prezentáció

a mostani hollandtanfolyamon mindenkinek kell tartania egy kábé tízperces előadást, bármilyen témában. kedden rajtam volt a sor. előttem Ana arról tartott kiselőadást, hogy miért lett bálna-és delfinkutató (Galapagoszon, basszus), és aztán miért hagyta abba, aztán Saradju mesélt az itteni hármashatárról, és aztán jöttem én, és az emberi agy erejéről beszéltem. múlt héten beszabadultam az angol könyvesboltba, és vettem egy irtó izgis könyvet a memóriáról, és az megihletett. még nem olvastam ki, de amit addig elolvastam, beraktam az előadásba, meg hozzáraktam egy kis meditációt meg jógik-sztorikat, meg placebós kutatásokat. Sosó rávett, hogy tegyek bele egy kis interakciót is, úgyhogy egy rövid felvezetés után teszteltem a többiek emlékezőtehetségét. eléggé sokszor kellett a papíromba nézni, de asszem tetszett mindenkinek a téma, csak úgy záporoztak utána a kérdések.

ervin

nem is meséltem, hogy vasárnap, amikor aradipeti éppen nálunk volt, itt jártak sesék: ervin meg az új barátnője. Wassenarban szálltak meg, voltak Utrechtben meg Brüsszel környékén, aztán Amszterdamban is, és vasárnap este beugrottak Leidenbe, hogy együtt vacsizzunk. elsétáltunk az Einsteinig, ahol éppen thai kajákat adtak, ami igazán szokatlan volt és meglepő, ugyanis az Einsteint eddig úgy ismertem, mint egy (helyi viszonylatban) olcsó diákkocsmát, ahol viszonylag vacak a kaja, de most istenit ettem ott. egész este próbáltam menekülni attól a benyomástól, hogy ses a nagybátyámmá öregedett (mert ez nem volt egy pozitív élmény), és próbáltunk dumálni mindenféléről. az új barátnő valszeg nagyon fáradt volt, és ezért nem nagyon dumált, legalábbis próbáltam magamnak ezt bemagyarázni, de aztán a pályaudvar felé menet elejtett egy megjegyzést, amitől kibújt a szög a zsákból: zozó filmjéről annyit bírt mondani, hogy csupa gusztustalan állatról szól.
és akkor nagyon megsajnáltam ervint, hogy egy olyan lányt szeret, aki nem szereti a csípős kajákat, hogy a holland nyári kánikulában (a nappali 28 fok után este rajtam csak egy kardigán volt) steppelt téli dzsekiben vacog, hogy harminc éves koráig még nem járt Amszterdamban, és a békákat meg a balinokat gusztustalannak  tartja.

titok

tegnap voltunk a 20. heti ultrahangon (most így a 21. héten), és a kiskölökkel minden oké. ez eddig a második, és egyben az utolsó ultrahang, amit a biztosító fizet, kivéve ha valami gáz van, akkor persze csinálnak még.
lemérték a fejkörfogatát, a haskörfogatát, megvan mind a négy szívürege, az agykamrái szépek, a kisagya is megfelelő méretű, mindkét ajka rendben, az arca is- sokat néztük a fejét, mert törökülésben ült a méhszájamon, akkorára összekuporogva, amekkorára csak lehet. ez persze azt jelenti, hogy a nőci úgy nyomta belém az ultrahang-fejet, hogy valamit lásson odalenn, pl. hogy lemérje a combcsontot, hogy majdnem beszakadt a hasam, és persze azt is jelenti, hogy a medencecsontom jól eltakarta a gyermek alsó részeit, így csak a szüléskor tudjuk meg, hogy mi van a kölök lába között. vagy leperkálunk egy százast az orvosi indikáció nélküli ultrahangért, ami egy kétes sikerű bébi-nemiszerv-kukkolásért igencsak sok pénz.

kempingezős hétvége

mikor múltkor a Rotterdamtól délnyugatra levő Vorrnse duinen-nél jártunk, elhatároztuk, hogy egy hétvégét májusban ott töltünk, méghozzá a waterbos kempingben, merthogy szuper helyen van: tíz percnyi sétára van a tengerpart, de a kemping az erdő közepén van, egy kacsaúsztató mellett, szóval lehet túrázni is, és mivel ez egy vizes erdő, van vízimadár dögivel. foglaltam is nagy lelkesen egy huurcaravant, és most pénteken bölcsi meg hollandóra után felkerekedtünk, és leautóztunk Rockanjébe.
persze amekkora mázlink van, most jött be egy hidegfront, és kemény 14 meg 13 fokok voltak hétvégén, a szél keményen fújt, de szélárnyékban majd megsültünk, mert a nap azért sütött ezerrel. szerencsénkre csak este nyolc körül kezdett esni szombaton meg vasárnap is, amikor már egyébként is olyan hideg volt kinn, hogy a kis kerti asztalnál már nem lehetett kinn ülni. (ha bazi meleg lett volna, mint eddig, akkor szuper lett volna egy sátorhely is, de így én is piszkosul örültem azért annak a lakókocsinak.)
nagyon szuper egy hely volt, a kerekeken és téglákon álló kis faházikók közötti füves placcon három üregi nyúl lakott, akik a nagyközönséget (amúgy nem volt sok ember, vagy nem tűnt fel) azzal szórakoztatták, hogy nagyokat ugráltak és a házak között futkároztak.
szombaton lementünk a strandra, és egy beach club privát strandágyain heverésztünk a szélárnyékban (a rossz időre való tekintettel ingyen), miközben Hanni levezette homokozás-igényét. Sosó sárkányozott egyet, majd elhatározta, hogy egyszer csakazértis kipróbálja a kitesorf-öt.

vasárnap 10-re bejelentkeztünk egy természetjáró-túrára, ami a kanalasgémekről szólt. egy természetvédelmi őr vezetett minket körbe a Qauckjeswater nevű tó körül, mesélt sok érdekeset, néztünk kanalasgémeket (jó messziről), néztünk vad orchideákat, meg néha az erdőben meg-megálltunk, és az éppen hallott madárcsicsergést beazonosítottuk egy-egy madárhoz. szuper volt, bár egy csöppet vontatott volt a csoport miatt, így aztán amikor Hanni bemondta az unalmast, előrementek Sosóval.

Hanna messiása

Aradipetit Sosó a kibucból ismeri, ahol mangót szüreteltek a sivatagban, aztán ő elment több évre óceánjáró hajóra fotósnak, és körbeutazta a világot, szinte alig van olyan város, ahonnan ne lenne hűtőmágnese. amikor abból elege lett, hazaköltözött, és az újpesti lakótelepi lakásának nagyszobáját berendezte fotóstúdiónak és gyerek- meg családfotózást vállalt. volt valami szívesség, amire egyszer megkérte Sosót, és cserébe lefotózott minket, amikor még Hannával voltam terhes. aztán megint, amikor Hanna másfél éves volt, aztán most áprilisban megint. mivel ebből él, nagyon lelkes a gyerekekkel, tud velük beszélni, meg meghallgatja őket, sőt, lelkesedik egy csomó dologért, amiért a gyerekek hálásak, mosolyognak a képeken és mindenféle fura dolgot csinálnak, hogy vicces képek kerekedjenek.
nemrég kinézett magának egy új fényképezőgépet, amit Rotterdamban történetesen 75.000 forinttal olcsóbban adtak, mint Pesten, így aztán megkérte Sosót, hogy vegye azt meg neki. Sosó erre kihívta hozzánk egy hosszú hétvégére, hogy vegye meg magának, próbálja ki stb. Peti meg is vette a repjegyeket, de aztán jött a japán földrengés és szökőár meg az atomrettegés, és Peti berezelt, hogy a japánban gyártott masinájának felmegy az ára, vagy éppenséggel kifogy a raktárból, így aztán mégiscask Sosó vette meg neki, és aztán áprilisban el is vittük neki. de persze ettől még a repjegy meg a hétvége nem lett stornó, úgyhogy most itt van nálunk vendégségben. Hanni már nagyon várta őt, mert valami ötlettől vezérelve az utóbbi két hétben előjött nyalóka-igényét Sosó úgy próbálta levezetni, hogy azt mondta, majd Aradipeti hoz neki nyalókát. szóval már napok óta úgy várta, mint a messiást. ráadásul még Hanni véletlenül Pesten hagyott kisjátékos-kincses hátizsákját is ő hozta el utánunk, szóval most ott tartunk, hogy a messiás megérkezett, és Hanni nem csalódott benne. még. merthogy tegnap jött. Sosó tegnap délutánra kibérelt egy elektromos motorcsónakot, hogy a vízről nézzük meg Leident - amióta evezni jár, ismeri az összes csatornát, mint a tenyerét. a hajókázás két órájából Hanni másfelet abszolvált mindenfajta nyűg nélkül (amíg a nyalóka kitartott :), sőt tök jól elvolt. szerencsére amikor már a mentőmellényt le akarta magáról applikálni, éppen a környéken jártunk, úgyhogy mi ketten kiszálltunk, a fiúk meg visszavitték a hajót.
ma Antwerpenbe mentek, holnap meg holnapután megyünk Keukenhofba virágokat fotózni, meg a dűnékhez, meg majd ők kettesben Rotterdamba kikötőt nézni.