süt

egy kiló mézeskalács kisütve, a rugelach előkészítve - tészta a hűtőben pihen holnapig.
a mézeskalács isteni lett, egy csöppet már kezd száradni, de a vastagabb darabok nem annyira, és nem lett túl fűszeres, sem nagyon édes, nagyon eteti magát. Hanna is nagyon büszke magára, hogy segített: mézet nyalogatott tésztakészítés közben, majd segített formákat vágni a tésztába, úgy tíz percig, míg meg nem unta. még szerencse, hogy telefonáltak sosó szülei, és így a maradék egy órában hagyott engem ezzel szöszmötölni. most éppen sosó alkot egy gigafenyőt, kiváncsi vagyok, hány darabban lesz majd sütés után :)
még sütés előtt átalakult jópár kisfenyővé. de persze mikor szóltam, hogy rakjon alá lisztet, mert különben odaragad a tészta, és nem tudja majd a fenyőcskéit kiszedni a selejt újragyúrása után, megkaptam, hogy utálja a lisztízű szarjaimat. merthogy én mindent agyonlisztezek. és akkor grész elgondolta, hogy az egészet kivágja egy teátrális mozdulattal a kukába. de persze nem tette. mert grész már csak ilye. cserébe jól nem szól hozzá bosszúból.
update: rugelach tészta a fagyasztóban, elég volta egy időre a sütésből, bár a mézeskalács irtó finom még mindig, nem keményedett be egyáltalán.

válasz

eszti egyszer régen mesélt egy honlapról, ami alapján találta a mostani állását, és most elkértem tőle megint a címét. találtam egy, azaz egy darab leideni postdoc állást, egy hete lejárt jelentkezési határidővel, de hát az köztudott, hogy pár nap nem a világ vége egy pályázatnál, gyorsan regisztráltam is a honlapon, felraktam a cv-met és bepötyögtem valamit nagy hirtelen a kitöltendő rublikákba. az egyikről kiderült, hogy a jelentkezés cover lettere volt, de erre csak akkor jöttem rá, amikor megkaptam cc-zve a jelentkezési levelemet, amit a szerver elküldött.
tegnap jött válasz.
Dear candidates,
Thank you for your interest in the post-doc position in our lab. I have received your applications and we have started going through them to make a short list of candidates to interview. We hope to have this short list by the end of November and to be able to schedule the interviews for the first half of December. This will be commmunicated to you in due course.
Feel free to contact me if you need any additional information at this stage.
Best regards,
Patricia
evo-devo labor, lepkékkel dolgoznak, és a csaj, aki a válaszlevelet írta tegnap, irtó szimpatikus. a részmunkaidőhöz nem tudom, hogyan állnak majd, arról nem szólt rublika. mindegy, majd legfeljebb az interjún kiderül. már ha behívnak. Már a válaszlevéltől is a fellegekben jártam, ha behívnak beszélgetni, el leszek magamtól ájulva. ha fel is vesznek az első és eddig egyetlen állásra, amire a jelentkezési anyagot fél perc alatt csaptam össze... kétlem azért. ennyire nem vagyok még elszállva :)
persze akkor rohanni kéne még bölcsinapokat kunyerálni.

gesztenye

vettem egy rakás gesztenyét meg diót, meg pucolt mandulát, merthogy jön az advent meg mikulás meg karácsonyvárás, ilyenkor nincs is jobb egy kis süti sütésnél, karácsonyfaformával luggatni a fincsi tésztát, főleg ha kinn zuhog az eső, és sehova se lehet elmenni, viszont cserébe hetekig lehet enni a fincsi sütiket.
napersze a gesztenyével kezdtem, megfőztem, aztán meg később kiderült, hogy nincs is gesztenyés karácsonyi aprósüti, amit formával lehetne szaggatni.
sebaj, lett belőle gesztenyemassza (amit iszonyat macerás ugyan megcsinálni, de itt amúgy sem kapható), amiből majd lehet mindenféle egyéb finomat fabrikálni, mint pl. gesztenyével töltött vaniliás kifli, vagy gesztenyés-csokis rugelach ala chili. vagy amit ede javasolt, csak azzal az a gond, hogy piskótalap kell hozzá...

oltás

Hanna behívót kapott.
itt csak a gyerekek kapnak ingyen influenza-oltást, fél és 4 év között, meg persze a veszélyeztetettek.
nekünk, gyerekeseknek egy nagy sportcsarnokba kell mennünk, ahova leiden összes másfél-kétévesét egyszerre összegyűjtik, aztán beoltják, jövő csütörtökön aztán meg három hétre rá megint. merthogy itt két részletben oltanak.

hame

volt a hemába ajándékkártyánk meg kuponunk, és mivel sosem megyünk oda, most felkerekedtünk, hogy levásároljuk a pénzt. persze a kártyát nem tudták beolvasni, de legalább a kupontól megszabadultunk.
vettünk hannának egy hollandsztenderd gyerekpaplant meg párnát, amire itteni iso-huzatok vannak, de persze túl meleg neki a paplan, marad a hálózsák, a párnát meg egy ideje hanyagolja. sebaj.
vettünk még celluxot, ami hasznos, és sosó már ragasztott is vele.
meg vettünk egy hema márkanevű fejhallgatót, ami olyan, mintha profi lenne, olyan puhafülű, szóval párnás, meg fejen felül vezetős műanyagizé, szóval télyeg olyan, mintha profi lenne, csak a száj elé hajthatós mikrofon hiányzik róla. sebaj, így is jó, hollandozni tökéletes.
sőt, suhaidot hallgatni péntek délután meg kifejezettem szuper.

megytovább

az egy dolog, hogy kezdek újra beleférni a normál gatyáimba, de hogy meglegyen az entalpia vagy entrópia, vagy mi,, ugye, cserébe lukadnak ki a cipőim talpai (először a tisza, na jó, az egész sokáig bírta, legalább hat évet nyúztam, de hogy a hároméves siebel is kezd vészesen kikopni a nagylábujjam alatti dombnál, ugyanúgy, mint az előző, csöppet bosszant. ezzel is rossul jártam :) - ergo muszáj vásárolni. csizmaszerű cipőt már vettem, de kell egy rövidszárú is, meg vennék olyan háromnegyedes gatyát a csizmacipőhöz. szóval kéne menni soppingolni.
aztán mindjárt megyek optikushoz, mert most már talán nem zavarja a szememet a kontaktlencse, és ugyan már megrendeltem a neten már az éves adagot, azért megnézetem a szemem, hogy minden oké - az fzkban évente nézték a szememet (metanollal is dolgoztunk, muszáj volt nekik), akkor nem kellett optikushoz járni, de ennek már két éve.
aztán délután megpróbálok bebringázni a hollandórára, ha kicsit alábbhagy a szélvihar, és lehet, hogy akkor soppingolok is, bár azzal vigyázni kell, nehogy elfelejtsek emiatt órára menni. de asszem a tornával azért asszem várok még a jövő hétig, egyébkéntis befizettem terhestornára decemberig, és azt még el kéne intézni, hogy átrakjanak normálra.

megvan

a genetikai vizsgálat eredménye: 18-as triszómia, másnéven Edwards-kór. legfeljebb 2 évet élt volna, ha megszületik. egyébként fiú volt. a következő gyerkőc esélye erre kicsit kisebb, mint a Down-kórra ( ez a második leggyakoribb triszómia a 21-es után).

buborékdzsungel

hétfőn délelőtt minden zárva van, ráadásul esett is, nagy tanácstalanságomból hogy mit is csináljunk, sosó billentett ki: menjünk el a bubblejungle-ba, a leiderdorpi játszóházba. már voltunk ott kétszer az utóbbi fél évben, nekünk nagyobb csoda volt, mint hannának, de végülis nyitva van, és zárt, és gyerekek között vagyunk.
hanna hihetetlenül élvezte, megtanult végre ugrálni a trambulinon, felmásztunk a kismászótoronyba, és mérhetetlenül bejött neki a bob (rollerbaan). eljött ez ideje annak, hogy ilyen mozgatós helyekre vigyük, irtó vicces kedve lett utána, elpakolta a plüssöket az ágyáról az ágy alá, meg mindenféle mókás dolgokat dumált meg csinált.
tegnap meg reggel alig bírta kivárni, hogy tíz óra legyen, és kinyisson az uszoda, már reggeli előtt elindult volna, és aztán meg ötpercenként elmondta, hogy uszoda meg pancsi.
persze végülis ez érthető, mióta vacak az idő, nem nagyon járunk játszóra, ezek szerint mozgáshiány van eléggé, amit orvosolni kell :)

szakma

megjelent a cikk tegnap elektronikusan, papíron majd decemberben.
átírtam, feltuningoltam az életrajzomat, belerakva az új cikket is és elküldtem spainknak, aki itt van leidenben az egyetemen és halazik, feri őt emlegette, hogy hozzá nem lenne rossz menni.
várom válaszát - ez tisztára olyan, mint egy társkereső hirdetés szövege.
aztán ha azt mondja, nem gond a heti 3 nap, addíg ütjük az asztalt a madeliefben, míg megkapjuk azt a harmadikat ott is.
és akkor újra húzom a zigát.
válaszolt. aszonta, hogy legfeljebb júliustól van üresedés. ha más nem adódik addig, marad ez, addig meg hollandozom gőzerővel.

kismadár

elmentünk sétálni, visszavittük a könyvtárba Hanna könyveit. ott már csak ülni tudtam, Sosó visszasétált az autóért, és mire kettőkor megérkezett, meg mi kisétáltunk a könyvtárból, mintha valami kidurrant volna, és elöntötte a nadrágomat - valószínűleg elment a magzatvíz. rohantunk a kórházba, és amíg Sosó parkolt, mentem fel a szülészetre (péntekre oda kaptunk időpontot). Sosó elvitte Hannát Andiékhoz, mert anyámnak péntekre vettünk repülőjegyet. kaptam szobát, jött aztán doki is, megultrahangozott, azt mondta, már nincs semmi odabenn, csak a méhlepény néhány darabja. mikor kiment, jöttek még a görcsök, és állva jobb volt elviselni őket. tényleg minibirth volt ez, ahogy a prof mondta kedden, olyan mint egy igazi szülés, csak piciben. egyszer csak éreztem, hogy jön valami, és megnéztem mi az. ő volt az. olyan volt mint egy kismadár, egy fészekből kiesett kismadár. amikor felismertem, sokkot kaptam, hisz a doki azt mondta, már csak méglepény jöhet. remegő lábakkal kimentem a mosdóba, és a betétet mindenestül kiraktam a "higeny box"-ba. amikor megint jött a doki, elmondtam neki, rohantak a nővérkével kiguberálni a cuccot a wc-ből, de a boxot nem lehet kinyitni. szegény kis madárkám eltűnt a süllyesztőben, a tudomány oltára üresen álldogál, hiába akarták megnézetni valakivel, hogy van-e még valami baja. még benntartottak estig, mert görcsöltem, meg erősen véreztem és mert még maradt benn méhlepény. de kilenc körül minden leállt, úgyhogy a tizes vizsgálat után beraktak egy taxiba, és a lelkemre kötötték, hogy ha nagyon vérzek, rohanjak be azonnal.
na szóval túl vagyunk rajta. fizikailag. lelkileg meg még meglátjuk.

sikeres mintavétel

hárman voltak benn, csupa nő, de aztán az ultrahangos képhez behívták a profot.
háromszor (kétszer a fiatal dokinő, harmadjára a prof) próbáltak a méhszájon át bevezetett kanüllel kivenni pár sejtet a chorion-boholyból, de nem igazán volt semmi a műszeren, szóval úgy döntöttek hasfalon át vesznek mintát.
ekkor elmehettem pisilni (a vizsgálathoz teli hólyag kell - megaszivatás, egy nőgyógyászati vizsgálat pisilhetnék közben), és persze már remegtem az idegességtől, és a kéztörlőbe töröltem az arcom bőgés után.
kaptam helyi érzéstelenítést, de attól a méhen áthatoló tűt nagyon is lehetett érezni. szerencsére elég lett a minta elsőre, ha nem lett volna, akkor és ott azt mondom, hagyjuk abba, én ezt nem csinálom tovább.
aztán megegyeztünk a folytatásban. az első tablettát már megkaptam, folytatás pénteken a kórházban.

ez csak nem akar összejönni

okt. 22-én nem mentem haza öt napra, mert pont a hisztihegyek közepén volt Hanna, Sosó meg előre félt ettől a pár naptól, jobbnak láttam megfutamodni.
hogy emiatt vagy sem, azóta alábbhagyott a dac, Hanna sokkal jobban kezelhetőbb, elfogadott néhány szabályt, és az apjával is hajlandó együttműködni - most már van pár dolog, amihez én nem vagyok jó, csak apa.
aztán anyámék unszolására hogy vettem jegyet nov. 13-ára, hogy Hannával hazamegyek pár napra. most ezt a jegyet is bukjuk. egy második trimeszteres abortusz nem egy egyszerű móka, a normál szippantás után csak öt nap vérzés, az indukált vetélésnél tovább tart a felgyógyulás. másfél hét múlva nem hiszem, hogy fitt lennék egy repülőútra. most éppen azon gondolkodunk, hogy anyámat kihozzuk-e.
azért remélem karácsonykor hazamegyünk.