na!

ezt is megértük, beleférek a régi őszi-téli szoknyáimba, még abba is, amit kinn Marseille-ben vettem, és amit már akkor is csak felülről tudtam csak felvenni.
aztán meg tegnap megjött a Feri javítása, és olyan nagyon hatalmas átírási opciót csak a bevezető két alfejezetéhez írt (összesen 13 van, szóval egész jó arány, a harmicöt oldalból hármat átírni), a legtöbb javítás annyi, hogy a mondat utáni pont elé biggyesszem a hivatkozást, vagy az ábraaláírás nem olyan fonttal legyen szedve. na persze az eredményeket le kell egy csöppet redukálnom, a diszkusszió meg persze túl rövid, de majd részletesen hétfőn beszélünk. remélem akkor nem fogja azt mondani, hogy éva, ez így nagyon gáz. nem, nem fogja. tudom.
na megyek, mert kivételesen fél kettő helyett már most felkelt a kiscsaj. kap hamit (főtt édesburgonya csibehusival), aztán bemegyünk a városba, veszünk abból a irtózatosan fincsi málnás tortácskából, meg összeszedem Marco tollát, akár befejezték a gravírozást, akár nem, és irány Marcoék háza Burbachban. remélem odatalálok (Sosó elvitte mindkét navigációs szart)

tömbösítve, megintcsak

- Hannicsek irtó édes egy bogár, imádnivaló, alig nyűgösködik mostanában, szinte mindig vihog, huncutkodik, sokszor magát mulattatja (röhög, mert valószínűleg csikis, hogy a nagylábujját szopogatja, röhög, mert tetszik neki, ahogy kipancsolja a vizet a kádból, röhög, mert várja, hogy mindjárt utánamegyek, és megdögönyözöm...)sikítozva örül, ha meglát egy embert, pláne ha egy gyereket vagy egy kutyát séta alatt, a hintázó gyerekektől meg egyenesen transzba esik, de ezt már lehet, hogy mondtam. na, egyszóval imádnivaló egy kismanó, az a napi pár perc nyűg és fátradtság semmi ahhoz képest, mennyire jó fej átlagban.
- mivel Markus még mindig csak újraértékeli az eredményeket, amik a cikkbe bekerülnek, és amiket a doktorimba bele kellene írni, nekiálltam egyesével kiértékelni őket. ez többtízezer fotó manuális kielemzését jelenti. a felénél már túl vagyok, de hiába tértem át a balkezes egerezésre boross javaslatára, tegnap már vettem egy patikai tizenhétajrós ínhüvelygyulladásra való kéz és csuklószorítót alumínium sínnel, hogy tovább tudjak dolgozni, és ne kelljen folyamatosan feltekerni meg letekerni a fáslit egy szimpla pisiléshez.
- tegnap ezen kívül vettem Marcónek egy irtó szuper könyvet, ami házi kísérleteket tartalmaz, dobtam is magamban egy hátast, hogy ilyen könyvet kapni angolul a boltban. aztán még gondoltam egy nagyot, és vettem neki egy parkertollat, és rágravíroztatom a nevét, persze a Dr szócskával együtt. Hamár egyszer szummakumlaudét kapott, és hát mégiscsak ő az, akinek a családjával is tartjuk a kapcsolatot. Remélhetőleg péntekre elkészül, de ha nem, az sem baj, akkor hétvégén Sosóval együtt megyünk ki hozzájuk átadni ezeket.
- amúgy Sosó ezen a héten Toledóban van, Madrid mellett valami TéCé-továbbképzésen és tímbildingen, és szegénykém ma zuhogó esőben megy majd be a főnökével Madridba várostnézni. Persze ebből valószínűleg Prado lesz, de ő ettől nem volt feldobva, hiába mondtam, hogy kábé Louvre-kaliberű a cucc, ő ott már volt, minek neki Prado, mondta.
- dtt folyamatosan cseszeget, hogy még nem érkezett meg a csomag, benne a terhesnadrággal, és ő fázik. asszem fogom magam, és küldetek neki pénzt, hogy vegyen egyet, mert kiborít ezzel számonkérősdivel. semmi közöm a kiba...tt magyar postához, bár az nonszenst, hogy egy hónap alatt sem tudnak kivinni egy könyvet meg egy gatyát Franciaországba.
- egyébként a német posta sem a régi, bár a magyarhoz nem fogható, de Hollandiából egy levél egy hét alatt jön meg, és hasonlóan még nem érkezett meg Feri által kijavított doktorim sem Angliából, amit múlt héten adott fel.
- amúgy meg teli a batyum Ferivel meg a kísérletekkel, amiket ránk tukmált, szerencsére Marco holnap be tud menni, hogy megmutassa Nadine-nak, hogyan kell CFP-negatív embriókat kiválogatni, meg hogy rábólintson, hogy igen, ezek az embriók harmincórás stádiumban vannak, mehet a szkrín. nonszensz amúgy, hogy egy aszsiztens, aki lehúzott tíz évet egy halas laborban, ne tudjon már fluoreszcens mikroszkóp alatt kiválogatni CFP-pozitív és negatív halakat egy petricsészéből, meg egy minta alapján ellenőrizni a halakat, hogy megfelelő stádiumban vannak-e. nonszensz a csaj, eszemmegáll tőle. milyen aszisztens az ilyen??? amúgy is berágtam rá, mert írtam neki privát levelet arról, hogy a héten nem igazán tudok bemenni, mert nincs babysitterünk, és Sosó meg Madrid ugye, amit aztán felháborodottan forwardolt mindenkinek, anélkül, hogy megkérdezett volna.
- egyébként elkezdtem a kezembe venni az ügyintézést, mert Marcora aztán várhatok, hetekig nem jelentkezik, hogy megbeszéljük, hogy mit is kell a doktorihoz intézni, szóval tegnap bementem Hannával a városházára erkölcsi bizonyítványt kérni - tizennégy napon belül kiküldik; írtam a doktori titkárságra a kék lapom kapcsán - persze ők nem válaszoltak, úgyhogy asszem jövő kedden megyek Heidelbergbe; apám meg intézi az érettségi bizonyítványomat. na az is egy szép sztori. kigondoltuk Sosóval, hogy apu menjen be a Madáchba, és kérjen egy másolatot az érettségimről, és hát ott van angoltanár, adják ki angolul, mert hát ha ők ott lepecsételik azt, csak hivatalos a fordítás. hát nem. kiadták ugyan a bizonyítvány másolatát, azt az Oktatási Minisztériumnak hitelesítenie kellett, és apám beadta hivatalos szakfordításra, mert ott hitelesítik is rögtön. ebből csak a fordítás két hét :)

na itt a postás, most dobálja be a leveleket, megyek megnézem, jött-e valami.

kuksol

Hannicsek mostanában irtóra nézelődik, minden hihetetlenül érdekes, az emberek, a sétáló, futkározó kutyák, a madarak, a csimpánz az állatkertben, a hintázó gyerekektől pedig egyenesen transzba esik, sikongat és olyan gyorsan jár a lába, hogy az ütemét meg sem tudnám már mondani :)
így hát mostanában a babakocsi szigorúan függőlegesbe van állítva, Hannicsek meg húzza magát még így is előre, nehogy kimaradjon valamiből, és így megyünk a játszótérre. ott elnézegeti a többi kölköt, miközben ücsörög a homokozóban, kezéből pereg a homok, csak pereg, pereg :) ha már félek, hogy túl hideg lehet ott a homokban ülni, elviszem hintázni (az ölemben ücsörögve hintázunk), vagy csúszdázni. múltkor odajött hozzánk az orosz kétéves kislány, Viki, akivel még akkor ismerkedtünk össze, amikor anyám itt volt, és összevissza ölelgette, simogatta Hannát, aki persze kiborulva bőgött ettől, erre Viki jobban simogatta, próbálta vigasztalni. kábé tíz perc kellett hozzá, meg egy csúszdázás, hogy megszokja az őt maceráló kislányt :) na, szóval úgy néz ki, hogy januárban már csak nem lesz akkora trauma a holland bölcsi, bár ezt azért lekopogom még...
amúgy tegnap voltunk megint állatkertben, és Hanna persze mindent és mindenkit alaposan megnézett, így persze a délutáni alvás elmaradt, és hatra úgy elfáradt, hogy este kilencig aludt - kihagytuk a fürdést meg minden egyebet, csak peluscsere és hálózsák-feladás volt, és aludt is vissza. ma reggel cserébe fél ötkor már kukorékolni akart, de szerencsére sikerült fél hétig visszaaltatni. akkor viszont életében először négykézláb hintázott előre-hátra, hálózsákban, a nagyágyban :)

álmodó könyvek városa

kiolvastam, sokszáz oldal, az eleje nagyon lassan indul, tandori nyögvenyelős nyelvélvezkedése iszonytató méreteket ölt, de aztán a sztori belelendül, és hát akkor már tényleg nehéz letenni.

moziest

jaj, már nagyon vártam, hogy bejöjjön a schauburgba angolul, a batman és a wall-e után, végre valami nézhető film. próbáltam hívni Simonét, de ő valamit félreértett, vagy félre akart érteni, aztán szóltam Vivnek, aki írt nagy köremailt, hogy akkor szerda este mozizzunk, de ebből az lett, hogy jött arawind, az indiai srác, akit alig ismerek, meg két vadidegen emberke, se Viv, se Sylwia. Sebaj, a film megérte...

nyáridő

szabó jánossal beszélgetni mindig jó élmény volt, jó volt lemenni a sarki videós fiúkhoz, mert (azonkívül, hogy mindig jópasik dolgoztak ott, és hogy egyszer, mikor le voltam égve, visszaadták a fogalalópénzt, amit nem igazán lehetne, de akkor már több éve törzsvevők voltunk) ha benn volt főnökúr, és nem volt nagy tömeg, mindig volt öt-tíz perce, amit jól eldumáltunk. kibeszéltük a filmeket, ajánlott újakat, néha meg mesélt magáról. ő mondta, hogy ellától és luitól a legeslegjobb dolog, ami valaha is született, az a porgy és bess, ha van rá lehetőségem, szerezzem meg.
kábé két hónapja voltam benn a városban, és bementem a zeneboltba, ahol a zongorától kezdve mindent lehet venni, és aminek az emeletén karlsruhe legjobb cédéboltja van, és ott dephazztól kezdve mindenfélét bevásároltam, köztük a porgy és besst is, persze ellával és luival.
mindegyik "szám" üditően habkönnyű Gershwin-féle jazz, dúdolnivaló, fejbillegetős, alattomosan fülbemászó.
nade ott van a summertime, rögtön a nyitány után, bummbele rögtön a közepébe, attól a hideg futkos a hátamon, abban benn van minden, az maga a tökély. asszem erre mondhatom, hogy bármikor hallgatom, ugyanúgy hat.
szabó jánosnak igaza van.