.
Merthogy a legjobb recept, bármi is legyen: vegyél egy jó nagy csokis/kakaós sütit, és egyél belőle annyit, amíg többet már mozdulni sem bírsz.

Biorobot
Tompa üzemmód beindításához előkészül.
Asszociációs, spekulatív és integratív funkciók kikapcsol.
Emlékezés leállít.
Vegetáció bekapcsol.
Automatikus vezérlés indít.
... és te hogy vagy?

Micike, a világ legcsudaaranyosabb tacskója meghalt. Kimászott a kerítésen és elütötték.

Sikerélmény. Kicsi ugyan, de hasznos.
Az drága kis bacik jól dolgoztak, csináltak nekem sok sok fehérjét, csak kár, hogy elkezdték jódolgukban zabálgatni (na jó, valljuk be, ők sem tökéletesek). Az már nem az ő hibájuk (hehe, és nemis az enyém), hogy a taxolkötéses fityfene ma nem sikerült, vagy legalábbis is fluoriméteres eredmények abszolut nem használhatók semmire.
Vége a hétnek.
Csak most realizálódik.
Fárasztó volt.
Fárasztó volt sokáig bennmaradni, sokáig biorobotolni.
Fárasztó volt alkalmazkodni, tolerálni.
Fárasztó volt expasi újra látni, másik kezén is egy ilyen szörnyedvénnyel.
Fárasztó volt a tegnapi labormegbeszélés.
De a legfárasztóbb az egész hétben az volt, hogy Zsófiék a rosszidőre hivatkozva lemondták a hétvégét, pedig 20 fok lesz és ragyogó nap, nem is beszélve a gombácskákról, akiktől majd csak úgy hemzseg majd az erdő...
És nem megyek a titanikra, mert nem vettem jegyet, mert fáradt voltam, mert későn végeztem egész héten, meg mert vártam a wice levelét, meg azt, hogy a zsófi visszaadja a programfüzetet, meg egyáltalán, hogy valaki megfogja a kezem, és aszongya: gyere, elmegyünk moziba...

Annyira bosszantó ez az állandó éhség dolog. Szerintem ez a függőségnek az egyik legelterjedtebb formája. Nem kéne, csak mondjuk naponta kétszer ennünk, az is bőven fedezné az energiaszükségleteinket. Az, hogy négyóránként belegebedek az éhségbe, az már egy kicsit túlzás. Igen, megint legszívesebben kétrét görnyednék, annyira üres a gyomrom, pedig ma is meleget és eleget ettem ebédre. Ma éppenséggel az A épület alagsorában levő bétékás menzát próbáltam ki: 330-ért adtak fás karfiolból főtt krémlevest, meg lehetett választani a milánói meg a lecsós szelet tarhonyával között. (Hát perszehogy a tarhonyát, meg egyébként is, tegnap ettem milánóit a minimajában, pont amikor ömlött az eső - egyébként sokat romlott a minimaja, egyáltalán nem olyan jó, mint régen volt, és az árai is elég szemtelenek.)
Kakaót akarok, jó meleg habos tejből, és hozzá meleg, foszlós kalácsot. Vajjal. Hijjj. Mazsola nélkül.

Láttam már a Csigát is. Petykával beültünk tegnap sörözni. Vicces volt, jópofa. Többet nem mesélek. Nem mintha kellene, csak nem merek, nem. Legyen elég ennyi emlékeztetőnek.

Amontobin egy perverzállat. Hogy lehet már így röhögni, hogy lehet már így büntetni???

Vászka kopaszodni kezdett. Na nem azért, amiért a felnőtt férfiak szoktak, vagyis de, pontosan azért. Sok volt benne a tesztoszteron: verekedett a kis hülye, és valamelyik uccai orizatriznyák belémélyesztette jól a karmait, amik olyanok lehettek, mint a csöves keze, tele a körmealja mindennel, amit csak el mersz képzelni. Szóval Vászka hátán a seb elfertőződött, és mint egy jólnevelt elfertőzőben levő sebhez illik, viszketett, és persze mit tesz ilyenkor egy épkézláb macska: vakarja, ahogy csak bírja. Több se kellett nekünk, betuszkoltuk szerencsétlen macsot a kosárba, hiába tiltakozott, önkényuralmi módszerekkel léptünk fel ellene, és elvittük a dokinénihez, aki jól bedugott a seggébe egy digitális hőmérőt (figyelj cica, technika!), és jól megállapította, hogy Vászka lázas. Kapott két szurit, meg egy csodakenőcsöt, és aztán megint eljött az a pillanat, amit mindannyian elkerültünk volna, de már nem lehetett: vissza a kosárba.
Minden jó, ha szép a vége, Vászka épségben hazajutott a zuhogó esőben és mennydörgésben, és amikor otthon leraktuk a kosarat, jól bepisilt, összepisilve Csoki kosarát is (apám nemtom miért pont oda rakta be a macskát kosarastul), és kiszabadulásakor meg jól összekente apám ehtegyapjú nadrágját jó kis heréletlenszagú kandúrpisivel.
Fuss el véle.

Képzeld Évi, szombaton előadást tartok Hőgyészen, a gróf Apponyi kastélyban, Sármay Gabriella, Faragó Anna :) és Friedrich Péter társaságában. Tegnapelőtt este derült ki. Szerintem ha ezt túlélem légyszi ünnepeljük meg ezt a lányokkal, menjünk moziba vagy nézzük meg a Zsolnay kiállítást.
n,
zoknicikiző geci állat :(((

Ps.: Ezentúl mindenki, aki velem találkozik, nagyon vigyázzon milyen zoknit vesz fel, ha nem akar velem összeveszni. szigorúan.

Komolyan, néha elbizonytalanodom. Néha komolyan nem tudom eldönteni, hogy melyik jobb döntés. Inkább semmit nem észrevenni, meghallani, megkérdezni, vagy vállalni a tutit, az őszintét, ami persze mindig rándít egyet a poshadt állóvízen. Nesze nekem barátok, nesze nekem az ő kiakadásuk:

Így huszonhat évesen eljutottam odáig, hogy egy normális pasit sem ismerek. Egyet sem.

Szerintem sosem leszek kepes normalis parkapcsolatot kialakitani: fogalmam sincs hol a hatar a masik szemelyisegenek elfogadasaban. Neha tul sokat, maskor meg semmit sem toleralok. Nem tudom, hogy kell, mikor, meddig.

cseppatengerben
Bazmeg. Az, hogy őrültek rohangálnak a városban szabadlábon, még csak hagyján. De ezek itt vannak, vazze, itt is, a puskinutcában is. Ez az idióta nímand az intézetből, nekiáll szóviccelni (kulcszár elmélet, mi???? menjapicsába), aki azt mondja magáról, hogy péhádé, és hogy én csak akkor vagyok péhádéhallgató, ha egy péhádét hallgatok, ezért aztán belémfolytja a szót, egymás után kétszer kiköveteli a bemutatkozást, kézfogást, aztán nem akarja elengedni a kezem, molesztál, a kurvaannyát.
Egy feletted álló munkatársat, akivel nem vagy semmilyen kapcsolatban, kivéve, hogy egy idióta, és ebből kifolyólag ad hoc rádszáll, hogy a picsában lehet elküldeni bárhova is????

Annyira jellemző, annyira tipikus. Beállítanak ide a péhádészobába, a két köpenyes ember, és azt mondják, kérjek a ritterből fluoreszcensen jelölt anti-patkány másodlagost. De most, ha lehetne, sürgősen. Miért, kérdezem, mikorra kellene? Hááát, a sejtek még úgy kábé két órán át bírják.
Aha. Értem. Hát persze. Nem.
Lúzerbanda.

És igen!
Jaj, de finom, hú, de finom!
Mindjárt megyek vissza faxolni (a nagy Pratt fog nekem segíteni, na jó, csak a protokollt egészíti ki, ha jó fej, de akkor is, csak éppen a kódot felejtettem el, amivel lehet külföldre is...), meg aztán be kell fejeznem a blottot, és a szünetekben meg az előadásomat kéne valahogy előteremteni a félig semmiből, meg majd vásárolni is valami finomat a megbeszélésre, de most annyira jó, hogy reggel jól döntöttem, hogy a leshommes-t hoztam el hallgatni. Nagyon.

min három klón kellene belölem. tudnál engem baciban expresszálni????
express yourself, avagy segits magadon, istenis...ezt eszi

Most komolyan. Aki ismer, tudja, nem vagyok egy rendmániás állat. Nézze meg bárki a szobámat.
De ami itt benn megy, az egyszerűen gusztustalan. Így nem nézhet ki egy laborasztal, így nem lehet otthagyni egy péhámérőt, egy ilyen laborasztalon nem lehet nyitva hagyni a sterilhegyes dobozt, elvileg csak fülke alatt lehetne parafolmaldehidezni (gondolkodjatok már, basszus, a nyálkahártyát is ugyanúgy fixálja, mint a sejteket meg a metszeteket). Unom már, hogy csak akkor van desztviz, ha bekapcsolom a desztillálót, mindenki mindenhol szanaszét hagyja a használt eszközöket, azt meg pláne, hogy Sredi összegyűjti a kis fiókocskájába az összes tollat meg markert.
ELÉG
Besokalltam.
Már megint takarítom a labort.
Tudom, hogy teljesen felesleges, hogy holnapra megint minden szanaszét lesz, de el akarom mulasztani ezt a hányingert.

Hogy megy ez? Mitől van az, hogy valamikor észre sem veszik, hogy bemegyek egy boltba, hát még az ismerősök sem ismernek fel, aztán egyszercsak minden fickó szeme ragyog, amikor rám néz, és egymás után két este vagy hárman kattannak rám levakarhatatlanul. Persze sosem azok, akik pályásak lennének, de ezt most hagyjuk.
Mitől látnak hirtelen némbervannak?
Én nem változtam, most komolyan, ezalatt a pár nap alatt....

Ja, és mitől van olyan irtózatosan sok őrült a kultiban?

Igazából rejtett mazohista vagyok. Jó, ez nem újdonság, sőt, az is lehet, hogy nem is rejtett.
Az, hogy végülis igent mondtam a közös munkára (édeshármasan Csabival meg Sredivel), az teljesen kimeríti a meggondolatlan őrültség kategóriáját.
Na, ne, most komolyan, ne legyek már ennyire pesszimista, hátha ebből most lesz valami (a konfrontáción, a sértődéseken, és az egymásramutogatáson kívül). Ha más nem, legalább megint lelkesen tízórázok itt a város szívében, közel mindenhez, nyakig a melóban, újra nekiugorva azoknak a fránya baciknak, azoknak a fránya élesztőfehérjéknek.
Egyébként rájöttem, hogy akkor kezdtem megbomlani, amikor ezek a dögök állandóan lebomlottak, még 10 fokon is (pedig ott aztán még bacinak nőnie sem illik, nem pedig emésztgetni itt agybafőbe)...

Internetes asztrológia.

Nincs jobb dolgom??? Nincs. Hazamenni már nincs idő, mert fél hétkor találkozom Verával, megyünk moziba (Rengeteg a Művészben), aztán meg spuri a Sherlockba, ahol a Borossal kell sürgősen és nagyon sörözni, persze kollektívan.

Na de addíg lássuk, mi fán termek! (a vastagokat irtó viccesnek találtam)
Berkenyefa vagyok
Höhö
A Berkenyefa pedig:
A tettek embere. Törékenynek látszik, pedig erős, kitartó, tántoríthatatlanul állja az élet viharait. Mindig vezető szerepet akar játszani. Érti is a módját annak, hogy a vezetést magához ragadja. Könnyedén az ujja köré csavarja az embereket. Nyugtalan, élénk és szinte mindig kész meglepetésekkel szolgálni. Nyitott a világ felé. Mindig kész befogadni, sőt keresi is az újdonságot mindenben. Ezzel a szerelemben is így van. Szereti a függetlenséget, a folytonos változást. Ennek a nyugtalan kutató természetnek nem szabad féltékeny társat választania. A szerelemben féktelen, heves, szenvedélyes, sőt érzelmes is. Mivel állandó keresésben van, nem talál beteljesülést a szerelemben. Folyton arra gondol, vannak még olyan partnerek, akik újat, olyat tudnak, amit ő még nem ismer.

Aztán találtam ilyet is, hogy aszcendens-izé.
Míg indíttatásaink, szándékaink, "belső személyiségünk" Nap-jegyünkben fejeződik ki, addig a felkelő jegy - avagy az aszcendens - azt mutatja meg, milyenek vagyunk a külvilág számára, milyen a "külső személyiségünk".
Az enyimé ugye a Bika.
Aszongyahogy
Megjelenés:
A Bika aszcendens közepes testalkatot ad, erős, köpcös, széles homlokkal, telt arccal, kiváló vagy sötét vagy kék szemekkel, rövid nyakkal. Ajka vastag, az orr és a száj általában nagy és széles, sötét arcszín, sötét vagy fekete haj jellemzi. Testalkata masszív, szilárd. Nyaka rövid és vastag. Tekintete barátságos, kedves, derűs - békés természet. Gömbölyded, húsos, lágy, telt formák jellemzik, álla párnás, gömbölyű. Tokásodásra hajlamos. Ha mosolyog vagy nevet, kicsi kerek gödröcskék jelennek meg a szája szögleténél: jellegzetes "vénusz-gödrök".
Viselkedése, érzékeny pontjai:
A Bika aszcendensűek kedvesek, szórakoztatók, derűt és otthonosságot árasztanak. Szeretnek sokat és jókat enni (és keveset mozogni - alapvetően lusták!), ezért hajlamosak az elhízásra. Érzékeny testrészük a nyak. Testbeszédük mindaddig könnyed, amíg jól érzik magukat, ha azonban kellemetlenség éri őket, megmakacsolják magukat, és "befeszítenek". Mivel a Bika irányítja a torok környékét, sokszor küszködhetnek torokfájással - különösen a pénzügyi aggodalmak okozhatnak stresszt a test ezen részén.

Háhá, találtam ilyet is.
Születési dátuma szerinti csillagjegyével, azaz a napjegyével szinte mindenki tisztában van, a lélek legbelső világát azonban elsősorban nem a Nap, hanem a Hold befolyásolja. Holdjegyed kiszámításával megfejtheted, melyik asztrológiai jegy uralja valódi érzelmeidet.
Hold a Skorpióban - ez vagyok én.
Erős és elragadó. Misztikus kisugárzása távol tartja a riválisait, lenyűgözi barátait és szerelmi partnereit.
• Hogyan érez? Az Ön érzései a legmisztikusabbak és a legintenzívebbek. Szeretne belelátni a többiek lelkébe, de ritkán adja ki magát. Érzelmileg túlfűtött kapcsolatai tiszta érzésekre épülnek.
• Hogyan cselekszik? Mivel fél, hogy mások megszerezhetik a hatalmat ön felett, reakciói önfejű, makacs emberre utalnak. Állandó szexuális és érzelmi visszajelzéseket igényel. Az idegenekkel szemben gyanakvó.
• Mire van szüksége? Elsöprően intenzív és érzelmektől vezérelt szexuális kapcsolatra. Ha erre épp nincs módja, akkor is ki kell fejeznie Hold-oldalát valamilyen szenvedélyben.

Nem hittem volna, de ennyire jól előhozhatók az emlékképekhez társított hangulatok. És annyira jó, hogy a vízitúrás nyugalom le tud nyugtatni, ha csak meghallom a kvantik aprikotmorningját.
Annyira jó.

Az úgy kezdődött, hogy Oryza Triznyák és Mirr Murr nagy ívben leszarta a rézfúvósokat.
Aztán a magyar hangokkal folytatott pár perces sörözés (mókus-lajhár, el ne felejtsd) után mirrmurr-ral bolgárgyörgyöset játszottunk a rádayutcában. Mikor hazafele indultunk (persze a pékség felé, há nem, ha na, há ugye), meghallottuk A HANGOKAT.
- Ha Izil van, vagy Szupermen, bemegyünk egy sörre.
És igen, Szupermen jelen, valóra váltva az elmúlt másfél év szlogenjét.
Tegnap buli volt a csacsacsában. De mekkora :)

Szösszenetek:
Nincs nagy bajom, csak ingadozik a hormonháztartásom és olyankor mindig szomorú dolgokon gondolkodom, meg síratom az elpusztult petéimet.
évi kedves, szívva tévézel? :) sajnáld a vezért, szánd a kánt.
Éppen a 2000-es Bravo hits 30-at hallgatom és olyan érzésem támadt, hogy el kellene menni igazi dizsibe. Nincs kedvetek?
lesen ülök, itt 1 varjúkolónia (24db), úgy ricsajoznak, játszanak, bazi jól néznek ki.

Mért baszom el az időmet mindig valami hülyeséggel????

Vannak olyan pillanatok, amikor számítasz a rosszra, előre érzed, hogy baj lesz. Vagy azért, mert elővigyázatlan voltál, vagy mert egyszerűen megérezed, valami történni fog.
Hát ez nem olyan volt.
Teljesen váratlanul ért, amikor rutinosan odapillantottam a szokott helyére, és komolyan kivert a nyirkos hideg veríték, amikor megláttam a macskapisifoltos hült helyet és az elvágott láncot.
ELVITTÉK GÖRLSVINNT
A saját kapucsengős házunkból, fényes nappal, az idióta vén banyák pedig otthon trónoltak, és semmit sem láttak vagy csináltak.
Basszákmeg ők is.

The Trouble With Being Myself
hülyehülyehülye
kellett ez?
annyira sokkal egyszerűbb megkérni Őt, hogy szkenneljen be nekem egy bélyeget, mint nekem magamnak beszkennelni egy lemezborítót?
Igen, egyszerűbb. De... de aszittem, hogy csak elküldi, aztán csókolom, vagy még annyi sem.
de nem ilyen egyszerű, merthogy : oke. beszkennelem. jon a napokban. valamikor latogass meg nyugodtan minket. meg még: akarod latni a belyeggyujtemenyem? :]
hülyehülyehülye
most majd ehet a fene, hogy micsináljak
hogy menjek vagy ne menjek